Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája. A kormány-előterjesztés T/13269. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslatát T/13269/2. számon, az összegző jelentését pedig T/13269/3. számon a hálózaton megismerhetik.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként megadom a szót Csepreghy Nándor úrnak, a Miniszterelnökség államtitkárának.

CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót. A települések megjelenése a helyi kultúra meghatározó részét képezi. A hely, ahol élünk, életünk mindennapi pillanatát meghatározza, jelentősen befolyásolja az életminőséget és a települések élhetőségét is.

A minőségi települési környezetre való igény egyre hangsúlyosabban jelenik meg a települések esetében is. A településkép védelméről szóló törvény ezen új szempontokra kívánta felhívni a figyelmet, új elvek meghatározásával. A már elfogadott törvény célja, hogy nagyra becsülje a magyar települések épített és természeti környezetük fejlesztését, aktivitását, és jogi eszközökkel támogassa a települések minőségi lakókörnyezet-fejlesztésére, az épített és a természetes környezet javítására, a történetiérték-megőrzésre, az egyedi építészeti karakter- és arculatvédelemre tett erőfeszítéseit.

A jogos elvárásokra figyelemmel bővítettük a várostervezés eddig csupán a területfelhasználás ellenőrzésére, a települési környezet tervezésére, infrastrukturális fejlesztésekre koncentráló eszközkészletét, és ezt kiegészítettük, az építészet minőségi követelményeit helyezve előtérbe.

Az új eszközök meghatározása mellett támogatjuk ‑ a jogi eszközök mellett összességében 3,5 milliárd forinttal ‑, hogy a települések éljenek az új eszközök lehetőségeivel; széles körű társadalmi bevonással elkészíthessék a településképi arculati kézikönyvet, és meghatározhassák az esztétikai környezetalakításra vonatkozó alapvető követelményeket tartalmazó, helyi adottságokra szabott településképi rendelkezéseket. Ebben a tervezési folyamatban nagyon fontos a lakókörnyezet értékeinek a lehető legkisebb mértékben történő sérülése, a kedvező adottságok maximális kihasználása és az előnytelen elemek újragondolása, adott esetben kizárása. Utóbbira nyilvánvaló példaként hozhatóak a környezeti minőséget komoly mértékben befolyásoló, a települési látványban tájsebeket ejtő, egyre növekvő méretben és számban megjelenő reklámok és az azokat hordozó berendezések.

Tisztelt Ház! A törvényi szabályozás éveken keresztül a gazdasági, illetve a fogyasztóvédelmi szempontok mentén rendezte a reklámok tárgykörét. Ennek eredménye, hogy a gazdasági érdekek és a reklámpiac átvette a településképi tervezést, igényeik alakították a települések arculatát. A településkép védelméről szóló törvény elfogadásával ez a helyzet alapvetően megváltozott, mivel a törvény eszközöket adott a települések kezébe a látványkörnyezet formálásához. A helyi önkormányzatokra bízta többek között a reklámokra vonatkozó követelmények meghatározását és azok érvényesítését is.

Tekintettel arra, hogy a tárgykörnek az egészséges környezethez való közvetlen kapcsolata van, az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, a reklámok tárgykörének teljes körű szabályozása nem adható át az egyes önkormányzatok önálló hatáskörébe, a törvény reklámokra, reklámhordozókra és plakátokra vonatkozó szabályozásának pontosítása és kiegészítése vált szükségessé.

(10.00)

A településkép védelméről szóló törvény idén nyáron történt kihirdetése óta a Miniszterelnökség folyamatosan egyeztetett a szakmai és az érdekképviseleti szervekkel. Az egyeztetések során is többször felmerült, hogy külön figyelmet kell szentelni a reklámok kérdésének. Ezek a szakmai megbeszélések meggyőztek bennünket arról, hogy a reklámoknak, megjelenésük szabályozásának olyan alapvető súlya van, amelyet törvényi szinten kell kezelni. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat elsődleges célja tehát a reklámelhelyezés és a településkép-védelem szerteágazó szempontrendszerének az összehangolása, a reklámtevékenység és a közösségi érdekek álláspontjának közelítése és nem utolsósorban a településképet kedvezőtlenül befolyásoló reklámeszközök ész­sze­rű keretek közé szorítása. Cél továbbá egy stabil, jogi alapon nyugvó szabályozás, amely a bürokráciacsökkentés mellett is észszerű kereteket állapít meg a reklámozással összefüggő építési tevékenységekhez.

Az egyszerűsítés okán a törvényt nem terhelik a technikainak tekinthető részletkérdések, például alak­tani és formai követelmények. A részletszabályok kormányrendeletbe kerülnek, a helyi specifikációk pedig az önkormányzatok településképi rendeletébe. Nem elhanyagolható cél, hogy a folyamat ered­mé­nyeképpen a települések életében az esztétikus, har­móniát sugárzó és biztonságos környezet értéknövelő tényezőként jelenjen meg.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A törvényjavaslat konkrét módosításai közé tartozik például elvi követelményként, a településkép fokozott védelme érdekében rögzítésre kerül, hogy a közterületekről látható reklámhordozó és reklám a település értékeit, építészeti arculatát aránytalanul nem sértheti vagy akadályozhatja, a mérete és a mennyisége településképi szempontok szerint észszerű kell hogy legyen.

A törvényjavaslat emellett a védett települési területek védelmét erősíti azzal, hogy a fokozottan védelem alatt álló területeken, például a világörökségi területen, műemlékvédelmi, természetvédelmi területen, Natura 2000-es területen tiltja a reklámhordozó és a reklám elhelyezését. A területek tulajdonosait védi azzal, hogy a reklámhordozó elhelyezésére vonatkozó szerződés legfeljebb öt évre köthető meg. A magánterületek tulajdonosait védi azzal, hogy egy ingatlanon legfeljebb egy reklámhordozó helyezhető el abban az esetben, ha a településképi rendelet a település egyes területei tekintetében eltérően erről nem rendelkezik.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány döntésének megfelelően a magyarországi települések jellegzetes és értékes arculatának megóvása, kialakítása, az épített és a természeti környezet egészséges védelme, továbbá a reklámtevékenységek közösségi érdekkel való összehangolása és észszerű keretek közé szorítása érdekében kérjük, hogy szavazatukkal támogassák a törvényjavaslatot.

Elnök úr, köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönjük. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor, 15 perces időkeretben. Megadom a szót Hadházy Sándornak, a Törvényalkotási bizottság előadójának.

