Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy reflektáljak néhány olyan felvetésre, amelyek, úgy gondolom, hogy itt a Ház színe előtt is szükségesek.Először Z. Kárpát Dániel képviselőtársamnak mondom, hogy félreértés ne essék, én sem vagyok büszke a salátatörvényekre, és biztos vagyok benne, hogy ez nem kerül be a magyar törvényhozás arany annalesei közé. Ez egy olyan gyakorlat, amelyiket mindegyik kormány gyakorolja, az ellenzék ezt mindig kárhoztatja, de ugyanakkor a technikai praktikum indokolja, hogy egy-egy kormányzati intézmény azokat a javaslatokat, amik abban az időszakban elkészülnek, egyszerre hozza a tisztelt Ház elé, éppen azért, hogy a törvényhozás megfelelő időben szerezzen róluk tudomást, és legyen képes dönteni.

Az eszközkezelő  és itt a többi hozzászóló képviselőtársam felvetésére is reagálok. Ennek a vitának sem a kerete, sem a témája nem alkalmas arra, hogy a Magyarországon elmúlt tíz-egynéhány esztendőben kialakult devizahiteles konfliktus minden okát, eredőjét, felelősét és egyebét feltárjuk, biztos, hogy a szakma, a szakmai irodalom ezzel majd foglalkozni fog. Ugyanakkor a tények és ezek a számok bizonyítják, hogy azok az intézkedések, amelyeket a polgári kormány a valóban lehetetlen helyzetbe került, mintegy 700 ezer család megsegítésére fordított, azért azoknak az eredményét, és én úgy gondolom  és ezt azért a hozzászólásaikból egyébként köszönettel kihallottam , hogy azoknak a hasznosságát, bár részeredménynek minősítették, de nem vitatták. 700 ezer családnak segítettünk a forintosítással, az árfolyamgát rögzítésével 186 ezer család napi és azonnali gondjait enyhítettük, a végtörlesztés intézményével, amivel valóban nem tudott mindenki élni, de 170 ezer család tudott élni velük és a Nemzeti Eszközkezelő létrehozásával…

És, elnök úr, engedje meg, hogy egy személyes vonzatot tegyek: ’11 vagy ’12 nyarán, már nem is tudom pontosan, Vízkelety Mariann államigazgatási államtitkár kolléganőmmel együtt ültünk, és kockás papíron csináltuk az előterjesztést, és azon gondolkoztunk, hogy 2500 lakást vagy 5000 lakást írjunk bele az előterjesztésbe. Ezzel indultunk. Kérem szépen, 38 ezer lakást vásárolt meg az állam, és ebből most a végén a visszavásárlással a 38 ezerből 32 500 családnak küldtük ki a felszólítást, a többieknek a dolga időközben rendeződött. A 32 500-ból 31 900 család válaszolt vissza. Tehát a többsége visszaválaszolt, az érintettek 98 százaléka.

Ráadásul, az állam által biztosított kedvezményes visszavásárlási lehetőséget én az előzmények ismeretében  tehát hogy milyen körülmények között került erre sor  nem tartom olyan ördögtől valónak; azt, hogy valakik egy szerencsétlen pénzügyi tranzakció során elveszített lakásukat, amiben bérlőként bennmaradhattak lakni, tehát fedél volt a fejük felett, azt visszakapják tulajdonba, és továbbra is tulajdonosként lakják. Ezt 28 500 család vállalta, hogy egy összegben visszafizeti. És szeretném megerősíteni a képviselőtársam kétpercesében mondottakat: kérem, senki nem kerül az utcára, aki nem vette meg, azok, akik nem akarták életkoruk miatt, körülményeik miatt, vagy azt mondták, hogy nekik ez így jó, ahogy van, azok bérlőként továbbra is bennmaradnak a lakásban, és bérlőként ezt lakják.

Tehát én úgy gondolom, hogy ebben az eszközkezelővel kapcsolatos polémiánkban kérem, hogy ne alapvetően az elutasítás legyen. Magam is voltam ellenzéki politikus, ismerem az ellenzéki magatartás mozgatórugóit, de kérem, hogy itt ennek a Háznak a falai között ismerjük el, hogy nagyon sok családnak segített az elmúlt 7-8-9 évnek az intézménysora, és az eszközkezelőnek a működése, amely most befejezte a működését, elérte a célját, teljesítette a feladatát, és éppen ezért terjesztjük ezt elő.

A rozsdaövezeteknek és a barnaövezeteknek a dolgát nem részletezném, annyiban nem a történeti részt, de akit érdekel a dolog szakirodalmi része, az kérem, tanulmányozza, mondjuk, Közép-Angliának, az ipari forradalom bölcsőjének az 1960-as években végrehajtott rekultivációját, ami, azt hiszem, négy vagy öt grófságra terjedt ki, és kifejezetten egy állami program volt. Egy nagyon jelentős állami program, kétségtelen, egy 30 évre szóló program volt, ennek eredményeképpen egy akkor lepusztult, borzalmas képet mutató… Volt szerencsém látni a walesi bányászoktól kezdve a közép-angliai huszonvalahány acélműnek a 8-10 méteres ipari hulladékán élő, egyébként a dúsgazdag Angliában borzalmas körülmények között élő embereket. Ez 30 év után  nem azt mondom, hogy földi paradicsom  egy gyönyörű, zöld vidék, egy alapvetően megváltozott struktúra, kifejezetten állami programmal.

