Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az Európai ügyek bizottságának elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés napirendjén gyakran szerepelnek uniós vonatkozású előterjesztések, törvény- és határozati javaslatok, nemzetközi szerződések. Úgy vélem azonban, hogy a most tárgyalt napirendi pont, tisztelt képviselőtársaim, különleges. Különleges, hiszen nem egy elfogadott európai uniós irányelv magyar jogba történő átültetése a feladatunk, hanem ebben az eljárásban azt vizsgáljuk, hogy egy még el nem fogadott uniós jogalkotási tervezet vajon megfelel-e a szubszidiaritás elvének vagy sem.

Jól tudjuk, hogy a szubszidiaritás elve az uniós jogalkotásban azt a feladatot látja el, hogy a döntéseket az Unió polgáraihoz a legközelebb tudják meghozni, és ez az elv az irányadó a tagállami és uniós hatáskörök elhatárolása során is. Tehát az Unió csak akkor és csak annyiban járhat el, amennyiben az alapszerződés számára megengedi, pontosan megfogalmazva annak hatáskörét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát a mai napon az Országgyűlés feladata az, hogy a brüsszeli Európai Bizottságnak mint előterjesztőnek a tévedésére felhívja a figyelmet, egyúttal lehetőséget adva annak a korrekciójára. A házszabály szerint a szubszidiaritásvizsgálat tehát egy olyan különleges parlamenti eljárás, amelyben ha a Magyar Országgyűlés Európai ügyek bizottsága megvizsgál egy uniós jogalkotási tervezetet, és ha úgy találja, akkor kezdeményezheti, hogy az Országgyűlés plenáris ülése fogadjon el egy, a szubszidiaritás elvének sérelmét megállapító határozatot. De ezzel nem ért véget a történet, mert ha kellő számú nemzeti parlament fogad el hasonló tartalmú úgynevezett indokolt véleményt ‑ amire szerin­tem ebben az esetben van esélyünk ‑, akkor ennek az Unió szintjén jogi következményei lehetnek.

Tehát a mai vitánk egy javaslatról szól. Egy javaslatról, amelyről, ha a parlamenti terminológiát használnám, akkor azt mondanám, hogy ez egy törvényjavaslat lenne. Egy javaslat, ami a kvótáról szól. Javaslat, de ez eddig csak egy terv ‑ számunkra viszont veszélyes terv, de még csak terv. Megjegyzem, hogy e tervezet mellett az Unióban van még két másik kvótahatározat, amely hatályos, amely létezik, de erről most nem beszélek.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy az általunk most folytatott eljárással kapcsolatban néhány tisztázó jellegű gondolatot elmondjak.

1. Az eljárás tárgya konkrétan az Európai Bizottság által elfogadott COM(2015)450. javaslat. A vizsgálat tárgya tehát egy olyan elfogadott uniós javaslat, amely még nincs hatályban.

2. Szeretném hangsúlyozni, hogy a parlament indokolt véleménye, amit várhatóan az Országgyűlés elfogad, jogilag nem köti a kormányt, hogy ennek alapján hozná meg a döntését a brüsszeli tanácsban. Tehát szó sincs arról, hogy most itt valamifajta mandátummal ruházzuk fel a kormányt.

3. Azért arra nyomatékosan szeretném felhívni a képviselőtársaim figyelmét, hogy ha a tagállami parlamentek a szubszidiaritás elve alapján nem tudják megakadályozni a brüsszeli javaslatot, akkor a Tanácsban a tagállamok képviselői nem egyhangúlag, hanem minősített többséggel döntenek. Mit jelent ez, tisztelt képviselőtársaim? Azt jelenti, hogy az állandó kvóta ellenzői ‑ például Magyarország, Szlovákia, Csehország ‑ kisebbségbe kerülhetnek a Tanács ülésén.

Ez pedig azt jelentheti, hogy az említett uniós javaslat akár mához egy évre már olyan hatályos uniós jogszabály lehet, amelyet minden tagállamnak kötelezően végre kell hajtania. Ezzel kapcsolatban nem véletlenül fogalmazta meg Szijjártó Péter külügyminiszter úr a legutóbbi EU-csúcs után, hogy miután eredményesnek bizonyult a déli határzár, most a migránsok szétosztására kitalált uniós kvótától is meg kell védeni Magyarországot. Hát ez a tétje, ez a jelentősége, tisztelt képviselőtársaim, a mai döntésünknek, hogy élve a lisszaboni szerződés által kínált lehetőséggel, a többi nemzeti parlamentekkel együtt ezt megakadályozzuk.

