Felszólalás adatai

Felszólalások:   161-176   177-192   193-208      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.Most soron következik a Magyar-székely összetartozás napjáról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig. A Szávay István, Keresztes László Lóránt, Molnár Zsolt, Kocsis-Cake Olivio, Szászfalvi László, Pánczél Károly képviselők által benyújtott előterjesztés H/2681. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Szávay István képviselő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének, aki a pulpitusról mondja el a beszédét.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar reformkor legjobbjai évtizedeken át tartó országgyűlési küzdelem után, 1848 tavaszán végre rendi államból, parlamentnek felelős kormány által vezetett, a polgári szabadságjogokat és az állampolgári jogegyenlőséget garantáló, modern Magyarországot teremtettek. Politikai, szellemi és társadalmi vezetőink párját ritkító módon mondtak le előjogaikról annak érdekében, hogy korabeli szóhasználattal élve, minél szélesebb néprétegeket az alkotmány sáncai közé fogadva meg tudják menteni Magyarországot és a magyarságot a Herder által jósolt katasztrófától.

Tettük ezt soha el nem halványuló példát mutatva Európa és a nagyvilág minden nemzetben gondolkodó, szabadságszerető és polgári viszonyokat óhajtó országának és népének. A feudalizmus sorvasztó béklyóit lerázó, évtizedes küzdelemben nemzetünk saját önerejére támaszkodva tudott sikeres lenni a Habsburg-uralkodóház beolvasztási kísérleteivel szemben.

Széchenyi, Eötvös vagy Deák sikereinek gyümölcseit azonban nemcsak a magyarság, hanem a Kárpát-medence összes népe élvezhette, még ha ezt manapság hajlamosak is vagyunk elfelejteni. Rájuk is kivétel nélkül vonatkozott a jobbágyfelszabadítás, a tulajdonszerzés és a vállalkozás szabadságának kiterjesztése, ezzel pedig a társadalmi felemelkedés lehetősége, de a sajtó-, a vallás-, illetve a lelkiismereti szabadság is, mint ahogyan a törvény előtti egyenlőség és a közteherviselés. Ez az akkor elérhető jogok teljessége volt. Ennél többet egyetlen európai ország sem biztosított vallási vagy nemzeti kisebbségeinek.

A bécsi udvar azonban nem a reformok polgári viszonyok között történő békés továbbfejlesztésében, hanem a korlátlan uralkodói abszolutizmus visszaállításában volt érdekelt, ezért hamis jelszavakat hangoztatva, ígérgetve, fenyegetve és az ősi „oszd meg és uralkodj” elvét alkalmazva szembeállította a magyarsággal a vele sorsközösségben élő Kárpát-medencei nemzetiségeket. Célja ezzel pusztán a pillanatnyi taktikai előny megszerzése volt, hogy miután úrrá lett a más tartományaiban is fellángoló forradalmakon, minden erejét Pest felé fordítva, visszaállíthassa hazánkban is az abszolutizmust.

(19.20)

Számunkra azonban mindez véres, pusztító és a térség népeinek egymáshoz való viszonyát azóta is meghatározó polgárháborút generált, elsősorban a vegyes etnikai összetételű Délvidéken, illetve Erdélyben.

Tisztelt Országgyűlés! A bécsi kamarilla hatásos aknamunkája következtében ezért 1848 nyarára felkelés robbant ki nemcsak a magyarsággal évszázados társnemzeti viszonyban élő horvátok, hanem a déli határőrvidéket védő szerbek és az Erdélybe a tatár, valamint a török támadásai elől a korábbi évszázadok folyamán befogadott románok körében is. Szeptemberben pedig Jellasics horvát bán már közvetlenül a fővárosra és az ott dolgozó törvényes magyar kormányra támadt hadseregével.

Eközben az erdélyi románság vélt vagy valós sérelmei megtorlására, valamint követelései azonnali megvalósítása érdekében már a nyár folyamán Habsburg-támogatással fegyverkezni kezdett, és nemzetőrségeket alakított Erdély-szerte. A szélsőségesen magyarellenes népvezérek, valamint pópák befolyása alá került erdélyi románság rövidesen lángba és vérbe borította Erdély földjét. A kirobbanó román népfelkelés a szeptember végén beterjesztett és példátlanul nagyvonalú nemzetiségi törvény ellenére is a bécsi udvarhoz kötötte sorsát. Ezzel pedig hátbatámadással fenyegette a Pesten székelő, Jellasiccsal harcoló törvényes magyar kormányt és egyben a modern polgári Magyarországot is.

Tisztelt Országgyűlés! E kétségbeejtő helyzetben gyűlt össze 1848. október 16-án Berzenczey László székelyföldi kormánybiztos hívására 60 ezer székely Agyagfalván, megoldást keresni arra, hogy „miként lehessen testvériesen helyreállítani a békét s ennek áldásaiban megvédeni a királyi széket s az ország megtámadott belcsendét”. A gyűlés ennek jegyében már-már az első napon rögtön kinyilvánította, hogy békésen viszonyul Erdély minden lakójához, de elvárja a felfegyverzett románoktól és szászoktól is, hogy „keblükben minden törvényellenes bujtogatásukat megszűntetvén a bujtogatókkal statárialiter bánjanak”, vagyis fejezzék be az értelmetlen lázongást, büntessék meg a főkolomposokat, és állítsák helyre Erdélyben a békét.

