Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Államtitkár Asszony! Előterjesztő! Bizottsági Elnök Úr! Elnök Úr! Én konkrét példával szeretnék az utánpótlás-neveléshez, illetve annak a feltételrendszeréhez hozzászólni. A konkrét példa a saját választókerületem, Rákospalota, Pestújhely, Újpalota. Nem esett itt szó arról, hogy az utánpótlásnak alapvető gondot jelent az, hogy az iskolák tornatermét, az én esetemben 11 tornatermet a KLIK kezelésébe adtak át vagy államosítottak, és a diáksport-egyesületek, a szabadidősport-egyesületek és részben a versenysport-egyesületek, amelyek használták ezeket a tornatermeket, nem jutnak hozzá 11 sportközösségi helyhez. Most, ami miatt mi is próbálkoztuk, hogy többcélú sportcsarnokot építünk, az elsősorban az, hogy jött egy ilyen intézkedés, kiesett alólunk 11 terem. A gondot  és ez nem XV. kerületi probléma, hanem azt gondolom, általános probléma  az jelenti, hogy ezt egy nagy akció előzte meg, az iskolák udvarára műfüves pályákat építettünk. Annak a mindennapos testnevelésnek a keretében megcsináltunk 11 műfüves pályát világítással, hozzá tartozó öltözővel, mindennel. Igen, de ennek hatalmas üzemeltetési költsége van, ez nem kellett a KLIK-nek.

Most úgy vagyunk, hogy az épület tulajdonilag a KLIK-hez tartozik, még a kerületi polgármester is csak bejelentéssel tud bemenni, ugyanakkor a műfű, ami az iskola udvarán van, a XV. kerületi önkormányzaté vagy bármelyik önkormányzaté, de ennek a működtetésére nincs pénze a KLIK-nek. Tehát mi működtetjük. Tudni kell hozzá, és ezt mindenki tudja ebben a teremben, hogy egy műfüves pálya megépítéséhez az önerőt az önkormányzat adja hozzá, de 15 évre kijelölnek egy működtetőt. Van egy cég, amelyik a világítást, a kamerarendszert működteti, és mindenütt előre megmutatták a céget, hogy ez fogja csinálni, hozza a granulátumokat, és sok mindent. Ez nagy biznisz különböző vállalkozásoknak, az önkormányzat pedig szépen fizeti 15 éven keresztül ezeket a cégeket.

Kiszámolva, a 11 pályára az önerőt befizettük, az afölötti részt 15 év alatt visszafizetjük vállalkozónak. Ez konkrét tény. A diáksport-egyesület is, az eddig egyébként szabadon, térítésmentesen edzéseket végzők, a munkaidő után szombat-vasárnap és este 10-ig vagy 11 óráig sportoló gyerekek bemehetnek bérleti díj fejében. A műfüves pályára is bérleti díjjal lehet bemenni, ha mi is kifizetjük azt a portást, aki szombat-vasárnap az iskolában valamilyen másodállásban rendelkezésünkre áll, vagy pedig nem csinálunk semmit a műfüves pályákon. Tehát az utánpótlás-nevelésnek ott van 11 műfüves sportpálya, de nincs, aki kifizesse a portásokat szombat-vasárnap, mert jönnek-mennek, öltöző van meg minden. Ezért az zajlik a gyakorlatban, hogy a kerítés tetején beugrálnak a gyerekek, és ugyanúgy megy a futballozás, csak nem fürdenek, nem öltöznek. Ez zajlik mindenhol, legalábbis budapesti tapasztalatom szerint.

Mivel a piciknél is be van már vezetve az ovifoci, néhány óvodában is kellett ilyen műfüves pályát megépítenünk, mert a lehetőség adta, és mi a sport mellé álltunk mint önkormányzat. Óriási különbség van, mert az óvoda maradt a mi kezelésünkben, ezért mindenki az óvodapályára akar menni, mert ott még mindig nem kell bérleti díjat fizetni. A KLIK egyébként is kötelezett arra, hogy bevételt hozzon, ezért ő nem tud jótékonykodni; a tornateremben, ha jön a tél, a hideg időszak, abban az időszakban már csökkenne az igény a műfüves pályákra, de hangsúlyozom, nincs kihasználva. Ilyen kihasználatlan utánpótlási lehetőségek mellett arról beszélünk, hogy még óriási beruházásokat tegyünk meg. Ezek hatalmas kihasználatlan kapacitást jelentenek, és ez így zajlik a gyakorlatban  ez az egyik.

A másik, amit szeretnék említeni, hogy mi nem vagyunk szerencsések. Ebben szerencsések voltunk, mert itt hatalmas nagy kedvezményt az MLSZ tudott biztosítani, az MLSZ-szel egyébként könnyű volt a műfüves pályák ügyében megállapodni. De nem ilyen könnyű a tanuszodaügy, és nem ilyen könnyű a tornaterem, akár a többcélú tornaterem, ami a szabályoknak megfelel, bármelyik sportszövetséghez megyünk.

