Felszólalás adatai

Mindenekelőtt előrebocsátandó, hogy egy meglehetősen fontos, de mégis legfőképpen a szakmát érdeklő javaslattal állunk szemben, azért azt el kell ismerni, hogy ezeket a szabályokat leginkább gyakorló jogászok, illetve az igazságszolgáltatásban részt vevő szervek, esetleg a minisztériumok használják, tehát tulajdonképpen nincs az az illúzióm, hogy most tömegek fognak minket hallgatni, viszont a szabályozás fontossága miatt mégis ki kell majd térni egy-két részletszabályra is.

Elhangzott, hogy mik az előnyei ennek a javaslatnak, elhangzott néhány hátrány is. Mindenképpen, hogyha már az Európai Unióról beszélünk, akkor előzetesen azt is el kell mondani, hogy ez az a terület, ami tulajdonképpen egy fontos területe lehet az együttműködésnek. És sok területen lemaradások voltak megfigyelhetőek, illetve talán a büntetőjog az egyik olyan terület, amelyben a tagállamok az egyik legerőteljesebben próbálják a saját autonómiájukat védeni, a saját hatóságaiknak, saját bíróságaiknak a határozatát a legkeményebben próbálják körbebástyázni, és sok esetben az ettől eltérő EU-tagállami határozatokkal szemben kicsit szkeptikusak, vagy - hogy mondjam? - az adott államok a saját hatalmi legitimációjukat vagy hatalmi függetlenségüket féltik gyakran. Ezért is van szükség egyébként ilyen szabályozókra.

Az, hogy a bírói határozatokat és ítéleteket kölcsönösen el kelljen ismerni, ez egy jó és követendő dolog, ami nélkül tulajdonképpen az európai országoknak az - direkt nem mondok feltétlenül Európai Uniót, hiszen egy unióban ez alapkövetelmény lehet, de még azt kell mondjam, hogy európai országok - együttműködésében is egy fontos szempont, hogy legalább itt, Európán belül meglegyen ez a kölcsönösség. Az európai elfogatóparancs és átadási eljárás szintén egy ilyen megkönnyítő és előremutató eljárás lehet, hiszen a bűnözésnek, a szervezett bűnözésnek, és ez számos esetben határon átnyúló szektorokat fog magába, illetve a szervezett bűnözés, a maffia már nem áll meg a határoknál, ezen átnyúlik, és bizony az országok egymás közti együttműködési nehézségei erősen gátat szabnak az ez irányba történő hatékony fellépésnek. Egyébként hozzáteszem, és erre ki fogok térni, hogy még ennek a javaslatnak az elfogadásával is lesz sok olyan terület, ahol sajnos nem fog tökéletesen olajozottan működni ez az együttműködés.

Azt láthatjuk a területen, ahogy egyébként ez az általános indoklásban is leírásra kerül, és ez egy jó irány szintén ezen a területen, hogy az államközi kapcsolatokat felváltják az igazságügyi szervek, hatóságok közti kapcsolatok, tehát ezek a szervek amint egymás közt tudják intézni ezeket az ügyeiket, és az állam kevésbé próbál beleszólni, csak ennek a törvényi háttért teremti meg, akkor az ebben az esetben egy jó irányba tett lépés. Az eljárási jogsegélyek ezt tulajdonképpen csak cizellálják. Itt több szó esett erről is, itt akár bizonyítási eszközöknek a beszerzésére is lehetőség van határon átnyúló, országok közti jelleggel.

Ugyanígy a jogerős ítéleteknek az átadása, átvétele, hozzáteszem, és mindaz, amit felsoroltam, és mindazok az előnyök sajnos mit sem érnek, hogyha a gyakorlatban nem érvényesülnek. Mert senki nem mondhatja erre a listára, amit itt felsoroltam, és egyébként akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselőtársaimtól hallhattam, hogy ez ne lenne jó vagy ne lenne előremutató. Egyáltalán a bűnözés elleni küzdelem, azt hiszem, hogy mindannyiunk feladata. De ennek ellenére, ha olyan eseteket látunk, és itt meg kell említeni egy konkrét, egyébként a magyar közvéleményt és a minisztériumot is foglalkoztató ügyet - hiszen Navracsics miniszter úr is lépéseket tett az ügyben -, és ez az ügy nem más, mint az ír gázoló ügye, Tobin úrnak az ügye, amit nem kell részletesen elmondanom.

