Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/19082. számon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Nagy Sándor államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben.

DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsról szóló törvényjavaslat benyújtásával a kormány azt a szándékot nyilvánítja ki, hogy ezzel is szeretne hozzájárulni a vidékpolitika új alapokra helyezéséhez, egy átfogó nemzeti vidékpolitika kimunkálásához. Akik a vidék helyzetét ismerik, tudják, hogy fordulatra van szükség. Fordulatra van szükség, mert helyenként, elsősorban a hátrányos helyzetű térségekben, a kisebb településeken olyan hátrányok halmozódtak fel, amelyek mérséklése, a kedvezőtlen folyamatok megállítása nem tűr halasztást.

A kép természetesen árnyalt, hiszen az elmúlt másfél évtizedben ezekben a térségekben is épültek utak, újultak meg iskolák, művelődési házak, számos helyen rendbe hozták a templomot, csinosították a települést, és új munkahelyek is létesültek. Összességében azonban nem vitatható, hogy a kis falvak, kistelepülések jelentős hányada olykor alapvető problémákkal küzd: kevés a munkahely, alacsony a jövedelem, a közszolgáltatások színvonala, elérhetősége elmarad a nagyobb településekétől, a fiatalok elköltöznek, hátrányos, öngerjesztő demográfiai folyamatok zajlanak. Mindez gyakran már-már az ott élő emberek alkotmányos alapjogainak érvényesülését is veszélyezteti.

Természetesen ez nem az elmúlt néhány év terméke, hosszabb ideje zajló folyamat eredménye. Minden bizonnyal ennek felismerése vezette azt a "párbeszéd a vidékért" elnevezésű civil kezdeményezést is, amely az ország számos pontján megtartott fórumon tekintette át a vidék helyzetét, fogalmazta meg a teendők lehetséges fő irányait. Ez a civil kezdeményezés fogalmazta meg a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács létrehozására irányuló javaslatot is, amelyet a kormány elfogadott, úgy is mondhatnám, felkarolt.

Ugyanebben az időszakban a kormány vidékpolitikáját megalapozó, illetve azt erősítő lépések is születtek. A miniszterelnök vezetésével létrejött a kormány vidékpolitikai kabinetje, megalakult az érintett minisztériumok politikai államtitkáraiból álló tárcaközi koordinációs bizottság.

A vidékpolitikai kabinet több ízben tárgyalta azt a feladattervet, amely a kormányzati vidékpolitika alapjául szolgáló legfontosabb teendőket foglalta össze. Elmondhatom, hogy ez a feladatterv jó visszhangot váltott ki az érintett térségek képviselőivel több ízben is lefolytatott konzultációkon.

Túlzás nélkül mondhatom, az egyetértés nemcsak a tekintetben általános, hogy új alapokra kell helyezni a vidékpolitikát, hanem abban is, hogy ehhez széles körű társadalmi, szakmai összefogásra van szükség. Ezt célozza a benyújtott törvényjavaslat is.

Egy kimunkálandó vidékpolitikai programhoz bizonyos kiinduló elvek már ma is világosan látszanak. Az egyik ilyen, hogy a vidék nem azonos az agráriummal. Még akkor sem, ha egyébként természetesen ezer szállal kötődik hozzá nagyon sok térségben, településen. Az is fontos elv, hogy egy vidékpolitikai program kidolgozása során nem lehet pusztán abból kiindulni, hogy a vidék nem más, mint bizonyos hátrányok gyűjtőhelye. Ez ugyanis csak arra lenne alkalmas, hogy valamilyen szolidarisztikus segélyprogram alapjául szolgáljon, de alkalmatlan arra, hogy hosszabb távon érvényes, fenntartható fejlődést eredményező elgondolások kiindulópontja legyen.

A feladat az, hogy a vidék eddig kellőképpen fel nem ismert vagy el nem fogadott közhasznát állítsuk középpontba, azokat a táji, kulturális, gazdasági, történelmi, még azt is mondhatnám, életmódbeli és más egyéb adottságokat, amelyek a vidék sajátjai.

Kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a program a vidék gazdaságának fellendítését szolgálja, és hogy ebben a széles értelemben vett agrárium és környezetgazdálkodás mellett az adott térség adottságaihoz illeszkedő ipar és szolgáltatás is megjelenjen, nem szólva a megújuló energiaforrások hasznosítására települő új ipari kultúrákról. Természetesen mindehhez az infrastruktúra fejlesztésének és a közszolgáltatások jobb elérhetőségének is társulnia kell.

A kormány tudatában van annak, hogy nem központilag, nem kormányzati szinten kell kitalálni, hogy mi mindent kell és lehet csinálni a vidék fejlődése érdekében. A kormány dolga, hogy forrásokat és mindenki számára világos játékszabályokat teremtsen, és tegye lehetővé, hogy helyben döntsenek arról, ami az ott élők szerint a legfontosabb. Ez az a szellemiség, tisztelt Országgyűlés, amely alapján a kormány a most tárgyalt törvénytervezetet elfogadta és benyújtotta.

A törvényjavaslat legfeljebb 23 fős testülettel számol, amelybe hét főt a tudományos szakmai intézmények, mindenekelőtt a Magyar Tudományos Akadémia, tizenhárom főt a civil szervezetek, érdekképviseletek, önkormányzati szövetségek, illetve a kamarák, további három főt pedig a kormány, illetve a kormányfő delegálhat. Az ülésekre mindezen túl meghívást kap a miniszterelnök, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, továbbá a KSH elnöke. Meghívást kap a mindenkori parlamenti pártok képviselőcsoportjainak egy-egy képviselője, valamint a vidék életében is szerepet vállaló, intézményeket fenntartó egyházak együttesen két képviselője.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen horderejű kérdésben fontos vagy kevésbé fontos részletekben eltérő álláspontokat képviselhetnek az egyes parlamenti pártok, hiszen különböző módon közelíthető meg egy ilyen testület összetétele, működése. Azt sem állítom, hogy kizárólag egyetlen logika, egyetlen igazság lehet mértékadó, ezért szeretném jelezni, hogy nyitottak vagyunk azokra a módosító indítványokra, amelyekből kiderül, hogy benyújtói a tanács presztízsének növelését, működési feltételeinek javítását, nem pedig e fontos döntés elodázását szolgálják.

Mindezzel összhangban kezdeményezem, hogy a módosító indítványok benyújtásának határideje az eredetileg elhatározotthoz képest szerda 17 órára módosuljon. Kérem elnök urat, hogy ezt erősítse meg, illetve az ezzel kapcsolatos lépéseket tegye meg.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 5-5 perces időkeretben.

Először a mezőgazdasági bizottság előadói következnek. Megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

(22.20)

DR. OROSZ SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága a mai napon megtárgyalta a Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsról szóló előterjesztést, és 12:8 arányban általános vitára alkalmasnak tartotta. Az ezen állásfoglalás kialakításával összefüggő vitában egyértelművé vált, hogy maga a törvényjavaslat nem vitatottan megfogalmazza annak igényét, hogy a vidékpolitikában megújulásra van szükség.

Az ország életében a vidék szerepét nem lehet eléggé hangoztatni és hangsúlyozni, ebben mind a támogatók, mind pedig a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát elutasítók is egyetértettek. Ennek az igazsága, ami a rendszerváltozás kezdete óta egyre nyilvánvalóbb: egy komoly hiánypótló törvény volna elfogadása esetén, hiszen talán intézményes garanciát tudna teremteni arra, hogy a parasztra hivatkozással parasztellenes törvényeket ebben a Házban, mint ahogy az már sajnos előfordult, újra ne fogadjanak el.

A mezőgazdasági bizottság vitájában mind az ellenzők, mind pedig a támogatók között megfogalmazódtak kritikai észrevételek. A mezőgazdasági bizottság nevében örömmel fogadom államtitkár úr bejelentését a módosító indítványok benyújthatóságára vonatkozóan, hiszen éppen a bizottsági ülésen az fogalmazódott meg: ha lehet, konszenzussal próbáljuk meg elfogadni a törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat bírálói elsősorban a Glatz Ferenc nevével fémjelezett civil kezdeményezésben kiforrott javaslatoktól való eltérést tették szóvá, és fontosnak ítélték az ehhez való visszatérés gondolatát. Megfogalmazódott az is, hogy a Vidékpolitikai Tanácsban - nem vitatván az előterjesztés szerinti részvevők részvételi jogosultságát és fontosságát, mindezek mellett - indokoltnak tartotta a mezőgazdasági bizottság, hogy az országgyűlési képviselők és a parlamenti pártok is az előterjesztéshez képest hangsúlyosabb szerephez juthassanak. Mindezeket mérlegelve emelte a kezét a bizottság egyik fele támogatólag, kisebbik fele ellenzőleg a Vidékpolitikai Tanácsról szóló előterjesztés mai parlamenti vitájához. A bejelentés, amit hallottunk államtitkár úrtól, előrevetíti annak a lehetőségét, hogy az a remény, amit a mezőgazdasági bizottság a magyar vidék érdekében megfogalmazott, nevezetesen hogy konszenzussal is elfogadható, sőt értékét növeli, ha konszenzussal fogadják el, ez lesz a sorsa ennek a javaslatnak.

A vitában megfogalmazódott néhány olyan vitaelem, érvrendszer, amely más, a mai ülésnapon beterjesztett törvényjavaslat kapcsán is elhangzott, többek között, hogy független-e, mitől és kitől független a leendő Nemzeti Vidékpolitikai Tanács. Egyértelmű, hogy a megfogalmazott kritikák, amelyek valami kormányhivatalként tételezik, teljességgel alaptalanok, nélkülözik az érveket a normaszövegben, hiszen az egyértelműen egy karakán köztestületről szól. A kérdés, hogy független-e a kormánytól. A jogi szabályozás garanciái megfelelőek. Úgy tűnik, a bizalom, ami egy ilyen döntés alapfeltétele, vélhetőleg az előterjesztés normaszövegének bizonyos vélt vagy valós hiányosságai miatt még e tekintetben nem töretlen.

Összességében úgy ítélte meg az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága, hogy a törvényjavaslat elfogadása szolgálja a vidékpolitika megújítását, és intézményes garanciája lehet ennek érvényesülése útján.

Engedje meg, elnök úr, hogy ezenközben még bejelentsem előadói beszédem befejeztével, hogy az általános vitában való részvételre vonatkozó írásos bejelentkezésemet visszavonom.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Lengyel Zoltán alelnök úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

LENGYEL ZOLTÁN, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A mai bizottsági ülésen az előbb említett előterjesztést megtárgyaltuk, és ahogy az előttem szóló mondotta volt, 12:8 arányban a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést. Engedjék meg, hogy a kisebb fele - aki ellenkezőleg szavazott - nevében néhány gondolatot elmondjak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hónapokon keresztül négypárti egyeztetés folyt egy mindenki által nagyon tisztelt akadémikus által készített anyagról, és úgy tűnt, hogy ebben a témakörben konszenzus lesz. Úgy tűnt még decemberben is, hogy ebben a témakörben konszenzus lesz, és csodák csodájára előkerült egy új anyag, ami az egyébként általunk is jónak tartott s a kezemben lévő anyagot lebutítva, leegyszerűsítve egy teljesen új helyzet elé állította a képviselőket, akiknek erről a kérdésről dönteni kellett. Ahogy az előttem szóló képviselő úr is elmondta, az előterjesztés normaszövege bizonyos esetekben oly mértékben puha és laza, hogy joggal vetődik föl az előterjesztést ellenzőkben, hogy itt olyan dolgok történhetnek, amelyek az egyébként rettentően szükséges köztestületnek a megalakítását, működését kétségessé teszik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem engedjük ezt meg magunknak! Egyébként megjegyzem, hogy amúgy se engedhetnénk meg magunknak azt, hogy háromhetes parlamenti időszakban, ami előttünk van, amelyet a mai napon kezdtünk meg, rohamléptekben körülbelül 18 törvényt szavazzon meg, hagyjon jóvá a parlament. Úgy tűnik, hogy ennek a nagy rohanásnak és a nagy felületességnek esett áldozatul a Vidékpolitikai Tanácsról készült előterjesztés is, és felelőtlenség az utolsó pillanatban ilyen rohammunkában bármilyen döntést is hozni. Hogyan lehet ilyen rövid idő alatt egy négypárti egyeztetést követően, de nem annak a szellemében elkészült anyagot rohammunkában, három hét alatt a parlamentben ledarálni úgy, hogy fölvetődik egy bizottsági módosító javaslatnak az ötlete a délelőtti bizottsági ülésen, majd este a Házban realizálódik is, és utána még van két hét a parlamentben arra, hogy ezt a kérdéskört végigtárgyaljuk, s erről törvény születhessen? Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy ez felelőtlenség. Egy oly mértékű felelőtlenség, hogy ezzel tényleg operettparlamentté degradáljuk azt a munkát, aminek itt a Házban folyni kellene.

Sajnos, akik csak felületesen figyelik a politikai életet, és felületesen kísérik figyelemmel a parlamenti munkát, nekik fogalmuk sincs arról, hogy mi történik most itt a Házban, és ez rettenetesen nagy baj. Szent meggyőződésem - bár azzal a képviselőtársammal, aki a négypárti egyeztetéseken részt vett, nem tudtam már erről a kérdésről egyeztetni, de úgy tűnik -, hogy a bizottsági módosító javaslat beadása az idő rövidsége miatt rettentően kétséges. Rettentően kétséges azért, mert hiába van még hátra alig három hét a parlamenti ciklusból, ez nem mentesíti a parlamenti képviselőket az alól, hogy higgadtan, megfontoltan felelős döntést hozzanak.

