Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TÖRŐ GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Először is reagálnék Sallai képviselő úr demokráciával kapcsolatos felvetésére, hogy ezentúl az ellenzék vagy a kisebbség állítson elnököt, köztársasági elnököt, vagy egyéb kinevezéseket ő hajtson végre. Azt gondolom, hogy ez egy országban sem történik így; az Amerikai Egyesült Államoknak a magyarországi nagy­követe azért nagykövet, mert ő gyűjtötte a legtöbb támogatási pénzt.

(20.20)

A földdel kapcsolatos korrupciós vádra is reagálnék egy kicsit. Azt veszem észre, hogy képviselőtársamnak az a korrupció a földértékesítésben, amelyben ő veszít vagy nem nyer.

Reagálnék Varju képviselőtársam felvetésére is. Ő a gyermekszegénységet emlegette a felszólalása kezdetén. Csak jelzem, hogy amikor ő befejezte a képviselőségét, majd pár hétre rá újrakezdte, akkor felvette a végkielégítést. Jelzem, ez nem korrupció, teljesen törvényes volt, de számomra ez már-már úgy tűnt, mint amikor Simon Gábor gyalogolt az éhségmenet élén és a szegénységről beszélt.

Amikor erre a vitanapra készültem, próbáltam kiválasztani azokat a médiában megjelent címszavakat, amelyek szinte minden sajtótermékben megjelentek. Összehasonlítottam az Indexet, az Origót, a Népszabadságot, a Magyar Nemzetet, a HVG-t, a Heti Választ, és azok a címszavak, amelyeket felsorolok, minden egyes médiumban megjelentek, pártállástól függetlenül a kötődésüket vizsgálva. Ilyen Juhász Ferenc közreműködése Fapál László lakásvásárlásában, a feketekassza a józsefvárosi MSZP-nél, több száz millió forint Simon Gábor számláján, Hiszékeny Dezsőt hivatali vesztegetés elfogadásával vádolják, áron alul eladott ingatlanok Terézvárosban, négyszeres áron továbbadott kereskedelmi kirendeltség Moszkvában, a Demokratikus Koalíciónál másfél milliárdos megbízás Brüsszelből az Altusnak, hűtlen kezelés Sukorón, Vadai Ágnes honlapügye, és a Jobbiknál is, bár ők azt mondják, hogy sokszor emlegetjük, de mégiscsak magyar színekben már-már majdnem egy hazaáruló van az Európai Parlamentben, Kovács Béla (Taps a Jobbik soraiban.), a Jobbik nem tudott elszámolni a közpénzekkel, az alelnök cégét cégtemetőbe fantomizálták, iráni, török és orosz üzletemberek pénze van a Jobbikban. (Zaj a Jobbik soraiban.) Ezek közül választottam olyat, hogy megfeleljek Sallai képviselő úrnak.

Két olyan ügyet választottam, amelyek valóban börtönt járt ügyek. Az egyik a Hunvald-ügy ‑ tudjuk, hogy közel két évet töltött börtönben ‑, a másik pedig a Zuschlag-ügy. Nem rabolnám tovább képviselőtársaim idejét, mivel teljesen világos, hiszen a Hunvald-ügy a nyílt színen ment le 2008 tavasza óta. Tudjuk, hogy mi történt, mit csinált 2008-ban, tudjuk, hogy mit csinált 2009-ben, tudjuk, hogy mi történt 2010-ben, milyen cégek milyen megbízásokat kaptak. De ugyanez látszott a Zuschlag-ügynél is, amely 2005-ben kezdődött, tudjuk, hogyan, hány közreműködővel kit hallgattak ki, beleértve a miniszterelnököt, államtitkárokat, minisztereket, és azt is tudjuk, hogy 15 társával együtt indult ellenük eljárás. S mint látható, Hagyót, Zuschlagot és bűntársaikat leginkább az érdekelte, hogyan lehet minél többet kimarkolni a közösből.

Szeretném felhívni egy pozitív példával a figyelmet arra, hogyan lehet az előbbiekben elmondottakkal szöges ellentétben növelni a köz vagyonát, és megemlíteném azt az EKÁER-t, amelyre államtitkár úr már kitért egyszer, amely által a korrupcióval 2016-ban mintegy 60 milliárd forint többletbevételre tehet szert a magyar állam, a magyar államkassza. Azt tudom mondani, hogy ezzel összefüggésben zongorázni lehet a különbséget az ellenzék és a kormánypárt között. Ezt tudom mondani Novák Adolfnak is. (Taps a Fidesz soraiban.)