Tisztelt Elnök Úr! A lisszaboni szerződés szerinti szubszidiaritásvizsgálat tehát egy olyan különleges eszköz, amelyet kiemelkedően fontos ügyekben érdemes alkalmazni, ha azt egy uniós javaslat társadalmi-gazdasági következményei indokolják. Márpedig ha a migránsügyben körülnézünk, akár Magyarországon vagy Közép-Európában, vagy akár az egész kontinensen, az mindenki előtt a napnál világosabb, hogy ez az európai bizottsági javaslat kétségtelenül ilyen, és mint cseppben a tenger tükrözi a brüsszeli bürokrácia téves elképzeléseit. Mert véleményem szerint nemcsak a szubszidiaritást, a nemzeti önrendelkezést sérti, hanem olyan politikai következményekkel is járhat, ami úgymond tovább eszkalálhatja az európai menekültügy megoldatlanságát ‑ amit senki nem akar egyébként ‑ azzal, hogy kiveszi az Európai Tanács, azaz a tagállamok miniszterelnökei vagy elnökei kezéből például a kvótákról szóló döntés lehetőségét, ez pedig elfogadhatatlan a számunkra.

(8.10)

Annál is inkább, mivel a magyar emberek már döntöttek. Döntöttek arról, hogy Magyarország és az Unió úgynevezett külső, schengeni határait meg kell védeni. Ehhez pedig semmi segítséget nem ad a kvótákról való vitatkozás vagy határozat, sőt, az pedig egyenesen nonszensz, hogy mindezt ránk is akarják úgymond alkotmányosan kényszeríteni. Amikor az értelmes politika helyére a bürokrácia lép, úgy vélem, hogy ezzel az Unió polgárai még jobban eltávolodnak a brüsszeli intézményektől. Ezt senki nem akarja.

Tisztelt Elnök Úr! És most térjünk vissza néhány gondolat erejéig az eljárás kialakulásának a körülményeire. Tudjuk, hogy az Unió működése az átruházott hatáskörök elvén alapul, azaz minden olyan hatáskör, amit a szerződések nem ruháztak át az Unióra, az a tagállamoknál marad. Nos, az uniós hatáskörök gyakorlására pedig a szubszidiaritás és az arányosság elve az irányadó az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke szerint, és hogy ezek az elvek valóban érvényesüljenek az uniós jogalkotási mechanizmusban, azt a nemzeti parlamentek a lisszaboni szerződés 2. számú jegyzőkönyvében szabályozott eljárás szerint tudják ellenőrizni. Az európai gyakorlatban a köznép ezt úgy hívja, hogy ez a sárga lapos eljárás, hiszen a parlamenti kamarák tulajdonképpen egy sárga lapot mutatnak a szabálytalankodó brüsszeli Bizottságnak, ugyanúgy, mint a futballmeccsen látjuk.

Ezt tesszük mi itt most Budapesten is. A nemzeti parlamentek ezzel már az uniós döntéshozatal korai szakaszában tehát jelezhetik kifogásaikat, és együttes fellépésük esetében képesek elérni, hogy a Bizottság a javaslatot megváltoztassa vagy akár vissza is vonja. Tehát a tagállami szuverenitást megtestesítő parlamentek így tudnak őrködni afelett, hogy az Unió csak és kizárólagosan a ráruházott hatáskörei keretei között járhasson el. Tehát amennyiben az adott parlamenti kamara ennek az elvnek a sérelmét megállapítja, úgynevezett indokolt véleményt adhat nyolc héten belül, és azt megküldheti az Európai Bizottságnak Brüsszelbe. Nos, a házszabály 142. §-a alapján az Országgyűlés indokolt véleménye egyfajta határozatban jelenik meg, melynek alapja az Európai Unió Bizottságának a szubszidiaritás elve érvényesüléséről készített jelentése.

