Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Megkérem képviselőtársaimat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni, folytatjuk munkánkat. (Csenget.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya közötti nukleáris energia békés célú felhasználása terén folytatandó együttműködésről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/13628. számon megismerhették. Az elfogadott napirendnek megfelelően a vita első szakaszában az előterjesztői expozéra, a bizottsági álláspontok ismertetésére, valamint a vezérszónokok felszólalására kerül sor. A további képviselői felszólalásokra az esti órákban lesz lehetőség.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 35 perces időkeretben. Öné a szó, miniszter úr.

VARGA MIHÁLY nemzetgazdasági miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai nap több parlamenti bizottság is tárgyalta már a paksi dokumentumokat, és a parlament ülésén is, plenáris ülésén több alkalommal volt szó róla, de most engedjék meg mégis, hogy röviden összefoglaljam azt az előterjesztést, amelyet megkaptak, és amelyről a parlamentnek döntést kell majd hoznia.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon mérföldkőhöz ér a magyar gazdaság újratervezése. 2010-ben arra kaptunk mandátumot, hogy a magyar gazdaságot megújítsuk. Ezt a munkát megkezdtük, ezt a munkát már részben elvégeztük. Komoly sikereket értünk el.

Megállítottuk az adósság zabolátlan növekedését, búcsút intettünk az IMF-nek, visszafizettük az óriás hitelünket, amelyet még 2008-ban az előző kormány vett fel. Csökkentettük a személyi jövedelemadót, és az adórendszert a fogyasztási jellegű adók felé hangoltuk át. Nagyszabású rezsicsökkentésbe kezdtünk, mérsékeltük az emberek terheit, és visszavásároltunk és visszavásárolni tervezünk nemzetstratégiai értelemben jelentős vállalkozásokat. Vonzóvá tettük a hazai állampapírokat, így egyre inkább saját magunknak tartozunk, és nem mások pénzétől függünk.

Mindezt azért tesszük, mert hiszünk a magyar nemzet szabadságában, függetlenségében és szuverenitásában.

(18.40)

Gazdaságpolitikánk alapvetése, hogy addig nyújtózunk, ameddig a takarónk ér, de az nincs benne, hogy ha szűkös a takaró, akkor ne varrhatnánk magunknak nagyobbat. Az egész gazdaságirányítást ez, a nemzeti szuverenitás és döntésképesség visszaállítása mozgatja, ez a vezérelve.

Azért tesszük ezt, mert meggyőződésünk, hogy ez szolgálja a magyar nemzet hosszú távú érdekeit. 2010 előtt ugyanis minden magyar megtapasztalta, hogy a szolgalelkűségből csak szolgaság lesz, márpedig a magyarok nem akarnak szolgák lenni a saját hazájukban, és nem akarnak kiszolgáltatottak lenni a nagyok és a hatalmasok kénye-kedvének. Amit meg tudunk termelni itthon, azt hazai forrásból akarjuk beszerezni, és ami fölött nekünk, magyaroknak lehet önálló döntési lehetőségünk, azokban a kérdésekben mi magunk akarunk dönteni. Erről szól a 2010-et követő korszak, és erről szól ez a paksi bővítés is.

Ameddig csak tehetjük, visszaadjuk a magyar gazdaság függetlenségét; azért dolgozunk, hogy megteremtsük a minél komfortosabb gazdasági teret, ahol nem a folytonos kényszerek és igazodások, hanem a szabadság a szervező erő. Paks bővítése pontosan ezért illeszkedik a 2010 óta megtett gazdasági lépésekbe, Paks röviden és tömören arról szól, hogy olcsó energiát adjunk a háztartásoknak, és nem mellesleg, sőt olcsó energiát biztosítsunk a gazdasági életnek.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Meglepve hallom a baloldali ellenzék Paks-ellenes kirohanásait. 2009-ben a szocialista kormány terjesztette az Országgyűlés elé a paksi bővítés szándéknyilatkozatát, annak rendje és módja szerint ezt az akkor ellenzéki Fidesz is megszavazta, mert akkor is azt gondoltuk, amit most: Magyarországnak, a gazdaságnak, az iparnak 2020 után is szüksége lesz olcsó villamos áramra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt hadd emlékeztessem én is önöket arra, hogy a Magyar Országgyűlés 2009. március 30-án 330 igen, 6 nem szavazat és 10 tartózkodás mellett jóváhagyta, hogy megkezdődjenek a paksi atomerőművi blokkok bővítésének előkészületei.

Abban az időben a Gazdaságkutató Intézet egy ezerfős országos reprezentatív mintán alapuló felmérést is készített, amelyből kiderült, hogy az emberek csupán 10 százaléka akarja csökkenteni az atomenergia részarányát az országban, a 90 százalék vagy elfogadja a jelenlegi helyzetet, azt, hogy a villamos energia 40 százaléka atomerőműből származik, vagy támogatja a bővítést - 51 százalék ilyen volt -, illetve jelentős mértékű növelést szeretne. A 10 százalékot kitevő bővítésellenes tábor 75 százaléka is egyből bővítéspárti lesz, ha meghallja, hogy 30 százalékkal többet kell fizetnie az áramért, ha nincs olcsó atomenergia. Ha elfogadjuk ezt az akkori reprezentatív felmérést - és a mostani felmérések is ezt igazolják vissza -, akkor azt kell mondanunk, hogy a Paksi Atomerőműnek országosan is igen magas a társadalmi elfogadottsága.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A baloldali ellenzék vádja azért is érthetetlen, mert elődpártjuk, az MSZMP határozott Paks I. felépítéséről, és ez nem is volt rossz döntés, a négy blokk közel három és fél évtizede szolgáltat kiszámítható, biztonságos üzemfeltételek mellett villamos energiát. Ennek köszönhető, hogy Magyarországon ismeretlen az áramkimaradás. Magyarország sosem volt például Románia, ahol órákra nem volt villany, az én nemzedékem és a gyermekeim nemzedéke is úgy nőtt fel, hogy ha fel akarta kapcsolni a villanyt, akkor felkapcsolhatta, ha televíziózni volt kedve, és volt adás, akkor televíziózhatott, folyamatosan volt áram az országban, és az ország áramellátását biztonságosan garantálta a paksi beruházás is. Magyarországon a villamosenergia-ellátás igazi, mindig elérhető közművé vált, és ez nem sikerült volna Paks nélkül. Ennek köszönhető az is, hogy nagy elektromosenergia-igényű ipari üzemek nappali és éjszakai műszakban is termelhetnek, van ugyanis olcsó, kiszámítható áram, amivel ezt megtehetik. Pont emiatt igazán meglepő a mostani baloldali taktikázás, Paks I-ről ugyanis önök, illetve az önök elődjei hoztak döntést a '89 előtti pártállamban, és ahogy fentebb hangsúlyoztam, ez nem is volt rossz döntés, mert évtizedekre előre segítette a magyar gazdaság versenyképességét.

A rendszerváltozás előtti időszakban, a szocializmus alatt a gazdaságirányításban számtalan rossz döntés született, ilyen az erőltetett vasipari beruházások, a bátonyterenyei szénmosó például, amely sohasem volt üzemben vagy éppen az eocénprogram. Erre számolatlanul sok pénz ment el, egy alapjaiban hibás gazdasági koncepció, a nehézipar túlerőltetése miatt. Paks I. felépítése azonban kilóg ebből a sorból, és azt kell hogy mondjam önöknek, Paks II. miatti tiltakozásukkal önök megtagadják az egyetlen vállalható gazdasági döntésüket, nevezetesen Paks I. megépítését. Ez persze legyen az önök gondja, de jó, ha az ország közvéleménye tisztán lát ebben az ügyben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Paks II. a nemzeti szuverenitásunk újabb építőkockája. Oroszország részvétele a projektben kifejezetten indokolt, Paks I. is az orosz technológiával készült, és most is összetalálkoztak az érdekeink: Magyarországnak szüksége van olcsó áramra, az oroszoknak pedig szükségük volt egy referencia-erőműre. Elképzeléseink és érdekeink így tökéletesen win-win, győztes-győztes szituációt teremtettek meg.

Arról nem is beszélve, hogy igen kedvező feltételeket sikerült kiharcolnunk az orosz féllel történő egyeztetésben: olcsó, euróalapú hitelt kapunk 30 éves futamidőre, amiből egy termelő beruházást tudunk megvalósítani, vagyis jelentős mértékben növeljük az állami vagyont. Azért különbözik ez, mondjuk, a baloldal által felvett IMF-hiteltől, mert azt az akkori kormány egyszerűen felélte, és betömködte vele az államháztartás, a költségvetés lyukait, az oroszoktól érkező hitelt azonban termelő beruházásokra fordítjuk, nem pedig folyó kiadásokra.

További eredményeket is elértünk a tárgyalásokon. Megállapodtunk arról, hogy minimum 40 százalékos lesz a hazai kivitelezési arány. Azaz ebből a hatalmas pénzből az építkezés során 40 százalékot minimum a hazai vállalkozások felé irányítunk. Ez pedig azt jelenti, hogy az építkezés önmagában a bruttó hazai termék 0,7-0,8 százalékos növelését jelentheti, és százmilliárdos nagyságrendű adóbevételeket is jelent majd a költségvetés számára.

Itt szeretném azt is hozzátenni - a délelőtti bizottsági vitákban már felmerült -, hogy van-e arra kapacitása a hazai vállalkozásoknak, a hazai gazdaságnak, hogy ezt a 40 százalékos lehetőséget kihasználja. Meggyőződésem, hogy van és lesz, hiszen jelenleg is közel 160 olyan cég van, amely képes egy nukleáris beruházásban már partnerként részt venni, de körülbelül 290-300 azoknak a cégeknek a száma Magyarországon, amelyek technikai, technológiai megújítással képesek lesznek arra, hogy ebben a beruházásban részt vegyenek. Természetesen ez is azon fog múlni, hogy megfelelő kapacitással, minőséggel és árral tudnak-e ebben a versenyben részt venni, hiszen a Roszatom - mint ennek a beruházásnak az orosz partnere - tenderkiírásain kell majd ezeknek a cégeknek jól szerepelni. Az mindenképpen azonban tény - rögzíti a szerződés is -, hogy 40 százalékos hazai beszállítói arány várható ebben a beruházásban.

Utolsóként, de nem utolsósorban munkahelyek tízezreit hozza létre az építkezés és az üzemeltetés. Ezek magasan kvalifikált, jól fizető munkahelyek lesznek, amelyek évtizedekre meghatározzák a térség vásárlóerejét és mindennapjait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Paks II-re tehát a magyar gazdaságnak szüksége van. Ha önök is azt akarják, hogy legyen olcsó energia az országban; ha azt akarják, hogy az ipart el tudjuk látni olcsó és üzembiztos energiával; ha önök is akarják az új munkahelyek tízezreit, a gazdasági növekedés gyorsulását, a növekvő adóbevételeket és az energiafüggetlenség megteremtését, akkor nyugodt szívvel szavazzák meg a paksi bővítést, és nyugodt szívvel jelöljük ki közösen a magyar gazdaság újjászervezésének egyik újabb sarokkövét. Mi ezek mellett állunk. Akár ellenzékben vagyunk, akár kormányon, mindig tudjuk, hogy mi a dolgunk; a mi dolgunk az, hogy a magyarok számára jobb, könnyebb és versenyképesebb életfeltételeket teremtsünk. Paks II. ezt hozza közelebb, a paksi bővítésre ezért van szükségünk, ezért van szüksége az országnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(18.50)

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Megadom a szót Balla Mihály képviselő úrnak, a külügyi bizottság előadójának ötperces időkeretben. Öné a szó.

BALLA MIHÁLY, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ígérem, hogy sokkal rövidebb leszek ettől, hiszen a bizottság mai ülésén megtárgyalta a javaslatot, és miután megvitatta a bizottság, illetve miniszter asszonnyal megbeszélte a bizottság kérdéseit, felvetett problémákat, esetleges ellenzéki véleményeket, ezt követően a bizottság 16:4 arányban támogatásáról biztosította az előterjesztést. Röviden ennyiben tudnám összefoglalni a bizottsági ülést.

Feltehetően kisebbségi vélemények is el fognak hangzani a bizottsági üléssel kapcsolatban vagy a bizottsági ülésen elhangzottakkal kapcsolatban, de a bizottság egyértelműen, határozottan és nagy számban fogadta el ezt az előterjesztést.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Ertsey Katalin képviselő asszonynak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

ERTSEY KATALIN, a külügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. A külügyi bizottságban összesen 4 nemmel szavazó képviselő nevében mondom el a kisebbségi véleményt az ő megbízásukból. Az LMP már a napirendre vételt sem támogatta, mert ma felelős képviselő nem tud tájékozottan dönteni erről a kérdésről, ez világosan kiderült ma az egész nap folyamán.

Péntek délután került fel a bizottság napirendjére, a meghívóban nem is szerepelt, nem is volt semmiféle, sem társadalmi vita, sem más, szakmai vita. A kormány elé január 22-én került, egy héttel az aláírás után. Ezen a pontján a bizottsági ülésnek megkérdeztem a képviselőtársaimat, hogy vajon őket nem zavarja-e, mint minket, néhányunkat, hogy a kampányidőszakban egy nemzetközi szerződést tolnak a külügyi bizottság elé ilyen rövid határidővel. Felvetettem azt, hogy ez nem a demokrácia megcsúfolása-e, és példátlan felelősség így áterőszakolni.

Az érveinket úgy fejtettük ki, hogy néztük az időt, ugye, húsz év van még hátra az üzemidőből, ezért bőven elég tíz év múlva dönteni, ma 40 százalékot tud Németország megújulóból produkálni, ez a következő tíz évben jelentősen nőhet, és ezt ugyanúgy meg lehet tenni Magyarországon is. Erre és nem a paksi beruházásra kellene költeni a pénzt; ugyanúgy, ahogy a régió több országában jelentősen támogatják a megújulókat, és végrehajtották azokat az energiahatékonysági beruházásokat, amelyeknek a pénzét ez a kormány elsinkófálta, magyarul szigetelés és ablakcsere folyt le a régió összes országában.

A biztonság kérdése. Erre a miniszter asszony egyáltalán nem tért ki, a stresszteszteket emlegette. Azt elhallgatta a bizottság előtt, hogy 2003-ban egy olyan súlyos üzemzavar állt elő Pakson, ami után hat évig pereltek a civilek, az előző kormány ideje alatt ugyanis eltitkolták azt, hogy mi történt Pakson, mi volt az a leolvadás közeli, súlyos üzemzavar, ami az utólagos kiperelés után végül a nyilvánosság számára kiderült, hogy Csernobil és Fukusima között az egyetlen jelentős, világszerte ismertté vált súlyos üzemzavar Pakson történt. Ennek a kármentesítése a mai napig nem megoldott. Erre az LMP interpellált egyedül ebben az Országgyűlésben, tehát önök elől és a választók elől eltitkolták azt, hogy milyen biztonsági kockázatokkal jár.

De a pénzügyi szervezetek előtt ez nem titok, ugyanis mindenki számára világos, és képviselőtársaimat is emlékeztettem a bizottságban arra, hogy mi magunk is tárgyaltunk olyan finn céggel, aki elmagyarázta nekünk, hogy nem is pályáznának, még ha meg lenne nyitva a lehetőség, ugyanis nincs olyan tisztességes bank ebben az európai térségben, ami finanszírozna egy ilyen finanszírozhatatlan vállalkozást, ezért kizárólag politikai okai lehetnek. Ezt Németh Lászlóné meg is erősítette, amikor így fogalmazott, kérem, figyeljenek: a megállapodásnak nem pénzügyi alapjai vannak. Elmondom, hogy milyen alapjai vannak, hiszen ezt elmondtuk a bizottsági ülésen is. Ennek a szerződésnek nem pénzügyi alapjai vannak, hiszen a biztonsági kockázatok miatt ez nem megtérülő beruházás. Ennek politikai alapjai vannak, kizárólag olyanfajta politikai célja van ezzel egy Putyin vezette Oroszországnak, hogy Magyarországot újra orosz érdekkörbe vonja, amivel devizahitelessé teszi az unokáinkat is, ezt önök pontosan tudják.

A probléma az, hogy Putyin az, aki hozzáférhet olyan piszkos pénzekhez, amihez más tisztességes bank Európában nem fér hozzá, és ezért kell vele megkötni a szerződést. Az, hogy az üzlet veszteséges, az őt nem érdekli, hiszen politikai céljai vannak. És emlékeztetném önöket, ahogy emlékeztettem a bizottsági ülésen is, hogy nemrég Orbán Viktor, ennek az országnak a miniszterelnöke mondta a következőket: ha Oroszország és Németország közeledik, akkor jobb, ha megnézzük, hogy a gyerekek megvannak-e még az udvaron. Arra utalt, hogy a hitleri Németország és a sztálini Oroszország paktumot kötött. Természetesen emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy Németország azóta egy demokratikus átalakuláson ment keresztül, Oroszországról ez nem mondható el.

