Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Szeretnék visszazökkenni a kereskedelemről szóló törvény módosítási javaslatára. Alapvetően azt remélem a törvény elfogadásától, hogy a piacra jutását a kis gyártóknak a nagyok nem tudják megakadályozni. Ez még korántsem jelenti a kis gyártók támogatását. A támogatás egy másik ügy. Nagyon remélem, hogy egy további lépés az lehet majd, hogyha a kormány a gazdaságfejlesztés eszközei között figyelembe veszi azt, hogy a kis gyártók egyéb nehézségekkel is küzdenek.Itt szeretném csak megemlíteni, hogy például a tartósítószer-gyártás vagy például a különböző gyártási segédanyagok magyarországi elérhetősége és gyártása kifejezetten rossz. Ami itt történt az elmúlt harminc évben csak sörben, hogy lényegében hazai komlót ma már Magyarországon nem lehet termelni, vagy nem termelnek, és nem is lehet kapni, miközben egyébként tudjuk, hogy a hazai komlónak pont az a specialitása, amitől magyar komló a magyar komló, és magyar sör a magyar sör.

De mondhatnám egyébként a különböző gyümölcslevek előállításának az intermedier vagy segédanyagait, miközben egyébként tényleg szörnyű, hogy isszuk azt az egyébként eleve koncentrátumból visszahígított narancslevet, amit a világ több mint ezer kilométerre lévő országaiból hoznak ide különböző minőségben összevegyítve, és, megjegyzem, kevesen tudják, igazán attól iható, hogy magyar almalé van benne, az az adalék, a legfontosabb adalékanyag.

(10.30)

Eközben egyébként olyan remek gyártók nem jutnak ki a piacra, mint a DÉR, ami a legjobb minőségű gyümölcslégyártók egyike. De méltatlan lenne bárkit kiemelni, mert rendkívül sok van, és fantasztikus termékekkel. A Zemplénben olyan kisüzemekkel lehet találkozni, és teljesen elérhető az áruk, az a bajuk, hogy nem tudnak kijutni, erdeigyümölcs-leveket gyártanak, fantasztikusak. Ha ezzel segíthetünk nekik egy kicsit, az fontos, és majd remélem, még megyünk tovább, mert az, amiről L. Simon képviselőtársam beszélt, az való igaz, jóval több ez annál, mint egy egyszerű gazdasági vagy versenyszabályozási, kereskedelmi javaslat. Ez minket mindenhova követ, mert akárhova megyünk be egy vendéglőbe az ország bármely táján, ott talán iszunk egy pohár vizet vagy valami gyümölcslevet, vagy egy pohár sört.

Én nagyon-nagyon szeretném, hogyha az a kultúra, amit L. Simon képviselőtársam emlegetett a borral kapcsolatban, hogy Szekszárdon tényleg a legnagyobb jóindulattal azt mondja a vendéglős, hogy uram, ha egri bikavért akar inni, akkor mindenképpen menjen el Egerbe, fantasztikus, csak ajánlani tudom, de Szekszárdon szekszárdi bikavér van  és mennyire igaza van!

Hogyha az ember belegondol abba, hogy ez az egész globális henger hogy vágtat át rajtunk, és észre se vesszük, hogy cincálja szét az ember identitását, egy nagyon kedves történetet hadd mondjak el zárásképpen, mert ez az identitásunkról is szól, az azonosságunkról. Ma már nem tudják az emberek azt, amit L. Simon képviselőtársam mondott, hogy a Mohai Ágnes nevű ital egyébként a ’30-as években a világ egyik legjobb ásványvizének volt minősítve, és helyette isszuk azt a rettenetet, amit a két nagy gyártó csinál Amerikából  itt, Magyarországon, az ásványvizek hazájában.

Tajvanon egyébként az egyik legdrágább szállodában egy díszvendégséget adott nekünk a tajvani vezetés, egy delegációval voltam kint, és zöld teát szolgáltak fel. Én azt mondtam, hogy kérek szépen egy kockacukrot a zöld teába, és azt mondta a pincér, hogy nem  a legjobb helyen. Zöld teába nem teszünk kockacukrot, tessék elmenni máshova, itt nem! És rájöttem, hogy milyen igaza van, és mennyire igaza van annak az embernek, aki azt mondja, hogy Pávai Vajnát akar inni Szoboszlón, és mennyire igaz van annak, aki azt mondja, hogy a szabolcsi almából préselt és nem centrifugált almalevet szeretném inni, mert a világ legjobbja.

Hogyha ezt segítjük, nem váltjuk meg a világot, de egyébként az Egyesült Államokban a kicsi gyártók a teljes piaci bevétel 25 százalékát birtokolják 12 százalékos mennyiségbeli részesedés mellett. Magyarul: ezek ráadásul a minőségi kategóriában vannak. Segítsük egy kicsit! Fog minket erősíteni, felfedezünk egy csomó olyan dolgot, amiről nem tudunk, és akkor talán elkerülhető az, hogy az évszázados tradíciók már nem jelentenek nekünk semmit. Nem tudjuk, hogy a „hogy került a csizma az asztalra” alapvetően egy sörfogyasztási ügyből jött a magyar nyelvbe. Nem tudjuk azt, hogy a „ki mondja a tósztot” szintén egy ilyen gasztronómiai hagyományból került a magyar nyelvbe. Tudjuk meg, és akkor meglátjuk, mindnyájan gazdagabbak leszünk!

Szeretném akkor a kormánypárti képviselőket rávenni, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)