Felszólalás adatai

Engedjék meg, hogy ha már emberi oldalról van szó, akkor példaként hadd említsem a magam érzéseit. Amikor rájöttem arra, hogy megfigyelnek, akkor természetesen először a kommunizmus egésze iránti undor jelent meg bennem és egyfajta megvetés azokkal az emberekkel szemben, akik akár ócska kis figurák voltak, akár pedig valamiképpen megzsarolt, szerencsétlen emberek. Aztán később, amikor már lehetőség lett volna arra, hogy beletekintsek az iratokba, akkor lefoglalt egy új világ megteremtésének az izgalma, az a munka, feladat, ami elvette a figyelmem és talán az energiáim is attól, hogy kielégítsem a kíváncsiságomat. Azóta se néztem bele ezekbe az iratokba; ma már azért, mert igazán nem érdekel, és rá kellett érezzek arra, hogy ezek az emberek, akik 25-30 évvel ezelőtt ezt tették, ha még élnek, ma már nem azok az emberek. Nemcsak azért, mert meg kell adni nekik a változás lehetőségét, hanem - mindnyájan tapasztaltuk - évtizedek alatt az ember más lesz.

Még egy példát hadd mondjak, és ez is az emberi oldalról szól. Nemrégen kaptam egy levelet, egy olyan idős asszony írta, akit '56 után börtönbe csuktak, évekig ott volt, és amikor amnesztiát kaptak, úgy nézett ki, hogy őt is kiengedik a többiekkel. De az utolsó pillanatban visszahívták és közölték vele, hogy új eljárás fog indulni, mert ő olyanokat mondott a börtönben, ami a rendszer szidását jelentette, és ezért még talán öt-hat évet is kaphat. Megmenekülhet ettől, de legyen szíves, írja alá. Ez az asszony, aki hosszú levelekben rettegve írt arról, hogy mi lesz, ha a családja előtt kiderül az utolsó éveiből egy ilyen egykori tette, azt mondta, hogy akkor ő összeomlik teljesen. Ez is egy emberi szempont. Én nem szeretném védeni, de megjelent. Úgy gondolom, hogy érdemes a jogi és politikai oldal mellett néhány pillantást az emberi szempontokra is vetni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)