Felszólalás adatai

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 19. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Szűcs Lajos és Göndör István jegyzők lesznek a segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Szomorú kötelességemnek teszek eleget azzal, hogy tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést arról, hogy Für Lajos képviselőtársunk életének 83. életévében, 2013. október 22-én elhunyt.

Für Lajos 1930. december 21-én született Egyházasrádócon. Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanult, történelemtanári diplomát szerzett, majd az egyetem Történeti Intézetének tanársegédje volt. 1956-ban a Debreceni Kossuth Kör titkára lett, majd a Forradalmi Bizottmány titkárának választották. November 4-én hajnalban letartóztatták és internálták. Franciaországba menekült, 1957. május 16-án hazatért. A tudományos életben nem helyezkedhetett el, így egy ideig rakodómunkásként dolgozott. Hosszú ideig elhelyezkedését a párt és helyi szervek megakadályozták. 1971-ben kandidátusi címet kapott, majd 1983-ban a történelemtudományok doktora lett. Szakterülete a XIX. és XX. századi agrártörténet, a kisebbségtörténet, illetve a történeti demográfia. Für Lajos a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának is tagja volt. 1987-től az ELTE BTK Közép- és Koraújkori Magyar Történelmi Tanszékének docense, 1990-től egyetemi tanára.

1985-ben résztvevője az ellenzéki csoportosulások első monori találkozójának. 1987-ben szervezőként vesz részt a lakiteleki találkozón. A Magyar Demokrata Fórum egyik alapító tagja. 1989-ben az MDF köztársaságielnök-jelöltje, 1989 és 1996 között az MDF elnökségének tagja, 1991-ben alelnök, majd 1993-ig ügyvezető elnök volt. 1994 és 1996 között az MDF elnökévé választották.

Antall József miniszterelnök úr kormányában honvédelmi miniszter volt. 1990 és 1998 között két ciklusban volt országgyűlési képviselő. Miniszteri megbízatása után az Országgyűlés honvédelmi bizottságában dolgozott. 1996-ban kilépett az MDF-ből, és független képviselőként folytatta a munkáját.

Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el, többek között megkapta az 1956-os emlékérmet, a Staza Planina II. fokozatát, az Osztrák Köztársaság szalaggal ékesített Nagy Arany Becsületrendjét, a Francia Becsületrend tisztikeresztjét és a Bethlen Gábor-díjat.

1972-ben a Tiszatáj című folyóiratban jelent meg a "Milyen nyelven beszélnek a székelyek?" című tanulmánya, amely figyelmeztető látlelete a nemzeti tudat romlásának, az egyetemre, főiskolára jelentkező diákok hiányos ismeretének. A vasárnapi, Brassótól Bákóig tartó, 50 kilométeres hosszú gyalogmenetet, az új székelyföldi csillagösvényt már nem láthatta.

Für Lajos szellemiségét, népszeretetét, földszeretetét szinte összefoglalja a "Búcsú a parasztságtól" című, a napokban megjelent történelmi esszékötete. Aki olvassa és értelmezi mondatait, gondolatait, az előtt felelevenedik Für Lajos mindig fegyelmezett kutatói logikája és mondanivalójának súlya, illetve a mára is vonatkoztatható figyelmeztetése.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem önöket, hogy néma felállással adózzunk elhunyt képviselőtársunk, Für Lajos emlékének. (A teremben lévők néma felállással adóznak az elhunyt emlékének.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szél Bernadett képviselő asszony: "Együtt tették tönkre" címmel. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt kormánypárti és ellenzéki Képviselőtársaim! Szomorúan mondom, hogy önök együtt tették tönkre az ünnepet. Október 23-a, nemzeti ünnepünk egy ürüggyé vált, hogy az egyik oldal hadba szólítson, a másik pedig belháborút vívjon a saját színpadán.

