Felszólalás adatai

A bizottság működése során 18, Kepli Lajos képviselőtársam, elnök úr pontosítása szerint legalább 20 ülést tartott, ennek során meghallgatta a MAL Zrt. vezető tisztségviselőit, munkavállalóit, felelős döntéshozóit, meghallgatta a hatóságok vezetőit, és számos szakértői véleményt ismert meg mind a lehetséges okokra kiterjedően, mind pedig a hatósági működésre, a veszélyes hulladék, nem veszélyes hulladék minősítésével kapcsolatban.

(15.00)

Mindazonáltal fontosnak tartom én is kifejteni és elmondani, hogy a bizottság működése és a bizottság működésének megindítása a parlament részéről egy nagyon kicsi minimum volt, hogy ezzel is tisztelegtünk az elhunytak emléke előtt, és megpróbáltuk, kísérletet tettünk arra, hogy sokszor laikusként, de jó szívvel és jó szándékkal keressük meg azokat az okokat, amelyek ehhez a tragikus eseményhez vezettek.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Úgy gondolom, azt a napot tényleg kevesen felejtik el Magyarországon, főképp azok nem, akiket ez közvetlenül érintett. Én arra kristálytisztán emlékszem, itt ültünk aznap a parlamentben, és hirtelen futótűzként terjedt el a gátszakadás híre. Az interneten is megjelentek erről felvételek, és igazából, őszintén meg kell mondanom így utólag, hogy nem tűnt ilyen súlyosnak a helyzet innen, a parlamentből. A helyszínre érve, ott megnézve a következményeket, ez egész életemre szóló nagyon szomorú benyomást jelentett. Rossz volt nézni, és megdöbbentett az, hogy micsoda természeti erő szabadult el, amikor azt láttuk, hogy egy négyemeletes társasház tömegnyi szikla szakadt le, és ott, mint egy eldobott kavics, feküdt a mezőn. Ilyen erővel zúdult le a vörös ár a településekre, és tette katasztrófasújtottá a településeket, Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt, és ez a vörös ár tíz magyar polgár életét oltotta ki.

Hozzá kell tenni, hogy az áradat következtében nagyon kritikus környezeti állapot állt elő, ugyanis az ár, főleg a lúgos tartalom a Torna-patakon keresztül, a Marcal folyón keresztül elérte a Dunát is, de olyan hígított mennyiségben, hogy nem okozhatott olyan környezeti katasztrófát, mint amilyent a ciános szennyezés okozott az elmúlt évtizedben.

Véleményem szerint, és ez többször elhangzott a bizottsági ülésen is, a súlyosabb következmények elhárításához az kellett, hogy a katasztrófavédelem azonnal kiválóra vizsgázzon. Olyan kapacitásokat tudott a helyszínre vinni ebben az időszakban ennek az elhárítása érdekében, olyan szervezettséggel, amelyért csak dicséretet érdemelnek.

Az ipari katasztrófa következtében elszabadult veszélyes anyag mennyiségére és minőségére vonatkozóan a vizsgálóbizottság megismerte a tározóteret üzemeltető társaság, a hatóságok és a szakértők álláspontját, amelyek jelentősen eltértek egymástól. A MAL Zrt. képviselői nem fogadták el, hogy a katasztrófa bekövetkezéséért felelősek lennének. Azt az álláspontot én jogász emberként, miután folyamatban lévő eljárások és büntetőperek voltak és vannak ebben az ügyben, érthetőnek tekintettem; ők nem tehettek olyan nyilatkozatokat, amelyekkel súlyosbították volna vagy hátrányosabb helyzetbe hozták volna magukat. Ennek a korlátnak a figyelembevételével és az elnök úr által elmondottak alapján is azt lehet mondani, hogy a MAL Zrt. vezetői, munkatársai ilyen korlátok mellett is készséggel rendelkezésünkre álltak, mindig eljöttek a bizottsági ülésre, amikor meghívtuk őket, és a maguk érdekei szerint interpretálva a tényállásokat, igyekeztek tényszerű, illetve a tényszerűséghez közelítő véleményeket mondani. Ezért nem kell őket úgymond negatívan megítélni, abban a helyzetben, amelyben ők most vannak, az egy normális, emberi reakció lehet. De ettől függetlenül a bizottság a tényekhez ragaszkodván, kerülve a különböző büntetőjogi, polgári jogi minősítéseket, egy olyan általános felelősségi megközelítést, felelősségi megállapítást tudott tenni, amely elsősorban azokból a tényleges jogszabályi helyzetekből, jogszabályi anomáliákból indult ki, amelyek lehetővé tették a MAL Zrt. üzemeltetői részére, hogy a legkisebb költség elve mellett, sokszor a jogszabályokat kikerülve, a jogszabályok lehetőségeit felhasználva olyan katasztrófaveszélyes állapotban üzemeltessék a MAL Zrt. telephelyét, amely előidézhette vagy előidézte a katasztrófát.

