A felszólalás szövege:
GYUTAI CSABA (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényjavaslat kapcsán leggyakrabban a helyreigazítás jogintézményét és a sajtó mozgásterét bővítő elemeket kíséri a közfigyelem.
Engedjék meg, hogy én két másik általános mozzanatra, a sajtó kötelezettségének bizonyos elemeire és sajtóetikai elemekre irányítsam rá a figyelmet úgy, hogy a vidéki Magyarország sajátos sajtóviszonyaira is rávilágítsak. Adódik a kérdés, hogy a tájékoztatási kötelezettség minden médiumra vonatkozik-e a jövőben. A javaslatban foglalt kötelezettség értelemszerűen nem jelenti azt, ahogy eddig sem tette, hogy mindenkinek, így például a tematikus műsorszolgáltatóknak is kötelező a tájékoztatás. Mandur László pikírt megjegyzésére ezzel én is választ adhatok.
A javaslat L. Simon László bizottsági elnök úr módosító javaslata nyomán a tájékoztatást egy általános, deklaratív, a média közérdekű feladatát megállapító szabályként értelmezi. Ha azt vizsgáljuk, hogy ez a tájékoztatás hogyan érvényesül a vidéki Magyarországon, akkor a vidéki sajtóviszonyokat is vizsgálnunk kell. Kétségtelen, hogy elég sajátos médiaszerkezet alakult ki a vidéki pártnapilapok privatizációját követően.
(13.20)
Ezek a lapok az országban 3-4 nagy külföldi tulajdonú médiavállalat kezébe kerültek. Egy cég általában több megyei lapot is fenntart, amelyek a központi szerkesztőségeket működtetnek, amelyeknek a feladata általában a nagy, országos és nemzeti eseményekről való tájékoztatás, amellett, hogy helyi mutációkkal elsősorban a helyi eseményekre fókuszálnak - nagyon helyesen -, hiszen a helyi olvasót elsősorban a helyi hírek érdeklik, ezzel lehet eladni a lapot.
Ezekben a megyei lapokban kétségtelenül érvényesül a sajtószabadság, minden megjelenhet, amit megírnak. A megyei lapok piacán azonban nincs verseny, hiszen általában csak egy napilap szolgálja ki az olvasót. Ami a Kisalföldben megjelenik, az Győr-Moson-Sopron megyében a hír és vélemény, amely a Somogyi Hírlapban megjelenik, az a Somogy megyei újsághír.
Míg 1945 előtt 4-5 napilap is megjelent a legtöbb nagyobb vidéki városban, így városomban, Zalaegerszegen is, addig most csak egy napilap van. Ez várhatóan a jövőben sem fog változni, hiszen új megyei vagy régiós lapok indításához sok pénz, nagy tőke szükséges, és még ha ezek rendelkezésre is állnának, akkor is kérdéses a vállalkozások sikere.
Tehát a mai helyzetben is minden megjelenhet, amit megírnak, de csak az. A legtöbb vidéki család csak egy lapot járat, aminek okait a megszokásban és az anyagi lehetőségek csökkenésében kereshetjük. Az általában csökkenő példányszámú napilapok kétségtelenül véleménymonopóliumot is képviselnek. Ezért különös jelentőségű, hogy a javaslatban megfogalmazott deklaratív jellegű tájékoztatási kötelezettség érvényesül-e és hogy hogyan érvényesül. Ha csak a közelmúlt két országos és nemzeti jelentőségű eseményére, a kormány 29 pontos gazdasági akciótervére vagy a kettős állampolgárságot lehetővé tevő törvényre gondolunk, akkor érdekes olvasmány lenne egy olyan elemzés, amely vizsgálná ezeknek a nemzeti ügyeknek a megjelenését a megyei sajtóban.
Tehát a véleménymonopóliummal rendelkező megyei lapok nagy felelősséggel rendelkeznek a saját tájékoztatási kötelezettségüket illetően.
Tisztelt Ház! A megyei lapok véleménymonopóliuma azonban töredezik, hiszen a nagyobb településeken általában önkormányzati fönntartásban működik helyi televízió, vannak heti vagy más időszaki periodikák, nem beszélve a bővülő, színesedő internetes oldalak, portálok és a helyi rádiók világáról. Ezek elsősorban a helyi eseményekre koncentrálnak, de részlegesen foglalkoznak országos jelentőségű eseményekkel is. Jónak tartom, hogy a javaslat erre a médiapalettára is kiterjed. Itt különös a felelősségük az önkormányzatoknak, amelyek számára az önkormányzati törvény kifejezetten elő is írja a saját döntéseik nyilvánosságának biztosítását is.
Sajátos színt képvisel a magyar médiapalettán a hálózatos televízió, amely a helyi televíziók összefogásának eredményeként helyi, hungarikumszerű tartalmakat emel országos szintre. Jelene és jövője a kábelszolgáltatók jóindulatától függ. Versenyjogi aggályokat vethet fel az, hogy értékes tartalmat a magyar kábelpiac meghatározó szereplői ellehetetleníthetnek, adott esetben el is tüntethetnek.
A törvényjavaslat jelenleg csak keretjellegű, és a legtöbb kérdésben a definitív szabályozáson nem lép túl. A pontos finomszabályozásra majd a későbbi médiatörvény nyújthat lehetőséget.
Tisztelt Képviselőtársaim! A második kérdés, amiről szólni kívánok, elsősorban a tartalomszolgáltatók működésének etikai anomáliáit boncolgatja. A javaslat szerint a tartalomszolgáltatóknak tiszteletben kell tartaniuk az emberi méltóságot. Kérdezem én, érvényesülhet-e Pál István, 91 éves dudás, a magyar kultúra lovagja, Madách Imre-díjas népművész esetében az emberi méltóság védelme, amikor becsalták a Megasztár műsorába, ahol gyakorlatilag megalázták; azt az embert, aki a magyar népi kultúra egyik doyenje. Fel lehet áldozni a bulvárvilág oltárán az emberi méltóságot, a tisztességet? (Közbeszólás: Nem.) A jelenlegi szabályozás esetében is van ilyen esetekben szankcionálási lehetőség, de a későbbi finomhangolásnak ezeken szigorítani szükséges; ez nem a sajtószabadság kérdése, ez emberi, erkölcsi kérdés, a minimális emberi tisztesség és tisztelet érvényesülésének a kérdése.
Nagyon egyetértek a javaslat azon elvével, amely szerint a médiatartalom nem károsíthatja a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi és fizikai fejlődését. Itt elsősorban a négygyermekes szülő véleményét tudom hangsúlyozni. Gyermekeim már a digitális nemzedék aktív tagjai, használói, alakítói lesznek. Ők egyre többet néznek tévét, és nekik egyre természetesebb az internet világában való eligazodás, tájékozódás. Éppen ezért fontos, hogy az interneten a felnőtt tartalmakhoz való hozzáférés lehetősége csak korlátozott lehessen. Ezért fontos, hogy a valóságshow-k világából az ORTT által is kifogásolt részek a kereskedelmi televíziók internetes oldaláról is eltűnhessenek. Ezért fontos, hogy a délutáni műsoridőben a gyermekek számára korlátlanul elérhető, Mónika show-szerű erkölcsrombolások megszűnjenek. Az is egy komoly elemzés tárgya lehetne, hogy a gyermekcsatornák által megjelenített világban érvényesülnek-e jelenleg a fenti fontos elvek.