Október 23-án mi, ennek az országnak a lakói, akikről mindkét oldal teljes mértékben megfeledkezett, a pesti srácokra és a valódi hősökre akartunk emlékezni. Mi valódi forradalomra emlékeztünk, és nem fülkeforradalomra. Mi a szabadságharcra emlékeztünk, és nem rezsiharcra. Eközben nem kértünk az összefogásban tolakodók színjátékából sem, akiknek kerek egy éve nincsen semmi érdemi mondanivalója az ország számára, csak egymást ütlegelik a pozíciókért.

Persze a nemzeti ünnepnek mindig megvan a maga aktualitása, de önök közös erővel ismét felhasználták '56 emlékét, és együtt tették ezt a napot az acsarkodás és az agresszió ünnepévé, pedig ha valamiről szól 1956, az a nemzet egysége. Nehéz eldönteni igazából, hogy melyik gyülekezet volt a kiábrándítóbb. Az ország miniszterelnöke katonai sorfal előtt állva pártgyűléssé alakította az állami ünnepet; a másik színpadon pedig a saját maroknyi közönsége nem hagyta szóhoz jutni az egyik szónokot, mert egy magából végképp kifordult exminiszterelnök és hívei meghekkelték azt az eseményt, amire meghívást kaptak. Mindenkinek elment az esze? Önök mindent a feje tetejére állítanak. Ma Magyarországon az összefogás széthúzást és pozícióharcot jelent, a békemenetet háborúba küldi a hadvezér, az adócsökkentés adónövelés, a korszakváltás pedig egy restauráció.

Az egyesült baloldal eközben egyetlenegy mondatot sem pazarol arra, hogy mit tenne ezzel az országgal, és a bukott miniszterelnökök nem tanulnak a hibáikból, hogy milyen felelősségük van abban, hogy a jogállamot végképp tönkretevő masszív kétharmadot a nyakába kapta ez az ország. A jelenlegi miniszterelnök eközben középkori hadi viszonyokat próbál újjáéleszteni a XXI. században, lázasan keresi, hogy ki ellen lehet még a katonai sorfal előtt állva hadat üzenni. Ha ellenségnek az ellenzék kevés a számára, nosza, ott vannak a külföldiek, ott van Brüsszel, aki szerinte Moszkva, és neki üzen hadat.

Eközben tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy mit csinált az ország október 23-án? Az emberek kirándultak. Ott volt a Normafa, amelynek a ma még szabadon élvezhető ösvényein családok és baráti társaságok mentek, a Pilisben bicikliző és gyalogos turisták élvezték a napnyugalmat.

(13.10)

Így próbálta meg önöket kipihenni a nép, legalábbis az a része, amelynek maradt még pénze egy biciklizésre, vagy egy kávéra, vagy pedig egy buszjegyre.

Kérem, vegyék már észre, hogy nincsen háború! Október 23-án indítottak egy harcot, de azt nem kell újrakezdeni, azt a harcot már megvívta a magyar nép. (Wittner Mária közbeszólása.) Nem ellenségek, hanem ellenfelek vagyunk, és nem gyűlöletkampányra, hanem a magyar emberek életét közvetlenül segítő megoldások bemutatására van szükség. Türtőztessék magukat, tisztelt képviselőtársaim! Türtőztessék magukat, és ne vigyék ezt az országot katasztrófába! Ide nem agresszió és acsarkodás kell, hanem jó kormányzati teljesítmény és konstruktív ellenzéki kritika, így jut el ez az ország egyről a kettőre.

