Felszólalás adatai

DR. HERCZOG LÁSZLÓ szociális és munkaügyi miniszter: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A nyugdíjalap 2008. évi többletkiadásának meghatározó tényezője a májusi és novemberi kiegészítő emelés volt, amelynek kihatása 61 milliárd forint. A kiegészítő emelésre a makrogazdasági mutatók tervezettől eltérő alakulása miatt került sor. A nyugdíjak vásárlóértéke 2008-ban 1,8 százalékkal emelkedett, és 1,1 százalékkal javult a nettó keresetek változásához viszonyítva is. A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló 2007. évi CLXIX. törvény alapján a központi költségvetés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai részére kamatmentes hitelt nyújtott a pénzügyi hiányok fedezésére.

Ami a keresetkorlátozás intézményét illeti, először egy pontosítást szeretnék tenni. Azok számára, akik 2008. január 1-je előtt mentek nyugdíjba, átmeneti szabályt kellett megállapítani, hogy fel tudjanak készülni a szabály alkalmazására. Ennek határideje jár le, s 2010-től minden előrehozott öregségi nyugdíj esetében érvényesülni fog a rendelkezés. A kérdés megválaszolásához, azt hiszem, világosan látni kell, itt nem arról van szó, hogy az öregségi nyugdíjkorhatárt el nem érők esetében korlátozzuk a foglalkoztatást. A valós helyzet éppen fordított: itt olyan emberekről van szó, akiknek van munkahelyük, dolgoznak, és még nem érték el a rájuk vonatkozó nyugdíjkorhatárt, de mert a korábbi szabályozás lehetővé tette, ezért kiveszik a nyugdíjukat is. A nyugdíjrendszer finanszírozhatóságának pedig alapvető feltétele, hogy a korhatár alatti nyugellátás csak kivételesen indokolt esetben kerüljön megállapításra és folyósításra.

Az előrehozott nyugdíj korábbi szabályozása több más egyéb nyugdíj melletti foglalkoztatást kezdeményező szabályozással együtt valóságos korai nyugdíjazási hullámot indított el, amelynek következtében az évtized közepére az érintett korosztályok több mint 90 százaléka a számára lehető legkorábbi nyugdíjba-vonulási lehetőséget választotta. Ez azt is jelentette, hogy a korai nyugdíjba vonulás és ezzel párhuzamosan a nyugdíj melletti változatlan munkavégzés domináns életstratégiává vált.

(14.10)

A kialakult helyzet súlyosan veszélyeztette a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer hosszú távú finanszírozhatóságát. Hiába hozunk olyan törvényt, amely felemeli a nyugdíjkorhatárt, ha lehetőség van arra, hogy attól lényegesen korábban nyugdíjat kapjon az egészséges, munkaképes és munkalehetőséggel is bíró munkavállaló. Ha emellett korlátlanul jövedelmet is tud szerezni, akkor a nyugdíj nem az időskorban megélhetést biztosító, a társadalom más tagjai által kockázatközösséggel megtermelt ellátás, járandóság lesz, hanem egyfajta juttatás. A munkáltatókat pedig semmi nem ösztönzi arra, hogy érdemei szerint megfizesse a legtapasztaltabb munkavállalóit, mert azok úgyis kapnak nyugdíjat.

Ami pedig a tényeket, a tapasztalatokat illeti, hosszú távon ezek az intézkedések eredményesek, a korcentrum 2002-höz viszonyítva 54 évről 56,7 évre növekedett.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)