A vitatott mennyiség, a vitatott tények közé tartozik az, hogy milyen mennyiségű lúgos víz, 12-14 pH értékű lúgos víz volt a X-es kazettában. E tekintetben az egyik becslés 300 ezer köbméterről beszél, a másik 1,6 millió köbméterről. Én nagyon úgy vagyok ezzel, hogy az a megdöbbentő fizikai erő, amely megjelent azon a területen, a magasabb mennyiségű volt, tehát a nagyobb mennyiségű vizes-lúgos anyag volt a kazettában.

A bizottság a tényfeltárás során, hogy teljes képet kapjon, megvizsgálta a MAL Zrt. privatizációjának folyamatát. E tekintetben is inkább fokuszált arra, hogy a privatizációs szerződéscsomagban volt-e olyan kitétel, volt-e olyan előírás, amely környezetvédelmi szempontból releváns lett volna, ha teljesítik, abban a kérdésben, hogy megelőzhető lett volna ez a katasztrófa. Azt kell mondanom, hogy a környezeti előírások nem voltak különlegesek, egy általános üzemmenethez igazodóan a mindenkori környezetvédelmi szabályok teljesítésére kötelezte a MAL Zrt.-t. Tehát ezek a követelmények véleményem szerint csak látszólag voltak szigorú előírások, semmilyen új elemet nem tartalmaztak, amelyet a gyár üzemszerű működése során a mindenkori tulajdonosnak ne kellett volna teljesítenie. Ismereteim szerint az állami tulajdonos, az előző tulajdonos a mindenkori környezetvédelmi előírásokat teljesítette. Tehát ennek a megközelítésnek az a lényege, hogy hiába írtak több milliárd forintos környezetvédelmi beruházási kötelezettségeket a MAL Zrt.-re, azt egyébként normál üzemmenetben is meg kellett volna valósítania.

A működő vörösiszap-kazetták a nedves vörösiszap-technológiát alkalmazó üzemekben a technológia részét képezik. Ez a lehetőség, illetve ez az állapot, ez a ténybeli megállapítás, hogy ezek a vörösiszap-kazetták és bennük a lúgos folyadék a technológia részét képezik, elvezetett minket oda, hogy egy sajátos csikicsuki helyzetet tudott a MAL Zrt. felállítani: akkor, amikor kivezette a lúgos zagyot a tárolóba, a technológia részeként tekintette az ott elhelyezett lúgos zagyot és a leülepedett, a lúg alatt lévő vörösiszapot is. E tekintetben nem lehetett megállapítani azt, hogy most ez hulladék-e, vagy ez a technológiai üzemmenethez tartozó anyagmennyiség.

Azt látom, ez a fajta csikicsuki azért volt veszélyes, mert elkente a felelősséget, lehetetlenné tette, illetve megnehezítette annak a jogi megállapítását, hogy valóban milyen természetű az a hulladék, amit a vörösiszap-tárolókban a MAL Zrt. tárolt.

Azt el kell mondani, hogy a korábbi hazai szabályozás szerint a vörösiszap veszélyes hulladéknak minősül, és ez később, az uniós csatlakozáskor változott, amikor a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001. számú KöM-rendelet értelmében a vörösiszap nem volt veszélyes hulladék, illetve a vörösiszapnak az a fajtája, az a szegmense volt veszélyes, ami egyébként veszélyes anyagot tartalmazott.

(15.10)

Na most, a X-es kazettában levő vörösiszap nyilvánvalóan a lúgos vízzel együtt tartalmazott veszélyes anyagot, de a MAL Zrt. ezt technológiának tekintette, tehát fogalmilag kizárt volt a hulladékká való minősítése. Ez a fajta játék szerintem nem csökkentette, hanem növelte a MAL Zrt. felelősségét. A MAL Zrt. kihasználta a rendszer adta lehetőségeket, és ezért, mint mondottam volt, nehezítette a jogszerű feltárását a tényleges helyzetnek, nehezítette az adott technológia környezetvédelmi megítélésének pontos lehetőségeit.

