Felszólalás adatai

Szeretném levezetni önöknek a felszólalásomban, hogy miért is lenne fontos egy ilyen sarkalatos törvényben rögzíteni mindannyiunk közös nemzeti kultúrkincsét, a rovást mint hungarikumot. Mit nevezhetünk, mit nevezünk hungarikumnak? Ennek eldöntése nyilvánvalóan nem a mi feladatunk. Visszautalnék Pál Béla MSZP-s képviselőtársunkra, aki a mai ülésen kiemelte, hogy minden hungarikum nemzeti érték, de nem minden nemzeti érték hungarikum. Azt a kérdést kell eldönteni tehát, hogy melyek azok a nemzeti értékeink, amelyekre valamennyien büszkék kell hogy legyünk, de egyben melyek azok a nemzeti értékek, amelyek alapján egyértelműen beazonosíthatóak vagyunk mi, magyarok. A hungarikum különleges, egyedi, jellegzetes, csak Magyarországra jellemző dolog, amelyről a magyarok ismertek a világban. Mint ismert, ez lehet egy feltaláló vagy alkotó műve, egy magyar termék, őshonos állatok, növények, népművészet, zene, és - ahogyan Zakó László képviselőtársunk módosító javaslatot is adott be ez ügyben - nyilvánvalóan mindannyiunk közös kincse a magyar nyelv is.

Tágabb értelemben minden nemzet rendelkezik olyan értékekkel, amelyek önazonosságukhoz kapcsolódnak. Ezeket az értékeket patriotikumnak nevezzük. Nyilván vannak olyan nemzetek, amelyek több ilyen értékkel bírnak, vannak olyanok, amelyek kevesebb ilyen értéket tudnak felmutatni, és sajnálatos módon vannak olyan népek, amelyek - amiatt, hogy nem rendelkeznek ősi dicső múlttal, akkora kultúrkinccsel, mint mi - kénytelenek a plágium vagy a történelemhamisítás eszközével élni. Szomszédos országunk például még a saját nemzeti himnuszához is úgy kölcsönözte a motívumokat, illetőleg a címeréhez is máshonnan merített.

Magyarországon a hungarikumok besorolását hivatalosan eddig nem szabályozták, ezért két megközelítés alapján lehet hungarikumnak tekinteni valamit. Az egyik az, hogy a nem magyarok mit gondolnak magyarnak, illetve a másik pedig az, hogy a magyarok mit gondolnak a sajátjuknak, a rájuk jellemző, kizárólagosan magyar vonatkozású terméknek, jelenségnek, eredménynek, továbbá vannak világszerte közismert hungarikumok, melyekkel azonosítják a magyarokat, ilyen például a gulyás vagy akár a csárdás. Arról, hogy a hungarikumok körébe mit kell kötelezően sorolni, eddig még nem született szabályozás. A hungarikumok védelmére a 2008. évi LXXVII. országgyűlési határozat megszületett ugyan, a szabályozás alapján a hungarikumok megőrzendő, egyedülálló nemzeti értéket képviselnek, és a mindenkori magyar kormány kétévente ad tájékoztatást az Országgyűlésnek a helyzetükről. A hungarikumok hivatalos kijelölésére is születtek lépések, hiszen átmeneti nemzeti oltalommal rendelkezik 11 élelmiszer, és a Hagyományok-Ízek-Régiók-program keretében 309 termék került be Magyarország hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági termékei közé.

Nemzetközi kitekintésben nem létezik olyan jogi kategória, hogy hungarikum, de az Európai Unióban vannak olyan termékek, melyek földrajzi eredetvédelmet kapnak. Ez azt jelenti, hogy az így minősített áru védelmet élvez az elnevezés használatával való visszaélések ellen. A hungarikumokká nyilvánítás érdekében az előttünk fekvő törvényjavaslat értelmében a hungarikumbizottság tagjai, illetve a települési értéktárbizottságok, valamint a megyei értéktárbizottságok, a hatáskörrel rendelkező miniszterek, egyházak, köztestületek, társadalmi szervezetek és közösségek, határon túli magyar nemzeti közösségek, valamint a magyar értéktárban nyilvántartott nemzeti értéket gondozó vagy ilyen terméket előállító magánszemélyek vagy vállalkozások tehetnek javaslatot.

A törvényjavaslat szerint az Országgyűlés többek között megállapítja, hogy örökségünket, a magyar kultúra évezredes értékeit, a magyarság szellemi és anyagi alkotásait, a Kárpát-medence ember alkotta és természet adta értékeit átfogó értéktárban kell összesíteni. A nemzeti értékeink védelme hozzájárul az új nemzedékek nemzeti azonosságtudatának kialakulásához és megszilárdulásához. Igen, törvényi garanciára van tehát szükség, hogy a nemzeti jelképeink, magyar kulturális különlegességeink, egyetemes kultúrkincsünk ugyancsak hungarikummá válhassanak, így van ez az ősi székely-magyar rovással is. A székely-magyar rovásírás történelmi jelentősége többek között abban áll, hogy csak a magyar kultúrában maradt fenn. Bizonyíthatóan több ezer éves írásmód, hiszen legrégebbi emléke a 6500 éves, tehát újkőkori tatárlakai agyagkorong. Ez igen korai Kárpát-medencei írásbeliséget bizonyít, hiszen helyi agyagból készült. Így bizonyíthatóan 1000-1500 évvel idősebb a hasonló képjeleket tartalmazó sumér agyagtábláknál.