Összességében, tisztelt képviselőtársaim, a javaslat iránya jó. Igyekszik követni a médiapiac világának változásait. A deklaratív megállapításokon nem lép túl. A generális szabályozáshoz, a részletszabályozásokhoz, egy új médiatörvény megszületésének munkálataihoz látványosan, jól láthatóan, szinte kivilágított sztrádaszerűen kijelöli az utat.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
GYUTAI CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is csatlakoznék Kiss képviselőtársam hozzászólásához. Én úgy látom, hogy Volner képviselő úr nem igazán ismeri az önkormányzatok működését. 2006 után radikálisan csökkent az önkormányzatok állami támogatása, Őszöd egy mérföldkő volt, és olyan mértékű forráskivonás történt meg az önkormányzati szektorból, hogy bizony ezt Bokros Lajos is megirigyelte volna, amit a szocialisták elvégeztek az önkormányzati szektorban.
Hogy miért kényszerültek az önkormányzatok jelentős hitelfelvételre? Különböző módon oldották meg a likviditási problémáikat: vagy működési hitelt vettek föl, vagy kötvényt bocsátottak ki, de mindenféleképpen azt a hatalmas intézményrendszert igyekeztek az önkormányzatok életben tartani, amely, azt gondolom, az országnak is egy fontos szektora.
(11.40)
Ehhez bizony pénz kellett. Megítélésem szerint nagyobb volt az önkormányzati elvonás, amit a szocialista kormányzat az önkormányzati szektorban megtett, mint amit a válság indokolt volna. Az önkormányzatokat szégyenpadra ültették.
Kedves Képviselőtársam! Kedves Volner Úr! Valószínű, hogy ön nem ismeri az önkormányzatok világát. Mi Zalaegerszegen jól ismerjük. Nagyon nagy tisztelettel meghívom önt, hogy tanulmányozza az önkormányzati költségvetés működését, minden dokumentumot szívesen az ön rendelkezésére bocsátunk.
Végezetül szeretném megköszönni az ÁSZ működését. A mi önkormányzatunkat Zalaegerszegen szinte minden évben vizsgálták, talán túl sokszor is az elmúlt időszakban, de azt hiszem, ez sem véletlen, hogy az akkor még ellenzéki várost túlságosan sokat vizsgálta az ÁSZ, de én látom a jó szándékot és azt a segítő közreműködést, amellyel a mi munkánkat segítették. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
GYUTAI CSABA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ipkovich volt szombathelyi polgármester úr szavai indítottak hozzászólásra: azt mondta, hogy az elmúlt húsz évben folyamatos forráskivonás volt az önkormányzatok világából. Valóban igaza van, hogy az első ciklusban a személyi jövedelemadó domináns része ott maradt az önkormányzatoknál, de olyan nem volt, mint 2006-tól: Zalaegerszeg polgármestereként tudom, hogy 2006-ban már 500 millió forintos működési hiánnyal kellett tervezni a város költségvetését, és ez azóta csak rosszabb lett, az idei évben ez már 700 millió forint, kedves képviselő úr. Ezt a pénzt valahonnan elő kell teremteni az önkormányzatnak; nyilván vagy a fejlesztéseket szűkíti az önkormányzat, vagy a működési lehetőségeit korlátozza.
Valóban úgy van, ahogy Arnóth Sándor képviselő úr elmondta: meg kell nézni az önkormányzati világban minden fillérnek és minden forintnak a helyét. Valóban történtek fejlesztések az önkormányzatoknál, de egy volt szocialista polgármester könnyen mondja azt, hogy hatalmas pénzek mentek az önkormányzati szférába. Igen, én emlékszem arra, amikor Lamperth Mónika még akkori miniszter asszony 2006-ban, az önkormányzati választások után azt mondta, hogy nem kell félni, elvtársak, a pénz meglesz, és a mi önkormányzataink meg fogják kapni a fejlesztési forrásaikat. Nyilván Szombathely meg is kapta (Dr. Lamperth Mónika: Ilyet nem mondtam! Hazugság! Szemenszedett hazugság!); mi is kaptunk, én nem mondom, hogy nem jutott Zalaegerszegnek, de nekünk olyan fejlesztési források jutottak, ahova sokkal magasabb önrész kellett, olyan fejlesztési forrás jutott, ahol már olyan előkészített projekt volt, hogy nem tudta a kormányzat másnak adni, csak nekünk. (Dr. Lamperth Mónika: Ó, szegény!) Gondolom, ezt is tudja, képviselő úr. Még egy mondatot... Már nincs még egy mondat.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(10.10)
GYUTAI CSABA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az itt kialakult vitához annyiban szeretnék Zalaegerszeg polgármestereként hozzászólni, hogy természetesen az M8-as út határhoz kivezető szakasza a zalai megyeszékhely érdeke is, hiszen minden befektető elsősorban az A2-esre és a nyugat-európai csatlakozásra szeretne közúton kijutni. Természetesen a körmendi elkerülő út is a zalaegerszegiek érdeke is.
De mindezeken túl nem feledkezhetünk meg az M9-es útról, amely sajnálatos módon az M86-os beruházás mögé került, és törekedni kell arra, gondoskodnunk kell arról, hogy Szombathely és Körmend között a leendő M9-es nyomvonala keleti irányba térjen el, és a zalai megyeszékhely és az M9-es déli nyomvonala felé épülhessen meg.
Ennek az előkészítéséről is gondoskodni kell. Ez ugyanúgy a régióban élők érdeke. Akkor lesz a nyugat-dunántúli régió igazi régió, ha ennek lesz egy ütőere, és ez az ütőér pedig az M9-es lehet. Kérem, hogy ezt is támogassák majd.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)
GYUTAI CSABA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Annak a biztos reményemnek adok kifejezést, hogy ma, midőn a legnehezebb időn túlestünk és a magyar nemzet kálvária útjának nagyobbik részét már megtette, az előttünk álló rövidebb úton leroskadni nem fogunk, s meglesz az államban és a társadalomban a szükséges erő és áldozatkészség arra, hogy a bennünket megelőzött nagy nemzedékektől átvett kulturális kincseket a jövő nemzedéknek átadhassuk."