Ami a partnerséget, az egyeztetést, a tárgyalást illeti, itt engedjenek meg csak két ellenpéldát. Az egyik, amikor öt évvel ezelőtt  kétségtelen, hogy nem ezzel a fővárosi vezetéssel  a fővárosi agglomeráció állami átvételéről tárgyaltunk, tíz hónapig egyezkedtünk. Tarlós főpolgármester úr és az emberei hallatlan kellemetlen tárgyalópartnerek voltak, tíz hónapig rágtuk egymást, amíg megállapodtunk. És megállapodtunk, és tárgyaltunk, és megállapodtunk, és mind a mai napig, most idén jár le ennek a megállapodásnak a hatálya, és nagyon kíváncsi vagyok rá. Kérem képviselőtársaimat, írják fel maguknak, télen térjünk rá vissza, nagyon kíváncsi vagyok, hogy a jelenlegi fővárosi vezetéssel tudunke majd tíz hónapig eredménnyel tárgyalni.

A másik pedig: az ellenzékieknél ugyancsak részese voltam, amikor az úszó-világbajnokságra készültünk, és a XIII. kerületben megvalósuló, nagyon jelentős, egyébként ugyancsak az ellenzék által számos kritikával illetett, de egyébként rendkívül sikeres és látványos produktumokat értünk el. És kérem szépen, a XIII. kerületi ellenzéki önkormányzattal tárgyaltunk, leültünk, megegyeztünk, és a dolog teljes együttműködésben végbement.

Tehát kérem, ne vitassák el tőlünk a partneri szándékot, ne vitassák azt, hogy az önkormányzatokra partnerekként tekintünk. Az egy más kérdés, hogy vannak olyan nagy léptékű dolgok, és ez a mostani törvénymódosítás ezekre a nagy léptékű övezetekre vagy zónákra vonatkozik, ahol valamilyen profilt kell adni a dolgoknak.

(13.30)

De hogy az például milyen övezet, és itt valamelyik képviselőtársam kérdezte, talán Szakács képviselő úr vetette föl, hogy miért nem vonjuk be az önkormányzatokat az övezeti besorolásba  azért nem, mert a miáltalunk megállapított övezeti besorolás az, ami a szomszédos önkormányzati besorolás, tehát eleve azt fogadjuk el, amit az önkormányzatok mondtak. Tehát kérem, hogy higgyék el, vagy tételezzék fel rólunk  ne higgyenek el rólunk semmit, de tételezzék fel , hogy megvan ez a szándék, és tisztában vagyunk azzal, hogy nem lehet.

Külön téma, és nem akarom az elnök úr türelmét próbára tenni azzal, hogy a Városliget témáját elővegyem; kérem szépen, ne mindig bennünk keressék azért a hibát, akár a Városliget, akár a Lánchíd ügyében ne mindig a kormányban keressék a hibát. És amikor azt kérdezi, azt veti fel a képviselő úr, hogy egyáltalában meg akarunke egyezni, akkor kérem, hogy tegye fel a kérdést azért a jelenlegi fővárosi vezetésnek is, hogy ők meg akarnake egyáltalában egyezni, és képeseke egy olyan európai rangú és rendű, rendkívül látványos…  és nem igaz, hogy nem jó; jó a kultúrának, jó a zöldövezetnek, jó a főváros lakosságának, jó az érintett kerület lakosságának. A Városliget fejlesztésére, kérem, higgyék el, hogy évtizedek múlva mindenki büszke lesz, aki most itt ül, akik itt együtt ülünk, hogy abban a korban ültünk, és jót vagy rosszat mondtunk rá, de valamit mondtunk rá, részesei voltunk annak a fejlesztésnek. Száz évre vagy még többre fogja meghatározni Budapest jelentős részének az élhetőségét, a fejlődését.

Mesterházy képviselő úrnak mondom: kérem szépen, nem vonunk el önkormányzati jogokat, nincs rá szándék, ezek a törvényjavaslatok sehol, semmilyen részletében ilyet nem tartalmaznak, és ismétlem, ahol lehetne ezt csinálni.

A bérlakásépítési programot szintén felvetették. Kérem szépen, az első Orbán-kormány is megkezdett bérlakásépítési programokat, ez mindig előkerül, ezek hullámban jönnek, hogy hol a bérlakásokat, mert nagyon kellene, kell a fiataloknak, kell a kisebb lakás, kell a garzonlakás, kell a fiatal házasoknak, egy idő után pedig a tulajdon kerül előtérbe, akkor pedig az az igény, hogy ezeket adjuk el. Én kérem, hogy ezt ne egy kormányzati vagy gazdasági bizonytalanságnak tekintsék, hanem egy természetes folyamatnak, ami a családok létszámának és életkorának változásából és az ingatlanhoz fűződő viszonnyal kapcsolatos elvárásainkból fakad, arról nem is beszélve, hogy van a dolognak egy kulturális része. Van a világnak olyan része, ahol szinte nem ismerik a bérlakás fogalmát, és van, ahol bizony a lakásoknak a túlnyomó része bérlakás, mert olyan a lakosság mobilitási igénye, hogy nem kívánja magát ingatlantulajdonnal lekötni egy adott helyre.

Végezetül, nem a hangulata miatt, csak azért, mert még az én fülemet is megszúrta: Varju képviselő úr, azért az furcsa, amikor a DK emlegeti fel az újburzsoáziának a létét, és  hogy mondjam?  hányja a mi szemünkre, hogy az újburzsoázia létezik. Én úgy gondolom, hogy az újburzsoázia azért a DK soraiban is fellelhető, talán előbb is fellelhető volt, mint miközöttünk.

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget, és ismételten kérem, hogy aki tudja, az támogassa ezt a törvényjavaslatot, aki pedig nem, az is fogadja el, hogy ezt jó szándékkal terjesztettük elő. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)