(22.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor hoznánk felelős döntést, ha ezzel a kérdéskörrel ebben a ciklusban a parlament már nem foglalkozna.

Higgyék el, hogy a Vidékpolitikai Tanács fölállítása nem ezen a három héten fog múlni, ami még a parlamentből hátravan. Nem fog összedőlni a világ, ha 4-5 hónap múlva fog megszületni egy törvény, ami kellően átgondolt, kellően megalapozott, és valóban a vidékiek életére lesz kihatással, és valóban a vidékpolitika jobbító eszközévé fog válni, mert igenis abban teljes egészében egyetértünk, hogy ezt létre kell hozni, de könyörgöm, nem mindenáron, és nem így, hogy előttünk van egy anyag, amit négypártiban képviselőtársaink hónapokon keresztül végigtárgyaltak, és ehelyett utolsó pillanatban egy ezzel majdnem ellentétes szemléletű anyagot kapunk meg bizottsági tárgyalásra, és akarnak rohammunkában keresztülverni az utolsó napokban a parlamentben.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az emberi jogi bizottság előadói következnek. Megkérdezem, hogy ki kívánja a bizottság állásfoglalását ismertetni. (Senki sem jelentkezik.) Jelzést nem látok. Megadom a szót Ékes Józsefnek, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

ÉKES JÓZSEF, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! 2004-2005-ben is jómagam elég sokat foglalkoztam a vidékfejlesztés kérdésével, amikor a parlamenten belül fölhívtam a képviselők figyelmét, hogy össze tetszenek keverni a vidékfejlesztést az agrártámogatással. Akkor is nagyon sokszor elmondtam, hogy ha ez a tendencia marad Magyarországon, akkor a globalizáció hatásai a kistelepülések beszűkülésével tulajdonképpen a városok egyfajta szociális feszültségét fogják előidézni.

A mai bizottsági ülésen megpróbáltam ebben a kérdéskörben úgy kifejteni a véleményemet - és itt talán Glatz Ferenchez is visszanyúlni egy kicsikét, hiszen képviselőtársam is beszélt róla -, hogy maga a vidékfejlesztés önmagában az Unió álláspontja szerint is a kistelepülések megtartóképességének a fokozása, tehát nem összekeverendő a mezőgazdasági tevékenységgel, hanem ebbe valóban beletartozik az intézményi hálózat megmaradása, iskolák, óvodák, kisposták kérdése, és sajnos ma Magyarországon pontosan a tendencia ezzel ellentétes.

A tavalyi évben a kormányzati oldalról zászlóra tűzték a vidékfejlesztés kérdését, ez a tavalyi év vége felé történt, amikor már kezdtek rádöbbenni arra, hogy Magyarországon a vidékfejlesztés kérdése sérül. De a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy ma még a térségi társulások szintjén sem kerültek kellőképpen bevonásra a civil szervezetek, a gazdasági élet szereplői, de ugyanez elmondható a megyei területfejlesztési tanácsokra is és legfőképp a regionális tanácsokra. Most ott tartunk, hogy a tanácsokon belül lesznek újabb tanácsok, annyian ülnek majd az asztal körül, hogy egy regionális tanácsülés időpontja is behatárolhatatlan, mert mindenki a saját véleményét el kívánja mondani.

Egy dologról elfeledkezünk, az előbb is elmondtam már, hogy egyrészt a regionális törvény, választójogi törvény módosítását is végre kell majd hajtani az új kormányzati ciklusban; valamint valóban azt a kérdést, hogy mi lesz a megyei önkormányzatokkal, azon keresztül a megyei területfejlesztési tanáccsal, hogy fog egyáltalán a regionális tanács felállni, a szervezeti, működési rendszere hogy fog kialakulni, a regionális tanácsok képviselőit választjuk vagy nem választjuk. Tehát most megalkotunk egy olyan vidékpolitikai tanácsot, amelynek konkrétan nem is fogalmaztuk meg a szerepkörét. Úgy nem fogalmaztuk meg a szerepkörét, hogy egyáltalán a globali-zációban, a globális hatásokban Magyarországnak milyen stratégiát kívánunk szánni, mit kívánunk egyáltalán tenni a kistelepülésekkel, hogy kívánjuk az ott élő embereket aktiválni, milyen programokat, milyen stratégiát vagy milyen célokat kívánunk a számukra, részükre megfogalmazni az Unió adta kereteken és lehetőségeken belül.

Úgy érzem, hogy van egy probléma, és ezt a problémát most jelenleg egy ilyen tanácsalakítási törvénnyel kívánjuk elfedni. Visszaemlékszünk arra is, hogy 2004-ben a kormánynak volt egy olyan törekvése, hogy az Unióban szerette volna elérni, ha a vidékfejlesztési támogatásokat át lehetett volna csoportosítani, vagy kérvényezte legalábbis annak az átcsoportosítását. Úgy érzem, hogy hibát hibára halmozunk, és az utolsó két vagy három hétben kívánjuk megfogalmazni, hogy egyáltalán mit is szánunk Magyarország vidékpolitikájának, azt milyen testületi rendszerrel és módszerekkel kívánjuk esetleg megalapozni, és kinek milyen hatáskört kívánunk biztosítani. Itt most vita van, hogy 400 megbízottja lesz-e újabban a térségi társulásoknak kifizetőhelyek biztosítása szempontjából, vagy pedig csak 200. Ez is gyorsított lépésben meg lett pályáztatva, most létrehozunk egy tanácsot, de tessék megmondani: mit kívánunk tenni a hazai tanyasi világgal, mit kívánunk tenni a vidékkel, a vidéken jelentkező tendenciákkal, ahol valóban az elsorvadás, az intézményi beszűkülések és talán az állampolgárok életterének a szűkítése folyik jelen pillanatban.

Ezt próbáltam én is érzékeltetni a bizottsági ülésen, és a 10:6-os szavazati arány tulajdonképpen a kisebbség részéről így fogalmazódott meg, aggályaink vannak, mert a vidékfejlesztés kérdését az uniós csatlakozás előtt már kellőképpen meg kellett volna fogalmaznunk.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A területfejlesztési bizottság előadója nem tartózkodik az ülésteremben, így tehát most a képviselői felszólalások következnek 10-10 perces időkeretben. Elsőként az írásban felszólalási szándékukat előre bejelentő képviselőknek adom meg a szót. Hozzászólásra következik Géczi József képviselő úr, MSZP.

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ékes képviselőtársam megkönnyítette a dolgom, mert annyira tiszta szívből hozta fel az érveket, hogy miért kell a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács, ami egyébként voltaképpen pontosan amelletti érvrendszer volt, hogy miért kell a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács. Azt gondolom, hogy 2006. január 30-án 22 óra 10 perckor a kormány javaslatát elkezdte tárgyalni a parlament a Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsról, és ez mindenféleképpen előrelépés, hiszen 16 év óta nem történt ilyen. Az igaz, hogy a decemberi konszenzus közeli változathoz képest a tárcaközi darálóban számos fogyatkozást szenvedett ez a javaslat. Hozzáteszem egyébként, hogy decemberben nem volt hivatalos négypárti egyeztetés, Glatz Ferenc akadémikus úr a Párbeszéd a vidékért mozgalomban részt vevő, megjelenő képviselőket mind a négy frakcióból összehívta. Az utolsó két megbeszélésen már, amiből a legutolsón a Fidesz képviselői nem jelentek meg, frakciómeghatalmazással tárgyaltunk, és valóban a decemberi változat erőteljesebb Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsot hozott létre.

Egyébként amennyiben esélyt látnak arra - és ezt Lengyel Zoltán úrnak mondom -, hogy valóban konszenzust tudunk létrehozni abban négypárti frakciós egyeztetéssel a következő hetekben, hogy visszahozzuk az erőteljesebb pozíciókat, például megerősítsük a feladatkörét, ne ennyire kormányfüggővé tegyük a Vidékpolitikai Tanács működését, hanem sokkal önállóbb javaslattételi joga legyen, legyen az a vidékpolitika agorája; amennyiben vissza tudjuk hozni azt, hogy egy sajátos korporatív jelleg felvállalása ugyan nincs a magyar közjogban - mondja az Igazságügyi Minisztérium, de miért ne legyen benne? -, hogy a mindenkori parlamenti frakciók képviselői is vegyenek részt állandó tagként ebben a testületben... - hiszen ha a politika kívül van, akkor ebből egymásnak kerítésen átkiabáló testület lesz. Néhány más ponton is azt gondolom, hogy nem olyan nehéz néhány nap alatt megcsinálni módosító javaslatokat, és bizottsági javaslatra később is van idő, hiszen a decemberi konszenzus közeli szövegből csak vissza kell emelni, át kell emelni a javaslatba néhány pontot. Ha a kormány azt látja, a kormány vidékpárti empátiával jobban felruházott része eleve ezt támogatni fogja, de a kormány többi része is látja ezt, élén a miniszterelnök úrral, egészen biztos vagyok benne, hogy jelentősen visszamenthetők ebbe a javaslatba a korábbi elképzelések.

Akkor pedig megér annyit a dolog, hogy esetleg még egy hetet rászánjunk, és rá is szánhatunk, hiszen azt sem tartom kizártnak, hogy amennyiben a képviselőcsoportok úgy látják, hogy ebben megegyezés lehetséges, akkor erre még egy hetet rá lehet ülésezni ahhoz, hogy ez meglegyen, mert nem akármiről van szó. Hiszen ha most nem alakul meg a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács - legyünk reálisak! -, biztos vagyok benne, hogy az új kormány az év végénél hamarabb ezt nem tudja létrehozni. Akkor már ez a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács tud befolyásolólag hatni a következő évi költségvetési törvényekre, adótörvényekre, és nem tud bekapcsolódni a 2007-ben az Unióban induló új vidékpolitikai ügyekbe.

(22.40)

Tehát ezért, ha késett is történelmileg az egész, mégis nagyon fontos, hogy minél hamarabb meglegyen.

Az egésznek egyébként a genezise hosszan ragozható, hiszen a vidékpolitikának vannak Magyarországon előzményei. Mindenesetre a Medgyessy-kormány volt az első, ahol kísérleteztek azzal, hogy egy tárcaközi vidékpolitikai koordináció megvalósuljon, létrejött egy vidékpolitikai titkárság, egy vidékpolitikai kormánymeghatalmazott. Ez aztán elgyengült, feldarálták a különböző ágazati bürokráciák. És ez nem a politikától függ, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, egyszerűen annyira beágyazódott a magyar kormányzati rendszerbe és önkormányzati rendszerbe az ágazati szemlélet, hogy egy egységes, ágazatokon átnyúló vidékpolitikának a szervezeti létrehozása óriási ellenállásokba, tehetetlenségi nyomatékokba, szemléleti akadályokba, tradíciókba, vélt és gyakran hibás vélekedésekbe ütközik.

A Gyurcsány-kormány megalakulásakor létrejött egy vidékpolitikai tanácsadó testület, ahol felmerült először 2004 őszén, hogy finn mintára és néhány más európai ország mintájára legyen egy Nemzeti Vidékpolitikai Tanács. De az ötlet nem is onnan származott, hanem létezik Magyarországon '96 óta egy Vidék Parlamentje nevezetű szervezet, még a népfőiskolai mozgalmakra visszanyúló szerveződés, amelyben mindmáig együttműködnek a jobb- és baloldali és pártállástól független emberek is, és ez a Vidék Parlamentje nemzetközi kapcsolataiból hozta magával ezt a javaslatot.

Az idén aztán lendületet vettek a dolgok, hiszen létrejött a Miniszterelnöki Hivatalban a vidékpolitikai titkárság, majd ezután a vidékpolitikai kabinet, és a Fidesz is elkezdte februárban a faluparlamentjét örvendetesen, és márciusban elkezdődött a Párbeszéd a vidékért mozgalom, és ennek a programtanácsa hivatalos civil javaslattá emelte ezt a Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsot.

Hozzáteszem, hogy átlósan húzódnak a frontok a vidékpolitika ügyében. Mindegyik nagy pártban és kis pártban vannak vidék iránt empatikus politikusok, és vannak, akik ezt az ügyet nem látják át, legtöbbször nem is rosszindulatból, hanem azért, mert nincsen elég információjuk erről a közegről.

Hadd mondjam, hogy a mi frakciónkban is létrejött egy vidékpolitikai munkacsoport a tavasz közepén az elmúlt évben, és mi magunk se gondoltuk, hogy ilyen sokan vagyunk a frakcióban, akik az önkormányzati munkacsoportban, a gazdasági munkacsoportban, területfejlesztésiben, a környezetvédelmiben, agrárban és oktatásiban - ott is nagyon szükség lett volna korábban - ennyire a vidék kérdését fel tudják vállalni.