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egykori jeles kultuszminiszterünk, gróf Klebelsberg Kunó szavai jutottak eszembe hazánk új alaptörvényének tervezetét elolvasva. Büszkeséggel és lelkesedéssel tölt el bennünket a tudat, hogy hamarosan részesei leszünk annak a történelmi pillanatnak, amikor a rendszerváltozás óta eltelt időszak egyik meghatározó eseményeként elfogadjuk majd új alkotmányunkat, mert az önazonosságunkat megadó és a mindennapokban általános eligazodást biztosító alaptörvény éppen a Klebelsberg által jelzett nagy nemzedékektől, a történelmünk legnagyobb alakjai által ránk örökített kulturális, szellemi kincsek alapjain épülve, továbbvive, kiteljesítve legszebb hagyományainkat. Hiszen 1989. október 23-án, a magyar demokrácia nagy ünnepén az akkori parlament az 1949. évi alkotmány módosításával kötelezettséget vállalt egy új, a korábbitól lényegileg eltérő alkotmány megalkotására, és ennek a kötelezettségünknek teszünk most eleget.
És azért sem véletlen, hogy a két világháború közötti időszak nagy miniszterét idéztem, mivel, ahogy nekik a Károlyi-kormányzat és a Tanácsköztársaság vörös köde után kellett országot építeni, új magyar felvilágosodást hozni, úgy nekünk most nyolc év szocialista rombolás után ilyen módon is hitet és erőt kell adnunk Magyarország polgárainak. Ehhez pedig csak a mindannyiunk szívében rejlő szép nemzeti hagyományok kínálnak biztos alapot.
Lélekindító az új alaptörvény preambulumának szinte költői megfogalmazása, nemzeti imánk, a Himnusz megidézése, az egységes magyarság szerves részét képező határon túli nemzettársaink megmaradása, kultúraőrzése fontosságának kinyilvánítása és természetesen a történeti elnevezések visszaállítása. Ennek értelmében a megyék helyett az 1949 előtti, közel évezredes hagyomány folytatásaként és a Szent István-i eszmeiség örökségeként, felvállalásaként ismét vármegyéink lesznek, a Legfelsőbb Bíróságot pedig a monarchiabeli, noha akkoriban bővebb hatáskörrel rendelkező Kúria visszaállítása váltja.
Van olyan általam is tisztelt liberális filozófus, aki a történeti megnevezéseket egyenesen avíttasnak és nevetségesnek nevezte. De minden, ami visszanyúl a történelmi hagyományainkhoz, az nevetséges és avíttas lenne? A környezetünkben néhány ország egyenesen büszkén vállalja múltjának történeti elnevezéseit is. A XIV. századtól Lengyelország legnagyobb közigazgatási egységeit vajdaságoknak nevezik, és ezen a kommunizmus alatt sem változtattak, és természetesen ma is büszkén ragaszkodnak a tradicionális elnevezésekhez. Horvátországban jelenleg a megyéket županijának nevezik, és önmaguk a horvátok akkor is így nevezték a közigazgatási egységeket, amikor Horvátország belső autonómiával rendelkezett a Magyar Királyságon belül. Miért lenne minden, ami történeti és magyar, avíttas? Miért rettegnek folyamatosan magyar értelmiségiek attól, ami magyar és a dicső magyar történelmi hagyományra utal? Remélem, hamarosan olyan országban élhetünk, ahol büszkék lehetünk hagyományainkra, és remélem, hamarosan Európában és a világban is visszaszerezzük régi tekintélyünket.
Fontosnak tartom, hogy a szövegnek érzelmi töltése is legyen, hisz számos ember számára ez az érzelmi töltés az, ami megragadható. A jogi és filozófiai fogalmak kevésbé alkalmasak erre. Ebből a szempontból az alaptörvény szövege magával ragadó, különösen az emelkedett megfogalmazású Nemzeti hitvallás, az érzelmi azonosulás alapját teremtve meg. Ez nem patetikusság, nem valami árvalányhajas pátosz, ez a cél kívánta emelkedettség. Aki ezen gúnyolódik, nem egészséges szellem, nem akarja szeretni nemzetét.
Tisztelt Ház! Fontos kiemelni az új alkotmányban az alapvető keresztény értékek megjelenését, ezek védelmét is. Ilyen a magzati élet óvása, aminek eredményeként reményeim szerint valóban csak azok vállalnak gyereket, akik szeretik, tisztességgel és becsülettel fel kívánják nevelni az élet legnagyobb kincsét, a Jóisten ajándékát. Hasonlóképpen említést érdemel az elesettek, a rászorulók, a fogyatékkal élők, a jelnyelv hivatalos elismerésével például siketnéma embertársaink, az idősek, de a gyermekek, nők, vagy éppen a valamilyen nemzetiséghez tartozók védelme is, hiszen Magyarországon nem lehetnek másodrendű állampolgárok, minden magyar állampolgárt azonos jogok és kötelességek, azonos elbírálás kell hogy megillessen.
Ezenfelül ki kell még emelnem a házasság mint férfi és nő közötti megszentelt kötelék és a család fontosságát, hiszen közös célunk, hogy nemzetünk számbeli fogyása megálljon, hogy minél több magyar gyermek szülessen, akiknek kötelességünk minden tőlünk telhetőt megadni, hogy egészségben nőjenek fel, beteljesítve a számukra rendelt sorsot, reményeim szerint a haza építését, felvirágoztatását.
Teleki Pál, a tragikus sorsú miniszterelnök szavaival szólva tehát: "Gondozzuk a haza szent tüzét nemzedékről nemzedékre, és próbáljuk azt gyarapítani. A múltból így lesz jelen, a jelenből pedig jövő."
A korábbiakhoz képest a jelenlegi tervezetben formailag is érvényre jut az alapvető jogok biztosításának kiemelt szerepe azáltal, hogy az 1949. évi XX. törvényhez képest ezek deklarálása a törvényszöveg elejére került. Számos új elemét emelhetném ki a szövegnek, de meggyőződésem, hogy ezek csak töredékét képezik annak a számos változásnak, amelyeket az új nemzeti alaptörvény bevezet, megemlítésük mégis, azt gondolom, már az üzenetérték miatt is rendkívül fontos. Hiszen, ha minden területen elkezdődik a szocialista örökség terheinek letétele, a rendszerváltás előtti negyven és az elmúlt nyolc év ballépéseinek az ország és az állampolgárok érdekében történő javítása, munkánk elérte célját, és elindulunk egy szebb, jobb és boldogabb Magyarország megvalósítása felé. Ennek mérföldköve lesz az új alkotmány, amelyet elfogadni nemcsak minden nemzeti érzelmű keresztény képviselő kötelessége, de legfőbb erkölcsi parancsunk szava is így kívánja.
Deák Ferenc, zalai földim, az 1861-es felirati javaslatában így fogalmazott: "Tisztelt Ház! Nehéz idők, vészteljes évek mentek el fölöttünk. Végenyészet szélén állott nemzetünk. De az isteni gondviselés, midőn egyrészről annyi szenvedéssel sújtott, másrészről erőt ébresztett keblünkben, hogy el ne csüggedjünk és a veszélyben forgó hazát még forróbban szeressük. Adja Isten, hogy tanultunk légyen a kísértet nehéz napjaiban, s kik egyek voltunk szenvedésben, egyek legyünk működéseinkben is."
