Felszólalás adatai

Nem vitatható, hogy a szabályozás igazítást tesz indokolttá. Azt mondják, hogy az Ötv. egy kerettörvény, a szervezési és működési keretek nem alakíthatók ki gazdaságosan és hatékonyan, ha már az előterjesztő kormány ezeket tekinti elsődlegesnek, ha még most sem ismert az oly nagy vehemenciával beígért feladat-, hatáskör-felülvizsgálat eredménye, ha a nagy ellátórendszerek beígért átalakításának csak egyes elemei, lásd közoktatás, váltak eddig ismertté. Pedig a közfeladatok, közszolgáltatások olyan komplex rendszert jelentenek, amelynek egy-egy elemének elszigetelt babrálása több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hoz.

A logikai megközelítés az lenne, hogy meg kell határozni, hogy mi a közszükséglet, mi a közszolgáltatás, azt ki végzi, állam, önkormányzat vagy magánszféra, vagy más, ez meghatározza az önkormányzati rendszert, és ebből adódóan milyen feladat-, hatáskör, vagyon és forrás áll rendelkezésre. Megjegyzem, a 12. § nem tartalmazza, hogy az oktatás önkormányzati feladat, tehát magyarul: az oktatás nem helyi közügy. Ez nem jellemzi ezt a törvényjavaslatot. Ezért javaslom, hagyjunk kellő időt a javaslat megvitatására, várható hatásainak alapos elemzésére, és az új Ötv.-ről a kapcsolódó feladattelepítő ágazati törvények tervezeteinek ismeretében döntsünk. Tudomásul kell venni, hogy ágazati törvények nélkül nincs önkormányzati törvény.

Ha csak az előttünk lévő törvényjavaslat általános indoklását nézzük, annak elemeivel, megfogalmazott célok részével még egyet is érthetnénk, például a választópolgároknak a helyi önkormányzáshoz való joga változatlanul és hiánytalanul érvényesüljön, vagy például a szolgáltatások színvonalának az emelése, vagy például modern, költségtakarékos, feladatorientált önkormányzati rendszer, vagy például a kötelező feladatok jelenleginél pontosabb, egyértelműbb, differenciáltabb meghatározása, vagy például az önkormányzatok adósságállományának hatékony kezelése. Ez az általános indoklásban szerepel.

Azonban ha elolvassuk a törvényjavaslat szövegét, joggal borzadunk el, attól is, ami abban van, és inkább attól, ami abban nincs leírva. Jelesül attól az önkormányzati felfogástól, amit a kormány képvisel: a helyi közügyek körének szűkítése, azok demokratikus intézése vagy az önkormányzatok alapjogaik tekintetében való egyenjogúságának a valódi önállóságot biztosító gazdálkodási önállóság törvényi biztosítékainak látványos mellőzése a normaszövegből. A már nem is álcázott állami centralizáció mind-mind arra utal, hogy a kormány felfogása szerint az önkormányzatoknak nem a települések lakosait, nem az embereket, hanem az államot kell szolgálniuk. Rossz a filozófia, nem az állampolgárokért van az önkormányzat, hanem a kormányért, a szolgabürokrácia, a helytartók nem az állampolgároknak kívánnak megfelelni, hiányzik, hogy az önkormányzatok az emberekért vannak, ez a Magyary-gondolat.

Az új Ötv. tervezete egyértelmű visszalépést jelent az 1990-ben 98 százalékos konszenzussal kialakított önkormányzati rendszerhez képest. A tervezetből látszik, hogy a kormánynak nem a jelenlegi önkormányzati rendszer működőképességének helyreállítása, biztosítása az elsődleges célja. A javaslat számos rendelkezése azt mutatja, hogy a kormány nem partnernek, hanem megregulázandó alattvalónak tekinti az önkormányzatokat, például a törvényességi felügyelet túlzott eszköztára, a felügyeleti bírság, a kormányhivatal korlátlan javaslattételi joga.

A kormány önkormányzati rendszerünk átalakításánál is Janus-arcú, amely a korábbi koncepció, az átalakításról szóló kommunikáció és a benyújtott javaslat megoldásai közötti ellentmondásban is kifejezésre jut, például a feladatfinanszírozási rendszer helyett a kötelező feladatok ellátásához a saját bevétel meghatározatlan részét is számításba veszi ez a normatív finanszírozás egyébként.

A finanszírozás lényeges garanciális jellegű elemeinek szabályozását a kétharmados Ötv. helyett a feles törvényre, az Áht.-ra utalja. Szavakban a működés hatékonyabbá tételét hangoztatták, jelentősen növelik például a pénzügyi ellenőrzést végző szervek számát, összeszámoltam, tíz ilyen szervezetet nevesít.

Ha ez a javaslat elfogadásra kerül, mi következik be? Tizenöt dolgot gyűjtöttem össze:

1. Nem őrzi meg, sőt, rombolja az önkormányzatiság európai értékeit, nem szól autonómiáról, gazdasági önállóságról, szubszidiaritásról.

2. Jelentősen korlátozza a választópolgárok önkormányzáshoz való jogait, azt csak a képviselők választására és a helyi népszavazásra szűkíti. Magyarország 2010-ben kihirdette a helyi önkormányzatok chartájáról szóló egyezménynek a helyi közéletben való részvételről szóló kiegészítő jegyzőkönyvét, amelyben vállaltuk a demokratikus részvétel feltételeinek biztosítását, de ezt ez a javaslat nem tükrözi. Sőt, a terjedelmes javaslat egyetlen bekezdése érinti csak ezt a kérdéskört, abban is az önkormányzatokra tolva a felelősséget.