Többen lettünk, de nem lettünk elegen, és ahhoz, hogy a vidék iránt empatikus emberek mind az önkormányzatoknál, mind a civil szervezeteknél, mind a politikában egymásra találjanak, ehhez szükség van egy ilyen agorára, hiszen a magyar vidék nagyon sokféle, és nagyon sokszor a vidéknek elege van már a boldogításokból, hiszen a városi ember, aki nem ért a vidékhez és elindul a vidéket megváltani, sokszor csak a depressziós térségekre gondol, a depressziós térségekben valóban a szociális probléma az elsődleges, az iskolabusz, de vannak olyan térségek, amelyek még virágoznak, amelyek még megmenthetők, ahol az iskolákat helyben kell megmenteni, óvodákat, iskolákat ott kell megtartani, amelyek tehát polgárosodásra még esélyes vidékek, és vannak végül egészen fejlődő térségek, hiszen a nagyvárosok közvetlen közelében, a szuburbanizációs körzetekben a vidék átalakulva, de voltaképpen már a modernizáció részévé vált.

Ezért a vidék elsősorban nem megmentendő terület, persze megmentendő is, hanem egy olyan terület, amelynek a lakosságával párbeszédet kell folytatni, amellyel partnerségre kell törekedni, amit önszerveződésre kell serkenteni, egy meghívót kell lobogtatni, ami azt a sok-sok vidék iránt érzékeny embert a tanyákon át a kisfalvakig, a városokon át összehozza, összehívja, és arra ösztönzi, hogy megtalálják azt a fórumot, ahol ezeket az ügyeket össze tudják hozni.

Ahol tehát egyszerre lehet látni, hogy milyen útépítések érintik a falut, hogyan kell viszonyulni egy iskolához, hogy a kistérségekben a kis falvak ne attól rettegjenek, hogy a kistérségi központ elszívja tőlük a levegőt, hanem - és ezt megint csak tudnám mondani, hogy tudok olyan fideszes vezetésű kistérségi központot és tudok olyan szocialista vezetésű kistérségi központot is, tehát tudnék mondani, de nem mondok, amelyekben mindegy, hogy milyen pártállású a kistérségi központ vezetője, a szűkös források miatt, egyébként természetes módon, a kistérségi központ a kistérségi ideológiára hivatkozva a forrásokat szépen ott tartja magánál.

Tehát rengeteg az ügy, és Magyarországon csak tanyákon is él pár százezer ember. Egy tavalyi tüntetés kapcsán kiderült az, hogy Magyarországon tulajdonképpen húsz éve a tanyákkal szervezetten nem foglalkozott senki, volt egy felmérése, most legalább végre elindult ebben is egy folyamat. De vannak olyan páriák, mint a volt majorságok területei, amelyek az állami gazdasági privatizációk után és a tsz-ek összeomlása után szintén tönkrementek, ott is él még pár tízezer ember. Aztán haladunk felfelé az aprófalvakhoz. Nagyon sokan, akik a vidékről beszélnek, csak az aprófalvakra gondolnak, holott a tanyás, kisvárosias térségek is idetartoznak. Tehát rendkívül sokféle a vidék, és nem lehet egységes receptet alkalmazni.

Ahol nem születik gyerek, mint Móricgáton, Bács megyében, ott bizony be kell zárni az iskolát. De tudok olyan iskolát, ahol 80-100 gyerek európai mércéjű akkreditációs képzést folytat, és ezért nagyon fontos, hogy ezek az iskolák, amelyek minőségi oktatást folytatnak, mindenféleképpen megmaradjanak, ne essenek áldozatul Budapestről jövő reformterveknek.

De ezeket az ügyeket össze kell rakni, hiszen az agrártárca, amelyik voltaképpen a falvak ügyét felvállalja, akármennyire is jó szándékú, azért a templomok felújításához, az iskolák ügyéhez nem nagyon tud hozzászólni. A Leader-programot kezdik nagyon jól csinálni, ebben egy önszerveződési hullám elindult, de ahhoz, hogy az egész meglegyen, össze kell hozni azt a sok-sok szakembert, népművelőt, civilt, aki Magyarországon a vidék iránt elkötelezett, hiszen Magyarországon, merem állítani, Európában az egyik legjobb színvonalú vidékfejlesztési kutatások vannak, a pécsi, a kecskeméti, sorolhatnám, az Akadémia, a legnagyobb kutatóintézetek, európai mércével is a legjobbak, és közöttük rengetegen vannak, akik részt vesznek az uniós rendszerben. Nemrég voltam Litvániában egy ilyen vidékpolitikai fórumon, és ott tapasztaltam, hogy a Kárpát-medencéből is sokan megjelentek más szomszédos országokból, és például a kárpát-medencei országokban az ottani magyarság jelentős része is ezekkel az ügyekkel foglalkozik, és ezek a fiatalok vidéki ügyekben nagyon szépen tudtak horizontálisan koordinálni.

Sorolhatnám tovább, a lényeg az, hogy azt gondolom, ha csak az az érv, hogy a decemberi változat jobb volt, mint ez, akkor, ha tudunk frakcióegyeztetést folytatni, nem kell újat kitalálni, az akkori javaslatokat vegyük előre, és nézzük meg azt, hogy melyek azok, amelyek még a kormány tűréshatárába beleférnek, és valóban meg kell erősíteni ezt a törvényjavaslatot, mert ebben a formában, mi is azt gondoljuk, kicsit szegényebbre sikeredett, mint azt decemberben sokan gondoltuk. De ha ez a törvény megszületik, nyilván nem arról van szó, hogy a választási kampány utolsó hatvan napjában ez a kormány felállítja, akkor már május-júniusban fel lehet állítani, és akkor ez a szervezet működik. Ha pedig most kihagyjuk ezt a történelmi lehetőséget, akkor legalább egy évet veszítünk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt tovább folytatnánk a munkánkat, öt perc technikai szünetet rendelek el.

(Szünet: 22.48 - 22.58

Elnök: dr. Deutsch Tamás

Jegyző: Pettkó András)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Hozzászólásra következik Lengyel Zoltán képviselő úr, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatva a gondolatmenetet, most a bizottság kisebbségi véleményén kívül egy kicsit mélyebben foglalkoznánk a Vidékpolitikai Tanács felállításával kapcsolatos kérdéskörrel.

Valójában egyetértek Géczi képviselőtársammal abban, hogy igenis szükség van rá, a finn modell követhető. Volt a kezünkben olyan anyag, ami lehetővé tette azt, hogy megalakuljon ez az egyébként rettentően szükséges Vidékpolitikai Tanács. Teljes egészében egyetértek Géczi képviselő úrral, és nagyon örülök neki, hogy a Fidesz mintájára a szocialisták is megalkottak egy olyan grémiumot a képviselőik között, akik foglalkoznak a vidékkel, és tényleg igaza van Géczi képviselő úrnak, hogy nem lehet egyformán megítélni a vidéknek a kérdését.

Jómagam kistelepülésen élőként teljesen másképp látom a vidéknek a helyzetét, mint a tőlem tizenöt kilométerre lévő kisvárosnak a lakói vagy vezetői, teljesen más életkörülmények közé vagyunk szorítva és kényszerítve, és akkor még nem beszéltünk azokról a vidéki emberekről, akik elektromos áram nélkül élnek a mai napig a tanyákon, és bár van olyan képviselőtársunk, aki a tanyavillamosítással nagyon komolyan foglalkozott, de ez még mindig csak írott malaszt maradt, és ami a lényeg számunkra, hogy ma Magyarországon több ezer ember él olyan körülmények között, hogy nem tud elektromos áramot használni, mert egyszerűen a technikai feltételek nem adottak hozzá.

És akkor sorolhatnánk még a száz sebből vérző vidéki szolgáltatásokat, sorolhatnánk még azokat a példákat, ami miatt rákényszerülnek az emberek, hogy feladják a vidéki életmódot és városokba költözzenek, és mindenki tudja, hogy az a legeslegdrágább, hogy az elnéptelenedett falvakat újra működőképessé tegyük, hogy az elnéptelenedett falvakban újra meginduljon az élet. És joggal félnek a kistelepülési polgármesterek és az ott lakó emberek is attól, hogy ha egyszer megszűnt a posta, nem lesz többet helyben postahivatal, hogyha egyszer bezárták az iskolát, nem nagyon van reális esély arra, hogy az elkövetkezendő években ezt az alapszolgáltatást ismét tudja biztosítani az intézmény.

És tényleg szükség van egy Vidékpolitikai Tanácsra, mert talán annak a szavát megértené a kormány, és nem kerülnénk olyan helyzetbe, hogy egy 2500 fős településen a több mint kétszáz főt oktató, nyolcosztályos iskolának olyan mértékű forráshiánya van 2006-ban, hogy a működőképessége határára ért, hogy egy nyolcszáz fős településen tudnak működtetni speciális oktatási módszerekkel egy olyan alapfokú oktatási intézményt, ahova nyolcvan fő jár be más településekről is, csak éppen a közgazdasági környezet olyan, a normatívafinanszírozása olyan az intézménynek, hogy a jelenlegi tudásunk szerint be kéne zárni, ami úgy gondolom, hogy halálos vétek lenne. Nagyon nagy szükség lenne arra, hogy legyen egy olyan grémium, amelyik meg tudja magyarázni a kormánynak, hogy ilyet nem szabad csinálni, ilyen költségvetést nem szabad csinálni, ami arra kényszeríti a fenntartókat, hogy az intézményeket bezárják.

Bizony, szükség lenne erre a finn modellre Magyarországon is, szüksége lenne a magyar vidéknek arra, hogy legyen egy jól működő Vidékpolitikai Tanácsa. De ez az előterjesztés gyakorlatilag minden olyan eszközt megragad, ami ezt a nemes célt ledegradálja egy egyszerű kampányfogássá. A magyar vidék ettől sokkal többet érdemel, sőt mondhatnánk egészen egyszerűen azt, hogy az államtitkár úr azt mondja, hogy fordulatra van szükség ebben a témában, én hadd mondjam azt ellenzékiként, hogy itt nemcsak fordulatra, itt már változásra van szükség, mert a magyar vidék elég sokat szenvedett.

A Vidékpolitikai Tanács tényleg alkalmas lenne arra, hogy ezeken a problémákon segítsen, de nem így. Ki kell venni azokat a torzító elemeket ebből az előterjesztésből, ami gyakorlatilag más olvasatba helyezi a tanács megalakulásának a körülményeit és a működését, mint ami a december közepi állapot volt, amin a négypárti egyeztetésen jelen lévők, a szövetség részéről is jelen lévő képviselőtársunk azt mondta, hogy ebből lehetne valami.

(23.00)

Könyörgöm, miért kellett elrontani? Miért kellett elrontani azt, ami egyszer már úgy tűnt, hogy jó, elfogadható, és mindenki abban a hitben volt, hogy a futárpostával majd ezt fogja megkapni? És amikor megérkezett a futárposta, akkor jött a döbbenet, hogy nem az van benne. Mondhatnám azt is, hogy az elmúlt négy évben megszoktuk, de ez ettől sokkal fontosabb feladat, hogy ilyen megszokások miatt a magyar vidék jövőjét bármilyen módon is átpolitizáljuk - bocsánat, átpolitizálják -, és a magyar vidék jövőjét kockáztassuk.

Tudom, hogy nagyon rossz szembesülni egy kormányzati ciklus végén azzal, hogy számtalan dolog el lett rontva, hogy számtalan dolog működésképtelenné lett téve. (Jauernik István: Micsoda?) Igen, Jauernik úr, tudom, hogy a szocialisták önkormányzati szakpolitikusát ez zavarja, de gyakorló polgármesterként mondhatom, hogy igen, számtalan dolog vidéken tönkre lett téve, működésképtelenné lett téve, és ez ténykérdés. Ez nagyon keményen ténykérdés, és azért, hogy ezt ne lehessen megtenni, szükség lenne a finn modellre, a Glatz akadémikus úr által készített nagyon alapos és nagyon jó előterjesztésre, mert ez mentőövet jelenthetne mindannyiunk számára.

Vissza kell tenni azokat a garanciális elemeket, amelyek ki lettek belőle véve. Át kellene gondolni a bevezetés hatályát. Egyetértek egyébként Géczi képviselő úrral, hogy tényleg fontos ez a dolog, és ha ennek a törvénynek az elfogadása átcsúszik egy következő parlamenti ciklusra, mennyi időt veszítünk. Mennyi időt veszítünk akkor, amikor az Unió 2007-2013 közötti időszaka itt toporog a közelünkben? Tegyük lehetővé, hogy ez a dolog minél hamarabb működőképes legyen! Még azt is el tudnám képzelni, hogy alkossuk meg a törvényt, és az ezzel kapcsolatos munkákat - hogy a kampányból teljesen kizárható legyen - az újjáalakult parlament kezdhetné meg, megkapnák a készet a kezükbe, és egyből nem lenne kampányszagú, ki lehetne húzni a torz gondolatmenetek méregfogát, és vissza lehetne térni az eredeti, jó megoldáshoz.

Ha ezt nem tesszük meg, akkor úgy fogunk járni ezzel a törvénnyel, mint a mai szenzációs kormánypárti bejelentéssel, a könnyű tájékozódás a regionális operatív fejlesztési program eredményeiről: egy csodálatos fahattyú, egy érintőképernyővel a tetején, és nem működik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ennek az országnak nem arra van szüksége, hogy feladatok ki legyenek pipálva... (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.) Úgy sem működik, képviselő úr, megpróbáltam az előbb. A feladatok ki legyenek pipálva, létrehozzunk valamit, és működésképtelenné váljon, mint ez a számítógép kint a folyosón.

