Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy rövid törvényjavaslatot terjesztettünk elő Vidorné Szabó Györgyi képviselőtársnőmmel, amelynek az a lényege, hogy a korhatár alatti nyugdíj mellett végzett munkának ne legyen keresetkorlátja - ez jelenleg a minimálbér -, miután már hoztunk olyan törvényi szabályokat, amelyek a minél kisebb számú előrehozott nyugdíj választására ösztönöznek.

Talán el kell mondanom, tisztelt Országgyűlés, hogy 2008-at megelőzően a szabályozás feltételei arra ösztönöztek, hogy a biztosított, ha a szükséges szolgálati ideje megvolt hozzá, mielőbb előrehozott öregségi nyugdíjat vegyen igénybe. Mivel ehhez nem kellett megszüntetnie jogviszonyát, változatlan feltételekkel folytathatta keresőtevékenységét, és emellett a nyugdíját is felvehette.

2007 előtt a helyzet azért volt különösen ellentmondásos, mert a személyi jövedelemadóztatásnál a nyugdíjat nem kellett összevonni a mellette szerzett keresettel - a nyugdíj nem emelte magasabb adósávba a járandóságot -, és a nyugdíjasként szerzett keresetet nyugdíjjárulék sem terhelte, így a nyugdíj és a kereset együttes igénybevétele igen könnyen kedvezőbb jövedelmi helyzethez vezethetett.

Indokolt volt tehát ezért, hogy a törvényi szabályozás 2008-tól az előrehozott nyugdíjakra, 2010-től pedig a korhatáron vagy afelett igénybe vett öregségi nyugdíjra vonatkozóan is megszüntette, hogy a nyugdíjat a biztosítás alapjául szolgáló jogviszony változatlan fenntartása mellett is igénybe lehessen venni, és az elmondottak szerint korábban indokolt volt ez a bizonyos keresetkorlát is.

Azonban most már - a már említett új szabályozás miatt is - a nyugdíjba készülő valódi döntési alternatívával áll szemben, vagy változatlan feltételekkel folytatja keresőtevékenységét, és addig nem állapíttatja meg a nyugdíját, vagy meg kell hogy szüntesse a jogviszonyát, és igénybe veszi a nyugdíját. Nyugdíjasként persze ismét jogviszonyt létesíthet, ha tud, de az már egy más munkaerő-piaci helyzetben történhet meg.

Azt már csak a rend kedvéért teszem hozzá, hogy 2007 óta a nyugdíj fölött adózó keresetből a korábbinál ismét nagyobb a személyi jövedelemadó-elvonás, 2008-tól 9,5 százalékos egyéni nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség is okoz egyfajta keresetcsökkenést, és ezt csak kis részben ellensúlyozza a járulékfizetés ellenében egyévi jogszerzéssel elérhető 0,5 százalékos nyugdíjnövelés.

Mindez tehát most már azt jelenti, hogy a korábbi időszakhoz képest az előrehozott nyugdíj igénybevétele jelent bizonyos áldozatot, s ezt az áldozatot növeli, hogy a férfiak számára 2011-től, a nők számára 2013-tól megszűnik a csökkentés nélkül előrehozott nyugdíj, onnantól fogva az előrehozott nyugdíj igénybevétele mindenképpen a biztosításmatematikailag indokolt mértékű nyugdíjcsökkentéssel jár.

(20.30)

És - ahogy említettem - az előrehozott nyugdíjjogosultság feltételei eddig is szigorodtak, és még tovább szigorodnak, mert a korábban minimálisan szükséges 33 évről 37 évre nőtt az igénybevételhez a szolgálati idő feltétele, sőt egyidejűleg az akár 3 évet is kipótló úgynevezett gyermekkedvezmény is megszűnt. Mindez tehát a jogosultsági feltételek szigorításával rákényszerít a nyugdíj későbbi igénybevételére.

Úgy gondolom, képviselőtársaim, hogy ezek a szabálymódosulások döntő mértékben változtatták, változtatják meg az érdekeltségi viszonyokat, a minél korábbi nyugdíjazással szemben a nyugdíj igénybevétele nélküli további munkavégzés alapvetően felértékelődött és felértékelődik. Hiszen a már nyugdíjas státusú személy korántsem biztos, hogy számíthat arra, hogy korábbi foglalkoztatója igényt tart a munkájára, vagy egy másik foglalkoztató jogviszonyt létesít vele, és ha mégis, akkor könnyen elképzelhető, hogy nem a korábbi feltételekkel.