Nem véletlen, hogy már ekkor megszületett a „Szász és román testvérek, polgártársak” című kiáltvány, amely egyedülálló módon, bár sajnos a kölcsönösség legapróbb megnyilvánulása nélkül helyezkedett a teljes nemzetiségi tolerancia talajára, hisz az akkor összegyűlt székelyek kijelentették: „Mi tiszteljük nemzetiségtöket, nyelvetöket és vallástokat, s készek vagyunk azt fegyverünk élével is megoltalmazni.”

Másnap az agyagfalvi székely nemzetgyűlés egyhangúlag állást foglalt az áprilisi törvények védelmében, és fegyverkezni kezdett az Erdélyben tartózkodó császári csapatok és a Bécs, valamint saját pópáik által megtévesztett, ám annál nagyobb kegyetlenséggel tomboló erdélyi román népfelkelőkkel szemben.

A székelység tehát pontosan azt tette Agyagfalván, amit néhány hónappal korábban a magyar nemesség színe-java Pozsonyban, majd pedig Pesten. Megszavazta különféle középkorból maradt kiváltságainak és előjogainak eltörlését. Ezzel vállalta például az adófizetési kötelezettséget is, ami alól ősei évszázadokon át mentesek voltak, és amely kiváltságát évszázadokon át védte, ha kellett, akár fegyverrel is. Gondoljunk csak bele, manapság ki szavazná meg azt, hogy inkább fizessen, mint hogy ne fizessen adót! Gyanítom, meglehetősen kevesen. A székelység azonban ezt az áldozatot is vállalta azért, mert pontosan tudta, hogy helye a modern magyar nemzetben van, boldogulását és gyarapodását pedig nem avítt feudális, hanem polgári viszonyok között kell keresnie.

Azzal pedig, hogy az agyagfalvi gyűlés kimondta az áprilisi törvényekkel megszületett modern polgári Magyarország fegyveres védelmét, nem csupán a szabadságharc katonai megsemmisülésének elkerülését és ezzel az egyébként törvényesen működő országgyűlés és kormány munkájának folytatását tette lehetővé, de megvédte Erdély békés polgári lakosságát az osztrák katonák, valamint a hozzájuk csatlakozott román népfelkelők önkényeskedéseivel, fosztogatásaival szemben is. A döntés lélektani hatásai pedig még a közvetlen katonai erőviszonyokban bekövetkezett változás jelentőségén is alaposan túlmutatnak. A székelység egységes kiállása ugyanis pozitívan hatott mind a csatatereken harcolókra, mind pedig azokra, akik a hátországban segítették a magyar forradalom és a szabadságharc ügyét, nem utolsósorban pedig véglegesen kijelölte a székelység helyét az egységes magyar polgári nemzetben.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan tudom, hogy sok, nemzetben gondolkodó magyar embernek szívmelengető érzés a székelység önálló nemzeti mivoltáról beszélni, illetve azt szorgalmazni. Azt is pontosan tudom, hogy az interneten számos butaság kering ezzel kapcsolatban, hogy ha Magyarország önálló nemzetiséggé nyilvánítaná a székelyeket, akkor majd Romániának például rögtön területi autonómiát kellene biztosítani a számukra. E Ház előtt is volt ezzel kapcsolatban egy határozati javaslat, amiben arra kértek fel bennünket, hogy támogassuk a székelység nemzeti kisebbségként történő elismerését.

Ám e kezdeményezés sikere éppen az ellentétes hatást váltotta volna ki, az autonómiát támogató anyaországtól szakította volna el és tette volna eszköztelenebbé a székelységet ebben a küzdelemben. Ezért is tartom fontosnak tisztázni: mind a Jobbik és szerintem a téma iránt érzékenységgel rendelkező összes parlamenti párt úgy gondolta, hogy a székelység legkésőbb 170 esztendővel ezelőtt, az agyagfalvi gyűlésen bebizonyította, hogy az egységes modern polgári magyar nemzet része, és közös ügyeinket akár fegyverrel és vére árán is hajlandó megvédelmezni.

A román Securitate a nyolcvanas évek óta dolgozik újbóli szétválasztásunkon, legutóbb is láttunk erre példát, mégis ne legyen kétségünk afelől, hogy ha ennek sokan bedőltek volna, akkor annak a következménye az lenne, hogy még több helyen vissza lehessen nyesni például a nyelvhasználati jogokat, hiszen a magukat székelynek vallók számát gond nélkül vonták volna le a magyar nyelvet használók számából. A kezdeményezést azonban a székelység erős immunrendszere azonnal kilökte magából, az Erdély területén élő mintegy 650-700 ezer székelyből alig több mint ezren vallották magukat székelynek a kérdezőbiztosok előtt magyar helyett. Mi sem bizonyítja ennél jobban azt, hogy az agyagfalvi ősök döntése ma is eleven Székelyföldön, hisz a helyiek boldogulásukat és gyarapodásukat is továbbra is az egységes magyar nemzet részeként képzelik el.

Tisztelt Országgyűlés! Nagy öröm számomra, hogy mint 1848-ban Agyagfalván a székelyek, úgy most a Magyar Országgyűlés is ritkán látott nemzeti konszenzust tud felmutatni. Volt már erre példa a kisebbségvédelmi kezdeményezés vagy éppen az ukrán oktatási törvény elítélése kapcsán, de ellenzéki indítvány esetében azért sokáig kellene itt közösen gondolkodnunk, míg találnánk egy ilyen javaslatot, főleg ha emlékezetpolitikáról, nemzetpolitikáról van szó.