Tisztelt Képviselőtársaim! Fontoljuk meg a haza bölcsének szavait: egyek legyünk működésünkben is. Végre új nemzeti alkotmányra van szükség.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)
GYUTAI CSABA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy tűnik, hogy nincs új a nap alatt, hiszen ha az európai politikatörténetet megnézzük, akkor általában a baloldali pártok ügyesen költik az állam pénzét - ebben kiváltképp tehetségesek -, a konzervatívok pedig megpróbálják összegereblyézni és megpróbálnak ésszerű fejlesztéseket elindítani. Úgy tűnik, hogy a mai vitában is a szocialisták a költésben lennének tehetségesek. Az imént előhozták Görögországot. Én hazámat szerető polgárként bizony nem szeretnék Görögország példájára kerülni (Közbeszólás az MSZP soraiból: Akkor ne szavazd meg ezt a költségvetést!). Amikor önök azt mondják, hogy ne beszéljünk Görögországról, akkor bizony elő kell hoznunk azt is, a görög példát, hogy hasonló helyzetben volt Magyarország néhány hónappal ezelőtt az önök jóvoltából, mint Görögország. Ugyanazt az utat bejárhatnánk mi is, mint amit a görögök tettek: 25 vagy 30 százalékos bércsökkentés, kemény nyugdíjmegszorítás és hatalmas társadalmi problémák, amelyek most jellemzik azt az országot. Meggyőződésem, hogy ennek a költségvetésnek a legnagyobb erénye, hogy ezt az utat megpróbálja elkerülni, és egy olyan irányba próbálja fordítani az ország szekerét, amely megpróbálja elvezetni ebből a válságos pénzügyi szituációból hazánkat.
Több kritika érte ezt a költségvetést, hogy nem megalapozott. Én egyetlenegy véleményt szeretnék idézni, amely a kulturális és sajtóbizottság ülésén hangzott el, és az ÁSZ képviselője mondta el. Azt mondta az ÁSZ képviselője, hogy az adóbevételek teljesíthetősége, amelyről az ÁSZ nem tud véleményt mondani, a korábbi évekhez képest jelentősen csökken. Míg 2011-ben ez 33 százalék volt, ez 2012-ben már csak 27 százalék. Ha elfogadjuk az ÁSZ véleményét, az adótörvényekkel megalapozott ez a költségvetés.
Néhány gondolatot Kósa Lajoshoz kapcsolódván én is szeretnék az önkormányzatok gazdálkodásával, illetve az önkormányzati fejezetről elmondani. Jól látható, és ebben Kósa képviselőtársammal egyetértek, hogy ha nem is nyertesei, de nem vesztesei az önkormányzatok ennek a költségvetésnek. A szocialista időszak alatt mi, önkormányzati vezetők bizony megtanultuk azt, hogy hogyan sújtanak bennünket és milyen állami elvonásokkal kell vezetnünk a városainkat, a településeinket. Most egy olyan szituáció van előttünk, hogy tulajdonképpen jelentős elvonások az önkormányzati szférát nem sújtják, gyakorlatilag ugyanazokkal a normatívákkal dolgozhatunk, mint a tavalyi évben, és vannak olyanok is, mint például a településigazgatás, ami 47 százalékos emelkedést mutat. Ha ezt a saját városomra, Zalaegerszeg esetére fordítom le, ez 78 millió forintos többlettámogatást jelent. Természetesen tudjuk, hogy jelentős többletforrások nincsenek. Természetesen mi, önkormányzati vezetők tudomásul vesszük, hogy az ország milyen helyzetben van, tudomásul vesszük azt, hogy a magyar úton kell járni ennek az országnak, és nem alternatíva számunkra a görög, az athéni út.
Az önkormányzatok esetében Kósa Lajos is beszélt arról, hogy számos normatíva kötött normatívává vált. Ezt szerencsésnek tartom, hiszen így rászorítja az önkormányzati rendszert is az állami költségvetés arra, hogy fegyelmezetten és precízen használja fel a költségvetési támogatást. Úgy vélem, ez egyfajta bizalom az önkormányzati szféra és az állami szféra között, viszont államtitkár úr képviseli a kormányt, neki szeretném mondani, hogy van egy normatíva, a kedvezményes és ingyenes intézményi étkeztetés normatívája, amely szintén kötött normatíva lett a korábbi szabad felhasználású normatíva helyett, ezzel egyetértek. Viszont a kormányprogramban is szerepel, hogy egy jó államot, egy olyan államot szeretnénk felépíteni, amely elkerüli a túlzott bürokráciát, egy egyszerű működést feltételez. Ennek a normatívának a felhasználása a jelenlegi szituációban mind az önkormányzatokra, mind az intézményekre és az állam oldaláról a Kincstárra is jelentős többlet adminisztrációs terhet ró, hiszen az elszámolás bonyolultabb lesz, nemcsak az adagszámokat kell nyilvántartani, hanem a kifizetett pénzösszegeket is. Itt az önkormányzati oldalról megértvén, hogy a kötött felhasználás azt irányozza elő, hogy bizony tényleg a településeken az étkeztetés felhasználására kerüljön ez a pénz, az a kérésünk, hogy ez nem törvényi kérdés, hanem a belső állami ügymenet kérdése, hogy egy sokkal egyszerűbb ügymenet kerüljön kialakításra.
Amikor arról beszélek, hogy bizalom szükséges az önkormányzatok és az állam között, akkor én azzal is egyetértek, hogy a későbbiekben az önkormányzatok hitelfelvétele valamifajta állami hozzájáruláshoz lesz kötve. Természetesen egyetértek, hiszen Zalaegerszeg, amelynek polgármestere vagyok, az elmúlt években jelentős takarékos működést produkált. A városnak mindössze 2 milliárd forint hitelállománya van, ezt is az utolsó egy évben csökkentettük, és a városnak a működése során még sohasem volt működési hitele. Úgy gondolom, hogy ez példa a többi önkormányzat felé is. Amellett, hogy 2 milliárdos adósságunk van, az elmúlt hat évben mintegy 15 milliárd forinttal segítettük az intézmények működését az állami támogatás mellett, mintegy 10-12 milliárd forintot fordítottunk az intézményeink fejlesztésére, egy jó minőségű, jó állapotban lévő oktatási és szociális intézményrendszert építettünk ki úgy, hogy nem adósítottuk el a várost. Úgy gondolom, hogy ez példa a többi önkormányzat számára is, és természetesen ésszerű fejlesztésekre lehet felvenni hitelt, és ebben nyilvánvalóan a későbbiekben a szükséges hozzájárulások megkaphatók.
Arról is szólni kell, hogy az önkormányzati világban a korábban felhalmozott hitelek bizony sokszor devizaalapúak, és felvethető a felelősség kérdése is, hogy ez hogyan alakulhatott ki így, kinek kellett volna felhívni az önkormányzatok, a magyar polgárok figyelmét arra, hogy ez veszélyt jelent. Tegnap az illetékes szakbizottság előtt a korábbi pénzügyminisztereket meghallgatták, László Csabát, Draskovics Tibort, Veres Jánost. Érdeklődéssel követtem a sajtóban, hogy ők ebben a kérdésben hogyan fognak nyilatkozni. Azt mondták, hogy ők természetesen nem felelősek. Hallottuk, illetve olvashattuk a kiszivárogtatott WikiLeaks-iratokból, hogy a Nemzeti Bank elnöke, Simor András úr is azt mondta, hogy ő bizony nem felelős, ennek így kellett történnie.