Kérem, hogy mindenki a legjobb tudása szerint dolgozzon azon, hogy legyen az országnak Vidékpolitikai Tanácsa, a finn modellt követhessük, és a Glatz akadémikus úr által lefektetett értékes gondolatok megvalósulhassanak, és ne legyenek felülírva sokkal silányabb gondolatokkal.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kis Zoltán képviselő úr, SZDSZ.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nos, így éjfélhez közeledve, ráadásul olyan felszólalások után, amelyekkel nem lehet túlzottan vitatkozni, azt gondolom, együtt kellene gondolkoznunk azon, hogyan oldjuk meg ezt a problémát, hogyan tudjuk megcsinálni még ebben a választási ciklusban azt a törvényt, amely visszavonhatatlanná teszi azt az utat, amit megcéloztunk; nevezetesen, egy olyan szervezet létrehozását, amely a mindenkori kormányzattól függetlenül, de mégis egységes stratégiában, és bizonyos, nemcsak tanácsadói, hanem döntés-előkészítési szinttel is rendelkezik.

Az az előterjesztés, amit itt most megkaptunk, gyakorlatilag nem sokkal több, mint amiről Géczi képviselő úr is szólt, hogy a kormány létrehozta a vidékpolitikai tanácsadó testületet, és ők többé-kevésbé dolgozgattak, amíg az apparátus kicsit vissza nem fogatta velük a munkát, mert bizony az érdekek meghatározók. Szoktuk mondani, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik, hát egyre kevesebb olyan dolog van, ami mögött ne látnánk érdeket, így aztán a szépség is lassan elveszik. Ezt megtapasztaltam két év alatt, illetve hat évig voltam államtitkár, négyet az FVM-ben, kettőt a Környezetvédelmi Minisztériumban, és nem mindig az jött ki az ajtó végén, mint amit betettünk az elején. Okos dolgokban megállapodtunk, úgy tűnt, hogy racionális, mindenki egyetért, ugyan nem találtuk fel a spanyolviaszt, de azt gondoltuk, hogy ez jó. Aztán, amikor láttuk visszaköszönni az anyagot: ezt ki írta? És mindenkinek ott volt a szakmai véleménye az altisztig bezárólag, talán még a parkolóóraőré is, aki a minisztérium környékén járt, csak éppen nem láttuk viszont ebben sem a célt, sem az eszközrendszert, amit megcéloztunk.

Hasonló most ez az előterjesztés is. Nézem, és most itt Nagy Sándor urat dicsérném - ezt teljesen komolyan mondom.

(23.10)

Érkezett 2005. december 12-én Nagy Sándortól egy előterjesztés: a 2005. évi ... törvény a Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsról. Ebben az előterjesztésben az szerepel, amit körülbelül 8-9 hónapos munkával, Glatz Ferenc akadémikus úr vezetésével, tényleg nem formálisan, informális négypárti és társadalmi egyeztetések alapján létrehoztunk. Emögött volt egy olyan munka, ami még az interneten néhol szamizdatként terjeng, de komolyabban már senkit nem érdekel, egy több száz oldalas elemzés, hogy mi is a vidékpolitika, mi is az, amiről szól ez az egész történet, és hogyan, mi módon lehetne ezt úgy végrehajtani, hogy az illeszkedjen, ahogy Lengyel képviselő úr is említette, az Európai Unió 2007-2013-as költségvetéséhez.

Ezt a vidékpolitikát sokszor el szoktuk azzal intézni, hogy most egy kis mezőgazdasági fejlesztés, most mennyivel több milliárd jut oda, most időnként adunk egy iskolabuszt - nem erről szól! A vidékfejlesztés olyan összetett kérdés, amelynek nem lehet külön szaktárca és külön szakérdekeltségi rendszer alapján olyan alapstruktúráját kialakítani, ami működőképes. Nem lehet! Vidéken az informatikától az oktatáson, a kultúrán, az infrastruktúrán, az élhető környezeten, a tájgazdálkodáson, tájvédelmen keresztül minden-minden az, ami egy olyan élhető közeg megalkotását célozza, amelyhez minden embernek Európában joga van, függetlenül attól, hogy hová született. Nyilván más és más eszközrendszert kell alkalmazni, attól függően, hogy mekkora az adott település nagysága, az ott élők szociológiai és gazdasági körülményei miképpen viszonyulnak egymáshoz.

Nos hát, ha ez így nem megy, akkor azt mondaná az ember, hogy lám-lám, akkor csináljunk egy közigazgatási reformot, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a mindenkori kormányzat és minisztériumai nem azzal foglalkoznak, hogy ki mennyi pénzt tud osztogatni, hanem stratégiát csinál, jogszabály-előkészítést végez, bizonyos szinten jogot alkot, és hatósági felügyeletet gyakorol. És az összes többi nem ott van. Ez kétharmados, ebben az Országgyűlésben körülbelül 12 éve mondogatom, hogy a közigazgatási reform kétharmados konszenzus alapján meg kell hogy történjen, amelyben a régiók, kistérségek, önkormányzatok szerepe, a választott testületek működése, a hozzárendelt pénzügyi keretekkel való gazdálkodás és a helyi jogalkotás rendszere megváltozik.

Ez, úgy tűnik, nem jöhet a közeljövőben létre, bár, még egyszer mondom, óriási hibát követünk el vele, és iszonyatos időt veszítünk. Akkor mi az, amivel a mindenkori kormánytól függetlenül létre tudunk hozni egy olyan testületet, amely tényleges nyomást tud gyakorolni a kormányra, és azt az anomáliát tudja szűkíteni, amiről Géczi képviselő úr, Ékes képviselő úr is szólt, nevezetesen, hogy bizonyos minisztériumok, nem tudom, hogy miért, valószínű, hogy az apparátusnak is megvan a saját érdeke, mindenki a vidékpolitika egy szeletét közvetlen irányítása alá akarja vonni.

Nézzük meg, hogy a kormányzati struktúrában ki foglalkozik vidékfejlesztéssel! Legkevésbé a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, pedig annak a nevében is benne van. Foglalkozik itt egy tárca nélküli minisztérium, foglalkozik a Belügyminisztérium, foglalkozik a Munkaügyi Minisztérium, foglalkozik az európai ügyek minisztériuma, foglalkozik a Környezetvédelmi Minisztérium, tehát majdnem az egész kormány. Miért? Valóban, jogos, mert ezt nem lehet minisztériumokra szétbontani. A vidékfejlesztés része egy stratégiának, ami összkormányzati feladat. De akkor ezt nem szabad szétaprózni. Akkor ennek egy egységes struktúrába kell illeszkednie.

Mi hozhatunk vidékfejlesztési törvényeket, meghozhatjuk a nemzeti vidékfejlesztési tervet, ami egyébként nem is rossz, megcsinálhatjuk az NVT II-t, meg is kell hogy csináljuk, az is nagyon jó lesz, az NFT II. is nagyon jó lesz, de ennek a működtetéséhez, ennek a stratégiának az előkészítéséhez és bizonyos döntési szintekhez arra van szükség, hogy független legyen egy ilyen grémium; még egyszer mondom, addig, amíg a közigazgatási struktúránk olyan, amilyen, szükség van egy ilyen grémiumra.

Nos, ennek az alapelveiben megegyeztünk annak idején. Ennek három pillére volt. Az egyik az, hogy ez a testület a kormányzattól függetlenül működik, és hatáskörében sokkal szélesebb és bővebb, mint amit a jelen előterjesztés tartalmaz. A második az volt, hogy ebben a politikának is részt kell vennie, mert végül is az a neve. Mi a címe ennek? Nemzeti Vidékpolitikai Tanács. Tehát politikai döntéseket hoz, amely politikai döntéseket valakinek majd szentesítenie kell. Mert ez nem egy jogalkotó szervezet. Az pedig ki? Az Országgyűlés. Az Országgyűlésben politikusok ülnek. Ha ezt a politikától elvonatkoztatva hozzuk létre, akkor nagyon pici a valószínűsége, hogy ezek a döntések meg is szülessenek.

A következő, hogy ennek a tanácsnak a tagjai a mindenkori kormánytól függetlenek legyenek, még akkor is, ha tudom, ebben az előterjesztésben nem a miniszterelnök dönt, hogy ki lesz a tagja, vagy ki nem, ő csak kinevezi azon javasoltak közül, akiket az itt felsorolt szervezetek delegálnak. Nem szerencsés. Nem szerencsés, ha legitim döntés-előkészítő és véleményező vagy bizonyos szempontból kontrollt gyakorló szervezetet akarunk létrehozni, akkor nem biztos, hogy ez a kinevezés kormányzati szinten kell hogy megtörténjen. Mert a mindenkori miniszterelnök bármikor megteheti, hogy egy tanácsadó testületet létrehoz, kinevez, belevon civil szervezeteket, akadémiát, mindenkit, aki él és mozog a vidéki struktúrában, önkormányzatokat, azok képviselőit, de ettől még annak semmiféle külön előrevivő és progresszív hatása nem lesz. Ezért itt az Országgyűlés az, amely ebben a kérdésben dönthet, mint ahogy ezt a december 12-i előterjesztés is tartalmazza.

Azt meg kiváltképp nem értem, hogy az összeférhetetlenségi szabályokba hogy kerül oda, hogy még szerencsétlen volt minisztert vagy volt államtitkárt sem lehet delegálni ebbe a testületbe, meg olyan embereket, akik valamikor köztisztviselők voltak két éven belül, vagy valamilyen pártnak a tisztségviselői. Magyarul van egy párt, amelynek van egy agrárszakértője, az ott ücsörög a pártban, még nem is volt parlamenti képviselő az életben sem, de ért hozzá. Azt nem lehet delegálni, kérem szépen, mert az párttisztségviselő.

Hát ennyire ne legyünk már az összeférhetetlenségnél kemények! Másutt lehetnénk, de más összeférhetetlenségi szabályoknál nem mindig vagyunk kellően szigorúak. Itt viszont egy kicsit talán túlzó, még akkor is, ha azt mondják, hogy itt az Igazságügyi Minisztériumnak különböző fenntartásai vannak. Vannak olyan tanácsok, amelyeket törvény hozott létre, és amelyekben nem tiltják parlamenti képviselők vagy pártok részvételét, akár csak az Országos Igazságügyi Tanácsról beszéljünk, akár a Nemzeti Agrárgazdasági Tanácsról beszélünk, akár az Országos Környezetvédelmi Tanácsról beszélünk, nem törvény hozta létre, mégis van.

Nos, azzal fejezném be, kedves kollégák, kedves képviselőtársak, hogy azzal az indítvánnyal értsünk egyet, amit itt az államtitkár úr tett, hogy szerda estig lehessen módosító indítványokat beadni, és ha valóban sikerül ezt a konszenzust létrehozni, amelyre az ellenzékben is, a kormánypártban is, úgy tűnik, van igény, és ezt én is szorgalmaznám, és visszatérve a decemberi előterjesztés szellemiségéhez, egy olyan törvényt tudunk megalkotni, aminek a végrehajtása már nagy valószínűséggel a következő Országgyűlés feladata lesz, de egy olyan garanciális alapot teszünk le, amitől már visszatáncolni nagyon nehezen tud, vagy nagyon nehezen tudja megindokolni, hogy miért nem hajtaná végre, vagy miért csinálna mást, mint amit akarunk. De ehhez ezt az egész előterjesztést bizony gyökeresen meg kell változtatni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Mikes Éva képviselő asszony, Fidesz.

DR. MIKES ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nem óhajtanám a viszonylag késői órán szaporítani a szót, hiszen többen hivatkoztak már a négypárti egyeztetések során és után előállt eredeti előterjesztésre, amely egyébként terjedelmében, a szabályok kidolgozottságában és részletességében is sokkal részletesebb, avagy elkészültebb munkának mondható. Nem is beszélve mindazokról a rendelkezésekről, illetve mindazokról a szabályokról, amelyekre itt már többen utaltak a hozzászólók közül.

Ha némileg talán kicsit udvariatlanul, de talán ezt megengedhetem magamnak, akarnám összegezni a különbségeket a két anyag között, akkor megállapíthatjuk, hogy a most napirenden lévő előterjesztés az eredeti anyagnak egy lényegesen összesűrítettebb, mondhatnám, lebutítottabb változata, és hatáskörök, illetve feladatok tekintetében pedig nem is hasonlítható.

Itt már utaltak többen arra a nagyon jelentős különbségre, hogy alapvetően országgyűlési kompetenciában avagy kormánykompetenciában van-e a kérdés. Itt, azt gondolom, hogy mindenképpen az előző, ami támogatandó, másrészt pedig ha csak a Vidékpolitikai Tanács feladatainál csak az igéket olvassuk, már akkor látjuk, hogy mennyire van az előttünk fekvő előterjesztésben legyengítve az egész feladat. Hiszen a mai vita tárgyát képező előterjesztésben szó nincs már olyanokról, hogy elkészíti, előkészíti, sőt, mi több, még véleményeznie is csak a miniszterelnök vagy a kormány felkérésére lehet ennek a testületnek és ennek a tanácsnak.

(23.20)

Azt gondolom, ha egyáltalában ebben a ciklusban a hátralévő néhány napban egy ilyen jellegű és ilyen horderejű jogszabály megalkotásának a Ház nekifog, akkora tiszteletet tanúsíthat az adott nagy jelentőségű téma iránt, hogy ezt kellő gondossággal, az előkészítő tárgyalások figyelembevételével és a várható hasznosság elemzésével teszi.