Végső soron egyetértettünk ellenzéki képviselőtársaim közül azokkal, akik nemmel szavaztak, a Jobbik természetesen támogatta is oroszbarátságánál fogva ezt a szerződést és ennek a tárgyalását. Egyetértettünk abban, hogy ezt a döntést felelős, a hazáját szerető képviselő nem szavazhatja meg, ha pedig megteszi, akkor nem nézhet többé sem a tükörbe, sem a gyerekei, sem az unokái szemébe.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Aradszki András képviselő úrnak, a fenntartható fejlődés bizottsága előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszter Úr! A fenntartható fejlődés bizottsága a mai napon megvizsgálta és megvitatta a T/13628. számú törvényjavaslatot. A bizottsági ülésen igen tartalmas, éles vita alakult ki az ellenzéki képviselők, valamint a kormánypárti képviselők között. A határozathozatalkor a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta 11 képviselő, és 4-en ellene szavaztak.

A vita során a többségi vélemény az volt, hogy a 2011-ben elfogadott energiastratégia 2030 dokumentum, amely 50 éves kitekintés alapján állapítja meg, rögzíti az energiafelhasználás irányát, az energiatermelés lehetőségeit, az ország kapacitásigényeit, ahhoz ez a törvényjavaslat, ez az államközi egyezmény megfelelő eszköz lesz, hogy kialakítsuk azt az állapotot, amely alapján három lábon fog állni a magyar energiaforrások rendszere: a nukleáris energia, a fosszilis, ezen belül inkább a szenes, és marad tér és lehetőség bőven a megújuló energiaforrások felhasználásának.

A vita során többen vitatták azt is, hogy mibe fog kerülni ez az országnak. A kormányzati képviselők egyértelműen azt mondták, hogy miután egy államközi egyezményről szól ez a törvényjavaslat, amely államközi egyezmény megcélozza azt, hogy a felek, az orosz állam és a magyar állam mindent megtesz azért, hogy Paks fenntartása és bővítése végbemenjen zárós határidőn belül, legkésőbb 2032-ig, de emellett a legjobb szándékkal való törekvés mellett fontosak lesznek azok a megállapodások is, amelyek a konkrét kivitelezést és a konkrét finanszírozását tudják biztosítani ennek a tényleg nagy jelentőségű - ahogy a miniszter úr is mondta -, hazánk jövőjét, gazdasági állapotát, energiabiztonságát befolyásoló projektnek.

Az is igaz, hogy ez az egyezmény, amit most tervezünk a magyar jogrendbe beiktatni, akkor lép hatályba, az egyezmény alapján a munkálatok akkor indulhatnak meg, akkor történhet meg az egyezmény végrehajtása, hogyha a szükséges pénzügyi finanszírozásról a felek megállapodnak. Itt arról van szó, hogy a szükséges pénzügyi finanszírozásnak előfeltétele az is, hogy ismerjük a műszaki tartalmat, a műszaki tartalom alapján ki tudjuk választani versenyeztetés útján az európai és magyarországi közbeszerzési eljárásoknak megfelelően a konkrét kivitelezőket, és ez alapján be tudjuk árazni a szükséges felhasználását a 10 milliárd eurós hitelkeretnek, amit az orosz állam biztosít Magyarország számára.

(19.00)

A kormánypárti képviselők többsége számára ez egy elég világos konstrukció volt. Az is megállapítást nyert a vita során a kormánypárti képviselők részéről, hogy az orosz ajánlat, amit kaptunk, kivételes, nem kell attól félni, hogy az orosz technológia nagyobb veszélyt jelentene az ország számára, mint jelentene, mondjuk, egy amerikai vagy japán, amelyről ne is beszéljünk, vagy akár más, koreai technológia. A Roszatom az atomenergia-gyártásban, illetve az atomerőművek építésében, a turbinagyártásban és a technológia szállításában világhírnevet birtokló, nagyon kiváló cég, versenyképes áron tudja szállítani Magyarország számára azt, amit vállalt.

Hozzá kell tennem azt is, hogy visszatérve az energiastratégiára, szervesen illeszkedik ebbe a dologba, erre a 400 megawattos teljesítményre szükség lehet, az iparosításunk eredményeképpen a fokozódó energiafelhasználásnak egyik biztosítéka lesz. Ez alapján támogatta a bizottság a vitára bocsátását.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szél Bernadett képviselő asszonynak, aki a bizottságban kialakult kisebbségi álláspontot ismerteti. Öné a szó.

DR. SZÉL BERNADETT, a fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés bizottságában két és fél órán keresztül vitatkoztunk erről a kérdésről, de igazából erőltetett menetben kellett a vitát lezárnunk, mert a 13 órás parlamenti üléskezdésre ide kellett érnie a társaságnak. Én magam nagyon sajnálom, hogy nem volt időnk még részletesebben megbeszélni ezt a kérdést, de leginkább azt sajnálom, hogy a felmerült kérdések nagy részére semmilyen választ nem kaptunk sem a miniszter asszonytól, sem a jelen lévő helyettes államtitkártól.

A döntést magát a bizottság kétharmados többséggel átvitte, de azt szeretném külön kiemelni, hogy mind a bizottság elnöke, mind a két alelnöke nemmel szavazott. Azt gondolom, a bizottságban is felmerültek akár kormányoldalról is olyan kérdések, amelyeknek az alapos megválaszolása nélkül ezt a kérdést nem lett volna szabad plenáris ülésre engedni.

Mint említettem, számos kérdés merült fel. Alapvetően tisztában voltunk vele, hogy itt egy nemzetközi egyezményt kívánnak törvényjavaslat formájában szentesíteni a parlamenttel. De felmerült az is, hogy maga a szerződés szövege a megvalósítási megállapodásokra utal. Kérdeztem a miniszter asszonytól, hogy konkrétan mi van ezekben a megvalósítási megállapodásokban, tekintve, hogy mindig a részletekben rejlik az ördög. Sajnálatos módon nem kaptam választ arra, hogy pontosan ezek mit takarnak, és hogy ezt esetleg láthatja-e az Országgyűlés vagy sem.

Szintén felmerült az is, nagyon büszkélkedtek a 40 százalékos magyar beszállítói aránnyal, de az ülésen elmondtuk, hogy a szerződés szövegében ez egy senkire sem kötelező óhaj formájában van benn, "a felek megtesznek mindent azért...", így kezdődik ez a mondat a 40 százaléknál. Innentől kezdve senki ne vegyen mérget arra, hogy ez a 40 százalék 40 százalék lesz vagy annál kevesebb.

Az áramár kapcsán szintén élénk vita bontakozott ki a bizottságban. Számos képviselő az ellenzékben megemlítette, hogy az atomenergiánál gyakorlatilag minden olcsóbb, úgyhogy jó lenne, hogy ha már itt valaki áramárat akar csökkenteni, inkább más irányba menne. Arról nem is beszélve, hogy maga a javaslat szövege leginkább egy garantált átvételi árra emlékeztet, vagyis egy olyan árra, amit a beruházó fog megszabni. Erre a kérdésre sem kaptunk választ, hogy ez most tényleg így van-e, ez a következtetésünk helytálló vagy sem. De ugyanígy nem kaptunk választ arra, hogy mi lesz húsz év múlva azokkal a fűtőelemekkel, amelyek kiégnek, illetve mi lesz a feldolgozásból megmaradt hulladékkal. Konkrétan ez Oroszországba fog menni, vagy esetleg Magyarországon kell valahol elhelyezni? Arra a kérdésre sem kaptunk választ, hogy ez mennyibe fog kerülni, illetve hogy a költségekről szóló tárgyalások során ezt mennyire veszik figyelembe.

Nem kaptunk választ arra a kérdésre sem, hogy miért nem nevezi meg az egyezmény a vitarendezésben közreműködő választottbíróságot. Arra sem kaptunk választ, hogy mi lesz akkor, ha az orosz fél egy előnytelen ajánlatot ad a hitelre és a kamatokra. Arra sem kaptunk választ, hogy milyenek a kihátrálás feltételei. Arra sem kaptunk választ, hogy miért 95 százalék az állami tulajdon rögzített aránya a szerződésben, miért nem 100 százalék, az az 5 százalék pontosan mit fog jelenteni.

Az ülésnek egy meglehetősen sajátos hangulatot adott, hogy a miniszter asszony, mielőtt még válaszolni tudott volna a kérdésekre, távozott. De előtte még egy beismeréssel élt, méghozzá most először kormányoldalról ő kimondta azt, hogy nem csupán kapacitásfenntartásról, hanem kapacitásbővítésről van szó. Innentől kezdve kérem Lázár Jánost, Rogán Antalt és mindenkit, aki megszólal ebben a kérdésben kormányoldalról, konzultáljon azzal a miniszterrel, aki effektíve aláírta, mert lehet, hogy ő többet tud, mint azok, akik itt felszólalnak róla. Mondom, erről nem tudtunk mélyebb eszmecserét folytatni a miniszter asszonnyal, mert távozott az ülésről. De ott maradt nekünk a helyettes államtitkár úr, aki - hogy így fogalmazzak - kevésbé szakmai és tudományos válaszokat adott a kérdéseinkre. Például értetlenkedett az atomellenességen, és kifejtette, hogy maga a Föld-bolygó is felfogható egy nukleáris reaktorként, amelynek a tetején élünk, és mégsem fél tőle senki. Majd hasonló plasztikus példákat hozott a napsugárzásról, ami szintén sugárzás formájában éri el a bolygónkat. Nem én mondtam, a helyettes államtitkár mondta, akit önök küldtek ebbe a pozícióba. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)

Külön fájó számomra, hogy az viszont egyértelműen kiderült, a bizottsági tagok egy nagy része teljesen felkészületlen abban a kérdésben, hogy Magyarországon a zöldenergia, az alternatív, a megújuló energiaforrások milyen lehetőségeket tartogatnak az ország számára. Sem az ár, sem az egyes paraméterek tekintetében nem tudtak olyanokat kérdezni, amelyre bármely zöldaktivista ne tudott volna kielégítő választ adni. Azt gondolom, nagyobb felkészültséggel kellene benn ülni a fenntartható fejlődés bizottságában, ha ilyen kérdésekre sor kerül. Úgyhogy ott is felmutattam ezt a könyvet és itt is felmutatom, mert azt gondolom, ez egy olyan mű, amellyel mindenkinek meg kellene ismerkedni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), aki most erről a kérdésről szavazni fog. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadójának.

ÉKES JÓZSEF, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki és költségvetési bizottság a mai napon tárgyalta meg az előterjesztést. A bizottság 18 igen, 3 nem és 1 tartózkodás mellett javasolta általános vitára alkalmasnak az előterjesztést.

Tekintettel arra, hogy a bizottságban kisebbségi vélemény nem alakult ki, ezért többségi véleményként szeretném elmondani, hogy mik hangzottak el a bizottsági ülésen.

Elsődlegesen az ellenzéki oldalról, elsődlegesen az MSZP képviselői részéről a módját, a költségvetési hatását, az államadósság hatását, a szakmai kérdésekben történő bizonytalanságot vetették fel. A Jobbik részéről Nyikos elnök úr a költségvetés, államadósság hosszú távú kérdéskörét vetette fel. Úgy érzem, hogy Varga Mihály miniszter úr és az államtitkárok kellőképpen válaszoltak ezekre a kérdésekre. Figyelembe kell venni azt a tényt és tendenciát, hogy 2012-ben az Atomenergia Ügynökség és az Európai Unió részéről is a stressztesztek végrehajtásra kerültek, és annak alapján 2013-ban az Atomenergia Ügynökség a legbiztonságosabb létesítménynek tekintette és nyilvánította a Paksi Atomerőművet, ennek alapján adta meg a további 20 évre történő működéséhez az engedélyt.

2008-ban az akkori magyar kormány kötött egy olyan megállapodást, hogy Oroszország továbbra is biztosítja a Paksi Atomerőmű részére a fűtőelemek beszállítását, valamint a fáradt fűtőelemek elhelyezését. Ezzel együtt vegyük figyelembe azt, hogy jelenleg Magyarország 30 százalék importenergia-szükséglettel bír és a Paksi Atomerőmű, valamint az újonnan megépülő atomerőmű időszakának az összeérésével is további importenergiára lesz Magyarországnak szüksége, tekintettel arra, hogy a 2025-ig történő megvalósítása időszakában sajnos vannak olyan erőművi kapacitásaink, amelyek időközben le fognak állni a korszerűtlenség miatt, a másik oldalon pedig a gázárak nagyságrendjének növekedése miatt ezeknek a termelésbe történő benntartása is tulajdonképpen kérdésessé válik.

(19.10)

Szeretném külön kihangsúlyozni, hogy a Paksi Atomerőmű esetében a 10 milliárd euró nagyságrend kérdésköre, ha úgy vesszük figyelembe, hogy a megvalósítás után kell Magyarországnak az oroszok részéről biztosított 10 milliárd nagyságrendnek a törlesztését elindítani, addigra a jelenlegi magyar államadósság a 79 százalékos szintről - ha csak 2 százalékos gazdasági növekedést veszünk figyelembe -, akkor is tulajdonképpen nagymértékben lecsökken, és ha a 10 milliárdos befejezett megawatt kapacitás után kezdjük el a törlesztést, akkor egy teljesen más kondícióba kerül Magyarország ebből a szempontból.

Itt szeretném külön kihangsúlyozni - Font Sándor képviselőtársam is elmondta - a biztonság kérdésének a kérdéskörét. Ez sem Csernobillal, sem Fukusimával nem hasonlítható össze, mert annak idején, amikor a Paksi Atomerőmű épült, akkor háromkörös biztonsági rendszer lett kialakítva. Itt Aradszki Andrásnak is teljesen igaza van, hisz az magyar szabadalom volt, és annak idején a franciák is idejöttek, amikor a Paksi Atomerőmű épült, hogy a háromkörös biztonsági rendszer kialakítását a magyar mérnökök tulajdonképpen milyen módon fejlesztették és tudták olyanná tenni, ami alapján ma is nyugodtan elmondható az, hogy a Paksi Atomerőmű a világon a legbiztonságosabb atomerőművek közé tartozik, és ennek alapján kapta meg a Paksi Atomerőmű a további 20 éves töretlen működésének az esélyét, lehetőségét.

Még egyszer, ha tényleg figyelembe vesszük azt a tendenciát, hogy a magyar gazdaság növekedéséhez importenergia kell, ami hozzávetőlegesen 30 százalék, és ha 2025-ig azok a 2-3 ezer megawattos kapacitások kiesnek, amelyek várhatóak, hogy nem tudnak tovább működni, akkor igenis Magyarországnak ebben az időszakban az együttműködő 2 ezer megawatt és a kétszer 1200 megawattnak az együttes működésével is még mindig importenergiára lesz szüksége ahhoz, hogy valóban a magyar gazdaságot kellő energiával el tudja látni, és biztosítani tudja. Mellette természetes, amit több képviselőtársam is elmondott, az alternatív energiák kérdését kérdésként továbbra is fenn kell tartani. Magyarország is érdekelt abban, hisz uniós kötelezettségünk van (Az elnök csenget.), hogy Magyarország teljesítse azokat az uniós elvárásokat, amelyeket együttesen vállaltunk annak érdekében, hogy az alternatív energiák is fejlesztésre kerüljenek a továbbiakban is.

Köszönöm, elnök úr, a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Koszorús László képviselő úrnak, a gazdasági bizottság előadójának, 5 perces időkeretben.

KOSZORÚS LÁSZLÓ, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A gazdasági bizottság a mai nap folyamán megtárgyalta az előttünk fekvő javaslatot, és amint azt tudják, a magyar parlament eddig két alkalommal dönthetett arról, hogy felhatalmazást ad az atomerőművi kapacitás bővítésére vonatkozóan. Az első döntés 2009. március 30-án született meg, amelyben a parlament több mint négyötödös többséggel támogatta ennek a beruházásnak a megvalósítását. 2011-ben a magyar parlament újra tárgyalhatta a nemzeti energiastratégia legfontosabb kérdéseit, itt újonnan megerősítette azt az álláspontot, hogy szükség van a magyar energiaellátás fenntartásához és olcsó, versenyképes energiával való ellátásához arra, hogy nukleáris energia békés célú felhasználása keretében bővítsük a paksi blokkokat. Ez alapján indult el a magyar kormány, és e két felhatalmazó dokumentum alapján az elmúlt egy esztendőben intenzív tárgyalások folytak Magyarország és Oroszország között ezeknek a blokkoknak a létesítéséről.

