Felszólalás adatai

Felszólalások:   197-204   205-231   231-240      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm miniszter úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! 17 óra 18 perc van, az azonnali kérdések tárgyalásának végére értünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. A kormány-előterjesztés T/10099. számon és az ahhoz érkezett bizottsági nem önálló irományok a parlamenti informatikai hálózaton elérhetők.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor 15 perces időkeretben. Megadom a szót Pesti Imre képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Képviselő úr, öné a szó.

DR. PESTI IMRE, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy 2016. április 21-én a Törvényalkotási bizottság megtárgyalta a T/10099. számon benyújtott, az egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, és ahhoz a bizottság 19 igen, 1 nem és 7 tartózkodás mellett összegző módosító javaslatot és összegző jelentést nyújtott be.

(17.20)

Az összegző javaslat csupán a Népjóléti bizottság indítványát tartalmazza, amely iromány rendelkezései közül a legfontosabbakat szeretném kiemelni.

A törvényjavaslat módosított szövege immáron meghatározza a taktikai medicina fogalmát is. Ez alatt a normaszöveg azt érti, amikor a rendészeti szerv által meghatározott és lezárt műveleti területen a rendészeti szerv kijelölt szervezeti egysége, egészségügyi szolgáltatója egészségügyi tevékenységet végez. Ez a tevékenység ugyanis eltér az általános rendtől, ezért szükséges a külön szabályozás. A police medic tevékenység pedig a rendőri szervek által végzett, a rendőri intézkedésbe épített elsősegélynyújtást jelenti, amely szintén speciális körülmények között történik, ezért különleges szabályozást igényel.

Az e-cigaretta-kérdéssel kapcsolatban pedig szeretném itt is elmondani, hogy ma a világon vita zajlik, az amerikai és az európai szakirodalom különböző álláspontot képvisel, tehát nem tudjuk eldönteni, nincs egységes szakmai álláspont, hogy az elektromos cigaretta segíti a leszokást, vagy éppen a dohányzáshoz való hozzászokást támogatja. Ezért tisztelettel kérek mindenkit, hogy a szakmához való hűséggel fogadjuk el, hogy ebben a kérdésben az államtitkárságnak valamilyen álláspontot kell képviselnie. A nemzeti dohányboltokban történő forgalmazás mellett több érv szól, amit én magam is megfelelő szabályozásnak tartok.

Végezetül szeretném kiemelni, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat a kor kihívásához igazodva megteremti a lehetőséget az egészségügyi vészhelyzet kihirdetéséhez is. Ahogyan a javaslat számos eleme, ennek az intézménynek a bevezetése is előremutató, ezért tisztelettel kérem a képviselőket, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, 7 perces időkeretben. Megadom a szót Lukács László György képviselő úrnak.

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Törvényalkotási bizottságban kisebbségi véleményként azok a kisebbségi vélemények és azok, ha úgy tetszik, opponens vélemények jelentek meg, amelyek meg fognak jelenni a másik bizottság előadásában is. Ezek kettő, de akár mondhatjuk, három téma köré csoportosultak. Az egyik ilyen téma volt a jogszabályban a taktikai medicina és az ahhoz kapcsolódó egészségügyi válsághelyzet elrendelésével kapcsolatos olyan kritérium, amelyben lényegében a jogszabály meghatározza azokat a taxatív feltételeket, amelyekben el lehet rendelni az egészségügyi veszélyhelyzetet, majd egy újabb rendelkezésében egy nagyon tág és széles kaput nyit a minden, az előbbi okokra való tekintet nélküli elrendelésre. Ezzel kapcsolatosan annyi fogalmazódott meg tehát, hogy ez mindenképpen egy olyan gumiszabály, vagy egy olyan szélesre táró, egy kaput szélesre nyitó szabály, amelynél sokkal egzaktabban kellene fogalmazni, ha úgy tetszik, az előtte lévő rendelkezéseket rontja le ez a (4) bekezdés a jogszabályban. De erre volt módosító javaslat is, nyilvánvalóan módjában állt volna a kormányzatnak ezt is értékelnie, ettől függetlenül ez nem került elfogadásra.

A másik, amellyel kapcsolatosan vita volt, illetve elhangzott ellenvélemény, az az egészségügyi dolgozóknak a munkaidő-beosztásra vonatkozó értesítési lehetősége, illetve kötelezettsége, amelyet korábban a munka törvénykönyve 30 napos, illetve egy hónapos szabályban állapított meg, azaz egy hónappal előtte közölték, hogy milyen munkaidő-beosztás várható a dolgozóknál, a jelenlegi szabályozás 15 napra rövidíti ezt a közlési időtartamot, illetve időközt. Elhangzott, és nyilván el is fog hangzani, hogy az államtitkárság ezt a szakmai szervezetek felvetésére tette így, illetve alakította ki. Itt akkor az lenne a legfontosabb, hogy akkor jelöljük meg, hogy mely szakmai szervezetek ‑ és elnézést, hogy ez kimaradt a Törvényalkotási bizottságban, de akkor esetleg most ezt lehet korrigálni ‑, hogy mely szakmai szervezetek kérték kifejezetten, hogy a munkaidő-beosztás közlésével kapcsolatosan a közlési határidő csökkenjen le a felére. Ezzel kapcsolatosan én a szakmai konzultáció során csak ellenkező véleményeket hallottam, nyilván a kormány ebben ismételten más, ellenkező véleményen van.

