Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalra a jövő héten kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény módosításáról szóló előterjesztéshez be­nyúj­tott bizottsági jelentések és az azt összegző módosító javaslat vitája. Rogán Antal, Tuzson Bence, Csizi Péter, Fidesz, képviselő urak önálló indítványa T/1168. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. A Gazdasági bizottság mint kijelölt bizottság részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatát a T/1168/4., jelentését pedig a T/1168/5. számon megkapták. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslata T/1168/7. számon, összegző jelentése pedig T/1168/8. számon a honlapon elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Ezekre összesen 15 perc áll rendelkezésre.

Most megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Parancsoljon!

HADHÁZY SÁNDOR, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a Törvényalkotási bizottság 2014. december 4-én megtárgyalta a T/1168. számon benyújtott, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, és ahhoz a bizottság 16 igen és 7 nem szavazat mellett összegző módosító javaslatot és összegző jelentést nyújtott be.

2012. december 28-ai hatállyal törvényi szinten bevezetésre került a nemzetgazdasági célú tartózkodási engedély, majd az erre tekintettel kibocsátott letelepedési engedély intézménye. Az ezt követően eltelt idő alatt leszűrt tapasztalatok teszik szükségessé a beterjesztett törvényjavaslatban meghatározott változtatásokat. Ennek megfelelően az indítvány elfogadása esetén pontosításra kerülnek a jóváhagyás visszavonásának esetei, valamint a javaslat előírja az idegenrendészeti hatóság értesítési kötelezettségét az Országgyűlés gazdasági ügyekért felelős állandó bizottsága felé.

Azon harmadik országból érkező állampolgárok esetén, akik a letelepedés kérelmezését közvetlenül megelőzően legalább hat hónapja rendelkeznek tartózkodási engedéllyel és vásárolnak államkötvényt, nincs törvénybe foglalva a kötvényjegyzési határidő. Ezen hiányosságok kiküszöbölésére indokolt a kiegészítés.

A befektetői letelepedési program az Európai Unió tagállamainak programjai közül messze a legversenyképesebb, így nem okoz gondot és indokolt is a letelepedés feltételéül szolgáló államkötvény 250 ezer eurós névértékének 300 ezer euróra történő emelése, ezzel is növelve az államháztartás bevételeit.

A benyújtott javaslat értelmében a letelepedési engedélyt az idegenrendészeti hatóság visszavonhatja, ha a harmadik országbeli állampolgár Magyarország területét hat hónapnál hosszabb ideig elhagyta, kivéve, ha ezt külön nem engedélyezték, illetve visszavonható akkor is, ha az állampapír lejegyzésére kötelezővé tett 45 napos határidő betartását elmulasztották. Ekkor ugyanis nem valósul meg a letelepedés célja, a nemzetgazdasági érdek.

Az összegző módosító javaslat, amely tulajdonképpen a Törvényalkotási bizottság saját módosító javaslata, egyrészről pontosítja az eljárási és a letéti szabályokat, másrészről rögzíti az átmeneti rendelkezéseket, és jogtechnikai módosításokat hajt végre. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy az előterjesztők közül kíván-e valaki szólni. (Jelzésre:) Nem. Ebben az esetben a munkánkat, mivel a kijelölt Gazdasági bizottság nem kíván előadót állítani, képviselői felszólalásokkal folytatjuk.

Elsőként előre bejelentett felszólalók következnek, ezek sorában is legelőször Völner Pál képviselő úr, Fidesz. Tessék!

DR. VÖLNER PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A befektetői letelepedés jogintézményének bevezetése óta folyamatosan nő az érdeklődés ezen lehetőség iránt.

A magyar befektetői letelepedési program az Európai Unió tagállamainak programjai közül messze a legversenyképesebb, így mindenképpen indokolt a letelepedés feltételéül szolgáló államkötvény 250 ezer eurós névértékének 300 ezer euróra történő emelése. A hazai program összehasonlító áron még így is az egyik legversenyképesebb marad Európában.

Az Államadósság Kezelő adatai szerint az első letelepedési kötvénysorozatot 2013 nyarán bocsátották ki, tavaly 430, idén augusztus végéig 672 letelepedési magyar államkötvényt értékesített az ÁKK a közvetítő vállalkozásoknak. Ugyanakkor az év második felében jelentős élénkülés tapasztalható a letelepedési kötvény iránti keresletben. A befektetői letelepedési program nemcsak jelentős tőkebeáramlást eredményez, de a hazánkban letelepedő külföldi üzletemberek várhatóan további befektetéseket is eszközölnek nálunk.