Tehát tisztelt képviselőtársaim, a jelenlegi eljárás tárgya az úgynevezett Dublin III. rendeletet módosító javaslat, amelyet az Európai Bizottság szeptember 9-én fogadott el. Az Európai ügyek bizottsága itt a parlamentben október 13-i ülésén fogadta el a javaslatról készített B/6222. számú jelentését és az ahhoz kapcsolódó javaslatot, amit a képviselőtársaim kézhez kaptak. A javaslat részét képezi az Európai Bizottság migrációs csomagjának, amikor az áthelyezési kvótáknak egy új típusát indítványozza, vagyis az Európai Bizottságnak a javaslata bevezetne egy teljesen új jogi kategóriát, az úgynevezett áthelyezési válságmechanizmust.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tisztánlátás érdekében rögzítenünk kell, hogy az Unió szintjén most kétfajta migrációs kvótát lehet megkülönböztetni. Az egyik a tanácsi határozaton alapuló egyedi döntés, míg az általunk kifogásolt javaslatban megfogalmazott terv egy állandó rendelkezésre álló kvóta mechanizmusa lenne. Az indoklást idézem, elég furcsa és érdekes a nyelvezet: „E jogalkotási javaslat átfogó célkitűzése annak biztosítása, hogy az Unió rendelkezésére álljon egy szilárd áthelyezési válságmechanizmus, amely révén hatékonyan végezheti a menekültügy terén felmerülő válsághelyzetek strukturált kezelését.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha röviden kívánnám jellemezni ezt a javaslatot, akkor azt mondhatnám, hogy ez a ló elé fogott szekér esete. Nincs szükség állandó válságmechanizmusra ahhoz, hogy kiegészítsük a Dublin III. rendelet szabályait a menedékkérelmek megvizsgálása vonatkozásában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai ügyek bizottsága a tisztelt Ház elé beterjesztett jelentésében a szubszidiaritás elvének érvényesülése szempontjából négy aggályt fogalmazott meg, és ezek közül a legfontosabb az Európai Bizottság által a javaslat elfogadásához választott jogalap. Ugyanis ők csak azt tehetik meg, amit a patikamérlegen kidekázott lisszaboni szerződés számukra megenged. Bizottságunk fő kifogása, hogy a szerződés 78. cikk (2) bekezdése e) pontja az áthelyezési válságmechanizmus létrehozására vonatkozóan nem megfelelő jogalap. Már a római jog is azt mondta, hogy ahol nincs, ne keress! Álláspontunk szerint a fenti cikk alapján a menedékjog vagy kiegészítő védelem iránti kérelem elbírálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó kritériumok és eljárások szabályait ugyan meg lehet állapítani, de semmiképpen nem lehet létrehozni egy teljesen új, állandó jogi intézményt. Itt pedig ez történt, és ez számunkra elfogadhatatlan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megjegyzem, hogy a lengyel szenátus európai ügyek bizottsága politikai állásfoglalásában, illetve a szlovák parlament EU-bizottsága indokolt véleményében szintén elsődlegesen ezt kifogásolta, hogy a fenti cikk nem megfelelő jogalap az úgynevezett áthelyezési válságmechanizmus létrehozására.

Ez azt mutatja, hogy nemcsak a visegrádi országok kormányai között alakult ki egy példás együttműködés, hanem a négy ország európai ügyek bizottsága között is, a parlamenti bizottságok között is, mert hasonlóan látják a helyzetet, és azt hiszem, hogy ez példát adhat az Európai Uniónak, hogy a visegrádi négyek felkínálja azt az együttműködési lehetőséget, hogy ha négy tagállam meg tud állapodni, ha négy tagállam össze tud fogni, akkor miért nem tud összefogni a 28.

Eljárási szempontból annyit szeretnék még kiemelni, hogy az indokolt vélemény megküldésének a határideje november 9-e. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a többi tagállami, parlamenti kamara folytatja ezt a szubszidiaritásvizsgálatot, és remélem, hogy a tagállami parlamentek majd elfogadnak annyi indokolt véleményt, amely elegendő lesz a 2. jegyzőkönyv szerinti úgynevezett küszöbérték eléréséhez. Ebben az esetben tehát azt jelenti, hogy 19 szavazatot kell összegyűjteni. Erre minden esélyünk megvan. Így tehát a többi uniós nemzeti parlamenttel közösen tudunk befolyást gyakorolni az európai uniós döntéshozatalra.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy végül összefoglaljam az Európai ügyek bizottságában lefolytatott vizsgálat és benyújtott jelentés főbb megállapításait, amit szintén kézhez kaptak képviselőtársaim.

1. Az uniós szerződés 78. cikk (2) bekezdésének e) pontja az áthelyezési válságmechanizmus létrehozására vonatkozóan nem megfelelő jogalap. Népi bölcsességgel fogalmazva, azért nem lehet harangozni, mert nincs harang.

2. A javaslat a válságmechanizmus meghatározására kizárólagos hatáskörrel ruházná fel az Európai Bizottságot, ugyanakkor a szerződés, az uniós szerződés 78. cikk (3) bekezdése szükséghelyzet esetében ezt kizárólag a Tanács számára biztosítja.

3. Az Európai Bizottság hatáskörgyakorlása túllép az uniós szerződés 290. cikkében foglalt korlátozáson. Ez esetben tehát a Bizottság elfelejtette azt a népi bölcsességet, hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér.

És végül a 4.: az Európai Bizottság nem tudta igazolni vagy nem tudja igazolni azt, hogy ez a javaslat, amit most vizsgálunk, a szerződés 78. cikk (3) bekezdéséhez képest valamifajta újabb vagy hatékonyabb eljárást eredményezne az Európai Unió életében, illetve valamifajta olyan többletértékkel bírna, ami megkívánja ezt a javaslatot.

(8.20)

Tehát a javaslat azt sem indokolja kellően, hogy annak előterjesztése milyen okból volt szükséges, figyelemmel a 604/2013/EU-s rendelet folyamatban lévő és várhatóan 2016-ban lezáruló átfogó értékelésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiek alapján az Európai ügyek bizottsága a házszabály 142. §-ának megfelelően lefolytatta a szubszidiaritásvizsgálatot, és álláspontom szerint megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a Dublin III. rendeletet módosító javaslat sérti a szubszidiaritás elvét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy támogassák a jelentés és a határozati javaslat országgyűlési elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)