Ami pedig az elektronikus (sic!) cigarettát illeti, úgy gondolom, hogy az e-cigi összességében, bár most itt egy hitvitába ment át, hogy mely tudomány, illetve mely országokból származó tudomány hogy ítéli meg annak káros, illetve nem káros hatását, de ha van is káros hatása, akkor még mindig meg lehet csinálni, hogy az egyébként jól működő és meglévő gazdasági szektort nem kell beterelni egy meglévő gazdasági érdekközösségbe, és hogy itt ne bikkfanyelven beszéljek, semmi sem indokolja, hogy ezeket a nagyobbrészt a kormánypártokhoz köthető trafikokba betereljük. Ez semmi más, mint piacszerzés, és nyilvánvaló, mondhatnánk olyanokat, hogy az önök egyik egészségügyi szakpolitikusa, Molnár képviselő asszony gyermeke is trafikot üzemeltet, és mekkora égbekiáltó tett az, hogy egy egészségügyben elkötelezett személynek a fia pont a betegségből húzza a hasznot, de nem ezt fogjuk mondani, hanem azt mondjuk, hogy igenis egészségügyi köntösbe egy gazdasági piac átszabását, átrendezését nem ildomos behozni. Lehet abban hitvitát és tudományos vitát is folytatni, hogy mi egészséges, mi káros, de a gazdasági oldalát oldotta meg előtte is a törvénytervezet, amelyet egyébként már el is fogadott a többség, és most is csak egy ugyanilyen és ehhez egy apró adalékot fűző kiegészítés van. Tehát úgy gondolom, hogy az e-ciginél nem a tudományos vitának, hanem a gazdasági vitának kellett volna teret nyernie, amelyben semmi nem indokolta, hogy ezt az egyébként működő és egyébként szabályozható piacot a trafikokba behajtsák.

Összességében ezek voltak sommásan, amelyek megfogalmazódtak a Törvényalkotási bizottságban mint kisebbségi vélemény. Úgy gondolom, hogy a kormánynak még mindig lett volna lehetősége ezeket meghallgatni, de kíváncsian várjuk a zárószavazást. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár urat mint előterjesztőt, kíván-e most felszólalni vagy a vita későbbi szakaszában. (Dr. Ónodi-Szűcs Zoltán: Nem, csak a végén.) A vita későbbi szakaszában, akkor majd 10 perces időkeret áll államtitkár úr rendelkezésére.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Bene Ildikó képviselő asszonynak, a kijelölt Népjóléti bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. BENE ILDIKÓ, a Népjóléti bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Népjóléti bizottság mint kijelölt bizottság a törvényjavaslat részletes vitáját a szabályoknak megfelelően lefolytatta. Ezen a vitán részt vett Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár úr, és ott volt Mészáros János és Beneda Attila helyettes államtitkár úr is, akik a képviselői módosító javaslatok vonatkozásában tárcavéleményt fogalmaztak meg. Ehhez a törvényjavaslathoz összesen hét módosító javaslat érkezett, képviselőtársaim mind a többségi, mind pedig a kisebbségi vélemény alapján azokat a sarkalatos módosító javaslatokat, amiről szót váltottunk a bizottsági ülés kapcsán, már elmondták.

Igazából véve valóban a legfontosabb javaslatok között szerepelt a munkaidőre vonatkozó 15 napos vagy 30 napos határidő, ahogy a Jobbik képviselőcsoportja javasolta. Mind a plenáris vitában, mind a bizottsági vitában államtitkár úr és az ott lévő szakmai szervezetek is egyébként megerősítették, hogy valóban a 15 napos határidő az ő kérésükre vonatkozik, pontosan azért, hogy a munkaidő-beosztást pontosan és jól el tudják készíteni a kollégák.

Az elektronikus (sic!) cigaretta tekintetében én úgy gondolom, hogy ezt inkább mégiscsak szakmai vita kell hogy megelőzze, és ez a Népjóléti bizottságban több alkalommal is már egyéb törvényjavaslat révén is lezajlott. Én vallom azt mint egészségügyben dolgozó, hogy az elektronikus cigaretta tekintetében a leszokásról való segítség nem valósul meg (Szávay István: Ez nem igaz!), és gyakorlatilag…

Én szakmai szempontból szeretném ezt mondani, képviselő úr, nyilván erről fogunk vitatkozni feltehetőleg a holnapi nap folyamán is, de én úgy gondolom, hogy szakmai szemmel az államtitkárság álláspontját tudjuk támogatni. Államtitkár úr elmondta, hogy a törvényjavaslathoz érkező módosító javaslatokat a tárca nem támogatja. Egy módosító javaslatra került sor még, ami gyakorlatilag egy olyan módosító javaslat, amelyik bizottsági módosító javaslatként került előterjesztésre, ez elsődlegesen pontosításokat tartalmaz, de erről is már képviselőtársaim beszéltek.

(17.30)

A vita lezárása után a jelentés elfogadásáról döntött a bizottság, és a részletes vitáról szóló jelentést elfogadta.

Fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy a törvényjavaslat több szempontból is fontos kérdéseket szabályoz. Bár mondjuk, egy salátatörvényről van szó, ezt tudjuk, több törvény megnyitásával számos területen pontosítást fogalmaz meg, támaszkodva a gyakorlati tapasztalatokra.

A fentiekre is figyelemmel kérem képviselőtársaimat, támogassák. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Rig Lajos képviselő úrnak, aki a bizottsági kisebbségi véleményt ismerteti, 3 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

RIG LAJOS, a Népjóléti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lukács képviselőtársam nagyjából elmondta azt a véleményt, ami a Népjóléti bizottságban is megfogalmazódott kisebbségi véleményként. Maga az egészségügyi salátatörvény jó utat mutat az egészségügyben, viszont van egy-két olyan aggályos része, amit a bizottsági ülésen is felvetettünk, akár az e-cigaretta szabályozásával, akár a 15 napos rendelkezéssel, a munkaidőkeret beosztásával kapcsolatban. De ott az államtitkár úr megnyugtatott minket, hogy ez a szakmai érdekképviseletek kérése volt. Ha lehet ilyet mondani, ez már egy finomított, sőt lebutított verzió, hogy 15 nap. Lehet, hogy ennél kisebbet kértek, ami, úgy gondolom, már átláthatatlan lett volna, és beláthatatlan következményei lettek volna munkavállalói részről. Hiszen hozzá kell tenni, hogy ez a 15 nap is kevés egy munkavállalónak ahhoz, hogy előre tudjon tervezni akár a jövő hónapra, mert nagyon sok egészségügyi dolgozó, be kell ismerni, másodállással is rendelkezik, és a másodállásában is le kell adni azt az időkeretet, amit ott le szeretne dolgozni.