Szeretném továbbá elmondani, hogy a mi számításaink szerint, amelyeket majd nyilván a végleges pénzügyi megállapodás keretében lehet véglegesíteni és fixálni, azzal számolunk, hogy a beruházás akár 1 százalékos bruttó hazaitermék-növekedést eredményezhet az ország számára éves volumenben, továbbá azzal számolunk, hogy körülbelül 10 ezer új munkahely fog teremtődni. Ez tehát azt jelenti, hogy nemcsak az ország olcsó, versenyképes energiával való ellátását tudjuk biztosítani, hanem azt is, hogy a gazdaság szempontjából fontos beruházási időszakban a gazdasági növekedés új munkahelyeket tud generálni, növelve ezzel a foglalkoztatást.

A gazdasági bizottság a mai ülésén 18 igen szavazattal, 3 nem szavazat ellenében általános vitára alkalmasnak találta a javaslatot. Kérem a parlamentet, hogy támogassa.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szót.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, aki a bizottságban kialakult kisebbségi álláspontot ismerteti. Parancsoljon!

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Koszorús képviselő úr elmondta azt, amiben alapvető vitánk van a kormánypártokkal a törvényjavaslat kapcsán. Alapvető vita az, hogy az emlegetett országgyűlési határozat, illetve az elfogadott energiastratégia felhatalmazást ad-e a kormánynak, hogy egy ilyen nemzetközi szerződést kössön. Nekünk az a határozott véleményünk, hogy nem. Nem adott ilyen felhatalmazást sem az országgyűlési határozat, és jó lenne, hogyha valaki a kormánypárti padsorokból felolvasná az országgyűlési határozatnak azt a tételét, azt a mondatát, amit ők úgy értelmeznek, hogy fölhatalmazást kapott a kormány arra, hogy ilyen nemzetközi megállapodást kössön.

Az az országgyűlési határozat, amit sokak emlegetése szerint négyötödös többséggel fogadott el a parlament, arra ad a mindenkori kormánynak felhatalmazást, hogy a megfelelő előzetes vizsgálatokat, hatástanulmányokat elvégezze, és az Országgyűlés elé terjessze ezt az adattömeget, hogy az Országgyűlés megfelelő szakmai előkészítés után felelős döntést hozhasson. Kérdezem a kormánypárti képviselőket, hogy önök megismerhették-e ezeket az adatsorokat, amelyek például igazolják azokat az állításokat vagy azon állítások sorozatát, amit itt kormánypárti képviselők, kormánytagok, államtitkárok fölsoroltak akár a gazdaságosság kérdésében, akár az egyéb beruházási szükségletek kérdésében. Én úgy gondolom, hogy önöknek a legkönnyebb dolguk lenne akkor, hogyha ezek az adatsorok az önök rendelkezésére állnának, és az ellenzéki képviselők felszólalásaira mi sem lenne könnyebb reagálni, mint elővenni és utalásokat tenni ezekre a sorokra. Ezzel szemben sajnálatosan azt kell megállapítanunk, hogy önök egyetlenegy mondat alapján döntenek, tulajdonképpen a kormányfő azt mondta, hogy bizony isten, ez egy jó üzlet lesz, tisztelt képviselőtársaim, fogadjátok el. Ezen döntés alapján kell önöknek felelős döntést hozni az ország több évtizedes jövője tekintetében, egy olyan ügyben, amely hallatlan anyagi és egyéb más következményekkel jár az országra nézve.

Csak példaként említeném azt önöknek, hogy a 4000 milliárd forint, amit most emlegetnek mint beruházási költség, annak az 5 százalékos kamata több, mint jelenleg Paks éves árbevétele, tisztelt képviselőtársaim. Egy ilyen ügyben hogyan lehet felelős döntést hozni akkor, amikor fogalmuk sincs arról, hogy az alapvető beruházáson túl milyen egyéb kapcsolódó fejlesztésekre lesz szükség? Mert azok, akik egyébként a terület ismerői és szakértői, azok mind nyilvánvalóvá tették, hogy egy ekkora kapacitású atomerőmű gazdaságosan csak akkor üzemeltethető, ha úgynevezett zsinórmenetben működik, tehát akkor is termel villamos energiát, amikor azt a villamos hálózat, a fogyasztás Magyarországon nem tudja igazából elfogyasztani. Tehát magyarul, egyéb beruházásokra, például tározós erőművekre is szükség van ahhoz, hogy egy ilyen fejlesztés gazdaságosan működtethető legyen. Ez se kevés pénz, de beszélni kellene róla, mert az elmúlt évtizedekben erről is vita volt Magyarországon, hogy szükség van-e és lehetséges-e ilyen fejlesztéseket megvalósítani.

De azt mondják önök, hogy ez egy nagyon jó üzlet Magyarország számára. Mi sem lenne könnyebb, mint hogy ezt az adatsort egy Excel-tábla formájában ideterjesztenék az Országgyűlés elé, és azt mondanák, hogy bemutattuk, hogy így fog működni a rendszer, ilyen anyagi következményei lesznek, ennyi árbevétele és nyeresége származik, és íme, bemutattuk, hogy valóban, ez nagyon jó üzlet. Ezzel szemben mindenki arról beszél, aki szakértő, hogy a jelenlegi viszonyok között - és nem az öt évvel ezelőtti állapotokról beszélek -, a jelenlegi árviszonyok szerint ez egy soha meg nem térülő beruházás.

(19.20)

Az, hogy mi lesz öt év múlva vagy tíz év múlva, erre természetesen becsléseket lehetne mondani, de most ez a helyzet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ránk lehet sok mindent mondani. Mi csak ezeket az adatsorokat kérjük számon önöktől, és sajnos önök ezt nem tudják a parlament elé terjeszteni (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét. - Kontur Pál: Idő!), tehát a döntés megalapozatlan minden tekintetben. (Kontur Pál: Ülj le, egyes!)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy az Országgyűlés az előterjesztés általános vitájának 5 óra 10 perces időkeretben történő tárgyalásáról döntött. Először a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor 30-30 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásra nincs lehetőség. A Fidesz-frakció jelezte, hogy a vezérszónoki felszólalást két képviselő ismerteti.

Először megadom a szót Balla Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

BALLA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elég sok minden elhangzott itt már a bizottsági véleményekben, többségi és kisebbségi véleményekben, de tisztáznunk kell azokat a kérdéseket, hogy az eljárási rendben egyáltalán hogy jutottunk el idáig, hogy erről a mai ülésünkön az egyezmény parlamenti véleményezését, illetve elfogadását, törvényerejűvé emelését megvitatjuk.

Az eljárási rendek szerint a kormány a nemzetközi szerződést az Országgyűlés elé terjeszti jóváhagyás céljából. A magyar törvények értelmében a kormány által kötött minden típusú nemzetközi szerződést törvényben kell az Országgyűlésnek elfogadni, majd azt követően kihirdetni, és ebben az esetben is most ez történik.

A kormány 2013. január 31-e óta folytat együttműködést a szakértői előkészítésen túl az orosz partnerrel. 2013 augusztusától működött a kormányon belül egy munkacsoport a Roszatommal való tárgyalások vezetése céljából. Ez a munkacsoport 2013 augusztusa és novembere között végezte el a munkát, amelynek eredményeképpen a nukleáris energia békés felhasználásának magyarországi célja érdekében egy nemzetközi megállapodást kötött Oroszország és Magyarország, amelyről már a tárgyalások előrehaladtával múlt év december 17-én a kormány képviseletében tájékoztatták is a gazdasági bizottságot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor arról beszélünk, azt vitatjuk, hogy van-e a kormánynak valamilyen mulasztása vagy valami mulasztás az Országgyűléssel kapcsolatban, úgy gondolom, hogy miután az egyezmény elő volt készítve, ráadásul egy 2009-es felhatalmazással is rendelkezett, illetve az előkészítés felhatalmazásával, másrészt pedig a 2011-es nemzeti energiastratégiában is jelentősen szerepel Paks ügye, úgy gondolom, hogy ezeket az eljárási rendeket a kormány megtartotta, és tulajdonképpen most azért vagyunk itt, hogy megtárgyaljuk ezt a nemzetközi egyezményt, illetve ezt a keretmegállapodást.

Ha megnézzük azt is, hogy a Gyurcsány-Bajnai-kormányok annak idején miért is voltak sikertelenek, ebben részben szerepet játszott Magyarország versenyképességének az egyik fő problémája, a magas energiaárak. Éppen ezen a héten fogunk dönteni a harmadik rezsicsökkentésről, ezzel is biztosítva azt, hogy a háztartások számára csökkenjenek az energiaárak. Hosszú távon azonban csak akkor lehetünk sikeresek, ha a vállalkozások számára is csökkenhet az energia ára. A helyzet az, hogy a jelenlegi villamosenergia-kapacitások a jelenlegi igényeket sem tudják kielégíteni, és akkor még nem beszéltünk sem a jövőbeni beruházásokról, sem az árképzésről.

Magyarország energiaszükséglete jelenleg mintegy 62 százalékban fosszilis energiahordozók importjára támaszkodik. A saját magunk által előállított áram túlnyomó hányadát a Paksi Atomerőmű termeli meg. Tudvalevő, hogy az atomerőmű jelenleg működő blokkjai 2032 és '37 között fokozatosan leállnak, és azt is lehet tudni, legalábbis a 2009-es országgyűlési határozat szerint, hogy az új blokk létesítéséhez legalább 11 év szükséges.

Mi azt javasoljuk, hogy Magyarország a villamos energia előállításában továbbra is támaszkodjon az atomenergiára, többek között azért, mert az atomenergiával termelt áram ára kiszámítható, stabil, és nincs kitéve az olaj- és a gázárak hektikus ingadozásának. Mi is támogatjuk a megújulók arányának növelését, és remélhetően hozzá is járulnak majd energiafüggőségünk további csökkentéséhez. De erre a jelenlegi műszaki megoldások mellett belátható időn belül csak atomenergiával együtt leszünk képesek. Még így is importra fogunk szorulni, csak a jelenleginél jóval kisebb mértékben.

Ami az előttünk fekvő egyezményt illeti, ez a rendszerváltozás utáni időszak egyik legnagyobb infrastrukturális beruházása, ami legalább 3 milliárd eurónyi megrendelést jelent a magyar vállalati szektor számára, és legalább 1 milliárdos adóbevételt a magyar államkassza számára, miközben munkahelyek ezrei fognak létrejönni.

Az egyezménnyel kapcsolatban többféle kritika is megfogalmazódott, különösen a bizottsági üléseken. Ezeket érdemes külön kezelni, mert vannak, akik úgy beszélnek az atomenergiáról, mintha az valami idejétmúlt dolog lenne, és azt mondják, hogy Magyarországon nincs szükség atomerőműre vagy annak fejlesztésére. Nekik szeretném jelezni, hogy jelenleg az Egyesült Államokban három, Nyugat-Európában pedig két atomerőmű épül. Mégis én ezt egy nagyon következetes álláspontnak tartom, igaz, hogy ők 2009-ben még nem voltak itt a parlamentben, amikor ezt az ügyet megvitattuk.

De azért is felvet egy fontos kérdést, vajon az jó-e Magyarországnak, ha importálja az áramot, vagy az, ha exportálja, ha csökken vagy ha nő a függősége, ha sokkal magasabb áron megvásároljuk azt az áramot, amit egy olyan naperőműben termelnek, amely nem a magyar gazdasági növekedéshez járul hozzá, ami nem Magyarországon teremt munkahelyet, vagy ugyanezt az áramot mi magunk állítjuk elő olcsóbban. Miért jó az bárkinek is, ha ezek a beruházások nem Magyarországon, hanem Nyugat-Európában valósulnak meg?

Az egyezmény megkötését kritizálók egy másik csoportja pedig azzal vádolta a kormányt, hogy valamiféle titkos paktumot kötött. Itt részletezném azt, hogy a kormány az Országgyűlés 2009 márciusában adott felhatalmazása alapján járt el az elmúlt években, amit az MSZP akkor jelen lévő 181 képviselőjéből 180-an meg is szavaztak. Az országgyűlési határozatban pedig szerepel, hogy az Országgyűlés előzetes elvi hozzájárulást ad a Paksi Atomerőmű telephelyén új blokkok létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez. Csak jelzem, hogy ez a határozatbővítésre adott felhatalmazást, míg a jelenlegi előterjesztés csupán a kapacitás fenntartásáról szól. 2011-ben a nemzeti energiastratégia is ezt a kérdéskört részletesen tárgyalta.

A dolgok rendje minden nemzetközi szerződés esetében az, hogy a kormány az Országgyűléstől kap felhatalmazást, majd ezzel a felhatalmazással élve lefolytatja a tárgyalásokat, és a szerződés aláírását követően ismét az Országgyűlés elé terjeszti azt jóváhagyásra. Nem tudom, hogy a plenáris ülésnél milyen nagyobb nyilvánosságot akarnak, a parlamenti vita éppen arra való, hogy mindenki kifejtse a véleményét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Például december 17-én Lázár János és Kovács Pál államtitkárok voltak az Országgyűlés gazdasági bizottságának a vendégei, és pontosan a Paksi Atomerőmű kapacitása fenntartásának érdekében tett lépésekről tájékoztatták a bizottságban megjelenteket, az ellenzéki pártok képviselői közül amúgy senki nem volt jelen ezen az ülésen. Lehet, hogy azért nem mentek el szándékosan, hogy később elmondhassák, hogy nem kaptak tájékoztatást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő egyezmény fontos lépés annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők számára a legolcsóbb áramot tudjuk szolgáltatni egész Európában, ami Magyarország versenyképességének a kulcsa is lehet. Kérem, egy pillanatra tegyék félre a kampányt, inkább Magyarország érdekeit tartsák szem előtt, és támogassák az egyezményt szavazatukkal.

Köszönöm a figyelmet, és a képviselőtársam folytatná. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Puskás Imre képviselő úrnak, a frakció másik vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. PUSKÁS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vita nagyszerű és szükséges dolog is, viszont a vitának megvan az a kellemetlen velejárója, hogy olykor-olykor fontos és kevésbé fontos dolgok összesimulnak és már-már az sem biztos, hogy a vita figyelője, hallgatója egészen egyértelműen el tud igazodni abban, hogy mi az, ami fontos ebben a kérdésben, és mi az, ami mellékes, ne adj' isten, mi az, ami egy őszinte álláspont, és mi az, ami felvett álláspont.

(19.30)

Ebben a vitában, azt gondolom, ez egy meglehetősen fontos kérdés, és talán azért is érdemes, hogyha megpróbálunk rendet vágni ebben a kérdésben, és ha megpróbálunk olyan kérdéseket feltenni, amelyekre adott válaszokkal világossá válik, hogy mi az, amiről itt most beszélünk, miről szeretnénk dönteni, és kinek miért fontos ez.

Az első rátekintésre úgy nézhet ki, minthogyha ebben a kérdésben, a Paksi Atomerőmű megújításának a kérdésében, az e mögött álló nemzetközi egyezmény törvénybe iktatásának kérdésében egymásnak feszülne ellenzéki és kormánypárti oldal, minthogyha ezek az álláspontok már sok-sok éve így stagnáltak volna, és a felek beásták magukat ezekbe a lövészárkokba, miközben, hogyha a valóságot próbáljuk megvizsgálni, akkor tudjuk jól, sokszor elhangzott, de érdemes hangsúlyozni, hogy valójában a 7 fős LMP-frakció az, amely valóban egy olyan elvi álláspontot képvisel a parlamentben, amely szembehelyezkedik a másik állásponttal. Az ő elvi álláspontjuk már ugyancsak elhangzott, de érdemes hangsúlyozni: önmagában az atomenergiával mennek szembe, sokkal inkább valami másfajta energiaforrást szeretnének. Ez egyrészről persze szimpatikus, talán még egyszer majd népszerű is, de nyilvánvalóan az ország vezetői, irányítói, a parlament számára érdemes mérlegelni, hogy mikor milyen álláspont az, amely kivitelezhető, amely adott esetben az ország érdekeit szolgálja. És természetesen esetleg most úgy tűnhet, minthogyha a baloldali ellenzék is a jelenlegi előterjesztés ellenzője volna, ennek megfelelően igyekeznek fülénél-farkánál előrángatott érveket is találni arra, hogy magukat ebben a színben feltüntessék, miközben számos alkalommal hangsúlyoztuk, hogy szó nincs erről, hiszen elmondhatjuk, évtizedek óta egyértelműen az az álláspontja a baloldalnak, hogy szükség volt a Paksi Atomerőműre, szükség van, és a Paksi Atomerőmű megújítása vagy más szóhasználattal a Paksi Atomerőmű fejlesztése is egyértelműen az ő álláspontjukkal egyezett, hiszen 2010 előtt, a kormányzásuk időszakában számos olyan kormányzati döntés született, az a bizonyos 2009-es parlamenti döntés is, mondhatni azt, hogy teljes egyöntetűséggel született meg, amely arról szólt, hogy a Paksi Atomerőmű bővítése Magyarország érdekeit szolgálja.