Szeretném üdvözölni ezért, hogy a kormánypártok képesek voltak ebben az ügyben meghaladni sokszor tapasztalt magatartásukat, és csatlakoztak az előterjesztésemhez. Amikor október 16-án, a 170. évfordulón benyújtottam a javaslatot, arról beszéltem, hogy nem kívánjuk kisajátítani a kezdeményezést, ezért minden frakciót arra kértem, hogy csatlakozzon indítványunkhoz, és így tehessünk le egy valóban nemzeti konszenzussal elfogadott javaslatot a nemzet asztalára, erősítve ezzel a határokon átívelő összetartozásunkat, sorsközösségünket.

Mindezt alátámasztja, hogy a Nemzeti összetartozás bizottságának pár héttel ezelőtti ülése után volt alkalmam néhány szót váltani egyik vendégünkkel, Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével, aki szintén megerősítette, hogy keresve sem találhattunk volna jobb időpontot erre az emléknapra, hisz október 16-a a szimbóluma a középkori hagyományokon való túllendülésnek, a székelyföldi feudalizmus felszámolásának és a székelység modern polgári nemzethez való csatlakozásának. Úgy gondolom, hogy kitűnő üzenet ez székely testvéreinknek. Örülök, hogy javaslatunkhoz az LMP azonnal csatlakozott, köszönet érte. Majd pedig Gyurcsány Ferencék kivételével minden parlamenti párt nevére vette ezt. Így az a ritkán tapasztalt egyetértéssel kerülhet elfogadásra. Örömmel látjuk a baloldal nemzetpolitikai jellemfejlődését, köszönöm ezért az MSZP és a Párbeszéd támogatását is. (Korózs Lajos közbeszólása.)

Tisztelt Képviselőtársak! 1848-ban Budapest volt bajban, és a székelység sietett a segítségére. Ma azonban a Székelyföld és Erdély, illetve az ottani magyarság kerül egyre nagyobb bajba, mert az elfogyás, a pusztulás réme fenyegeti. A mi álláspontunk ez ügyben eddig is mindig világos volt: a Székelyföld széles körű, jól bevált dél-tiroli példán alapuló területi autonómiája nélkül nem képzelhető el az ott élők hosszú távú megmaradása és gyarapodása. Ez ügyben természetesen támogattuk és eddig is elismertük a különféle, oktatást, kultúrát, infrastruktúrát és gazdaságfejlesztést szolgáló kormányzati programok hasznosságát és eredményeit.

A székelyek azonban 1848-ban nem csupán küldték a pénzt vagy az ágyút, hanem saját magukat fegyverezték fel, hogy akár életük árán is megvédelmezzék a polgári Magyarországot.

(19.30)

Nekünk ma pontosan ugyanezt kell tennünk. A támogatások mellett hatékony diplomáciával kell kiállnunk Székelyföld jogos autonómiaküzdelme mellett. A mi lelki szemeink előtt egy olyan autonóm Székelyföld lebeg, amely főként nem magyarországi támogatásokból, hanem a helyben megtermelt és helyben felhasznált jövedelmekből képes gyarapodni és fiataljai számára jövőképet felmutatni. Egy olyan Székelyföld, amelynek jövőjét nem Bukarestben vagy Budapesten, hanem elsősorban Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen döntik el, miközben ehhez persze segítséget, támogatást kapnak akár a román, akár a magyar államtól. Egy olyan Székelyföld, amelyet a románság nem idegen testként kezel a román nemzetállamon belül, hanem olyan autonóm régióként, amely az ország és a térség stabilitásának alapvető záloga. És egy olyan Székelyföld, amely a legtermészetesebb módon elismeri és biztosítja a területén kisebbségben élő románok jogait is.

A jövőre megalakuló Európai Parlamentben is egyebek mellett ezért és a többi Kárpát-medencei magyarlakta régió területi és kulturális autonómiájáért kell majd harcolnia minden magyar képviselőnek, magunk is ezt fogjuk majd tenni, Gábor Áronék 170 évvel ezelőtti küzdelme és nemzeti együvé tartozásunk ugyanis ma erre kötelez bennünket.

Köszönöm, hogy meghallgattak, és kérem önöket, hogy támogassák a magyar-székely összetartozás napjáról szóló hatpárti előterjesztést. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Megkérdezem Potápi Árpád János államtitkár urat, kíván-e most szólni. (Jelzésre:) A végén, rendben. Köszönöm. Most a vezérszónoki felszólalások kerülnek sorra. Elsőként megadom a szót Pánczél Károlynak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

PÁNCZÉL KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Határozati javaslat a magyar-székely összetartozás napjáról, vagy mondhatjuk azt is, hogy a magyar-székely egység napjáról. Sokan azt mondják, egyes vélemények szerint ez egy evidencia, és felesleges ezt határozati javaslati formába önteni, én mégis amellett szeretnék érvelni, hogy ez egy fontos dolog, még ha természetes is ez mindannyiunk számára, vannak olyan dolgok, ami miatt érdemes megerősíteni ezt az egységet és ezt az összetartozást. Elsőként azzal indokolnám, amiről Szávay képviselőtársunk is beszélt, a nemzeti minimum kérdésével, és én egyébként azt gondolom, hogy pont a nemzetpolitika lehet az, aminek egyes alapvető kérdéseiben egyetérthetnek a magyar politika szereplői, a magyar politikai pártok, mert amikor azt mondjuk, hogy az a célunk, hogy a magyarság, bár szétszabdalva is él a Kárpát-medencében, de megmaradhasson a szülőföldjén, sőt ott gyarapodjon a szülőföldjén, akkor ez lehet egy olyan elv, amiben egy nemzeti egyetértés van.