A 2014-es választás ugyanis a legtöbb embernek nem azt jelenti - ahogy a számok is mutatják -, hogy a szoborépítők vagy a szobordöntők táborába álljanak be, egyáltalán nem. Igenis van olyan út a mai Magyarország előtt, amely valós válaszokat ad azokra a problémákra, amelyeket önök az elmúlt huszonhárom évben váltógazdálkodásban idéztek elő. Egyre több ember látja, hogy amíg önök acsarkodnak, addig továbbra sem foglalkoznak az emberek valós problémáival, azzal, hogy egy helyben toporog a gazdaság, miközben a régió összes országában valóság és nem propagandaszöveg az, hogy jobban teljesít a gazdaság. Menekülnek a fiatalok, zuhannak a születésszámok, és csúsznak lefelé a családok - így állunk ma Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy önök bár menthetetlenek, de a választóknak mi azt üzenjük: senki ne hagyja magát megvezetni! Lesz jövő tavasszal egy vasárnapi nap, amikor felkerekedhetünk, és nemet mondhatunk erre a színházra és az összes bukott társulatára. Jövő tavasszal igenis lehet úgy dönteni, hogy véget vetünk a magyar politikai elit fenyegető, felelőtlen, erőszakos és kártékony uralmának, amely idén október 23-án sokadszorra is bebizonyította, hogy nem alternatíva. E napon végre teret nyithatunk értelmes vitáknak, a normális jelenre, a tervezhető jövőre, a gyerekekre és unokákra vágyó milliók képviseletének.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy biztos: a Lehet Más a Politika ebben társa lesz minden magyar embernek és minden magyar fiatalnak. (Taps az LMP padsoraiban. - Közbekiabálások és taps a Fidesz soraiból: Bravó! - Szép volt! - Zaj.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. (Csenget.) Az elhangzottakra Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni. Öné a szó, államtitkár úr. (Ismét csenget.)

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meglepő volt az LMP címválasztása, hiszen a Civil Összefogás Fórumtól kölcsönözték a napirend előtti felszólalásuk címét, hogy "Együtt tették tönkre" az országot, ez anno a civileknél Bajnai Gordonra és Gyurcsány Ferencre utalt. Kicsit furcsa, hogy az LMP most már a CÖF-től kölcsönzi a jelszavait.

Másrészt ön azt mondja, hogy mennyire elszomorítja önt és az ön barátait, ha az ünnep kapcsán aktuálpolitizálnak a politikusok, majd ön itt az ünnep kapcsán most aktuálpolitizált, sőt a jövő évi választásokon való részvételre és az LMP-re való szavazásra buzdított.

Tisztelt Képviselő Asszony! Ami az ünnepség egyes arculati elemeit vagy látható szimbólumait illeti, mi nagyon büszkék vagyunk a történelmi zászlókra. Talán emlékszik rá, hogy amikor a parlament alakuló ülése volt, ide a Házba is bejöttek, akkor is nagy büszkeséggel töltött minket el, hogy itt voltak a történelmi zászlók, és nagyon örülünk, ha minden nemzeti ünnepünkön ott vannak. Ez nem egy militáns dolog, tisztelt képviselő asszony, minden ország büszke arra, hogy van történelme, és ebben a történelemben vannak győztes és vannak ugyan nem győztes forradalmak is, de azoknak az eszméi is olyan magasztosak voltak, hogy méltán került e közé a sok-sok Thököly-, Bocskai- és egyéb zászló közé akár az '56-os lyukas zászló is.

Még egyvalamit szeretnék helyreigazítani, amit önök ellenzékből nagyon sokszor elmondanak és valótlan állítás. Brüsszel és Moszkva párhuzamával kapcsolatban a miniszterelnök úr szájába adják azt, mint ha Brüsszel egyenlő lenne Moszkvával. Pontosan azt mondta a miniszterelnök úr anno, hogy Brüsszel nem Moszkva, hiszen ha Moszkvába kiment valaki, ott nem küzdhetett az országa sorsáért, csak megkapta az ottani szovjet kommunista párttól az ukázt, és azzal kellett hogy hazatérjen, míg Brüsszelbe mi igenis kimehetünk, és Magyarország érdekeiért küzdhetünk, és ezt is tesszük az elmúlt három esztendőben. Ezért mondtuk azt, hogy Brüsszel nem Moszkva. Kérem, hogy ezt a kis "nem" szócskát sose felejtse ki a mondatából, igen nagy a jelentésmódosító hatása egyes mondatokban: lehet más a politika, nem lehet más a politika - itt is láthatja, hogy a "nem" szócskának mekkora jelentősége van. Kérem, itt is pontosan idézze csak ezt!