Ezért kérem, támogassák a javaslatot a szavazás során. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Tóth Csaba képviselő úr következik, MSZP. Tessék!

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény módosítása igazából, ahogy elhangzott a bizottsági ülésen és az előzetes vitákban is, csak technikai módosításokat tartalmaz, valójában azonban a legfontosabb kérdést továbbra sem rendezi. Elhangzott itt az előbb, hogy a letelepedési kötvényt az Államadósság Kezelő Központ bocsátja ki, illetve rajta keresztül kell lejegyezni. A probléma a közvetítő cégekkel van, amelyeken keresztül ez történik.

Az, aki letelepedési kötvényt kíván jegyezni, egy közvetítő céghez kell hogy forduljon. A közvetítő cégeket a Gazdasági bizottság veszi nyilvántartásba, és ezek a cégek jogosultak arra, hogy ezeket a kötvényeket jegyezzék, illetve értékesítsék. Ha megnézzük ezeket a cégeket, azt látjuk, hogy szinte kivétel nélkül offshore cégek ‑ Máltán, Szingapúrban, a Kajmán-szigeteken, Cipruson bejegyzett cégek.

(11.20)

Az igazi üzlet ‑ azon túl, hogy ez jó a magyar nemzetgazdaságnak, hogy nem kell külön kötvényt kibocsátani jövőre, ahogy ez elhangzott, hanem ebből kívánják finanszírozni ‑ ezeknek a közvetítőcégeknek a szerepében van. Ezek a cégek ugyanis diszkontáron kapják meg ezeket a kötvényeket. A 250 ezer eurós kötvényt 220-225 ezer euróért kapják diszkontáron, tehát kamatokkal csökkentett áron kapják meg, majd a letelepedni szándékozóknak a jutalékával együtt értékesítik. Egy-egy ilyen közvetítői jutalék egy-egy kötvény esetében 40-45 ezer euró. Ez azt jelenti, hogy ez a közreműködő cég egyetlenegy letelepedés kapcsán 60-70-75 ezer eurós díjra tesz szert.

Nemrégen jelent meg egy internetes portálon azon cég vezérigazgatójának az interjúja, akik a legnagyobbak jelenleg ezen a piacon. Ők a kínai és a vietnami piaccal foglalkoznak, és az elmondása szerint 2200 ilyen kötvényt, letelepedési értékpapírt értékesítettek az elmúlt időszakban, ebből csak 2014-ben 1800-at. Ha kiszámoljuk, hogy mekkora hasznuk volt ezeknek, érdekes számokat fogunk látni, mert ez azt jelenti, hogy ha 60-70 ezer euró kötvényenként az ő jutaléka, illetve a haszna ezen az értékesítésen, ez körülbelül 20 millió forintot jelent. Ha 2200-szor 20 milliót számolunk, körülbelül 40 milliárd forint volt csak a jutalék, amit ez az offshore cég bezsebelt a kötvények értékesítések kapcsán. Habár elmondta ennek a cégnek a vezérigazgatója, hogy azért nehogy azt gondoljuk, hogy ez olyan óriási bevétel számukra, mert hát promotálni, népszerűsíteni kell az országokban az üzletet, ennek jelentős költsége van, és ez elmegy erre.

A problémánk tehát mégis csak az ezzel a törvénymódosítással, hogy ezt nem kezeli. Nem értjük, hogy miért nem magyar cégek végzik a kötvény kibocsátását, ha már ekkora üzlet és ekkora jutalék vanmögötte, miért nem magyar cégek működnek közreezeknek a forrásoknak a bevonásába. Nem értjük azt,hogy miért offshore cégekre van természetesen szükség.

Fölmerül még egy kérdés ezzel kapcsolatban: ha 250 ezerről 300 ezer euróra lesz fölemelve a letelepedési kötvény értéke, vajon ezeknek a cégeknek mennyivel fog megnőni a jutaléka? Mert ha eddig ennyit kerestek rajta, akkor ezután még nagyobb lesz, bizonyára. És ehhez kapcsolódik, hogy ha már egyszer ekkora jutalékkal lehet ezt értékesíteni, miért nem a magyar állam zsebében landol ez a jutalék, ez a bevétel. Biztos, hogy sokkal jobb célokra lehetne ezt fordítani.

