Felszólalás adatai

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Európai Néppárt - Európai Demokraták): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A kijózanodás költségvetése - köszönet Kuncze Gábornak a kifejezésért. Igen, ez a költségvetés kijózanít. Kijózanít például abból a hiú reményből, hogy az őszödi beszéddel bárki is szakított volna a hamis látszatok keltésével, a politikai érdekből történő hazugsággal. Miért mondom ezt? Bő három hónappal az őszödi beszéd után az MSZP sajtótájékoztatót tartott Gödöllőn. Az elhangzottak megjelentek a párt megyei honlapján is, most is olvashatók: "Felkészültünk az országos és uniós fejlesztési lehetőségek fogadására. Magyarország például napi 5 milliárd forint fejlesztési pénzhez jut, ha azt tudjuk fogadni. Pest megye képes arra, hogy ennek a pénznek akár egyötödét is haszonnal fektesse be."

Pár nappal később Gyöngyösön Gyurcsány Ferenc azt mondta: "Az ország alkalmazkodását, folyamatos fejlesztését szolgálhatja az a 8000 milliárd forintnyi forrás is, amelyet a következő négy évben használhat fel az ország az Európai Unió támogatása nyomán. Ez a pénz azonban csak akkor áll rendelkezésre - folytatta -, ha hozzátesszük a magunk 2000 milliárd forintját." A két adat nem azonos, de sebaj, kampányban nem sokat adnak a részletekre. A kérdés az, látszatvilágot hirdetett-e ez a két kijelentés, vagy pedig tényleg 2007-re eljutottunk a vázolt örvendetes helyzetbe. Kézbe véve a költségvetést, azt kell mondani, aligha. Az előterjesztés egyik táblázatából kiderül, jövőre a kormány 464,5 milliárd forintnyi EU-forrásra számít. Ez még a negyede sincs annak, mint amit a miniszterelnök kilátásba helyezett.

A helyzet egyébként népmesei. Gondolom, mindenki emlékszik arra a fordulatra, hogy abban az időben három nap volt egy esztendő. Nos, ha a Pest megyei MSZP időszámítását vesszük át, akkor az új magyar zsarukráciában a gödöllői sajtótájékoztató 5 milliárdja nyomán 93 napos esztendővel számolhatunk. De ha nem a költségvetési adatokban, hanem Gyurcsány Ferenc gyöngyösi bejelentésében számolunk, akkor 400 nap egy esztendő.

De az MSZP sajtótájékoztatós mesevilágából a valósághoz visszatérve kijózanodunk. Az őszödi beszéd után a megtévesztés továbbra is mindennapos gyakorlat, mondjanak bármit a jeles publicisták, nincs szó erkölcsi megtisztulásról. Az összeg zsugorodása egyébként önmagában is kijózanító hatású. Hát még ha tudnánk, hogy ebből mennyi a 2007. évi pénz, és mennyi az áthozat! De nem tudjuk. Az ÁSZ-jelentés kitér arra, hogy ezeket a Pénzügyminisztérium elkülönülten akarta megterveztetni, ám az előterjesztésben mégis minden összekeveredett mindennel. Az eredet szerinti megoszlást balladai homály fedi, ami fontos eleme minden balladának, de semmi keresnivalója a költségvetésben.

Az európai és a magyar költségvetés tervezése és jóváhagyása többé-kevésbé egy időben történik. Még nem tudjuk pontosan, most, november 18-án, hogy mekkora lesz a befizetési kötelezettsége Magyarországnak, mert az uniós költségvetés végösszege csak december 14-én dől el. Azt pedig végképp nem lehet tudni, hogy a Strasbourgban majd december 14-én megszavazott összeg hány forint, hiszen az év utolsó munkanapjának árfolyamán kell befizetési kötelezettségeinket teljesíteni. Úgy látom, hogy itt a kormány túltervezett, tehát lesz egy többlet. Hála isten, mondhatjuk, nem ez az egyetlen dugipénz a költségvetésben.

Mindez nem is lenne baj, ha nálunk is az lenne a szabály, ami az Unióban. Ott ugyanis a végrehajtó hatalom egyetlen centet nem költhet el a költségvetési hatóság, tehát a Parlament és a Tanács külön engedélye nélkül. Ehhez képest a magyar parlament a 44. §-ban rögzíti azt a néhány pontot, amelyben fenntartja magának a változtatás lehetőségét, és árulkodó jelenség az is, hogy átcsoportosításról több mint harminc esetben szól a törvényjavaslat. Egyben sem kellene! Egy olyan államháztartási törvény kellene, amely előírná azt az összeghatárt, amely alatt a költségvetési bizottság és amely felett a parlament döntene az átcsoportosításokról. Ha ez így lenne, akkor aligha csúsznának el a költségvetéseink. Ezt meg kellene tanulni az Uniótól, és egyébként nem arra kellene felhasználni az Unió szerveit, hogy mumusként magyarázzuk velük a lakosság számára fájdalmas lépéseket. Hiszen közösen vallottuk a kampány során, hogy nem az Unió kedvéért teszünk bármit is, hanem azért, mert ez az ország javát szolgálja, legalábbis kinek-kinek hite szerint. Egyébként olyan lépéseket próbálnak most beuniózni, amelyet a kormány 2002 óta tartó patópálkodása okozott.

