Felszólalás adatai

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Többen szóba hozták a felsőoktatási béreket - kétségtelen, hogy számos igazságtartalma van. Én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a felsőoktatásban a bérek kérdése három vagy két évvel ezelőtt is még arról szólt, hogy a pályakezdő tanársegédi kör és a professzori kör közötti fizetéskülönbség hat-nyolcszoros arányt ért el azzal, hogy a garantált bérrendszerhez áttértünk. Nem azt mondom, hogy ez a világok netovábbja és a lehető legjobb megoldás; ez egy kezdő lépés.

Így viszont sikerült elérni azt, hogy nem nyílik tovább belül az olló, hanem egész egyszerűen szűkül az olló. Én ezt fontosnak tartom, már csak azért is, mert ha visszaemlékezünk arra, hogy itt, a Házban és a bizottságokban is az egyes parlamenti pártok hogyan viszonyultak ehhez a kérdéshez, kérem, össznépi egyetértés volt a tekintetben, hogy a legfontosabb feladat megtartani a felsőoktatásban az utánpótlást, a pályán tartani a fiatalokat. Ennek az egyik fontos vetülete az volt, hogy a bérek szintjén ilyen értelemben a nagyon kinyílott ollót próbáljuk zárni.

Tény és való, hogy egy garantált illetmény szintjén ez az, amit az állami költségvetés oldaláról lehet garantálni, a másik oldala az, hogy hogyan és mint viszonyul mindehhez a felsőoktatás. Ha megengedik, egyetlenegy példát hadd mondjak: érdekes módon az általam ismert felsőoktatási intézmények többségében nem arra fordították a belső meglévő forrásaik többségét, hogy, mondjuk, pluszdíjazásban részesítsenek akár kiemelkedő iskolateremtő professzorokat, hanem arra fordították, hogy a vezetői pótlékokat a lehető legmagasabb szinten állították be. Ez is egy hozzáállás.

Ilyenkor inkább azon kellene gondolkodnunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy vajon amit egyetemi autonómiának is mondunk, annak a keretei hol kezdődnek, hol végződnek, van-e értelme erről beszélni; én azt gondolom, hogy igen.

Köszönöm szépen.