HADHÁZY SÁNDOR, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a Törvényalkotási bizottság december 12-én a házszabály 62. §-a alapján, vagyis a kivételes eljárásra vonatkozó szabályokra tekintettel megtárgyalta a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. számú törvény módosításáról szóló T/13269. számú törvényjavaslatot, és ahhoz a bizottság 20 igen szavazattal, 9 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett összegző módosító javaslatot és összegző jelentést nyújtott be.

Az összegző módosító javaslat a Törvényalkotási bizottság saját indítványát tartalmazza, amely kizárólag kodifikációs és nyelvhelyességi pontosításokat tartalmaz. Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja, hogy a települések közigazgatási területén elhelyezett reklámokra, reklámhordozókra és plakátokra vonatkozó szabályozás kiegészítésre, rendezésre kerüljön. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Képviselőtársaim, most a képviselői felszólalások következnek. Felhívom figyelmüket, hogy a frakcióknak 30-30 perc, a független képvi­selőknek összesen 8 perc áll rendelkezésükre. A felszólalások első körében a vezérszónokok ismertetik a frakciók álláspontját, képviselőcsoportonként 15 perces időkeretben.

Megadom a szót elsőként László Tamásnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

LÁSZLÓ TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Építészmérnökként és városépítési szak­mérnökként kifejezetten kedvemre való a településkép védelméről szóló törvény jelen módosítása. Az Alaptörvényben is nevesített egészséges környezet védelméhez fűződő alapvető jog magában foglalja nemcsak a természeti környezet, hanem az ember alkotó munkájával létrehozott épített környezetnek a védelmét is.

A már említett, településkép védelméről szóló törvény átfogó szabályozást biztosít a települések látványkörnyezetének hosszú távú formálása érdekében, ennek kapcsán alapvetően a helyi önkormányzatokra bízva a települések közterületén a reklámok, reklámcélú berendezések elhelyezésére és alkalmazására, illetve tilalmára vonatkozó településképi követelmények meghatározását.

Az emberi élet egyik alapvető helyszíne a települési környezet, amely jelentősen befolyásolja az életminőséget és a települések élhetőségét is. Ennek egyik fontos eleme az épített és a természeti környezet megjelenése, a települések külső képének esztétikai minősége. Ezt a minőséget komoly mértékben terheli a közösségi tereken és közterületeken megjelenő és sok esetben hivalkodó reklámok és reklámberendezések egyre növekvő száma. Sok esetben ez már olyan méreteket ölt, amely már kimeríti a vizuális környezetszennyezés fogalmát is.

Mindmáig a puszta gazdasági érdekek és a reklámpiac igényei voltak a legmeghatározóbb elemek a települések arculatát igencsak befolyásoló látványelemek kialakítása során. A hatályos törvényi szabályozás csak a gazdasági, illetve a fogyasztóvédelmi szempontok mentén rendezte a reklámok tárgykörét. Tekintettel a tárgykörnek az egészséges környezethez való közvetlen kapcsolatára, és arra, hogy az Alaptörvény szerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvényben kell megállapítani, a településképre vonatkozó követelmények körében is az előző bevezetés alapján részletesebb törvényi szabályozás szükséges. Éppen ezért indokolt a településkép védelméről szóló törvénynek a települések közigazgatási területén elhelyezett reklámokra, reklámhordozókra és plakátokra vonatkozó szabályozásának kiegészítése.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat elsődleges célja a települések közterületein vagy közterületeiről látható, magánterületen lévő, a településképet rontó reklámeszközök elhelyezésének és kialakításának észszerű keretek közé szorítása. Továbbá feladat a te­le­püléskép megőrzése érdekében a reklámtevékenységek közösségi érdekekkel való összehangolása és min­dennek törvényi megalapozása. Mindezek alapján olyan stabil, jogi alapokon nyugvó szabályozás megvalósítása a cél, amely észszerű kereteket állapít meg a közterületi reklámozásra. Mindemellett a tech­nikainak tekinthető részletszabályokat a javaslat nem tartalmazza, ugyanis ezeket kormányrendeletben kell majd megállapítani. A helyi önkormányzatoknak pedig lehetőséget kell biztosítani, hogy az ille­tékességi területükre vonatkozó részszabályokat önkormányzati településképi rendeletben határozzák meg.

Tisztelt Ház! Ez a kezdeményezés nem egyedülálló a világon, mi valójában olyan országok és települések sorába kívánunk lépni, amelyek már 2006 óta, tehát tíz éve törekednek arra, hogy megtisztítsák a településeket a vizuális környezetszennyezéstől. A nagyvárosokra valóban jellemző jelenség, hogy különféle reklámok, cégérek borítják a közterületeket, és itt ez az új fogalom jelent meg, a vizuális környezetszennyezésnek a fogalma. Erre a problémára adott radikális válaszként hirdette meg 2006-ban São Paulo brazíliai nagyváros polgármestere a tiszta város, angolul clear city mozgalmát. Az az intézkedéscsomag, amelyet kidolgoztak, kitiltotta a brazil nagyvárosból a hirdetések és reklámfeliratok jelentős részét, újra láthatóvá téve az épületeket és nagymértékben csökkentve a reklámzajt. São Paulo köztereiről 15 ezer óriásplakátot távolítottak el, ami teljesen megváltoztatta a városképet.

(10.10)

A brazil város egy remek videóban foglalta össze, hogy hogyan is változott meg a látvány, mindig összehasonlítva, hogy ilyen volt, ilyen lett. Úgy gondolom, hogy ezt a pár perces videót is, aki teheti, nézze meg.