Nyilvánvalóan valamelyest motiválta az ön felszólalását is, hogy az LMP október 23-ai megemlékezésén, pár kézen meg lehetett számolni, hogy mennyi résztvevő volt. Bár a békemeneten jóval többen voltak, mint a Műegyetem rakparton, de mind a kettőhöz képest azért igencsak kevesen voltak az LMP megemlékezésén.

Én azért két eléggé különböző alkalmat láttam október 23-án, ebben nem egyezik a véleményünk az ön által elmondottakkal: az egyik egy megemlékezés volt, egy ünnepnap, a másik egy tüntetés és egy tiltakozás; az egyik egy alkalom volt arra, hogy hősi forradalmárainkra emlékezzünk, a másik pedig inkább csak egy alkalom, egy munkaszüneti nap arra, hogy valaki az aktuálpolitikai mondandóját elmondja, vagy akár a saját szövetségesnek mondott kollégáival együtt nyílt színpadon vesszen össze.

Az '56-os forradalomról azért inkább - ha nem kizárólag - a Hősök terén került említés, míg az ellenzéki megemlékezésen inkább csak a saját maguk politikai pozícióharca, a helyezkedés vagy egymás kifütyülése volt az, ami főként előkerült; ez eléggé nagy különbség.

Ön harcról beszél és ilyesfajta középkori hadilogikáról. Egyáltalán nem arról volt szó, hanem Magyarország erős érdekvédelméről, ami valóban sokszor konfliktusokat szül, de szerencsére most már ezek csak a brüsszeli parlamentben és a tanácsi üléseken zajlanak. És ezzel az erős Magyarországért kiállni képes jövőképpel szemben volt ott a Duna túlpartján egy kormányzóképtelen politikai csoportosulás, hiszen szinte botrányba fulladt egyik-másik szónoklat; a legutóbbi gyűléseiket megszervezni sem tudták, összevesztek azon is, hogy ki ki után szólaljon fel. Hogyan várhatjuk el azoktól, hogy az országot kormányozni tudják, akik egy felszólalási rendben, egy sima megemlékezés forgatókönyvében nem tudnak megállapodni?

De valóban, arra viszont jó volt ez a megemlékezés, hogy láthatjuk, hogy továbbra is kísért Őszöd szelleme és 2006. október 23. szelleme, hiszen azok az emberek mentek fel képletesen szólva kéz a kézben arra a színpadra, akik semmit nem tettek 2006. október 23. kivizsgálásával kapcsolatban, és Gyurcsány Ferenc szónok lett, aki most is büszkén vállalja az akkor megtett jogtiprásokat. Ez számunkra elfogadhatatlan, de úgy látszik, hogy itt a Gyurcsány Ferenccel szembeni retorikát feladták végleg azok a pártok, akik ott voltak, és az a Kuncze Gábor vagy az a Gyurcsány Ferenc, akik révészmártíriuszoztak, vagy azt mondják, hogy jogszerű volt az akkori rendőri beavatkozás - amit rajtuk kívül már senki sem mer állítani -, nos hát, összefogtak Bajnai Gordonnal és társaival.

Mi tehát egy erős érdekképviseletet próbáltunk megjeleníteni, míg a baloldalról kiderült, hogy nem tud megújulni, régi arcok és régi szöveg került csak elő ezekben az október 23-ai beszédekben. Mi a forradalmárok értékeit igyekeztünk a saját korunkban értelmezni, míg a másik oldalon igazából csak egy röntgenfelvételt láttunk a baloldal nyílt töréseiről.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1   1-4   5-8      Ülésnap adatai