Mégis sikerült eljutnunk a Magyar Vízilabda Szövetséghez, és több száz milliónál tartunk, amit mi önerőként tervekbe, hatástanulmányba, lakossági fórumokra, engedélyezési tervekben, kiviteli tervekbe költöttünk, szóbeli igény alapján, hogy ez egy vízilabdautánpótlás-nevelő stadion lesz, nyáron pedig akár strandcélokat is szolgálhat, nagy területe van az önkormányzatnak, ahol ezt megvalósítjuk. Igen, itt jöttünk arra rá, hogy egy taohatározathoz, hogy nekem jogom van taót gyűjteni, az egy külön hatalom. Ez olyan külön kapcsolatrendszert igényel, amit senki nem tud elképzelni, hogy egy taohatározatot meg lehessen szerezni. Ehhez kell igazán a nem is tudom, milyen tőke. Itt már nem is akármilyen kapcsolati tőke kell.

A kapcsolati tőke az uszodaépítéshez egy külső személynek van meg. És itt jön be az, hogy kapcsolati tőkével rendelkező emberek kilincselnek a polgármestereknél, hogy ő el tud intézni ezt és ezt. És itt kapcsolódnék a hozzászólókhoz, hogy itt valami nincs rendben. Ha ez pályázati úton, normatív módon működne, ha azt mondanánk, hogy cél- és címzett támogatásban, de kiszámítható módon lehetne ehhez a pénzhez hozzájutni, vagy olyan normát például lehetne, hogy nálunk van 2600 igazolt sportoló, van 26 sportegyesület, ennek alapján járhat egy sportcsarnok, építhetünk. De ha nincs kapcsolatunk, vagy az a kapcsolat, amit kér, nem merjük megadni, mert nem akarunk vezetőszárra kerülni, azt el akarjuk kerülni, akkor nem jutunk ehhez hozzá.

Ki kell mondani ebben a Házban, hogy így lehet a taoforráshoz hozzájutni. Van egy sportcsarnok, amire szintén jelentkezett valaki, aki azt mondta, hogy ez igen, 2500 nézőig ha elmegyünk, akkor ő meg tudja szerezni. Megvannak a terveink kompletten, raklapnyi terv, benne van 180 millió forintunk, a taohatározatot viszont mégsem tudtuk megszerezni. A taohatározatban a költségvetés 4 milliárd forint lett volna. Az önkormányzatnak már most benne van ennyi pénze, és az önerő az uszoda esetében 1,1 milliárd forint lenne. Ebben a sportcsarnokban az önerőt nem is tudhattuk meg, mert odáig nem jutottunk el, hogy lesz taohatározatunk vagy nem.

Erről kell itt őszintén beszélni, hogy aki a tűz közelében van, és tud egy olyan papírt hozni a szakszövetségtől, attól a szakszövetségtől, amit elnök úr most nagyon megvédett…  de a szakszövetség ezt nem adja ki olyan egyszerűen, hogy bemegy hozzá egy polgármester, és azt mondja, itt van, szép a pofája, ezt szeretnénk megépíteni, adjuk az önerőt, nem is kell a száz százalék ingyenes hozzájárulás, hanem oda egészen más dolgok is kellenek. Tehát ha a szakszövetség maga dönthetne, akkor nálunk már épülne a vízilabda-stadion, de nem maga dönt, nála van formálisan ez a jog, hogy kijelölhet valamit. A tornateremmel ugyanez van, a 2500 főt befogadó többcélú sportcsarnokkal. A Kézilabda Szövetség, mert azzal tárgyaltunk, támogatná ezt, nagyon szeretné, de van még valaki, aki meg nem szeretné. Ahol ilyen viszonyok között használható föl taopénz, ott nagyon nehéz azt mondani, hogy százszázalékos támogatású. Ki az, akinek száz százalék?

Befejezésül annyit, hogy a XV. kerület is szereti a sportot, személy szerint több cikluson át polgármester voltam. Amikor a rendszerváltást követően láttam, hogy a privatizáció viszi el az összes sportpályát, azt hittem, engem nem is fognak újraválasztani. Összevásároltuk az állami vállalatok sportpályáit, és mindet átsoroltuk olyan övezetbe, hogy ott ne tudjanak vele mit kezdeni. Ilyen stadiont vettünk már 23 évvel ezelőtt, mint a Budai II László stadion. Én terjesztettem be személyesen, egy magánszemélytől vettük, aki a Volántól valahogy megszerezte annak idején. Megvettük a Vegyépszer stadionját, megvettük a Ferroglobus vállalat stadionját.

(12.40)

Tehát mondhatom, hogy az összest, ami még akkor nem volt valami más övezetbe rakva, összevásároltuk a sportpályákat, tehát mi tudnánk fejleszteni, de ehhez a pénzhez nem akárki tud hozzájutni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)