Az egészségügyi válsághelyzettel kapcsolatos aggályaink is felmerültek, hiszen ilyen lehetőség a korábbi szabályozásban is volt. Mellette a parlament előtt lévő törvényjavaslatban megjelent a „vészhelyzet” kifejezés is, ez még alcímként is bekerült a jogszabályba. A törvényjavaslat indoklása szerint ily módon kezelhetővé válnak azok az események, amelyek során az állami szerveknek a normál működéshez képest fokozottabb intézkedésére van szükség, de a különleges jogrend, a katasztrófavédelem és a honvédség erőit is mozgósították, és voltak az árvíz által sújtott területeken ilyen rendelkezések, és ezt hozták fel példaként. Mindez még logikus és érthetőnek is tűnik, a parlament előtt lévő törvényben azonban van egy olyan bekezdés, amelyben nemes egyszerűséggel kijelentik, hogy az egészségügyi vészhelyzet a miniszter jóváhagyásával kihirdethető akkor is, amikor katasztrófahelyzet nem áll fenn, de az egészségügyi feladatok más módon nem biztosíthatók. Arra, hogy ilyesmi a mai magyar valóságban mikor és miért következhet be, alighanem csak a fantázia szab határt, sajnos a törvény nem.

A betegek és orvosok számára is biztató talán az lehet, hogy az egészségügyi vészhelyzet időtartama a tíz napot nem haladhatja meg, arról viszont nem rendelkezik, hogy ez a tíz nap hányszor ismételhető meg. Tehát aggályosnak tartjuk még továbbra is. A vészhelyzet idejére a fővárosi és a megyei kormányhivatal az illetékességi területén átmenetileg módosíthatja az alapellátás körzethatárait, sőt az ellátási terület határait is, a járó-, illetve fekvőbeteg-szak­ellátásokon belül alakíthatnak a tevékenységek szakmai megoszlásán. Ez érintheti, hogy mikor kell valakit kórházba küldeni, átszabhatják a betegbeutalás rendjét, de ki is rendelhetnek egészségügyi dolgozókat akár a migránshelyzet fokozódása miatt. A mostani finanszírozási helyzetben nem lehet mellékes az sem, hogy a vészhelyzet idején igényelhető egészségügyi anyagok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és eszközök az állami egészségügyi tartalékból lesznek felhasználva.

Vitát válthatott volna ki, de az államtitkár úr felől (Az elnök ismét csenget.) nem kaptunk megfelelő választ ‑ de akkor majd a 9 percben folytatnám. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirend szerinti időkeretekben. A vita során kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Megadom a szót Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonynak, MSZP-képviselőcsoport, aki írásban jelezte felszólalási szándékát. Parancsoljon!

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ugyebár megint nem ért bennünket meglepetés, hogy a módosító indítványokat a bizottsági ülésen megint sikerült leszavazni. Én most egy egyéves anyaggal készültem egy konferenciáról, és én ezt szeretném szó szerint felolvasni. Témába vág, elnök úr, mindenféleképpen, úgyhogy...

ELNÖK: Összesen 9 perce van, képviselő asszony.

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Igen, köszönöm szépen. „Az egészségügy feszültségeinek feloldásához ki kell egyezni a politikával, az egészségügyben dolgozókkal és a társadalommal. Az elmúlt 25 évben nem szakmailag, hanem a politika érdekei mentén ítélték meg mindig az egészségügy kezdeményezéseit. Ahhoz, hogy valami változzon, ki kell szabadítani az ágazatot a politika csapdájából. Ha csak az egyik oldalt nézzük, azt láthatjuk, hogy öt év alatt 30 százalékkal nőttek az egészségügy forrásai, óriási mértékben nőtt a beruházási ráta is, fél évtized alatt 1,7 milliárd eurót fordítottak az ágazatban fejlesztésekre. Ugyanakkor azt is be kell vallani, hogy az egészségügyre fordított kiadások GDP-aránya Európában továbbra is a legalacsonyabb, a bérek tekintetében is az utolsók között vagyunk, ráadásul a körülbelül 500 milliárd forintos fejlesztés is olyan területeken történt, ahol évtizedek óta semmilyen beruházás nem volt. A legnagyobb ellátási területről, Budapestről nem is beszélve, ahol a beruházási ráta az 1 százalékot sem éri el, tehát a pozitív eredmények, a meggyőző növekvő számok ellenére egyértelmű, hogy mindez nem elég a feszültség feloldásához.

Ugyanakkor nagy levegőt kell venni, és azzal is szembe kell nézni, hogy mi az igazság a kórházakkal. A jelenlegi helyzeten, amely az ellátás iránti kereslet növekedését jelentő idősödő társadalommal, a folyamatos migrációval magától várhatóan nem javul, csak konszenzussal lehet változtatni, szükség van hosszú távú megállapodásra az ágazatban dolgozókkal és a kormánnyal is legalább öt évre. Emellett minél előbb meg kell emelni az egészségügyre fordított közkiadásokat, amely forrásokat nagyobb mértékben is lehetne bővíteni, ha konszenzus lenne arról, hogy ez a pénz hogyan költődjön el.” Nem tudom, rájöttek-e, hogy kitől hangzott el ez a beszámoló: ezt Zombor Gábor volt egészségügyi államtitkár úr mondta 2015. VI. hó 4-én az egészségügyben történt konferencián. Ha ezt az egész anyagot elolvassuk, akkor nem fogunk meglepődni, hogy miért is mondott le. Látta a problémákat, látta, hogy mire lett volna szükség, csak nem volt hozzá kormányzati akarat. Én a múltkor is kérdeztem államtitkár úrtól, hogy ugyebár államtitkár úr tett egy kijelentést, hogy ha az OEP-et megszüntetik, akkor ön le fog mondani, és én mondtam, hogy remélem, nem így van, mert legalább államtitkár úrtól látjuk azt a jóakarást, jóindulatot, amit Zombor államtitkár úrtól is láttunk, csak magától a kormánytól nem látjuk azt, hogy az előbb felsoroltakat valami úton-módon meg akarná oldani.