Az, hogy Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarságért, ami szerepel az új Alaptörvényünk D) cikkelyében, vagy ahogy annak idején Szabó Dezső fogalmazott, hogy minden magyar felelős minden magyarért, azt gondolom, ez egy olyan alapelv, ami lehet egy nemzeti minimum. Mint ahogy az a két példa is igaz erre, amit képviselő úr felsorolt az elmúlt időszak parlamenti életéből. Ilyen volt az ukrán nyelvtörvény elleni közös fellépés, és ilyen volt a Minority SafePack, a nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezés melletti kiállás. És valóban, ezt a ma tárgyalt összetartozás napja határozati javaslatot is hat parlamenti párt nemcsak hogy támogatja, hanem előterjesztő képviselőket adott ehhez a határozati javaslathoz. Egyetlen parlamenti erő, az önmagát Demokratikus Koalíciónak nevező szélsőséges szekta az, aki nem támogatja ezt a határozati javaslatot.

Ez a határozati javaslat evidencia, amit mégis meg kell erősítenünk. Több oka is van ennek. Jó ideje szétszakítva élünk az erdélyi magyarságtól és benne a székelyföldi székelyektől, nemcsak száz éve, hanem több száz éve így van ez. Annak idején ott az erdélyi gyulák világa is olyan távoli, misztikus és különálló világ volt, és ez csak fokozódott akkor, amikor a XVI. században három részre szakadt az ország. A mai anyaország közepén a török hódoltság volt, nyugati és északi keskeny sávjában a Habsburgok uralta Magyar Királyság, és létezett különállva az Erdélyi Fejedelemség, aminek történelmünkben megvolt az a jelentősége, hogy akkor, abban az időben, amikor haza nem létezett, csak nemzet, az az Erdélyi Fejedelemség testesítette meg a magyar államiságot.

A török kiűzése után is külön kezelték Erdélyt, hiszen a Habsburg-uralom alatt az Erdélyi Fejedelemség külön igazgatás alatt szerepelt a birodalomban, és pontosan erre vonatkoztak a ’48-as idők, hiszen ’48 márciusában is a 12 pont egyik hangsúlyos eleme volt az unió Erdéllyel. És trianoni elszakítottságunk, szétszakítottságunk most már közel száz esztendejéről is sokszor ejtettünk szót.

A kapcsolat helyreállításáért, határokon átívelő helyreállításáért sokat tettünk az elmúlt időkben. Alapvető tény, amit egyébként a „székely-magyar” szókapcsolat is kifejez, hogy egy magyar nép tagjai vagyunk. Egyébként a székelység léte erőt ad nemzeti identitásunkhoz, és viszont is, az anyaország és más határon túli magyar közösségek is erőt kapnak és adnak a székelységnek és az ő fennmaradásukhoz Romániában. Evidencia és mégis megerősítjük ezt az összetartozást, és a megosztás volna a legnagyobb hiba.

Egy-két héttel ezelőtt tárgyalta itt a Magyar Országgyűlés azt a javaslatot, amely szerint a székelység, a székelyek egy külön nemzetiség Magyarországon. Nagyon helyesen a parlamenti többség ezt a kezdeményezést elutasította, bármennyire is rokonszenvezünk a székelyekkel, akár a Magyarországon élő székelyekkel, mégis egy ilyennek a támogatása, amikor arról döntünk, hogy különállunk magyarok és székelyek, ez nemcsak hiba, hanem bűn lenne. Bűn lenne lehetőséget adni egy következő román népszámláláson ahhoz, hogy a kérdezőbiztos feltegye azt a kérdést, hogy „Magyar vagy, vagy székely vagy?” Mindjárt nem egy másfél milliós magyar közösségről beszélünk Romániában, hanem akkor sokkal kevesebbről, és ez a megosztás tovább veszélyeztetné a magyarság megmaradását, nyelvhasználatát, kultúrához való hozzáférését.

Tisztelt Ház! A magyar-székely összetartozás erőt ad a székelyeknek. Azt gondolom, hogy ha ezt a határozati javaslatot elfogadjuk, ez erőt ad a harcukhoz, ahhoz a harchoz, amit az autonómiáért vagy az önrendelkezésükért vívnak. Meggyőződésem, hogy az autonómia az, ami valóban a hosszú távú megmaradást, boldogulást segíti, és egyébként a többségi állam számára is elhozza a társadalmi békét és a prosperitást.

Ehhez minden segítséget meg kell adnunk, ha kell, gazdasági eszközökkel, ha kell, politikai eszközökkel vagy ha kell, diplomáciai eszközökkel, hogy ebben segítsük a székelyeket. Bethlen Gábor szavaihoz nyúlnék vissza, aki azt mondta, hogy nem tudjuk mindig megtenni azt, amit kell, de mindig tegyük meg azt, amit lehet. És amit lehet, azt most is tegyük majd meg a székelyek támogatása ügyében.

A határozati javaslat egy történelmi eseményre is emlékezik. Egy főhajtás a székely hősiesség előtt, főhajtás az agyagfalvi székely nemzetgyűlés előtt. Akkor, ott a székelyek kiálltak a nemzetért, kiálltak az áprilisi törvényekért, és a Habsburgok által feldühített tömegekkel szemben képesek voltak megvédeni a forradalom eredményeit, valamint az erdélyi lakosok biztonságát is garantálták.