Úgyhogy míg ez nem rendeződik, ezt a törvénymódosítást ilyen formában nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most normál szót kérő képviselők felszólalásai következnek. Elsőként megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik, tessék!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Voltak hiú reményeink azt illetően, hogy az általános vitát követően egyes kételyek majd eloszlanak vagy akár eloszlatásra kerülnek kormánypárti részről, de továbbra sem kapunk válaszokat olyan alapvető, a témába vágó és húsbavágó kérdésekre, amelyek megválaszolása nélkül nem lehetne jó szívvel támogatni egy hasonló előterjesztést.

Az, hogy a kormányzat a költségvetés bevételi oldalának felduzzasztására törekszik, és nyilván tízmilliárdos nagyságrendű bevételre számít letelepedési kötvények értékesítéséből, tisztán látható. Akkor lehetne érdemben tárgyalni egy ilyen javaslatot ‑ mert álláspontom szerint így nem lehet ‑, ha tudnánk, hogy eddig letelepedési kötvények értékesítése tekintetében kik jöttek Magyarországra; milyen célból jöttek Magyarországra; tevékenységük által milyen ágazatban hány munkahely jött létre; ebből kifolyólag milyen ágazatokban hány magyar munkahely szűnt meg; adott esetben hány magyar beszállító ment tönkre. Ha tehát a hatástanulmányoknak legalább a minimumával találkoznánk, akkor lehetne értékelni azt, hogy milyen eredményekkel, milyen multiplikátorhatással jár az a folyamat, hogy a kormány pénzért árusítja Magyarországon a letelepedési lehetőséget, akár kötvény formájában, akár máshogy.

Látható tehát, hogy mivel a kormányzatot sem előterjesztésében, sem indoklásaiban nem érdekli az, hogy hány magyar munkahely került veszélybe, adott esetben hány munkahely jött létre Magyarországon, tehát milyen mérleggel rendelkezünk a program tekintetében, megint csak azt látjuk, hogy mint ahogy egyéb új típusú adófajták esetében ‑ több mint tíz adótípus emelkedik 2015-ben ‑, itt is egy bevételi feltupírozási folyamatot láthatunk. Tehát a 250 ezerről 300 ezerre történő emeléssel nyilván a bevételi várakozások növekednek, ugyanakkor az áttételes hatásokkal mintha nem foglalkozna a kormányzat.

Egészen elképesztő indoklás szerint ugyanakkor az államadósság elleni harc egy lépéséről van vagy lehet szó. Erről a harcról egyetlen idézet mindent elmond. Pontosan az itt felvetett és érintett Államadósság Kezelő Központ 2010-es adata szerint akkor 20 041 milliárd volt az államadósság mértéke, a legfrissebb, a Magyar Nemzeti Bank által publikált adatok szerint most 25 432.

A különbség, a szakadék ordító és tátongó, tehát az államadósság elleni harc, mindenféle izzadságszagú kormányzati kommunikáció dacára, eddig teljes kudarc. Sem a magán-nyugdíjpénztári vagyon besöprése, sem pedig ez előttünk fekvő javaslat módosításai nem képesek az államadósságot nemhogy csökkenteni, növekményét sem állították meg az eddigiekben.

Látható tehát, hogy ami előttünk fekszik, az nem egy átgondolt, hatástanulmányokkal alátámasztott, jól meggondolt módosítókkal ellátott javaslatcsomag, amiből mondjuk, magyar munkahelyek keletkezhetnének; amiből magyar munkavállalók megtalálhatnák a helyüket; amiből gazdasági ágazatokat lehetne akár sikerpályára állítani. Még csak azt sem látjuk, hogy ezen, sok esetben nyilvánvalóan kétes hátterű üzletemberek, üzleti csoportok Magyarországra beengedését, tehát egy kapu kinyitását követően bizony milyen károk érik a magyar nemzetgazdaságot. Hiszen nem állunk távol a valóságtól, ha azt feltételezzük, hogy bizony hasonló érdekcsoportok és üzleti körök megjelenése a már itt kialakult nemzetgazdasági struktúrában károkat, sérüléseket okoz.