A brazil metropoliszon kívül Európában is több helyen hasonló útra léptek. Franciaországban országos szintű jogszabály szabályozza az outdoor reklámfelületeket, például a műemlékeken teljes mértékben, azok százméteres körzetében pedig részlegesen tiltja hirdetések elhelyezését, míg a tízezres lélekszám alatti települések esetén egyes nagyfelületű rek­lámhordozók kihelyezését teljesen megtiltja. Bar­ce­lonában övezetenként szabályozzák a reklámintenzitást. A történelmi és kulturális értéket hordozó negyedekben, épületeken, illetve ezek környékén teljes reklámtilalom van érvényben, ugyanez vonatkozik a parkokra és a temetőkre is. A korlátozott zónákban kizárólag utcabútorokon és az önkormányzat kezelésében lévő felületeken lehet hirdetni.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat alapvető céljai és elvi követelményei mellett egy mellékletben határozza meg, hogy melyek azok a kiemelt területek, amelyek a településkép szempontjából kiemelten védettek. Ezt érdemes felsorolni a közvélemény tájékoztatása érdekében, hogy lehessen látni, mik azok a területek, amelyeket valóban védeni akarunk. Az 1. a világörökségi helyszín területe és védőövezetének területe. A 2. a műemlék területe és a műemléki jelentőségű terület, műemléki környezet területe. 3. A történelmi emlékhely és a nemzeti emlékhelyek. 4. A történeti kert és a történeti táj területe. 5. A védett temető területe. 6. A régészeti értékű terület és a régészeti lelőhely területe. 7. A helyi jelentőségű védett érték területe. 8. A Natura 2000 terület, nemzeti park területe, tájvédelmi körzet területe, országos jelentőségű természetvédelmi terület, fokozottan védett természetvédelmi terület, az országos ökológiai hálózat magterülete és ökológiai folyosók területe. 9. A tájképvédelmi terület, az egyedi tájérték területe. 10. A helyi jelentőségű természetvédelmi területek és a védett természeti értékek.

Ha a saját választókörzetemre, a XV. kerületre gondolok, amely egy egészen kiváló értékvédelmi rendeletet alkotott, akkor kiderül, hogy a kerületnek nagyon jelentős része esik majd bele e törvény szabályozásába. Ugyanakkor ez a törvényjavaslat kimondja azt is, hogy a reklámhordozó elhelyezésére vonatkozó szerződés legfeljebb öt évre köthető. Ez biztosítja azt, hogy egy időbeli korlát is megjelenjen ezen a téren. Valamint meghatározza, hogy magánterületi ingatlanon legfeljebb egy reklámhordozó helyezhető el, ha a településképi rendelet ettől eltérően nem rendelkezik. Fontos elem az, hogy a javaslat nem érinti a közutak környezetében elhelyezett reklámokra vonatkozó, közlekedésbiztonsági céllal meghatározott rendelkezéseket. Ezek célja ugyanis közlekedésbiztonsági, tehát életvédelmi, másrészt a közlekedésre és az utakra vonatkozó reklámszabályok megfelelően kiegyensúlyozottak, és szigorú, koherens rendszert alkotnak. Mindezek alapján a javaslat biztosítja, hogy a közlekedésbiztonsági céllal meghatározott reklámberendezésekre és reklámozásra vonatkozó előírások ne ütközhessenek a településképi szempontú hasonló tárgyú szabályokkal.

A javaslat a törvényi és rendeleti szintű szabályok megszegésének szankcionálására külön bírságot intézményesít. A bírság nagyban segíti a reklámhordozók és a reklámok elhelyezésével kapcsolatos településképi rendelkezések betartását. A szankció 150 ezer forinttól 3 millió forintig terjedhet. A kiszabható bírság mértéke mellett meghatározásra kerül a bírságolásra jogosult hatóság. A bírságból befolyt bevétel az államháztartás önkormányzati alrendszerének bevételét képezi majd.

A javaslat a jogbiztonság érdekében meghatározza a módosítás tárgyát képező reklám, reklámhordozó, plakát és a közterület fogalmát. A reklámtörvény alapján reklámnak a gazdasági reklám tekinthető, tekintettel bizonyos kivételekre, amelynek kapcsán a törvény szabályait nem kell alkalmazni. Ezek a következők: a cégtábla, üzletfelirat, a vállalkozás használatában álló ingatlanon elhelyezett, a vállalkozást népszerűsítő egyéb felirat és más grafikai megjelenítés. Itt megjegyzem azért, hogy ezen a téren is jó lenne olyan szabályozást készíteni vagy olyan pályázatokat kiírni, amire például a XV. kerületben a Rákos út kapcsán egyrészt portál-, másrészt cégér- és feliratpályázatot fogunk kiírni.

Nem kell alkalmazni az üzlethelyiség kirakatában elhelyezett gazdasági reklámra vonatkozóan, a járművön elhelyezett gazdasági reklámra vonatkozóan, illetve a tulajdonos által az ingatlanon elhelyezett, annak elidegenítésére vonatkozó hirdetést, valamint a helyi önkormányzat által lakossági apróhirdetések elhelyezésére biztosított felületen elhelyezett kisméretű hirdetések esetében sem a törvényjavaslatot.

A javaslat meghatározza az új reklámközzétételi szabályok bevezetésének rendjét és a meglévő reklámhordozókra vonatkozó átmeneti szabályokat is. Új reklámhordozók a törvényjavaslat és a végrehajtásra kiadott jogszabályok előírásai alapján helyezhetők el. Az új szabályoknak nem megfelelő, de a törvény hatálybalépése előtt már meglévő reklámhordozók a hatálybalépést követően az akkor hatályos szerződés alapján legkésőbb 2020. december 31-ig használhatóak reklám közzétételére. A javaslat alapján az önkormányzatok 2017. október 1-jéig kötelesek a rendeleteiket a jogszabályi előírásokhoz igazítani, továbbá e törvénymódosítás végrehajtási rendeletének hatálybalépését követően 90 napon belül a meglévő reklámcélú hasznosításra vonatkozó szerződéseiket felülvizsgáltatni. Amennyiben a jogszabályokkal összhangban lévő szerződés módosítása vagy új szerződés kötése meghiúsul, az esetben felmondhatja a hatályban lévő szerződéseit.

A javaslat rögzíti, hogy az állami és önkormányzati szektorba tartozó szervezetek csak a jogszabályoknak megfelelő reklámhordozót vehetnek igénybe. A törvényjavaslat felhatalmazást ad a kormány és az önkormányzatok számára a végrehajtáshoz szükséges részletszabályok kidolgozásához.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány döntésének megfelelően, a magyarországi települések jellegzetes és értékes arculatának megóvása, kialakítása, az épített és a természeti környezet egységes védelme, továbbá reklámtevékenységének közösségi érdekekkel való összehangolása és észszerű keretek közé szorítása érdekében kérem, hogy szavazatukkal támogassák a törvényjavaslatot, így csatlakozzunk São Paulóhoz, Barcelonához és Franciaországban az ottani városok számára készített törvényekhez. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Varga Lászlónak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy érdeklődéssel figyeltem államtitkár úr expozéját, hiszen sok fejlesztéspolitikai kérdésben figyelem a megnyilvánulásait. Sok kérdésben egyébként adott esetben egyet is értünk. Azonban ez a mai expozé élő bizonyíték volt arra, hogy államtitkárként nem mindig válogathatja meg, még karácsony előtt sem, hogy milyen témába áll bele. Mély érdeklődéssel hallgattam utána a Fidesz vezérszónokát is, aki hasonló tónusban folytatta, São Paulóról, Barcelonáról beszélt, a településkép védelmének szükségességéről. Ezzel nyilván egyet lehetne érteni, azonban ha karácsony előtt az utolsó ülésnapon kivételes eljárásban tárgyal az Országgyűlés egy ilyen előterjesztést, azért engedtessék meg nekem, hogy ennek a mélyebb okairól is próbáljak kicsit beszélni vagy erről egy közös gondolkodást elindítani.

