Felszólalás adatai

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is szeretném önnek megköszönni, hogy egy méltán nemes, a mai katonákat is büszkeséggel eltöltő eseményre emlékezett és emlékeztetett bennünket. A Juta-dombi történettel teljes 1956 krónikája, hiszen a szabadságharc egyetlen olyan szervezett katonai ellenállása volt, amelyben katonák, nemzetőrök és civilek sikeresen vették fel a harcot a főváros felé nyomuló ellenséggel. A Juta-domb hősei önkéntesek, nemzetőrök és katonák voltak, katonák, akik nemcsak emlékeztek esküjükre, de annak szellemében szálltak szembe az idegen hatalommal. Példaképei lehetnek minden esküt tett, a honvédelmet hivatásul választó embernek.

A Juta-dombi harcok 1956. november 4-től 10-ig tartottak, és ahogy képviselő úr is említette, november 14-én már meg is születtek a halálos ítéletek.

(8.10)

Ekkor elkezdték dózerolni a Juta-dombot. De el lehet dózerolni egy dombot, egy hegyet, egy országot, az emlékeket azonban soha nem lehet. A túlélők, a kivégzettek hozzátartozói életben tartották a harcok emlékét, a helyszínt jelölés nélkül is ismerték a titokban emlékezők. Pesterzsébet és Soroksár határában ma már méltó emlékmű áll, emlékeztetve az 52 éve történtekre, a hősök dicsőségére.

A rendszerváltás óta a Magyar Köztársaság és a Magyar Honvédség egyik fő emlékhelye a Juta-domb. Az emlékezés azonban nem merül ki koszorúzásban és emlékbeszédekben. A Magyar Honvédség azzal is emléket állít hőseinek, hogy laktanyái, intézményei névadójául választja az 1956-os hősöket. 2008. június 16. óta a Magyar Honvédség támogatódandár Zách utcai objektuma Maléter Pál vezérezredes, honvédelmi miniszter nevét viseli, azét a Maléter Pálét, aki maga adott parancsot a Juta-domb mint stratégiai pont megszállására, és akit aztán orvul tőrbe csaltak Tökölnél, és mártírhalált halt. Ugyancsak Maléter Pál nevét vette föl a Magyar Honvédség rendészeti zászlóalja, és immár két éve, hogy a Juta-dombi parancsnok, Mecséri János posztumusz altábornagy, az egykori VII. esztergomi gépesített hadosztály parancsnoka nevét viseli a Magyar Honvédség szentendrei központi kiképzőbázis kiképzőosztálya.

A Juta-dombi ellenállók önként vállalták a küzdelmet, míg a Magyar Honvédség, az akkori hadsereg jórészt alkalmatlan volt bevetésre. Ők a megfutamodás helyett a helytállást, a harcot választották, és tudtukon, akaratukon kívül hőssé váltak. Mert a hősök így születnek, maradéktalanul teljesítik vállalásaikat, esküjüket, amelyben benne van az a mondat, amelynek kimondásával egy új viszony jön létre katona és hazája között: életem feláldozásával is megvédem. Sajnos, vannak helyzetek, amikor az esküt be kell váltani.

A Magyar Honvédség ma már szinte alig hasonlítható és nem is hasonlítható a valamikori Néphadseregre, amelyben a Juta-dombiak is szolgáltak. A nemzetvédelem pillére immár négy éve az önkéntes haderő, amely létszámában kisebb, felszereltségében, képzettségében azonban magasabb színvonalat képvisel. Mégis van párhuzam a Juta-domb hősei és a ma katonái között. Akkor, 52 évvel ezelőtt az esztergomi és kiskunmajsai alakulat tisztjei és katonái kitörtek a sehova vezető ideológiai béklyóból, és valódi, hivatásos honvédő katonákká lettek, visszaadták a honvédség becsületét. A Juta-dombiak és a ma szolgáló katonák közös jellemzője az elhivatottság hazájuk, népük, Magyarország és a szabadság ügye iránt. Ma és remélhetőleg később sem kell a Juta-dombról Budapestet védők spártaiakhoz hasonló küzdelmét megismételni, de emlékeznünk kell. A Juta-dombiak tettét meg kell ismernie mindenkinek, mert az a hősiesség, a hazáért, a szabadságért való kiállás meg nem ismételhető példája.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)