Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megszokhatta a Ház, hogy napirend utáni sorozatomban a devizahitel-károsultakat érintő kálváriáról osztok meg újabb részleteket, de szerencsére néha örömhíreket és pozitív híreket is tudok hozni. Ilyen ez a mai nap is, amikor egy kilakoltatási eseményre kaptunk meghívást délelőtt 9 órára; bár szeretném hangsúlyozni, hogy a Jobbik nyilvánvaló módon nem fizikai erőszakkal és nem a folyamatokba való érdemi beavatkozással kívánja elejét venni a hasonló eseményeknek, hanem ellenőrizzük a folyamatok jogszerűségét, olyan jogászokat, olyan szakértőket rendelünk ki, akik érdemben képesek felmérni azt, hogy az ott elindult folyamatok jogszerűek-e vagy sem, illetve igyekszünk segíteni a károsultaknak akár tartós élelmiszerrel, akár egy villanybojler beszerzésével, akár azzal, hogy az ő útjukat igyekszünk egyengetni egy olyan formában, ami érdemi segítséget jelent számukra, hiszen a szociális ellátórendszer hálóján rendre kiesnek ezek az emberek.

Szeretném elmondani, hogy az az áldozat, akit ma kilakoltattak volna, egy volt helikopter-vezető. Ötvenes éveiben, ereje teljében lévő férfiember, akinek egyetlen idézőjeles „bűne” volt: kapott egy agyvérzést. Ezen agyvérzésből kifolyólag képtelen volt munkáját ellátni, képtelen volt törleszteni a törlesztenivalót, és egy év kőkemény harccal ez az ember felépült. Ez az ember újra munkát szerzett, újra produktív tagjává vált a társadalomnak, aki adófizető állampolgár. Pusztán annyi történt, hogy az elmaradása fedezése érdekében kért egy átütemezést. Azt kérte, hogy 60 vagy 100 hónap alatt rendezhesse azt a tartozást, amit egyébként rendezni szeretne.

A kálváriája folytatódott, hiszen kórházi tartózkodása alatt egy húsevő baktériumfajta is megtámadta. Ipari mennyiségű antibiotikum felhasználását követően szerencsére megszabadult ettől a bajtól is, de összességében az úrnak egy éve ment rá arra, hogy a saját életét visszahozza ebből a pokoli helyzetből.

Szeretném elmondani azt is, hogy bár az ő mostani helyzetében az Óbudai Családsegítő kiállása az én véleményem szerint példás volt, tehát a dicsérő szavakat is osztjuk, nemcsak a kritikákat, de azt is el kell mondanom, hogy a szociális védőhálóból ezek a tipikus mindennapi élethelyzeteket átélő emberek rendre kiesnek, nincsen hová fordulniuk. E tekintetben pedig pontosan azt a biztonságérzetet nem tudják átélni Magyarországon, amivel a jelenlegi kormány kampányol. A kormány teljes joggal látja azt, hogy az embereknek biztonságérzetre van szükségük, de nem kizárólag a migrációval szemben, hanem ilyen tipikus élethelyzetekben, amikor egészségkárosodást szenved valaki, mégis harcol, visszajön, munkát szerez, dolgozni szeretne, érvényesülni szeretne. Úgy gondolom, egy szociális ellátórendszernek fel kell készülni az ilyen helyzetekre, hiszen hosszú távú a tét. Ha ez az ember nem tud visszatérni a produktív szférába, ha ezt az embert kilakoltatják, akkor évekre, adott esetben évtizedekre egy szociális transzferekre szoruló állampolgár kerül ebbe az igen széles körű társadalmi csoportba. Ha viszont azt az átmeneti segítséget megkapja, ami álláspontom szerint megilleti, akkor adófizetőként, a társadalom ilyen értelemben is építő tagjaként más honfitársainkon is tud segíteni abban, hogy szintén tevékeny életet élhessenek.

El kell hogy mondjam, szerencsére a Jobbik kiállására semmilyen tekintetben nem volt szükség ebben az esetben, bár a kilakoltatás tervezett időpontjában mi ott megjelentünk, éppen azért, mert volt már szerencsénk olyan végrehajtói túlkapáshoz, hogy bírósági úton lefújták magát a végrehajtási eseményt, amit aztán a túlbuzgó végrehajtó mégis foganatosítani kívánt. Az ilyen esetekre is felkészültek vagyunk, éppen ezért hívásra érkezünk és megjelenünk az ilyen helyszíneken. Azt kell hogy mondjam ugyanakkor, hogy ez nem ellenzéki képviselők feladata lenne.

Arra szeretném kapacitálni kormánypárti képviselőtársaimat, hogy pontosan a hasonló helyzetek elkerülése érdekében hirdessék meg végre a kilakoltatási moratóriumot, az őszre, télre való tekintettel hozzák előrébb ezt a moratóriummeghirdetést. Nemcsak azért, hogy az ellenzéki képviselők ne tudjanak beszámolni ilyen idézőjeles „sikerekről”, hiszen itt nem az én sikeremről van szó értelemszerűen, hanem azért is, hogy ezt a szociális katasztrófahelyzetet a téli hónapokban jól kimunkált törvénymódosító javaslatokkal el tudjuk hárítani. A szociális védőhálót kezdjük el befoltozni a téli hónapokban, és nagyon remélem, hogy tavaszra olyan helyzet állhat elő, amikor az ilyen bajban lévő emberek tudnak kihez fordulni. A devizahitel-károsultak közül pedig egy ember sem kerülhet az utcára olyan kétes hátterű vagy nem is létező tartozások folytán, amiket sajtpapírokon és fecniken tolnak eléjük, és ellenőrzés nélkül kívánnak behajtani rajtuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik sorai-ban.)