Államtitkár úr utalt arra, hogy itt komoly szakmai egyeztetések előzték meg ezt a javaslatot, amelyek nagyon elnyúltak, nagyon hosszúak voltak, számtalan véleményt beépítettek. Ha ilyen hosszúak és nagyon szakmaiak voltak ezek az egyeztetések, akkor nem igazán értem ebből az aspektusból sem, hogy miért kell kivételes eljárásban behozni valamit. Különösen nem, hogy annak hatásait igazán 2017 őszétől lehet érezni és értelmezni. Sokkal inkább arról van itt szó tehát, hogy valamit el akarnak intézni ebben a törvényjavaslatban, amit az utolsó ülésnapon, már abban a hangulatban, hogy például a Fidesz napirend előtti felszólalója boldog karácsonyt kívánt a felszólalása végén, ebben a hangulatban talán kommunikációs szempontból kevesebb zajban lehet elintézni. Magyarán: kevésbé lesz a közbeszéd témája a módosítás valódi oka.

(10.20)

Merthogy a valódi ok, azt látom, hogy nem a clear city elv, meg nem São Paulo és Barcelona példája, nem a településkép védelme, a vizuális környezetszennyezés megszüntetése, hanem mégiscsak az, hogy itt a reklámpiacon egy átalakulás szülessen meg, egy átalakulás jöjjön létre, egy ilyen folyamat induljon el, majd érjen véget már egyébként, hiába a 2020-as határidő egyes részekben az előterjesztésben, ez a folyamat 2017 őszére záruljon le. Ez az önök célja. Hiszen nem más történik, mint az, hogy tulajdonképpen kitúrják a reklámpiacról egy olyan nagyvállalkozó érdekeltségeit, akivel önök korábban szorosabb kapcsolatot ápoltak, ma meg láthatjuk, hogy komoly konfliktusokba került az illető a miniszterelnökkel.

Ennek kapcsán, egy teljesen abszurd módon, tulajdonképpen egy jogalkotási monopóliumot alkotnak, hoznak létre itt a kormány környékén, a kormány egy teljesen orwelli hatóság segítségével szabályozni fogja a reklámpiacot. Hogy államtitkár úr mondatát használjam, a kormány akkor így megmondhatja, hogy mi esztétikus, és mi sugároz harmóniát egy adott településen. Nyilvánvalóan pikírt, nevetséges az, hogy erről, mondjuk, a kormány vagy egy általa létrehozott hatóság rendelkezne a legtöbb információval. Valószínűleg nem véletlen az, hogy az elmúlt évtizedekben is a helyi önkormányzatok szabályozták ezeket a kérdéseket. Ha egy-egy ilyen reklámpiaci hordozó, egy ilyen termék, mondjuk, irritálta a településképet, tehát ha nem volt ennek megfelelő, és a lakosok ezt nem szerették, nyilván el tudták ezt mondani, megvolt ennek az útja-módja, a helyi önkormányzatok kezelték az ilyen, úgymond esztétikai környezetszennyező reklámpiaci termékeket.

A javaslat azonban nem erről szól. A javaslat tulajdonképpen most már magánterületek ilyen típusú reklámhordozóiba is beleszólva, önkényesen, egy gumiszabályt alkalmazva, egy önkényes jogalkalmazási gyakorlatot eredményez, amely nyilvánvalóan a reklám észszerű mértéke kapcsán, hogy még egy ilyen szubjektív elemet idézzek, azt fogja eredményezni, hogy csak a csókosok juthatnak a jövőben reklámfelülethez. A 2017. őszi időpont sem véletlen szerintem ebből a szempontból a javaslatban, hiszen 2018 tavaszán országgyűlési választások lesznek, magyarán, az az állapot, amiben az önöknek nem tetsző reklámcégek, hirdetők kiszorulnak a piacról, és önöknek megfelelő partnerek kerülnek a piacon előtérbe, ez a folyamat bizony a ’18-as országgyűlési választáson már előáll.

Mondhatnák azt, hogy ha ilyen típusú konfliktusuk van akár Simicska Lajossal, akkor nem érdemes talán ezzel szórakoztatni itt az Országgyűlést meg az egész országot karácsony előtt, beszéljék ezt meg, hónapok, másfél-két évük volt már erre. Nem tették meg. Mondhatnánk ezt, és elintézhetnénk ennyivel, ha nem a választás tisztaságát akár befolyásoló kérdésről beszélnénk, és nem egy olyan kérdésről beszélnénk, ami az abszurditása kapcsán bizony az emberek hétköznapi életét is befolyásolhatja. Gondoljunk csak arra, hogy az egyébként szintén szubjektív és aránytalan bírság, amely tulajdonképpen a reklámfelület-használók kiszorítására jött létre, az állampolgárokat is sújthatja. Hiszen a javaslat tulajdonképpen magánhirdetést, vagy hogy úgy mondjam, egy hirdetési cetli kihelyezését is hasonlóan szankcionálja, mondjuk, egy olyan cetliét, amelyen egy ingatlant hirdet egy állampolgár, vagy egy albérletet hirdet egy állampolgár; ugyanazok a tételek vonatkozhatnak itt is, és nagyon súlyos bírságok érhetnek egy-egy állampolgárt akkor, ha egy-egy ilyen cetlit kihelyez. Itt egyébként a tettenérés esetén, ha azonnal eltávolítja ezt a fajta ragacsot vagy hirdetést az elkövető ‑ hogy mondjuk így, egy kicsit talán abszurd módon ‑, akkor mentesülhet, és csak akkor mentesülhet.