(20.30)

Viszont annál fontosabb itt megemlíteni, ebben az esetben úgy érezzük, hogy hiába hozunk ilyen határozatokat, mert az mit sem ér, ha vannak olyan államok, amelyek ezeket nem tartják be, és mit sem ér, ha eddig az Európai Unió is tétlen volt ebben a konkrét ügyben. S bár úgy tűnik, hogy valamennyire napirendre került a téma és napirenden is sikerül tartani, de egy egész európai uniós gépezetnek kell beindulnia ahhoz - és még mindig nem látjuk a végét -, hogy egy egyszerű tézist vagy dolgot elérjünk, egy itt elítélt, két ártatlan gyermeket halálra gázoló ír állampolgár megfelelő büntetésletöltését akár Írországban is. Úgy tűnik, hogy ezt nem sikerült eddig megvalósítani, és attól tartok, hogy a nagyon szép szavak ellenére ilyen törvények elfogadása után sem lesz zökkenőmentes az együttműködés. Ahogy mondani szokták, a puding próbája az evés. Amint azt látjuk, hogy a gyakorlatban ez valóban működik, akkor hajlandók vagyunk elhinni.

Egyébként 2012. december 5-ig az Európai Tanács a saját ígérete szerint felül fogja vizsgálni, hogy a tagállamok betartották-e a kerethatározatban foglaltakat. Nagyon kíváncsi leszek, hogy például ebben az esetben, a Tobin-ügyben is felmerül-e majd az Európai Tanács vizsgálata, górcső alá veszi-e ezt az ügyet. Remélem, a magyar kormány el fog járni abba az irányba, hogy ez napirenden legyen, ne kerüljön le a napirendről, és az Európai Tanács vizsgálatában természetesen majd Írország vonatkozásában is ezt meg kell tennie. Ezt emelje ki, és ha kell, megfelelő szankciókkal Írországot is ültesse a szégyenpadra, ahogy azt hazánkkal sok esetben meg tudták tenni. Akkor akár a jelen lévő Répássy államtitkár urat is kérhetem, hogy ebben járjon közben, de tudom, hogy már tettek lépéseket az ügyben.

A javaslat egyébként alapvetően jól kidolgozott, bár volt itt már róla szó, hogy néha mechanikusan ülteti át a különböző irányelveket és európai jogi normákat. Én szeretnék kiemelni néhányat a rendelkezésemre álló időben, hogy mi az, ami előrelépés vagy finomítás lenne elvárható ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Az európai elfogatóparancs végrehajtása esetében - ez a 4. §-ban van meghatározva - kimondásra kerül, hogy kizárólag a Fővárosi Törvényszék jár el egyes bíróként, és határozata ellen fellebbezésnek van helye, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla fog elbírálni. S az is kimondásra kerül, hogy a fellebbezésnek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. Ez azért aggályos, és ezt szeretném nyomatékosan kiemelni, mert itt egy olyan helyzetről beszélünk, hogy ha valakit európai elfogatóparancs végrehajtása során kiadnak, átadnak, akkor ezt az azonnali kiadást hiába bírálja felül az ítélőtábla, a reparációja tulajdonképpen megoldhatatlan lesz, hiszen már végrehajtották és átadtuk valamelyik államnak az érintett személyt. Jó lenne ezt végiggondolni. Nem tudom, az volt-e a törvényalkotó célja, hogy ez így valósuljon meg, viszont akkor eleve felmerül a kérdés, hogy miért biztosítunk fellebbezési jogot, ha adott esetben végrehajthatatlan határozatok születnek, annál is inkább, mert sok esetben idegen nyelvű dokumentumok is vannak az ügyben, amelyek lefordítása időt vehet igénybe. És tudjuk, hogy egyéb esetekben is, ahol nemzetközi jogi elem van, az eljárások hajlamosak jobban elhúzódni.