A 2010. szeptember 25-én megrendezett, a hungarikumokról szóló konferencián, amelynek vendége volt többek között dr. Lezsák Sándor alelnök úr, valamint Font Sándor, a mezőgazdasági bizottság elnöke is, lehetőséget kapott a Rovás Alapítvány is a bemutatkozásra, amely alkalommal különösképp a rovás jelene és jövője kapott hangsúlyt. A rovótársadalom egyértelmű véleményt mondott a székely-magyar rovás helyéről a hungarikumok között. Engedjék meg, hogy a 2012. január 15-én a rovas.info honlapon megjelent cikkből idézzek: "A rovók közösségét reprezentáló olvasói véleménynyilvánítás szerint nemzeti írásunk felvételét a hungarikumok közé 95 százalék támogatja - 60,1 százalék azért, mert a rovás magyar szellemi örökség, 34,9 százalék pedig azért, mert ma már csak magyarok használják."

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy a rovás valóban betöltse a nemzettudat-erősítő szerepét, illetve azt, amire hivatott - hiszen egyedülálló mind az egész magyar kultúrában, mind a világon, hiszen rajta keresztül a gyermekeinkben már egészen kis kortól el tudjuk ültetni a hazaszeretet magját egy olyan kultúrkincsen keresztül, amely csak miránk, magyarokra jellemző -, fontos lépéseket szükséges megtenni, ami, azt kell mondanom, kormányzati segítség nélkül nagyon nehéz.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az egyik nagyon fontos ilyen lépés lenne a technológiai fejlesztés, a szabványosítás, hogy a rovás gyakorlati használata széles körben megoldott legyen, gondolok itt a nyomdatechnikára vagy a számítástechnikára.

A másik nagyon fontos terület az oktatás. Nagyon fontos lenne, hogy a rovás része legyen az alapképzésnek, a Nemzeti alaptantervnek. Miközben több plénumon megígérték a kormányzat részéről, hogy a Nemzeti alaptanterv része lesz nemzeti írásunk, ezzel szemben a NAT jelenlegi formájában nem tartalmazza, ezért önképzett rovásoktatók ingyen végzik az állam feladatát szerte az országban, önkéntesen, saját költségen állítanak településjelző táblákat, és tesznek meg mindent ősi írásunk népszerűsítése, újrafelfedezése érdekében.

(13.00)

A harmadik nagyon fontos dolog pedig a jogi státus, azaz a törvényi védelem mint nemzeti jelkép, magyar szellemi kincs. Az utóbbi rendezése alapvetően a Magyar Országgyűlés feladata kell legyen egy ennek megfelelő keretet adó hungarikumtörvény megalkotásával, egyéb jogi garanciákkal. Valóban, tisztelt képviselőtársaim, a ma is élő magyar rovásműveltség szerves része a magyar nyelvnek, kizárólag nemzetünk kultúrájában maradt fenn, a székely-magyar rovás így kiemelkedően méltó arra, hogy hungarikumként kezeljük. A Jobbik Magyarországért Mozgalom jelzi, hogy a hungarikum törvénytervezet kapcsán a magyar kultúra részeként a székely-magyar rovás is helyet kell kapjon mint hungarikum. A történeti írásunk, a székely-magyar rovás is fontos része a magyar kultúrának, hiszen ez a magyar nemzet saját írása. Az Európai Unióban mindössze három élő írásrendszer van, a latin, a görög és a cirill, amely mellett a székely-magyar rovás is folyamatosan létező és használt írásrendszer. A mai médiaorientált világban nem lehet kihagyni a vizuális kommunikációban zajló értékháborút, ahol a nemzeti értékek nem jelenhetnek meg, illetve ha megjelennek, akkor negatív kontextusban kerülnek felhasználásra.

A magyarság széles körben értelmezett és használt jelképeinek is a hungarikumtörvény adhat védettséget. Éppen ezért még ma egy módosító javaslattal fogok élni, mely a nemzeti érték fogalmát bővítené azzal, hogy idesorolja a magyarság kommunikációs és vizuális eszköztárában fellelhető történeti és jelenkori jeleket és jelképeket, valamint szakrális szimbólumokat, írásrendszerünket, azokat, amelyek a magyarságra jellemzők.

Szeretném kérni önöket, hogy segítsék azt a törekvést, amit a rovótársadalom kifejt annak érdekében, hogy a rovás minél szélesebb körben elterjedjen, gyermekeink újra büszkék legyenek rá, és ne a debreceni szemlélet váljon országosan elterjedtté, ahol - ahogyan kétperces felszólalásomban is jeleztem - Kósa Lajos polgármester úr egész egyszerűen nem adta hozzájárulását egy helyi civil szervezet azon kezdeményezéséhez, hogy rovás helységnévtáblákat állítsanak, holott ez mindössze egy gesztusértékű nyilatkozat lett volna a részéről. Azt pedig kifejezetten felháborítónak tartom, amit Kósa Lajos polgármester úr azon a nevezetes testületi ülésen mondott, hogy Debrecen város nevét akár lovári nyelven vagy cirill betűkkel is ki lehetne ilyenformán írni. Kérem önöket, hogy ne kezeljék egy szinten nemzeti értékeinket más nemzetek érdekeivel.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)