(17.40)
Akkor vajon ki a felelős? Egy másik géniusz szavaiból tudhatjuk meg, hogy ki a felelős. Gyurcsány Ferenc egy korábbi interjújában - ha pontosan emlékszem a szövegre - a következőket mondta: a magyar embereknek nincs meg a kultúrája, nincs meg a pénzügyi kultúrája. Úgy gondolom, ez egy olyan mondat, ami az elmúlt húsz év politikatörténetének a legsötétebb oldalaira kívánkozik, hiszen milyen alapon mondja azt egy volt miniszterelnök, hogy a magyar polgároknak nincsen kultúrája. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Ki lett volna a felelős... Lejárt az időm.
ELNÖK: Képviselő úr!
GYUTAI CSABA (Fidesz): Elnézést kérek, hogy túlhaladtam, egy félmondatot, elnök úr. Ez a költségvetés meggyőződésem szerint - ahogy elkezdtem a hozzászólásomat - alkalmas arra, hogy a nehéz európai szituációban az országot megvédje. Kérem, támogassák önök is.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
GYUTAI CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem hangzott el, de úgy vélem, a legfontosabb előzménye ennek a törvényjavaslatnak, hogy volt egy bizonyos Magyar Mozgókép Közalapítvány, amelynek kaotikus volt a gazdálkodása. Mindannyian tudjuk, hogy milyen visszaélések voltak, hogyan történtek a filmtámogatások, előre elígért pénzek, ki nem fizetett pénzek, az egész közalapítvány működését folyamatosan a botrányok és annak lecsapódásai kísérték a sajtóban. Valamit tenni kellett. Úgy vélem, hogy jó irányban indul el a magyar film támogatása. Azt is örvendetesnek tartom, hogy a törvény fogalomrendszere végre sokkal tisztább a korábbiakhoz képest.
A Magyar Mozgókép Közalapítvány helyett létrejön a Magyar Nemzeti Filmalap Közhasznú Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaság. Ennek a feladatait a javaslatban meghatározzuk. A támogatási rendszer csúcsán ez a szervezet fog állni. A filmalap kiszámítható forráshoz jut, hiszen a 6-os lottó játékadójának 80 százalékával rendelkezik, így a magyar film ügye biztos támogatást tudhat maga mögött. Meggyőződésem, hogy a filmalap eredményesebben fogja végezni a sikeres magyar filmek előállítását, terjesztését, a hazai és nemzetközi promóciókra irányuló támogató tevékenységét, mint korábban. Meggyőződésem, hogy biztosítja a filmipar sokszínűségét, és amit kiemelten hangsúlyosnak tartok, a javaslatban is szerepel, hogy a filmalapnak figyelemmel kell lennie a határon túli magyar filmművészet támogatására is.
Nagy eredménynek tartom, hogy a nemzet sportolója, a nemzet színésze cím mintájára a törvényjavaslat létrehozza a nemzet filmművésze cím lehetőségét, az ezzel kapcsolatos adományozási szabályokat, és életjáradékot is meghatároz a legjobb magyar filmművészeknek.
A mozgókép szakmai hatóság teljes struktúrája módosításra kerül. A hatósági feladatokat a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatala által működtetett Nemzeti Filmiroda veszi át. Én ezt is jó iránynak tartom, hiszen a pályázati elszámolások, a korhatár-besorolás és az artmozik artjellegének az ellenőrzése ehhez a hivatali szervezethez kerül. Tehát a pályázati rendszer nem keveredik össze az elszámolási rendszerrel.
Meggyőződésem, hogy a módosításokkal a filmművészet területe az előadó-művészethez hasonló szabályrendszer alapján tud működni. Az artmozik és az artfilmek terjesztésének, támogatásának feltételeit - ahogy államtitkár úr is mondta - a kultúráért felelős miniszter állapítja meg. Ez reményeim szerint biztosítani fogja majd a magyar artmozihálózat további fennmaradását. Egységes lesz a korhatár-besorolás, és az egységes jelölési rendszer jobb eligazodást tesz lehetővé.
A törvényjavaslattal a korábbi filmtámogatási rendszer teljesen átalakul, egy új struktúra kialakítására kerül sor. Egy hatékony közpénz-felhasználási mechanizmus fog kialakulni, ez azonban tartalmi megújulást még nem jelent. A személyes véleményem az - ezt egyébként elmondtam a bizottsági ülésen is, és ebben jórészt egyet is értettünk -, hogy a magyar filmművészet az elmúlt húsz évben elsősorban a filmkritikusok ízlésének akart megfelelni a közönség ízlése helyett. A közép-európai nemzetek - s ebbe sajátos módon most Oroszországot is beleértem - az elmúlt húsz évben olyan nagyjátékfilmeket hoztak létre, mint például Lengyelországban a Pan Tadeusz, Andrzej Wajda filmje, Tűzzel-vassal, Jerzy Hoffmann filmje, Quo vadis, Jerzy Kawalerowicz filmje, Katyń, Andrzej Wajda filmje 2007-ből, amely emlékezetes film, vagy Oroszországból említhetném a Nomádot, Szergej Bodrov filmjét, vagy a Mongolt, szintén Szergej Bodrov filmjét, Az admirálist, Andrej Kravcsuk filmjét, a Taras Bulbát, Vladimir Bortko filmjét, vagy Szlovákiából annak a Báthorynak a történetét dolgozták föl, aki legalább annyira magyar történeti szereplő is, mint amennyire szlovák, ha egyáltalán lehet szlováknak nevezni, vagy a Jánošik-produkciót, amely hasonló a magyar Rózsa Sándorhoz.
Összességében azt látjuk, hogy ezek a nemzetek a saját filmművészetükkel erősítették a nemzeti identitást, olyan filmeket hoztak létre, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a nemzeti mitológiát építsék, Magyarországon pedig olyan művészfilmek gyártására került sor, amelyek ugyan egy szűk közönségigényt kielégítettek, de a nemzeti mitológiát nem építették. Sajnos, még mindig az Egri csillagokat kell nézni a fiataloknak; a negyven vagy ötven évvel ezelőtt készült film még most is a nemzeti identitás része. Ha pedig az utolsó éveket nézzük, akkor talán Bereményi filmjei illeszthetők be ebbe a sorba, illetve a Hollywoodban készült, Andy Vajna által jegyzett '56-os filmet kell talán ebbe a sorba illesztenünk. Szomorú, hogy azt a filmet, amely a fiatalok számára nézhető, vonzó, átélhető és megismerhető, s az identitás részévé teheti az '56-os eseményeket, Amerikában jegyezték.