Az is elhangzott már ebben a Házban a mai napon, hogy a baloldalnak azok az emblematikus vezetői, akik korábban akár kormányfőként, mint Bajnai Gordon, álltak az ország élén, vagy most a miniszterelnök-jelöltként feltűnő Mesterházy Attila is még 2010-ben is és az azt követő években is többször kiálltak amellett, hogy a Paksi Atomerőmű bővítése szükséges az ország számára. Tehát nyilvánvalóan most valóban ez az ellenző álláspont nem szól másról, mint hogy két hónap múlva Magyarországon választások lesznek, és nyilvánvalóan ez egy olyan téma, amelyben érdemes a kormánnyal szembehelyezkedni. Úgy gondolják, hogy azt a jelentős hátrányt, amit vélhetően pillanatnyilag elszenvednek ebben a versenyben, ezt a hátrányt nem lehet ledolgozni úgy, hogy azt mondjuk, mi is ezt gondoltuk eddig, most is ezt gondoljuk, támogatjuk ezt az álláspontot, hiszen ezzel nyilvánvalóan ebben a versenyben nem lehet a felzárkózást célként kitűzni ezzel a magatartással. Ezért vannak ezek a fülénél-farkánál előrángatott érvek, amelyek elsősorban formai kifogásokat támasztanak, hogy hogyan nyújtotta be a kormány, hogyan tárgyalt a kormány, mennyi idő volt az előkészítésre, mennyi idő volt a felkészülésre. Ezek általában azok az érvek, amikor az ellenzéknek valójában nincs tartalmi, érdemi mondanivalója, nincs tartalmi, érdemi ellenvetése, de mégiscsak ki kell fejezni az ellenzékiséget, ki kell fejezni azt, hogy ő ezt a dolgot nem tudja támogatni, és ezek az érvek jönnek elő.

De tegyük fel ebben a vitában, azt gondolom, a valóságos kérdéseket, és akkor próbáljunk azért mégiscsak rendet vágni ebben a kérdésben, hogy miért születik ez a döntés, és ez miért szolgálja az ország érdekeit.

Először is, mi az a megoldandó kérdés, mi az a kihívás, amelyre választ kell keresnünk? Ez a kihívás nyilvánvalóan az energiaigény, a gazdaság, a háztartások energiaigénye. Kétségtelen, a világ elég régóta úgy működik, hogy az energiaszükséglet nem csökken, hanem az energiaszükséglet a társadalom számára egyre növekszik, következésképpen nem egyszerűen csak az a kérdés, hogy mi történik majd akkor, ha a Paksi Atomerőmű ma működő négy blokkja leáll 2032 és 2037 között, ami, tudjuk, azt jelenti, hogy Magyarország energiaszükségletének ma is nagyon jelentős hányadát teljesíti, szolgálja - mi történik akkor? Nyilvánvalóan, ahogy utalást tett erre Balla Mihály úr is, ebben az esetben Magyarországnak valamilyen módon ezt a kieső energiamennyiséget pótolnia kell. Ezt megteheti úgy, hogy megvásárolja külföldi szolgáltatóktól. Nyilvánvalóan ezzel Magyarország kitettségét, függőségét növeli, ebben az esetben Magyarország kiszolgáltatottá válik, még inkább kiszolgáltatottá válik, vagy pedig olyan energiaforráshoz jut, olyan energiafejlesztéssel él, amely ezt a kieső mennyiséget, vagy ahogy utaltam rá, az energiaszükséglet általában nem csökken, hanem növekszik, tehát feltételezhetjük és joggal jelezzük előre, hogy arra az időszakra egyébként Magyarországon az energiafogyasztás, az energiaszükséglet nagyobb lesz, mint ma, ebből következően nemhogy egyszerűen azt a kieső mennyiséget kell pótolni, hanem annál nagyobb mennyiséget kell szolgáltatni. Ez tehát az a kihívás, amelyre Magyarországnak választ kell, választ kellett adnia, és nyilvánvalóan ezért van az a folyamat, amelyről itt már sokszor beszéltünk, amelynek különböző állomásai vannak, olyan állomásai, amelyek legitimitása valóban megkérdőjelezhető volt, azok a fajta paktumok, amelyek 2007-ben és 2008-ban a Gyurcsány-kormány idejében voltak, amelyeknek nem volt parlamenti felhatalmazásuk, és az a stációja, amely 2009-ben egy nagy parlamenti egyetértésben nyilvánult meg, és ennek a következő stációi az az energiastratégia, amelyet elfogadott a parlament, és nyilvánvalóan az a nemzetközi egyezmény, amely ma itt van előttünk, merthogy erre a kihívásra a kormány az előző évek, mondhatni, évtizedek logikus folytatásaként azt a választ kívánja adni, hogy Magyarországon az atomenergia, az atomerőmű megújítása az, amely erre a kérdésre választ ad.

Fontos hangsúlyozni, hogy itt most valóban az a kérdés, hogy bővítésről van szó, vagy éppenséggel a kapacitás megújításáról van szó. Nyilvánvalóan a dolog ritkán szokott úgy működni, különösen egy atomerőmű beruházása kapcsán, hogy december 31-én még működik Pakson az 1-es, 2-es, 3-as meg a 4-es blokk, január 1-jén pedig már az 5-ös meg a 6-os ki fogja ezt váltani. Valószínűleg mindenki feltételezi, hogy ez nehezen volna megszerkeszthető, már csak azért is, mert tudjuk, hogy ezek a blokkok, a ma még működő blokkok sem egy időben kezdték el a működésüket, következésképpen ezeknek a blokkoknak a kivonása sem egyetlen időpillanatban történik, tehát nyilvánvalóan az országnak az a stratégiai igénye, az a stratégiai érdeke, hogy ez a fajta fejlesztés megelőzze azt, hogy ezeknek a blokkoknak az időbeli leállása megtörténjen. Tehát valóban lesz olyan időpillanat, ez években mérhető, amikor ez a kapacitás több lesz, azt is mondhatjuk, ez a kapacitás megduplázódik, de vélhetően ezeknek a blokkoknak a leállásával, az 1-4-es blokkok leállásával ez a kapacitás valójában csak egy megújításnak mondható. Tehát ezért is érdemes ezeket a fogalmakat tisztázni, mert nyilvánvalóan ebbe is bele lehet kapaszkodni és bizonyos érveket mondani vagy esetleg valakinek a szavahihetőségét megkérdőjelezni.

Nos, tehát ez volt a kihívás, a válasz pedig nem egy újszerű, nemcsak egyszerűen a parlament, a korábbi ciklusban itt létező parlament tevékenységének a folytatása, az akaratának a folytatása, hanem érdemes tisztázni a Ház falain belül, hogy a társadalom elfogadottságát is, a társadalmi elfogadottságot is mögé lehet ennek a dolognak állítani, hiszen amióta létezik Magyarországon az atomerőmű, azóta nyilvánvalóan mérik az elfogadottságát, mérik azt, hogy az emberek mennyire bíznak meg az atomerőműben, mennyire tekintik azt biztonságosnak, mennyire fogadják el az atomenergiának ezt a békés hasznosítását energiaforrásként. Ezek a mérések azt mutatják, hogy a magyar társadalom többsége biztonságosnak tekinti a Paksi Atomerőművet, ami, ugye, megalapozott, hiszen egyrészt a működése ezt a biztonságérzetet alátámasztja, másrészt pedig mindazok a nemzetközi vizsgálatok, amelyek mérlegre tették a Paksi Atomerőművet, azt igazolták, hogy a világ legbiztonságosabb erőművei közé tartozik a Paksi Atomerőmű.

(19.40)

Ezért is van társadalmi elfogadottsága. Ezért van nyilvánvalóan Magyarországon alapvetően az atomenergiának nagyon komoly társadalmi elfogadottsága.

Tehát érdemes azt is nem mellékesen megjegyezni, hogy amikor ilyenfajta nemzetközi szerződésről tárgyalunk, akkor nem a társadalom ellenében tesszük ezt, nem valamiféle olyan dologról van szó, amikor azt mondjuk, hogy az emberek gondolnak valamit, de ezt ők rosszul gondolják, mert egyébként az a helyes, hogy atomerőművet megújítunk, hanem azt mondhatjuk, hogy nemcsak a parlamenti állásfoglalások voltak eddig egyértelműen mellette ennek a fejlesztésnek, hanem egyértelműen a társadalom többségének is az elfogadottságát, támogatását elnyerte korábban is és elnyeri ma is.

Milyen következményekkel jár ez a fejlesztés Magyarországra nézve? Milyen energetikai következményekkel, milyen gazdasági következményekkel jár, milyen társadalompolitikai következményekkel jár? Nyilvánvalóan a Paksi Atomerőműnek a megújítása azt jelenti, hogy Magyarország energiafüggősége nem növekszik, hanem csökken, hiszen - ahogy erről szó volt - nyilvánvalóan egyrészt a párhuzamosan működő időszakban, amikor hat blokk fog működni Pakson, akkor egy olyan kapacitás áll Magyarország rendelkezésére, amelyből az energiaszükségletének egy nagyon jelentős hányadát tudja fedezni, ami egyértelműen az ország energiafüggetlenségét erősíti, ami, azt is mondhatjuk, joggal mondhatjuk, hogy nemzetstratégiai kérdés. Magyarországnak a függetlenségét, biztonságát szolgálja mindez.

Milyen gazdaságpolitikai következményei lesznek ennek a fejlesztésnek? Egyrészt az építés során egy nagyon komoly injekciót ad a magyar gazdaságnak, hiszen az a 40 százalékos részvétel, amellyel az építésben magyar vállalkozások részt vehetnek - ahogy a számok már elhangzottak -, önmagukban is rendkívül imponálóak. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok vállalkozásnak nagyon komoly lehetőséget biztosítanak a magyar piacon, nagyon sok embernek fog ez munkalehetőséget teremteni, és ami nem mellékes össztársadalmi szempontból, hogy komoly bevétele támad ezáltal a magyar költségvetésnek, és komoly gazdasági növekedést jelent az ország számára. Mint ahogy nyilvánvalóan ezeknek a blokkoknak a megépülése után is ez a gazdasági növekedés folyamatosan tetten érhető, ez a magyar gazdaságban a hatását továbbra is ki fogja fejteni, következésképpen ez a fajta beruházás, nem véletlenül mondjuk, hogy ez a, mondhatni, utolsó száz évnek biztosan a legnagyobb magyar fejlesztése, ennek a gazdasági hatása rendkívül kedvező lesz a magyar vállalkozói szférára, a magyar foglalkoztatás ügyére és a költségvetés helyzetére.

És ebből érdemes azt a megállapítást is megtenni, hogy az az aggodalom, valljuk be őszintén, politikai megfontolású aggodalom, miszerint ez a magyar államadósság növekedését fogja eredményezni, ez egyrészt azok részéről, akik katasztrofális adósságba kergették Magyarországot, itt a baloldal megduplázta gyakorlatilag Magyarország államadósságának a mértékét a nyolcéves kormányzása alatt, tehát részükről eléggé hiteltelen ez az érvelés, másrészről viszont nem is megalapozott, hiszen nyilvánvalóan az a fajta lehívási mód, ahogyan ez történhet a fejlesztés előrehaladása által, ez elporlasztja ennek a mértékét, másrészről pedig az a gazdasági növekedés, amellyel joggal számolhatunk, ellensúlyozza ennek a mértékét, és kimondhatjuk, hogy az államadósság ezen fejlesztés kapcsán, ezen fejlesztés alatt is folyamatosan csökkenni fog. Ez a megállapítás joggal megtehető.

Arról nem is beszélve, hogy valóban ez nem egy olyan hitelfelvétel, mint a szocialisták által történt IMF-hitel, ami gyakorlatilag úgy került be az országba, hogy észre sem vettük, semmi nyoma nem maradt, itt nyilvánvalóan egy olyan erőműnek a megépítését szolgálja, amely 60 éven keresztül szolgálja az ország érdekeit.

Nos tehát, nyilvánvalóan a gazdaságpolitikai hatása egyértelmű, és azért szóljunk egyetlen gondolattal a társadalompolitikai hatásáról is. Amikor arról beszélünk, hogy Magyarország érdeke az, a magyar emberek érdeke az, hogy olcsóbban jussanak az energiaforrásokhoz, ennek érdekében tesszük most már a harmadik rezsicsökkentést, ennek a fenntarthatósága nyilvánvalóan akkor megalapozott, akkor bízhatunk ebben, ha olcsón tudjuk előállítani az energiát, és az atomenergia még mindig a legolcsóbb energiaforrások közé tartozik. Ezt a két számot érdemes mondani: Pakson 12 forint egységnyi energia előállítása, a zöldenergia pedig 35 forint. Tehát ha ezt a két számot összevetjük, eléggé egyértelmű a különbség. De szólhatnánk más energiaforrások kapcsán is ezekről a számokról.

Tehát amikor arról beszélünk, hogy a Paksi Atomerőműnek a megújítása szükséges, akkor ennek kapcsán arról is beszélünk, hogy a rezsicsökkentés fenntartható, a rezsicsökkentés folytatható, mert egy olcsó energiaforrásnak a megteremtése válik ezzel lehetővé.

Nos tehát, tisztelt Ház, azt tudom mondani, hogy Magyarország érdekeit szolgálja az a nemzetközi szerződés, amely most előttünk van. Ez energiabiztonságunkat szolgálja, gazdasági növekedést szolgál, foglalkoztatásnövekedést szolgál, és Magyarországon az olcsó energiához való jutásnak a lehetőségét szolgálja. Ezért támogatjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy nem kíván vezérszónokot állítani.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatnánk a munkánkat, ülésvezetési kérdésben kell döntenie az Országgyűlésnek. Balczó Zoltán alelnök úr fel kíván szólalni a vitában. Alelnök úr képviselői felszólalása esetén a vita további szakaszában, illetve a határozathozatal során csak akkor vezetheti az ülést, ha ehhez az Országgyűlés hozzájárul.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy Balczó Zoltán alelnök úr az előterjesztés tárgyalásánál és a határozathozatalnál a továbbiakban is vezethesse az ülést. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját összesen 30 perces időkeretben két felszólaló ismerteti.

Megadom a szót Balczó Zoltán alelnök úrnak, a frakció első felszólalójának. Öné a szó, alelnök úr.

BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan Varga Mihály miniszter úr a pulpitusról szólt, ezzel is kifejezve ennek az ügynek a nemzetstratégiai fontosságát, mi, a Jobbik képviselői is így teszünk.

Mielőtt az érdemi mondanivalómra rátérek, kénytelen vagyok foglalkozni azzal, hogy vajon miért ilyen méltatlan körülmények között zajlik ez a vita, például a baloldali kényszerösszefogás egyetlen tagja sincs itt. Sajnos ennek az az oka - és ebben a Fidesz felelősségét látom -, hogy ez a fontos kérdés, ennek a megtárgyalása a kampányidőszakra esik. Meggyőződésem, hogy ha erre szeptemberben került volna sor, vagy az új Országgyűlés megalakulása után, akkor is lettek volna nyilván komoly ellentétek az álláspontok között, de nem egy ilyen hiszterizált körülmények között zajlott volna, legalábbis kívül, a parlamenten kívül ez a vita.

Nyilván az MSZP álláspontja érthető, hogy aki kitáncol egy előzőleg egyértelműen vállalt Paks melletti álláspont alól, mögül, úgy érzi, hogy itt a vitában nehezebb lenne helytállni, mint egy-két sajtótájékoztatón elmondani a valótlanságokat. Különösen nem értem a Párbeszéd Magyarországért mozgalom pszeudo-, álképviselőit, akik mióta különváltak, a parlamenti munkában nem vesznek részt, alkalmanként a performance színterére használják. Ha ők párbeszédet akarnak folytatni Magyarországért egy ilyen súlyos kérdésben, ahol egy rendkívül karakteres álláspontot képviselnek, úgy ítélem meg, hogy itt lenne a párbeszédnek a helye.