De a legfontosabb talán mégis az, hogy látjuk, hogy a költségvetés bevételeinek növelése elsőrangú szempont az önök szemében, de mégsem biztos, hogy a letelepedést, akár a későbbiekben az állampolgárságot árucikként kellene kezelniük. Szigorúan tilos lenne árucikként és pénzért adható-vehető jogként kezelniük azt, amiért itt Magyarországon évszázadokon keresztül honfitársaink harcoltak, és aminek következtében mi most magyarul vitatkozhatunk a magyar parlamentben. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Schiffer András képviselő úr következik, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslattal, illetve egész pontosan a letelepedési kötvénnyel mint intézménnyel kapcsolatban természetesen felvethetők azok a morális aggályok is ‑ és sajnálom, hogy eddig erről viszonylag kevés szó esett ‑, amit az előbb Z. Kárpát Dániel a felszólalása végén elmondott.

A konkrét javaslattal kapcsolatban én annyit szeretnék elmondani, hogy a probléma nem magával az előttünk fekvő módosítással van, illetve ami ebben a módosító javaslatban van, hanem azzal, ami ebben nincs benne.

Már az általános vitában két nagy dolgot hiányoltunk. Az egyik, hogy elmondtuk: más országokban, ahol alkalmazzák a letelepedési kötvény intézményét, amivel kapcsolatban valóban nagyon súlyos erkölcsi aggályok fogalmazhatók meg joggal, az egyik célja a munkahelyteremtés. Ha valamiért egyáltalán értelme van letelepedési kötvényt kibocsátania egy államnak, ha az valóban új munkahelyeket tud teremteni. Elmondtuk a vitában, hogy más országokban a letelepedési kötvény intézményét úgy szabályozzák, hogy kifejezetten előírják meghatározott számú új munkahely létesítését. Jelenleg az előttünk fekvő módosítás sem gondoskodik arról, hogy szigorú munkahely-teremtési szabályok kerüljenek előírásra.

És még valami: nem elég az, hogy új munkahelyek létesítését kötelezően előírjuk, hanem azt is meg kell valóban vizsgálni, hogy azok az új munkahelyek, amiket egy letelepedési kötvényt lejegyző személy létesít vagy az ő vállalkozása létesít, hogyan hat egyébként a hazai kis- és középvállalkozásokra. Hiszen érdemes szerintem néhány lépést hátrébb lépni magától a letelepedési kötvény intézményétől, és szembenézni azzal, hogy a magyar gazdasági fejlődés rákfenéje a rendszerváltás óta az, hogy kialakult egy kettéosztott gazdaság, ahol egyik oldalon van egy óriásira duzzadt multinacionális tőke, illetve a vele szövetséges mindenkori kormányzati beszállítók; a másik oldalon meg van egy nagyon gyenge lábakon álló hazai kis- és középvállalkozói szektor, gyenge lábakon álló helyi gazdaság szerte az országban.

Más országok, akik felívelő, felzárkózási pályára álltak az elmúlt fél évszázadban, azt a stratégiát folytatták, hogy először a belső gazdaságot, a belföldi tőkeképző képességet erősítették meg, utána a külföldi tőke a belső gazdaság, a helyi gazdaság szerves igényeihez képest telepedett be, eszközölt különböző befektetéseket. Magyarország szerencsétlen módon az elmúlt negyed századba nem ezt a pályát futotta.

(11.30)

Éppen ezért akkor, amikor egy ilyen intézményről beszél az Országgyűlés negyedszázad múltán, amelyik mégiscsak azt jelenti, hogy külföldi tőkebefektetés érkezik be egy sajátos módon a magyar nemzetgazdaságba, akkor azt is szemügyre kell venni, hogy ez a fajta külfölditőke-beáramlás mennyiben segíti vagy éppen mennyire torzítja a helyi gazdaság megerősödését, ezek a befektetések fognak-e igazodni a helyi gazdaság szerves igényeihez. De ami a legfontosabb ezen a téren, ma az emberek számára az első számú kétség, aggály és félelem, hogy mi lesz a munkahelyekkel; nem a közfoglalkoztatással, nem a közmunkával, a valós, tényleges olyan munkahellyel, ahol az alkotóképességüket ki tudják teljesíteni.

Tehát ha és amennyiben egy ilyen intézményt szükségesnek tart a kormányzat, illetve a parlament, nagyon szigorú munkahely-teremtési előírásokat kell foganatosítani, de úgy, hogy ez a munkahelyteremtés valós munkahely legyen, olyan valós munkahely, amely a helyi gazdaság fejlődését szolgálja.

