Felszólalás adatai

Valóban, kevés dolog van, amellyel olyan nagy nyomot hagyunk a környezetünkön, a környezetünkben, mint a szemét. A környezet szennyezése, rombolása egyidős az emberiséggel, mértéke pedig tízezer évvel ezelőtt kezdett növekedni, amikor az ember, felhagyva a vadászó, gyűjtögető életmóddal, áttért a földművelésre. Az ember már akkor elkezdte átalakítani a környezetét, beavatkozott annak természetes rendjébe, azonban nemcsak a földművelő, hanem a vadászó ember is otthagyta lábnyomát a természet térképén. Míg a vadászó emberek száma elenyésző volt a vadakéhoz képest, élt a végtelen vadászmezők mítosza, amikor azonban a vadállomány létszáma megtizedelődött, ez a mítosz megingott.

A fokozódó környezetrombolás miatt lépéseket tettek a káros hatások mérséklése érdekében. Arisztotelész például azt javasolta, hogy a trágyát a városfalaktól legalább 2 kilométerre helyezzék el. A rómaiak arról intézkedtek, hogy a füstös sajtkészítő üzemeket úgy telepítsék, hogy azok a környékbeli házakat ne zavarják.

Az ókorhoz hasonlóan a középkorban is nagy problémát jelentett a hulladékok elhelyezése. A hulladékok egy részét hasznosították, a disznók ették meg, a maradék viszont az utcára került, és az eső mosta el. Több városban próbálták úgy orvosolni az elharapódzó helyzetet, hogy utcaseprőket alkalmaztak. Kínában pedig közel 4 ezer éve létezik hulladékgyűjtési rendszer. Ennek központi eleme a fekália volt, mert ezzel tartották fenn a talajok termékenységét. Egyes városok leggazdagabbjai azok közé tartoztak, akik a városi csatorna tulajdonjogával rendelkeztek, mert az abban összegyűlt ürüléket el tudták adni vidéken. Ugyanígy érdemes volt nagy vendégházakat, szállókat építeni, mert minél több ember tért be oda, annál több fontos nyersanyagot tartalmazó ürüléket lehetett értékesíteni.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Kedves Képviselőtársaim! Csak azért meséltem el ezeket a példákat, mert nagyon jól szemléltetik azokat az alapelveket és törekvéseket, amelyeket a mai generációknak is meg kell oldaniuk, és mivel ezek a példák időben jó messze vannak tőlünk, ezért talán könnyebben tanulunk belőlük, mert sok minden nem változott ezer évek múltán sem. A történelmi példát nyújtotta legfontosabb vezérszavak pedig, amelyek mára is vonatkoznak, a következők: egészségkárosítás, környezetszennyezés, természeti erőforrások szűkössége, hasznosítás, közösségi feladat, stratégia és üzlet.

A legjobb megoldásra váró törekvés formát ölt az előttünk fekvő törvényjavaslatban. Nagy erénye, hogy nem csupán átveszi a hulladék keretirányelv iránymutatásait, hanem új modellt alkalmaz. Mielőtt azonban rátérnék azokra a részletekre, amelyeket mindenképpen kiemelendőnek tartok, egy dologra rá kell irányítani a figyelmet: igazi megoldás, valós változás csak akkor következhet be, ha mindannyian megváltoztatjuk a gondolkodásmódunkat. A társadalom egészének, sőt az emberiség egészének máshogy kell gondolkodnia a hulladékról, ugyanis a hulladék nem szemét, hanem kincs. Jelenleg éljük, megéljük a fogyasztói társadalom növekedésmítoszának összeomlását, hiszen a rendelkezésünkre álló természeti erőforrások mennyisége korlátozott, nem is beszélve a minőségi változásokról, ezért nagyon fontos, hogy a törvényjavaslat egyik rendező elve az a hulladékpiramis, amelynek első és legfontosabb szintje a hulladékképződés megelőzése. De ha már képződik hulladék, arra erőforrásként kell gondolnunk, nem elpazarolnunk, deponálnunk kell, hanem hasznosítanunk, újrahasználnunk, újrafeldolgoznunk.

Fontos erőforrás rejlik a biológiailag lebomló hulladékokban is, ennek hasznosítását is előnyben kell részesíteni, amelyre szintén figyel a javaslat. Ha a hasznosításra nincs mód, a hulladékot környezetszennyező, egészségkárosító hatása miatt ártalmatlanítani kell. Több képviselőtársam említette már, de nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy ma Magyarországon a keletkezett hulladék 75 százalékát még mindig lerakjuk. Ez szomszédunknál, Ausztriában 4 százalék. Az arányokon mindenképpen változtatnunk kell.

Másik tapasztalat, amit a történelmi példák is szemléltetnek, hogy a hulladék igenis jó üzlet, akkor is, ha nem tesszük vele azt, amit tenni kellene, és akkor is, ha pénzt csinálunk belőle. A régi korok példái is rámutatnak, hogy a hulladékgazdálkodás közösségi összefogást, szervezést, rendszert, így anyagi erőforrást igényel. Ha meg akarunk tőle szabadulni, az bizony nincs ingyen, ezért akkor is, és ma is ezt sokan meg akarták, meg akarják úszni. Ezért kiemelendő az előttünk fekvő törvényjavaslat azon törekvése, miszerint kiterjeszti, erősíti a gyártói felelősséget, és alapelveinek egyike "a szennyező fizet" elv. Emiatt is foglalkozik a javaslat a hulladék jogtalan elhelyezésének következményeivel, beszél a hulladékgazdálkodási bírságról vagy a jogtalan tevékenységhez használt eszközök, járművek, dolgok helyszíni lefoglalásáról.

De, ahogyan mondtam, a hulladékgazdálkodás szereplőit motiválni kell. Jobb lenne, hogyha meggyőződésből, környezettudatosságból eredne a pozitív magatartás, de amíg eljutunk idáig, egyéb eszközökre is szükségünk van. Ilyen például a hulladéklerakási járulék, amelyet a lerakóban elhelyezett hulladék mennyisége és fajtája után kell megfizetni, Így, ha kevesebb hulladék kerül lerakásra, tehát több hasznosításra, vagy a hulladék keletkezését is sikerül megelőzni, kevesebb hulladéklerakási járulékot kell fizetni. Azonban, mint ahogyan a történelmi példákból kiderül, és tapasztalhattuk mi magunk is, a hulladék jó üzlet, ugyanakkor a hulladékkezelés a köz érdekében történik, a köz érdekében kell hogy történjen. Nem tud kialakulni így igazi piaci versenyhelyzet, így a köz érdekében a köz szolgáltatásait végző köztulajdont erősíteni kell.

A törvényjavaslat fontos erénye, hogy erősíti az állami szerepvállalást. Ez megnyilvánul a hulladékgazdálkodás tervezésében, igazgatásában is, amikor a javaslat országos hulladékgazdálkodási terv, nemzeti megelőzési program és területi hulladékgazdálkodási tervek készítéséről rendelkezik.

(23.00)

A hulladékhierarchia megvalósítása közös felelősségünk. Mindannyiunknak arra kell törekednünk magánemberként és törvényhozóként is, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el ezen a téren. Ennek egyik legfontosabb és régóta várt eleme az előttünk álló törvényjavaslat. Nagyon bízunk benne, hogy hatására Magyarország megszűnik Európa hulladéklerakójának lenni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)