(19.50)

A Jobbik számára a megválaszolandó alapkérdések közül az első az: szükség van-e az elkövetkezendő évtizedekben meghatározó módon nukleáris energiára? Igen, 2030-ra a gáz- és széntüzelésű erőművekből 5000 megawatt kiesik. A meglévő és meghosszabbított élettartamú paksi erőműből 2000 megawatt esik ki 2027 és 2032 között. Ez nem pótolható a nélkül a 2400 megawattra tervezett Paks II. kapacitás nélkül.

Mert mivel lehetne helyettesíteni? - és itt az LMP tisztelt képviselőinek is felteszem a kérdést, akik valóban következetesek ebben a teljes elutasító álláspontban. Fosszilis energiahordozókkal? Gondolom, nem erre gondolnak. Akkor nyilván a megújuló energiákra: szélenergia, napenergia, geotermikus energia. Hadd tegyem hozzá, hogy a Jobbik is támogatja - természetesen a lehetséges arányban - a megújuló energiák térnyerését, ehhez hozzátéve a vízenergia felhasználását is; erről Kepli Lajos képviselőtársam is fog beszélni.

De tegyük fel a kérdést: szélenergia - milyen lehetőségek vannak? Jelenleg 500 megawattnyi teljesítmény van, ezzel a 12 tagországból, amely 2004 után csatlakozott, a negyedik helyen állunk egyébként. De miért nem több? Mi az akadálya ennek? Magyarországon az átlagos szélsebesség 2-4 méter/szekundum átlagban. Gyakorlatilag a Kisalföldön és a Mosoni-síkságon kívül nincsen olyan terület, ahol olyan mértékű lenne, hogy valamennyire is gazdaságos módon lehessen szélerőműveket használni. Energianövényt lehet vetni, szelet nem lehet vetni. Ráadásul, aki szelet vet, vihart arat, és a viharos szélben már megint nem lehet használni a szélturbinákat.

De hát a szabályozás kérdése is egy lényeges szempont. A beépített kapacitásunk körülbelül 10 000 megawatt körüli, ami adott esetben rendelkezésre áll - figyelembe véve a karbantartásokat -, 8000 megawatt. A szélerőművek teljesítményét addig a szintig lehet csak egy rendszerben növelni, ameddig alapvető szabályozási kérdéseket nem vet föl. Mert a szélturbinák nem akkor adják a legtöbb energiát, amikor a teherelosztás szempontjából erre van szükség, hanem amikor éppen úgy fúj a szél. Ezért szabályozási alapokból Magyarországon jelenleg körülbelül 800-1000 megawatt az a felső határ, ami szabályozási szint alapján még a rendszerben elfogadható. Egyetlen megoldás van a tárolásra: a szivattyús-turbinás erőművek. Erre azt halljuk szintén az LMP-től, környezetvédőktől, ez már nem lehet, tehát szivattyús-turbinás erőművet nem lehet létesíteni. Tehát megkérdezem: ezt a kieső energiát, ami 2030-ig 5000 megawatt plusz a paksi 2000 megawatt, hogyan lehet pótolni szélenergiával, amikor a magyar rendszerben ennek 800 megawattnál van a határa?

Természetesen beszélhetnénk a napenergiáról is, de itt van a legnagyobb szakadék a lehetőségek és a realizálható energiatermelés között, mert azért az árról se feledkezzünk el. Tehát, amikor azt mondjuk, hogy energiabiztonság, azt azért értsük a fogyasztó szempontjából, és ha csupa olyan energiára váltanánk át, ami az elmondottak alapján kapacitásban, technikailag nem is képes, hogy helyettesítsen, ez az ár olyan magas lenne, hogy ettől kezdve aztán lehetne rezsicsökkentésről beszélni, a fogyasztó számára megfizethetetlen.

És, ha már környezetvédelmi szempontokat említettem: az atomenergia tiszta energia. Hadd hívjam föl a környezetvédők figyelmét - mert mi is azok vagyunk -: "Bolygómentő szerepben a nukleáris energia" címmel négy kiemelkedő, környezetvédelemre szakosodott amerikai tudós, köztük a NASA szakértője, a Massachusetts Institute of Technology szakértője nyílt levelében álltak ki a nukleáris energia hasznosítása mellett, megdöbbentve mindazokat, akikkel ők együtt dolgoztak környezetvédőként, mert világossá tették, hogy a nukleáris energia széles körű használata fordíthatja meg a bolygó fennmaradását veszélyeztető folyamatot, a klímaváltozást, és ezt jelenleg a megújuló energiák használata önmagában nem tudja megoldani. Környezetvédők az atomenergia mellett - azt hiszem, hogy célszerű ezt is figyelembe venni.

Az első kérdésre a Jobbik válasza: nem lehet kiváltani a következő évtizedekben Magyarországon a nukleáris energiát.

A következő kérdés: a szerződésben meghatározott konstrukció támogatandó-e? Mi a hiányossága? És mik a Jobbik elvárásai a továbbiakban? A Jobbik 2009-es európai parlamenti választási programjában már tavasszal világosan a paksi bővítés mellett foglalt állást, és tegyük hozzá, ugyanebben a programban már az orosz gazdasági kapcsolatok erősítéséről beszéltünk. Mi az előnye ennek a konstrukciónak? Az egyik előnye, hogy száz százalék állami tulajdonban marad, hiszen éppen a magyar lakosság javára ez az állami tulajdon a feltétele annak, hogy valóban az energiaár alacsony maradhasson.

A másik, amiről sajnos - és ezt kell mondanom - kevés pontos adatot tudunk, a 10 milliárd hitel plusz 2 milliárd saját forrásra tervezett beruházási összeg, amely így összesen 12 milliárd forint. Mindenesetre arról van adatunk - sajnos részletes számítás híján csak közelítést tesz lehetővé -, hogy körülbelül 3,9 és 5 százalék közötti kamatra számíthatunk 2023 után fizetve, és egy hosszú távú hitel, ami így alapadatban kedvező.

De a másik, rendkívül fontos megállapodás ebben a szerződésben a 40 százalékos hazai vállalkozás. A 3600 milliárd forint 40 százaléka 1440 milliárd forint. Itt Varga Mihály miniszter úr ezt azzal az örömteli adattal nyugtázta, hogy milyen GDP-növelés származik ebből. Hagyjuk már ezt az GDP-bűvszámot, mint minden örömünk forrását, ha növekszik! Hát ennek az az előnye, hogy ezt az 1440 milliárd forintnyi összeget magyar vállalkozók beruházásaként tudjuk értelmezni, megvalósítani. Ebben munkahelyek vannak, és ebben nyilvánvalóan adótartalom van, bérköltség, járulékok, tehát ebből az államnak is ilyen szempontból bevétele és haszna lesz.

A költségekhez sajnos - és ezt kell mondanom - nem ismerjük a pontos pénzügyi számításokat, ez egy fontos hiányosság. Ezért a Jobbik arra kényszerült, hogy néhány olyan adatból induljon ki, amit például a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatója mondott az általa ismert adatokra, hogy körülbelül 100 milliárd tőke- és 100 milliárd kamatköltség lesz évente, ami 200 milliárd forint/év. Nem mondom el minden tételnél a szakértői számításunkat. Abból indul ki, hogy Paks 2400 megawatt teljesítménye, hogy egy évben mennyit működik, hány gigawattórát jelent évente, ebből nyilván meg tudja állapítani, hogy a tőke- és kamatköltség akkor egy kilowattórára mennyi, megvan a tapasztalati adat arra, hogy az üzemeltetés- és üzemanyagköltség a tőkeköltségvetésnek körülbelül hány százaléka - maximum 40 -, és ebből a részletes számításból, ami ebből az alapadatból indul ki, 15 forint/kilowattóra jön ki. Tehát ennek az adatnak az alapján - bár szeretnénk majd megtudni a részletes pénzügyi kalkulációt, az egy fontos további lépés és döntés lesz - az a riogatás sem igaz, amely szerint itt valami hatalmas költség lesz, és nem is érvényesül az atomenergia kedvezősége, olcsósága.

A riogatás másik része persze nyilván Fukusima óta a biztonság kérdése. Természetesen ezerezrelékes biztonságos nincsen. A Paksi Atomerőművet a kilencvenes évek közepén földrengés-biztonsági szempontból megerősítették, a fukusimai üzemzavar után olyan stresszteszteket hajtottak végre, amelynek a jelenlegi atomerőmű megfelel, nagy biztonságú, és a jelenlegi, az újabb, a Paks II. a passzív-aktív védelemmel együtt rendelkezni fog, tehát adott esetben emberi beavatkozás nélkül is képes üzemzavart elhárítani.

(20.00)

S nyilván ez az együttműködés azért is fontos, mert a magyar műszaki képzettség, technológia éppen az orosz típusú atomerőmű működtetése kapcsán alakult ki. Annyit hadd tegyek még hozzá, hogy a fukusimai erőmű hibáját, ha tetszik, a tragédiát nem önmagában a földrengés okozta, hanem az, hogy tengerparton van és szökőár volt, veszélyes helyre építették. Mindenkit meg tudok nyugtatni, hogy jelenleg a Dunán szökőár nem várható. Tehát úgy érzem, hogy ez a veszély nem áll fenn.

A Jobbik tehát mindenképpen várja azt, hogy minél hamarabb megismerjük azokat a pontos finanszírozási feltételeket, amelyeket a kiinduló adatok alapján az említett szakértői számítással próbáltunk pontosítani. Mi kulcskérdésnek tartjuk a 40 százalékos hazai részvételt, de konkretizálni szeretnénk, el akarjuk kerülni, hogy ezt a kontingenst a Magyarországon működő külföldi cégek vagy gyanús Közgép részvételű konzorciumok kapják meg. Azért a Roszatom túl nagy falat ahhoz, hogy a Közgép erre alkosson konzorciumot és így próbáljon ebben részt venni. Mi a valódi magyar kis- és közepes vállalkozásoknak a minél nagyobb részarányát kívánjuk ebben megvalósítani. De önmagában a hazai, a Magyarországon működő cég is sokszor félrevezető, mert amikor az autóipari beszállítókról beszélünk, igen magas adatokat tartalmaz, ha végigolvassuk a listát, hát abban az a hazai beszállító, hogy mondjuk, Bosch Hungaria Kft. Természetesen bizonyos munkahelyeket teremt, de valójában az igazi magyar beszállítók csak második körben vannak ott. A Jobbik kormányra kerülve ezen a téren a legnagyobb átláthatóságot és nyilvánosságot kívánja biztosítani, és bármilyen összetételű lesz a parlament, ezt el is várja.

Azt is indokoltnak tartjuk, hogy parlamenti ciklusokon átívelve egy külön bizottság működjön, amelynek a tagjai végigkísérik a beruházás egyes fázisait, értékelve a nemzetbiztonsági szempontból titkos információkat is. Erre talán azt mondják, hogy erre vannak az albizottságok, de azért látjuk azt, hogy az albizottságok működése mennyire ellentmondásos. Úgy érzem, hogy ez mindnyájunk érdekét szolgálná, egy ilyen tisztánlátás, ahol, még egyszer, az adott titkos információkhoz is legalább az arra hivatott képviselők hozzájutnának. S amikor azt mondják, de hát mi az, hogy ciklusokon átívelve: ez nem azt jelenti, hogy adott esetben ugyanazokról a tagokról van szó, hanem egy olyan kötelezettség vállalása, hogy az Országgyűlés egy ilyen nemzetstratégiai fontosságú beruházást világosan végig akar kísérni. Ezzel kapcsolatban mi egy országgyűlési határozati javaslatot fogunk benyújtani.

A Jobbik tehát egyértelműen úgy látja, hogy bármennyire lenne szép és jó azt mondani, hogy atomenergiára a továbbiakban nincs szükség, mindenkitől, aki azt mondja, hogy ettől szabaduljunk meg, én azt a felelősséget várom el, hogy világosan mondja el, hogy mivel lehet helyettesíteni. Mert kizárólag egy ilyen esetben lehet túlmenni azon, hogy a lakosságot választás idején egy illúziót keltő fellépéssel talán el lehet indítani abba az irányba, hogy azt az eddig meggyőző többségi véleményt, amely szerint a Paksi Atomerőmű élettartam-hosszabbítására, bővítésére szükség van, továbbra is megtartsa. A mi meggyőződésünk az, hogy ha kellő, többoldalú, de minden hiteles információt megkap, valós információkat, nem riogatást, akkor tisztában lesz azzal, hogy ez számunkra valóban nemzeti érdek.

Tehát mindazon kritikával együtt, amely alapján mi is azt mondjuk, hogy célszerűbb lett volna adott esetben idehozni előbb egy határozati javaslatot, amely a jelenlegi szerződés alappilléreit egy javaslatban tartalmazza, azt megtárgyalni, és ennek birtokában kötni meg azt a szerződést, amelyet most törvénybe iktatunk. Persze meggyőződésem, hogy akik jelenleg szerintem rosszul értelmezett politikai kampánycélokból ezt a döntést elutasítják, azok ebben az esetben is megtették volna. S még egyszer mondom, sajnálom, hogy érdemi vitára a továbbiakban sem lesz lehetőség, a vezérszónoklatok után, hiszen az oda-vissza párbeszédet nem tudjuk lefolytatni azokkal, akik meghátráltak ettől a mai vitától. Tehát a Jobbik bizonyos kritikái ellenére és a megfogalmazott elvárásaival együtt támogatni fogja, következetesen megmarad ennél az álláspontjánál a Paksi Atomerőmű bővítését illetően.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kepli Lajos képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja másik vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Ahogy az már a Balczó Zoltán képviselőtársam, alelnök úr által elmondottakból is kiderült, a Jobbik nem szállt be abba a balliberális hisztériakeltésbe, amely a téma napvilágra kerülésekor beindult, és amely a mai napig is tart, olyan mértékeket öltve már, hogy egyes antinukleáris szervezetek konkrét levélcunamival árasztják el az országgyűlési képviselők postafiókját. S ahogy azt Vona Gábor elnök úr miniszterelnök úr napirend előtti felszólalására reagálva elmondta, valóban már odáig eljutottunk ebben az informatikai bűncselekmény határát súroló cselekményben, hogy már a képviselők a saját e-mail címükről kaptak levelet, amelyben arra ösztönözték önmagukat, hogy ne támogassák a bővítést, nyilvánvalóan egy informatikai visszaélés következményeként. Tehát semmilyen eszköz sem drága a balliberális pártoknak és a mögöttük álló civil szervezeteknek, amelyek minden eszközzel próbálják megakadályozni az atomerőmű bővítését és az emögött álló folyamatokat. Azt hiszem, hogy egyetlen felelős ellenzéki pártként a Jobbik Magyarországért Mozgalom az, amelyik most is a nemzetstratégiai érdekeket helyezi előtérbe, a nemzet érdekeit, és azt mondja, hogy mind nemzetgazdaságilag, mind külpolitikailag és fenntarthatósági szempontból is szükség van a Paksi Atomerőmű bővítésére.

Miért mondom azt, hogy fenntarthatósági szempontból is szükség van erre? Azért, mert mást sem hallunk, mint hogy kiváltható lenne különböző energiahatékonysági, megújulóenergiaforrás-ösztönzési pályázatokkal és módszerekkel. Mi ezt jelen pillanatban nem látjuk megalapozottnak. Itt van a kezemben a Paksi Atomerőmű 2013-as termelési adatait tartalmazó táblázat, ami az atomerőmű saját újságjából származik, tehát hivatalos helyről. Ez azt mondja, hogy 15 ezer gigawattóra volt az éves megtermelt villamos energia mennyisége, amely a bruttó hazai termelés több mint 50 százalékát, 50,7 százalékát adta a bruttó hazai felhasználásnak, tehát amiben az import is benne van, viszont a 36,4 százalékát. Ha ez a mennyiség kiesne, ezt kellene valamilyen más úton-módon pótolni. Azért nem is energiamennyiségről, nem is villamosenergia-mennyiségről van szó, lássuk be, tisztelt képviselőtársaim.

És milyen megújuló energiaforrások jöhetnének szóba ennek pótlására? Nyilvánvalóan - ez is elhangzott már - a szél-, a napenergia, a geotermikus energia és talán a biomassza jöhetne még szóba mint alternatív megújuló energiaforrás, ugyanis a zöldszervezetek, amelyek az atomenergia kiváltását követelik, a vízenergiát mint megújuló energiaforrást ugyanúgy nem hajlandók elfogadni fenntarthatósági szempontból, mint ahogy az atomenergiát sem fogadják el.