Mennyire életszerű az, hogy a közterület-fe­lü­gyelet, amikor nyilván adott településen a legkomolyabb és nagyon súlyos bűncselekmény után nyomoz vagy nagyon súlyos szabálysértés után nyomoz, hogy kihelyezett valaki egy-egy ilyen cetlit, akkor mennyire életszerű, hogy tetten fogja érni? Nyilvánvalóan egyáltalán nem életszerű, tehát ez a mentesülés ilyen módon értelmezhetetlen. Tulajdonképpen azt is mondhatom, hogy az állampolgárok életében egy tel­je­sen hétköznapi kérdést, magyarán, hogy egy-egy ilyen hirdetést kiraknak, olyan mértékben szankcionálnak azért egyébként, hogy egy olyan vállalkozót kiszorítsanak a piacról, akivel összevesztek, ami el­fo­gad­hatatlan és életszerűtlen. Nyilvánvalóan az önkormányzatok jogköreinek szűkítése az adott területen szintén az; nem lehet más oka, mint az, hogy ha egyébként egy adott önkormányzat ebben a játékban nem kívánna részt venni, akkor meg se tehesse azt, hogy egyébként a hirdetők szélesebb körének adott esetben lehetőséget biztosítson.

Tehát a javaslat egyértelműen pártpolitikai célú, az időzítés is egyértelmű így karácsony előtt. A kivételes eljárást ismét ki kell kérnünk magunknak, mert nem először hoznak be ilyen súlyú témákat ebben a formában. A javaslat nem szól másról, mint hogy a reklámpiacot átalakítsa a 2018-as országgyűlési vá­lasztás előtt; azt is mondhatnám akár, hogy ha Simicska már nem rúghat labdába, akkor felkészül Andy Vajna. Beszéljék meg a problémáikat, és ne terheljék vele az ország lakosságát! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Hegedűs Lorántnénak, a Jobbik képviselőcsoportja ve­zér­szónokának.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik kép­viselő­cso­portja részéről: Jó napot kívánok! (Derültség.) Bocsánat... Nagy szeretettel üdvözlöm a Házat, az elnök urat és az államtitkár urat. Először is László Tamásnak szeretnék annyit válaszolni, hogy a vizuá­lis környezetszennyezést mint fogalmat bevezette szá­munkra itt a törvényhozásban, és ezzel kap­cso­lat­ban nekem egy másik, egy szellemi környe­zet­szennyezés jutott eszembe, amit maga egyébként a kor­mányzat követett el nem is olyan régen, amikor ékes magyarsággal nagy kék plakátokra kiírta, hogy „Ha Magyarországra jössz, akkor nem veheted el a magyarok munkáját.” Majd ezt követően, alig rá egy-két hónappal, egy másik, mondjuk így, már etikai környezetszennyezést viszont az NGM követett el azzal, hogy 65 ezerben állapította meg a Magyar­or­szá­gon dolgozó harmadik országbeli állampolgárok számát. Azt gondolom, azért ön is érzi a kettő közötti hatalmas ellentmondást, és mindezt azokon az óriásplakátokon, amiknek a nagy részét most éppen be akarják önök tiltatni.

Magát a településképi törvényt annak idején, még ennek az évnek az elején mi támogattuk, meg­mon­dom őszintén. Már csak azért is, mert úgy gon­dol­tuk, hogy azt a rogáni terrorakciót ‑ ami 2015 novembere, decembere tájékán történt, gyakorlatilag azzal egy időben, hogy Rogán képviselőtársunk mi­nisz­terré avanzsált ‑, magyarul, hogy a település­ren­dezés elmúlt 25 éves eredményét egy kézmozdulattal sutba dobta, és az építési engedélyezési eljárás egész értelmét elvette egy törvénymódosítással, azt vala­milyen értelemben ez a településképi törvény vissza­korrigálta.

Itt hadd jegyezzem meg, államtitkár úr, hogy az az arculati kézikönyv, amit ön említett, hogy arra a kor­mányzat 3,5 milliárd forintot fog szánni a követ­ke­ző időszakban, ez a megjelent kormányrendelet sze­rint egy nagyon jó dolog, és valóban hiányzó eleme egyébként a településtervezésnek, illetve az értékvédelemnek Magyarországon. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez a 3,5 milliárd forint annak fé­nyé­ben, hogy összesen 3200 településünk van, nagyon kevés. Nagyon kevés. Nyilván a kisebb települések esetén ez az alig egymillió forintnál több, ha ará­nyo­san számolom, elegendő lehet, de azért egy nagyobb, megyei jogú város esetén vélhetően jóval-jóval többe fog kerülni. Hiszen ezt, ha valóban a településképi törvény eredeti értelme szerint akarják feldolgozni, akkor ott számtalan dologra ki kell térniük önöknek, illetve annak, aki ezt az arculati kézikönyvet fogja csinálni, és bizonyosan nem lesz elegendő ez az összeg.

(10.30)

Tehát én azt gondolom, hogy e tekintetben ennek a keretösszegnek az emelésére van sürgősen szükség.

Azért is támogattuk egyébként az eredeti településképi törvényt, mert a helyi értékvédelmi rendeletnek végre lesz értelme, komoly jogszabályi kerete, és a településvezetők kezében hatásos eszköz is lesz egyben, hogy betartassák ezeket a rendeleteket.

Ez a javaslat tehát, ami korábban törvénnyé vált, egy támogatandó javaslat volt, most azonban, ami előttünk fekszik, értelmezésünk szerint vegytisztán politikai indíttatású, és nyilvánvaló, hogy a szakmai érvek itt messze háttérbe szorultak. Ezt szeretném most pontokba szedve önöknek elmondani.

Először is: a táji környezet védelmének problémáját szeretném idehozni, ami valójában itt a lényege lenne ennek az egész történetnek, mert más a szerepük külterületen és belterületen ezen óriásplakátoknak, és sajnos más is a hatásuk, tegyük hozzá. E tekintetben azonban maga a törvényjavaslat, ami előttünk van, semmilyen megkülönböztetést nem tesz, pedig hát nagyon fontos lenne.

Az 1. melléklet 9. pontjában, illetve a 7. pontjában, amikor önök azt mondják, hogy „a helyi jelentőségű védett érték területe”, illetve „a tájképvédelmi terület, az egyedi tájérték területe” olyan területek a törvény szerint, ahol nem lehet elhelyezni ezeket a bizonyos óriásplakátokat vagy reklámhordozókat, ez a szabályozás az én értelmezésem szerint ellentmondásban van azzal, hogy a közúton, illetve annak környezetében nem lehet a szabályozást, a helyi rendeletet megfogalmazni.

