Felszólalás adatai

Nos, a kulcsszavak ezekben a gondolatokban egyrészt a szakszerűség, a szakszerű differenciálódás, a működő önkormányzatiság, a valósággal együtt élő ellenőrző közösség szükségletei, és hogy szükség van arra, hogy az igazgatottakkal egy emberi közösség jöjjön létre. A mai szóhasználattal ez tulajdonképpen a szubszidiaritás elve, hogy olyan önkormányzatok működjenek Magyarországon, amelyek közel állnak a polgárokhoz, közel állnak a településen élőkhöz, támogatják a helyi közösségeket.

Nos, ha a koncepcionális kérdéseket taglaljuk, akkor nyilvánvalóan abból kell kiindulnunk, hogy mik lehetnek, mik kellenek legyenek az önkormányzatok alapvető feladatai. Nyilvánvalóan fontos az, hogy melyeket minősítünk kötelezőnek, és melyek lehetnek az önként vállaltak. Hozzátéve azt gyakorló polgármesterként, hogy adott esetben egy-egy település hangulatát, lehetőségeit, perspektíváját egy önként vállalt feladattal is nagymértékben lehet segíteni.

Fontosnak gondoljuk azt, hogy a törvénytervezetben foglalt alapvető feladatok köre oly módon bővülhessen, hogy lehetővé tegye azt, hogy a települési önkormányzat segíti a helyi gazdaság erősödését, a gazdaságfejlődést, vállalkozásbarát környezetet képes létrehozni, adott esetben a város infrastruktúrájának fejlesztését kézben tudja tartani, irányítani, vezényelni tudja. Ezért tartom fontosnak azt, hogy például a feladatok egészüljenek ki az ivóvízellátás, a csatornaszolgáltatás, a szennyvíztisztítás kérdéskörével. Meggyőződésem, hogy a hulladékgazdálkodás területén például a társulások szerepének fenntartása és erősítése, illetve az önkormányzati gazdaság erősítése fontos jövőbeni feltétel.

Úgy gondoljuk, hogy szakmai törvények foglalkozhatnak majd azzal, hogy adott esetben egy önkormányzat százszázalékos tulajdonú társasága végezhessen egy feladatot, vagy pedig támogatandónak tartunk olyan megoldásokat, amikor a többségi önkormányzati tulajdon egy gazdasági társaságban, az irányítási jogokkal párosulva, önkormányzati közösségi érdeket szolgálva hivatott közszolgáltatások biztosítására. Nyilvánvaló, hogy minden egyes településen vannak kötelezően ellátandó feladatok, amelyeket biztosítanunk kell valamennyi polgár számára. Emellett meggyőződésem az, hogy egyfajta differenciált feladatellátásra szükség van, a kistelepülések érdekeit is figyelembe véve.

(11.10)

Abból, hogy a gazdasági erőforrások, az infrastruktúra és a személyi feltételek az egyes településnagyságoknál differenciáltan állnak rendelkezésre, következik az, hogy erre a szabályozásban is építeni kell.

Roppant fontos dolognak tartjuk a főváros és a kerületek viszonyát. E tekintetben hangsúlyozandó, hogy világos, egyértelmű szabályozásra van szükség, és meggyőződésem, hogy erre néhány apróbb módosítással a törvénytervezet képes is lesz. Hogy csak egy példát mondjak, bizonyos főútvonalak, kiemelt közparkok, közterületek kezelése, fejlesztése, üzemeltetése a Fővárosi Önkormányzat feladata, de úgy gondolom, hogy akkor, amikor önkormányzati rendészeti szerv jön majd létre, és e tekintetben az önkormányzatok szerepe erősödhet a közbiztonság, a lakosság biztonságérzete erősítésében, ezek a bizonyos területkezelési, -fejlesztési és -üzemeltetési feladatok ugyanarra a térségre és ugyanolyan módon összekapcsolódhatnak az önkormányzati rendészeti szervek működésére vonatkozó világos szabályok megalkotásával.

Rendkívül izgalmas kérdés az, hogy az egyes feladatokhoz kapcsolódóan a feladatfinanszírozás rendszerében hogyan alakulnak az önkormányzat saját bevételei, ennek nagyon fontos definíciós feladatai vannak, és meg kell őrizni az érdekeltséget az önkormányzatok számára a saját bevételek keletkeztetésében, abban, hogy a települések olyan helyzetben lehessenek, hogy ne csak adóbevételeik legyenek, hanem díj- és egyéb, a vagyonuk hasznosításából származó bevételek is.

