Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztéshez két módosító javaslat érkezett, ezekről a kijelölt bizottság megállapította, hogy nem felelnek meg a Házszabály rendelkezéseinek.

Erre figyelemmel részletes vitára nem kerül sor, következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról határozunk.

Soron következik a nemzeti közszolgálati egyetem létesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/2487. számon, a bizottsági ajánlást T/2487/2. számon megismerhették.

Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jó közszolgálat a jó állam stabil tartópillére. Ehhez nemzedékeket átfogó felelősséget vállalva erkölcsileg és szakmailag hiteles közszolgálat kell. A közszolgálat jövője a képzés, az utánpótlás-nevelés minőségén is múlik.

A törvényjavaslat célja, hogy a közszolgálati életpályák megújításának programjában létrehozza a nemzeti közszolgálati egyetemet, amely 2012. január 1-jével kezdi meg működését. Az egyetem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem karaként működő egykori Államigazgatási Főiskola, ma Közigazgatás-tudományi Kar egyesülésével jön létre. A három jogelőd általános jogutódja a nemzeti közszolgálati egyetem lesz. Az egyesülés időpontja a korábbi felsőoktatási integrációk mintájára a költségvetési évfordulóhoz igazodik.

A törvényjavaslat és a kapcsolódó megvalósíthatósági tanulmány előkészítése tárcaközi munkacsoportban a három intézmény vezetőinek és hallgatói érdekképviseleteinek bevonásával készült. Az egyetem a közszolgálat három nagy területének, a polgári közigazgatásnak, a rendvédelemnek és a honvédelemnek utánpótlásképző bázisintézménye lesz. Az igazgatási és védelmi területek összehangolt működése nélkülözhetetlen a közrend fenntartásában, a katasztrófavédelemben, a közigazgatás, a rendészet és a védelmi szakterületek hatékony működtetésében.

Az állam igazgatásának tágabb összefüggéseit is értő tisztviselők, tisztek képzésére és a három közszolgálati hivatásrend életpályái közötti mobilitást segítő átképzési és továbbképzési programokra van szükség. E célból a törvény az összehangolt közszolgálati humánpolitika alapját jelentő tervezett utánpótlásképzés és továbbképzés egységes intézményi alapjait teremti meg. A tisztán közszolgálati profillal működő három állami intézmény - a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Kara - ma egymástól elszigetelten működik az igazgatási és védelmi képzés területén. A három intézmény egy egyetemi keretben integráltabb képzési szerkezetet fog működtetni az alapképzések, mesterképzések, doktori képzések, szakirányú továbbképzések és az átképzések területén.

A közszolgálati képzési és kutatási erőforrásokkal való hatékonyabb gazdálkodás lehetőségét az integráció fogja megteremteni. A három intézmény egységesítésével csökken az intézmények száma. A kormány elkötelezett, hogy a 2012. és 2013. évi intézményi költségvetésben már érvényesíteni kell az erőforrásokkal való hatékonyabb gazdálkodásból következő költségvetési megtakarításokat, bár nem ez az előterjesztés elsődleges célja.

Az egyetem átképzési programokkal fogja biztosítani, hogy a fegyveres szolgálat után a tisztek a közigazgatásban folytathassák közszolgálati életpályájukat. Az új egyetem az állami közszolgálat tisztségviselői utánpótlásának biztosítására diplomáciai képzéseket is működtetni fog. Új államtudományi doktori programokkal és kutatásokkal az állam újraszervezésének és a közigazgatás fejlesztésének magas szintű képzési és kutatási hátterét kell megteremteni.

A közszolgálati személyzetpolitika igényeinek egyeztetett közvetítése érdekében a nemzeti közszolgálati egyetem fenntartói jogait a közigazgatásért felelős miniszter, a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter fenntartói megállapodásán alapuló közös fenntartói testület fogja gyakorolni.

Az egyetem székhelye ugyan Budapest lesz, azonban miniszteri biztos vezetésével megkezdődött a közös egyetemi stratégia kidolgozása, amelynek során a vidékre kihelyezett képzés és gyakorlat lehetőségeit is vizsgálják.

A törvényjavaslat a jogutódlással és a jogelődök átalakulásával kapcsolatos szabályokat is rögzíti. A jogelődök alkalmazottainak foglalkoztatására irányuló jogviszony és hallgatóinak jogviszonya a nemzeti közszolgálati egyetemen folytatódik. A három jogelőd az egyetem egy-egy karaként működik tovább. A képzés folytatásának feltételeit a 2011-2012-es tanévre felvett hallgatók tanulmányainak befejezéséig eredeti szakjukon kell biztosítani. Az RTF rektora, a Közigazgatási Kar dékánja, valamint a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem a honvédelemért felelős miniszter által kijelölt vezetője a nemzeti közszolgálati egyetemen a jogelődnek megfelelő kar dékánjaként, helyettesei pedig dékánhelyettesként folytatják vezetői megbízásukat. A jogelődnél indult megbízások 2012. január 1-je után a nemzeti közszolgálati egyetem karán a megbízás lejártáig folyamatosak, azok a vezetői megbízások azonban, amelyek 2012. december 31. után járnak le, 2013. január 1-jei hatállyal megszűnnek. Az új vezetői megbízásokról az újraválasztott egyetemi testületek döntenek majd.

A jogelődökből létrejövő új intézmény a felsőoktatási törvény által meghatározott állami felsőoktatási intézményként fog működni a külön törvényben meghatározott polgári közigazgatási, katonai, rendvédelmi és nemzetbiztonsági felsőoktatási intézményekre vonatkozó külön rendelkezések szerint. Az átalakulást előkészítő testületek és intézkedések közül kiemelendő, hogy a jogelődök közös előkészítő testületet hoznak létre, amelynek feladata a gazdálkodási előkészítő bizottság létrehozása, valamint az egyetem ideiglenes szenátusa megválasztásának előkészítése és lebonyolítása. A törvény szabályozza, hogy az ideiglenes szenátust 2011. július 31-éig kell megválasztani, intézkedései és döntései alapján kezdheti meg az egyetem 2012. január 1-jétől a szabályos működést. Az ideiglenes szenátus 2011. augusztus 31-éig benyújtja a fenntartónak az egyetem 2012. évi költségvetésére vonatkozó javaslatot.

(22.10)

Az új felsőoktatási törvénnyel párhuzamosan kerül kidolgozásra a nemzeti közszolgálati egyetemmel kapcsolatos fenntartói jogokra, a finanszírozásra, az egyetem irányítására, szervezetére és működésére, valamint az oktatók és a hallgatók jogállására vonatkozó speciális szabályokat tartalmazó törvény 2011 májusáig.

Tisztelt Ház! Az intézményi átalakulás fontos célkitűzése, hogy a nemzeti közszolgálati egyetem stabil fenntartói támogatással, hosszú távon prognosztizálható megrendelői igényekkel a közigazgatás, a rendvédelem, a nemzetbiztonság, valamint a honvédelem érdekében eredményesen betöltse rendeltetését, megfeleljen hivatásának és a vele szemben támasztott felsőoktatási, tudományos és szakmai követelményeknek.

Közép- és hosszú távon a képzési szerkezet összehangolásával, valamint a közszolgálati karrierpályákkal való harmonizálásával növelni fogja az utánpótlásképzés hatékonyságát, ezért várhatóan csökkenni fog a képzés utáni pályaelhagyás. Az átképzési rendszerek összehangolásával meghosszabbodik a fegyveres testületek tagjainak a közszolgálatban való alkalmazhatósága, ezáltal a társadalmi ellátórendszerek, így a nyugdíj- és társadalombiztosítás igénybevétele is csökkenni fog. A nemzeti közszolgálati egyetem a közszolgálati felsőoktatás három tradicionális intézményének erősségeit egységesíti, vonzó bemenetet kínálva a fiatalok számára a közszolgálati, közigazgatási életpályára.

