Felszólalás adatai

SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr a szót. Csak azért kértem ismételten lehetőséget, hogy ne úgy zárjuk le ezt a fontos vitát, hogy bennünk adott esetben kisebb sérülések vannak. Szerintem nem szerencsés ezeket a vitákat újraéleszteni. Nem jó, ha túlzottan fölelevenítjük a múltat. Azt hiszem, hogy mindannyian minden felszólalásunkban tettünk egy-egy kisebb csipkelődést mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalon, de tegyük mindezt félre.

Azt hiszem, hogy mindannyiunk számára alapvetően rendkívüli módon tanulságos volt ez az elmúlt, közel másfél év. Mindannyian végiggondoltuk, és kellő módon megemészthettük az alkotmánymódosítás ügyét, a koszovói tapasztalatok kapcsán is gazdagabbak lettünk. Azt szeretném, ha ezt a vitát ma úgy zárnánk le, hogy mind a kormánypárti, mind az ellenzéki oldalról ez az egyetértés, együttgondolkodás továbbra is fönnmarad, hiszen a haderőreform koncepciója előtt állunk, amely úgyszintén nagyon fontos és nagyon szükséges, hogy hasonló mértékű együttgondolkodás juthasson révbe, és együttesen tudjuk végrehajtani a haderőreformhoz szükséges törvénymódosításokat is.

Úgyhogy nagyon szeretném, ha ez az együttgondolkodás, ez az építő jellegű, konstruktív együttműködés fennmaradna az ellenzéki oldal részéről. Úgyhogy én magam is ennek szellemében kérném lezárni a vitát, és bízom benne, hogy a támogatás nemcsak most itt, ebben a szűk körben lesz meg, hanem a parlament teljes létszámával szavazni fog, és ezt a kétharmados módosítást meg tudjuk ejteni a közeljövőben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)