A Fővárosi Törvényszék tárgyalást tart, amennyiben őrizetbe vesznek egy európai elfogatóparancs kapcsán elkapott személyt. A 11. §-ban lefektetésre kerül, hogy ha a keresett személynek nincs meghatalmazott védője, akkor a Fővárosi Törvényszék számára védőt, és ha a magyar nyelvet nem ismeri, tolmácsot rendel ki. Ez így rendben is van, ide mégis bele kellene venni, hogy kívánatos lenne az elfogott személy érdekeit - és itt legfőképpen a nyelvi problémákat kiemelni - már az elfogatása után figyelembe venni. Hiszen képzeljük el azt az esetet, amikor valakit elfognak, adott esetben nem is tudjuk, hogy ő-e az, akit köröznek, de őrizetbe vették, és tulajdonképpen nem tudhatja meg, hogy mi miatt állítják bíróság elé, csak a bíróság előtt, és azt sem tudhatja meg, hogy mik a jogai, nem tud erre felkészülni, ráadásul érhetnek olyan méltánytalanságok állampolgárokat, hogy csak a bíróság előtt derül ki, nem is ők azok, akiket az európai elfogatóparancsban megjelöltek, s ezt jó lenne nem egy 72 órás őrizet után megtudni, hanem úgy, hogy adategyeztetés céljából tolmácsot biztosítanak. Arról nem is beszélve, hogy jó lenne belevenni, hogy az illető ország nagykövetségét is értesíteni kellene, hogy legalább tudjanak róla. Ezek is garanciális szabályok lehetnének.

A 17. §-ban szintén fontos szabályként van megfogalmazva, hogy akivel szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki és emellett menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kéri, erről a Fővárosi Törvényszék haladéktalanul értesíti a Menekültügyi Hatóságot. Ez így önmagában még jó is lenne, de azért fontos lenne meghatározni, hogy ilyen esetekben a Menekültügyi Hatóság soron kívül 30 napon belül - ez persze lehet egyéb időtartam is, de egy fix időtartamon belül - el kellene hogy járjon, hiszen el kellene kerülni azokat az eseteket, hogy egy később jogosnak ítélt menekültkénti, menedékeskénti elismerés esetében már megtörtént az kiadás. Nem hiszem, hogy hátrányos lenne ezt pluszgaranciaként belevenni.

Lehet, hogy technikai módosításnak tűnik, de az európai elfogatóparancs kiadásánál - ezt az alkotmányügyi bizottság ülésén is felhoztam - az szerepel a 25. §-ban, s ez formálisan igaz is, hogy ezt a bíróság bocsátja ki, vagy a büntetés-végrehajtási bíró, vagy a nyomozási bíró, viszont illene belevenni, hogy a nyomozó hatóságok kezdeményezésére. Ez azért lehet fontos, mert egyértelművé kell tenni. Erre az volt a válasz a minisztérium jelen lévő képviselőitől, hogy itt csak a különbséget emelik ki, azt, hogy a magyar eljáráshoz képest mi a különbség, de azt hiszem, hogy ez a betoldott félmondat nem növelné a törvényjavaslat terjedelmét, viszont egyértelművé tenné, hogy a bíró itt csak egyfajta kontrollt lát el, és nem ő az, aki az előkészítést és a mindennemű nyomozati cselekményeket végzi, hanem az európai elfogatóparancs kibocsátásának - mint egy komolyabb jogi aktusnak - az Európai Unióra alkalmazandó esetében egy bírói kontrollt gyakorolna. Ez is csak egy félmondat, de fontos félmondat lehet.

Ami viszont konkrét hiányosság, az két dolog, és ez olyan következményekhez fog vezetni, amik jelenleg is fennállnak, és sok eseten esetleg láthatatlanul, de jelen lesznek a magyar jogrendben és hétköznapokban. Ez nem más, mint a fedett nyomozó alkalmazása. A 63. §-ban egyértelművé teszi a javaslat, hogy ha külföldi fedett nyomozót kell Magyarország területén, illetve magyar fedett nyomozót kellene a magyar határokon kívül alkalmazni, erre a magyar legfőbb ügyész és a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatósága közötti eseti megállapodás alapján kerülhet sor. Ez elsőre úgy hangozhat, hogy miért probléma; a legfőbb ügyész foglalkozzon ezzel, és adja ki az eseti megállapodásokat. S igaz ez az ellenőrzött szállításnál is a 66. §-ban; ez a két esetkör tulajdonképpen egybevonható, hiszen az ellenőrzött szállításnál nincs másról szól, mint egy szállítmányhoz fedett nyomozó alkalmazásáról, s itt is a legfőbb ügyész van meghatározva mint jóváhagyó, engedélyező személy.