A törvényjavaslattal az Országgyűlés olyan egyetemet alapít, amely az eljövendő generációk számára a haza szolgálatának, védelmének, szeretetének és a közjó iránti elkötelezettségnek emblematikus intézménye, a közszolgálat akadémiája lesz. Kérem, hogy ennek érdekében a tisztelt Országgyűlés a törvényjavaslatot megtárgyalni és elfogadni szíveskedjék.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Most az oktatási bizottság álláspontjának és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésének meghallgatására kerül sor, 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, alelnök úrnak, a bizottság előadójának.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Túloznék, ha azt mondanám, hogy nagyon heves vitákat váltott ki ez az előterjesztés. Ennek két oka lehet. Az egyik az, hogy a bizottság többségi álláspontja egyetértett az előterjesztéssel és az előterjesztéshez felsorakoztatott érvekkel úgyszintén. A másik ok pedig az, hogy a kisebbségi véleményt képviselők álláspontját nem állt módunkban megismerni, mert azt a választ kaptunk, hogy majd itt, a plenáris ülésen fogják ezt elmondani. Úgyhogy bevallom őszintén, én magam is kíváncsian várom, hogy vajon mi lehet az oka ennek.

Úgyhogy mindenesetre röviden és összefoglalva azt tudom mondani, hogy ezt az előterjesztést az oktatási bizottság túlnyomó többsége egyhangúlag egyetértően támogatta, és természetesen megfogalmazódott kisebbségi vélemény is, amellyel kapcsolatban nem tudok beszámolni, majd el fogják mondani, hogy mi az oka.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi álláspont ismertetésére felkérem Hiller István képviselő urat.

DR. HILLER ISTVÁN, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Mindenekelőtt tisztelettel üdvözlöm az érintett jelenlegi intézmények vezetőit és képviselőit. Azt gondolom, hogy a Magyar Országgyűlés számára fontos, hogy egy olyan kérdésben, amely róluk, nemcsak róluk, de érintettségük részben velük is kapcsolatos... - hogy ők egy ilyen órában megjelentek.

A kisebbségi vélemény kifejtése a bizottsági ülésen is kristálytiszta volt, Pósán képviselő úr legföljebb nem értette. Most is szívesen megismétlem, amit akkor is elmondtam. Az államtitkár úr ott, a bizottságban megfogalmazott álláspontja és amit most itt elmondott is, korrekt és világos. Ezért nem azzal kívánok vitatkozni, hogy ez nem érthető és nem korrekt, hanem annak a tartalmával. A kisebbségi álláspont kifejtése - bár az elmúlt hozzávetőleg háromnegyed hónapban sajátos vitarendszert alakított ki a Magyar Országgyűlésben -, azt gondolom, mégis helyes, ha a lényegre, a tartalomra és egyfajta színvonalra összpontosít. Különösképpen így van ez akkor, amikor a magyar felsőoktatás jelentős és színvonalas intézményeiről van szó, és ezt a színvonalat érdemes a Magyar Országgyűlés képviselőinek is tartani.

A kisebbségi vélemény centrumában, középpontjában az a megállapítás áll, hogy egyetlenegy olyan feladat, célkitűzés és annak megjelölése nem szerepel a létrehozandó intézmény tervei között, amelyet jelen formájában a működő intézmények, a három felsőoktatási intézmény akár egymással együttműködve, akár más felsőoktatási intézménnyel együttműködve ne teljesítene színvonalasan.

Ezért önmagában az együttműködésnek az a sajátos formája, amely az egyik esetben egy durván egy évtizeddel ezelőtt végrehajtott integrációt megbontva ismét egy korábbi főiskolát, jelenlegi kart egy más intézménybe helyezve együttműködésre késztet, egyáltalán nem egyértelmű, hogy színvonal-emelkedést hoz. Az államtitkár úr expozéjában akár itt, akár a bizottsági ülésen tehát ezt a megállapítást én vitatom.

Hasonlóképpen vitatnom kell, hogy egy olyan helyzetben, amikor a tavalyi felsőoktatási költségvetéshez képest a kormány első megszorító csomagja máris 20 milliárd forint elvonást indítványoz és hajt végre a magyar felsőoktatásban, a második megszorító csomag egy tiszteletre méltó korábbi magyar miniszter és miniszterelnök nevét viselve pedig igen jelentős megszorításokat irányoz elő az elkövetkező évek magyar felsőoktatására - vajon ilyenkor, ebben a szituációban egy akár még tartalmilag helyeselhető integráció is financiálisan megalapozott-e? Vajon olyan körülmények között, amikor a magyar integráció és a nemzetközi felsőoktatási integráció minden egyes mozzanata úgy Közép-Európában, mint az Unió bármely részén az első fázisban több pénzt, több költségvetési forrást, nagyobb állami támogatást igényel, mint a későbbi működés, akkor vajon helyes időpontot választanak-e önök ehhez az általam egyébként tartalmilag is kifogásolt integrációhoz akkor, amikor egyébként a felsőoktatásból pénzt vonnak ki?

Önök, azt gondolom, hogy felelősséggel nem tudnak ennek a majdani intézménynek annyi pénzt ígérni, mint amennyit jelenleg a három egymástól különálló felsőoktatási intézmény, illetve kar jelenlegi költségvetése mutat, és ezt tisztességgel el kell mondani. Ezért a kisebbségi álláspont megfogalmazása nem az előterjesztés korrektségét vagy tisztaságát vitatja, ez egy világos vélemény, államtitkár úr, és saját álláspontját tisztelem, én ennek az igazságát vitatom.

Az én véleményem más, hiányolom a költségvetés bemutatását, hiányolom, hogy milyen jövő készül az intézményeknek. A törvényjavaslatban szereplő egyéb részekre pedig képviselőként, a Szocialista Párt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) országgyűlési képviselőjeként kívánok reagálni.

Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Most pedig az előre bejelentett felszólalói listára térünk át. Pósán László képviselő úrnak adom meg elsőként a szót, Fidesz, 15 perces időkerete van a képviselő úrnak.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nem kívánom azért ilyen hosszan igénybe venni egyik képviselőtársam türelmét sem. Azt gondolom, hogy az egyetemi integráció, amely 2000-ben indult, a legtöbb esetben, azt kell mondani, hogy viszonylag jó útnak bizonyult. Én ott látom a problémát, hogy abból részben kimaradtak intézmények, meg ott látom a következő problémát, hogy nem volt következetesen végigvive. Az integrációról szóló, 2000-ben hatályba lépett törvény szövegében is benne volt, hogy az első lépcsőfok, azt követően sajnálatos módon nem a további tartalmi elmélyítés következett be, hanem pont az ellenkezője, dezintegrációs folyamatok indulhattak be. Hogy ez jó volt vagy nem volt jó, ezen nyilván vitatkozhatunk, én személy szerint rossznak látom, és valljuk be őszintén, hogy ebből a folyamatból azért jó néhány intézmény ki is maradt.

Azt látom, hogy most egy olyan előterjesztésről van szó, amely lehetővé teszi azt, hogy szakmai megfontolásokból különböző képzéseket, amelyek sok szempontból érintkeznek is egymással, mégis közelebb lehessen húzni egymáshoz, ami, ha jól csinálják, akkor bizony elég komoly hatékonyságnövelést is eredményezhet.

(22.20)

Ez ugyanis bizonyos párhuzamos kapacitásokat részben ki tud iktatni a rendszerből, részben a legjobb erőket össze is tudja hozni, és három igazgatási rendszerből csinál egyet. Nem lesz három rektor, hanem csak egy rektor, nem lesz hat vagy kilenc, vagy nem tudom, hány rektorhelyettes, hanem csak ennek a harmada, nem lesz három gazdasági főigazgató, hanem csak egy lesz, tehát sok szempontból mérhető előnyei is vannak ennek, már pénzügyi szempontból, és ezeket a forrásokat mind - az előterjesztésben benne van - az integráció erősítésére lehet fordítani. Én azt hiszem, ez azért egy szerencsés fejlemény lehet.

Azt hiszem, azokon az érveken is érdemes elgondolkodni, amelyek, bevallom őszintén, engem meggyőztek, hogy bizony a lehetséges átjárhatóság az egyes területek között a jövőt illetően egy nagyon is megfontolandó szempont. Megjegyzem, egyébként azért a történelemben már volt erre példa máshol is, tehát egyáltalán nem ördögtől való, és nem most kell kitalálni a spanyolviaszt, csak érdemes a jelen körülmények között is végiggondolni, hogy és mint lehet ezt megvalósítani; hogy és mint lehet azt megvalósítani, hogy a polgári igazgatásba is átmenjenek olyanok, akik korábban a rendvédelemnél dolgoztak. S azt tegyük hozzá, mind a mai napig igaz az, hogy jó néhány esetben olyan eljárásokat kell alkalmazniuk akár a rendőröknek is a közigazgatási eljárás keretén belül, amelyeket elvileg egyébként korábban más területen oktattak.