Tiszteletre méltó volt a kiállásuk és a magyar nemzet iránt tanúsított szeretetük, amelyről méltóképpen kell emlékezni.

(19.40)

Emlékezzünk erre a 60 ezer székelyre és 1848. október 16-ára!

Szeretnék köszönetet mondani államtitkár úrnak, rajta keresztül a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak, a kormánynak, hiszen ez az ügy már nem először van napirenden. Szávay képviselő úr egy kérdésében is ezt kérdezte, a magyar-székely összetartozás napját, hogy milyen a kormány hozzáállása ehhez a határozati javaslathoz, és akkor államtitkár úr elmondta, hogy az agyagfalvi kis múzeum további fejlesztésére 20 millió forintot biztosít a magyar kormány. Köszönjük, hogy ezzel is a jövő évben még szebbé teszi az ottani erdélyi megemlékezéseket is.

A Fidesz-frakció támogatni fogja a határozati javaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Potocskáné Kőrösi Anitának, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mind az expozéhoz, mind fideszes képviselőtársam vezérszónoki felszólalásához szeretnék csatlakozni, és ezúttal az agyagfalvi dicsőségre emlékezve, az ottani székelyek cselekedetére emlékezve, kérem, engedjék meg, hogy egy személyes élményemet osszam meg, ezzel bizonyítva azt, hogy a magyar-székely összetartozás napja egy olyan méltó megemlékezés erre a barátságra, erre az összetartozásra, amely, nem lehet kérdéses, hogy Magyarország Országgyűlésének, a parlamentnek ezt támogatnia kell.Négy évvel ezelőtt volt alkalmam először Székelyföldre látogatni, Siófok alpolgármestereként Gyergyószentmiklós testvérvárosba látogattunk. Az az érzés, amikor az ember elhagyja hazáját, megy 400 kilométert, és ott a magyarok szeretettel, magyar anyanyelven fogadják, és egy olyan barátságos hangulat van minden egyes megbeszélésen, még azokon a megbeszéléseken is, amelyek hivatalosak, érezni azt a szeretetet, amely felénk árad; nekem ez bizonyította be azt, hogy hiába vannak elcsatolva, hiába élnek sok száz kilométerre innen székely testvéreink, az összetartozás mindvégig fenn fog állni, és ez a nap az, amelyik október 16-át a magyar-székely összetartozás napjává tudja nyilvánítani, és itt fogjuk tudni méltóképpen megünnepelni, és ami a határozati javaslatban egy olyan pont, emlékérmék, emlékbélyegek kiadása, erre még jobban rá tudnak erősíteni.

Még egy élményemet szeretném megosztani önökkel. Minden évben decemberben látogattam el Gyergyószentmiklósba, de idén a családommal, a madarasi Hargitára is eljutottam nyáron. Ott az ember könnye kicsordul. Az a légkör lengi be Székelyföldet, és ezzel a nappal, amelyet tisztelettel én is megköszönök képviselőtársaimnak, hogy ez egy hatpárti előterjesztés tudott lenni, és ebben önök támogattak minket és Szávay István képviselőtársamat, hogy október 16-a a magyar-székely összetartozás napja legyen. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Most megadom a szót Juhász Hajnalkának, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

JUHÁSZ HAJNALKA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2010 óta a Fidesz-KDNP-kormánynak köszönhetően vitathatatlan eredményeket értünk el a nemzetpolitikában, lefektetve annak egységes kereteit. Ennek egyik alappillére Alaptörvényünk D) cikkelye, amelyet képviselőtársam is említett, amely kimondja a felelősségviselést a határon kívül élő magyarok sorsáért. Szintén ilyen kiemelt fontossággal bír a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényünk is. Az egymillió új magyar állampolgár is sikeres nemzetépítésünket igazolja. A magyar-székely összetartozás napjára vonatkozó határozati javaslatot a KDNP támogatja, hiszen elkötelezett az egységes nemzetben való gondolkodás iránt. Fontosnak tartjuk az október 16-i, 1848. évi agyagfalvi székely nemzetgyűlésről való megemlékezést, valamint tisztelettel adózunk azon székely honfitársainknak, akik tanúbizonyságot tettek Magyarország és az egyetemes magyarság ügye iránt. Mindazon törekvések, amelyek elősegítik és megerősítik a magyarság és a székelység összetartozását, összhangban Alaptörvényünk D) cikkelyével, kiemelt fontossággal bírnak.

