Felszólalás adatai

Nógrád megyében, az ország egyik legszegényebb vidékén, ahol egy-egy településen gyakori a 30 százalékos vagy afölötti munkanélküliség, és a szalagátvágás olyan ritka, mint gyeplabdában a magyar olimpiai aranyérem, és ahonnan a főváros Las Vegasnak látszik, ott tudjuk igazán, hogy mennyi mindenre kellene még most is a pénz: pontot kellene tenni például a 21. számú főközlekedési út korszerűsítésének végére; fel kellene készülnünk a bányáink újraindítására, mert hamarosan ismét gazdaságos lehet a nógrádi szénbányászat; a világörökség Hollókőn nagy értékű kidolgozott turisztikai program vár a megvalósításra. Egyszóval: lenne helye ennek a pénznek Nógrádban is. De azzal is tisztában vagyunk, hogy a munkahelyteremtés vagy egy hajléktalanszálló kialakítása nem alternatívája a nemzeti sportközpontnak, mert a tervezett beruházás nem egy a sok közül, a válság, a vékonyabb pénztárca pedig nem ok arra, hogy ne tartanánk kellő hőfokon a nemzeti önérzetünket.

(14.30)

Sportolóinknak az olimpiákon, a világ- és Európa-bajnokságokon elért eddigi sikereihez, hagyományainkhoz méltatlan, hogy nincs Magyarországon a legfontosabb sportágaknak nemzetközi mércével mérve is minden igényt kielégítő közös szentélye. Ezen a területen is lemaradtunk Európától. Jusson eszünkbe, hogy Bukaresttől Varsóig a szomszéd stadionja a mienkénél nagyobb, korszerűbb és még a gyepe is zöldebb.

Tisztelt Ház! A sport szerepe nem csak azért jelentős, mert lesz majd kinek szurkolni az olimpián, és remélhetőleg jó néhányszor elérzékenyülve hallgatjuk majd a magyar Himnuszt, sokszor kiszámolták, kimutatták, bebizonyították, hogy a sport népszerűsítésére, a testedzés feltételeinek javítására költött összegek kamatostul megtérülnek. A sport által megtakarított forintok egyebek között az oktatásban, az egészségügyben, a drogmegelőzésben és egyéb területeken jelentkeznek. A sport ügye tehát társadalmi kérdés. Mint ahogy társadalmi kérdés általában az egészséges testmozgás, benne a magas színvonalú versenysport tárgyi és személyi feltételeinek biztosítása. Ez alól a felelősség alól az állam nem bújhat ki, és mint ahogy a törvénytervezetből kiolvasható, nem is akar.

A szakemberek időről időre megállapítják, hogy a hazai sportlétesítmények helyzete közel sem ér fel a sportolóink által a hazai és külföldi versenyeken nyújtott világszínvonalú teljesítményhez, legjobbjaink is sokszor kénytelenek mostoha körülmények között készülni. A sportági szövetségek a megfelelő feltételek hiányában kevés rangos nemzetközi esemény megrendezésére pályázhatnak. És hasonló cipőben járnak például a nagyközönség, a zenebarátok, a turisták tömeges érdeklődésére számot tartó kulturális események, kiállítások szervezői is. Az Istvánmező rehabilitációs program fontos érdeme, hogy egy időben több közösségi célt szolgál, hiányt pótol, és egy nagy űrt tölt ki.

Tisztelt Országgyűlés! Vajon véletlen egybeesés vagy a sors iróniája-e, hogy az Istvánmező rehabilitációs program által érintett területet egyfelől az Ifjúság útja határolja? Ez az út az elmúlt évtizedekben sajnos nem vezetett sehová. Ráadásul néhány éve még a magyar fiatalokat külföldre zavarták saját hazájukból. Most sem várja azt senki, hogy a sportberuházás ellenzői majd rózsaszirommal hintik végig a Budapesti Olimpia Központhoz vezető utcákat. Biztosak lehetünk benne, hogy a remélhetőleg mielőbb megvalósuló létesítménycsoport valódi tulajdonosa a mindenkori magyar ifjúság lesz, és egy okkal több, hogy hazájukban érezzék jól magukat. Ettől nincs jobb befektetés.

A törvényjavaslat elfogadását támogatom. (Taps a Fidesz soraiból.)