Ezért a már nyugdíjban levő, de még korhatár alatti személyek esetében megkérdőjelezhető, hogy a nyugdíjrendszer oldaláról is korlátozzuk a munkavállalást. Annál is inkább, mert 2010-től a korlátozás már azokra is vonatkozna, akik 2007 végéig korai öregségi nyugdíjba mentek, és még korhatár alattiak. Jogviszonyuknak a 2010-ben belépő korlátozás miatti kényszerű megszüntetése bizonyos területeken okozhat munkaerőhiányt, utánpótlás hiányában egyes szakterületeken erősen kétséges, hogy lehet pótolni a kieső embereket, különösen egyszerre nem, ami bizonyos közintézmények működési zavarához is vezethet, illetve a fekete- és szürkegazdaság irányába terelheti a munkavégzést.

Itt vetődik fel az a kérdés, hogy a nyugdíjnak a keresőtevékenység miatti korlátozása javítja-e vagy rontja-e a költségvetés egyensúlyi helyzetét. A limitet meghaladó munkajövedelem megszerzése esetén a nyugdíjfolyósítás leállítása többletkiadástól mentesít, vagy ellenkezőleg, negatívan hat az államháztartás egyensúlyi helyzetére. Az eddigi tapasztalat szerint a nyugdíjasok döntő többsége nem kíván nyugdíjáról lemondani. Az mindenképpen elgondolkodtató, hogy 2008-ban összesen 175 fő öregségi nyugdíjának szüneteltetésére került sor, 2009-ben pedig eddig - ismereteim szerint - nem éri el a 250 főt, akinél ez a szüneteltetés megtörtént. Vagyis a korlátozás nem vezetett a nyugdíjkiadások érdemi csökkenéséhez, hanem a másik oldalon, a munkavégzésnél vagy annak tényleges vagy látszólagos beszüntetésénél fejti ki a hatását. Tehát megfontolandó az, hogy ha ez így van, akkor 2010-től, ha ezt kibővítjük, akkor államháztartási szempontból nem lenne szerencsés, hiszen a nyugdíjasok foglalkoztatása által biztosított adó- és járulékbevételek elmaradnának. Hozzáteszem, hogy ez nemcsak a mi feltételezésünk, hanem az Állami Számvevőszék jelentése is fölhívta erre a figyelmet.

Ezért azután az intézkedést, amelyet javasolunk megalapozni, végül is indokolja az, hogy csökkentsük a kiskapukat a fekete- és szürkegazdaság irányába, kerüljük el azt, hogy egyes területeken hirtelen néhány munkakörben - egészségügyi szakdolgozók, pedagógusok körében - munkaerőhiány lépjen fel, és akadályozzuk meg azt is, hogy bevételkieséssel kelljen számolni adó- és járulékelmaradás miatt a költségvetésben és a társadalombiztosítási alapok esetében. Ezért tartjuk tehát indokoltnak a korhatár alatti öregségi nyugdíjasként végzett keresőtevékenységgel kapcsolatban 2008-ban bevezetett és 2010-ben kiterjeszteni szándékolt nyugdíjkorlátozás 2010-től történő megszüntetését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy a javaslattal kapcsolatban sokféle kétség megfogalmazódott, foglalkoztatási oldalról is, és az is, hogy bár nyilvánvalóan igaz, hogy számíthatunk a fekete- vagy szürkegazdaságba átvitt keresőtevékenység miatt egyesek szerint több tíz milliárd forintos adó- és járulékbevétel-kiesésre, de azt nem tudjuk megmondani, hogy ez az intézkedés megnövelné-e a nyugdíjba vonulási szándékot az érintettek körében, és ennek milyen pénzügyi hatásai lennének.

Az a benyomásunk konzultációk alapján, hogy ez jelentősen ezt nem változtatná meg. De éppen erre való tekintettel előterjesztőként el tudunk képzelni a beterjesztetthez képest rugalmasabb megoldást. Ezért is tudjuk támogatni azt a már a törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványt, amely annyiban változtatna a szándékainkon, hogy a 2007. december 31-e előtt korhatár alatti nyugdíjba vonultak számára törölné el a keresetkorlát alkalmazását, tehát rájuk a 2010. január 1-jétől vonatkozó szabály nem lépne életbe. Viszont a 2008. január 1-jétől a korhatár alatt nyugdíjba vonultak keresetkorlátja megmaradna, azonban egy magasabb szinten, nem éves szinten a minimálbér 12-szeresén, hanem a minimálbér másfélszeresén állapítaná meg a törvény ezt a keresetkorlátot. Tehát ezt egy mérlegelhető, megvitatandó javaslatnak gondoljuk.

Mindazonáltal az elmondottak alapján kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a javaslatot fontolják meg, valóban van ezen a területen mit tenni, ezért kérem képviselőtársnőm nevében is, hogy az Országgyűlés a javaslatunkat esetleg ezzel a módosító indítvánnyal együtt támogassa. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)