Természetesen vannak kérdések, amelyekre jó válaszokat kell adni, de ez nyilvánvalóan szakmai kérdés, és már az oktatás belső, tartalmi részét érinti, nem a törvényjavaslatban fogalmazódik meg, csak azért érdemes erről szót ejteni. Nevezetesen ez egészen konkrétan az, hogy mi a viszonya majd az így létrejövő intézménynek és képzésnek, mi a viszonya az egykori államigazgatási vagy közigazgatási karnak, mondjuk, a jogi képzések és az ottani átjárhatóságok vonatkozásában. Kérdés, hogy amikor összevonjuk a honvédelmi és a rendvédelmi képzésekkel, akkor az ottani képzések szerkezete módosul-e esetleg olyan szinten, hogy mondjuk, az eddigi átjárhatóságot a jogi képzésekkel esetleg megnehezítik vagy nem. Szerintem nem fogják megnehezíteni. De mindenesetre azért erre tartalmilag majd oda kell figyelni; mint ahogyan arra a kérdésre is oda kell figyelni, hogy mit kezdünk azzal a ténnyel, beilleszthető-e ebbe a rendszerbe az, ami most per pillanat egyébként van az ország jogi karain, jó néhány jogi karon, hogy az ötéves osztatlan képzés mellett több helyen hároméves, úgynevezett igazgatásszervezői képzéseket indítanak. Azt, hogy ezek hol mennyire jók vagy nem jók, nyilván nem nekem tisztem eldönteni, de ezeket hogyan lehet beilleszteni ebbe a rendszerbe, vagy egyáltalán be kell-e illeszteni, okozhat-e ez egyéb feszültségeket a felsőoktatás egészében vagy sem, ezek mind-mind olyan kérdések, amelyeket természetesen nem lehet szőnyeg alá söpörni. De még egyszer mondom: szakmai kérdésként nem a törvényjavaslatban van a helye.

Én magát a törvényjavaslatot jónak tartom. Elmondtuk a bizottsági ülésen is, a többség is úgy ítélte meg, hogy ez helyes és jó iránynak fogható fel, támogatandó, arról nem is beszélve, hogy az erők összevonásával, összpontosításával jó reményünk van a nagyobb hatékonyság elérésére minden területen. Én sok sikert kívánok hozzá.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Következik Hiller István képviselő úr.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti közszolgálati egyetem létrehozása, illetve az arról szóló törvényjavaslat a tartalmi kérdések terén több sebből is vérzik. Elsőként, kérem, engedjék meg, hogy azt a modellt, illetve annak a modellnek a kérdését vizsgáljam, amely a leendő intézmény fenntartásáról, fenntartói felelősségéről szól.

Én, tisztelt államtitkár úr, tisztelt miniszter úr, mint akik a törvény-előterjesztés szerint részben, hiszen nemcsak önök, de részben önök a majdani fenntartók, én ezt a modellt a működtetésre alkalmatlannak látom. Ez nem személyfüggő, ezért a köztársaság mindenkori kormánya iránti tiszteletem kifejezése mellett is kérem, fogadják el, mint aki némi tapasztalatra szert tett, hogy egy intézmény fenntartása, amiben persze értem, hogy itt gondok vannak, hiszen hagyományrendszerében, közép-európai és magyar hagyományrendszerében egymással nagyon sok tekintetben kiegészítő feladatokat végző, ugyanakkor hagyományai tekintetében is egymással a szó jó értelmében rivalizáló területeket egy intézménybe terelve fenntartani emberes feladat. Erre, tisztelt előterjesztők, ez az úgynevezett fenntartói tanács, mint olyan fenntartó, amelyik a finanszírozásban és mintegy a felsőoktatási intézmény minden egyes lényeges kérdésében, az autonómiát is figyelembe véve, meghatározó intézmény, nem lesz alkalmas.

Ez nem az én szakmám, de ha itt van a honvédelemért felelős miniszter úr, tisztelt miniszter úr, ez bizony olyan, mint amikor a csatában egyszerre három tábornok adja meg a vezényszót. Ez így egész egyszerűen működésképtelen, bár papíron elő lehet állítani. Mint aki nem a honvédelem terén, de az oktatásban valamit már látott, azt kell mondanom, a pénzszerzéssel együtt, amely egyébként a fenntartónak folyamatos feladata lesz, értem, hogy úgy gondolják, három minisztérium, három miniszter együttesen többet tehet a majdani intézményért, de maga a formáció, az, amit ennek az egyetemnek a fenntartására kitaláltak, sajnos a hétköznapokban ezt nem fogja bizonyítani. Ez a fenntartói tanács, mint egy új felsőoktatási intézmény, hogy úgy mondjam, állandó gondviselője és érdekkijáró szerve így csak folyamatos belső vitákat fog jelenteni. Ezek a folyamatos belső viták fenntartói szinten le fognak csapódni a majdani három kar vezetésében, a majdani három kar vezetése pedig személytől függetlenül, hogy úgy mondjam, a fegyvernemek közötti villongás állandó terepe lesz. Azt javasolom tehát, hogy erről a fenntartói modellről, erről a fenntartói tanácsról tegyenek le, mert tartalmilag nem jó ötlet.

A második megközelítésem és véleményem túlmutat az intézményen, de látniuk kell önöknek is, tisztelt képviselő asszony és képviselő urak, tisztelt hölgyeim és uraim, itt egy új felsőoktatási intézményről beszélünk, egy olyan intézményről, amely a közszolgálatiság képzését felső fokon intézi.

Önöknek nem furcsa, valamilyen módon mégiscsak nem szembeötlő, hogy miközben az előterjesztő, kormánypárti és ellenzéki felszólaló is felsőoktatásról és oktatásról beszél, miközben jelenleg működő felsőoktatási intézmények vezetői, képviselői ülnek itt, ebben az előterjesztésben az önök oktatási államtitkárságáról és az önök oktatásért felelős miniszteréről, minisztériumáról egy árva szó nem esik? Teljesen logikus, hogy a képviseletükben nem is ül itt senki. Ez önmagában az oktatás és a magyar felsőoktatás számára nevetséges és tragikus; talán helyesebb lenne megfordítani: tragikus és nevetséges. Önök egy-egy terület szakmai jó ismerői. Készséggel elhiszem, hogy a közigazgatás, a honvédelem, a jelenleg itt nem lévő belügyi tárca a saját területéhez ért, ezt én ellenzéki képviselőként szívesen feltételezem önökről. De itt most nem egy szakterületről beszélünk, igen tisztelt kormányképviselők, hanem egy szakterületet képző felsőoktatási intézményről, és az önök előterjesztésében az oktatásért felelős miniszter egy szóval nem szerepel; nemhogy tagja a fenntartói tanácsnak, erről még csak egy sugallat sincsen, most is ott van az üres széke! Egész egyszerűen ebben az egész döntési mechanizmusban semmilyen szerepet nem játszik! Ez nem egyszerűen csak döntési problémájuk, ezt oldják meg önök. Ez azt jelenti, hogy az oktatásért felelős tárcájuknak semmilyen szerepet nem szánnak ebben az önök által lényegesnek mondott majdani felsőoktatási intézményben. Megjegyzem - erről most nem tisztem vitázni -, minden egyéb oktatásért felelős előterjesztésben is nagyjából ez látszik, az egy hete beharangozott tervben is. 12 órával korábban még nem tudták, hány évre fogják csökkenteni önök a terveik szerint a tankötelezettséget! Egy oktatási államtitkárság!

(22.30)

De visszatérve a témára, ezért módosító javaslatot nyújtottam be, amely módosító javaslat tulajdonképpen önöket, az ellenzék azon szerepével élve, hogy jobbítsa a szándékot, az oktatási államtitkárságot, illetve az oktatásügyért felelős minisztériumot beemeli, és azt mondja, hogy mégiscsak az elsődleges felelős egy felsőoktatási intézménynél az oktatásért felelős miniszter kell hogy legyen, azzal együtt, hogy a hagyományrendszer sok minden más megoldást is hozhat.