(20.10)

Azt mondják, hogy Németországban az energia 50 százalékát megújuló forrásokból állítják elő, csak közben arról feledkeznek meg, hogy igen, de nagyrészt vízenergia segítségével, hiszen Németország nem rettent meg a vízenergia alkalmazásától, vízerőműveket épített a Dunán és a többi folyóján is. Erre szokták azt mondani, de hát síkvidéki ország vagyunk, nyilván azok, akik nem értenek hozzá, és nem tudják, hogy a Dunán valamennyi vízerőmű a kisesésű erőművek közé tartozik, így igazából a megtermelhető áram mennyiségét nemcsak a folyó esése, hanem a vízhozama is meghatározza. Nyilvánvaló, hogy lehetne gazdaságosan - és erre vannak példák is - energiát termelni, de Magyarországnak, mint tudjuk, nem is elsősorban ezért van szüksége ezekre a létesítményekre, hanem a súlyosan negatív vízháztartás javítása céljából. Azonban most az atomerőmű bővítéséről szóló nemzetközi egyezmény ratifikálásáról szóló törvényjavaslat van napirenden, úgyhogy a vízenergiáról csak egy kis kitérőként ennyit szerettem volna elmondani.

De azt láthatjuk a többi energiaforrás esetén is, akár szélenergiáról vagy napenergiáról beszélünk, hogy azok ingadozó teljesítménye miatt jelen pillanatban is a kelet-közép-európai villamosenergia-rendszer súlyos válságban van, és időnként bizony nagy terheléseknek van kitéve, amiért a Németországból érkező és "agyontámogatott" megtermelt megújulóenergia-mennyiséget igyekeznek eljuttatni sokszor saját tartományaikban az európai vezetékeken keresztül, és ez súlyos problémákat okoz, hiszen a kiszabályozáshoz nem állnak rendelkezésre a megfelelő kapacitások, ezért ha túlzottan nagy mennyiség keletkezik, és éppen nincsenek felhasználási csúcsok, akkor nem tudunk mit kezdeni ezzel az energiamennyiséggel. Ugyanis a kiszabályozáshoz szükséges jelenleg egyetlen valós, hathatós megoldásnak számító szivattyús tározós erőműveket szintén nem támogatják vagy ellenzik azok a zöldszervezetek, amelyek szeretnék kiváltani az atomenergiát. Így hát nem is tudom, mi is maradhatna, hiszen ha nem szivattyús tározós erőművekkel tároljuk ezt az energiát, akkor akkumulátorokkal kellene ezt a mennyiséget betárolni. Nyilvánvaló, képtelenség, vagy ha nem is volna képtelenség és le lehetne gyártani ezt a mennyiségű akkumulátort, mert miért ne lehetne, abban az esetben is ez olyan súlyos környezeti terhelést okozna, és olyan energiamennyiség szükségeltetne hozzá, hogy összességében már az energiaszaldó is negatív lenne, én azt gondolom. Mint ahogy a napelemeknél is ez a helyzet, hiszen a napelemek legyártásához is súlyos energiamennyiség kell, és súlyos környezetkárosítással is jár ezeknek a napelemeknek a hulladékkénti kezelése is. Tehát ha a teljes életciklust nézzük, egyáltalán nem biztos, hogy környezetbarátabb vagy energiaszempontból hatékonyabb, mint az atomenergia. Tehát összességében elmondható, hogy megújuló energiaforrásokkal jelen pillanatban a mi számításaink és a mi elképzelésünk szerint nem kiváltható a Paksi Atomerőmű bővítése.

Elhangzott Balczó Zoltán képviselőtársamtól egy számítás vagy arra való utalás, engedjék meg, hogy erre én is utaljak. Nyilván Vértes András nem nevezhető a Jobbik háttérszakértőjének, azért vettük elő az ő adatait, mert más adat igazából nem állt rendelkezésünkre. Azt mondta, hogy éves szinten 100 milliárd tőke- és 100 milliárd kamatköltség terheli a Paksi Atomerőmű bővítésével kapcsolatban a magyar költségvetést, illetve ezt a beruházást. Ha ezt a 200 milliárd forintot leosztjuk a 2400 megawatt által várhatóan megtermelt 19 ezer gigawattórányi áramra, akkor az jön ki, hogy 1 kilowattóra áram tőke- és kamatköltsége körülbelül 10 forintnak megfelelő összeg. Ha most ehhez még hozzávesszük azt, hogy a jelenlegi paksi blokkok mindenféle kötöttség nélkül már körülbelül 10-12 forintért termelnek meg egy kilowattóra áramot - semmiféle adósságteher, ugye, már ezeket nem terheli -, akkor összességében kijön egy körülbelül 20 forintos nagyságrendű kilowattóraár, ami azonban valószínűleg még ennél is kevesebb lesz, hiszen az új blokkok új technológiával fajlagosan nyilván jóval gazdaságosabban, kisebb költséggel üzemeltethetők. Tehát ez azt jelenti, hogy már az első harminc évben - ugye, hatvan évre tervezik körülbelül ezeknek a blokkoknak az élettartamát - gazdaságosan, piacképesen termelheti meg az energiát. Nem is beszélve a kölcsön visszafizetése utáni időszakról, a működés másik feléről, amikor teljes egészében nyereségesen és a lehető legolcsóbb módon termeli meg az energiát.

Természetes, hogy a radioaktív hulladékoktól való félelem ott él az emberekben, de egyrészt már kísérletek folynak, és kísérleti üzem működik is a radioaktív hulladékok újrahasznosítására, reprocesszálására, hogy ha jók az értesüléseim, ugye, ez is Oroszországban, és ha ez megvalósul, akkor nyilvánvalóan sokkal kisebb lesz az a nagy aktivitású hulladékmennyiség, amit elhelyezni szükséges különböző földfelszín alatti tározó létesítményekben. Ezt leszámítva az atomenergia egy tiszta energiának tekinthető. Nyilvánvaló, hogy nincs olyan technológia, amelynek ne lenne szén-dioxid-kibocsátása, de összehasonlításban mindig jóval alacsonyabb a teljes életciklusra vetített szén-dioxid-kibocsátása, mint bármilyen más energiaforrásnak. És ez igaz a megújuló energiaforrásokra, hiszen összességében azok sem jelentenek üvegházhatású gázkibocsátás szempontjából jelentős javulást. Úgyhogy fenntarthatósági szempontok is indokolják - ahogy az elején is elmondtam - a Paksi Atomerőmű bővítését.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Mi is azt szeretnénk, hogy ha abban az időszakban, amikor az új blokkok élettartama lejár, addigra eljutnánk odáig, hogy már nem lenne szüksége Magyarországnak az atomenergiára, és kizárólag zöld-, megújuló energiákból el tudnánk látni az ország igényeit. Ehhez azonban egy többéves vagy több évtizedes intenzív energiahatékonysági program szükséges, amely nemcsak az épületek szigetelését jelenti, mert ez csak egy félmegoldás, hanem teljes épületgépészeti korszerűsítést és helyi, épületi szinten a megújuló energiák, tehát a nap- és földhő helyi szintű és főleg fűtésre és nem áramtermelésre történő hasznosítását, hiszen ezt lehet gazdaságosan megvalósítani. Hogyha ezek az épületek egyre kevesebbet igényelnek, és a közlekedés korszerűsítése is megvalósul, akkor akár 30-40 százalékkal is csökkenthető Magyarország energiafelhasználása, annak ellenére, hogy nyilvánvaló, ahogy a technika, a civilizáció fejlődik, egy fokozatos energiafelhasználás-növekménnyel is számolni kell, összességében mégis csökkenthető ez az energiamennyiség, és így már van arra esély a technológiák fejlődésével, hogy megvalósuljon az, hogy Magyarországon tiszta, környezetbarát energiákból lehessen az ország energiaigényét fedezni. Addig is azonban mi az atomerőmű bővítését teljes egészében egy biztonságos, fenntarthatósági szempontból is megfelelő megoldásnak tartjuk az ország számára.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót Aradszki Andrásnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat a J/13628. számot viseli; és Magyarország kormánya és az Orosz Föderáció kormánya között a nukleáris energia békés célú felhasználása terén folytatandó együttműködésről szóló egyezmény kihirdetéséről rendelkezik ez a törvényjavaslat, illetve rendelkezni fog ez a törvény, amit reményeim szerint itt el fogunk fogadni majd a vita után.

Azt kell mondani, hogy ez egy olyan javaslat, olyan államközi egyezmény, amely bizony hosszú távon célozza meg annak a kérdésnek a megoldását, amit úgy hívunk, hogy energiaellátás-biztonság. Az köztudomású - és a viták során elhangzott -, hogy a mai működő négy paksi blokk élettartama 2032-2036 között megszűnik, ez már a meghosszabbított élettartam vége, azt követően kell pótolni a paksi erőmű kapacitását, legalább olyan szinten, mint amilyen szinten most rendelkezik kapacitással.

(20.20)

Sokszor vita van azon, tisztelt Ház, hogy jogosult-e a kormány ilyen szerződést aláírni, és ennek megvannak-e a közjogi feltételei. A parlamenti vita előtt a kérdések órájában az ombudsmanhelyettes, Szabó Marcel úr elég karakteresen és egyértelműen fejtette ki azt az álláspontját, hogy figyelemmel a 25/2009. országgyűlési határozatra, valamint a 2011-ben bekövetkezett atomenergiáról szóló törvénynek a módosítására, ma már ez a lépés, amit a kormány tett, hogy aláírja azt a megállapodást, ez teljesen megfelelő közjogi alapokon nyugszik. Tovább erősíti a közjogi alapokat az a tény is, hogy szemben, mondjuk, a Déli Áramlatról szóló megállapodással, amelyet a szocialisták írtak annak idején alá szintén az orosz kormánnyal vagy a Gazprommal, de mindenesetre az orosz féllel a magyar állam nevében, annak a magyar közjogba történő iktatása nem történt meg. Ezzel szemben a most tárgyalandó meg tárgyalt törvényjavaslat arról szól, hogy ez a megállapodás itt a parlamenti vita lefolytatását követően miképpen lesz a magyar jogrendszer része. Tehát lehetőség volt arra, hogy a 25/2009. országgyűlési határozattal elindított folyamatokban egy jelentős előrelépés történjen, de ez még nem a végső lépés, tisztelt képviselőtársaim, hanem egy olyan keretegyezménynek az elfogadását jelenti, amelynek végrehajtása során, végrehajtása eredményeként remélhetőleg helyettesíteni tudjuk a kieső kapacitásokat, sőt egy pici bővítésre is van lehetőség mintegy két blokk 1000 megawattos teljesítményű, összesen 2000 megawattos teljesítményű atomerőműnek a megépítésével.

Ugye, nagyon sokan mondják, főleg, akik vitatják az atomenergia jogosultságát, hogy miért kell ezt most megcsinálnunk. Tisztelt Ház! Hát valahol el kell kezdenünk az atomerőmű megépítésének a folyamatát! El kell kezdenünk, mégpedig oly módon, hogy aláírták a szerződést kint Moszkvában, most mi azt fogjuk csinálni, hogy ennek a szerződésnek a hatályba léptető feltételeit fogja a Magyar Országgyűlés biztosítani azzal, ha elfogadja ennek a szerződésnek a magyar közjogi rendszerben történő kihirdetését. Ugyanis magának a szerződéstervezetnek van egy fontos hatályba léptető feltétele, nevezetesen akkor lép a felek között hatályba ez az államközi egyezmény, hogyha a felek eleget tettek a hatálybalépéshez szükséges hazai eljárásoknak, nevezetesen mind az orosz parlament, a duma, valamint a Magyar Országgyűlés is a megfelelő kihirdetését foganatosítja az egyezménytervezetnek.

Azt is szokták mondani, hogy elhamarkodott, nem tudjuk, hogy mi van benne, illetve nem tudjuk, milyen megállapodásokon keresztül valósul meg a Paksi Atomerőmű fenntartása, és hát ezért is sok a bizonytalanság. Kérem tisztelettel, ez egy olyan megállapodás, ami egyébként bármikor a felek részéről egyoldalúan felmondható. Az, hogy milyen üzleti kondíciók mellett fog maga az objektum megépülni, az a következő lépése lesz e szerződéses felhatalmazás alapján magának az eljárásnak. Akkor fogjuk a számokat látni a tekintetben, hogy milyen összegbe fog kerülni ez a beruházás, hogyha ismerjük, megkötődik, egyébként e keretegyezményben meghatározott megállapodások megkötődnek, megkötődnek a kivitelezésre, megkötődnek a pénzügyi finanszírozásra is.

A pénzügyi finanszírozás oldaláról sok kritika hangzik el, szerintem teljességgel megalapozatlanul. Amikor azt vitatják, hogy miért nem hozza be a kormány ezt a pénzügyi megállapodást ide, a parlamenthez, az még egy korai kérdés. Korán kérik ezt tőlünk; de a koraiság mellett van egy másik gondja is ennek, hogy a hatályos magyar közjog szerint nem is kell behozni ide, ennek a törvénytervezetnek az elfogadásával meglesz az a felhatalmazása a kormánynak, hogy ezt a pénzügyi megállapodást a lehető legkedvezőbb kondíciók mellett alá tudja írni.

Kérdezem, egy költői kérdést engedjék meg, hogy feltegyek: vajon 2009 októberében, amikor a Magyar Köztársaság, akkor még ez volt a hivatalos neve ennek a hazának, a Magyar Köztársaság kormánya úgy döntött, hogy 14 milliárd euró hitelt vesz fel az IMF-től, valamint az Európai Központi Banktól, akkor, tessék nekem megmondani, ki emlékszik arra, hogy behozták ide, a parlament elé ennek a 14 milliárd eurós kölcsönnek az elfogadását? Nem emlékszik erre senki, nem azért, mert rossz az emlékezete a tisztelt Ház jelen lévő tagjainak, hanem azért, mert ilyen nem történt meg. 14 milliárd eurót költöttek el, idézőjelben mondva, és hangsúlyozom, idézőjelben mondva a "jó" gazdasági tevékenység eredményeként munkabérekre, közintézményeknek a fenntartására, minden olyan dologra, ami ahhoz kellett, hogy az állam működjön. Mert itt volt az államcsőd, tisztelettel mondom. Ma 10 milliárd eurós hitelkeretről van szó, illetve annak a lehetősége teremtődik meg ebben az államközi egyezményben. Olyan 10 milliárd euró, amit befektetünk, kérem tisztelettel. Építünk egy korszerű atomerőművet, egy olyan atomerőművet, amelyik azon túl, hogy termeli az áramot, a beruházás ideje alatt a tervek szerint 40 százaléknyi magyar munkaerőt, magyar vállalkozót fog foglalkoztatni. Nem tudjuk, hogy 10 milliárd lesz-e, de annak az összegnek a 40 százalékát, amit el fogunk erre az atomerőműre költeni, annak a 40 százalékát magyar vállalkozások fogják úgymond munkájuk ellenében megkapni. Természetesen, ahogy Varga miniszter úr mondta, ennek számos költségvetési előnye, foglalkoztatási előnye és számos gazdaságnövelő előnye is lesz remélhetőleg, és ilyen alapon azt kell mondanom, hogy ez nem egy kidobott pénz, ez nem olyan hitel, amit úgymond az életszínvonal fenntartására, az állam minimális működésének a fenntartására veszünk föl, hanem ez egy értéket teremtő, értéket hozó hitel.

Nagy kérdés, tisztelt képviselőtársaim, és a vita igazából arról szól, hogy kell-e az atomenergia a jövő Magyarországa számára vagy nem kell. (Dr. Schiffer András: Nem kell!) Az LMP-nek van egy nagyon sarkos véleménye. Engedjenek meg egy fordulatot ebben, ők a zöldpártok között is talán az egyik legszélsőségesebb párt (Dr. Schiffer András: Hány van még?), ilyen módon lehet ezt mondani, de ez a héttagú parlamenti képviselőcsoport elég hangosan hallatja a hangját. Nagyon helyesen teszik, tisztelt képviselőtársaim, ugyanis, ha ez a véleményük, itt a helye, hogy elmondják. És nagyon nagyra tartom az önök következetes magatartását, még akkor is, ha nem értek vele egyet. Hogy önök nem úgy futnak a mezőn, mint a nyúl a róka elől, hogy jobbra mutat és balra megy, ahogy teszik a szocialista képviselőtársaim, hanem egy következetesen végigjárt, végiggondolt, koherens elgondolással jönnek ide, és vitatkoznak. Úgyhogy ezt csak becsülni tudom, de mondom, nem tudok egyetérteni önökkel. Mert van egy nagyon fontos másik eleme az egész előzményrendszernek, nevezetesen a 2011-ben elfogadott energiastratégia, ahogy korábban az ombudsmanhelyettes is mondta, ez alapozta meg, hogy ebben a kérdésben, hogy legyen-e atomerőmű-fenntartás és -bővítés, ebben ez is egy nagyon fontos közjogi elem.