Ennek a salátatörvénynek az egyik sarkalatos pontja ‑ idézem önt, államtitkár úr ‑, hogy „Ma rengeteg kórházi ágyon fekszenek olyan, főként idős emberek, akik nem szorulnak aktív ellátásra, a krónikus ágyak nagyobbik részén konkrétan szociális ellátás folyik. Mindez úgy, hogy a bennfekvések indoklásához számos labor- és egyéb vizsgálatokat végeztetnek az intézmények. Ez így nem mehet tovább!”. A mintegy 27 ezer krónikus kórházi ágyból, amennyit csak lehet, át akarnak csoportosítani az egészségügyből a szociális ágazatba úgy, hogy ott már jelenleg is több mint 50 ezer időst ápolnak, gondoznak, akik nagyobb része már most is a szociális ellátáson túli szakápolást igényel. Arról pedig, hogy mindez kinek és mennyibe kerül, egymásnak ellentmondó híreket lehet olvasni. Nem világos, hogy a krónikus ágyakkal együtt az állami támogatás is átkerül-e a szociális ágazathoz, vagy ha nem, akkor honnan lesznek ott újabb források erre az ellátási rendszerre.

Az elmúlt napokban elég sok hír megjelent erről, és egyre vadabb hírek vannak a médiában, hogy mennyibe fog most már kerülni akár a családnak egy-egy idős ember ellátása. Szeretném megkérdezni államtitkár úrtól, hogy tud-e ebben valami előremutatót vagy újabb híreket, hogy megnyugtassa a kedélyeket. Szeretnénk erre választ kapni.

Szeretném azt is megkérdezni, államtitkár úr, hogy tudom, furcsa, hogy ilyet kérdezek, miért kell minden jobbító módosító javaslatot leszavazni. Értjük, hogy a Fidesz-KDNP kormányoz ebben az országban, de miért kell, amikor mindenki elmondja, hogy az egészségügy a szakadék szélén áll, vagy lehetne azt mondani, hogy fél lábbal, a másik fele a lábának már hiányzik, vagy már benne is van. Miért nem lehet azt, amit a volt államtitkár úr elmondott, hogy ki kell egyezni az egészségügyben dolgozókkal és magával a társadalommal is a politikának? Legalább egy szektorban tegyék már meg a maradék két évben, mert nagy szükség lenne rá!

(17.40)

Én erre kérem az államtitkár urat. Bízom a jóhiszeműségében. Gondolom, hogy a holnapi napon meg egy elég kemény vitában fogunk itt majd vitatkozni az egészségügy állapotáról. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre bejelentett felszólalások végére értünk.

Rig Lajos képviselő úr jelentkezett felszólalásra. Megadom a szót. A frakciónak összesen 9 perc áll rendelkezésére. Parancsoljon!

RIG LAJOS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor folytatnám ott, ahol abbahagytam. Vitát válthatott volna ki a Népjóléti bizottság ülésén a krónikus és az ápolási ágyak átadásáról és egy új szociális ellátórendszer létrehozásáról szóló jogalkotás, amely a kormányt rendeletre kényszeríti, felhívja a kormányt, hogy készítsen rendeletet ennek a tervezetnek az elkészítéséről és magának a rendeletnek a végrehajtásáról.

Az a baj, hogy nagyon sok orvos, kórházigazgató és dolgozó csak az írott és olvasott sajtóból, illetve a tévén keresztül közvetítve értesül olyan hírekről és híradásokról, amelyek a krónikus ágyakról, a krónikus osztályokról és azok kiszervezéséről szólnak. Semmi olyan választ nem kaptunk, amire szerettünk volna választ kapni, mint például, hogy az E‑kasszában marad-e az az összeg, ami eddig a finanszírozásban benne volt a krónikus ágyak kapcsán, vagy átkerül a szociális szférába, és ott képez egy nagyobb összeget, vagy magát ezt az egész ellátórendszert, ugyanúgy, ahogy az ápolási osztályokat is, fizetőssé tennék.

Sajnos a mi elképzelésünk az, hogy pont efelé fog menni ez a rendelet és törvénykezés, hogy azokat az ágyakat, amelyeket így kivesznek az egészségügyi ellátórendszerből, hiszen van olyan része természetesen, azzal egyetértünk, amelyeken effektív gyógyító funkció nincsen, csak ápolási mechanizmus, és ez a krónikus ágyak nagy részére jellemző. Az ápolási ágyaknak pedig a 100 százaléka ebből áll, hiszen a nevében hordozza azt, hogy milyen ellátás folyik azokon az ágyakon. Viszont ami továbbra is aggályos még a számunkra, hogy nem látjuk még most sem, és valószínűleg csak a rendelet megalkotása után szembesülünk azokkal a dolgokkal, hogy egy krónikus ágyat, itt például 17 ezer ágyról van szó, átviszik a szociális ellátórendszerbe, és ott fizetőssé teszik. Ez a családok kasszájában kell hogy megjelenjen, illetve mínuszként fog megjelenni, hogyha csak egy 3000 forintos napidíjban gondolkodunk, ami az ápolási osztályok nagy részén van.

Hasonló forrásvesztés volt az Országos Mentőszolgálatnál is, amikor a betegszállítást kivették a mentés hatásköréből. Azt is elismerik, hogy maga a betegszállítás nem az OMSZ feladata, hiszen ott olyan betegek vannak, akiket nem sürgősségi betegellátás keretén belül látnak el, hanem kórházból kór­házba szállító transzport van, vagy otthonból kórházba szállítják egy felülvizsgálatra.