A második megjegyzésem, hiszen mégiscsak jogi értelemben ez a majdani intézmény azzal jön létre, hogy a felsőoktatási törvény mellékletében az új intézmény felsorolásra kerül, ugyanis Magyarországon olyan intézmény, amely a felsőoktatási törvény mellékletében nem kerül felsorolásra, az nem adhat ki diplomát. Tisztelettel kérem annak belátását, hogy mégiscsak nonszensz, hogy a felsőoktatási törvénybe tetszenek majd betenni, de az oktatásügynek és az azért felelős tisztségviselőknek semmilyen beleszólást nem juttatnak. Hát ez tényleg nevetséges! Ez olyan, mintha különböző minisztériumok összefognának egy plusz x-edik területen, amelynek felelőse ténylegesen nem vehet részt ebben az egészben. Ezért úgy gondolom, hogy nemcsak a törvényt kell megjegyezni, hanem a fenntartói tanácsot - mint fenntartói formát - el kell felejteni, és ugyanúgy, mint a többi felsőoktatási intézmény jelenlegi fenntartói hierarchiájában, megszabott rend szerint kell ezt a dolgot rendezni.

Föl kell hoznom még egy kérdést, amely az elmúlt napokban és hetekben a nemzeti közszolgálati egyetem létrehozása kapcsán majd' akkora teret kapott, mint a feladat és a célja a majdani intézménynek együttvéve. Ez pedig az elhelyezés kérdése. Azt gondolom, tisztelt előterjesztők, hogy erről önöknek szólni kellett volna. Ez ugyanis nem egyszerűen csak arról szól, hogy létrejön egy intézmény, egy új felsőoktatási intézmény, hanem önök három olyan intézményt integrálnak, amelyek a mai Magyarországon igen jelentős ingatlanértékkel, telekkel és épülettel bírnak. Ezt pedig ebben az előterjesztésben el kell mondani. A majdani felsőoktatási intézmény számomra nem teljesen világos módon kerül elhelyezésre a korábbi Ludovika-épületben, amely épület részben foglalt. Államtitkár úrtól tudom - örülök, hogyha így van, kérem tisztelettel, hogy ezt erősítsék meg -, hogy a Természettudományi Múzeumot, illetve azt a részt, amelyben a Természettudományi Múzeum is helyet kap, nem fenyegeti veszély. Remélem, hogy két év múlva meg négy év múlva is ezt fogják mondani, de igazából nem ez a problémám.

Az ország egyik legértékesebb ingatlanja... - tessék megnézni a négyzetméterárakat, a telekárakat, mégiscsak a budapesti Gellérthegy. A budapesti Gellérthegy igen tekintélyes részét foglalja el az Államigazgatási Főiskola területe, az épület, a földbe süllyesztett uszoda, a Móricz Zsigmond körtér, illetve a Ménesi út felé eső igen jelentős terület. Hasonlóképpen a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem épületének alapterületét nézve, a hozzá tartozó területtel együtt igen tekintélyes. Nem beszélek a Rendőrtiszti Főiskoláról, annak épületéről és arról az ingatlanról, arról a telekről, ami a birtokában van mint felsőoktatási intézmény, igen jelentős vagyonnak lehet mondani.

Önök azonban nem a Gellérthegyet választották, önök nem a Rendőrtiszti Főiskola épületét választották, önök nem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem épületét választották, hanem egy olyan épületet, amely kétharmad részben foglalt, és történelmi hagyományai és történelmi értéke mellett - hát nem kell ehhez ingatlanbecslőnek lennem - nem vetélkedik az előbb felsorolt három ingatlan és terület egyikével sem. Egyszerűen azt szeretném kérdezni, és megerősítést várni önöktől, arról kérek tisztelettel felvilágosítást, hogy amennyiben ez az intézményintegráció megvalósul, akkor önök biztos tudomással kijelenthetnek egyfajta sorsot a jelenlegi három intézmény területéről és épületéről, tudniillik - minthogy nekem erről információm nincs, tisztelettel kérem, hogy akkor kérdésként megfogalmazva a véleményemet, erre válaszoljanak -, hogy ennek önök, a Magyar Köztársaság kormánya milyen sorsot szán. Még egyszer: egyszerűen azért, mert igen nagy értékű, kiemelt területen levő, hagyománnyal rendelkező épületek és ingatlanok.

Ami a Budapest-vidék kérdést említi, hozza szóba, és amelyről a többségi véleményt megfogalmazó Pósán képviselő úr is egy gondolatot említett, azt gondolom, nem kell itt etetni a vidéki képviselőket. Arról van szó, hogy ha egy intézmény, egy egyetem Budapesten jön létre, akkor természetesen kapcsolatokat építhet ki a vidékkel, de annak a centruma, a tevékenységi köre a székesfőváros. Itt nincs vagy-vagy.

Együttműködés természetesen minden felsőoktatási intézmény között van, de ez a döntés azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy úgy döntött a kormány, hogy egy újabb integrált, koncentrált felsőoktatási intézményt Budapesten helyez el, és nem vidéken. Kapcsolat lehet, átmenet meg nem. Olyan nincs, hogy vidéken is, meg a fővárosban is. Ahol ez a tényleges intézmény működik - főleg ilyen jelleggel -, ott az intézmények közötti együttműködés természetesen elképzelhető, egyébként pedig vagylagosság nem.

Végezetül egy mondat erejéig, mert erről nem én kívánok beszélni részletesebben a képviselőcsoportunkból: én nem tudok a felsőoktatást illető tapasztalataimban olyat, hogy önálló katonai tisztképző felsőoktatási intézmény az Unióban vagy a NATO tagállamai között az elmúlt 15 évben önállóságát megszüntetve, integrálva, alárendeltként működött volna. Ennek sem a jogi szabályozásába, sem az érdekérvényesítő képesség dolgába nem kívánok beleszólni, egyszerűen annyit mondok, hogy ilyen példát nem tudok. Történészként azonban azt el kell mondjam, hogy itt egy 1806-ban, törvényben megfogalmazott akarattal létrehozott intézmény önállóságát szüntetik önök meg.

A Ludovika Akadémia 1872-ben kezdte el működését. Az önálló magyar tisztképzés, katonatisztképzés - különböző nevekkel és formában - legendás intézménye volt, amelyet, javaslom, ne keverjünk most történelmi vitákba, hogy ki hogyan lát - de volt, és működött. Utána is, annak - jogi értelemben nem, de tartalmi értelemben igen - megszüntetése után mindvégig létezett önálló magyar katonatisztképző felsőoktatási intézmény. Ezért ennek az integrálása, megszüntetése sajátos üzenet. Nem biztos, hogy önmagában egyébként helyeselhető felsőoktatási törekvésekkel lehet ezt leírni. Ezért úgy gondolom, hogy presztízsveszteség. Úgy gondolom, nagy tételekkel leírhatóan helyeselhető, én az integráció híve vagyok. Ebben az esetben úgy gondolom, hogy ez egy helytelen konkrét gyakorlat.

Tisztelettel köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szót kért Hende Csaba miniszter úr, így soron kívül természetesen megadom a szót a miniszter úrnak. Tessék parancsolni!

DR. HENDE CSABA honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hiller István képviselő úr két felszólalása indított arra, hogy röviden hozzászóljak.

Kisebbségi előadóként megfogalmazott álláspontjában vitatta az integráció értelmét, mert az volt az álláspontja, hogy nincs olyan új feladat, amely értelmet adna egy efféle integrációnak. Nos, tisztelt képviselő úr, jelenleg is a közéleti viták egyik legfontosabbika az ma Magyarországon, hogy vajon a nyugdíjrendszer miképpen tartható fenn, fenntartható-e az a jelenlegi - mondhatjuk így is - történelmileg kialakult gyakorlat, amely egyébként rendkívül értékes tudással rendelkező katonákat, tiszteket, tiszthelyetteseket a pálya piramisjellegű előmeneteli rendszeréből törvényszerűen fakadólag messze-messze az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt a rendszerből való kiválásra kényszerít.