Mit mond ki ez az energiastratégia? Elsősorban azt, hogy három lábon, mint a jó suszterszék, kell hogy álljon a magyar energiának a forrásrendszere: atomenergia, fosszilis, ezen belül elsősorban a szénalapú, és a harmadik a megújuló energiaforrások hatékonyabb és még nagyobb felhasználása.

(20.30)

Úgy gondolom, figyelembe véve azt, hogy Magyarország elindult egy iparosítási úton, elindult egy munkahelyteremtő, munkaalapú társadalom kiépítésében, attól nem kell félni a következő időszakban... - és nem csak a 2030-ig terjedő időszakra gondolok, maga a stratégia az "Energiastratégia 2030" címet viseli, de 50 éves kitekintéssel. Abból azt lehet látni, hogy mindenféleképpen arra a közel 10 ezer megawattos energiatermelésre - hazai energiatermelésről van szó - szükség van, az biztosítja Magyarország gazdaságának függetlenségét, az energiaellátás biztonságát, és reményeink szerint egy ilyen atomerőmű megépülésével és a megépülés során és annak kapcsán termelt áram árának versenyképességével a gazdasági versenyképességet is tudja biztosítani. Mert ne legyenek illúzióink, kedves barátaim, kedves képviselőtársaim! A magyar és az európai gazdaságnak kulcskérdése lesz a következő években, hogy miként oldja meg azt a versenyhátrányát, amit az amerikai, harmadik világbeli olcsó energiára alapozott gazdaságok támasztanak vele szemben. Nem lehet az európai gazdaság versenyképes, ha az itt termelt és felhasznált energia ára magasabb, mint az Egyesült Államokban vagy Dél-Amerikában, vagy esetleg a Távol-Keleten megtermelt energia ára.

Ez számtalan kérdést felvet. Mindenkinek meg kell gondolnia, hogy bizonytalanságra vár, vagy meg kell gondolni azt, hogy a maga erejéből a lehető legjobban biztosítja a független energiaellátását. Egyébként az Energiastratégia 2030 ki is tér arra, hogy függetlenségre kell törekednünk. Ezt a függetlenséget, tudom, sokan vitatják. Azt mondják, elhangzott LMP-s oldalról is, akik következetes álláspontot mondanak, a kevésbé következetes szocialista oldalról, hogy kérem szépen, kiterjesztjük, fenntartjuk a függőségünket az orosz állam irányába. Ha ki akarjuk váltani ezt a 2000 megawattot, tisztelt képviselőtársaim, és mondjuk, gázos erőműveket akarunk építeni, akkor milyen függőséget tartunk fenn? Melyik a jobb, a nagyobb függőség az orosz államtól? Ki kell mondani, hogy a gáz, amit ebben a térségben versenyképesen be tudunk szerezni, még ha Nyugat-Európából is szereznénk be a határkeresztező vezetékeken keresztül ezt a gázt, tekintettel az orosz-német szövetségben megépített, Lengyelországot, Belorussziát, Ukrajnát elkerülő vezetékre, ott is alapvetően orosz gáz van, a nyugat-európai piacnak abban a szegmensében is, ahova mi még gazdaságosan el tudunk menni gázért. Tehát nem tudjuk megkerülni a függetlenség kockázatát, ha csak gázos erőművekre alapozunk, és ezzel biztosítjuk a magyar gazdaság stabil és versenyképes energiaellátását.

Minden olyan érv, amit el tudunk mondani a Paksi Atomerőmű mellett, az nem érzelmi kérdés. Elsősorban rideg szakmai racionalitás, elsősorban üzleti kérdés. Ha feltesszük a kérdést, hogy üzletileg miért pont az orosz féllel kell nekünk atomerőművet építeni, ebben az üzleti kérdésben hangsúlyoznunk kell, hogy Paks jelenlegi négy blokkja is orosz készítmény, orosz technológia. A hűtőrendszer például olyan orosz tervek alapján készült és a mai napig is működik, köszönhető a technológiát jól ismerő és üzemeltető mérnököknek, technikusoknak és munkásoknak, hogy kérem szépen, az elegendő még a bővített energiatermelésnek is, tehát nincs kockázata. Ezt a technológiát jól ismerjük, ez olyan, mint egy matchbox, egymásba lehet illeszteni. Párhuzamos működtetésre van lehetőség. Ne feledjük, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Roszatom a maga technológiai tudásával az egyik legfejlettebb szállítója a reaktoroknak és a hozzá szükséges egyéb főbb berendezéseknek. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A világon!) A világon, így van. Tehát versenyképes az amerikaiakkal, a japánokkal és franciákkal. Együtt, egymással szemben indulnak sok esetben, és sok esetben az orosz társaság tudja elnyerni a projektek megvalósításának lehetőségét.

Felvetődött a bizottsági üléseken az, hogy magának az államközi egyezménynek, a keretszerződésnek van egy olyan része, amely szerint 20 évig garantálják, hogy elviszik a használaton kívüli fűtőelemeket Oroszországba, és aztán majd visszahozzák. Mit fogunk mi ezzel csinálni? Ez alatt a 20 év alatt nekik kezelniük kell ezeket a fűtőelemeket, tehát már nem olyan állapotban jönnének vissza egyrészt. Másrészt vállaltak egy felújítási kötelezettséget is, ami nem egy üres szólam. A Roszatomnál harmadik fázisú atomreaktorokról van szó, de papíron már ott van egy negyedik fázisú is, aminek a kísérletét most fogják elvégezni. Ez azért különleges a jelenlegi használt és ismert technológiákhoz képest, mert ez igenis képes arra, hogy felhasználja a már elhasznált, felhasznált fűtőelemeket. Kiveszi belőle a plutóniumot, az uránt, és újra tudja hasznosítani. Tehát ezzel azt akarom mondani, és ha optimisták vagyunk, reménykedhetünk is ebben, és miért ne lennénk optimisták, hogy nem lesz orosz érdek ennek a visszaszállítása, ha egyébként piacképesen tudják értékesíteni azokat az erőműveket, amelyekről most mint tervekről beszélünk, és ha ezek a tervek megvalósulnak, ennek a fűtőelem-ellátását is tudják ezekből a már használt, Magyarországról odakerült fűtőelemekből biztosítani.

Tudom, hogy ez egy elég merész vízió, de benne van a képben. Ez a 20 év rengeteg mindenre ad lehetőséget. Ismerve a technika, a technológia fejlődését, annak a dinamizmusát, nem hiszem, hogy túl merészek ezek az álmok, nem hiszem, hogy túl - mondjam azt - voluntarista lenne az elképzelés. A hídon akkor kell átmenni, szokták mondani, amikor ott leszünk. Remélem, hogy amikor odaérkezünk húsz év múlva, abban a kellemes helyzetben leszünk, hogy nem kell a szerződésnek ezt a feltételét ilyen értelemben komolyan venni. Illetve komolyan kell venni, de lesz lehetőségünk ennek az újratárgyalására.

Tisztelt Ház! Még annyit szeretnék mondani, hogy elhangzott, hogy kell-e még ebben az energiamixben a zöldenergiának, a megújuló energiának a hasznosítása és használata. Igen, kell, ebben a magyar állam elkötelezett. A magyar államnak vállalásai vannak, ezeket a vállalásokat teljesíteni fogjuk, hogy a megújuló részarányt olyan szintre hozzuk fel, ahogy azt mi vállaltuk. Ebben nem is állunk rosszul, bár meg kell mondanom kritikusan, hogy a teljesítéshez igen komoly részhajrát kell csinálnunk a következő öt-tíz évben, de remélhetőleg ez meg fog valósulni.

De mire jó a megújuló energia felhasználása? Az én elképzelésem, illetve a szakemberek szerint elsősorban nem fogja szolgálni az igen energiaigényes iparágak biztonságos energiaellátását. Nem fogja szolgálni az üvegiparnak, a vegyiparnak, a kőolajiparnak, az építőiparnak, az építőipari termékeket előálló iparnak, az autóiparnak az ellátását. Annak ellenére nem tudja szolgálni, mert oda megfelelő energiamennyiség is szükséges és biztonságos ellátás. Arról nem lehet szó, hogy álljon le egy autógyár szalagja, mert éppen nem fúj a szél. Arra viszont kiválóan alkalmas lesz, hogy a közösségi épületeket, a lakóházakat, a lakásokat energiával lássuk el. Az épületeket lássuk el energiával, remélhetőleg - a kormány tervei szerint - ebben a hétéves EU-s költségvetési ciklusban mintegy 700 milliárd forintot fog fordítani a kormány lakóházak és középületek energiahatékonysági mutatóinak javítására, azaz épület-korszerűsítésre és meg fog tudni valósulni az is, az az elmélet realitássá fog válni, hogy a legolcsóbb energia a fel nem használt energia.

(20.40)

De mindemellett természetesen a megújulók alkalmazására és a magyar specialitásoknak megfelelő alkalmazására szükség van, és ezt támogatni is fogjuk minden helyzetben. Az atomenergiát nem azért akarjuk alkalmazni hosszú távon, meghatározóan, hogy a megújuló energiák rovására tegyük.

Az más kérdés - és ahogy Balczó képviselő úr, alelnök úr ezt elmondta, és nagyon pontosan és vele maximálisan egyet tudok érteni -, hogy melyik az a megújuló energiaforrás itt, Magyarországon, abban olyan sok vita nem lehet. Valószínűleg számunkra ami a legjobban hasznosítható lesz, a biogáz és a biomassza, a mezőgazdasági termékek, hulladékok pótlólagos felhasználásából; korlátozott mennyiségben a napenergia és legkevésbé a szél. És ne feledkezzünk el a geotermikus energiaforrásokról, amelyek költségei igen magasak, felhasználása igen kockázatos, mert nehéz biztosan megmondani, hogy a föld alatt abban az üregrendszerben hol szökik el az energia és mit találunk ott, de azért erre van jó példa és egyedi helyeken, tehát lokális megoldásokra kiválóan alkalmas lesz, ami összességében, ha hozzátesszük az ehhez szükséges hálózatfejlesztést, amely azért is fontos, hogy a teljesítménykülönbségeket ki tudjuk egyenlíteni és az elszámolási viszonyokat tisztábbá tudjuk tenni a megújulók használatánál... - de ez megint más szakmai kérdés, más szakmai irány, amiről nem hiszem, hogy most itt kell beszélni.

Azt gondolom, hogy mind a megállapodás jogi, közjogi feltételei, az abban foglaltak vállalhatóak, bátran el lehet fogadni, nem jelent prejudikációt. Még azért szokott lenni az iparban az, amikor összerakják a számokat, a terveket, megvannak a költségek, a bekerülési költségek, megvannak azok a számok, amelyek alapján a működtetés költségei, az üzemeltetés költségei összeállnak, és megvannak a piaci számok, hogy azt a dolgot, amit előállítunk, tervezi-e az adott beruházás, adott értéken el tudjuk-e adni, és van olyan helyzet, nem is egyszer... - nem ezt kívánom ennek a projektnek, de az én praxisomban többször volt már, amikor azt mondtuk, hogy nem, most még nem, nem éri meg.

De el kell indulni azon az úton, hogy ezeket az adatokat az ahhoz értő, szakmailag felkészült előkészítők tudják értékelni, tudják értékelni a pénzügyi finanszírozás megfelelőségét, és nagyon biztos lábakon álló szerződéses rendszert tudjanak ezen keretegyezményre alapozva aláírni, ami remélhetőleg egy nyereséges, az olcsó energiát biztosító és hosszú távon ellátásbiztonságot nyújtó Paksi Atomerőmű bővítéséhez fog vezetni, illetve a fenntartásához fog vezetni. (Dr. Schiffer András: Mitől olcsó? - Dr. Szél Bernadett: Hol vannak a számítások? - Dr. Schiffer András: Hol vannak a számítások?)

Ez alapján mindenféleképpen, úgy tudom, hogy a KNDP támogatni fogja a törvényjavaslatot, és majd a részletes vitában remélhetőleg Schiffer András képviselő úr is és Szél Bernadett képviselő asszony is el tudja mondani a véleményét (Dr. Schiffer András: Van módosítótok?), de arra kérem a képviselő asszonyt - még van rá öt percem -, hogy a bizottsági üléseken meg most, a bizottsági ismertetésben elmondott összecsúsztatásait tegye rendbe. Nem arról van szó, hogy 95 százalékos lehet az a cég, amelybe ez a beruházás megtörténik, hanem legalább 95 százalékos. Ennél lehet több, úgyhogy nem biztos, hogy kell keresni már most azt az 5 százalékot, hogy vajon kié lehet - egy. Kettő: nem helytálló az az érvelés, hogy kérem szépen, a szállító állapítja meg, esetünkben a Roszatom fogja megállapítani az áram árát. Erről szó sincs. Mint tudja nagyon jól, benne van - ha elolvasta, márpedig elolvasta, ahogy önt ismerem, el szokta olvasni az ilyen dolgokat -, itt az erőmű üzemeltetője a magyar állam, a magyar államnak ez a gazdasági társasága lesz és a tulajdonosa is ő lesz. Nem arról van szó, hogy az oroszok diktálnák, miután leszállították az atomerőművet, miután felépítettük közösen az atomerőművet, utána ők állapítják meg, hogy milyen áron értékesíti... (Dr. Schiffer András: Hova mennek a fűtőelemek?) Benne van, elmondtam. Ha képviselőtársam figyelt volna (Kontur Pál: Beszélgetett!) Tessék beszélgetni nyugodtan! Még egyszer elmondom, de inkább elmondom azt, hogy a 7. cikkelyben el tudja olvasni. (Kontur Pál: Mással van elfoglalva.)

Ezek után, miután időm végéhez közeledek, köszönöm a megtisztelő figyelmüket, és kérem a törvényjavaslat támogatását. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Schiffer András közbeszól.)

ELNÖK: A képviselő úr már sikeresen előre vitába szállt a most felszólalásra következő Szél Bernadett képviselő asszonnyal, aki az LMP vezérszónoka. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, hogy az én felszólalásom 2014-re fog emlékeztetni mindenkit, mert amit eddig itt láttunk, az a '60-as években is megállta volna a helyét. Azt gondolom, hogy önök elvesztették a fonalat valamikor nagyon régen, és egész egyszerűen nemhogy alapvető dolgokról, például a fukusimai katasztrófáról nincs tudomásuk, és ezeknek az atomenergia árára való hatásáról nincs fogalmuk, de mondjuk, a gazdasági világválságról sincsen, hiszen a gazdasági világválság hatására mindenhol csökkent az energiafogyasztás, és szakértők - lehet, hogy nekünk nem azonos szakértőink vannak Aradszki képviselőtársammal - egyáltalán nem veszik biztosra azokat a növekedési szcenáriókat, amiket önök itt hangoztatnak.

Nézzék, ez az egész paródia, amit lerendeznek a magyar parlamentben, hogy először a miniszterelnök kimegy Moszkvába, aláír egy szerződést, utána mi időkeretben beszélgethetünk róla, ahol Magyarország zöldpártjának összesen jut 30 perc, hogy kifejtse a véleményét, miközben önök elszabotáltak egy konkrét társadalmi vitát, egy politikai vitát és egy szakmai vitát, ez egész egyszerűen felháborító. Ez, amiről beszélünk, nem egy nemzetközi szerződés, hanem egy biankó csekk, amire majd Orbán Viktor azt fog írni, amit akar.

De nézzük meg egy kicsit, hogy hogyan jutottunk el idáig! Végiggondolva az elmúlt évek történetét is, egyébként érdekes, mert az MSZP-nek - aki most nincs itt, és képviselői nem vesznek részt a vitában - éppúgy fontos szerepe van, mint a Fidesznek, aki ezt a küldetést továbbvitte, tehát azt látjuk, hogy összesen kétszer foglalkozott a magyar parlament a bővítés kérdésével, méghozzá a kormányváltás előtt kezdődött ez a történet. 2008-ból származik egy országgyűlési határozati javaslat, ami konkrétan úgy szól: a 2008. évi 40. országgyűlési határozat, a 2008-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról. Hogy egy kicsit képbe helyezkedjünk, hogy hogy jutottunk idáig, szeretnék idézni ebből. Ebben az szerepel, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy kezdje meg az új atomerőművi kapacitásokra vonatkozó döntés-előkészítő munkát. A szakmai, környezetvédelmi és társadalmi megalapozást követően a beruházás szükségességére, feltételeire, az erőmű típusára és telepítésére vonatkozó javaslatait kellő időben terjessze az Országgyűlés elé.

Képviselőtársaim! Mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy erről a mai napig nem kaptunk semmiféle anyagot. Anno még Fellegi Tamás volt az, aki az ombudsmannál azt firtatta, hogy mégis hol van ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a beteljesítése. Azt a választ adta, hogy az energiastratégia, amit önök 2011-ben megszavaztak, kiváltja ezt, úgyhogy igazából nem szükséges ezzel a továbbiakban foglalkozni.