(20.40)

Ezekben az esetekben a legtöbb alkalommal egészen egyszerűen nincs idő arra, hogy a legfőbb ügyészhez eljusson a kérelem, sőt én mondjuk, azt javasolnám, hogy legalábbis az adott szerv, aki kéri a fedett nyomozó alkalmazását, az adott szervet felügyelő ügyészség vezető ügyésze, főügyésze adja ki ezt az engedélyt a legfőbb ügyész helyett, hiszen nem lehet a legfőbb ügyészt minden esetben gyorsan elérni, de ez is csak egy kényszermegoldás, hiszen számos esetben az idő még ahhoz is rövid, hogy akár egy vezető ügyészt értesítsenek.

Ezt azzal tudnám megvilágítani képviselőtársaimnak, hogy ha mondjuk a német hatóságoknak tudomásuk van arról, hogy mondjuk, egy kábítószer-, fegyverszállítmány vagy bármilyen illegális árut szállító kamion, ami mellett mondjuk, egy német fedett nyomozó beépítésre került, a tervezett útvonalon mondjuk, Szlovéniába menne, és ők az engedélyeket beszerezték, hogy a német fedett nyomozó Szlovéniáig megkaphassa az engedélyt, hogy beléphessen, és Szlovéniában dolgozhasson, de kiderül mondjuk, Bécs környékén, hogy Magyarországra irányítják ezt a szállítmányt, tehát megváltoztatják a megbízók az útvonalat, mert, mint tudjuk, a szervezett bűnözés is résen van, megváltoztatják az útvonalat, és kiderül, hogy néhány óra alatt döntést kell hozni a német bűnüldöző szerveknek, és mondjuk, be kell léptetni Magyarország területére a fedett nyomozójukat. Ők vélhetően annak ellenére be fogják léptetni, hogy semmiféle idő nem lesz arra, hogy a magyar hatóságokat értesítsék erről. Tehát amennyiben azt szeretnénk, szerintem ez elkerülendő, hogy műveleti területnek alkalmazzák hazánkat a különböző Európán belüli rendőrségek és bűnüldözési szervek, és tennék ezt egyébként kényszerből, mert a legkevesebb esetben fognak mérlegelni azon, mert a legfőbb ügyészt, mondjuk, néhány órán belül vagy még rövidebb időn belül nem érték el, és nem kapják meg az eseti hozzájárulást, akkor a döntés ott lesz, hogy vagy átlépik a határt illegálisan, de mondjuk, évek nyomozómunkáját nem meghiúsítva vagy ott maradnak, vagy hazakullognak, azért, mert mondjuk, a legfőbb ügyészt nem lehetett elérni.

Mindkét eset rossz. Az egyik a szervezett bűnözés miatt rossz, mert szerintem mindenkinek az az érdeke, Magyarországnak is az az érdeke, hogy Európa-szinten a bűnözés visszaszorulhasson, ezt mindenképpen elő kellene segítenünk; ilyen szempontból rossz. A másik fele meg még rosszabb, mert kialakulhat egy olyan gyakorlat, hogy bizony a külföldi szervek nem fogják értesíteni a magyar hatóságokat, mert tudják, hogy a legfőbb ügyész tulajdonképpen néhány óra vagy akár néhány nap leforgása alatt is elérhetetlen lesz, illetve abban az értelemben mindenképpen, hogy nemcsak hogy kis túlzással elérni kell, mondjuk, telefonon, hanem a legfőbb ügyésznek ebben érdemi döntést kell hoznia, és a legfőbb ügyésznek nyilván az ügy ismeretében kellene ezt engedélyeznie. Ez egészen egyszerűen lehetetlenség, míg egyébként, ahogyan említettem, egy vezető főügyésznek is gyakran azt jelenti, hogy 24 órában rendelkezésre kell állnia. Viszont ezt a helyzetet a többivel együtt rendezni kell, mert ez nemcsak garanciákat érint, hanem a magyar szuverenitást is érinti. Nem szeretném, és gondolom, ezzel önök is így vannak, hogy a különböző környező és egyéb európai országok egészen egyszerűen műveleti területnek minősítsék egész Magyarországot, és tulajdonképpen meg se kíséreljék azt, hogy a magyar bűnüldöző szervekkel felvegyék a kapcsolatot, mondjuk, fedett nyomozóknak a határon átjuttatásával kapcsolatosan, mert tudnák, hogy amire döntés születne, addigra már az egész akciójuk okafogyottá válna.

Tehát összegezve: van még mit módosítani a törvényjavaslaton, de természetesen a lépéseket, amelyeket megtett a kormányzat ez ügyben, azokat értékeljük, és ki fogjuk alakítani a módosító javaslatokhoz képest a véleményünket.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)