Természetesen annál az előterjesztésnél, amelyik négypárti megbeszéléseken esett túl, ott is néhány esetben felmerül és óhatatlanul előkerül módosítási igény, de azt gondolom, míg az a javaslat módosító indítványokkal javítható, addig ez a javaslat, ami előttünk áll, olyan módosítóindítvány-csomagot igényelne, amely módosító-indítvány-csomagnak az ezen Országgyűlés rendelkezésére álló időt tekintve nekiállni már semmi értelme nincsen.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Halmai Gáborné képviselő asszony, MSZP.

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Ebben a teremben már többen elmondták a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács fontosságát, tehát erről nem fontos újból beszélni. Arról viszont fontos, hogy mivel több, mint amiről eddig beszéltünk.

Korábban folyamatosan beszéltünk agrárpolitikáról, van területfejlesztési politika, rendszeresen beszélünk vidékfejlesztésről is. Arról ritkábban, hogy az egy teljesen új fogalom, amikor arról beszélünk, újfajta vidékpolitikát kell csinálni, újfajta szemlélettel. Nagyon fontos, hogy ebben a szemléletben kik lehetnek a szereplők. Nemcsak abból a szempontból fontos, hogy kik lesznek a tanács tagjai, hanem abból a szempontból is, hogy ha végignézzük a történéseket, ki mindenki az, aki ebben közvetlenül érintett, érdekelt.

Három nagy fórumot is említettünk itt a vita során: a Párbeszéd a vidékért fórumot, a Vidék Parlamentje fórumot vagy akár a faluparlamenteket, amelyekben mindannyian részt vettünk valamilyen formában. Ott láthattuk azt, hogy amíg a célokat egyöntetűen megfogalmazták a vidéken élők, a termelőszövetkezetben dolgozók, a helyi polgármesterek, a kutatók vagy a politikusok, mindannyian más-más látószögből látják a vidék helyzetét. Mindannyian megfogalmazzák azt, hogy ma már többről kell beszélnünk, mint arról, hogy a vidék - itt, ebben a teremben is elhangzott - elmaradott terület, elmaradott térség; arról kell beszélni, hányféle kiút lehetséges a kistelepülésen, a vidéken élők számára. Ami az egyik oldalon hátrányt jelent - az elzártság, a természeti környezet, a munkanélküliség -, az milyen feladatokkal, milyen megközelítésekkel oldható fel a másik oldalon? Csak úgy, ha a vidékpolitika teljesen új szemlélettel, teljesen új megközelítéssel fog a jövő időszakban szerepelni.

Mondanék egy-két példát. Nálunk, Tolna megyében, a mi kis térségünkben, ahol nagyon nagy a munkanélküliség, felismerték azt, hogy a természeti környezet, annak az értékei nemcsak azt jelentik, hogy oda nem lehet ipart bevinni, hanem azt is jelentheti, hogy oda olyan területeket, olyan gazdasági fejlesztési irányokat lehet bevonni, mint például a turizmus vagy az ahhoz kapcsolódó rekreációs tevékenységek, amelyekre másutt, a városok környezetében már nincsen lehetőség. Felismerték például azt a Sárközben, hogy az ott élő kulturális örökség, a néphagyomány olyan gazdagság, olyan kincs, amelyre építve például a Sárköz akár a világörökség része lehet. Amikor elkezdtek ezeken gondolkodni, az sokkal összetettebb gondolkodás volt, mint az, ami például az elmúlt két évben megvalósult a különböző SAPARD- és AVOP-támogatásokban.

Megnyíltak a lehetőségek. Természetesen ezekre a lehetőségekre mindenki valamilyen elkészülőben lévő tervével reagált, tehát felújítottunk faluközpontokat, felújítottunk templomokat, de sokkal kevesebb komplex, a vidékfejlesztésben munkahelyet teremtő, a vidék értékeit megőrző, az ottani életmódot értékként kezelő fejlesztési terv született, mint amilyenre szükség lenne. Ahhoz tehát, hogy ez meg is valósuljon, mindegyik szereplőnek szemléletet kell váltania.

Elhangzott itt a teremben, hogy nyitottnak kell lenniük a falun élő embereknek. Igen, akkor, ha ennek a fontosságáról gyakorta szó esik, ha ebben a Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsban például a kutatók, akik komoly szereppel bírnak, azokat a helyzetfelméréseket, amelyeket az előző időszakban készítettek, a maguk valóságában tárják az emberek, a gazdálkodók, a falun élők irányába.

Erről azért nagyon fontos beszélni, mert rengeteg ilyen tanulmány készült, rengeteg ilyen tanulmány került néha a politikusok asztalára, de sokkal ritkábban azok elé, akikre vonatkozik, akikről például ezek a tanulmányok szólnak. Ezért azt gondolom, magam is azt vallom, a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács jogosítványai a decemberi négypárti egyeztetéshez képest - amely a mi kezdeményezésünk is volt, tévedés ne essék, közös kezdeményezés volt - ma gyengébbek, mégis azt gondolom, ezt a fajta kezdeményezést most megakasztani nem érdemes.

Nézzük meg, mik azok a dolgok, amelyekre a figyelmet felhívja: a városi és vidéki életminőség egymáshoz történő közelítése, az ország természeti, települési, környezeti, kulturális adottságainak megőrzése, fejlesztése és hasznosítása, a településeken élők társadalmi kohéziójának erősítése, a vidéki közösségi hagyományok ápolása, olyan kiemelkedő nemzeti célok, amelyek széles körű társadalmi részvétellel kialakított és folyamatosan megújított vidékpolitikát igényelnek. Ide térnék vissza: a megújuló vidékpolitika csak úgy lehet eredményes, ha abban minden szereplőnek megvan a maga helye, a maga terepe.

Ha megnézzük, hogy a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács összetétele hogyan alakul - ami itt elhangzott az államtitkár úrtól is -, ebben részt vesz a Magyar Tudományos Akadémia, amely a kutatásokat tudja ebbe a munkába hozni, a Magyar Rektori Konferencia, amelynek véleménye lehet arról, hogy a közoktatás és a felsőoktatás különböző területein ehhez a szemléletformáláshoz mivel lehet hozzájárulni. Ugyanezt a célt a Főiskolai Főigazgatói Konferencia delegáltja tudja teljesíteni. Nagyon fontos, hogy ebben a grémiumban a helyi önkormányzatok a maguk által javasolt delegált képviselőivel tudnak az országos érdek-képviseleti szövetségeken keresztül részt venni, vagy a kisebbségi önkormányzatok és ezek közül is kiemelten az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat. Hiszen tudjuk, hogy ahol ezek a lemaradások vannak, ott a kisebbségi önkormányzatoknak ebben aktív szerepet kell vállalniuk, nem elszenvedni a róluk szóló történéseket, hanem ebben kezdeményezőként részt venni.

Nagyon fontos, hogy öt taggal vehet részt a vidék értékeinek megőrzéséért és fejlesztéséért tevékenykedő Országos Civil Szervezetek Szövetsége, amely szintén delegálhat tagokat. Talán jelképes az, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Magyar Agrárkamara is, amelyek ezeken a területeken dolgoznak, és a foglalkoztatási területre tehetnek konkrét javaslatot, szintén tagjai ennek a leendő vidékfejlesztési tanácsnak.

Azt gondolom tehát, csalódottak lehetünk azt illetően, ami itt elhangzott, hogy nem minden jogosítvány olyan erős, mint ahogyan azt az előző év folyamán vagy éppen decemberben képzeltük, hogy az országgyűlési képviselők részvétele most nem biztosított, vagy az összeférhetetlenségi törvényben visszamenőleg is olyan szabályozás van beterjesztve, ami éppen azokat, akik elkötelezetten dolgoztak a területért, akik ebben szakértőként részt vettek, most így ki tudnának maradni ennek a tanácsnak a munkájából.

Hiszem azt, hogy úgy, ahogyan a tárgyalások folyamatában egységes volt a parlamenti patkó mindkét oldala abban, hogy egy ilyen típusú, a szemléletformálást, a módosítást, a tettek lehetőségét is előrevetítő grémium létrejöhet, ebben a két oldal egységes volt, most egységes lehet abban is, ha van egy felajánlott lehetőség, mely szerint közös bizottsági módosító indítvánnyal ezt a Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsot létre lehet hozni, akkor ebben most egységesek lehetünk.

(23.30)

Mert szeretnék egyetlen érvet mondani arra is, hogy ez a késlekedés vajon hosszú távra kihatással bír-e. Igen, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a II. nemzeti fejlesztési tervnek, azon belül a regionális operatív programoknak most van az ideje. Március végére elkészül egy olyan fejlesztési csomag, amely kikerül Brüsszelbe, és az onnan visszakerült vélemények alapján határozódik meg az, hogy a következő időszakban a régiók, ezen belül a lemaradó térségek, települések maguknak milyen pozíciót tudnak kiharcolni. Ez a munka, azt gondolom, hogy sem egy kormányváltás idejére, sem néhány hónapra nem állhat meg, ezért mindannyiunknak javaslom azt, hogy aki egyetértett az alapcélokkal, egyetértett azzal, hogy szemléletváltásra van szükség, egyetértett azzal, hogy ebbe lehetőség szerint minél több szereplőt tudjunk bevonni, az módosító javaslataival megjavítva, feljavítva vagy az eredeti szándékaink szerinti célra visszatérve ezt a javaslatot fogadja el, először általános vitára, majd a beadott módosító indítványokkal együtt a Vidékpolitikai Tanács létrehozását is segítse.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Géczi József képviselő úr, MSZP.

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két dolgot szeretnék elmondani. Nem szeretném, ha ez a vita úgy zárulna le, hogy erről nem esne szó.

Az egyik, hogy a tárcák védelmében annyit hadd mondjak, mindegyik tárca be tudná bizonyítani - itt ülnének az államtitkárok vagy miniszterek -, hogy mennyit tesz a vidékért. Egyet azonban nem lehet tőlük elvárni. Egy szakapparátus az életben soha nem fogja a saját hatáskörét módosítani. Tehát politikai akarat nélkül - amit alulról is fontosnak látnak - ez nem fog menni. Tehát ezért ebben az egy vidékpolitikai kérdésben, legyen akármennyire közel a választás, egy... - hát nem mondom ki a nagykoalíciót. Ebben valóban a parlamenti pártok összefogására van szükség, mert egy ilyen típusú politikai akarat kétségtelenné teszi a tárcák számára, hogy összefogjanak.

Mondok egy példát. Az, hogy ma Magyarországon ÚFCE-előirányzatból, AVOP-ból, SAPARD-ból, ROP-ból, PHARE-ból, Interregből, megyei pénzből, önkormányzati pénzből épülnek utak, a falut abszolút nem érdekli. Az út az útnak látszik, tehát aszfalt van rajta, és lehet rajta menni. De ha most megkérdeznénk a tárcákat, hogy ugyan mondják már meg, hogy az elmúlt három és fél évben összesen mennyi utacskát építettünk, nem tudnák megmondani, mint ahogy azt sem tudnák megmondani, hogy hány templomot újítottunk fel, és hányat helyeztünk díszkivilágítás alá. Tehát ezért jelenleg nincs meg az a gépezet a kormányapparátusban, ami ezt igazán összeadná.

Végül van egy másik, amire szeretném felhívni a figyelmet. Azért lenne fontos ebben a ciklusban ezt a törvényt készre hozni, és esetleg el is fogadni, mert ez megindítana egy gondolkodást, egy mozgást az önmagukat érintettnek tartó vidékpolitikai szervezetek jegyében, hiszen nekik is el kell azt dönteni, hogy lehetőleg ne a megyei jogú városok akarjanak beülni ebbe a tanácsba például, hanem mondjuk, legyen paritás, hogy a kistelepülések, aprófalvak, tanyák, kisvárosok önkormányzati szövetségei és a különböző civil szervezetek ki tudják egyensúlyozni a saját képviseletüket. Mondjuk, az egyházak esetében én a Református Egyháznál láttam a legkiterjedtebb vidékpolitikai tevékenységet. Tehát gondolom, hogy ezekben az egyezkedések elindulhatnának, és mire a következő parlament összeül, ebben is előbbre tartanánk.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kékkői Zoltán képviselő úr, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem mint az ország egyik leghátrányosabb kistérsége országgyűlési képviselőjének, vidéki képviselőtársaimmal egyetértésben, pontos ismereteim vannak arról, mire is van szüksége a nélkülöző vidéknek. Ebből következően mi, vidéki képviselők azt is tudjuk, mire nincs jelenleg szüksége a szenvedő magyar vidéknek.

Kezdjük az utóbbival! Nincs szüksége a magyar vidéknek újabb nyakába ültetett bizottságokra, tanácsokra és tanulmánykészítő testületekre, amelyek gyakorlatilag a vidék fejlesztéséről szóló szűkös források felélése céljából jönnek létre, vagy mint a jelen esetben, hozzák létre őket. Magyarán szólva, semmi szükség sincs a törvénytervezetben előterjesztett nemzeti vidékfejlesztési tanácsra, semmi szükség sincs újabb, a vidék pénzét felélő budapesti bizottságokra, az ezzel járó titkárságokat, főosztályvezetőket magában foglaló hivatalok létesítésére, miközben a felszínen a takarékos államról szóló frázisokat halljuk.

A parlament utolsó heteiben létesítendő bizottságról szóló előterjesztés egyértelmű mögöttes szándékot sejtet. Mivel a vidék igazi gondjával, nem pedig a saját megélhetésükkel foglalkozó országos és regionális szervezetek pontosan tudják, mi mindent kellene a vidéken megvalósítani, amennyiben az őket megillető forrásokhoz hozzájuthatnának, ezért semmi szükség nincs egy, a vidék pénzét felélő újabb megélhetési bizottságra.