Végezetül engedjék meg, hogy itt idézzek Orbán Viktor miniszterelnök úr beszédéből egy részletet, amelyet Tusnádfürdőn, a 29. bálványosi nyári szabadegyetemen mondott el: „Tudjuk, hogy Bukarestben azt mondogatják, hogy Székelyföld nem is létezik. A tény azonban az, hogy már akkor is létezett, amikor modern Románia még nem, és ahogy itt körülnézek, ismerve az ittenieket, nyugodtan mondhatom, hogy Székelyföld még akkor is létezni fog, amikor már egész Európa behódolt az iszlámnak.” Ebben biztosak lehetünk. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Most megadom a szót Korózs Lajosnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném előrebocsátani, hogy mi ezt az országgyűlési határozati javaslatot támogatni fogjuk, és ennek két oka is van. Az egyik: én végképp nem szerettem volna aktuálpolitizálni, ellentétben az előttem felszólalóval, de mégis kikívánkozik belőlem egy mondat, mégpedig az, hogy ma Brüsszelben a magyar európai parlamenti képviselők kaptak egy meghívót a román államtól, lévén a román állam 100 éves. Ha jól belegondolok, lehet, hogy ezt még én is meg fogom érni, hogy 100 éves leszek, ezt természetesen csak némi malíciával mondtam. Ebben a meghívóban undorító módon az szerepel, hogy 1918-ban az erdélyi magyarok úgy szavaztak, úgy döntöttek, hogy csatlakoznak Romániához. Éppen az egyik képviselőtársam írt nekem  úgy képviselőtársam, hogy ő Brüsszelben, de azonos pártállásúak voltunk , és mondta, hogy határozottan visszautasítja ezt a fogadást és egyebeket, nagyon helyesen nem vesznek részt a román állami ünnepen. Ki kell hogy mondjam, ez egy undorító dolog.Annál is inkább mondom ezt, most Szávay képviselőtársam expozéjához kapcsolódva, hogy igen, példát mutattak a székelyek, pedig a történelem azért nem volt kegyes hozzájuk. Annál is inkább, merthogy itt szóba került a császárság kora, tudnám én is említeni a mádéfalvi veszedelmet, hogy hányszor, de hányszor forgácsolódott szét a magyarság és többek között a székelység, hogy gyakorlatilag a szülőföldjüket közel 300 évvel ezelőtt el kellett hagyniuk, majd aztán hogyan forgácsolódott szét a székelység és a magyarság Erdélyben. Ide kell hogy citáljam Sára Sándor nagyszerű dokumentumfilmjét, a „Sír az út előttem” címűt, és még sorolhatnék számtalan történelmi példát.

A sors fintora, hogy az 1848-as forradalomban és szabadságharcban  lévén a családom is érintve volt benne, nem is akármilyen poszton és szinten , kérem szépen, azért azt meg kell jegyeznünk, hogy a székelység a saját maga honvédelmét megszervezve ugyanakkor deklarálta az ott élő németeknek, szászoknak, románoknak az egyenlőséget. A békét közvetítették, és a sors fintora, hogy épp azok a románok fordultak szembe az akkori székelyekkel, akiknek éppen a szabadságot hozta el, a polgári felszabadulást, a jobbágyfelszabadulást hozta el az akkori magyar politika, és benne a székelyföldi gondolkodó politikusok és cselekvők éppen a felszabadulást hozták el nekik. Ezt mindenképp el kellett mondanom az előterjesztés támogatása kapcsán.

Ezen túlmenően azt is gondolom, hogy minden olyan kezdeményezést támogatni kell, amely akár tudományos konferenciák, akár különböző tanácskozások, kiadványok, emlékünnepségek megtartását szorgalmazza, és én magam is azt gondolom, hogy ha valamire kell áldoznia a kormánynak, akkor ezekre a rendezvényekre, konferenciákra, tudományos értekezésekre, kiadványokra feltétlen a költségvetésben forrásokat kell biztosítani. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most két percben megadom a szót Zsigmond Barna Pál képviselő úrnak.

(19.50)

DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék székely származású képviselőként is reagálni az elhangzottakra. Mindenekelőtt üdvözlöm az előterjesztést, a határozati javaslatot. Azt is üdvözlöm, hogy mind a hat párt támogatja, a mai nap a székelyek ismét meghozták a békét ide, a tisztelt Házba, hiszen a parázs hangulatú viták után jó megélni, megérni egy ilyen típusú vitát is, vagy ilyen típusú parlamenti eszmecserét is. Úgyhogy külön örömmel köszöntöm ezt az egységet a székely ügy körül. A bizottsági vitában azt hangoztattam, hogy evidenciáról nem biztos, hogy kell hozni határozati javaslatot, hiszen egyértelmű, hogy a székely és a magyar nemzet összetartozik, egy, ha úgy tetszik. De támadás érte ezt az egységet azzal a diverzióval, amely szerint nemzetiségként szerették volna elismertetni a székelyeket Magyarországon.

Tehát fontos, hogy kiálljunk az igazunk mellett, és ezekben a nehéz időkben, a százéves évforduló kapcsán is fontos, hogy kiálljunk a székelyek mellett, kiálljunk az autonómia mellett, ahogy azt Pánczél képviselő úr is mondta.

Ennek az egységnek persze alapja az a nemzetpolitika, amelyet az elmúlt nyolc évben megteremtett az Orbán Viktor vezette magyar kormány, és amelyet államtitkár úr vezetésével a Nemzetpolitikai Államtitkárság ma is képvisel, és ma is kitűnően visz. Fontos, hogy ez a nemzetpolitikai egység megmaradjon.

S talán még annyit, hogy Nacsa Lőrinc képviselőtársammal együtt kezdeményeztük azt, hogy a cím ne „összetartozás” legyen, hanem „egység” legyen, tehát a címben is kifejezésre juttassuk azt, hogy nem két különböző dolog összetartozásáról van szó, hanem egy evidens egység megerősítéséről. Úgyhogy nagy tisztelettel kezdeményeznénk a cím megváltoztatását, hogy ne a magyar-székely összetartozás napjáról szóljon az előterjesztés, hanem a magyar-székely egység napjáról, ezzel is kifejezve azt, hogy itt nem két különböző rész összetartozásáról van szó, hanem egy nagy egység megerősítéséről.

