Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hallottuk a költségvetési bizottság többségi véleményéről a jelentést. Mindjárt azzal kell kezdenem a hűség és pontosság nevében, hogy volt vita, és elég határozottan - igenis, határozottan - kinyilatkoztatott a különvélemény, más vélemény a kisebbségi, ellenzéki képviselők részéről. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség bizottságban lévő képviselői, többen is, hozzászóltak - a hozzászólás elég rövid volt, az enyém is, én is hozzászóltam -, szóval, képviselő úr, amikor azt mondja, hogy az ellenzéki képviselők nem vettek részt, az téves értelmezése annak, ami történt, de a jegyzőkönyv nyilván tanúskodik a valóságról. Nos, ez az én feladatom itt - mondom én magamnak, és gondolom, az Országgyűlés elvárja -, hogy kiegészítsem, pontosítsam azt, ami történt.

Igen, kifejeztük azt a nézetünket, hogy a kormány által hozzánk, az Országgyűlésnek benyújtott határozati javaslat, hát, diplomatikusan és barátságosan kifejezve, nem egy határozati javaslat, nem tartalmaz annyi elemet és lényeget, hogy erről az Országgyűlés határozzon. Talán egy pontosabb cím az lenne, hogy vázlat - na de hát az Országgyűlés általában nem foglalkozik vázlattal. Ez egy törvényalkotó testület, a kormányt figyeli és ellenőrzi; de vázlatokat szívesen meghallgatunk, megnézünk egyenként, és inspirálunk embereket, hogy gondolkozzanak, gondolataikat vázolják fel, és én magam igen értékelem azt, hogy dr. Kóka János miniszter úr a gondolatait felvázolta.

Ez az iromány, ami a kezünkben van, másfél-két oldal: ez egy tiszteletreméltó vázlat. Hogyha az ember elmegy egy érdek-képviseleti ülésre, Kereskedelmi és Iparkamara, vagy elmegy egy egyetemi szemináriumba, vagy elmegy valahová, ahol kívánja megosztani másokkal a gondolatait egy témáról, akkor készít egy vázlatot. Ha ez volna a címe az irománynak - tetszik hallani, irománynak nevezem -, akkor azt mondanám, hogy egy tiszteletreméltó próbálkozás, ennek alapján el lehet indulni, beszélgetni a témáról, még arról a témáról is, amit ez igényel, nevezetesen ezt a címet, hogy “az elkövetkezendő tíz évben követendő gazdaságpolitika alapelveirőlö. Itt Magyarországról van szó, az egész Magyarországról, gazdaságpolitikai alapelvekről. Alapelvek ritkán fejezhetők ki ilyen félsoros vagy másfél soros mondatokban; ismétlem, vázlata készíthető azoknak, és itt ez elkészült. Ha olyan keretekben mondhatnám el mondanivalómat, hogy elemezzem vagy csak felsoroljam vagy példázzam is, akkor tenném, de mivel az idő korlátozott, engedtessék meg, hogy egy vagy két példát mondjak.

Azt mondja az indoklás, hogy a határozati javaslat garanciaként szolgáljon. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hallgatóság! Ez nem szolgál garanciaként, ez egy nemes - még hajlandó vagyok ambiciózusnak is nevezni - vázlat. De akkor ne vezessük magunkat félre, mert különösen, aki hallgat bennünket, az ország és az országon kívüliek, azt mondják, hogy nahát, milyen nyelven beszélünk, ami vázlat, azt országgyűlési cselekvésnek nevezik?! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tehát arról van szó, hogy a kisebbségi vélemény az Országgyűlésben igenis ezzel az aggodalommal tartózkodott vagy ellenezte ezt (Az elnök ismét csenget.), és azt javasoljuk, hogy a miniszter úr, a kormány vegye ezt vissza, és jöjjön hozzánk egy alaposabb okmánnyal és tervezettel.

Köszönöm.