(22.40)

Olyan ez, tisztelt képviselő úr, mint a balett-táncosok korengedményes nyugdíja, mert hát A hattyúk tavát sem lehet 60 évesen eltáncolni, és nem lehet a 20 éves katonák élén a gyakorlótéren 60 éves korban szaladgálni. Éppen ezért alakult ki az a gyakorlat, hogy 25 éves szolgálati idő megszerzése után katonatisztek, volt hivatásos katonák nyugállományba kényszerültek, vagy maguk is nyugállományba szerettek volna menni, és ezt követően gyakorta méltatlan helyeken találkoztunk velük.

Az egyik legjellegzetesebb és legszomorúbb történetet éppen a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem háza tájáról hallottam. A történet úgy szól, hogy egy igen fiatal, 50 éves kor alatti alezredes nyugdíjba ment, és azzal a lendülettel el is szegődött egy őrző-védő céghez, mégpedig ahhoz a céghez, amelyik éppen az egyetem épületét őrizte. És, miután még volt egy-két folyamatban lévő tanulmányi ügye a volt oktatónak, a volt egyetemi oktatónak, az alezredesnek, hát, a sorompónál kereste fel a hallgató az indexével, hogy beírasson egy jegyet, annál a sorompónál, amelyet nyugdíjasként ez a fiatal, életerős, egykori egyetemi oktató nyitogatott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a történetben, mint cseppben a tenger benne van, hogy mi az az új feladat, és megadja az indokát annak, hogy miért kell létrehozni ezt a képzési formát, miért van rá szükség, mi az a plusz, ami eddig nem létezett, amit eddig nem kaptak meg - most én hadd beszéljek csak a katonákról - a mi kollégáink, a mi katonatisztjeink, és mi az, amit lehetőségként a jövőben meg fognak kapni.

Nos, ez a lehetőség a második karrier, tisztelt képviselőtársam. Ebben az intézményben, ezen az új közszolgálati egyetemen fognak először is kapni a jövőben végző fiatalok egy olyan alapképzést, amely átjárhatóságot biztosít bizonyos átképzést követően a rendszerből való kiválásuk után egy második karrier megvalósításaként, annak lehetőségeként a közszolgálat egyéb területein, úgy a közigazgatásban, mint más közszolgálati foglalkozásokban. Ez tehát önmagában egy olyan érv, egy olyan ok, amely a közjó érdekében parancsolóan szükségessé teszi ennek az intézménynek és vele ennek az integrált közszolgálati képzésnek a megteremtését.

A képviselő úr a financiális megalapozottság dolgát is megkérdőjelezte. Én úgy gondolom, ahogy azt Pósán képviselő úr is említette, hogy kétségkívül olyan szinergiák és vele olyan pénzügyi megtakarítások keletkeznek - az egyéb előnyöket nem is említve most - az intézmények integrációjával, amely források, ráfordítva a közös intézmény infrastruktúrájának a fejlesztésére, a személyi állományának az erősítésére, és így tovább, tehát magára az intézményre, kétségtelenül jótékony színvonal-emelkedést fognak hozni.

Nem értek egyet azzal az elképzeléssel vagy véleménnyel, és különösen azzal a metaforával nem, amelyet a fenntartói testület kapcsán mondott. Ön azt mondta, hogy lehetetlen dolog, hogy a csatában egyszerre három tábornok adja meg a vezényszót. Nos, csatáról nincs szó, egyetemi autonómiáról van szó. A fenntartók megácsolják legjobb tudásuk szerint az Országgyűlés segítségével ezt a nagy hajót, amelyet vízre bocsátanak, és ez a maga törvényei szerint hajózik céljai, a biztos kikötő felé, és, hogy úgy mondjam, ontja magából az egységes szellemben, magas színvonalon kiképzett és egymással kompatibilissé tehető, azzá válható közszolgálati szakembereket. A fenntartói testületnek az a dolga, hogy a törvényben meghatározott hatásköröket gyakorolja. Semmiképpen sem csatában vezénylő tábornokokról van szó, hanem olyan - ha szabad egy más metaforát mondanom - szülőkről, akik a már felnőtt gyermeküket is gondoskodó szeretettel kísérik az útján, és támogatják mindenben, amiben csak tudják.

Az ingatlanok sorsa tekintetében nyilvánvalóban nem születtek meg azok a döntések, amelyeket ön hiányol. Én ezt ebben a pillanatban az ügy súlyához, jelentőségéhez képest másodlagosnak is gondolom. Ezek az ingatlanok egyébként nem az egyes intézmények tulajdonában vannak, hanem a magyar állam tulajdonában, annak az államnak a tulajdonában, amelynek szolgái lesznek egyébként az új intézményben képzett szakemberek, legyenek akár diplomaták, vidéki jegyzők, katonatisztek vagy rendőrtisztek. Úgyhogy az állami tulajdon köréből semmiképpen nem esnek ki, úgy gondolom, az integrációnak nincs semmilyen ilyen hatása.

Azt, hogy ne volna hasonló intézmény Európában, erősen vitatnom kell. Az én ismereteim szerint hasonló integrált intézmény nagyon nagy sikerrel Franciaországban és Németországban is működik, tisztelt képviselő úr. (Dr. Hiller István közbeszól.) Az 1806-os törvény, amellyel létrehozták dicső őseink a Ludovika Akadémiát, kifejezetten szövegében utal arra, hogy elsősorban a magyar hadsereg számára képez tiszteket, de olyan tiszteket, akik a közszolgálat egyéb területein is meg tudják majd állni a helyüket. Tehát már az alapításkor, 1806-ban ez a gondolat megjelent, hogy egy egységes közszolgálati képzés valósuljon meg. Úgyhogy semmiféle presztízsveszteségről szó nem lehet, sokkal inkább egy visszatérésről a kétszáz évvel ezelőtti alapítói szándékhoz.

Ezt fejezi ki egyébként a Ludovika Akadémia patinás, Hild által tervezett klasszicista palotájának az eredeti funkciójába való visszaállítása. Az csak természetes, az csak magától értetődik, hogy az a szintén állami tulajdonban lévő ingatlan, ez a 160 éves gyönyörű palota egy szintén állami tulajdonú múzeumnak, a Természettudományi Múzeumnak ad bizonyos részében helyet. Megint csak arról beszélünk, hogy az állam, amikor létrehozza ezt az új intézményt, természetesen gondoskodni fog mindazon funkciók megfelelő körülmények közötti ellátásáról, amelyek jelenleg abban az épületben történnek. Én tehát nem presztízsveszteséget látok, hanem presztízsnyereséget látok ebben az új intézményben.

És meg kell önnek mondjam, hogy mi kezdeményeztük ennek az intézménynek a létrehozását, pontosan az elmondott megfontolások miatt, mert mi a tisztjeinknek egy olyan életpályamodellt kívánunk felrajzolni, amely számukra valóban nyugdíjas korukig kenyeret, megbecsülést és vállalható, tisztes megélhetést ad.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Két percre szót kért Pósán László képviselő úr, Fidesz.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy azok az észrevételek, amelyek Hiller képviselő úrtól elhangzottak, akár a fenntartói testülettel, akár a működtetéssel kapcsolatos aggályokat nézzük..., nos, a II. fejezet az átalakulás szabályairól rendelkezik. Magyarán ez egy ideiglenes rendelkezés, hogy hogyan kell átalakulni. Nem arról szól, hogy az itt szabályozott ilyen-olyan testületek, ilyen-olyan szervezetek fogják a jövőben, húsz, harminc, nem tudom, hány éven keresztül működtetni a rendszert. Ezek az átalakulás szabályai, ezt követően értelemszerűen, amikor kialakul az új rendszer, akkor annak megfelelően egy végleges szabályrendszert ki kell alakítani.

Csak megjegyzem, hogy a 2000-ben életbe lépett egyetemi integrációról szóló törvény is egy átmeneti folyamatot kívánt levezényelni.

(22.50)

Már abban benne volt, hogy egyébként utána tovább kell gondolni, csak az a probléma, tisztelt képviselőtársaim, hogy 2002-ben jött a Medgyessy-kormány, és az egészre fütyült, és nem csinálta tovább. Ennek ma is isszuk a levét, a felsőoktatás egészét ha megnézzük. Azt gondolom, hogy ebből kellőképpen okulhattunk, és a jövőre nézve ez mindenképpen fontos szempont lehet, hogy ezt el tudjuk kerülni.