Én itt nagyon jelentős ellentmondást látok, hiszen éppen a táji értékek védelme tekintetében pontosan ezek a közutak mellett lévő, nagy óriásplakátok, amik a leginkább romboló hatásúak. Tehát most vagy szabályozzuk olyan értelemben a tájvédelmet vagy tájképvédelmet, hogy ezeket ne lehessen elhelyezni, és ez teljesen rendben van, támogatandó cél, és akkor egyben ezt a kivételt nem fogalmazzuk be a törvénybe, hogy a közúton és annak környezetében, vagy pedig belefogalmazzuk, de akkor ne akarjuk védeni a tájképi értékeinket.

A másik az a kiskapu, mondjuk így, hogy az 1. mellékletben megfogalmazott területek, ezen kivételek alól évente három hónapban felmentést lehet kapni a helyi rendeletek szerint. Akkor viszont minek egyáltalában védeni ezeket a területeket? Én azt gondolom, hogy ez a kiskapu túlságosan szélesre tárja azt a lehetőséget, amit tehát nyilván a kormányzat saját magának is akar biztosítani azáltal, hogy bizonyos kormánypropaganda-célokra óriásplakátokat évente pár alkalommal ki tudjon helyeztetni országszerte. De akkor megint csak azt kell mondjam, hogy ezek olyan reklámhordozók, amiket nem lehet egyik napról a másikra telepíteni, illetve elhozni, tehát valószínűleg ezek folyamatosan valamilyen módon, de a tájképet rontó elemek lesznek.

Aztán itt van a hatóság kérdése. Ez egy rendkívül érdekes probléma, megmondom őszintén. Gondolkodtam rajta, hogy van-e olyan önkormány­za­ti­rendelet-típus, ami nem egy hatóság számára ad végrehajtási lehetőséget. Mire gondolok? Alapesetben a jegyző, illetve a jegyző által vezetett polgármesteri hivatal különböző osztályai azok, amelyek az önkormányzati rendelek végrehajtásáért felelősek. Ez alól kivétel az építéshatósági engedélyezési eljárások, magyarul: a HÉSZ és a szabályozási terv végrehajtásának a kérdésköre. Tehát ez is egy önkormányzati rendelet, de azt most már nagyrészt elvonták az önkormányzati hivataloktól, és a járási hivatalokba vannak integrálva.

Tehát ez egy kivétel, de ott is egy hatóság van megfogalmazva. De olyan rendelet, amiben az 1-5. § végrehajtásáért a jegyző a felelős, utána a 6-7. § végrehajtásáért valami más, egyelőre meg nem nevezett hatóság, ilyen rendelet nincsen. Nem tudom, ez érthető volt-e az államtitkár úr számára. (Csepreghy Nándor bólint.) Kérem, hogy a válaszában mondjon már egy ilyen példát, hogy van-e ilyen ön­kor­mányzatirendelet-típus, ami ilyen módon megosztja a végrehajtás felelősségét. Mert nincs. Nincsen! Én azt gondolom, hogy ez önmagában a végrehajtásban rettenetes káoszt fog tudni majd okozni.

A másik, ami szintén ezzel összefüggésben van, a településképi bírság kérdése. Önök a javaslatban a következőt fogalmazzák meg. Az 1. §-ban az van írva, hogy az önkormányzat polgármestere településképi kötelezést adhat ki és bírságot szabhat ki, ide nem értve a reklámhordozók és reklámok jogellenes elhelyezésével kapcsolatos, valamint a településképi bírságot. Tehát ez lesz az 1. § az új törvény szerint, amely az eredeti 8. § (2) bekezdését fogja szabályozni. Ezzel szemben az önök által meg nem változtatott 11. § a következőkről szól, ez a településképi kötelezésről beszél: az (1) bekezdés azt mondja, hogy a polgármester településképi kötelezést ad ki, és ennek folyományaképpen a (2) bekezdés szerint a kötelezés alapján a képviselő-testület bírságot szab ki, zárójelben: településképi bírság.

Az aztán már végképp teljesen unikum, hogy egy törvényen belül két fogalma van a településképi bírságnak, más bírságfogalom a településképi törvényben nincsen. Most önök itt ezáltal olyan koherenciazavart hoznak létre, ami feloldhatatlan lesz. Eddig sem volt lehetősége az önkormányzat polgármesterének bírságot kiszabnia, mert az a közgyűlésnek, illetve a képviselő-testületnek volt a feladata, csak kötelezést adhatott ki. Ezzel szemben önök most lehetőséget adnak neki valamifajta bírság megfogalmazására, de ez a valamifajta bírság egyébként a törvény egy további pontjában településképi bírságként az önkormányzati képviselő-testület kezébe van adva mint lehetőség. Nem tudom, érthető-e ez a rettenetes ellentmondás. Így nem lehet törvényt alkotni, zsákvarró tűvel nem lehet kodifikálni. Azt szépen meg kell tudni fogalmazni azért, hogy utána végrehajtható legyen, bárkinek is adjuk ezt a lehetőséget.

A 4. ponttal kapcsolatban a következőt szeretném mondani. Az, mondjuk, egy rendkívül támogatható része ennek a törvénynek, hogy aki plakátot idegen vagyontárgyra helyez el, bírságolható ‑ ez valóban egy nagyon fontos dolog ‑, és ennek a bírságnak az összege majd az önkormányzati alrendszerbe folyik be, mert valóban a közterület-felügyelők feladata a közterületi bírság, a helyszíni bírság kiszabása. Én azt gondolom, ez tényleg egy nagyon nehéz és rossz helyzetet próbál kezelni azáltal, hogy százával-ezrével jelenhetnek meg különösen választási időszakban plakátok olyan helyekre elhelyezve, amik valóban rendkívül rontják a településképet. Ugyanakkor viszont azt vissza kéne valamilyen módon pótolni, pótoltatni az önkormányzatokkal, hogy mégiscsak legyen valami felület, ahol a választásra jogosultak, tehát akik választhatók, ki tudják helyezni adott esetben a saját magukat reklámozó plakátokat.

Összességében azt kell mondjam, hogy egyébként maga ez az előttünk fekvő törvényjavaslat a kormányzatnak a kormányrendeletben olyan széles kereteket ad a további szabályozásra, ami valójában valószínűleg a lényeget fogja tartalmazni, ami egy biankó csekk, amit mi nem tudunk kiállítani a kormányzatnak, mert egyértelmű eddig is a politikai célzat, de hogy aztán a kormányrendeletben pontosan ezt hogyan fogják önök továbbszabályozni, azt nem tudhatjuk, és ez leginkább az, ami számunkra a politikai motívumot jelenti. Mert ha az államtitkár úr elmondta volna itt az expozéjában, hogy mit fog tartalmazni a kormányrendelet, legalább egy-két ráutaló megjegyzést tett volna, akkor talán jobban látnánk, de így azt kell mondjam, hogy egyértelműen egy politikai fegyverként használja ezt a kormányzat, és ezért ezt mi abszolút elutasítjuk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(10.40)

ELNÖK: Köszönöm. Más frakciók nem jelezték, hogy vezérszónokot állítanának. Független képviselő nincs jelen, tehát ők sem szólnak hozzá.