(18.00)
Meggyőződésem, hogy ennek az új filmszerkezeti támogatási rendszernek ezekre a kérdésekre is választ kell adni. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy direkt bele kell ebbe szólni a politikának, vagy valamifajta ilyen irányokat kell kijelölni, csak én szeretném látni azt az időszakot, amikor a magyar filmrendezők a magyar mitológiát, a magyar mítoszt, a magyar történelmet, a magyar történelem nagy alakjait és a magyar identitást erősítő filmeket is bemutatnak. Ha így lesz, akkor megéri ez a törvénymódosítás. Remélem, hogy így lesz.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
GYUTAI CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hiller István volt miniszter úr azt mondta, hogy folytatni kellene az előző kurzus kultúrpolitikáját. Valóban vannak olyan elemek, amelyek folytatásra érdemesek. Elismerésre méltó az a filmgyártóbázis-kiépítés, ami megtörtént az országban. Ez valóban munkahelyeket hozott létre, ez hozzájárul a nemzeti jövedelemhez. Ez egy nemzeti érték, ezt elismerjük. Az is dicséretes teljesítmény és üdvözlendő, hogyha Hiller István támogatta Vajnának az '56-ról készült filmjét, amely az egyetlen olyan nagyjátékfilm, amely a fiatalok érdeklődésére is számot tartott. De amikor azt mondja, hogy folytatni kellene a kultúrpolitikát, akkor csak néhány dolgot hadd szabadjon felidéznem.
A korábbi kultúrpolitika a megyei múzeumok régészeti jogosultságát elvette, önbecsülésükben sértette meg a múzeumokat. Ezt visszaadtuk. A korábbi kultúrpolitika nem tudta beindítani a Márai-programot. Igaz, hogy tavaly a zárolás miatt nem teljes összegben, de 400 millió forintot sikerült erre a célra fordítani. Megítélésem szerint ez is egy nagy eredmény. Az uniós elnökségünk kulturális szempontból is előkészítetlen volt. Ha a Külügyminisztérium és a kultusztárca tűzoltó módjára hirtelen néhány nagyívű programot nem varázsol elő, akkor ebben is megbuktunk volna. És amiben majdnem megbuktunk, az az Európa kulturális fővárosa projekt. Ha gyorsan az új kormányzat nem veszi kézbe ezt a folyamatot, akkor az egy totális blamázs lett volna Európa előtt.
Amikor Hiller István arról beszél, hogy milyen nagyszerű eredményei voltak a korábbi kultúrpolitikának, akkor kérem, ezeket is értelmezzük.
Köszönöm.
GYUTAI CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen. Annyiban védenem kell az előterjesztést, és ez a kulturális bizottság ülésén is elhangzott, hogy ugyan az Igazságügyi Minisztérium nyújtotta be a javaslatot, de szoros együttműködésben a Nefmivel, tehát ebben a Nefmi álláspontja is benne van.
Karácsony Gábor (sic!) képviselőtársam a létrejövő új Magyar Nemzeti Filmalap Zrt. feladatai esetében (Dr. Hiller István: Gergely.) elsősorban a pályázati rendszer működtetését értelmezte.
(18.50)
Ezen túl jóval nagyobb feladata van, hiszen a magyar filmművészet és a filmipar folyamatos jelenlétének biztosítása a hazai, az európai, valamint az Európán kívül filmpiacon megfogalmazásra került, a magyar és egyetemes filmkultúra magyarországi terjesztésének elősegítése úgyszintén. Tehát a létrejövő új zrt.-nek természetesen a terjesztésben is jelentős szerepe lesz, hiszen nyilván támogatásokat fog nyújtani. Ahogy támogatásokat fog majd nyújtani a Nefmi is filmgyártási célból, rendezvényeket, filmszakmai folyóiratokat - ahogy az eddigi rendszeren belül - a későbbiekben is támogatni fog, tehát az egész magyar filmes világ nemcsak ehhez a körhöz fog kötődni, hanem egyéb források is lesznek.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
GYUTAI CSABA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a lehetőséget. Sajnos kiment a teremből Szilágyi Péter.
ELNÖK: Bent van, képviselő úr, csak a páholyban. Megkérjük, hogy jöjjön be az ülésterembe.
GYUTAI CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen. A páholyból figyel. Az ő hozzászólása indított arra, hogy elmondjam a gondolataimat. Legyen szabad egy szentírási helyet idéznem: "Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: bárcsak felismernéd te is." Kedves képviselőtársam, bárcsak felismernéd te is, hogy milyen egy város, milyen egy önkormányzat! Egy önkormányzatban a zárt ülés - hiszen erről beszélt a képviselő úr - nem ördögtől való. Egy zárt ülés olyan témákat tárgyal meg, amely személyiségi jogokat sérthet, az önkormányzat vagyonával összefüggő olyan kérdéseket tárgyal, amit nyilván gazdasági, pénzügyi érdekből nem mindig szerencsés a nyilvánosság előtt tárgyalni. De, kedves képviselő úr, a zárt ülés jegyzőkönyvét, a zárt ülés határozatait is nyilvánosságra kell hozni. Ezek megjelennek egy önkormányzati közlönyben, tehát semmilyen susmus nem lehet. Egyébként a most hatályos önkormányzati törvény is előírja, hogy az önkormányzat döntéseiről a nyilvánosságot tájékoztatni kell.
S amikor az LMP frakcióvezetője, Schiffer András a vezérszónoklatában azt mondta, hogy az önkormányzati emberek, a polgármesterek visszaélnek a helyi nyilvánossággal, akkor azt kell mondanom, hogy nem ismeri, mi a valóság. Én Zalaegerszeg polgármestere vagyok, amely nem egy nagy város, de összeszámoltam, Zalaegerszegen a helyi nyilvánosságot öt rádió, kettő televízió, egy napilap, egy hetilap és több időszaki kiadvány képviseli, s akkor még az internetes lehetőségekről nem is beszéltem. Hogy lehet itt azt mondani, hogy a polgármester vagy az önkormányzat uralja a helyi nyilvánosságot? Nyilván nem ismeri, milyen egy önkormányzat.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
GYUTAI CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nem vagyok esztergomi képviselő, és nem vagyok esztergomi, de ha megengedik, elmondanám a gondolataimat a kialakult helyzetről.
Én úgy látom, hogy Esztergom egy tehetős, gyarapodó város volt az elmúlt időszakban, egy nagy autógyárral, az autógyár mögötti tehetős beszállítókkal.
(10.00)
És ez természetesen olyan adóbevételt generált a városban, amire olyan költségszintet lehetett ráállítani, ami biztosította azt - ahogy Szűcs Lajos képviselőtársam is elmondta -, hogy ez a város be tudott segíteni a megyei önkormányzatnak, át tudta venni a megyei intézményeket, megpróbálta ezeket az intézményeket üzemeltetni, és megpróbálta ezt a várost prosperáló szintre építeni.