Megjegyzendő, hogy a katasztrófa után, a katasztrófát követően a vörösiszap-kezelés a bányászati hulladék szabályozásának körébe került, amely biztonságosabb feltételeket követel meg az üzemeltetőtől, és az ellenőrzés is következetesebb lett.

Az engedélyezés szabályozottságával kapcsolatos anomáliákat a kormány már azóta föloldotta. Az épített környezet alakításáról szóló törvény módosítása értelmében ez a terület a bányafelügyelet hatáskörébe tartozik, és az ilyen hasonló jellegű bányászatihulladék-lerakók, technológiai létesítmények egy helyen, a bányakapitányságok ügyintézési körébe kerültek. Tehát az a fajta bizonytalanság, amit a jelentés egyébként részletesen leír, hogy az engedélyező hatóságok között hogy dobálták az ügyeket, és végeredményben egy érdemi döntés sem született sem az építési engedélyezés szempontjából, sem az állékonysági vizsgálat szempontjából, remélhetőleg a jövőre nézve megszűnik. Ismerve a bányakapitányságok igen szigorú megközelítését, hatóságoldalról nézetem szerint nem fog fenyegetni egy hasonló katasztrófa bekövetkezése.

Rátérnék a katasztrófavédelmi kérdésekre. Nyilvánvaló, hogy a Seveso II. irányelv alkalmazását kell ebből a szempontból megvizsgálnunk. Az is nyilvánvaló, hogy a Seveso II. elv alkalmazhatóságát minden esetben a katasztrófatörvény által érintett tevékenység gyakorlója kell hogy kezelje, tehát neki kell érdemben bejelenteni azt, hogy melyik fokozatba tartozik ez a tevékenység, milyen védelmi tervet kell neki elkészíteni.

A MAL úgy járt el, hogy miután a vörösiszap nem minősül veszélyes anyagnak az előbbi anomáliákat, jogszabályi kiskapukat kihasználva, ezért úgy döntött, hogy a vörösiszap nem tartalmaz veszélyes összetevőket, ezért úgy döntött, hogy nem kell neki a hazai jogba átültetett irányelvet alkalmazni, azaz nem kell neki külső védelmi tervet készítenie. Ezt ékesen cáfolta maga a katasztrófa bekövetkezése, az a hatalmas energia, ami ott felszabadult, az a hatalmas mennyiségű veszélyes anyag, lúgos víz és a benne levő vörösiszap, ami elszabadult, hogy indokolt lett volna egy külső védelmi terv elkészítése és annak az alkalmazása a MAL Zrt. részéről.

Azt kell mondanom, hogy el is készült egy nagyon fontos eleme a külső védelmi eszközöknek a katasztrófát követően, az úgynevezett másodlagos gát. Ha akkor lett volna, amikor a katasztrófa bekövetkezett, akkor a kitörés, a vörös ár nem érintette volna, nem érte volna el Kolontár, illetve Devecser településeket.

A vizsgálóbizottság mandátuma értelemszerűen nem terjedt ki a büntetőjogi, polgári jogi felelősség megállapítására, mindössze megkísérelte oly módon megismerni a katasztrófa okait, körülményeit, hogy abból kiindulva javaslatokat fogalmazzon meg a hasonló esetek megelőzése érdekében.

A vizsgálóbizottság a tényfeltárásból levont következtetései alapján meglehetősen kritikusan viszonyult a MAL felelősségén túl a mindenkori kormányzati szereplők szerepéhez. A kormány és a parlament ezeket a kétséges jogszabályi helyzeteket jórészt megszüntette, de emellett is támogatandó a határozati javaslat 3. pontja, amely a jövő biztonsága szempontjából egy eléggé szigorú garanciát tud jelenteni, hogyha az abban foglaltakat mind a kormány, mind az Országgyűlés a törvényhozás, a jogalkotás folyamán érvényesíteni tudja.

Miután a vizsgálati jelentés kiegyensúlyozott, tárgyilagos és tényszerű, és miután igen pontosan ragaszkodott a mandátumához a vizsgálóbizottság, a javaslatok a jövőre nézve is előremutatók, álláspontom szerint a vizsgálóbizottság eredményesen dolgozott, ezért a jelentés és a határozati javaslat elfogadását a KDNP támogatni tudja, és kéri az Országgyűlést, hogy támogassa a jelentés és a határozati javaslat elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)