A törvénytervezet 1-3. §-a rendelkezik a megvalósítandó bizottság feladatairól, amely komplex feladatok összességükben a helyzetfelmérésben, a tanulmánykészítésben, a javaslattételben és a véleményezésben merülnek ki. A törvényileg létrehozott országos tanács valójában a már meglévő hivatali infrastruktúra duplikálását jelentené, ráadásul ezzel az újabb budapesti szervezettel a vidéket megillető szubszidiaritás elve mindenféleképpen sérülne.

Azonkívül a tervezet 3. §-a szerint a tanács az információit, adatait a már hasonló feladatkörben működő, "az állami szervektől, helyi önkormányzatoktól, fejlesztési tanácsoktól és köztestületektől" szerezné be. Íme a hivatali apparátus felesleges növelésének előterjesztő által is bevallott egyértelmű bizonyítéka! Az egész előterjesztésből az általános indoklás egyetlen önkritikus gondolatával lehet csupán egyetérteni: "Az elmúlt másfél-két évtizedben lezajlott folyamatok jelentős változást hoztak a vidék életében, ennek keretében pozitív változások is történtek." Bevallottan túlsúlyos negatív intézkedéseket ne kelljen még tovább növelni a magyar vidék nyakába ültetett drága hivatali apparátus eltartásával!

Amennyiben a létesíteni kívánt Nemzeti Vidékpolitikai Tanácshoz delegálandó szervezetek képviselői, a tudományos szakmai oldal, a társadalmi képviseleti oldal és a kormányzati képviselet jelenleg ezen bizottság nélkül nem tudja vidékpolitikai állásfoglalásait megjeleníteni a végrehajtó hatalom felé, akkor ezzel az előterjesztésével a kormányzat indirekte elismeri, hogy Magyarországon nemcsak közigazgatási válság van, hanem alkotmányos válság is.

A tervezet 2. § h) pontja a majdani bizottságnak feladatául adná, hogy "kísérje figyelemmel az Európai Unió és a tagállamok vidékpolitikai tevékenységét, és hasznosítsa az ennek során szerzett tapasztalatokat". Ezt az összehasonlítást mi, a határ menti régióban élők, az Ormánságban már régen elvégeztük. Hiszen a határon átnézve naponta látjuk a szomszédos országok vidékpolitikájának és a hazai vidékpolitikának a különbözőségét. Míg ott az ugyancsak aprófalvas és ugyancsak csökkenő létszámú vidéki lakosság mellett folyamatosan fejlesztik az iskolákat, óvodákat, önkormányzatokat, szociális ellátórendszert, addig nálunk sorra szüntetik meg ezeket az intézményeket. Ott fejlődik, itthon pedig sorvad a vidék.

Persze az is igaz, hogy amíg ott a vidékpolitikai bizottságok nélkül is a vidékfejlesztési források évről évre pontosan megérkeznek, addig nálunk a vidéket megillető forrásokat a jelenlegi előterjesztésben is körvonalazott bizottságok és ezek használhatatlan tanulmányainak költségei emésztik fel.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Karakas János képviselő úr, MSZP.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lengyel Zoltán és Kékkői Zoltán József beszédét hallgatva felvetődik bennem, hogy most melyik a Fidesz igazi arca, melyik a Fidesz igazi álláspontja. Mert ez egy nagyon kétarcú hozzászólás volt egyik oldalról is és a másikról is, és ezt nagyon jól tükrözi az a félbehagyott mondat, ami a mezőgazdasági bizottság egyik fideszes tagjától hangzott el: "ha kormányra kerülünk, úgyis visszavonjuk", ami azt tükrözi, hogy igazából nincs is szükség erre az intézményre. Megítélésem szerint - és mi, kormánypártiak, pontosan arról teszünk tanúbizonyságot, hogy tegyük jobbá ezt - szükség van erre a grémiumra.

(23.40)

Én nem fogalmaznék úgy, hogy ez megélhetési bizottság. Önök voltak azok, akik a vidék parlamentje helyett behozták a faluparlamentet, s ezzel még jobban megosztották a vidéket. Önök voltak azok, főleg a kisgazda időszakban, akik igyekeztek megosztani a vidéket. Nagyon örültem annak, amikor Torgyán József kiharcolta a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium címét, amelynek Kékkői Zoltán egyszer még politikai államtitkára is volt. Ha az egykori politikai államtitkár úrnak ez a véleménye a vidékfejlesztésről, annak a szükségességéről, akkor én nagyon el vagyok keseredve.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Kékkői Zoltán képviselő úr, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Sejtettem, hogy képviselőtársaim nem figyelnek arra, amit mondok, ezért még egyszer felolvasom az egyik mondatot Karakas képviselőtársamnak, hogy ne kelljen a jegyzőkönyvet elővennie. Magyarán szólva semmi szükség sincs a törvénytervezetben előterjesztett Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsra. A törvénytervezetben előterjesztettre! Nem figyelt oda. Nagyon egyetértek azzal, amit Kis Zoltán képviselőtársam, az SZDSZ képviselője mondott, nevezetesen hogy nem erre volna szükség, hanem egy ehhez hasonlóra, de nem ilyen formában kellene ezt létrehozni. Erről beszélt Lengyel képviselőtársam is és erről beszélt Mikes Éva képviselőtársam is. Ön nem figyelt arra, hogy mit mondok. Elő kell venni a jegyzőkönyvet!

A másik: amiről én beszéltem, képviselőtársam, az lényegében az Ormánság üzenete volt.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Hargitai János képviselő úr, Fidesz.

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előre kell bocsátanom, hogy erről az előterjesztésről tisztességes ember jót nem mondhat. Persze a szándékot, ami az előterjesztés mögött egykor ott volt, én is üdvözlöm. Sőt azt is mondom, hogy annak, amit államtitkár úr az expozéjában mondott, voltak olyan mondatai, amelyek nekem nagyon tetszettek.

Két költségvetés tárgyalása során minden alkalommal elmondtam önöknek - persze akkor is mindig kevesen voltunk -, hogy az, amit önök a költségvetés kapcsán csinálnak, alkotmányellenes. Most ezek a mondatok egy kérdő mondat kapcsán, de visszajöttek. Államtitkár úr is felvetette, hogy az, ami ma a vidékpolitika égisze alatt történik - ha ezt egyáltalán lehet vidékpolitikának nevezni -, az esélyegyenlőségeket sért, a különbségeket növeli és semmiképp sem csökkenti, s ilyen szempontból a vidéken, elsősorban a falvakban, ne adj' isten a tanyasi térségekben élő emberek alkotmányos jogait sérti. Néhány címszó, hogy be tudjuk azonosítani ezt a témakört: önkormányzatok és elsősorban a kistelepülési önkormányzatok megnyomorítása, óvodák, iskolák felszámolása, vagy ha nem felszámolása, akkor bekényszerítése vagy a mikrotérségbe, vagy a leendő járási központba, mégpedig pénzügyi eszközökkel. Nem valamilyen alkotmányos reform keretében, amire, mondjuk, felhatalmazásuk lenne önöknek, hanem pénzügyi kényszerek alkalmazásával történt, ami történt. Aztán a közlekedési nehézségek fokozása. Az oktatás világában büntető normatíva bevezetése. A 2006-os költségvetési törvény a szociális intézményeket kényszeríti be egy járási szervezetbe. Ferge Zsuzsa, ennek a területnek abszolút tótumfaktuma, a szociális kérdések nagyasszonya ebben az országban, egy Ferge Zsuzsa, akit a miniszterelnök kér fel tanácsadójának, ő is felemeli a szavát az ellen, amit tettek, mégis megtették a költségvetési törvényben. Ilyen előzmények után semmi másra nem számítottam, mint egy ilyen előterjesztésre.

Csak azért nem értem az egészet, mert én is tudom, hogy mi az, amit Glatz akadémikus úr csinált, de nemcsak az akadémikus, hanem az a nagyon sok hozzáértő ember is, akik az Akadémia regionális kutatóintézményeiben nyilvánvalóan a keze alá dolgoztak. Végigszántották az országot, több helyen egyeztettek. Sokan sok energiát beleöltek abba az előterjesztésbe, amit önök egy kormányülésen azonnal félredobtak - számomra rejtély, hogy miért -, és behozták ezt a minősíthetetlen anyagot, amit elkereszteltek Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsnak.

Szerintem ez a tanács semmiképpen sem nemzeti, mert ennek a tanácsnak az összetétele egy emberen múlik - s itt ellent kell mondanom Kis Zoltán képviselő úrnak -, a jelenlegi miniszterelnökön, aki hat évre előre eldöntheti, hogy kik kerülnek be ebbe a tanácsba. Ugyanis mi van itt leírva? Az Akadémia, mint egy jeles testület javaslatot tesz. Nem arról van szó, hogy elfogadják az Akadémia javaslatát, hanem arról, hogy a kancelláriaminiszter elmegy boltolni az Akadémia vezetőjéhez, egyeztet vele - ez van itt leírva -, és ha ezen az egyeztetési szűrőn is átesnek a jelöltek, akkor a miniszterelnök esetleg felkéri őket.

Nézzék meg a következő megalázó lépést, amit ebbe a törvénytervezetbe beépítettek! Amikor ez a testület összeáll, és megválasztja az elnökét és az alelnökét, hogyan lesznek ezek végül is funkcióba helyezve? Ha a kancelláriaminiszter elfogadja, gyakorlatilag egyetért a választás eredményével és ő erre javaslatot tesz, akkor a miniszterelnök felkéri az egyébként már megválasztott embereket arra, hogy lássák el az elnöki vagy az elnökhelyettesi teendőket. Ez több mint megalázó, és önök erre azt mondják, hogy ez egy nemzeti testület. Nemhogy az Országgyűlés közelébe nem kerül ez a testület, hanem egyértelműen a miniszterelnök rángatja ezt a testületet! Hat éven keresztül, azaz két kormány működése alatt dolgozna ez a testület, és ezt keresztelik el önök nemzetinek! Talán csak azért tették, hogy meg tudják különböztetni a kormány jelenleg is működő vidékpolitikai kabinetjétől. Ugyanis ez az intézmény ugyanúgy a kormány igazgatási rendszerébe integráltan működik, és a vidékpolitikai kabinet mellett majd egy nemzetinek elkeresztelt vidékpolitikai tanács is működne.

Semmi mást nem csináltak önök, mint hogy feltalálták a faluparlamentet a kormányzati igazgatás szintjén. Csakhogy ez nevetséges! Az a faluparlamenti rendszer, amit mi létrehoztunk vidéken a választókerületek szintjén, nyilvánvalóan hatáskör nélküli intézmények összessége volt. Beszéltettük az embereket, meghallgattuk az álláspontjukat, kikértük a véleményüket. Most önök a kormányzat igazgatási rendszerébe integrálva gyakorlatilag föltalálták a faluparlament intézményét. Hatáskör nélküli testületet hoztak létre. Felolvasom a törvénytervezetből, hogy mi az, amit a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács tenne: helyzetfelmérést és tanulmányokat készít, közvetít, közreműködik, véleményez, de itt már nem minden esetben, mert az izgalmas kérdésekben - ezek a d) pontban vannak felsorolva - csak akkor véleményezhet, ha a kormány erre felkéri. Aztán állást foglal és figyelemmel kísér, sőt még önkormányzatokat is megszólíthat és tájékoztatást kérhet. Csak amit felolvastam, az is jelzi, ez nemhogy egy hatáskörszegény, hanem egy hatáskörhiányos testület. Egy látszattestület.

Ugyanakkor beleültetnek 23 embert, akik tagként vannak benne ebben a testületben. Most nem sorolom fel, hogy honnan verbuválódnak, de a 23 mellett 10 más tagja is van ennek a testületnek, akik tanácskozási joggal vesznek részt a munkájában - nyilvánvalóan ott is lesznek -, többek között a miniszterelnök. Ezek szerint a miniszterelnöknek is van energiája arra, hogy hatáskör nélküli testületekben múlassa az idejét. Tehát 23 plusz 10 fő, az már 33, és a törvény még azt is megengedi, hogy a civil világból gyakorlatilag annyi szervezetet hívjanak még be ebbe a tanácsba, amennyire a majdan elkészülő szervezeti és működési szabályzat lehetőséget biztosít. Ilyen szempontból is egy faluparlamentről van szó, mert egy nagy létszámú beszélőtestület jön létre, amelynek egyértelműen semmire sincs hatásköre.

Számomra rejtély, miért kell beírni egy törvénytervezetbe azt, hogy ha a 23 fős testület egy tagja lemond, ahhoz nem kell elfogadó nyilatkozat, ugyanis ha valaki lemond, az mindig egy egyoldalú jognyilatkozat, amihez nyilvánvalóan soha nem kell elfogadó nyilatkozat, amit önök beírtak ezek közé a mondatok közé. Ha a jogállását nézem meg - s ez újabb érv arra, hogy egy hatáskörszegény, a kormányzatba integrált faluparlamentről van szó -, azt mondják, hogy ez jogi személy, ami még rendben is van, de ennek a jogi személynek a gazdálkodására végül is a központi közigazgatási intézmények gazdálkodási szabályai vonatkoznak. Ez tehát csak egy részben önálló közigazgatási intézmény. Ez azt jelenti, hogy nincs önálló pénzügyi apparátusa, ami önmagában talán még nem is lenne baj, hiszen a pénzét a tárcagazda, a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében kell megtervezni, de aki tudja, hogyan működik egy ilyen részben önálló intézmény - amely szakmailag önálló, de pénzügyileg gyakorlatilag nincs mozgáslehetősége -, az nagyon jól tudja, hogy ezzel a szervezeti lépéssel elérik azt, hogy a mindenkori kormány, a mindenkori miniszterelnök pénz megvonásával vagy pénz adagolásával úgy mozgatja ezt a testületet, ahogy akarja.