Mindenképpen támogatom a határozati javaslatot. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Potápi Árpád János államtitkár úrnak.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A fiam négy-öt éves lehetett, amikor megkérdezte tőlem, hogy apa, te székely vagy, anya magyar, akkor én milyen származású vagyok. Én erre azt feleltem, hogy te, fiam, székely vagy, és ő erre azt felelte, hogy jaj, de jó. Azt gondolom, ez az adoma is mutatja azt, hogy mi, székelyek mindig hajlamosak vagyunk egy kicsit különbnek érezni magunkat a többi magyarságnál vagy talán a világ összes népénél is. Ez abból is adódhat, hogy a székelység mindig is  ahogy a beszédekben elhangzott  saját maga kellett megszervezze a saját közigazgatási, katonai, politikai életét. S még inkább magára volt utalva a Kárpát-medencében, mint a magyarság többi része, hiszen a központoktól sokszor külön fejlődve, és esetlegesen sokkal nehezebb körülmények között fejlődve élte le az ezer vagy ezerszáz éves történetét.

Tudjuk azt, hogy a székelység nélkül talán ma nem is beszélhetnénk Magyarországról, nem is beszélhetnénk magyar nemzetről, hiszen az elmúlt ezer-ezerszáz évben ők védték meg Magyarország határait, később pedig a keleti határait is. Nem volt olyan magyar hadjárat, királyi vagy más egyéb hadjárat, ahol a székelyek ne lettek volna ott Magyarországot és az egész magyarságot képviselve, illetve védelmezve. Így volt ez a tatárok elleni több évszázados küzdelemben, hiszen az utolsó tatárjárás, amit nem szoktunk emlegetni, 1717-ben történt meg, s így volt ez a török hadjáratok idején is, amikor nemcsak Erdélyt védelmezték, hanem sokszor egész Magyarországot, és később az újkorban is. Ennek egyik ékes bizonyítéka az, hogy Austerlitzben ott van az a kopjafa, amely az ott elesett székely katonák emlékét szolgálja, hiszen a három császár csatájában, amely 1805. december 2-án volt, ott voltak a székely katonák is, hűségesen szolgálva Magyarországot, a birodalmat. S még inkább így volt a világháborúk során.

Azt gondolom, hogy ez az összetartozás vagy egység napja  majd dönt a parlament, hogy melyiket támogatja  a későbbiekben, már itt a vita kapcsán is, ha ezt egyáltalán vitának lehet nevezni, alkalmat adott, és majd a későbbiekben minden évben legalább a megemlékezés napján lehetőséget teremt nekünk arra, hogy akár a történelmi eseményekre emlékezzünk, akár a mai körülményekre, az autonómiaküzdelmekre, s mindazokra a kérdésekre, amik a nemzetpolitikában napirenden vannak. S talán arra is alkalmat ad ez a nap, hogy más híres eseményekre, történelmi eseményekre is vissza tudjunk emlékezni.

A hétvégén került sor Csíkszeredában a Mikó-várban a Csíki Székely Múzeumban a megemlékezésre, a száz évvel ezelőtt létrejött székely hadosztályra, amelyet nem is egy magyar ember, hanem egy császári katonatiszt, Kratochwil Károly hozott végre, szervezett meg, és amely székely és nem székely katonákból állt.

Ez volt az egyetlen olyan katonai erő, amely a felbomlásban, az anarchiában, a nihilben, amikor Budapesten az országnak nemzetáruló kormánya volt, akkor ők ott, távol Budapesttől összefogva az országot egyedüliként védelmezték, és több mint fél éven keresztül egyedüliként harcoltak azért, hogy a betolakodóktól távol tartsák, megvédelmezzék Erdélyt, megvédelmezzék a családjaikat, utána pedig Magyarországot. Erre emlékeztünk a hétvégén. Köszönetet szeretnék mondani egyrészt a Hargita megyei önkormányzatnak, Csíkszereda megyei jogú város önkormányzatának és a magyar főkonzulátusnak, amelyek ezt az ünnepi rendezvényt, a háromnapos konferenciát megszervezték.

S természetesen, mint ahogy említettem, alkalmunk nyílik arra is, hogy megemlékezzünk arról, hogy 1914-18 között a székelyek és nem székelyek, magyarok együtt védelmeztük Magyarországot az első világháborúban, és később, 1944-45-ben az Arbat-vonalon szolgálva szintén ott voltak ezek a katonák.

Azt gondolom, hogy egy remek kezdeményezésről van szó, egy olyan kezdeményezésről, amely nemcsak a székelyeket és a magyarokat fogja össze, hanem talán a parlamentnek is lehetőséget teremt, hogy a zilált belpolitikai helyzetben tudjunk beszélni normális hangmederben, és egységet tudjunk idevarázsolni így karácsony előtt. Azt gondolom, hogy ez egy remek alkalom. Szeretnék köszönetet mondani mind Szávay képviselő úrnak, mind pedig azoknak a képviselőknek, akik csatlakoztak ehhez az előterjesztéshez.

Természetesen, mint ahogy már kétszer elmondtam, a kormány támogatja az előterjesztést, és javasolja a parlamentnek, hogy ezt fogadja el. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni az elhangzottakhoz. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt, így az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, hogy kíván-e hozzászólni. (Szávay István: Igen.) Szávay István képviselő úré a szó.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Már eddig is úgy voltam vele, nyolc, lassan kilenc Országgyűlésben eltöltött év után, hogy az eddigi képviselői munkám legnagyszerűbb alkalmainak vagy időpontjainak azt tartottam, amikor valami igazán fontoshoz és a szívemhez igazán közel álló ügyhöz magam is hozzá tudtam járulni. Ilyen alkalom volt, és talán az egyik legfontosabb számomra, amikor annak idején az igen gombot megnyomhattam a kettős állampolgárságról szóló törvény szavazásánál. Kicsit hasonló érzésem van most is, amikor ez a hozzájárulásom egy talán később is megmaradó ügyhöz ennél is egy kicsit több lehet, és majd valószínűleg valami hasonlót fogok érezni akkor is, amikor ennek a törvénynek a végszavazására sor kerülhet. Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólását. Köszönöm szépen mindenkinek, amit hozzárakott még azokhoz a gondolatokhoz, amelyeket magam is megpróbáltam a javaslat kapcsán összefoglalni, legyen szó történelmi kitekintésről, személyes élmények megosztásáról vagy akár az elmúlt év ezzel kapcsolatos eredményeiről való beszámolásról.