A végrehajtó hatalom ma sem szűkölködik ötletekben. Például, ha a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal hibázik az intervenciós felvásárlásoknál, azaz szabálytalanul jár el, és az Unió ezt észleli, és a várt kamatokat nem téríti meg, akkor ez a költségvetés gondoskodik arról, hogy melyik rovat terhére kell a szabálytalanul teljesített kifizetéseket pótolni a Kincstár számára. Arról szó sem esik, hogy valakit felelősségre vonnának, hogy súlyosabb esetben netán saját vagyonával is felelne az általa okozott kárért. Önök vélik úgy, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy egy országot úgy kell vezetni, mint egy vállalatot. Nos, ha igen, tessék alkalmazni a döntéshozók felelősségét! Ugye, milyen fontos lenne, hogy törvény írja elő a végrehajtó hatalom gyakorlóinak fegyelmi és anyagi felelősségét?

Hogy nincs igazam? Hogy vannak esetek, amelyekben a szabálytalanság nem figyelmetlenség és végképp nem korrupció? Hogy a fent idézett rész ezeket az eseteket rendezi? Talán igen. De honnan lehetne ezt tudni? A részletes indoklás szűkre szabott semmitmondásából semmiképp. Az európai költségvetésben minden egyes sorhoz részletes megjegyzések tartoznak, amelyek pontosan leírják, mikor, hogyan és miként lehet az adott soron lévő pénzt felhasználni. E megjegyzések nem unottan összevágott magyarázatok, mint nálunk az indokolás, hanem jogi szövegek, amelyeket a parlament nemcsak jóváhagy, tudomásul vesz, hanem adott esetben módosít is, és ezáltal akár irányítani is tudja a végrehajtó hatalom tevékenységét. Amíg ezt nem vezetjük be itthon is, addig, különösen ilyen bizalmi válság idején, az ember csak arra gondol, hogy a tűzhöz közel állók javára trükközik a kormány az intervenciós felvásárlások során, és ha az Unió ezt észreveszi, a polgárai zsebéből vizitdíjat, tandíjat előkotró, gázszámlanövelő kormány gondoskodik az eset eltussolásáról, potom 4 milliárdot adva erre a rovatra.

De hagyjuk ezt! Hallgassuk inkább Gyurcsány Ferencet! "A megszorítás politikája, miközben a jövőbe fektetünk be, az a jövő eltékozlásának politikája.

(8.30)

A megszorítás politikája a szociális elszegényítés politikája, és ezt a politikát az ellenzék kérésére sem, a bankjegyelnök ostorozására sem és Brüsszel figyelmeztetésére sem fogom bevezetni." Ma egy éve, 2005. november 18-án mondta ezt Gyurcsány Ferenc. Ha most ezt egybevetjük az előttünk fekvő törvényjavaslattal, valóban, ez a kijózanodás költségvetése.

Nem tudom eldönteni, hogy ez a kijózanodási hullám érte-e el a miniszterelnököt vagy valami más hatás, amikor tegnap meghirdette, hogy törvénnyel akarja korlátozni azt a lehetőséget, hogy Magyarországon deficites legyen a költségvetés. Ez a bejelentés, tisztelt Ház, kedves képviselőtársak, nekem külön öröm, mert pontosan egy évvel ezelőtt - nem napra, de időszakra - ugyancsak felszólaltam a költségvetési vitában, és pont arról beszéltem, hogy az Európai Unióban nem lehet hiányos költségvetést létrehozni, jogi akadályok miatt. Én tehát tulajdonképpen örvendek ennek a tegnapi bejelentésnek. Mégis úgy érzem, hogy egy kicsit légy van a tejben.

November 18-át írunk, szeptember 1-jén a magyar kormány beterjesztette azt a programot, amellyel ezt a költségvetést ésszerű keretek közé fogja évek sora alatt hozni: még 2008-ra is, 2009-re is jelentős költségvetési hiányt terveztünk be, csak sokkal kevesebbet, mint amit mostanra terveztünk, meg amit el fogunk érni. (Kuncze Gábor: Istenem, Istenem!)

Nos, mennyit ér ez a tegnapi bejelentés? Milyen alapra támaszkodik, és milyen összhangban van azzal az idézettel, amit egy évvel ezelőtt mondott a miniszterelnök? Vajon annyit fog érni, mint az akkori kijelentése, vagy ez meg is valósul? Jobb lenne, ha ilyen komoly dolgokról csak komolyan vehető emberek szólnának. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van! - Dr. Magda Sándor: Ezért nem kellett volna felszólalni!)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)