Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Ha van hangom, akkor nem rabolom tovább a tisztelt Országgyűlés idejét. (Hollik István: Szabadon beszélhetsz!  Arató Gergely: Még!  Derültség az ellenzék soraiban.) Köszönöm, elnök úr, és köszönöm a technikai segítséget is. Tisztelt Képviselőtársak! Kedves Polgártársak! Abban a nehéz helyzetben vagyok, hogy Arató Gergely mindent elmondott, amit ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban el lehet mondani, úgyhogy épp arra készültem, amire ő felszólította az erősebb gyomrú polgártársainkat  azokat, akik követik a híreket, talán nem is kell külön kutatásra szólítani , éppen az Origónak, a Fidesz egyik legfontosabb propagandamédiájának a híreit gyűjtöttem ki az elmúlt hónapokból a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel kapcsolatban, hiszen ez az a csatorna, ez az a fórum, ahol a Fidesz tényleges vezetőinek szándéka sokkal őszintébben, sokkal egyenesebben, sokkal tisztábban megmutatkozik, mint az előttünk fekvő törvényjavaslat indoklásában, vagy mint akár az államtitkár úr, akár a Fidesz-KDNP-s képviselőtársaink felszólalásában.

Hogyha nem sértené az Országgyűlés méltóságát, akkor azt mondanám, hogy az az indoklás, miszerint a változó korhoz kell igazítani a működési struktúrát, és az ehhez hasonló futamok, azok ötven évvel ezelőtt is a bika ürülékének az angol kifejezésével lehetnének vagy lehettek volna illethetők, hogyha nagyon pontosak akarunk lenni. Olyan szófia beszéd ez, amelynek nemcsak hogy értelme nincsen, hanem pontosan tudjuk, hogy valós tartalma sincsen, a háttérben ettől tökéletesen független motivációk húzódnak meg.

Hollik István valóban volt olyan szíves bevallani becsomagolva, és valami konstruktív irányba próbálva fordítani, hogy itt a nemzeti kultúra képzőhelyének egyik leendő intézménye lehet majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem, hogyha ez az átalakítás megvalósul  hogyha nagyjából jól idézem a gondolatait, hellyel-közzel a lényeg megragadt , ami azt jelenti a fideszes szóhasználatban, KDNP-s szóhasználatban is, hogy az önök által balliberálisnak nevezett értékrenddel szemben álló értékrendet próbálnak ott meghonosítani vagy elültetni, miközben éppen Trianon századik évfordulóján nagyon visszás arról beszélni, amikor egy párt, egy pártcsalád, egy politikai irányzat kisajátítja magának a „nemzet”, a „nemzeti” fogalmát. Úgyhogy én ezt nem is ragoznám tovább.

Tényleg csak néhány címet idéznék. Az egyik témakör az Origo címei közül a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel kapcsolatban, amikor azt próbálják sulykolni, igazolni valamiféleképpen, hogy ez egy balliberális hely, bármit jelentsen is az  én zöldbaloldaliként nem is tudom pontosan értelmezni, hogy ez mi lehet. Egy jellemző címet hadd idézzek csak: „A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára szerint balliberális a Színház- és Filmművészeti Egyetem.” Ennél ütősebb címet…! Nem az a klasszikus kattintásvadász cím, de az üzenetet tökéletesen sulykolja. De rendszeresen ezzel a bélyegnek szánt jelzővel illetik a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. A másik témakör az, hogy itt ők mindenféle csúnya dolgokat csinálnának, és csúnya dolgoknak falaznának, úgy is mint szexuális zaklatási botrányok, és olyannyira, hogy nem elég, hogy a Fidesz-média szerint belterjessé vált volna az SZFE, de egyenesen a betegség gócaként aposztrofálják ebben a történetben az egyetemet.

Látszik, hogy egy folyamatos lejáratás zajlik ellenük egy olyan ügyben is, amely valójában nem az egyetemen, hanem egy színházban történt meg, és amellyel kapcsolatban, én azt gondolom, az egyetem nagyon határozott lépéseket tett. Ehhez képest nem állt le a hecckampány, hanem tényleg minden olyan, az egyetemhez köthető megszólalás, legyen az az egyetem tetszőleges oktatója vagy hallgatója által megjelenített, akár csak a nem nyilvános térben megjelenített vélemény, amely, őszintén szólva, hírértékkel a legritkább esetben bír, mégis a legnagyobb kormánypárti online újságnak a címlapjára kerülhet, hiszen része annak a lejárató hadjáratnak, amelyet  nem is tudom, mikor  legalább fél-egy éve kezdtek el a Színház- és Filmművészeti Egyetem ellen, aminek része például az, hogy nem nevezik ki az egyetem jogszerűen és legitimen megválasztott rektorát, majd a szemükre hányják, hogy nincsen kinevezett rektora az egyetemnek  teljes nonszensz, ezzel magukat alázzák meg.