A másik probléma, a másik hiányosság pedig az, amiről Tóth Csaba képviselőtársunk is már beszélt, hogy semmiféle szabály nincsen ebben a törvényben az offshore lovagok távol tartására.

Az imént szavazta le a Fidesz-KDNP az LMP-nek azt az antikorrupciós törvénycsomagját, amiben újra, most már sokadik alkalommal tettünk javaslatot az offshore lovagok kiseprűzésére. Ennek az országnak a megkárosítása jórészt offshore csatornákon keresztül folyt az elmúlt negyedszázadban; a lopott holmit, a lopott vagyont offshore paradicsomokba pumpálták ki, a magyar államadósság két és félszeresét. Ehhez képest sem a letelepedési kötvények forgalmazásából, sem pedig ezek közvetítéséből az offshore lovagok nincsenek kizárva.

Továbbmennék: ez a törvényjavaslat, illetve a letelepedési kötvény intézménye akkor szolgálná a magyar nemzetgazdaság érdekeit, ha egyébként előírnánk azt, hogy letelepedési kötvényt lejegyezni csak olyannak van joga, aki igazolja azt, hogy mindenféle gazdasági érdekeltsége átlátható.

Magyarországnak nincs szüksége arra, hogy akár letelepedési kötvény lejegyzése fejében újabb offshore lovagok jöjjenek ide. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát túl azon, hogy valóban nemzetbiztonsági érdekek is vannak a világon, azt gondolom, hogy van egy olyan nemzetgazdasági érdek, hogy nem lehet újabb offshore lovagokat beengedni a magyar nemzetgazdaságba. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Z. Kárpát képviselő úr, Jobbik, parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kénytelen vagyok a hátralévő perceket is kihasználni, hiszen a kormánypárti képviselők, államtitkárok nem reagálnak érdemben az elhangzott felvetésekre. Ugyanakkor korábbi felszólalásban itt elhangzott, hogy büszkék arra, hogy a legversenyképesebb letelepedési kötvényformát tudják prezentálni az európai uniós piacon.

Én magam erre nem lennék annyira büszke, hiszen ez lényegében azt jelenti, hogy az Unió tagállamai közül a legolcsóbban a magyar piacra lehet betörni, és a legolcsóbban Magyarország viszonylatában lehet letelepedési joghoz hosszú távon hozzájutni; nyilvánvalóan bizonyos feltételek betartása mellett, de akkor is ez annyit jelent tisztességes olvasatban, hogy önök az európai uniós tagországok kormányai közül a legolcsóbban árusítják ki a Magyarországra való behatolás jogát, még akkor is, ha ez a költségvetés bevételeit, még egyszer mondom, átmenetileg növeli, de hosszú távú hatásai önök előtt sem ismeretesek.

El kell mondjuk, hogy két körnek biztos, hogy kedveznek ezen javaslattal. Az egyik a már említett offshore cégek köre, amelyekkel szemben semmiféle korlátozást nem tudtak, nem akartak állítani, a másik pedig azon közvetítők társasága, akik egyébként szintén bizonytalan hátterű csapatot alkotva, bizonytalan százalékos vagy jutalékrendszerben most további haszonhoz juthatnak azáltal, hogy Magyarország piacára önök kétes hátterű üzleti köröket engednek be. Nyilvánvalóan tisztességesek is érkeznek, de azért ne felejtsük el, ahogy a menekültkérdés kapcsán, ott is nyilvánvaló, hogy vannak politikai, gazdasági, szociális menekültek, és vannak közéjük keveredett közönséges bűnözők, akiknek semmi helyük nem lenne akár, mondjuk, lakott területen, akár magyar állampolgárok közelében.

Éppen a menekültkérdést szeretném egy gondolat erejéig felhozni, hiszen ott tökéletesen elmérte magát a kormányzat. Látható, hogy idén már húszezer fölött van azok száma, akik illegálisan lépik át a határt, pontosabban azoknak a száma, akik a zöldhatáron keresztül az Európai Unióba Magyarországon átlépve szeretnének bejutni, és az is látható, hogy miközben államtitkár úr is azt ígérte, hogy szó sem lesz itt menekülttáborok építéséről, azért csak ment egy körlevél az önkormányzatokhoz, hogy ugyan már, hasonló célból ajánljanak fel területet adott esetben kormányzat vagy más közvetítő szerv számára.

