Felszólalás adatai

TÓTH SÁNDOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság megtárgyalta az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény módosítását. Tulajdonképpen mint általában, ha agrártörvényről vagy közlekedési, vagy költségvetési törvényről van szó, le is folytattuk az általános vitáját igen széles spektrumban.

Amikor 1997-ben megalkottuk ezt a törvényt széles körű társadalmi egyeztetés után, az volt a célja, hogy az infláció növekedésén felül a mindenkori nemzeti gazdasági növekedés ütemének megfelelő mértékben növekedjen az agrárgazdaság támogatása, és ezt oly módon kívántuk elérni, hogy minden évben a költségvetési időszak előtt, a költségvetés benyújtása előtt ez a parlament elé kerüljön megtárgyalásra, hogy azokat a megállapításokat, azt a helyzetértékelést az agrárium helyzetéről, jövedelempozícióiról, fejlődési folyamatokról meg tudjuk állapítani, és ez alapján a költségvetési törvényben rendelkezni tudjunk.

Vegyes volt a fogadtatása ennek a megállapításnak, hiszen nem minden évben sikerült benyújtani időben az agrárgazdaság értékeléséről szóló előterjesztést, és nem mindig sikerült a költségvetésben és más törvényekben érvényesíteni az ezekből levonható következtetéseket. Ugyan az Unió nem teszi kötelezővé, hogy agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt alkossunk, ugyanakkor valamennyien ellenzéki és kormánypárti oldalról is megállapítottuk, hogy erre szükség van az ágazat fontosságára való tekintettel. Így például Németországban, Ausztriában, Nagy-Britanniában és Franciaországban is van ilyen jellegű törvény, és ezt az utat nekünk is folytatni kell. Vita volt arról, hogy az október 15-ei dátum megfelel-e a beterjesztésnek. Mi azt mondjuk, hogy nem, sokkal hamarabb kell. Igaz, hogy pontosan nem rendelkezünk statisztikai adatokkal teljes biztonsággal az agrárgazdaság jövedelempozícióiról, de irányokat nagyon pontosan meg lehet határozni, és ennek a törvénynek mint kerettörvénynek a célja az, hogy a folyamatokra tudjon rávilágítani a beterjesztett jelentés, és ez alapján mezőgazdasági stratégiákat tudjunk kialakítani mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés vonatkozásában.

A konkrét feladatok megoldása az egyéb ágazati törvények megalkotásán keresztül válik lehetségessé. Nagy vita volt arról is, hogy a reálértéken való tartás a nemzeti támogatás szintjén megfelel-e azoknak az elvárásoknak, amit velünk szemben támasztanak. Mi azt mondtuk, hogy igen, ez fontos cél, és meg is kell őrizni. Ettől függetlenül az agrárgazdaság támogatása minden évben növekszik, az uniós támogatások növekedési ütemének megfelelően.

Természetesen a politikát sem lehetett kizárni ebből a vitából, hogy mikor milyen megállapításokra jutunk, nyilván a kormánypárti vagy ellenzéki pozíciótól függ. Mi viszont azt is elmondtuk, hogy ennek az 1997-ben megalkotott törvénynek egy nagy baja volt, hogy nem 1990-ben született meg, amikor egy olyan koncepciót lehetett volna kialakítani, egy olyan agrárstratégiát, hogy nem utánlövésnek minősülnek már az ilyen fejlesztési jellegű törvények, hanem akkor az élelmiszer-gazdaság privatizációjával együtt kellett volna olyan agrárgazdasági stratégiát kialakítani, ami most sokkal könnyebbé tenné talán a helyzetünket.

Mindezek után a költségvetési bizottság 15 kormánypárti igen és 10 ellenzéki nem szavazattal általános vitára alkalmasnak és elfogadásra ajánlja a parlamentnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)