Felszólalás adatai

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A hét végén fény derült arra, ki ellenzéki, ki kormánypárti, és ki az, aki még nem döntötte el, hova tartozik. Erre az után derült fény, hogy a Magyar Demokrata Fórum nyílt levélben kérte az ellenzéki pártok elnökeit, hozzánk hasonlóan deklarálják, hogy nem támogatják Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, kisebbségi kormányát, ezért az ősszel, a télen nem szavazzák meg a költségvetést.

A Magyar Demokrata Fórum felhívására érkezett reakciókból kiderült, sem az új szerepét tanuló SZDSZ, sem pedig a papíron egyedül maradt MSZP mégsem érzi olyan biztosnak és kényelmesnek magát a válást követően. Míg az SZDSZ nem zárta ki, hogy ellenzéki párttól példátlan módon megszavazza a költségvetést, az MSZP felettébb álnaiv módon csodálkozását fejezte ki, hogy egy ellenzéki párt nem kívánja a vergődő, a magát pótcselekvésben kiélő kisebbségi kormányt a továbbiakban sem támogatni.

A költségvetési időszakban számtalanszor felmerült az a kérdés, hogy vajon kik azok, akik a költségvetést meg szokták szavazni.

(13.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés ellenzéki megszavazására 18 év óta soha nem volt példa, talán nem véletlenül. Egyszer sem fordult elő, hogy a ma felelős gondolkodást számon kérő MSZP vagy SZDSZ ellenzékben megszavazta volna a kormányfőt vagy az általa beterjesztett költségvetést. Soha, tisztelt képviselőtársaim! De nem is várta el senki akkor, azoktól az ellenzéki pártoktól ezt az együttműködést, ezt soha egyetlenegy kormánypárt nem tette önöknek ellenzékben szóvá, hiszen mindannyian tudtuk a rendszerváltozás időszakától, hogy világos felelősségi viszonyokat kell kialakítani a választásokat követően.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum az elmúlt 18 évben zászlóvivője volt annak, hogy kell együtt szavaznunk, kell együtt dolgoznunk itt a parlamentben, a képviselőknek rendszeresen közös nevezőt kell találniuk, és egyetértésre kell jutniuk nagyon sok kérdésben, de koalíciós partnerré csak az válik, aki két speciális szavazáson speciális felelősséget is vállal. Nos, az egyik a miniszterelnök megválasztása, ez egy ilyen speciális szavazás, a másik a következő évi költségvetés elfogadása. Az első személyi, bizalmi, értékrendbeli kérdés, kit tekintenek vezetőjüknek, a másik, a költségvetés elfogadása egy egész évre jelent közös politikai felelősséget, közös politikai munkát az azt megszavazó képviselők és frakciók között.

Kérem önöket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ne butítsák az embereket olyan együgyű indokolásokkal, amiben először is ellentétes az önök álláspontja a többségi európai polgári demokráciák gyakorlatával, ellentétes a 18 éve kialakított szokásjogunkkal, másodszor pedig ne hitessék el azt, hogy a kisebbségi kormány bukása vagy távozása egyenlő lenne az előrehozott választással.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2006. évi országgyűlési választások után a négy évre közös kormányzást vállaló MSZP és SZDSZ kezében van a megoldás kulcsa. A megoldás kulcsa pedig az, hogy egy új miniszterelnököt, egy új kormányt válasszon, új lendületet és értelmet adjon a kormányzásnak, ahogyan ezt önök egyszer már megtették 2004-ben Medgyessy Péter távozásával, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök érkezésével.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, szeretném kérni önöket, hogy az elkövetkező napokban a buta beszéd helyett a közös felelősségvállalásukra, az értelmes politizálásra építsék az indokolásaikat, ne pedig az üres riogatásokra.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)