Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Ahogy járom a vidéket, egyre többeket aggaszt a Duna alacsony vízállása (Derültség és közbeszólások a Jobbik padsoraiban.  Az elnök csenget.), mert mint mondják, így könnyen befagy, és még a végén a Viktor megkoronáztatja magát. (Derültség a Jobbik padsoraiban.  Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Képviselő úr!

JAKAB PÉTER (Jobbik): Na most, induljunk ki abból, hogy ez egy reális veszélynek tűnik… (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját, aki hangosítás nélkül folytatja felszólalását.)

ELNÖK: Képviselő úr! Képviselő úr, bármit be lehet hozni idézet címén, az elnöknek meg az a feladata, hogy eldöntse, hogy helyesen teszi vagy nem. Azt mondom, hogy ezért figyelmeztetem.

(17.00)

JAKAB PÉTER (Jobbik): Megtisztelve érzem magam. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Tekintettel arra, hogy a nép reális veszélynek tartja azt, hogy ön megkoronáztatja magát, szeretném egy igazi királynak, Szent Istvánnak az intelmeit a figyelmébe ajánlani, miniszterelnök úr, és jó lenne, hogyha ezt korona nélkül is megfogadná.Az első intelem úgy szól  figyeljen! -: ne csak a rokonságodhoz és a főemberekhez légy kegyes, hanem mindenkihez, aki hozzád járul! Miniszterelnök úr, ön pont ennek az ellenkezőjét teszi. Az ön apja, az ön veje, az ön rokonsága sorra nyeri el a milliárdos állami megrendeléseket, az ön egyik főembere, egy bizonyos báró Mészáros Lőrinc lassan a világ leggazdagabb embere lesz, a többi udvari bolondról már nem is beszélve; eközben meg a népet éhbérért dolgoztatják orrvérzésig, elveszik tőlük a kafetériát, a lakásmegtakarítást, helyette mehetnek túlórázni.

Második intelem: légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen! Miniszterelnök úr, ön gyenge (Derültség a kormánypártok soraiban.), és gyengeségében hagyja, hogy a szerencse felvesse. Ön megálmodta, hogy a felcsúti kertje végében legyen egy stadion, és mit ad isten, lett. Megálmodta, hogy legyen kisvonat, és az is lett. Bárcsak, miniszterelnök úr, bárcsak a magyar embereknek is lenne ekkora szerencséje, mert akkor lennének ebben az országban modern kórházak meg iskolák, lennének európai bérek, európai nyugdíjak, de hát, lássuk be, hogy a népnek nincs ekkora szerencséje, mint önnek!

Aztán még egy intelem: légy szelíd, soha ne harcolj az igazság ellen! Erre ön mit csinál, miniszterelnök úr? Valaki kideríti, hogy ön luxusrepülőgépen jár focimeccsekre, és ahelyett, hogy szelíden bocsánatot kérne ezért a néptől, arrogánsan megfenyegeti az igazság felfedőjét, hogy majd ön jól oda fog neki suhintani, meg egyébként mindenkinek, aki bolygatja az ön korrupciós ügyeit.

Miniszterelnök úr, Szent István alapvetően három dolgot várt el Magyarország mindenkori vezetőjétől, öntől is: azt, hogy ne lopjon, ne hazudjon, helyette alázattal szolgálja a magyarokat. Kérdezem, miért teszi ennek pont az ellenkezőjét. Várom válaszát. (Dr. Völner Pál: Ez rád is vonatkozik!  Taps a Jobbik soraiban.)