Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Amikor az ellenzéki képviselők arról beszélnek, hogy a korrupció ellen úgy kellene a leghatékonyabban küzdeni, hogy azt az intézményesítést szüntessük meg, ami 2010 óta tapasztalható, akkor nem a levegőbe beszélünk. Hiszen olyan országban élünk, ahol a korrupció most már nem azt jelenti, hogy ügyeskedő emberek, korrupt emberek kijátsszák a törvényeket, hanem olyan országban élünk, ahol eleve olyan törvényeket hoznak, amelyek egy kiválasztott kör számára súlyos milliárdokat hoznak a konyhára, közpénzből.

Ennek a törvénykezési gyakorlatnak világos példái vannak: ha önök Andy Vajnának kaszinót akarnak juttatni, akkor olyan szabályokat hoznak, hogy koncesszióban ezt megkapja; ha önök a teljes dohányforgalmat, a kiskereskedelmi forgalmat, a trafikokat saját kedvezményes körüknek akarják átjátszani, akkor nem a kiskapukat fogják ezentúl kihasználni, hanem olyan törvényeket alkotnak, amelyeket egyébként a lobbisták írnak, és ennek következtében jutnak új tulajdonosokhoz, pontosabban koncesszióba ezek a kis üzletek. És ha utólag úgy látják, hogy a haszon nem érte el a számított mértéket, akkor megint törvényt módosítanak, hogy a forgalomba olyan termékek is bekerülhessenek, amelyek ezeknek az üzleteknek a nyereségét, profitját növelni fogják; mindent úgy, ahogy a kedves megrendelő, a háttéremberek kérnek a kormánytól.

A közbeszerzéseket pedig eleve úgy írják ki, hogy nem az a hír ma Magyarországon, hogy megint egy kormány közeli cég nyert el valamilyen közbeszerzést, hanem az a hír, ha kivételesen nem egy kormány közeli, Fidesz közeli cég nyert el egy közbeszerzést. Ebben vannak számkivetettek, mint Simicska Lajos, vannak új kedvencek, és vannak örökös nyertesek. Például a Századvég, úgy tűnik, örökös nyertesnek számít, és zsinórban kapja a súlyos milliárdokat különböző közbeszerzések elnyerésével, és még az sem zavarja önöket, hogy olyan témában is elnyernek közbeszerzést, amely témában csak arra jogosult személyek tekinthetnének bele minősített adatokba, és ilyen jogosítvánnyal ezek a munkatársak nem rendelkeznek, adott esetben még nemzetbiztonsági kockázatot is jelentve.

Hogy mennyire sajátjukként tekintenek minden közpénzt, arra a Magyar Nemzeti Bank is, majdnem azt mondtam, jó példa, de valójában rossz példa. A Magyar Nemzeti Banknak most egy olyan elnöke és olyan vezetése van, amelyik úgy gondolja, hogy saját passzióira költheti a közpénzt. Különböző alapítványoknak 250 milliárd forintnyi közpénzt juttattak, hogy aztán egyébként az alapítványok kuratóriumán keresztül a jegybanki vezetők tekintélyes pénzösszegekhez jussanak, de erről majd egy kicsit később. Ugyanez a Magyar Nemzeti Bank az ingatlanpiac egyik legnagyobb szereplőjévé lépett elő, mintha ez lenne a fő profilja: ingatlanvásárlásokra mintegy 26 milliárd forintot költött. És ha a Matolcsy család otthon családi vacsora közben úgy látja, hogy kellene költeni egy kicsit az asszony falujában is, ahol éppen polgármesterkedik, akkor egymilliárdért ott is vásárolnak egy ingatlant, nehogy már ez a falu, ahol az asszony a polgármester személyesen, rosszabbul járjon, mint más kedvezményezettek. Ha éppen műtárgyakban utazik a Magyar Nemzeti Bank elnöke, akkor 9 milliárd forintnyi közpénzt elkölt műtárgyvásárlásokra.

És akkor most itt az alapítványokról és a kuratóriumokról. Szóval, nemcsak hogy a saját passziójukra hozták létre ezeket az alapítványokat ‑ ez a passzió egyébként Matolcsy György közgazdasági nézeteinek az oktatása, hogy nevén nevezzük ezt a passziót ‑, hanem ezeket az alapítványokat részben saját magukkal töltötték fel. Nem szégyellnek ezektől az alapítványoktól nagyon komoly közpénzeket lenyúlva tiszteletdíjat felvenni: maga a jegybank elnöke mintegy 14 millió forintot vett fel alapítványok kuratóriumi tagságáért, és az egyik alelnök is, név szerint Gerhardt Ferenc is több mint 12 milliót keresett ilyen módon, a közpénzekből létrehozott alapítványokban kurátori szerepet vállalva.

Most azt gondolnánk, hogy ezt természetesen bevallják, de még azt a hibát is sikerült elkövetni nem kis botrányt kavarva, hogy a vagyonnyilatkozatukban ezeket az összegeket nem tüntették fel.

(18.40)

Szeretném elmondani önöknek, hogy a hatályos magyar jog szerint ‑ és ezt Polt Péter is elismerte itt, a parlament plenáris ülésén ‑, hogyha valaki ilyen összegeket a vagyonnyilatkozatában, noha van törvényi kötelezettség a feltüntetésre, nem ír be, akkor ez bizony bűncselekménynek számít. Úgy hívják ezt a bűncselekményt tételesen, hogy költségvetési csalás bűncselekménye, amiért adott esetben börtönbüntetés is jár. És amikor egyébként feljelentés érkezik a Legfőbb Ügyészséghez költségvetési csalás alapos gyanúja miatt, akkor erre az ügyészség azt a választ adja, hogy ez azért nem költségvetési csalás, azért nem bűncselekmény, mert nevezett személyek ‑ még egyszer mondom: a Magyar Nemzeti Bank elnökéről és alelnökéről beszélünk ‑ tudata nem tudta átfogni, hogy ők mintegy mellékesen több mint 10 millió forintot kerestek, ha pedig a tudatuk nem tudta átfogni, akkor a szándékosság nem mutatható ki, ergo nem bűncselekmény, nem költségvetési csalás. Na most, amikor ennyire nyilvánvaló módon pártos egy ügyészségen belül a költségvetési csalás megítélése, akkor azért joggal beszélhetünk arról, hogy Magyarországon az ügyek elbírálása bizony pártos, és hogy a korrupció sajnos intézményesült az állami szférán belül.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Itt az Ország­gyűlésben azon kellene gondolkodnunk és azon kellene dolgoznunk, hogy olyan törvényeket alkossunk, amelyek kizárják azt, hogy a holdudvar legyen a nyertese a közbeszerzési pályázatoknak, kizárják azt, hogy a holdudvar gazdagodjék. Olyan törvényeket kellene alkotnunk, amelyek mindenki számára egyenlő esélyeket biztosítanak, önök viszont zsinórban gyártják azokat a jogszabályokat, amelyek csak a haverokat és a rokonokat juttatják kedvezményezett helyzetbe. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP sora­iban.)