Ami még elgondolkodtatott minket, az a nagyobb rendezvényekre kihelyezett fiókgyógyszertárak létrehozása. Ez egy jó ötlet természetesen, hiszen ott valószínűleg meg fog nőni a fejfájás-csillapító gyógyszerekre az igény, viszont amit kifogásoltunk, és szeretnénk egy határozott igennel vagy nemmel történő választ is kapni arra, hogy olyan gyógyszereket, amelyek alkohol fogyasztása mellett kábító hatást válthatnak ki, mint például a Rivotril, a Xanax és egyéb kedélyjavító gyógyszerek, ilyeneket ne lehessen ott forgalmazni, hiszen ez véleményem szerint nem tartozik abba a tárgykörbe, ami egy ilyen óriási rendezvényen sorra kerülhetne, és ne ott váltsák ki ezt a receptet, akik ezzel a szerrel élnek, akár rendszeresen. Én bízom abban, hogy ez nem fogja erősíteni az illegális kábítószerek használatát.

Nagyjából ennyi merült fel még bennünk, ezekre szeretnénk választ kapni, államtitkár úr. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szávay István képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport. Parancsoljon!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képvi­selőtársaim! Bene Képviselő Asszony! Amikor ezen elektromos cigaretta forgalmazásának és használatának a korlátozásáról először vitatkoztunk a Házban, akkor is egy salátatörvény keretében, egészen elképesztő érvek azért akkor is elhangzottak már, például az, hogy legalább olyan káros az elektromos cigaretta, mint a dohányzás, meg voltak ilyen veretesek is, hogy tűzveszélyes a cigarettatöltő akkumulátor.

De azért olyan elképesztő érvhez, amit ön most mondott ebben a vitában, hogy az elektromos cigaretta használata nem segít a leszokásban, azért abban a vitában sem tudtunk idáig eljutni. Képviselő Asszony! Legyen kedves ‑ van még önöknek bőven idejük, 17 perce a Fidesznek, ahogy látom ‑, árulja el nekem, hogy melyik egészségügyi szakmai háttérintézmény készített Magyarországon erről felmérést. Mert erről sem nekem, sem az érdekképviseleti szervezeteknek nincsen tudomása, hogy Magyarországon ilyen felmérés vagy ilyen vizsgálat készült volna. Ha van, akkor kérem, hogy ossza meg velünk. Én magyarországi vizsgálatról nem tudok.

Tudok másmilyen vizsgálatról. A CDC, azaz az Amerikai Egyesült Államok járványügyi hivatala készített ezzel kapcsolatban felmérést, kedves képviselőtársaim, és ennek a felmérésnek az eredményei alapján 2014-ben az Egyesült Államokban a dohányzásról leszokottak 54 százaléka a dohányzásról való leszokás közben igénybe vette az elektromos cigaretta nyújtotta segítséget. A dohányzásról leszokottaknak több mint a fele úgy gondolja, hogy az elektromos cigaretta őket ebben segítette.

Hasonló a véleménye egyébként a magyarországi szakmai szervezeteknek, így például a Villanypára Egyesületnek, amelyek leginkább képviselik az érintetteket, amelyekkel egyébként önök az égvilágon semmilyen szakmai egyeztetést nem folytattak. Önök az érintettek véleményét erről a kérdésről nem kérték ki. Az érintetteket nem kérdezték meg arról, hogy ők mit gondolnak arról, hogy az elektromos cigaretta számukra jelent-e, és ha igen, akkor milyen segítséget a dohányzásról való leszokásban. Van az egyesületnek is több saját kutatása. Ezek között az egyik többek között arról szól ‑ ez is egy megdöbbentő szám egyébként ‑, azt mondja, hogy Magyarországon az elektromos cigarettát használók közül az 1 százalékot is épphogy csak eléri azoknak az aránya, akik úgy használják az elektromos cigarettát, hogy korábban egyébként nem dohányoztak. Semmilyen olyan adat és releváns felmérés nincs, képviselő asszony, ami alátámasztaná az ön véleményét, ellentétben az érintettek mind úgy gondolják, hogy ez számukra igenis egy hasznos segítség volt.

Nem tudom egyébként, mi lesz a következő ebben a demagógiában. Nagyon remélem, odáig nem fogunk eljutni, mert önöknek az lesz a következő érve, hogy az elektromos cigaretta már a dohányzásra való rászokásnak az előszobáját jelenti.

Önök ezt a törvényt felelőtlenül, az érintettekkel való egyeztetés nélkül tették meg. De felmerül a kérdés, hogy akkor, ha nem ez, akkor mi segíti a dohányzásról való leszokást? Csak nem esetleg azoknak a gyógyszergyártóknak a termékei, amelyekkel önök vagy a kormányzat ilyen-olyan stratégiai megállapodást kötöttek? Mert bizony ez a szempont ezzel kapcsolatban nyilvánvalóan felmerülhet.

Mint ahogy az is egy szempont, és akkor most ugorjunk át a fogyasztásról a terjesztésre, hogy önök azzal, hogy az elektromos cigaretta forgalmazását a szaküzletekből, ahol szakszerűen ki tudják szolgálni az érintetteket, a nemzeti dohányboltokba tették, ezzel csak azt érték el, és ennek csakis egyetlenegy célja volt, hogy a fideszes haverokat, a trafiktulajdonosokat egy újabb 4 milliárdos üzlethez hozzá tudják juttatni.

Ez a két legfontosabb érv egyébként ezek ellen a javaslatok ellen. Sajnálom, de nincsen több időm erre, köszönöm szépen, de várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót Bene Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz. (Dr. Józsa István: Salgótarjánból? ‑ Bangóné Borbély Ildikó: Nem, Szolnok.)

DR. BENE ILDIKÓ (Fidesz): Nem tudom, az miért számít a képviselő úrnak, hogy én honnan származom, de a következőt tudom önnek elmondani. (Gúr Nándor: Számon tartja az egészségügyi intézményeket…) Végül is a képviselő úr elmondta azoknak a szervezeteknek a véleményét és az általuk végzett kutatásokat, amelyek ezeket az elektromos cigarettákat használják, használni szeretnék vagy alkalmazzák.