(23.50)

Én azt gondolom, hogy volt valamikor egy nemes szándék, és itt is felhívom a figyelmüket arra - nem szentségtörés ezt kimondani -, hogy ez a szándék akkor indult, amikor a traktorok itt voltak a Kossuth téren vagy a Felvonulási téren. Akkor indult ez a gondolkodás. Ekkor kéri fel Gyurcsány miniszterelnök úr Glatz Ferenc akadémikus urat, hogy ha már eddig nem volt a kormánynak vidékfejlesztési elképzelése, vagy amit tett, az mind a vidék ellenében történt, akkor legalább a ciklus végére valamilyen több oldalban megfogalmazott, nagy mondatokat álmodjunk meg. És még ezt se tudták teljesíteni. Ennek ez a végeredménye. (Felmutat egy iratot.) Bármennyire vagyunk mi partnerek abban, és én személy szerint is partner vagyok abban az ügy fontossága miatt, hogy egy jól működő, az Országgyűlés által létrehozott, hatáskörrel és pénzzel rendelkező Vidékpolitikai Tanácsot létrehozzunk, ezt gyakorlatilag elejétől végéig át kell ahhoz írni, hogy ez megvalósítható legyen egy ilyen előterjesztésen belül. Talán szerencsésebb lenne újraindítani az egész folyamatot, mert lehet, hogy akkor előbb érnénk ahhoz a célhoz, amit mindannyian kívánunk.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Géczi József képviselő úr, MSZP.

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Egy dolog miatt, mert számos részletkérdésben is Hargitai úr azért nagyon sommásan leegyszerűsítette és eltorzította a mostani javaslatot, azért ennyire nem kellene démonizálni azt a javaslatot, ami szerintünk is egyébként a decemberihez képest mindenféleképpen szegényítés, de én ezzel most nem akarok foglalkozni, az előterjesztők nevében Nagy Sándor ezt meg fogja tenni. A traktorüggyel összekötni azonban mindenféleképpen nemcsak felelőtlenség, hanem csúsztatás is.

A vidékpolitikai tanácsadó testület október elejétől működött, azok után, hogy a Medgyessy-kormány alatti kormánymegbízotti rendszer felszámolásra került 2004 nyarán, rejtélyes okok miatt, erről beszélhetnénk, megint csak azért egyébként, mert a tárcák közötti sokszor bürokratikus féltékenység azt fölmorzsolta. De decemberben és januárban készen voltak azok a koncepciók, amelyeket az akkori tanácsadó testület nyíltan megtárgyalt, és ezek az anyagok készen álltak. Tehát én most azt is mondhatnám, de nem mondom, hogy furcsa módon éppen 2005. január végén szállta meg a vidékpártiság szelleme a kormánypártot is, meg a Fideszt is. Most hogy melyikünk vette el a másiktól, ezen teljesen fölösleges vitatkozni. Én azt mondom, örüljünk annak, hogy 2004-2005 fordulóján mind az ellenzékben, mind a kormánypártokban megérlelődött egy vidékpolitikai fordulatnak az esélye.

Ezt az egészet a gazdatüntetés inkább megzavarta abból a szempontból, hogy nem sikerült a gazdatüntetés tárgyalásos kezelésében ezt a vidékpolitikai nyitást érvényesíteni. De Glatz úr mozgalma ilyen szempontból erőltetetten sem kapcsolható össze a gazdatüntetéssel. Időbeli egybeesés volt, egyébként olyannyira, hogy 11-kor, amikor meghirdette a párbeszédmozgalmat Glatz úr, rá fél órára a gazdakörök vezetői bejöttek a miniszterelnök úrhoz aláírni a megállapodást, tehát időbeli egybeesésről van szó, ezért ne csúsztassunk. Én azt mondom, örüljünk annak, hogy a vidék ügyében kiállt mind a két nagy párt és a kisebb parlamenti pártok is ezelőtt másfél évvel, valószínűleg éppen azért egyébként, mert az Unióban kiderült, hogy igenis szükség volna egy összefogott vidékpolitikára, hiszen az Unióban erre széles szövetségeket tudunk majd szerezni és kötni, hiszen az Unióban nagyon sok ország van, amely természetes szövetséges lehet egy ilyen offenzív vidékpolitikában.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Ékes József képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Ma már kétszer is, a parlamentben is és a bizottsági ülésen is elhangzott a finn példa. Én is szeretnék egy finn példával élni. A mi városunk egyik testvérvárosa Rovaniemi, fent, a sarkkör környékén. Az ottani polgármester mondta, hogy átmegyünk a szomszédba, megnézzük, hogy az ott lévő településen a vidékfejlesztés hogyan valósul meg. Tisztelt Képviselőtársaim! A szomszédba menet 82 kilométert tettünk meg, ott volt a szomszéd. Ez '98-ban volt, és Finnországban '98-ban hihetetlen mértékben meg voltak ijedve, hisz egy tendenciózus bevándorlás volt Helsinki irányába. Tehát ott attól féltek, hogy a kistelepülések, tanyasi világok megszűnnek, és az égadta világon mindent megtettek annak érdekében, hogy ezek a települések életképesek maradjanak. A helyi sajátosságokat próbálták erősíteni, a kézműipar kérdéseit próbálták erősíteni.

Amiről ma mi beszélünk - és bizottsági ülésen is elmondtam az ír példát -, ebben tavaly vagy tavalyelőtt, ha jól emlékszem rá, Baráth Etele miniszter urat kérdeztem, hogy miért engedjük meg Magyarországon azt, hogy bizonyos pályázatíró társaságok még jóformán el se készítik a pályázatot, már a pályázatbenyújtótól előlegként 10-12-15 vagy 20 százalékot kérnek. Fölvetettem az ír példát, hogy Írországban főiskolák, egyetemek diákjait kérik meg arra, hogy egy-egy kistelepülésre menjenek ki akár egy- vagy kétheti ott-tartózkodással, mérjék fel annak a településnek a gyengeségeit, az adottságait, és próbáljanak egy olyan szakszerű stratégiát kialakítani, ami valóban az ott élő állampolgárok céljait, helyben maradását, kulturális, szociális körülményeit tudja javítani, és arra készítsenek egy programot. Így is lehet spórolni.

Itt jön be, amit Géczi József képviselőtársam és Halmai képviselő asszony is a maga részéről mondott, egyet lehet vele érteni, vagy akár azzal is, amit Kis Zoltán a maga részéről elmondott. Amióta a területfejlesztési törvény létezik Magyarországon, az definiálta, és erre államtitkár úr is nagyon jól emlékszik, a '96. évi XXI. törvény, akkor a térségi társulások megalakítása után a területi lehatárolás alapján minden kistelepülés - higgyék el nekem, részese voltam én is - leírta a saját gyengeségeit, saját erősségeit, minden kistelepülés megpróbálta megfogalmazni saját kitörési pontjait, csak ez soha nem találkozott a politikával. Hisz mire oda jutott volna, hogy az országos területfejlesztési program hatályossá vált volna, addigra megint más szemlélet kezdett kialakulni a politikában, azok a prioritások, amelyek meg lettek fogalmazva, és amelyek alapján a térségi társulások, a kistelepülések a saját programjaikat elkészítették, akár a gazdaságfejlesztési, a környezetvédelemi, lehetne sorolni az összes programot, ha ma önök odamennek egy kistelepülés polgármesteréhez; nekem van olyan településem, ahol a lakosságszám 89 a Belügyminisztérium nyilvántartása szerint, a polgármestere szerint meg 103, de a normatív támogatást csak 89 után kapja, mert így olcsóbb az államnak is.

Hányszor elmondtuk már a parlamentben, hogy az elmúlt időszakban Magyarországon körülbelül 40 ezer tanyasi világ szűnt meg. De ugyanez lesz a sorsa ennek a 89 lélekszámú településnek is, ha nem figyelünk oda a vidékfejlesztésre, nem kapják meg a megfelelő támogatásokat. Nemcsak a választásoknál kell kimenni a képviselőjelöltnek, és ígérni egy kultúrház-felújítást vagy bármit, nem erről szól a történés! Én is a parlamentben többször elmondtam, hogy ez az ország többet érdemel, Magyar-ország ennél sokkal többet érdemel. Én azt látom, hogy nagyon sok a hal - mert rettentően nagyon sok a hal -, és mindenki megpróbál valamilyen szinten, a törvényeket ugyan nem kikerülve, de a konchoz vagy a halászlés kondérhoz kellőképpen hozzáférni. Ne értsék félre, amit mondok! A pályázatíró rendszerről is beszéltem, ahol 10-15 százalékot tesznek el úgy, hogy nem garantálják azt, hogy a benyújtott pályázat el is fogja nyerni a pályázatban megfogalmazottakat.

Szükség van Vidékpolitikai Tanácsra, de ha ebben négypárti egyeztetés volt, és december 12-ig egy konszenzus alakult ki, akkor fölteszem a kérdést: ezt a konszenzust miért kell felrúgni? Ha az a december 12-ei négypárti egyeztetés által meghatározott előterjesztés került volna ide, akkor ma és most, éjfél környékén nemigen vitatkoznánk erről a kérdésről. Csak megint az az érzésem, ami volt a területfejlesztési törvénnyel is, amikor 2003-ban többpárti egyeztetéssel elkezdődött, az is megakadt, mert beleütköztünk abba a problémába, hogy nagyon sok parlamenti képviselő egyben megyei közgyűlésnek az elnöke vagy tagja. Nem lehetett normálisan végigvinni. Ezért mondom, hogy ez az ország többet érdemel, és ez az ország többre is képes. Én is úgy érzem, amit Glatz Ferencék is a maguk részéről elkezdtek, és nem bevonni oly mértékben a politikát, hanem valóban a társadalmi élet szereplőit, a Tudományos Akadémia regionális képviselőit, a kamarák képviselőit bevonva kialakult valami csíra, de ezt a csírát nem lenne szabad lesöpörni.

(0.00)

Ezt tovább kellene folytatni, és valóban olyan konszenzust kialakítani, hasonlóképpen, mint Ausztriában - hisz mindannyian ismerik Fischler urat, aki az Európai Unió biztosa volt, aki teret és lehetőséget adott annak, hogy az Unió tagországai példaként bizonyos konferenciákon el tudtak jutni Ausztriába, ezt parlamentben többször elmondtam -, ahol 1500 méteren is tanyasi világban több család összefogva, helyi ízeket megtartva és annak nemzetközi hírnevet szerezve erősítették az osztrák vidékfejlesztést. Van számos példa előttünk. Úgy érzem én magam is - annak ellenére, hogy a parlamentben ezt nagyon sokszor elmondjuk és elmondtuk -, valahogy az embernek az az érzése, hogy újból ki akarunk találni valamit, újból okosabbak akarunk lenni másoknál, és mindig úgy érezzük, hogy a bölcsek kövét csak mi magunk hordjuk a zsebünkben. Ez egy óriási nagy tévedés.

Itt a parlamenten belül is az ellenzéki képviselőknek is lehet okos ötletük. Ugyanúgy nagyon sokszor elmondtam a parlamentben, akkor tudott egy-egy előterjesztés normális kerékvágásban átjutni a parlamenti többséggel, ha abban a konszenzus megvolt, hiszen Hargitai képviselőtársam is ezt próbálta ecsetelni. Nagyon jól tudjuk, hogy a közigazgatási törvény módosítására lenne szükség. Nagyon jól tudjuk, hogy ebből adódóan a választójogi törvény módosítására lenne szükség. Nagyon jól tudjuk, hogy a regionális törvényeket is át kellene alakítani. Nagyon jól tudjuk, hogy az összes forrásunkat decentralizálni kellene. Nem a szaktárcáknak kell pénzt osztogatni. Elnézést, egy szaktárca honnan a manóból tudja azt, hogy egy kistelepülésen melyek a gyengeségek és melyek az erősségek, milyen kitörési pontokat fogalmaztak meg azon a kistelepülésen?! Ehhez kellene valóban olyan regionális és vidékfejlesztési politikát folytatnunk, ahol a széles körű konszenzus megtalálható, és nem úgy bebetonozni törvényileg akár résztvevőket, akár szervezeteket, hogy esetleg ha kormányváltás van, akkor ne lehessen elmozdítani.

Ma beszéltünk a villamosenergia-törvények módosításáról is. Mindig annak a Kaderják Péternek a félreállítása van a szemem előtt, aki a Magyar Energia Hivatalnak volt az elnöke, és talán hatásköre is volt az energiatörvénnyel kapcsolatban, de úgy félretették, mint a huszonegy. Azért mondom, hogy ezt kellene ennek az országnak, ennek a parlamentnek levetkőznie, és nem dacból és erőből kellene politizálni, hanem az ország érdekében kellene elsődlegesen olyan konszenzust kialakítani, ami az ország jövőjét célozza, fogalmazza, és annak érdekeit próbálja meg minél szélesebb körben végrehajtani. Ennek a tanácsnak is - ahogy a főosztályvezető úr is mondta a bizottsági ülésen - tulajdonképpen hatásköre nincs, ajánlásokat tehet, azon kívül tessék nekem megmondani, a politikában ki fog erre esetleg figyelni. Ez a nagy kérdés.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hargitai János képviselő úr, Fidesz.