Kérdezem képviselőtársaimat, hogy a fennmaradt időkeretben kíván-e még valaki hozzászólni a vitához. Igen, Schmuck Erzsébet képviselő asszony jelezte, hogy hozzá kíván szólni. Öné a szó, képviselő asszony.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az LMP nem támogatja a törvényjavaslatot, és értetlenül áll az előtt, hogy miért kell ezt a szabályozást, aminek az elfogadásához még maga az előterjesztő sem tud semmilyen olyan szempontot rendelni, ami a sürgősséget alapozná meg, két nap alatt átverni az Országgyűlésen.

A jelenlegi kormánypártok szeretik egy kicsit sem magasztos céljaikat elsőre jól hangzó elvi indokokkal eladni. Ennek legjellemzőbb példáját eddig is a hirdetési piaccal kapcsolatos haveri törvényalkotás adta.

Mindannyian emlékszünk még arra, hiszen nem volt olyan régen, amikor még Simicska Lajos vállalkozásait akarta a hirdetési piacon helyzetbe hozni a kormány, akkor a közutak melletti reklámozás betiltását közlekedésbiztonsági érveléssel adták el. Azt a törvénymódosítást is azonnal el kellett fogadni, hiszen akkor azt mondták önök, hogy életveszélyben voltak az autósok a sok, figyelmüket elvonó, villanyoszlopról lógó hirdetés miatt.

Aztán amikor Lázár János a szokásos ravaszkás félmosollyal az arcán bejelentette az intézkedés visszavonását, akkor az indok természetesen az volt, hogy nincs a tilalomnak érzékelhető közlekedésbiztonsági hatása, és természetesen semmi esetre sem az, hogy az újra engedélyezett hirdetéstípus piacát uraló céget közben sikeresen felzabálta a fideszes gazdasági hátország. Persze, most is éppen ennyire szól a benyújtott törvényjavaslat a településkép, a kulturális örökség, ne adj’ isten, a természet védelméről. Amikor önök ezeket a szavakat kiejtik a szájukon, akkor valójában a pénzre és a saját újraválasztásukat ‑ az éppen közvetlenül és közvetve közpénzből felvásárolt média mellett ‑ megkönnyítő kommunikációs felületekre gondolnak.

Egyetlen olyan rendelkezést találtunk, ami akár arra is utalhatna, hogy legalább mellékesen a településkép és a tájkép védelme is eszébe jutott a javaslat kidolgozóinak. Akár támogatni is tudnánk, hogy a világörökségi, illetve kulturális vagy természeti védelem alá tartozó területen a törvény megtiltja a plakátok elhelyezését. Azonban itt is kilóg a lóláb, hiszen e szabály alól is eltérést enged alacsonyabb szintű jogszabály számára a javaslat. Azaz, ha az elmúlt egy évben plakátokra tízmilliárdos nagyságrendű közpénzt elköltő kormányzati kommunikációs agytröszt a Kossuth teret vagy az Andrássy utat akarja majd az üzeneteivel teleszórni, akkor világörökség ide vagy oda, arra is lesz módja.

Ez a törvénymódosítás önmagában nem szünteti meg teljesen a hirdetési piacot, de arra tökéletesen alkalmas, hogy állami és kisebb mértékben, de fontos kérdésekben önkormányzati kontroll alá vonja annak működését. Ha ügyesen és kellően gátlástalanul használják ki a törvény által létrehozott rendszert ‑ márpedig erre az eddigi tapasztalataink alapján bizton számíthatunk ‑, akkor a törvényi tilalmak, a kormányrendeleti szabályozás és az önkormányzati rendeletek együttes eredményeként valahogy úgy fog majd alakulni, hogy ott és úgy lehet majd hirdetést elhelyezni, ahol és ahogy az a mai kormányzati érdekköröknek kedvező.

Minthogy a történet vége jól látszik, igazából az odáig vezető út állomásai talán nem is annyira fontosak ahhoz, hogy kimondjuk: ez egy kifejezetten káros és veszélyes törvényjavaslat. Még így is feltűnő, hogy a törvénybe szánt tilalmak és korlátok mennyire esetlegesek. Miért ne rendelkezhetne egy magánszemély vagy egy társasház öt éven túl a plakáthelyek értékesítéséről? Miért pont egyetlen hirdetés helyezhető el egy ingatlanon, függetlenül attól, hogy az egy faluvégi saroktelek vagy egy tízemeletes lakótelepi ház, vagy egy több hektáros gyárkomplexum? Miért nem vonatkozik hasonló korlát az állami és önkormányzati ingatlanokra?

Mint cseppben a tenger, ott a koncepció lényege egyébként egyetlen rendelkezésükben. A helyi önkormányzat által kiadott településképi rendelet évente összesen 12 naptári hét időszakra eltérést engedhet a konkrét tilalmak és követelmények alól, ha a település szempontjából jelentős valamely eseményről való tájékoztatás érdekében az szükséges. Hogy mi minden lehet a kormánypárti önkormányzatok szerint jelentős egy település élete szempontjából, azt a kvótakampány különösen szégyenletes eszközökkel operáló önkormányzati részében jól láthatta mindenki. Így aztán ezt a 12 hetes kivételi szabályt nem lehet és nem is kell másként érteni, mint hogy kell egy általános kivétel a politikailag kiemelt kampányok lefolytatása érdekében arra az esetre, ha túl jól sikerülne a központi szabályozás.

Pedig lenne szabályozandó kérdés a hirdetési piacon. Be kellene tiltani minden olyan, közpénzből fizetett hirdetést, amely tisztán az állami propagandát szolgálja. Az LMP erre irányuló, többször leszavazott javaslata most is ott van önök előtt. Higgyék el, a településkép így is rengeteget javulna tőle. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönjük. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki hozzászólni még a vitában. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt, így az összevont vitát lezárom.

Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e hozzászólni. (Csepreghy Nándor: Igen.) Igen, Csepreghy Nándor államtitkár úré a szó.

CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Engedjék meg, hogy néhány felvetésre válaszoljak. Egyrészt köszönöm a kormánypárti frakció támogató hozzászólását.