Én egyszerűen úgy tudom önnek megfogalmazni, és lehet, hogy a legnagyobb veszélye ennek az elek­tromos cigarettának demagógiának tűnik, de mé­gis­csak az, hogy minden olyan eszköz, amely egyébként a dohányzást imitálja, fogalmazzunk így, az bizony sajnos, és főleg a gyerekek esetében, nagyon komoly károkat tud okozni, tekintettel arra, hogy a rászokást bizony elősegíti. És… (Szávay István: Ez csak demagógia…) Én nem szóltam bele a kép­viselő úr mondandójába, tisztelettel végighallgattam.

Azt tudom önnek mondani, és még egyszer mondom, hogy a szakmai gyakorlati tapasztalat alapján valóban nagyon nehéz a dohányzásról való leszoktatás, és nagyon nehéz azt elérni a betegek esetében, hogy ez sikeres legyen. Ennek valóban vannak olyan szakmai programjai, ahol ezen szakmai programok során az egészségügyi intézményekben ‑ nagyon sok TÁMOP-os program van, dohányzásleszoktató program van ‑ szakmai felügyelet mellett, komplex segítséggel a dohányzásról való leszoktatást tudják megfelelő módon alkalmazni.

(17.50)

Azt tudom önnek mondani, hogy miután nagyon sok fiatalkorút érint, és nagyon sok fiatal esetében sajnos a dohányzásra való rászokás egészen apró korban, az általános iskolában megtörténik, én azt gondolom, hogy minden olyan dolog, ami ez ellen tesz lépést azért, hogy ne lehessen hozzájutni, hogy ne lehessen a mindennapi gyakorlatban az ő közelükben és a kezükben ilyen típusú eszköz, egy nagyon fontos szakmai feladat. Erről vitatkozhatunk és elmondhatjuk a pró és kontra véleményeket.

Önnek nyilván vannak olyan pozitív tapasztalatai, amelyek alátámasztják azt, amit elmondott. Én pedig azt tudom mondani, abban hiszek, hogy a dohányzásról való leszoktatásnak megvan a szakmai programja, megvan az a szakmai protokollja, amivel eredményeket érhetünk el. Meg kell akadályozni, hogy a gyerekeink rászokjanak bármiféle dohánytermékre, mert ön is tudja, hiszen önök is nagyon sokszor elmondják, hogy ma Magyarországon a szív- és érrendszeri betegségek a vezető halálokok, és ezek elsődleges és legfontosabb rizikótényezője a dohányzás. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! (Szávay Istvánnak:) Képvi­selő úr, még az önök számára is van időkeret, ami a rendelkezésükre áll. Most felszólalásra következik Szilágyi György képviselő úr, Jobbik-képvi­selő­csoport, a rendelkezésre álló időkeretben.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szé­pen, elnök úr. Ahogy képviselőtársam mondja, sem­milyen kimutatás és semmilyen vizsgálat nincs arra vonatkozóan, hogy ez káros-e vagy sem. Hadd idézzek valamit a képviselő asszonynak: az 1999. évi XLII. törvény definiálja azt, hogy mi a dohányzás. A dohányzás dohánytermék füsttel történő elégetése. Ez a dohányzás definíciója. Hol van itt a dohány­termék? Hol van itt a füsttel való égetés? Sehol. Az elektromos cigarettát tehát nem lehet dohány­terméknek nyilvánítani. Önök dohányterméknek nyilvánítják, hogy ezt a piacot is megszerezzék a haveroknak.

De, tudja, ennyi erővel azért is veszélyes az elek­tromos cigaretta, mert felrobbanhat az akkumulátor. Ha beviszik a dohányboltokba az elektromos ciga­rettát és a haverok úgy gondolják, akkor lehet, hogy majd a rádiótelefonok, a mobiltelefonok árusítását is be lehet vinni, mert azoknál is felrobbanhat az akkumulátor. Körülbelül ennyi köze van az elek­tromos cigarettának a dohányzáshoz, és ennyi köze lesz a mobiltelefonnak ahhoz, hogy azt is a dohány­boltokban lehessen árulni.

Ez sem szól semmi másról, mint ahogy a trafiktörvény sem szólt semmi másról, mint hogy a haveroknak adjanak egy többmilliárdos piacot. Itt ugyanez van. Nem keresnek elég jól a haverok, nem keresnek elég jól a rokonaik ‑ mert a trafikokat nagy többségben ők vitték el ‑, ezért be kell vinni egy olyan újabb területet, ami esetleg nagyobb bevételeket szerez önöknek, de nem a dohányzásról szól. Nem arról szól, mert akkor még a passzív dohányzásról is beszélhetünk és hasonlókról; most nincs időm, hogy ezeket elmondjam és ezekről vitatkozzunk, de hogy nincs igazuk, az biztos. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Gúr Nándor képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindössze két kérdéssel szeretnék röviden foglalkozni. Azt egyik kapcsolódik az e-cigaretta történetéhez. Én nem vagyok dohányzó ember, de a laikus is látja, nem kell ahhoz dohányzó embernek lenni, hogy aki le akar szokni a dohányzásról, de bürokratikus eszközök keretei között visszakényszerítik arra a helyszínre, ahol a dohánytermékekhez való hozzáférés lehető­sége megadatik, az jóval nehezebben tud leszokni, mint akkor, ha valami egészen más keretek között történhet például az e-cigarettához való hozzáférés lehetősége. Ez nem mondat, nem mondatthat mást velem, de senki mással sem, aki egy picit is gon­dolkodik, mint hogy ez egyfajta gazdasági érdek, egy lobbiérdek. Ez arról szól, hogy nem tudom, hány, 3‑5-8 milliárd forintos nagyságrendű piacot gya­korlatilag bent akarnak tartani a nemzeti do­hány­boltok keretei között.