Tehát ahogy a menekültek tekintetében elmérte a kormányzat és nem tudja kezelni a helyzetet ‑ hiszen most még rendvédelmi eszközökkel csak-csak, de ha tovább szaporodik a menekültek létszáma, akkor talán ő maga sem tudja, hogy mit csinál ‑, egy hasonló behatolási formán keresztül itt most a fehérgalléros közelítésről beszélhetünk, hiszen megint csak nem tudjuk, hogy milyen üzleti körök, milyen célból, milyen gazdasági károkat okozva és mely ágazatokban okozva ezeket a károkat érkeznek Magyarországra.

Éppen ezért továbbra is csak azt tanácsolhatjuk önöknek, hogy ne verjék dobra Magyarországon akár a letelepedési jogot, akár hosszú távon az állampolgárságot. Ez nem egy pénzért árusítható jogosultsági kör, ezért magyar emberek generációkon keresztül nagyon keményen megharcoltak, egy olyan szuverén országért, ahova pénzért nem lehet a hazánknak, a magyar nemzettestnek és a magyar polgároknak ártó köröket beengedni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretben kíván-e még valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. A vitát lezárom.

Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, Tuzson Bence képviselő úré a szó. Parancsoljon!

TUZSON BENCE (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Egypár szóval szeretnék reagálni az itt elhangzottakra. Az alapkérdés az, hogy ez most egy jogszabály módosítása, tehát nem ez az alapjogszabály, így a módosítással kapcsolatban szeretnék reagálni a felvetett kérdésekre. Az egyik legfontosabb kérdés ebben a jogszabályban ennek az összeghatárnak a megemelése 250 ezerről 300 ezer euróra. Tehát arról van szó, hogy ha valaki Magyarországon szeretne átmenetileg tartózkodni, akkor ennyit kell neki fizetnie.

Az átmenetiség ebből a szempontból nagyon fontos, és egy félreértést szeretnék eloszlatni: ez a jogszabálytervezet és az egész jogszabály maga nem az állampolgárságról szól. Nem azt jelenti, hogy valaki fizet 300 ezer eurót, és ezért állampolgárságot kap, hanem átmenetileg öt évet tartózkodhat Magyarországon. Ez a lényege ennek a jogszabálytervezetnek, és az, hogy itt még néhány pontosítást tartalmaz a jogszabály. Az előterjesztők nevében szeretnék arról is nyilatkozni, hogy természetesen a Törvényalkotási bizottság módosító javaslatát támogatjuk, az eljárásjogi pontosításokat tartalmaz.

Felvetődött a munkahelyteremtés kérdése. Valóban, az egyik legfontosabb dolog Magyarországon a munkahelyteremtés, és arra kell törekednünk, hogy egyre több munkahely legyen Magyarországon, az eszközeit viszont meg kell válogatni, meg kell azt nézni, hogy mi az az eszköz, amivel egyébként ez hatékonyan elérhető, hogy vajon ez az eszközrendszer a munkahelyteremtésre alkalmas-e vagy nem alkalmas. Nem vagyok benne biztos, hogy ez lenne a legalkalmasabb eszköz, de egyébként, ha az országba pénz áramlik, az mindenképpen elősegíti azt, hogy a munkahelyek száma is növekedjen Magyarországon.

Az alkotmányunk, illetve az Alaptörvényünk garantálja azt, hogy Magyarországon közpénz kiáramlása milyen irányba történhet, és az átláthatóságot a magyar alkotmány előírja. Ezt mindenkinek be kell tartania, be kell tartania a Gazdasági bizottságnak is, amikor a döntését meghozza, és ennek megfelelően kell azokat a közvetítőket is kijelölni, akik jogosultak a tevékenység ellátására. Ezt mindenkinek szem előtt kell tartani, és ennek megfelelően kell a jogszabályt is értelmezni, és ennek megfelelően kell a jogszabály szerint eljárni.

Tehát még egyszer kiemelve, ennek a jogszabálynak a lényege az, hogy itt növeljük az államháztartási bevételt, és 250 ezer euróról 300 ezer euróra növeljük azt az összeget, amiért ilyen típusú kötvényt lehet vásárolni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   43-52   53-66   67-74      Ülésnap adatai