A Varga képviselő úr által elmondottak kapcsán szeretném mondani, hogy itt a nagy karácsonyi zűrzavar, azt gondolom, hogy már csak azért sem eredményezheti az ön által felvetetteket, mert az ellenzék annyira komoly kommunikációs potenciállal rendelkezik, hogy ezt biztosan nem hagyná (Dr. Varga László: Ez hízelgő!), és hangot ad minden típusú ellenvéleményének. Tehát én biztos vagyok benne, hogy azok a hírek vagy az az olvasata akár a parlamenti történéseknek kellő mértékben bekerül a sajtóba. Tehát ez a félelme szerintem nem megalapozott.

Azt az önök előtt fekvő törvényjavaslat és a későbbiekben elfogadandó kormányrendelet sem szabályozza és nem is szabályozhatja, hogy azok a felületek, amelyek hirdetési felületként megjelennek az adott településen, azokat az önkormányzat, hogyha köztulajdonban van, kinek értékesíti, tehát milyen céggel köt megállapodást. Erre vonatkozóan sem a törvényjavaslat, sem pedig a kormányhatározat nem határozhat meg konkrétumokat. Tehát ez teljesen világos, hogy formai, alaki elvárásokat megfogalmazhat, de ezen túlmenően, hogy ki a szolgáltató ezen a felületen, az nem része ennek a törvényjavaslatnak, azt minden önkormányzat saját maga dönti el. Ettől kezdve az az érvelés megdől, amit képviselő úr feltételez a szabályozás mögött, amely szerint itt egy vagy több piaci szereplő lehetőséghez juttatásáról vagy adott esetben ellehetetlenítéséről van szó.

Ebből fakadóan az sem teljesen világos számomra, hogy a választások tisztaságát miként befolyásolja az, hogy hány plakátüzemeltető cég van egy-egy településen. Ugyanolyan lehetősége van a kormányzati szereplőknek vásárolni, mint bármelyik pártnak, tehát nem a kormányzat fogja ezeket a felületeket szolgáltatni, hanem a kormány által támogatott és az Országgyűlés által reményeim szerint elfogadott törvényjavaslat csak az egésznek a keretrendszerét, feltételrendszerét határozhatja meg.

A Hegedűs Lorántné képviselő asszony által elmondottak kapcsán is szeretnék néhány kiegészítést tenni. Egyrészt igen, az a vita, amit még anno a településkép-védelmi törvény kapcsán lefolytattunk, ott is köszöntem, illetve köszönöm a Jobbiknak a támogatását. Lényegében a most önök előtt fekvő törvényjavaslat sem más, mint ennek a tovább-bontása, hiszen ha jól emlékszem, pont képviselő asszony volt az, aki akkor a tanyavilágnak az egységes arculatát, illetve annak a megbontását kérte számon akkor, amikor az engedélyezési eljárások tekintetében egy új típusú szabályozást vezetett be az állam, és sürgette ennek a szabályozásnak a konkretizálását. Ez lényegében annak az egyik alfejezeteként értelmezhető a kormány nézőpontja szerint.

Az, amit ön említett, hogy a települések kapnak összességében 3,5 milliárd forintot ezeknek az arculati kézikönyveknek ‑ mondjuk így ‑ az elkészítésére és ez valóban kevésnek minősíthető, a kormánynak nem volt szándéka a gazdagabb nagy településeknek a támogatása, ott valóban csak egy hozzájárulási összeggel szeretnénk lebonyolítani. Egy Szeged, egy Hódmezővásárhely, egy Békéscsaba nagyságú település esetében természetesen ez a költség erre nem elegendő, de teljesen más anyagi kondíciókkal rendelkeznek ezek a városok, mint a kistelepülések.

(10.50)

Ráadásul ezeknek a városoknak a jelentős részében már kialakult arculati kézikönyv van, amit csak aktualizálni kell, tehát egy teljesen más feladatot jelent. Viszont a magyarországi települések 80 százaléka kistelepülés, ott ez az összeg elegendő lehet ezeknek a munkáknak az elvégzésére. Tehát valóban lesznek olyan települések, ahol ez a közel 1 millió forintos összeg nem lesz elegendő, ezt mi is látjuk, de ott ez nem is volt szándék.

A részletszabályok tekintetében, ahogy az már számtalan vitában elhangzott, a kormányrendelet mindig az irányadó, amihez vissza lehet nyúlni. Arra vonatkozóan én időben nem látom problémásnak azt, hogy ez később születik meg, hiszen ez a törvény keretrendszerét fogja kitölteni, de ez egy állandó vitaként szerepel.

A három hónapos kitétel vagy kivétel kapcsán olyan eseményekre, olyan helyileg fontos események promotálására gondolt a törvényalkotó, illetve a kormány, amikor ezt a javaslatot lefektette, ami a helyi élet szempontjából, a helyi fesztiválok, a helyi közösségi események szempontjából fontos lehet, ezt pedig a helyi képviselő-testület, a helyi önkormányzat kell hogy eldöntse, hogy ezt a lehetőséget mikor és hogyan nyitja meg. Gondolom, ezzel minden önkormányzat megfelelően jól fog gazdálkodni.

Nem szeretnék a mindentudás látszatában tetszelegni, ha nincs mindenre tudásom, ezért a kérdésre, amely a jegyző és a hatóság közötti feladatleosztást jelenti, még ma választ fogok adni önnek, de arra most nem rendelkezem kellő felkészültséggel, ezért engedjék meg ‑ remélem, ez nem házszabályellenes ‑, hogy a képviselő asszony kérdésének egy későbbi időpontban tegyek e tekintetben eleget.

A bírságolás kapcsán minden esetben az önkormányzat az, aki a bírságot kivetheti és kötelező neki kivetnie.

A Schmuck képviselő asszony által elmondottakra annyiban szeretnék reagálni, hogy ha egy vitában részt veszek vagy ha ön részt vesz, akkor jobban tudnék reagálni, ha tudnám, hogy mi az álláspontja. Az egyik mondatában azt nehezményezte, hogy túl szigorú a szabályozás és korlátozza a reklámpiac szabad működését, a másikban pedig pont az ellenkezőjét állította, amikor azt mondta, hogy túl sok lehetőséget tartogat. Így nehéz kialakítani egy álláspontot. Javaslom, hogy a szövegírók ezt is tegyék majd hozzá a következő alkalmakkor. Köszönöm szépen a figyelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   21-22   23-36   37-61      Ülésnap adatai