S akkor nem megyek tovább, mint ahogy képviselőtársam mondta, hogy innentől kezdve hogy jutunk el a telefonokig, majd a szeszes italokig vagy a jóisten tudja, mi minden másig. Azt akarom mondani, hogy legalább ne akarjanak hülyének nézni minket. Mondják ki világosan, hogy ezt a bizniszt is oda akarják adni a haveroknak, ugyanúgy, ahogy azt megtették akkor is, amikor a nemzeti dohányboltokat, a koncessziókat szétosztották. Csak a példa kedvéért mondom, visszautalva: annak idején Miskolcon 80 vagy 82 koncesszió elosztására került sor, s ebből a 80-ból vagy 82-ből 20-at két fideszes önkormányzati képviselő és családtagjai kaptak meg. Értik, ugye? Akkor nem kell, hogy tovább beszéljek erről a történetről. Legalább mondják a szemünkbe, hogy mit akarnak csinálni, ne hazudozzanak összevissza, és ne akarják hülyíteni az embereket e tekintetben.

A másik dolog, amiről mindenképpen beszélni kell, az a munkaszervezéssel kapcsolatos kérdések körét érinti. Tudják, amikor olyan munka­tör­vény­könyvet szültek 2011-ben 2012-től hatályosulva, hogy a munkaidőkeret figyelembevétele mellett akár egy évre előre meg lehet tenni azt, hogy hogyan és miképpen kívánják foglalkoztatni az embereket ‑ nyilván nem csinálják ezt a munkáltatók, mert mindez beláthatatlan ilyen hosszú időtartamra ‑, akkor azt gondolom, hogy magának a munkaidő-beosztásnak az értesítésével kapcsolatos időin­ter­vallum 30 napról 15 napra való szűkítése nem igazán tekinthető logikusnak, mert tervezhetetlenné teszi a munkavállalók életét, ami egyébként is az egész­ségügy színpadán a mai időszakban nem igazán tervezhető. Nem igazán tervezhető, mert olyan leter­heltség mellett végzik ezek az emberek a munka­tevékenységüket, ami gyakorlatilag nem elfogadható. A szakmai szervezetekre való hivatkoztás e tekin­tetben meg álságos.

Államtitkár úr, annak örülök, hogy itt van és hogy időben sikerült ideérnie. Legalább már annyi­ban javult a rendszer, hogy önt tájékoztatják, mikor kell a Parlament falai között lenni. Köszönöm szé­pen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Hadházy Sándor kép­viselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az egészség vé­del­me és megőrzése talán mindenki számára a leg­fon­tosabb. A kormány ezzel teljes mértékben azo­no­sult az elmúlt időszakban. Számos olyan intézkedés, törvényalkotás, rendeletalkotás és egyéb intézkedés történt, ami azt a célt szolgálja, hogy minél aktí­vabban tudják élni az emberek az életüket, minél jobban részt tudjanak venni a munka világában, a csa­ládi életben, a sportoláshoz meglegyen a tehet­ségük, az egészségük, magyarul, teljes életet éljenek. Közgazdászok nagyon pontosan kimutatták, hogy egy egészséges nemzet jobban teljesít a gazdaság vilá­gában és a munka világában is; az nemcsak tartal­masabb életet tud élni, hanem több produk­tumot is képes előállítani.

Örülök annak, hogy ez a kormány teljes mérték­ben azonosult ezzel. Bevezettük a mindennapos test­ne­velést, a sport világát messzemenően kiemelten támo­gatjuk, és az egészségügyben is olyan kiemel­kedő fejlesztések történtek az elmúlt időszakban, amelyek mind azt szolgálják, hogy ez a nemzet egészséges legyen. Ma nem az! Ezt tudjuk, érezzük, és sokba is kerül ez nekünk. Nem elég az, hogy az ember rosszul érzi magát, mert nincs jó kondícióban, egészségi állapotban, hanem ráadásul még rengeteg pénzt is kell áldoznia arra, hogy az egészségét vala­mi­lyen szinten megtartsa, megőrizze. S nemcsak sze­mély szerint neki kell erre pénzt fordítania, hanem ilyen formában az egészségügyi ellátó­rendszer ter­helése is megnövekszik, és ez mind rengeteg forrást von el egyéb, sokkal jobb feladatok elől.

Azt gondolom, hogy ez az intézkedés is ezt a célt szolgálja. Kérem tisztelt ellenzéki képviselő­tár­sai­mat, lássák be, hogy például az elektromos cigaretta megítélése szakmai szempontból nem egyértelmű. Vizsgálják, hogy ez milyen hatást fejt ki. Nyíl­ván­valóan lehet érvelni amellett, hogy ez beviszi a dohá­nyos embereket a dohányboltokba, és akkor érte­lemszerűen könnyebben választanak a rendes dohány és az e-cigaretta között.

(18.00)

Ugyanakkor pedig nagyon sok szakmai szervezet aggódva hívja fel a figyelmet arra, hogy igenis ennek is vannak egészségügyi kockázatai és ártalmai, amelyekkel szembe kell nézni. És igazából ez is lehet egy közbenső lépcső a dohányzásra való rászokásra, mert valaki úgy gondolja, hogy mondjuk, a dohányzást nem választom, de kipróbálom az e-cigarettát, mert az egy puha dolog, de igenis megvan a veszélye, hogy egy idő után átáll, és a rendes dohány felé nyúl.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Úgyhogy azt gondolom, érdemes ezt a kockázatot kiszűrni, érdemes ezt is figyelembe venni. Azt gondolom, éppen ezért ez a javaslat is támogatható. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Nézem, hogy a képernyőn több hozzászóló neve nem jelent meg.

Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e válaszolni az elhangzottakra. Államtitkár úr jelzi, hogy igen. Tízperces időkerete van Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár úrnak.

DR. ÓNODI-SZŰCS ZOLTÁN GUSZTÁV, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Szeretnék tematikusan végigmenni a dolgokon, de egy-két ügyben szerintem holnap fogok tudni majd válaszolni, mert a vitában úgyis elő fog kerülni. Úgyhogy, ha megengedik, a vitára fogom hagyni azt, ami politikai jellegű volt és kevésbé szakmai.