Most a választások után más politikai helyzet alakult ki ebben a városban: egy polgármester és egy testület, akik nem tudnak együttműködni. Úgy vélem, hogy a politika a lehetőségek és a kompromisszumok művészete. A polgármester asszonynak igenis kötelessége együttműködni a testülettel, mert nem tehet mást. Itt ül előttem dr. Gyimesi Endre, Zalaegerszeg volt polgármestere, aki 1994-től 2010-ig becsülettel vezette a várost, és az első időszakában 1994 és 1998 között úgy vezette a várost, hogy mindössze 3 fős frakció állt mögötte. Hogy tudta ezt megtenni? Úgy, hogy folyamatosan kompromisszumokat kötött, folyamatosan egyeztetett, folyamatosan a város érdekében megpróbált együttműködni minden féllel. Ezt kellene Esztergomban is megtenni a polgármester asszonynak, és nem arra hivatkozni, amit önök tesznek, ellenzéki képviselők, hogy oldja meg a miniszterelnök úr.
A miniszterelnök úr tehetséges, okos ember (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de nincs Orbán Viktor nevű tagja annak a testületnek. Köszönöm szépen, és javaslom, hogy fogadjuk el a javaslatot. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
GYUTAI CSABA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szomorúan hallottam Gúr Nándor iménti szavait, aki azt mondta, hogy itt valamifajta olyan rendszer készül, hogy a szegénységet konzerválja.
Tisztelt Képviselő Úr! Önök 8 évig konzerválták a szegénységet, és semmit nem tettek azért, hogy a társadalmi mobilizáció csatornái beindulhassanak. Az egyetlen sikeres program még az első Orbán-kormány idején indult el, az Arany János-program, amelynek a lényege az volt, hogy hihetetlenül nehéz élethelyzetű fiatalok bejuthassanak a felsőoktatásba, oly módon, hogy a legjobb középiskolákban minőségi oktatást kapjanak, és ezáltal próbálják úgy indítani őket a felsőoktatásba, hogy legyen esélyük eljutni a legjobb iskolákba.
Tudja, képviselő úr, hogy ez a program hogyan működik? - és most is. Én a zalaegerszegi példát ismerem. Az ország második legjobb gimnáziumába, a Zrínyi Miklós Gimnáziumba olyan fiatalok járnak, a 28 gyerekből 9 gyerek félárva, mélyszegénységből jönnek a gyerekek, és ezeknek a gyerekeknek több mint a 80 százaléka eljut a felsőoktatásba, és ezt a programot az Orbán-kormány indította el. Van sikeres példa, és ezt folytatni kell.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
GYUTAI CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pál Béla képviselő úr hozzászólására szeretnék röviden reagálni. Természetesen egyetértünk a képviselő úrral abban, hogy a turisztikai marketingre fordított kiadások rendkívül fontosak. Egyetértünk annál is inkább, mert tudjuk azt, hogy a XXI. század egyik vezető iparága a turizmus lehet, és ha Magyarországon a turisztikai ágazat fejlett, akkor a vezető iparágba az országot is eredményesen bekapcsoljuk.
Mindazonáltal óvnék attól, hogy az építési beruházásokra tervezett költségvetési kiadásokból nyessünk el, és azokat fordítsuk turisztikai kiadásokra, ugyanis legyen az éppen stadionfejlesztés, legyen az útépítés vagy bármilyen építési beruházás, leggyorsabban a bruttó nemzeti össztermékben a GDP-ben az építési beruházások jelennek meg.
Amikor tehát arról beszélünk, hogy törékeny a magyar GDP, törékeny a magyar növekedés, akkor leginkább azokat a tételeket kell óvni ebben a költségvetésben, amelyek leginkább a GDP növekedését, a GDP-t óvják. Szeretném emlékeztetni a képviselő urat arra, hogy a '30-as évek végén a nagy gazdasági világválságban az Egyesült Államokban a New Deal idején nem tett mást az amerikai kormányzat, mint hatalmas nagy építési beruházásokat indított el. Igaz, hogy jórészt hitelből, de ezek a beruházások pörgették föl az amerikai gazdaságot, és vitték ki eredményesen a nagy világgazdasági válságból.
Azt gondolom, hogy az a példa számunkra is követendő lehet. Elismerve természetesen a turisztikai marketing fontosságát, az építési beruházásokra szánt tételeket óvnám a költségvetésben. Köszönöm szépen.
GYUTAI CSABA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a lehetőséget. Szilágyi Péter iménti hozzászólására szeretnék reagálni. Már többedszer halljuk az LMP-s képviselőktől, hogy a közvetett demokráciát a közvetlen demokráciával összetévesztik. Magyarországon közvetett demokrácia van, ami azt jelenti, hogy a választópolgárok a megválasztott képviselők útján gyakorolják a hatalmat. Az nagyon helyes, hogy a közvetlen demokrácia elemeiből is próbálunk beemelni a demokrácia gyakorlásába, de nem értjük az olyan fölvetéseket, hogy a képviselő-testületi ülésen mindenki szólhasson hozzá, aki ott megjelenik, vagy éppen ne legyen zárt ülés, mert az valamifajta demokráciaellenességet jelent. Igenis, ezek hozzátartoznak az önkormányzatok működéséhez, és ezekre szükség van.
Azonban a mostani rendszerben is van olyan, ami a közvetlen demokrácia irányába mutat, például a településrészi önkormányzatok működése. Ezek elkülönült településtestek véleménynyilvánítására biztosítanak lehetőséget. Ez például nálunk Zalaegerszegen tökéletesen működik, vagy 15 ilyen településrészi önkormányzat van, ezek véleményt alkotnak az önkormányzat rendeleteiről, közvetítik az ott élők véleményét az önkormányzat felé, de nincsenek olyan pluszjogosítványai, mint amit például Szilágyi Péter vagy az LMP is ezeknek a szervezeteknek szeretne adni. Nem alapíthat intézményt, nem rendelkezhet az önkormányzat pénzeszközei fölött, ami szerintem nagyon is helyes, mert ez a képviselő-testület hatásköre, és ez nem adható le tovább, mert ez így már parttalanná teszi az önkormányzat működését.
Azonban, és ezt államtitkár úrnak is mondanám, azt meg kellene fontolni (Az elnök csenget.), hogy a településrészi önkormányzat tagjainak ne kelljen vagyonnyilatkozatot tenni, mert ezek tisztességes, becsületes emberek, akik gyakorlatilag társadalmi munkában gyakorolják a munkát.
Köszönöm szépen.
GYUTAI CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is dr. Lamperth Mónika képviselő asszony szavaira szeretnék reagálni. De dr. Kovács Zoltán már lényegében elvette a kenyeremet. Engem nem győzött meg Lamperth Mónika az államigazgatási funkciók tekintetében, mert lehet ugyan, hogy ez a lehetőség megvolt, de lényegében egyetlenegy kistérség sem látott el és a jegyzők hatásköréből nem került ki államigazgatási funkció.
