Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Volt bennem némi bizodalom azt illetően, hogy a Számvevőszék elnöke szólásra emelkedik így a vezérszónoki kört követően, és aztán kialakulhatott volna egy termékeny vita közöttünk. Ez nem történt meg. Elnök úrra nézek, vizslatva a csoportdinamikát ott önök között; azt látom, hogy az egyik tanácsadója nagyon elégedetlen az ellenzéki megszólalókkal, hiszen ezt a mimikája és néha flegmatikus arckifejezése erőteljesen kifejezi, de én elnök úrra nézek elsősorban, hiszen ön az, aki egy termékeny vitává tudná tenni ezt az egészet. Attól tartok, hogy az ön felszólalása hiányában megint csak egy egyirányú kérdéscunami záporozik önre, aztán a zárszó körében erre majd valamifajta választ tud adni; nálunk a reakció lehetősége igencsak korlátozott ebben az esetben, maximum az arcmimikánk árulkodhat ugyanúgy, mint az ön munkatársáé.

De el kell mondjuk, hogy a parlamentarizmushoz mindez méltatlan, tehát itt egy érdemi, a tényekre szorítkozó vitát lehetne kialakítani, és én kapacitálom önt arra, hogy legyen önben lélekbátorság, álljon fel, vállalja ezt, hiszen látja talán bennünk, hogy szakmai érvek mentén igyekszünk megközelíteni létező problémákat. Látom, hogy ön jelzi, hogy mégsem kíván felszólalni, én mégis arra kapacitálom, legyen bátor, elnök úr, hiszen ha ön hisz abban, hogy az igazság ön mellett áll, akkor ezt meg kell hogy tudja védeni ellenzéki képviselőkkel szemben is.

(13.50)

Tehát ha ön hisz abban, hogy minden ilyen említett esetben helyesen jártak el, korrekt módon, és nemcsak törvényesen, de etikus megközelítésből is, akkor ezt meg tudja védeni.

Hozzáteszem, hogy a pártok gazdálkodása és ellenőrzése általában nem feladata a számvevőszékeknek, én nem is nagyon találtam olyan európai országot, ahol hasonló metódus egyáltalán az eszközrendszerében meglenne a számvevőszéknek. 1989-ben a módszerváltás bonyolult viszonyai között kerülhetett önökhöz ez a jogosítvány, de hát álláspontom szerint ezt nagyon könnyű politikai bunkósbotként felhasználni. Tehát a helyzet az, amikor nem fogadnak be adatokat és mégis ítéleteket hoznak, akkor felmerül a nem éppen szakmai megközelítés kérdésköre.

S arra kérem, elnök úr, reagáljon arra, hogyan fordulhatott elő az, hogy az ÁSZ jellemzően kétévente vizsgálta a korábbi időszakban a pártok gazdálkodását, most jött egy választási időszak, és meglepő módon a korábbi kétévenkénti terminus helyett az ÁSZ a folyó évet, illetve félévet kezdte el vizsgálni; tehát nem utólag egy már lezárt időszakot, ahogy korábban, nem kétévente, ahogy korábban, hanem akkor belecsapva egy kampányidőszakban a dolog közepébe a folyó évet, illetve félévet. A helyzet az, hogy a hatályos törvény szerint az ellenőrzés gyakoriságát a szervezet elnöke határozhatja meg, tehát az ön mozgásterébe tartozott annak meghatározása, hogy szakít-e a korábbi hagyományokkal, vagy pedig ragaszkodik azok folytatásához. Ön vélhetően, ha nem is feltétlenül egy személyben, de úgy döntött, hogy egy kampány közepén elkezdi a jelenleg regnáló és akkor is regnáló kormány politikai ellenfeleit ellenőrizni.

Hogy ez mennyire etikus, azt döntsék el azok, akik hallgatják ezt a vitát, de azt el kell hogy mondjam, hogy az ÁSZ belső viszonyait régebbről ismerők, mint a már említett Nyikos László is megjegyezte, hogy az ÁSZ a működésének előző évtizedeiben is kapott politikai „megrendeléseket”, de ezeket akkoriban következetesen visszautasította. Ez igen nagy különbségként vonultatható fel a jelenlegi viselkedésükhöz képest. Bár a megfelelőségi ellenőrzéseket, illetve kifogásomat már említettem, erre is választ várok.

A legfontosabb mulasztások szerintem az összes közül a közpénzekkel, közpénzügyekkel, közvagyonnal való elszámoltatás teljes hiánya; tehát az, hogy olyan egyértelműen kirívó esetekben, ahol közpénzeket, illetve visszaélést, visszaéléseket foganatosítanak Magyarországon, az önök felhívásai egész egyszerűen elmaradnak. Nyilván nem azt várom önöktől, hogy az összes uniós támogatás útját, sorsát átvizsgálják, mert bármely minősítőhöz vagy intézethez fordulnak, el fogják önöknek mondani, hogy az Unió irányából érkező minden második forrást, forintot ellopnak, elkorrumpálnak, elcsalnak, és valamelyik korrupciós mechanizmuson keresztül az bizony jellemzően egy kormányközeli vállalkozó zsebébe kerül. De hát azért az egészen durva, hogy a Számvevőszéknek ebben az ügyben érdemi álláspontja nincs.

Annyit engedjen meg még, elnök úr, számomra, hogy a Számvevőszék legfontosabb feladata, a zárszámadás érdemi ellenőrzése arról szólna, hogy a költségvetésben meghatározott költekezési tervet ellenőrizzék, és nemcsak megfelelőségi szempontból, de a hatékonysági ellenőrzése is idetartozhatna a nemzetközi sztenderdek szerint. S el kell mondjam azt is, hogy ezen ellenőrzés kritikai megállapításokat is szokott jellemző módon minden tisztességes piacgazdaságban tartalmazni. Ehhez képest a Számvevőszék meglepő módon magyarázni szokta a kormány zárszámadását és alátámasztani a kormányzat állításait, ami egyszerűen képtelenség. Tehát az önök dolga lenne az ellenőrzés.

Én csak arra kérem önöket, hogy az alapfeladatukat lássák el. S továbbra is kapacitálom elnök urat arra, hogy most, a vita közben álljon fel, válaszoljon ezekre a kérdésekre, hogy aztán egy érdemi párbeszéd alakulhasson ki közöttünk. Ennek hiányában ugyanis nem azt mondom, hogy pusztába kiáltott szavakat jelent ez a vita, de a hatékonyságát elnök úr viselkedése most egyértelműen csorbítja. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)