Nyilván nem akarom még az eddiginél is rosszabb helyzetbe hozni a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, de volt most itt időm a pulpituson, és elolvastam az elmúlt hónapokat összefoglaló körlevelüket, ahol mintegy harminc oldalon keresztül az államtitkár úr, más kormányzati szereplők nyilatkozataival, interjúival, közleményeivel, az egyetem hasonló közleményeivel, leveleivel, kérdéseivel és az egész történetnek az adatolt kronológiájával összefoglalták, hogy mi is történt az elmúlt időszakban, amióta az átalakítást, a szerkezetváltást vagy modellváltást a Fidesz kultúrharcos vezetői a fejükbe vették.

Gyakorlatilag minden az ellenkezőjére fordult. Eleinte négy művészeti felsőoktatási intézmény összevonásáról volt szó, aztán kiderült, hogy tulajdonképpen bőven elég, hogyha a Színház- és Filmművészeti Egyetemet sikerül átszabni, szétrobbantani  ahogy Arató Gergely mondta. Eleinte még abban reménykedtek, és némi álnaiv  hogy is mondjam csak?  optimizmussal most is úgy tesznek, mint hogyha érdemi beleszólásuk lehetne abba, hogy kik lesznek majd az alapítványi formába kiszervezett egyetem tényleges vezetői, a kuratóriumi tagok, de nyilvánvalóan tudjuk, hogy itt a miniszteri kinevezés azt jelenti, hogy a fideszes kultúrharcosok legjava fogja a saját protezsáltjait benyomni az intézmény vezetésébe, és a kuratóriumon keresztül ők fogják irányítani az egyetemet, illetve azt, ami marad belőle vagy ami az átalakítás nyomán létrejön. És egyébként jó, hogy itt ül Pósán László, mert ő már hónapokkal ezelőtt elmondta valahol, a médiában lenyilatkozta, hogy hát, igen, itt ezt a vezetést le kell cserélni, és következménye kell lennie olyan dolgoknak is, amelyek nincsenek, és olyan vezetőket is le kell váltani, akik még ki sincsenek nevezve  gondolom, ez járhatott a fejében, miközben egyébként levelében a már önök által kinevezett kancellár is több mint problematikusnak nevezte az átalakításnak nemcsak az irányát, hanem ezt a sebességét is.

Összességében ebben a harmincoldalas körlevélben, összefoglalóban talán majdnem száz kérdést olvastam, amelyet megpróbáltak feltenni  fel is tettek  az illetékes vagy annak gondolt döntéshozóknak, ezeknek a nagy részére nem kaptak választ. Azt gondolom, hogy ezeknek a kérdéseknek a nagy részére nincs is válaszuk, ahol pedig van, ott nincs szándékuk megválaszolni ezeket a kérdéseket. Teljes bizonytalanságban tartják az intézményt, és valószínű, hogy az csak néhány fideszes kultúrpolitikai vezető vagy bozótharcos fejében van meg, hogy hogyan fog kinézni akár csak fél év múlva a Színház- és Filmművészeti Egyetem, ami  tekintve azt, hogy ez az intézmény micsoda kincs, hogy milyen nemzeti érték, ahogy azt Gurmai Zita képviselőtársunk hosszan ecsetelte  szerintem egy végtelenül szomorú és felelőtlen kártevés, amire készülnek.

Úgyhogy tudom, hogy nem nagyon adnak az ellenzéki képviselői aggályokra, bármilyen formában fejezzük is ki azokat, de hogyha megtennék, hogy ha tényleg nemzetben gondolkodó, értékekben gondolkodó, felelős kormányzati vagy adott esetben kormánypárti döntéshozóként járnának el, akkor egészen biztos, hogy ezt a szégyenteljes törvényjavaslatot visszavonnák, nem adnának terepet annak a lejárató és uszító kampánynak, amit néhányan folytattak az egyetem ellen az elmúlt hónapokban, megálljt parancsolnának a saját veszett kutyáiknak, és hagynák, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem a továbbiakban is nyugodtan, békében, autonóm módon folytathassa azt az értékes, teremtő munkát, amit az elmúlt években és évtizedekben folytatott. Köszönöm szépen. (Taps a DK, az LMP és az MSZP soraiban.)

(21.00)