Nyilvánvaló az elmúlt évek tapasztalatai alapján az, hogy a működési hiány terjedése, az önhikis konstrukció elképesztően széles köre, illetve a megyék ellehetetlenülése egyaránt azt támasztja alá, hogy nem tartható fenn az, hogy működési hiányok keletkezzenek széles körben és tartósan. Ugyanakkor fontosnak gondolom azt, hogy a hitelfelvételek szabályozásánál legyünk figyelemmel a fenntarthatósági kritériumokra, arra, hogy egyes települések, önkormányzatok adósságállományát kezelni kell tudni, mégpedig úgy kell kezelni, hogy ez ne torkolljon adott esetben adósságrendezésbe, ne torkolljon kezelhetetlen helyzetekbe. Ezért a hitelfelvétel szabályozásánál a meglevő hitelállomány kezelését, prolongálását, az új típusú finanszírozási megoldások megtalálását biztosítani kell.

Ugyanígy meggyőződésem az, hogy az éven belüli likviditási kérdések szabadon rendezendők, és egyfajta prioritást kell adni a jövőben az önkormányzatok nyertes projektjeinek önerő-finanszírozása tekintetében is. Azt szeretném megjegyezni, hogy magasabb támogatási intenzitásra van szükség számos területen.

A törvénytervezet számos területen terminológiai, megnevezésbeli változtatásokat javasol. Ezeket megfontolandónak, meggondolandónak tartjuk. Nem tartom szignifikánsnak azt, hogy a polgármesteri hivatalt ettől kezdve önkormányzati hivatalnak hívják. Ebben szerintem lehetséges volna együttgondolkodnunk, hogy a szükséges és ésszerű mértékben változtassunk az elnevezéseken, hiszen a tartalmi változtatások, a tartalmi megújítás a meghatározó.

Én személy szerint, úgy is, mint gyakorló polgármester, meggondolandónak tartom azt is, hogy például a jegyző foglalkoztatásával kapcsolatos változtatás indokolt-e, vagy sem. Személyes véleményem az, bár a frakció vezérszónokaként szerepelek most, hogy talán a stabilitást jobban szolgálná, ha a jegyző fölötti munkáltatói jogokat a továbbiakban is a testület látná el. Ez a helyi közigazgatás stabilitását, biztonságát, szakmaiságát talán nagyobb mértékben szolgálja. Nyilván a későbbiekben a módosító indítványok, a részletes vita kapcsán ezekre a kérdésekre választ lehet találni. Meggyőződésem, hogy lehet egyfajta konszenzusra törekedni.

Ugyanígy izgalmas kérdésnek tartom a képviselő-testület működésével kapcsolatos szabályozást. E tekintetben harmóniát kell tudni találni a települési autonómia szempontjai, a települési önállóság, a települési szervezeti és működési szabályzatok tartalma és a törvényi szabályozás között. Úgy gondolom, gondoljuk, hogy ha az Ötv. egy sarkalatos törvény, amely koncepcionális kérdéseket foglal magában, talán a képviselő-testület működésével kapcsolatos szabályok tekintetében is lehet kevésbé részletező, egy picit megengedőbb, hiszen kialakult a településeken egyfajta testületi működési kultúra, és ennek a kultúrának az értékeit meg kell tudnunk őrizni. Ilyen dolgokra gondolok, gondolunk, mint hogy mely területeken indokolt a minősített többség, a rendeletalkotás kérdései, a szavazás módjára való előírások és egyebek.

Az, hogy az önkormányzatok törvényességének biztosítása a jelen és a jövő kulcskérdése, úgy hiszem, nem vitatható. E tekintetben is azt hiszem, hogy az alapvető kérdéseket kell tudnunk tisztázni és szabályozni a törvényben, biztosítva azt, hogy a kormányhivatal a törvényességi felhívások alapján megfelelő időt biztosítson a településeknek a szükség szerinti korrekcióra, illetve hangsúlyozni szeretném a bíróság szerepkörének pontos, egzakt definiálását.

Nos, az önkormányzati törvény olyan módon kell hogy szabályozzon, amely az európai chartában foglalt értékeket képviseli, a szubszidiaritás elvét maximálisan érvényesíti, ugyanakkor figyelemmel van arra, hogy az államszervezet, az állam és az önkormányzatok közötti feladatmegosztásban nyilvánvalóan szükség van változtatásokra, és a nagy ellátórendszerek reformja kapcsán az önkormányzati szektor szerepe is alapvetően változik, változhat.

Meggyőződésem, hogy például az egészségügyi reform a hagyományos, eddigi önkormányzati keretek között ésszerűen nem volna megvalósítható, az elmúlt évek sikertelen reformkísérletei ezt igazolták, ennek megfelelően meggyőződésem az, hogy harmonizálhatók az önkormányzatra vonatkozó és a különböző ágazati törvényi szabályozások.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)