A másik olyan észrevételem, hogy ön azt említette, hogy felsőoktatási intézményekben, amelyek nem tartoznak elvileg az oktatási tárcához, ott hogyan kaphatnak diplomát. A honvédelmi vagy éppen a rendvédelmi rész eddig sem az ágazati irányítás része volt - már bocsánatot kérek -, hanem a szakterületekhez tartozott. Szerintem ebből a szempontból komoly problémát nem látok. Valljuk be őszintén, az a karrierlehetőség, amiről Hende miniszter úr beszélt, igenis megfontolandó, hogy például egy ilyen rendszerben nem egyszerűen csak a közigazgatásban való mozgás lehetőségei nyílnak meg, hanem mondjuk, a diplomáciai pálya. Azért ezen érdemes elgondolkodni.

És azt hiszem, hogy ez egyáltalán nem rossz pálya, és egyáltalán nem egy rossz perspektíva mindazoknak, akik nyilván egyébként nyelveket is megtanulnak közben, és sok egyéb tapasztalattal és tudással fel lesznek vértezve. Úgyhogy még egyszer azt tudom mondani, hogy sok sikert kívánok hozzá, és bízom benne, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ez hasznos lesz és mindenki számára előnyös lesz.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Következik normál felszólalásra Básthy Tamás képviselő úr, KDNP.

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Késői órán tárgyalunk egy talán tényleg az átlaghallgató vagy -néző számára első hallásra kevés érdeklődésre okot adó témát, pedig nagyon fontos, az egész társadalmat alapvetően érintő kérdés fekszik az Országgyűlés előtt.

Ugyanis a társadalom, az abban élő emberek életérzését alapvetően meghatározó három kérdés a személyes életükön túlmenően, amiért mindig az államot, a kormányt szokták felelősségre vonni, felelőssé tenni, a biztonság, a rend és a közállapotok mellett - beleértendő a közigazgatás helyzetét is - szokott lenni. Nagyon sokszor saját személyes életük gondjait, problémáit is erre vezetik vissza, és ilyen értelemben minden állampolgár naponta, folyamatosan találkozik ezeknek a kérdéseknek a mibenlétével, milyenségével. Ehhez a kérdéshez próbál megoldást, segítséget nyújtani a kormány akkor, amikor a közszolgálati egyetem létrehozását törvénybe foglalja, indítja el.

Mindjárt maradjunk is a közszolgálati szónál! Mit is jelent a közszolgálati? A köz szolgálatát, a társadalom szolgálatát. Odaadó, hűséges, hozzáértő szolgálatát, aminek az a célja, hogy a társadalomban élő emberek életérzése jobb legyen a mindennapjaink biztonságán és némileg gondtalanabbá tételén keresztül. Ilyen értelemben nem lehet a véletlenre bízni azt, hogy a közszolgák hogyan, milyen képzettséggel, hogyan felkészülve végzik el a dolgukat, mint ahogy azt sem lehet a véletlenre bízni, hogy milyen emberanyagból, kikből állnak össze ezek a közszolgák, és milyen választéka van az államnak, a kormánynak arra vonatkozóan, hogy kiválaszthatja-e ezekre a nagyon fontos hivatást igénylő munkakörökre, álláshelyekre a megfelelő személyeket.

Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, ahhoz, hogy emberek hivatásukká választhassák a rend, a biztonság vagy a közigazgatás vállalását, választását, ahhoz perspekívát kell teremteni, belátható életképet kell eléjük felvázolni, és akkor, ha ez megnyugtató képet mutat, elvárható az, hogy értékes emberek hivatásukul válasszák a köz szolgálatát. Enélkül sajnos nagyon esetlegesen munkahelyekké silányulhatnak a közszolgálati feladatok is.

Ez pedig, tudjuk, hogy semmiképpen nem használ az emberek közérzetének, hiszen a tessék-lássék végzett munka a közszolgálatban még inkább visszatetsző, mint másutt. Miniszter úr szavaiból eszembe jutott a tisztképzésen keresztül az is, hogy a tisztnek is van egy másik jelentése is. Az, hogy tiszteletre méltó. Életmódjával, magatartásával, példamutató cselekedeteivel a köz, a beosztottjainak és a társadalom tiszteletére méltó személy kaphatja meg a tiszti rangot, erre képezték nagyon szigorú kiválogatás, kiválasztás után annak idején a Ludovika Akadémia tisztjeit is, ezért is válhatott olyan híressé ez az intézmény, és már megelőzően a Ludovika Akadémián a kiskatonák képzésében is jelentős erős jellemformálás és nevelés volt az, ami lehetővé tette a kiváló tisztképzésnek az emberanyag biztosítását.

De ahhoz, hogy ezt a pályát hivatásukul válasszák emberek, valóban az kell, hogy ne azon törjék a fejüket, hogy az legyen a legértékesebb szempont a katona vagy a rendőr pályaválasztásánál, hogy korán elmehetnek nyugdíjba, hanem az, hogy alkotó tevékenységet tudnak végezni, hogy az az egyetem, amelyet elvégeznek, társadalmi megbecsülésre, nemzetközi elismerésre is okot adó iskola, és annak a végzettségével büszkélkedni lehet és érdemes, és konvertálható az élet más területein is.

Az integráció pont ezt szolgálja, ezt teszi lehetővé, hogy a katona- vagy rendőrtisztképzésnél ne csupán jó rendőr, jó katona, hanem egy szélesebb körben értelmezett kiváló szakember is legyen, közigazgatási szakember is legyen, akinek a munkájára valóban egy életpályán keresztül, egészen az aktív korának végéig szüksége van a társadalomnak, aki nem azzal a gonddal fekszik le minden este, hogy mi lesz velem nyugdíjas, még olyan fiatal, erőteljes éveimben is. Ezt is képes kezelni ez az integrált egyetemi oktatás, amelynek tervezete előttünk van.

Csak üdvözlésre méltó és támogatandó a parlament által ez az elképzelés. Kétségtelen, hogy minden új célkitűzésnél vannak olyan nem várt körülmények, amelyeket később kell megoldani: ingatlankiválasztás, finanszírozás, de ezek mind másodlagosak amellett, amelyet ez az integrált oktatás, a közszolgálati egyetem létrehozása a magyar társadalomnak, a magyar embereknek adni képes.

Az emberek közérzete, a bürokráciamentes vagy a csökkentett bürokráciával végzett munka következtében, a szakemberek által végzett munka következtében, a tisztességes, hivatástudattal áthatott emberek munkavégzése következtében a társadalom közérzete meg fog változni. És erre óriási szüksége van a magyar társadalomnak.

Úgyhogy üdvözlöm a Kereszténydemokrata Néppárt nevében is ezt a törvénytervezetet, és hogy ez hogyan fog megvalósulni és mennyire lesz sikeres, az valamennyiünk felelőssége és kötelessége is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Következik Dúró Dóra képviselő asszony, Jobbik.

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A Jobbik képviselői tartózkodtak a bizottsági szavazáskor, és ennek a tartózkodásnak az indokolását szeretném most röviden ismertetni önökkel. Néhány észrevételünket, illetve kérdésünket szeretném megfogalmazni a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Most a vita közben is talán még hevesebb lett az érdeklődésünk az ingatlanokkal kapcsolatban, hiszen a miniszter úr válasza, miszerint ez nem egy nagyon kardinális kérdés ebben az esetben (Dr. Hende Csaba közbeszól.), illetve hogy még nem döntötték el ezek sorsát, ez azért nem nyugtat meg bennünket. Azt gondolom, hogy egy ilyen törvényjavaslatra, ami ilyen nagy változásokat eredményez nemcsak a képzésekben, hanem az ingatlanokban is, nagyobb tisztánlátásra lenne szüksége az Országgyűlésnek is ahhoz, hogy felelős döntést tudjon hozni ebben a kérdésben is.

Az indokolásban természetesen a közszolgálati életpályák megújításával kezdik. Ezzel természetesen egyetértünk, a miniszter úr által is említett példa miatt is, illetve sok egyéb dolog indokolja ezt.

(23.00)

Bár ez is egy olyan dolog Magyarországon, amit állandóan megújítanak és eredményt nagyon keveset tudunk elérni sajnos. Reméljük, hogy ez majd most másképpen lesz.