Egy másik megjegyzésére is szeretnék reagálni, az elektronikus anyakönyvvezetés tekintetében. Ez valóban egy szép elv, és azt hiszem, nyilvánvalóan ez a jövő is. De ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, elektronikus levéltárakra is szükség lenne. Ugyan az Országos Levéltárban folyik egy ilyen projekt, egy ilyen rendszer előkészítése megkezdődött, de ez még nem egy olyan rendszer, hogy a vidéki és a teljes magyarországi anyakönyvvezetés elektronikus nyilvántartásra is kerülhessen. És ha nincs meg az elektronikus háttér... Én egy régimódi ember vagyok, szeretek látni papíron egy ilyen fontos dokumentumot. Azt hiszem, hogy a történészek és a jövő Magyarországa is szeretné látni a családok történetét, és szeretné látni a nemzet történetét is. Ez ezekben a dokumentumokban megvan, és remélem, hogy meg is marad.
Visszatérve a kistérségekre, kedves képviselő asszony, ez nem egy sikertörténet. Itt nem történt más, mint az állami normatívák továbbosztása egy olyan apparátuson keresztül, ami ezeknek az állami normatíváknak egy részét önmaga fönntartására használta fel. A közoktatásban lényegében komoly funkciót nem látott el, például gyógytestnevelési normatívát osztott szét, például mozgókönyvtári normatívát osztott szét, és a gyakorlat az volt, hogy ezeket a települések településüzemeltetésre fordították. Nagyon helyesnek tartom, hogy az új kulturális kormányzat például a mozgókönyvtári normatívát nem településüzemeltetésre, hanem a megyei könyvtárak szakmai feladatainak fönntartására fogja most fordítani, és így elválnak az össze nem tartozó funkciók.
És hogy miért van értelme egyáltalán rövid távon fönntartani a kistérségeket (Az elnök csenget.), egyetlen magyarázata van: a korábbi pályázatok fönntartási kötelezettsége. Köszönöm szépen.
GYUTAI CSABA, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága a mai nap megtárgyalta a törvényjavaslatot, és 12 igen, 2 nem szavazattal, tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta. Ennek indokairól és a törvényjavaslat részleteiről a Fidesz felszólalójaként kívánok szólni.
Államtitkár úr a részleteket elmondta. Igazából egy komoly vagy komolynak nevezhető ellenzéki kritika fogalmazódott meg a szocialisták részéről, hogy ez a vagyonjuttatás kivesz állami tulajdont az állami tulajdonok köréből, és ez precedensértékű lehet. Ezzel kapcsolatban a bizottsági ülésen is elhangzott, és ez a személyes véleményem is, azzal, hogy a törvényjavaslat elidegenítési és terhelési tilalmat jegyez be ezekre a vagyonelemekre, nem lehet értékesíteni ezeket a vagyonelemeket és nem lehet hitellel megterhelni, tehát kvázi az állami tulajdonlás fennmarad, de szolgálja a Művészeti Akadémia nemes céljait.
Egyébként meggyőződésem szerint a Magyar Művészeti Akadémiát már a rendszerváltás utáni időszakban létre kellett volna hozni, ahogy Nyugat-Európában a tudományos akadémiák mellett művészeti akadémiák működnek. Most Magyarország is erre az útra lép. Remélem, hogy jól döntünk, és egy olyan köztestületet hozunk létre, amely attraktívan fogja szolgálni a magyar kultúra ügyét.
Elfogadásra javaslom a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
GYUTAI CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Úgy érzem, hogy Karácsony Gergely és Osztolykán Ágnes a Magyar Művészeti Akadémia létét kifogásolja itt most (Dr. Schiffer András: Így van!), és nem arról beszél, ami itt előttünk fekszik, hiszen ez a törvényjavaslat a Magyar Művészeti Akadémiának juttat vagyonelemeket.
Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a 2011. évi CIX. törvénnyel már létrejött a Magyar Művészeti Akadémia, és amit önök a Magyar Művészeti Akadémiára vonatkozóan és a Magyar Művészeti Akadémia elnöke szájába adnak most, mintegy politikai kizárólagosságú kulturális szereplőként interpretálva őt, és a Művészeti Akadémia tagságát is csak egyfajta politikai kizárólagosság megjelenítőjeként értelmezik, ilyet Fekete György nem mondott.
Fekete György azt mondta, hogy a Magyar Művészeti Akadémia tagságának egyetlen feltétele van, az, hogy a magyar kultúra értékközösségébe valónak vallja magát az adott művészeti szereplő (Dr. Józsa István: És ezt ő dönti el!), és szerintem ez teljesen rendben is van így.
Egyébként pedig az előző szocialista kormány is létre szeretett volna hozni egy művészeti akadémiát, olyan művészeti akadémiát, amely köztestületként funkcionál. Nagyon örülök, hogy ez a köztestület létrejött, és meggyőződésem, hogy az intézmény jól fogja szolgálni a magyar kultúra ügyét. És szó sincs arról, amiről Karácsony Gergely beszél, hogy a magyar kulturális költségvetés ezen az intézményen keresztül lenne elköltve, hiszen a kulturális költségvetés csak egy nagyon szűk részlete, egy nagyon szűk eleme fut át majd a Magyar Művészeti Akadémián. Köszönöm szépen.
GYUTAI CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nekem az a benyomásom, ahogy itt hallgatom a vitát, hogy mintha valami csodafegyver lett volna korábban a panelpályázatok lehetősége.
Gyakorló városvezetőként én látom a másik oldalát is ennek az ügynek, hiszen ez nem volt csodafegyver, jelentős hitelfelvételbe kényszerítették bele a lakóközösségeket még a szocialista kormányok. Mind a lakóközösségek, mind pedig a lakók komoly terhet vállaltak. Azt tudom, hogy mi, Zalaegerszegen jelentősen próbáltunk segíteni ezeknek a közösségeknek. A város maga több száz millió forinttal segítette ezeknek a pályázatoknak a megvalósulását. De az is hozzátartozik a képhez, hogy technikailag is nagyon problémásak voltak ezek a pályázatok. A technikai kivitelezésben sok esetben még tervezőt sem kértek fel. Éppen azért az egy jó javaslat volt, amikor a Fidesz behozta azt, hogy településképi véleményezésre van szükség minden városképet meghatározó beruházásra. Úgy történtek például külső szigetelések, hogy bármilyen színű homlokzatot megfestethetett egy lakóközösség, és ez milyen városképet eredményezett. Tehát sok minden nem volt itt átgondolva.
Amikor azt mondják, hogy nincsenek most ilyen pályázatok, én azt tudom mondani, hogy igenis vannak pályázatok, például termoforkémények felújítását szolgáló pályázatok, amihez szintén az önkormányzatok segítik a lakóközösséget, vagy a KEOP-os, energiatakarékosságot szolgáló pályázatok, szintén az energiahatékonyságot szolgálják.
Mindazonáltal nekem az a véleményem, hogy ezek a panelpályázatok a lakóközösségeknek csak valamikor a távoli jövőben jelentenek segítséget, jelentettek segítséget, a rezsicsökkentés pedig most és azonnal, és ez a fontos.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)