Én mindenki figyelmét felhívnám arra, hogy az energiastratégia magáról a bővítésről feltételes módban beszél, egyébként ugyanezt az érvelést használta szinte szóról szóra Orbán Viktor, amikor azt mondta, hogy az energiastratégia megoldja ezeket a múltbeli kérdéseket, hogy itt bárki bármifajta új felhatalmazást szeretne. Gyakorlatilag az energiastratégia olyan mágikus valami itt, Magyarországon, hogy minden korábbi ombudsmani vagy Országgyűlés által kért anyagot felülírt. Ez abszolút nem így van, ez teljes tévedés.

Akkor ott van ez a 2009-es országgyűlési határozat, amiről sokkal több szó esett az elmúlt időszakban. Erről azt szoktam mondani, hogy Orbán Viktor fügefalevélként tartja maga elé, amikor azt firtatom vagy bárki más firtatja, hogy mégis ki hatalmazta föl őt arra, hogy ilyeneket csináljon. Ezt a 2009-es országgyűlési határozati javaslatot még Gyurcsány Ferenc celebrálta a magyar parlamentben, és ez arról szólt, hogy egy elvi előkészítésre kapnak felhatalmazást. Arról szólt, hogy mondjuk, el lehet arról gondolkodni, hogy egyáltalán szükség van-e Paksra, és mik az alternatívák.

Elképesztő módon az történt, hogy amikor feltették ezt a kérdést mégis Orbán Viktornak, meg egyáltalán az ombudsman firtatta ezt a kérdést, hogy hogy lesz itt a folytatás, az történt, hogy az atomtörvényben gyakorlatilag megváltoztatták bizonyos szavak sorrendjét, és azt fogadtatták el a magyar parlamentben - az LMP akkoriban is nemmel szavazott -, hogy elég az előkészítő munkálatokhoz a felhatalmazás, magához a beruházáshoz már nem kell. Ez volt a nagy trükk az atomtörvényben 2011-ben.

(20.50)

Így reagáltak önök arra, hogy az ombudsman azt mondta, hogy jó lenne, ha a felhatalmazás meg az energiastratégia egymással összhangban lenne. Önök meghekkelték az atomtörvényt. Gyakorlatilag így sikerült eljutnunk mostanáig. Egyébként ez a szégyenletes hekkelés a T/3288. számot viseli, és gyakorlatilag ez teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy önök egy ilyennel próbálták megúszni azt, hogy itt, az Országgyűlésben érdemi vita lehessen arról a kérdésről, hogy kell-e nekünk egyáltalán Paks II. vagy nem kell, és egyáltalán hol vannak a számítások, amelyeket a mai napig senki nem látott. Ma, hogy itt 13 százalékos áramárcsökkentés lesz, ez megint egy új szám. Ezek a számok honnan jönnek? Önök honnan veszik ezeket a számokat? Önök kérdezik tőlem, hogy hogyan lehetne itt zöldenergiával megoldani Magyarország helyzetét. Én nagyon szívesen elmondom, egyébként a 30 perc meglehetősen kevés, de előtte álljunk meg egy lépésre. Most nem arról akarunk leszerződni az oroszokkal, hogy itt megújuló energiákat fejlesztünk, hanem arról, hogy atomenergiát fejlesztenek. Önök ezt akarják megcsinálni.

Akkor most beszélgessünk egy kicsit arról, és kérem az összes tanulmányt, ami arra vonatkozik, hogy ez mennyibe fog kerülni ennek az országnak. Szeretném tudni, hogy mennyibe fog kerülni konkrétan az, hogy ezeket a blokkokat az oroszok megépítik. Szeretném tudni, hogy mennyi lesz, szeretném látni a számításokat.

És akkor még egy anekdota 2009-ből, amikor is készült információim szerint egy füzetke arról az országgyűlési képviselőknek, hogy mégis hogy nézne ki ez az egész felhatalmazás, és mi állna mögötte, és hogy ezek mennyibe kerülnek, milyen atomerőmű-típus lenne, tehát konkrétumok szerepeltek volna benne. Erről Podolák akkori képviselő úrnak sikerült azt nyilatkoznia, hogy gyakorlatilag megzavarná az országgyűlési képviselőket a szavazásban és a döntésben az, hogyha ezt a füzetkét megkapnák. (Dr. Schiffer András: Be se jöttek!) Önöknek van ilyen füzete? Nincsen, és nem is volt könnyű megszerezni, mert anno az Energiaklubnak úgy kellett perrel fenyegetőzve gyakorlatilag kikövetelni azt, hogy ebbe a füzetbe egyáltalán belenézhessenek. Tehát akkor, ahogy 2009-ben megtagadták az országgyűlési képviselőktől, hogy információk birtokában tudjanak felelősen dönteni, ugyanazt játsszák el velünk 2014-ben, csak éppen másik kormány van hatalmon. Egyvalami viszont közös a Fideszben: ahogy akkor megszavazták, úgy most önök megint meg akarják szavazni, dacára annak, hogy mindenki minden létező fórumon elmondja, hogy milyen információ alapján, most fel tudom mutatni azt a cetlit, amit megkaptunk, hogy erről majd szavazunk, de erről nem lehet dönteni. Ebben semmi nincsen! Ez gyakorlatilag olyan, mint egy keretszerződés, amely utal bizonyos megvalósítási megállapodásokra, amelyekben majd a részleteket leszabályozzák. Ezek hol vannak? Ezeket fogja látni az Országgyűlés?

Egyébként ennek az egésznek a kálváriája nem most kezdődött. A Lehet Más a Politika már ősszel felfigyelt arra, hogy önök valamire készülnek. Konkrétan úgy lehetett ezt észrevenni, hogy bizonyos törvényekbe elkezdett beszivárogni Paks II., mint valami létező erőmű. A területfejlesztésről és -rendezésről szóló törvényben megjelent, az erőművek felsorolásában, hogy Paks I., Paks II., és így mentek tovább. Nem tudtuk kimódosítózni azt, hogy ne maradjon benne. Sejtettük, hogy itt valami készül, mert egy nem létező erőművet bevinni egy mostani, már hatályos törvénybe, azért az elég extrém, azt gondolom.

Ekkoriban volt az, emlékezzenek rá, csak hogy kicsit felfrissítsük, hogy hogyan mentek itt a dolgok, hogy Orbán Viktor körútra indult, és Indiában meg Japánban meg itt-ott üzengetett nekünk haza, hogy itt majd nukleáris reneszánsz lesz. Odáig ment a miniszterelnök úr Japánban, a szerencsétlen tragédia után épphogy magára találó gazdaságban, hogy azt mondta a japánoknak, hogy majd tőlük fogunk technológiai segítséget kérni a mi blokkjaink megépítéséhez. Ezt végül is hogy gondolta, miniszterelnök úr, amikor maga Japán is azzal küszködik, hogy magához térjen a fukusimai katasztrófa után? Ekkoriban ezeket úgy felhoztuk itt a parlamentben, de mondták nekünk, hogy nem időszerű, konkrétan a fenntartható fejlődés bizottságában egy hónapon át küzdöttem azért, hogy Paks II. kérdését napirendre tudjuk venni. Aradszki képviselőtársam és az összes fideszes azzal hárította el ezt a felvetésemet, hogy nem időszerű Paksról beszélni. Ott volt a politikai vitanap kezdeményezésem, gyakorlatilag ez az ellenzéken ment el, a Jobbik azt mondta, hogy ha ők támogatják, az MSZP úgyse fogja, az MSZP meg valahogy úgy kisunnyogott a válaszadás alól, és gyakorlatilag elmaradt a politikai vitanap is, pedig akkor lett volna itt és most lehetőségünk arra, a másik teremben, a lényeg az, hogy plenáris ülésen beszéljünk arról, hogy egyáltalán kell-e Paks II. az országnak, vagy sem. Ez sem pótol egy széles körű szakmai vitát, ez sem pótol egy széles körű társadalmi vitát, de legalább nem tekintenék sült halnak a magyar képviselőket, és lett volna valami lehetőségünk arra, hogy beszélgessünk a közös dolgainkról, a közös jövőképünkről.

Lehet, hogy erről a kérdésről máshogy gondolkodunk, de az a döntés, amit önök most meg fognak hozni, Magyarország helyzetét a mi emberöltőnkön túl fogja befolyásolni, a mi gyerekeink, a mi unokáink és a mi dédunokáink is érezni fogják annak a döntésnek a hatását, amit önök itt most meg fognak hozni. És akkor gyakorlatilag elmentek ezek a lehetőségek, és arra tértünk magunkhoz, hogy valóban hirtelen a gazdasági bizottságban ott ült egy rakás fideszes nobilitás, és arról kezdtek el beszélni, hogy igazából már ezek a tárgyalások a végső stádiumban vannak. Tessék?!

Nem sokkal előtte voltam Pakson, egyeztettem a Paks II. projektcég vezetőségével, és ők is azt mondták, hogy ők nem tudnak róla, hogy ezek a tárgyalások előrehaladott állapotban lennének. Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy ez egy szűk körű politikai csapatnak volt tulajdonképpen az akciója, hogy Orbán Viktor gyakorlatilag hirtelen, számunkra váratlanul kiutazott Moszkvába, és Németh Lászlóné kíséretében különböző szerződéseket írt alá. Hogy mik ezek a szerződések, ezeket nem tudjuk. Nem tudom én sem, és igazából önök sem tudják. Talán van most már olyan a teremben, aki tudja, hogy mi van ezekben a szerződésekben, de egyvalami biztos: a magyar társadalomtól nem lehet megtagadni azt, hogy alapos és pontos ismerete legyen azokról a dolgokról, amiket önök a nevükben bevállalnak. Ez ilyen egyszerű.

Már emlegettem ma itt az MSZP- meg az SZDSZ-kormányokat, akik azt mondták állandóan, hogy majd a szakértők megmondják, hogy mi jó nekünk. Önök ugyanezt a retorikát használják. Szeretném az önök figyelmét felhívni arra, hogy nem a szakértők döntenek arról, hogy milyen lesz Magyarország jövőképe, hanem a döntéshozó politikusok, és döntéshozó politikust megfosztani információktól nem lehet. Gyakorlatilag egy ilyen saláta alapján, amit önök idevágtak hozzánk pár oldalban, nem lehet felelős döntést hozni. Ráadásul itt azért különböző problémák is vannak, mint ahogy megpróbáltuk mi is feltárni. Ha önök nemzetközi szerződést kötnek, akkor alapvető kritérium az, hogy a 2005. évi L. törvényt, a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról címet viselő törvényt önöknek be kell tartani. Ez a törvény kimondja, hogy nemzetközi szerződés előkészítése hatásvizsgálattal történik. Hol van ez a hatásvizsgálat? Szeretném látni azt a hatásvizsgálatot, amit önök azt megelőzően elvégeztek, hogy ezt a paktumot aláírták volna Moszkvában.

A másik kérdésem pedig az, hogy mikor került kormány elé ez a szöveg, ugyanis az Átlátszó megkereséséből világosan látszik, hogy önök azt írják, hogy január 22-én, márpedig az kőkeményen azt jelenti, hogy előbb volt az aláírás Moszkvában, ez a kis moszkvai szeánsz, amin a mai napig nem tudjuk pontosan, hogy mi történt, és utána tájékoztatták róla a kormányt. Azt gondolom, hogy ez önmagában nagyon problémás, és nemcsak azért gondolom, mert furcsa, hanem azért, mert a törvény nem ezt írja elő.

A másik pedig az, hogy az összes releváns bizottság, amely ezt a kérdést tárgyalja, meg kellett volna hogy kapja itt, a magyar parlamentben a szerződés teljes szövegét, sőt még a felhatalmazásról szóló határozatot is. Csodálkoznék, ha itt a bizottsági elnökök nekem most azt mondanák, hogy ezt megkapták. Nézzék, természetesen lehet így eljárni, lehet úgy csinálni, mintha mindez rendben lenne, és lehet itt atompropagandát harsogni adófizetők pénzéből öt órán keresztül, amennyi időt erre rászántak, hogy erről a kérdésről beszélgethetünk, de a tények a következők. A magyar parlament sosem döntött a bővítésről, hiszen nincsenek és soha nem is voltak azoknak az információknak a birtokában, ami alapján ez megtörténhetett volna. Nem tudjuk, hogy vannak-e számítások arról, hogy 2020 táján vagy amikor a tervezett új reaktorok termelni kezdenek, vagy 2030 körül, amikor a mostani reaktorok majd nyugalomba vonulnak, mekkora lesz a magyar állampiac, lesz-e igény egyáltalán az új blokkokban termelt áramra. Nem tudjuk, hogy az orosz hitel, amelynek a felvételét ez a megállapodás kötelezően előírja, mekkora összegű lesz és milyen kamatozású lesz. Nem tudjuk, hogy az új paksi blokkok milyen áron termelik majd az áramot. Nem tudjuk, hogy a több ezer milliárdos hitel milyen konstrukcióban érkezik meg, csak azt tudjuk, hogy mindenképpen növelni fogja az államadósságot. Nem tudjuk azt sem, hogy mennyibe fog pontosan kerülni a két új reaktorblokk, a többi összes csatlakozó beruházás, gyakorlatilag semmit nem tudunk erről a tervezett beruházásról.

Ami meg különösen fájó, és muszáj erre kitérni egy mondatban, bár továbbra is azt gondolom, hogy ez a méltatlanul kevés idő, amit itt nekünk adtak, nem fogja azt megengedni számunkra, hogy egy alapos szakmai vitát folytassunk, erre kellett volna a politikai vitanap, amit azonban senki nem támogatott az ellenzéki oldalról, én azért azt szeretném elmondani önöknek, hogy nem kellene úgy csinálni, mintha nem tudnánk azt, hogy Magyarország előtt egy másik út is van, az a másik út a fenntarthatóságról szól, az a biztonságról szól, az a függetlenségről szól, és az a zöldenergiáról szól. A korábbi idők során már elég sok pengeváltásom volt kormánypárti képviselőkkel, merthogy önök azt állítják, hogy egyszerre lehet nukleáris energiát fejleszteni meg megújulókat fejleszteni. Ez az önök fatális tévedése.

Mértékadó kutatások bizonyítják, hogy főleg egy ekkora országban, mint a mi hazánk, nem tudunk kettő ilyen beruházást párhuzamosan fejleszteni. Aki az egyik útra lép, az a másik utat elfelejtheti, aki a másik útra lép, az pedig az egyik utat felejtheti el.

(21.00)

Tehát a választás, a tét itt nagyon nagy. Nemcsak arról van szó, hogy önök gyakorlatilag adósságba taszítják-e az országot száz évre, hanem arról is szól például, hogy önök lemondanak-e arról a 2020-ig megvalósítható 50-60 ezer munkahelyről, amit csak a megújulók helyzetbe hozása révén lehetne megvalósítani. Azt is kérem önöktől, hogy ne felejtsék már el, hogy Magyarországon vannak olyan kutatók, tudósok, vannak olyan műhelyek, szakmai intézmények, akik már nagyon alaposan végiggondolták azt, hogy Magyarországon hogyan lehetne fenntartható módon energiát termelni. Az egyik kutatási eredményt itt tartom a kezemben (Felmutatja.), 2011 óta ismerhető az, hogy milyen szcenáriók mentén lehet Magyarországon úgy energiatermelést folytatni, hogy 2040-ig minden létező atomkapacitásunkból ki tudjunk vonulni, a fosszilisből is, és fokozatosan egyre nagyobb teret adva a megújulóknak, elkezdjünk egy fenntartható Magyarországot építeni. Egy fenntartható Magyarországot, ami erős, független, ami munkahelyeket ad és biztonságos.

Önök, ha igent nyomnak erre a javaslatra, akkor ezt fogják veszélyeztetni. Ennek legyenek a tudatában! (Dr. Schiffer András és Ertsey Katalin tapsol.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk, az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására ma este kerül sor.

Soron következik a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. (Zaj a Jobbik soraiban.) Kis figyelmet kérek képviselőtársaimtól, mert szeretnénk egy újabb napirendet elkezdeni. Köszönöm szépen.

Tehát soron következik a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/13478. számon megismerhették. Az elfogadott napirendnek megfelelően a vita első szakaszában az előterjesztői expozéra, a bizottsági álláspontok ismertetésére, valamint a vezérszónokok felszólalására kerül sor. A további képviselői felszólalásokra az esti órákban, a záróvitákat követően lesz lehetőség.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Cséfalvay Zoltán úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 35 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

Felszólalások:   149-158   159-187   187-203      Ülésnap adatai