Ugyanakkor ez a javaslat elsősorban a képzésről szól, tehát az egyetemről, egy új intézmény létrehozásáról, amely gyakorlatilag négy különböző területet ölelne fel, a közigazgatás, a rendvédelem, a honvédelem és a nemzetvédelem területét szeretné egy intézménybe integrálni.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ezeknek a területeknek a képzésével kapcsolatban, illetve hogy pontosan hogyan szeretnék átalakítani ezeket a képzéseket ahhoz, hogy egymáshoz közelebb álljanak, és ezek az önök által megfogalmazott célok, az integráció és az összehangolt képzések megvalósuljanak, nem nagyon derülnek ki ennek a konkrét lépései a törvényjavaslatból. Most az államtitkár úr előterjesztői expozéjában hallhattunk ezekről a hosszabb távú, több évtizedre is kiterjedő tervekről néhány szót, de még mindig úgy érezzük, hogy ez egy kicsit homályos ebben a törvényjavaslatban. Erről is több információt szeretnénk megtudni ahhoz, hogy érdemben tudjunk a törvényjavaslatról, illetve az új intézmény létrehozásáról állást foglalni.

Nagyon fontos a harmadik dolog, amit már érintettünk itt, a fenntartó megváltozása a Corvinus Egyetem esetében, illetve az, hogy ahogy Hiller képviselő úr említette, az oktatásért felelős miniszter gyakorlatilag nem jelenik meg fenntartóként ebben az intézményben. Egy ilyen integrált intézményben, azt gondolom, talán ez megengedhető lenne, hogy ha már egy testületet létrehozunk, akkor az oktatásért felelős miniszter is legalább helyet kapjon ebben, ha másképpen nem is. Egyébként önmagában az, hogy egy testület fogja a fenntartói jogokat gyakorolni, ezt nem tartom problémának. Ennek nyilván lesznek előnyei is, hátrányai is. De ha a kormány így szeretné saját maga meghatározni ezeket a fenntartói személyeket, akkor tegyék meg. Én működőképesnek látom ezt a testületet. Azért nem gondolom, hogy az MSZP-nek azok a félelmei jogosak lennének, hogy ez majd nem lesz működőképes. Nem olyan nagy testületről van szó, amely mondjuk, nem tudna tanácskozni vagy döntéseket hozni, azt hiszem, jelenleg ennek csak három miniszter a tagja.

A NEFMI bevonását azért is tartanám fontosnak, mert önök is említik a törvényjavaslatban, hogy ez az intézmény attól, hogy egy ilyen nagy, integrált intézmény lesz, még más intézményekkel is fenntarthat, illetve indíthat közös programokat, közös képzéseket. Elsősorban ezt Pósán képviselő úr is említette, a közigazgatási területre vonatkozhat nyilvánvalóan elsősorban. Ez megtörténhet olyan intézményekkel, sőt nagy részben olyan intézményekkel fog történni, ha erre sor kerül, amelyeknek a fenntartói jogait pedig az oktatásért felelős miniszter gyakorolja, tehát ezért is lenne fontos a NEFMI miniszterének is megjelennie a fenntartók között.

Összességében ezek azok a kérdések, amelyekre vagy az államtitkár úrtól, vagy a miniszter úrtól szeretnénk választ kapni, illetve további információkat, hogy felelős döntést tudjunk hozni a szavazások során.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Soron kívül megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt még valaki felveti ezeket a kérdéseket, szeretnék gyorsan választ adni rá, először is a NEFMI szerepére. Mint az oktatási bizottságban is elhangzott, ennek a törvényjavaslatnak az előkészítésébe nemcsak a három érintett tárca, a HM, a BM és a KIM vett részt, hanem a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium azért, hiszen hosszú távon az állami vagyonnal való gazdálkodás tekintetében az egyetemi vagyonnal való gazdálkodás is ennek a tárcának a hatáskörébe tartozik. Maga az oktatási államtitkárságot is magában foglaló NEFMI pedig nyilvánvalóan azért, mert egy oktatási intézményről van szó. Tehát mint azt a bizottsági ülésen is elmondtuk, részt vett ebben a folyamatban az oktatási tárca, csak valóban az előterjesztés fő irányvonala nem egy oktatási típusú, hanem egy közszolgálati, kormány-tisztviselői, köztisztviselői szolgálati életpályamodellt megalapozó. Ugyanígy az NFM részvétele a biztosíték arra, hogy ugyanúgy, ahogy minden más állami ingatlannal takarékosan és a legoptimálisabban gazdálkodik a kormányzat, így ezek az ingatlanok is ilyen gazdálkodás alá esnek... - sem Adyliget, sem a Hungária körút, sem pedig a Ménesi út, Mányoki út, az utóbbi azért sem, mert a miniszter úr említette az uszodáját, én ott tanultam meg úszni, képzelje el, tehát különösen közel áll az én szívemhez, úgyhogy ezek nyilvánvalóan biztonságban vannak.

De azt is látni kell, hogy mondjuk, a Gellérthegy oldalán nem lehetne véghezvinni egy akkora ingatlanfejlesztést, amely alkalmas lenne a laktanyai körülmények kialakításához is például. Ezért kell olyan helyet találni, amely a helyi önkormányzat támogatását is élvezi, és az egyetem első központjának jó lehet. Sajnos, nem vagyunk olyan anyagi bőségben, hogy bármikor egy új teljes campust ki tudjunk építeni egyik évről a másikra. Tehát alapvetően maradnak a képzések a mostani helyükön, csak a képzési kínálat, a közös tárgyak szervezése fog másként megvalósulni, és az átszervezés költségét is, azt a 350 millió forintot részben EU-s forrásból teremtjük elő, mert erre csak így tudunk fedezetet biztosítani. Tehát mind az ingatlanok, mind pedig az oktatás színvonala biztonságban van. Az előkészítésben ezek a tárcák részt vettek, úgyhogy bízom benne, hogy ez senki számára nem lehet akadály.

Hogy pedig miért most van az időpont, amikor ezzel foglalkozunk, ez elhangzott itt valóban korábban is, hogy nem előzmény nélküli ez a javaslat, hiszen 2001-ben, 2004-ben is előkerült már ennek a javaslata, hogy közszolgálati egyetem létrejöjjön. Hát most tíz évvel az első javaslattétel után valósult meg ez az elképzelés, és lett közszolgálati egyetem. Röviden ennyit válaszoltam volna az eddig elhangzottakra.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A következő előre bejelentett felszólaló Szilágyi Péter képviselő úr, LMP.

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az államtitkár úr már elébe ment az én kérdéseimnek, mert valóban én is szerettem volna felvetni azt a kérdést, hogy a NEFMI-nek mi a szerepe ebben az egész történetben. Szerintem az jelzésértékű, hogy itt valamennyi ellenzéki párt oldaláról felmerült az a kérdés, hogy bár jelen volt a NEFMI helyettes államtitkára az oktatási bizottság ülésén, miért nem szólalt fel azon a bizottsági ülésen. Úgy gondolom, hogy itt nagyon komoly oktatáspolitikai kérdésekről is van szó. Mindannyiunk megnyugtatását szolgálta volna, ha a NEFMI részéről is hallunk véleményt.

A másik, hogy a költségvetési vonzatáról is beszélt most az államtitkár úr. Nagyon érdekesnek tartom, hogy most európai uniós forrásokra apellálva kívánnak egy olyan fontos integrációba belemenni. Mindezt azért is nagyon furcsának tartom, mert a legutóbb bejelentett Orbán-csomag keretében tízmilliárdokat vonnak ki a felsőoktatásból. Úgy érzem, nagyon-nagyon rossz üzenet, hogy a Magyar Köztársaság költségvetése nem kívánja a felsőoktatás szerepét megerősíteni, a felsőoktatást megerősíteni, ellenben európai uniós forrásokból kívánják biztosítani azt, ami, úgy vélem, hogy a Magyar Köztársaság feladata lenne.

De most hadd térjek rá arra, amire az államtitkár úr még nem válaszolt. Nagyon furcsának tartjuk azt, hogy a törvényben egyetlenegy szó sem esik arról, hogy hogyan fog működni ez az intézmény. Ez a törvény kizárólag a létrehozást szabályozza. Úgy vélem, hogy jó lenne, ha látnánk valamilyen előterjesztést, legalább valamilyen elképzelést, hogy ez a keret mivel fog megtelni. Úgy gondolom, hogy ez a "majd menet közben kialakul" mentalitás eléggé felelőtlenség egy ekkora átalakítás előtt.