(20.00)

Köszönöm a parlamenti pártoknak, akik ehhez csatlakoztak. Valóban egy majdnem teljes konszenzus van. Én nem vártam különösebben sok jóindulatot a Demokratikus Koalíciótól ezzel az üggyel kapcsolatban, most sem érezték fontosnak, hogy eljöjjenek. Én, talán egy kicsit furcsa módon, innen mégis azt kérem tőlük, még van idő, hogy megfontolják az elutasító álláspontjukat. Megleszünk nélkülük is nyilvánvalóan, de talán egy picit még erősebb lehetne ez a konszenzus, ha a magyar parlament kijelzőjén nem jelennének meg tartózkodó és rosszabb esetben nem szavazatok ennek a javaslatnak a végszavazásánál. Mondom ezt úgy, hogy illúzióim különösebben nincsenek.

Köszönöm államtitkár úrnak a kezdettől meglévő támogatását ehhez az ügyhöz, amit egyébként egy olyan napirend előtti felszólalásomban vetettem föl, amelyet a parlamenti szokásjog szerint nem kell előre leadni, tehát annak ellenére, hogy egy váratlanul, ellenzékhez méltó módon váratlanul feltett kérdés volt, államtitkár úr a válaszában azonnal azt mondta, hogy megvizsgálja majd a javaslatot. Azt hiszem, úgy fogalmazott talán, hogy nem áll öntől messze ez a gondolat.

Nagyon fontos, hogy megköszönjem innen is, hiszen fontos volt ebben az ügyben Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr támogatása, egyetértése is.

Többen felvetették, magam is beszéltem arról, hogy abban a politikai helyzetben, ahol nagyon sok minden, nagyon sok véleménykülönbség elválasztja egymástól a kormánypártokat és az ellenzéket, sőt számos kérdésben az ellenzék pártjait is különböző keresztül-kasul való logikák alapján, mégis fontos, hogy egy olyan vitát folytathassunk, ami, ahogy államtitkár úr fogalmazott, tulajdonképpen nem is volt vita.

Többen felhívták kormánypárti képviselőtársaim is a figyelmet arra, hogy jó lenne több ilyen alkalom, jó lenne, ha a nemzetpolitikában a legfontosabb kérdésekben ilyen egyetértés mutatkozhatna.

Én ennek a szükségét a magam részéről szintén szeretném megerősíteni. A legtöbb alkalommal egyébként eddig sem rajtunk múlt ezeknek a konszenzusoknak a kialakítása. Mindig úgy fogalmaztam korábban, talán államtitkár úr már egy kicsit unja is, hogy a konstruktív ellenzékiséghez néha kell egy kis konstruktív kormánypártiság is. Nagyon örülök, hogy ez ebben az ügyben megvan, és tényleg bízom benne, hogy legalább a nemzetpolitikai kérdésekben, legalább azokban az ügyekben, amelyek tényleg az összmagyarságról szólnak, egy kicsit több megértést és egy kicsit több együttműködés keresését láthatjuk majd a jövőben. Mi a magunk részéről mindenképpen ezen leszünk.

Nagy öröm számomra tehát, hogy egy ekkora támogatás van e mögött a javaslat mögött, nyilván itt majd az előterjesztő képviselőtársakkal kell megvitatni a különböző módosító javaslatokat, de szeretném hangsúlyozni ismételten azt, amit a javaslat felvetésekor is elmondtam, hogy mindenképpen azt tartjuk fontosnak, hogy minden kérdésben közösen tudjunk ebben az ügyben dönteni, egy közös, konszenzusos javaslatot tudjunk a Ház elé hozni. Eleve ez a szándék motiválta azt, amikor az egész ügyhöz úgy álltunk hozzá kezdettől fogva, hogy más frakciók csatlakozását is kértük, nem pusztán csak a javaslat támogatását.

Nagy öröm számomra, ezt még egyszer szeretném kihangsúlyozni, ha megengedik a végén, bár az előterjesztői expozémban már ezt közöltem, fontosnak tartom, hogy Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is támogatásáról biztosította ezt a javaslatot, és maga is az időpontválasztást is jónak, megfelelőnek tartotta.

Bízom benne, hogy ebből valóban egy olyan emléknap lehet, amely az évek múlásával tartalmasabb és még színesebb programokkal járulhat hozzá a magyar-székely összetartozáshoz, a magyar-székely egységhez, és ahhoz, hogy a magyarországi magyarok, a magyarországi magyar fiatalok is ezt az összetartozást, ezt az egységet minél inkább megélhessék, ezzel is erősítve a Kárpát-medencei sorsközösségünket, ezzel is erősítve a nemzeti összetartozás egyébként is nagyszerű érzését. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)

Felszólalások:   161-176   177-192   193-208      Ülésnap adatai