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Talán a két percet sem használom ki, mert nem Géczi képviselő úr megjegyzésére kívánok viszontreagálni, vita nincs köztünk, én is megállapítottam azt, amit Géczi képviselő úr, hogy a miniszterelnök úr éppen akkor kérte fel az akadémikus urat, amikor a traktortüntetés volt. Én itt megálltam. Ön azt mondta, hogy csúsztatok (Dr. Géczi József Alajos: Nem. Az a megindítása volt.), mert nem ebben a szövegkörnyezetben kellett volna talán ezt szóba hoznom.

De nem ezért kértem szót. Mondtam elismerő mondatokat az államtitkár úr expozéjáról is, és azt is világosan érzékeltettem, hogy valahol azt kaptuk mi, falvakban élők, amit négy év kormányzás után, azt gondolom, hogy kapnunk kellett. A dicsérő mondataim az államtitkár úrnak szóltam, amikor alkotmányellenességet és esélyegyenlőség hiányát vetette fel. Megkérdezem önt, Géczi képviselő úr, aki a kormány vidékpolitikai kabinetjének oszlopos tagja, mit gondol, hányszor írták le ebben az előterjesztésben azt, hogy falu vagy község, ha ez jobban tetszik önöknek, hogy alkotmányos területi kategóriáról beszéljek. Egyetlenegyszer sem. A falu kifejezés először az államtitkár úr expozéjában került szóba.

Árulkodik az egész, hogy csak egy olyan sóhivatalt akartak valamiért megcsinálni, amiről önök is tudták, hogy erre a mi reakciónk csak az lehetett, ami megfogalmazódott. Hogy beszélhetünk úgy vidékpolitikáról - és ne oktassanak majd persze egy újabb két percben, hogy tudnom kellene, hogy nem csak a falvak tartoznak bele a vidéki térségekbe, mert beszélhetünk tanyákról, sőt én is tudom, hogy vannak falusias jellegű kisvárosok, én is oda sorolom őket, nem kell ilyen mereven szétdarabolnunk ezt a világot -, de hogy úgy beszéljünk vidékpolitikáról, úgy beszéljünk egy 11 oldalas törvénytervezetről, hogy az a szó, hogy falu vagy község meg sincs egyetlenegyszer említve, az több mint árulkodó, tisztelt képviselőtársaim. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Több képviselőtársunk nem jelezte felszólalási szándékát. Megadom a szót Nagy Sándor államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra.

DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt köszönöm mindenkinek, aki vette a fáradságot és részt vett a vitában. Az egy más kérdés, hogy az elhangzottak közül van, ami hozzám közel vagy közelebb áll, és van, amiben éles vitám van a megszólalókkal. Összességében talán leginkább Halmai Gáborné képviselő asszony mondta el érzékeltetve egy korábbi változat és e változat közötti különbségeket is, hogy azért ez a változat - hogy is mondjam csak - tartalmát tekintve egyáltalán nem érdemli azt a kritikát, amit itt jó néhányan az ellenzék részéről elmondtak.

Számomra árulkodó az, ha Kékkői képviselő úr megszólalását - amit rendkívül bonyolultan adott ezek szerint elő, hogy mindenki úgy gondolta, hogy teljes mértékben elutasít minden létező testületet, de ezt most tegyük félre -, azt nem számítom, Lengyel Zoltán, Mikes Éva és Hargitai képviselő úrnak egy dologban az utolsó mondatai arról szóltak, hogy ezt ebben a ciklusban megcsinálni már nem lehet. Ez árulkodó dolog, mert ha valóban arról van szó, hogy az a korábbi szabályozás, amit én egyébként természetesen abszolút ismerek, hiszen közöm volt hozzá, annak a konstrukciói, annak a megoldásai már elfogadhatóak lennének, akkor nem kellett volna ezt a fél mondatot hozzátenni, mert ha közös megegyezéssel azt mondjuk, hogy legyen így, és valóban nincs jogi és alkotmányos akadálya sem - erre majd még egy fél mondat erejéig visszatérek -, akkor ugyan mi akadálya van annak, hogy elfogadjuk még ebben a ciklusban? Pusztán azért, mert a ciklus végén vagyunk? Pusztán azért, mert választások közelednek?

El kellene dönteni azt is, hogy az ellenzék hol azt nehezményezi, hogy a ciklus végén kevés az ülés, hol meg azt hozza szóba, hogy miért szabad a ciklus végén ilyen meg olyan törvényeket egyáltalán beterjeszteni. El kellene dönteni, hogy melyiket akarja, egyiket vagy másikat. Arról már nem is beszélve - nem szívesen időznék hosszan ennél a ténynél, de az látható, és elsősorban Lengyel Zoltán képviselő úr megszólalásához kapcsolódik, hogy a finn példára és modellre történő hivatkozás finoman szólva csak azt mutatja, hogy ezt a bizonyos finn példát Lengyel képviselő úr nem ismeri.

(0.10)

A finn vidékpolitikai konstrukció ugyanis közjogi értelemben meg sem közelíti presztízsét, súlyát, törvényi szabályozását annak, mint ami itt az asztalon fekszik. Az egy kormányközi bizottság alapvetően kormánytisztviselőkkel, ilyen-olyan módon együttműködő szervezetekkel, de szó nincs róla, hogy törvényi súllyal ilyen-olyan, amolyan módon szabályozott keretek között és ilyen módon szabályozott keretek között működne. Tehát ez a hivatkozás nem egészen helytálló.

Mint ahogy csak csendben jegyzem meg Ékes képviselő úr hozzászólására, hogy persze, a finn vidékpolitika ettől még példamutató, például abban is, hogy összességében megközelítőleg négyezer település létezik Finnországban, de négyszáz önkormányzat működik. Ott az nem kérdés, hogy irracionálisan fenn lehet-e csak politikai érdekekből és csak kifejezetten pártpolitikai érdekek alapján érvelve tartani olyan intézményeket, amiről mindenki tudja, hogy nem lehet, mert képtelenség, mert földrajzi, népességszámbeli, működési okai vannak, hogy nem lehet ezeket fenntartani. Ezt tudják a finnek, ott ebből nincs ciklusról ciklusra állandóan görcsöt okozó vita, hogy hol ezért, hol azért valaki valamiért nem támogatja, mert éppen úgy gondolja, hogy a rövid távú politikai érdekei ezt kívánják. Igen, a finn példa sok szempontból figyelemre méltó, én azt gondolom, hogy mindenekelőtt ebben figyelemre méltó.

Visszakanyarodva a törvénytervezethez, mert nem akarok nagyon messzire jutni tőle, úgy gondolom, persze, érdemes arra erőfeszítést tenni, hogy egy korábbi változat szabályait megpróbáljuk visszaemelni. Azt is elmondom, hogy itt a vita szakmai természetű volt a tekintetben, hogy elsősorban ezzel foglalkozó jogászok és igazságügyi szakértők azt vitatták, hogy az a fajta konstrukció, amelyik korábbi változatban megjelent, alkotmányosnak tekinthető-e a magyar közjogi berendezkedésben, vagy pedig ilyen-olyan, amolyan aggályok merülnek fel. Ez a változás oka, semmi más. Mert azt ebből a törvényjavaslatból semmilyen módon nem lehet kiolvasni, hogy a miniszterelnök a maga képére tudná ezt a 23 tagú testületet formálni. Szó nincs róla! Ettől függetlenül, elmondtam a bizottság ülésén, ha valakit garanciális szabályok jobban megnyugtatnak, hogy a miniszterelnök még csak véletlenül se tehessen ilyen szempontból különbséget a jelöltek között, akkor ezt bele is lehet írni a törvénybe. De még egyszer határozottan állítom, hogy ebből a most itt leírt törvényi szövegből sem következik az, hogy a miniszterelnök szabadon válogathatna ilyen-olyan, amolyan jelöltek közül, ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak.

Csak megjegyzem, ez nem tárgya ennek a törvényjavaslatnak, de ha már nagyon sokan úgy gondolták, hogy a törvényjavaslat kapcsán el kell mondani a 2006-os költségvetéssel kapcsolatos véleményüket sokadszor, nagyon sokadszor, akkor azért én is megjegyzem, hogy mindazokra a célokra, amelyek akár a tanyák helyzetét, életét, akár a kistelepülések, falvak helyzetét, életét érintik, vannak pályázható források, nem is fillérekről van szó. A decentralizált források között ott van a terület- és régiófejlesztési előirányzat, ahol kifejezetten vidékfejlesztési célú ügyekre is lehet pályázni, és ott van a megyei területfejlesztési tanácsoknál legalább az a 9 milliárd forintos decentralizált alap, ahol kifejezetten... (Dr. Hargitai János: Nyolc! És annak kétharmada...) Annak nem, annak az összegnek, a rendeletben felsorolt célok mindegyikére pályázható, amit az önkormányzatok megtehetnek, csak igénybe kell venni: a tanyagondnoki hálózatra, a falugondnoki hálózatra csakúgy, mint a többcélú közösségi terekre vagy éppenséggel az életmentő készülékekre, ami kisebb településeken bizony nagyon fontos is lehet. De nem akarom ezt a felsorolást tovább folytatni.

Készítettünk egy olyan összeállítást is, és ezt egyébként bármikor bárkinek szívesen a rendelkezésére bocsátom, ami a 2006-ra elfogadott költségvetés valamennyi tárcánál megjelenő valamennyi előirányzatát áttekintve arra vállalkozott, hogy összefoglalja azokat az előirányzatokat, amelyek részben vagy egészében vidékpolitikai célokat szolgálnak. Nincs okom azt mondani, hogy bármely korábbi kormányzati ciklussal összehasonlítva ezek miatt szégyenkezve kellene arra gondolni, hogy ez a kormány a vidékre gondolt-e, a vidékkel törődött-e vagy nem törődött. Ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak.

Én ugyanakkor azt gondolom, hogy azt a gyanút, amit az itteni hozzászólások ébresztettek, hogy tulajdonképpen egy jó hivatkozási alapnak kínálkozott, hogy volt egy korábbi változat, amely, még egyszer mondom, alapvetően jogi, szakmai okfejtések miatt változott meg, nos, az efölötti bánkódás tulajdonképpen jól jön ahhoz, hogy azt lehessen mondani, hogy akkor ezzel már nem tudunk mit kezdeni, ezt a gyanút könnyű eloszlatni. Ha valóban a korábbi változatban foglaltak és azok között a jogi természetű vélemények között meg lehet találni a kompromisszumot, ezek a vélemények nem kibékíthetetlenek, akkor könnyű bebizonyítani, hogy nem az elodázásáról, nem arról szól a vita, hogy ne legyen ebből a törvényből semmi ebben a ciklusban, hanem arról szól a vita, hogy mindenki által elfogadható, jó törvény legyen. Mert a dolog úgy áll, és ezzel a végéhez is közeledek, hogy amit többen is elmondtak, volt egy négypárti egyeztetés és egy december 12-ei változat és konszenzus, ez olybá tünteti fel a dolgot, mintha a kormány lefolytatott volna egy négypárti egyeztetést, a kormány ott elvállalt volna egy úgymond konszenzust vagy ahhoz közeli szöveget, majd pedig fogta magát, és az érdekeltek tudta nélkül megváltoztatta.

Ez nem így van. Volt valóban egy munkafázis, amelynek a termékével, ami egyébként hozzám nagyon közel áll, félreértés ne essék, ennyi magánvélemény megengedhető, hiszen közöm volt hozzá... - nagy örömmel vettük, hogy Glatz akadémikus úr ezt az egyeztetést magára vállalta és folytatta, annak a reményében természetesen, hogy van mögötte egy olyan támogatás, amely alapján a kormány előtt is meg lehet ezzel jelenni. Erről van szó. (Dr. Hargitai János közbeszól.) Jó, csak a megfogalmazás olyan volt, mintha itt lett volna a kormány részéről egy hivatalos egyeztetés, majd pedig se szó, se beszéd, a kormány az álláspontját megváltoztatta.

Summa summarum én azt ajánlom, hogy fogalmazzák meg a képviselő urak és a képviselőcsoportok azokat a módosító javaslatokat - ezek szerint nagyon egyszerű a korábbi változat alapján -, amelyekkel szerintük ez a törvény kiegészítendő, kíséreljük meg, hogy állítsunk elő egy olyan módosítóindítvány-csomagot, amely alapján ez a törvény elfogadható.

Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom, azzal, hogy a törvényjavaslathoz szerdán 17 óráig lehet módosító javaslatokat benyújtani.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez már nyújtottak be módosító javaslatokat, ezért részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidők ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Jauernik István, Göndör István, Vidorné Szabó Györgyi, Ecsődi László, Gúr Nándor, Vári Gyula MSZP-s és Wekler Ferenc SZDSZ-es képviselők önálló indítványát T/18702. számon, az emberi jogi bizottság ajánlását pedig T/18702/1. számon kapták kézhez a képviselők. Az előterjesztő jelezte, hogy a törvényjavaslat szövegében leírási hibák szerepelnek. Az erről szóló tájékoztatót T/18702/2. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Vári Gyula képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, tízperces időkeretben.