A 15 nappal kezdeném azért is, mert összefügg azzal, amit egyébként Bangóné képviselő asszony mondott nekem, hogy álljunk szóba azokkal, akik az egészségügyben dolgoznak. Most éppen ez történik, folyik egy sztrájktárgyalás, lassan már több mint egy éve. Szerintem minden második héten kell találkoznom a dolgozókkal, és ennek keretén belül jött ez a kérdés elő. Azzal vádolni minket, hogy álságosak vagyunk, hadd utasítsam ezt vissza. Nem mi találtuk ezt ki. Az a helyzet, hogy a dolgozók számára is fontos az, hogy tudjanak változtatni időnként bizonyos munkaterveken. Neki is fontos az, hogy lehessen betartatni a szabályokat. A 30 napos időkeretnél gyakran volt az, hogy a dolgozó hiába kérte, hogy módosítsák ezt, a jogszabályra hivatkozva nem tették meg.

Azt gondolom, hogy akkor, amikor ezt hozzánk kötik, szerintem elárulják azokat, akiket egyébként védeni szeretnének. Azt gondolom, a dolgozók érdekeit kellene ez ügyben védeni. Nem mi találtuk ki, van egy tárgyalópartner a jogszabály szerint, az MSZ EDDSZ. Az MSZ EDDSZ behozta a kerekasztal mellé a kamarákat, az Orvosi Kamarát, a Szakdolgozói Kamarát és a Gyógyszerészi Kamarát is. Minden asztal mellett ülő tárgyalópartner egységesen támogatta ezt az álláspontot. Az én dolgom csak annyiban merült ki, hogy behoztam ide, önök elé. Ha leszavazzák, az az önök dolga.

És ha már erről a zombori beszédről beszélgetünk, akkor hadd tegyem azt is hozzá, hogy amikor ez elhangzott, nyilván nem volt tudomásuk arról sem, hogy csak az elmúlt év végén több mint 40 milliárd forintnyi fejlesztés valósult meg, többségében a fővárosban. Hiszen az elmúlt év végén a képal­kotóparkot le lehetett cserélni itt Budapesten. (Dr. Józsa István: Így van. Uniós pénzből.) Így van. Amit egyébként lehetett volna máshová is tenni, de a magyar kormány idetette ezt a forrást, ami korábban máshol volt.

Az e-cigaretta szakmai vitájáról azt gondolom, hogy ha valaki a cigaretta helyett e-cigin keresztül elégíti ki a nikotinéhségét, azt én nem nevezném leszokásnak. Az a kérdés, hogy amikor valaki e-cigarettát használ, tudja-e kontrollálni azt a nikotinmennyiséget, amit bevisz a szervezetébe. Amikor ön azzal vádol minket, hogy a gyógyszerlobbit szeretnénk támogatni, akkor az azért furcsa, mert a nikotintapasz nikotintartalma fix, mérhető, a dózisát lehet követni. Ugyanakkor, amikor valaki e-ci­ga­rettát használ, akkor részben nem tudja azt, hogy éppen milyen patron van benne, annak milyen nikotintartalma van, hiszen gyakran a gyártók nem jól teszik bele a patron feliratába. Kettő: nem tudja kontrollálni, hogy hányat szív el naponta. Tehát azt gondolom, hogy a nikotinéhség ledolgozására nem az e-cigaretta hivatott.

A szociális ellátórendszert szeretném utoljára elővenni. Szeretném, ha a tisztelt Ház nem mosna össze két különböző dolgot. Az egyik az, hogy a lakosság öregszik, ezért muszáj egy olyan emelt szintű ápolási kapacitást létrehozni, amivel jelenleg az ország nem rendelkezik. Ez azért van így, mert a 72 év feletti lakosság több mint fele egyedülállóként lakik otthonában, nincs, aki segítsen rajta. Ez a szám évről évre növekedni fog. A másik az, hogy az E-kasszát, azaz az E-alapot most terheli egy olyan ellátási forma, amit nem abból kellene finanszírozni. Egyszerűen ki kell vezetni az E-alapból azokat a tevékenységeket, amiket nem onnan kell működtetni. A krónikus ellátás Európában nem ebből van finanszírozva.

Egyszerűen ez nem tehető meg a többi beteggel szemben, hogy ezt a forrást olyanra pazaroljuk, ami akár az onkológiai betegek ellátására kellene hogy fordítódjon. Tehát a kettőt ne kössük össze! Ha ki lesz vezetve az ellátások közül a krónikus ellátási forma, és megürülnek ingatlanok, egyébként máskor is van ilyen, hogy egy önkormányzat szól, hogy nekik kell egy épület vagy egy üres telekrész, mert nem használja az egészségügy. Évente kétszer hoz erről döntést a kormány. Ez fog történni. Miközben kialakul az emelt szintű ápolás, aközben ki kell vezetnünk ezt a tevékenységet az E-alap forrásai közül. És hangsúlyozom, a gyógy-meg. kassza, és könyörgök, ezt ne kelljen minden alkalommal elmondanom, a gyógy-meg. kassza mérete 2010-hez képest, ha beletesszük a tavalyi 60 milliárd forintot, több mint 200 milliárd forinttal nőtt. Nem pénzkivonás történt, hanem pénzbetétel. Azért vagyok ennyire bátor ebben a szociális kérdésben, mert nem csökkenő források mentén szeretnénk változtatni, hanem pont ellenkezőleg, emelkedő források mentén szeretnénk változtatni azért, hogy ne pazaroljuk el az E-alap forrásait olyan ellátási formára, amit nem erre szánt a magyar társadalom.

Szeretném megköszönni a vitában való részvételt, szeretném megköszönni a konstruktív kritikát, és arra szeretném önöket kérni, hogy támogassák a törvényjavaslatunkat. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A vitát lezárom, a határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közigazgatási bürokráciacsökkentés keretében egyes adminisztratív kötelezettségek megszüntetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. A kormány-előterjesztés T/10096. számon és az ahhoz érkezett bizottsági nem önálló irományok a parlament informatikai hálózatán elérhetők.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottságálláspontjának ismertetésére kerül sor, 15 perces időkeretben. Megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

Felszólalások:   197-204   205-231   231-240      Ülésnap adatai