3. Szűkíti az önkormányzati jogok védelmének garanciáit, például korlátozza az Alkotmánybíróság és a bírósági védelem lehetőségét vagy diszkriminálja az önkormányzati érdekszövetségeket.

4. Lehetőséget teremt az egyes önkormányzatok, települések közötti alá-fölérendeltségi viszony, indokolatlan függőség kialakítására. Például a főváros és a kerületek viszonyának szabályozásán kívül nem rögzíti, hogy az önkormányzatok alapjogaik tekintetében egyenlőek.

5. Jelentős mértékben, a szükségeshez képest indokolatlanul korlátozza az önkormányzati autonómiát, különösen a kormányhivatalok széles körű felhatalmazásán keresztül.

6. Jelentősen szűkíti a helyi közfeladatok körét. Elhangzott már az oktatás, de beszélhetünk a járóbeteg-szakellátásról vagy szociális ellátásról. Indokolatlanul bővíti az állami szerepvállalást, és ezzel és más szervezeti intézkedésekkel erőteljesen csökkenti az önkormányzatok jelentőségét.

7. A kötelező vagy alapfeladatok - megjegyzem, a jelenlegi felsorolás jellege nem tisztázott - meghatározásánál a gazdasági hatékonysági és nem a szakmai ellátási szempontokat tekintették irányadónak.

(11.00)

8. Kötelezővé teszi ugyan a differenciált feladat- és hatáskör-telepítést, de nem, illetve csak sommásan körvonalazza - pedig ennek garanciális jelentősége volna - a városi, a járási székhely, városi vagy megyei városi önkormányzati feladatokat.

9. Az önkormányzatokat az állam szolgálóleányaivá silányítja azzal, hogy a finanszírozási rendszer átalakításán keresztül szűkíti a saját bevételek azon részét, amelyre alapozva önként is vállalhatják helyi közfeladatok biztosítását. Továbbá csupán végrehajtási jellegű feladatokat fogalmaz meg az önkormányzatok számára.

10. Szűkíti az önkormányzati érdekképviseletek érdekérvényesítési lehetőségét.

11. Kötelező feladatok ellátásához kapcsolódó teljes körű feladatfinanszírozás helyett a saját bevételek felhasználását korlátozza, lényegében elvonja.

A 12. ilyen érvem. Úgy rögzíti a szervezetei kereteket és működési szabályokat, hogy az önkormányzatok egyrészt kötelező feladatai teljeskörűen még nem ismertek, másrészt hiányoznak az ágazati törvények, feladatellátást biztosító források. Anélkül szabja a ruhát, hogy viselőjének pontos méreteit ismerné.

13. Ellehetetleníti a kistelepüléseket, hiszen a kistelepülésekről szinte a teljes intézményrendszert elviszi, közös hivatalok kötelező létrehozásával távolabb kerül a testület.

14. A tervezetben nagyon sok, megszámoltam, 31 a külön törvényre, jogszabályra utalás, amely lehetetlenné teszi a jövőben ellátandó feladatok és a finanszírozás összhangjának megítélését.

És a 15. ilyen érvem, sok a határozatlan jogfogalom: öngondoskodás vagy közösségi együttélés szabályai, amelyekkel különösen a végrehajtási típusú önkormányzati rendeletek szabályozása és értelmezése válik a jogbiztonság szempontjából aggályossá és nehézkessé.

Érdemes külön szólni a fővárosra vonatkozó szabályozásról. Azzal, hogy a kormány javaslata megőrzi a főváros kétszintű önkormányzati rendszerét, egyetértünk. A főváros és a kerületek önkormányzati feladatainak meghatározása és főként elhatárolása azonban eléggé homályos. Megjegyzem, érdemesített lett volna, hogy külön törvényben lehessen szabályozni. Nem vitatható, hogy a fővárosi lakosok a kerületek önkormányzati szervein kapcsolódnak a Fővárosi Önkormányzathoz. Éppen ezért a kerületi önkormányzat feladatainak meghatározásánál nem a javaslat szövegében megjelenő maradékelvből - a kerületi önkormányzat feladata az, ami nem a fővárosi önkormányzaté - kellene kiindulni, hanem azokat a feladatokat kell a kerületi önkormányzathoz telepíteni, amiért a lakosok a kerületi önkormányzatot megkeresik.

A Fővárosi Önkormányzat rendszere önmagában is sajátos, eltérő a települések önkormányzati rendszerétől. Ezért a főváros és a kerületi önkormányzatok kapcsolata, gazdálkodásának speciális jellege részletes szabályozást igényelne. A kormány javaslatában ez sajnálatos módon elmaradt vagy homályosra sikerült. Nem értem, miért ez a titkolózás, főleg a helyi adóval, vagyonnal kapcsolatos garanciális szabályok hiánya ad alapot arra, hogy emögött nem a jó szándékot feltételezzük.

Összességében tehát a törvénytervezet nem tisztázza, nem javítja az önkormányzatok feladatait, hatáskörét, vagyoni helyzetét, finanszírozását meghatározó szabályokat, meg- és felbolygat, de nem nyugtat meg, és a kiszámíthatóságot nem erősíti.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)