Felszólalás adatai

Egyetlen dologra szeretnék reagálni, sok mindenre lehetne, és megvallom, sok mindenben egyet is értek önnel. Föltett egy nagyon fontos kérdést, hogy hogyan lehet az, hogy az Unió a lerakást támogatta, amikor minden stratégiában és direktívában a megelőzésnek van primátusa. Ez egy nagyon fontos kérdés, és érdemes elidőzni rajta egy pillanatra.

Magyarországon hogyan zajlott ez? Nem voltak biztonságos lerakóink. Onnan indultunk, hogy 3 ezer lerakónk volt, annyi kubikgödör volt, ahány település. Valamit tenni kellett. Az Unió azt mondta, hogy komplex rendszereket szeretne támogatni, ami azt jelenti, hogy nemcsak lerakás, hanem emellé még mindenféle járulékos beruházást tegyünk meg annak érdekében, hogy elmozduljunk a nullapontról.

Az Unió a önkormányzati szektort szerette volna támogatni, és ennek érdekében - mivel nem lehet minden települést támogatni uniós eljárás keretében - azt kérte, hogy társuljanak a települések, és tömörüljenek önkormányzati társulásokba. Ez volt a keret, azt gondolom. Így sikerült az, amit ön mondott, hogy rengeteg anomália történt a támogatási rendszerben, végig nem lehetett tudni, hogy ki hozza a döntést, nem lehetett tudni, hogy hogyan alakult az, hogy ezek a beruházások indultak el ilyen önrésszel és ilyen csendestársakkal a háttérben. Államtitkár úr egész biztosan emlékszik arra, amikor valamikor, 2005-ben talán, ősszel minden héten másik településen volt népszavazás itt az Északkelet-Pest megyei régióban. Államtitkár úr is részt vett ebben a folyamatban, pontosan emlékszem. Nevetséges volt az egész, lehetett tudni, hogy nem az önkormányzati szektor gyönyörűségére történik az egész, hanem a háttérben lévő üzleti szektor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mozgatja ezt az egészet.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam.