Felszólalás adatai

Xántus János etnológus 1925. október 5-én született a Somogy megyei Csokonyán, helyesebben Erdőcsokonyán. Ma az Árpád-kori település neve Csokonyavisonta, amely 1941-ben Erdőcsokonya és Somogyvisonta egyesülésével jött létre. A gyönyörű táj mellett gyógy- és strandfürdő várja a pihenni vágyó és szervi betegségben szenvedő vendégeket.

Bár kalandos életútja volt Xántus Jánosnak, de a középiskolai és a pécsi jogi tanulmányai után az 1848-49-es szabadságharc idején nemzetőrként szolgált. Honvéd tüzérként részt vett a pákozdi csatában, melynek szeptember 29-én volt az évfordulója. 2011-ben e neves csatáról ebben a sorozatomban már megemlékeztem. A komáromi csatában már huszár főhadnagyként harcolt. A kettőszázezer fős orosz cári sereg segítségével levert szabadságharcunk után a magyar értelmiség egy részét kivégezték, elüldözték, bebörtönözték, és ez Xántus Jánost is utolérte, Königgrätz várában raboskodott, majd kalandos úton hadbírósági börtönbüntetése elől Amerikába menekült.

A rendkívül művelt, tanult fiatalember különféle alkalmi munkákat vállalt, volt újságkihordó, nyelvtanár, könyvkereskedő, gyógyszerész, zongoratanító, vasúti hivatalnok, mérnök. Később a Missouri folyón hajózva eljutott Lexington városáig, ahol a vadnyugatra lovagolva részt vett a Kalifornia-St. Louis vasútvonal építkezésén. Végigjárta a környező államokat, majd a Louisiana államban lévő New Orleans-i egyetemen oktatott.

Közép-Amerika pusztáit bejárva elkezdte gyűjteni a növény- és állatvilág egyedeit, ezeket preparálta. A gyűjtemények szaporodásával felvette a kapcsolatot Iowa és Kalifornia állam tudományos intézeteivel. Később a tenger élővilágának megismerése felé fordult, és onnan is gyarapította gyűjteményét. Járt New Buda településen is, ennek érdekessége, hogy ez volt az első olyan magyar kolónia, amelyet az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után az Amerikába menekült magyar emigránsok hoztak létre.

Amerika közép- és nyugati tájait bejárva természetrajzi gyűjteményét megszállottan gyarapította, járt katonai erődben, aranybányában, igazi nagy utazó volt. 1858-1861 közt Amerika tengerészeti mérnökkarának kapitányaként meteorológiai megfigyeléseket végzett a Csendes-óceánon. Hazáját sosem hagyta cserben, folyamatosan küldte haza a preparált növény- és állatgyűjteményeket. A hazaküldött beszámolók és múzeumi anyagok alapján egyre nagyobb elismerés övezte munkáját és szorgalmát.

1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1861-ben hazaköltözött, majd 1862 januárjában megtartotta székfoglaló előadását a Magyar Tudományos Akadémián. Az év derekán visszatért Amerikába, ahol előbb a washingtoni tengerészeti minisztérium titkára lett, majd elfoglalta az amerikai külügyminiszter által felajánlott állást, és 1864 júniusáig az Egyesült Államok mexikói konzulja lett. Végül tisztségét feladva, teljes természettudományi gyűjteményével Magyarországra költözött.

A nyugat-európai vándorlásai során szerzett tapasztalatai alapján felvetette egy pesti állatkert létesítését. A gondolat nem volt új keletű, ez már felmerült 1859-ben is osztrák mintára. Az alapítás eszméjének négy úttörője Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Gerenday József, a Füvészkert igazgatója, Szabó József egyetemi tanár és Xántus János volt. A Pesti Állatkert 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit. Mintegy két évig volt igazgatója az állatkertnek, amikor egy osztrák expedícióval keletre vette az irányt, bejárta Kínát, Ceylont, Borneó és Jáva szigetét.

A 2500 darabos, párját ritkító borneói etnológai gyűjteményéből alapították meg a mai Néprajzi Múzeum elődjét.

(22.10)

Két év keleti utazásai után hazatért, és nekiállt feldolgozni a hazaküldött anyagokat.

1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, amelynek 1892-ben elnöke lett. Rómer Flóris művészettörténész-régésszel nekiálltak összeválogatni az 1873-ban megrendezésre kerülő bécsi világkiállítás anyagait. A kiállításon becslések szerint körülbelül 12 millió látogató vett részt.

1894. december 13-án hunyt el. Síremléke a Kerepesi temetőben található. Számos oktatási intézmény viseli a nevét. Két könyve és több mint kétszáz egyéb írása tanúskodik kalandos életéről, értékes munkájáról. Életútja megismerésével kicsit ismét többnek érezhetjük magunkat, büszkék lehetünk magyarságunkra.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)