Az olvasat alapján létrejön, illetve létrejöhetne egy állami közigazgatási elitképző egyetem. Ahogy már a miniszter úr is említette, ennek vannak nyugati mintái, előképei, gondoljunk itt a francia École Nationale d'Administration, illetve részben az École Polytechnique intézményekre. A magyar közigazgatás-tudománynak is vannak nemes hagyományai, és ezekből meríthetünk. De felmerül a kérdés, hogy van-e arra esély, hogy ez így legyen, hogy létrejön-e az óhajtott magas színvonalú képzést nyújtó intézmény. Katonatisztek, rendőrtisztek és az államigazgatási elit egy fedél alatt, úgy vélem, hogy ez egy különös trió. Egy alapvető koncepcionális kérdés, és ez az egész elképzelés leggyengébb pontja, mégis hogyan lenne átjárható a rendvédelmi, a katonatiszti és az államigazgatási pálya. Ezt elképzelte valaki?

Ahogy a miniszter úr szintén említette már, az egész összevont egyetemi kiindulási koncepció egy 1806-os törvény volt. Úgy véljük, akkoriban még valóban be lehetett ültetni a több évtized után leszerelt katonákat postamesternek, hivatalnoknak s a többi, de azért azóta - lássuk be - egy kicsit bonyolultabb lett a világ.

(23.10)

Gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy egy 25 év szolgálat után leszerelt rendőr-, egy katona- vagy egy hírszerző tisztet be lehessen ültetni az államigazgatásba. Ugyanis pontosan 25 év lemaradásban lesz a jogrendszerhez, az adószabályokhoz, a technikai háttérhez képest. Hogyan fogja ezt pótolni? Ha valóban az átjárhatóság, azaz az egyes közszolgálati életpályák közötti mobilitás lenne a cél, azt támogatni tudjuk. Egyetértünk ugyanis azzal, hogy ne legyenek 50 éves, munka nélküli, nyugdíjas katonatisztjeink, hanem ehelyett a katonai karrierjük végén az államigazgatásban elhelyezkedni tudó és az ehhez szükséges kompetenciával rendelkező közszolgák legyenek Magyarországon. De ennek a célnak a jövőre induló képzések csak több évtized múlva fognak tudni megfelelni, miközben az Orbán-csomag részeként épp most jelentették be a korkedvezményes nyugdíjazás megszüntetését.

Úgy véljük, hogy abban a közösségben, amelynek lassan egy évtizede már tagjai vagyunk, az EU-ban az ellenőrzött tényeken, bizonyítékokon alapuló döntéshozatal a norma. Magyarországon ez sosem honosodott meg igazán, ráadásul a fülkeforradalom elsodorta a hatásvizsgálatokat, a társadalmi egyeztetést. Hogyan tudna a Fidesz-kormány egy korszerű és szakszerű adatokon, kutatási eredményeken, hatástanulmányokon, nemzetközi joggyakorlatokon alapuló, minőségi közigazgatási gyakorlatot megteremteni, amely fittyet hány a minőségi döntéshozatalt biztosító eljárásokra, a szakmailag is kellőképpen alátámasztott döntésekre? Ráadásul a közszolgák indokolás nélküli elbocsátásnak törvénybe iktatásával a kormány a lehető legnegatívabb üzenetet küldte. Ki akar így egyáltalán közszolga lenni?

Érvként hozható fel, hogy a kormány által előterjesztett javaslat voltaképpen nem más, mint egy egyetemi integráció, amelynek célja a Corvinus Egyetembe eddig kevéssé integrálódott Közigazgatási Kar, az egykori Államigazgatási Főiskola helyzetének megoldása az integrációban érintett intézmények képzési struktúrájának új alapokra helyezésével. Ugyanakkor az integráció e javaslatban megfogalmazott lépéseivel egy további szempontból sem tudunk egyetérteni. A jogbiztonság elvével ütközik az, hogy a javaslat indokolása szerint, idézem: "Ez a javaslat lex specialisként tér el a felsőoktatási törvénytől, így a felsőoktatási törvény rendelkezései a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létesítése és működése tekintetében szubszidiárisnak tekintendők." A javaslat kidolgozói mindezzel zárójelbe teszik a felsőoktatási törvényt az NKE vonatkozásában, vagyis lényegében nem alkalmazzák.

A létrehozandó közszolgálati egyetem egy olyan kivétel lesz, amely gyengíti a szabályt. Úgy véljük, helytelen példát állít a felsőoktatási integráció folyamata elé a Fidesz azzal, hogy a közigazgatási elitképzés mintaegyetemének kikiáltott NKE helyzetét kormányrendeletekkel alakítgatja. Az érintett intézmények közötti döntéshozatal szempontjából számos eljárási szempontú kérdés is felmerült. Az integráció átmeneti folyamatát koordináló előkészítő testületre vonatkozó szabályokban nem látjuk tükröződni sem az átláthatóság és egyenlő részvétel garanciáit, sem az egyesülésben érintett karok megfelelő képviseletét. Komoly veszélyét látjuk annak, hogy a javaslat 10. §-ának (5) bekezdésében leírt eljárásban a jogelődök delegáltjaiból és a jogelődök rektoraiból, illetve dékánjából álló, az ideiglenes szenátus megalakulásáig működő, 12 tagú előkészítő testület az érintettek előtt átláthatatlan döntéseket hozhat.

Mindez komoly veszély akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az átszervezés során számos, az integrációban érintett intézmények vagyonát, különösen ingatlanvagyonát érintő ügyben visszás döntések születhetnek. Rendkívüli eréllyel fogunk felszólalni az ellen, ha azt tapasztaljuk, hogy a kormány által költséghatékonynak nevezett folyamat során korrupciós ügyek jutnak el frakciónkhoz. Az intézmények egyesülését kísérő átszervezési folyamatok során az átláthatóság és a korrupció elleni küzdelem elszánt képviselőiként figyelemmel fogjuk kísérni, és napirenden tartjuk a felmerülő problémákat. (Dr. Hende Csaba: Nagyon helyes.)

Tisztelt Ház! Hónapok óta zajlik a felsőoktatási törvény egyeztetése. Egy új intézmény, amely kivonja magát mind a hatályos, mind a jövendő felsőoktatási törvény hatálya alól, csak a zűrzavart, a magyar felsőoktatás széttagoltságát növelné.

Egyébként is, most jelentették be az Orbán-féle megszorító csomag keretében a felsőoktatásból való pénzkivonást, a több tíz milliárdos forrásszűkítést. Akkor most nem is tudom, hogy miről beszélünk.

Végül a kormány a Ludovikát nézte ki az új intézmény székhelyének, a központnak, ami, úgy véljük, rossz üzenet, hiszen ez egy katonai akadémia volt. Ráadásul a Természettudományi Múzeum bővítését is lehetetlenné teszi. Ha nem is költöztetik ki a mamutot és a kardfogú tigrist, a múzeum hosszú évek óta dédelgetett terveit keresztülhúzza ezzel a kormány, a gyerekek és iskolás csoportok legnagyobb bánatára.

Összefoglalva tehát, a Lehet Más a Politika szerint a kormány alapötlete magában hordozza azt a lehetőséget, hogy egy korszerűtlen, elavult felfogást tükröző, a színvonalas államigazgatás által támasztott elvárásoknak megfelelni képtelen intézmény jöhet létre. Emellett nem gondoljuk azt, hogy a mégoly színvonalas, integrált közszolgálati képzést nyújtó intézmény önmagában kellő biztosítékot tudna nyújtani a minőségi közszolgálatra. Ennek garanciáit mi a közigazgatás anyagi, politikai függetlenségében, kiszámítható, nem a politika kegyétől függő közszolgálati életpálya biztosításában, a közszolgálat teljesítményének rendszeres, szakmai szempontú értékelésében, valamint a tisztességes és autonóm munkavégzés financiális bázisának megteremtésében látjuk.

Köszönöm a szót. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Soron kívül megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Bár úgy lenne, hogy csak arról kéne összegyűljünk itt a parlamentben beszélgetni, hogy mire van most plusz 30 milliárdunk, és azt hogyan osszuk szét, hogyan lehet mindenkit tényleg, akár ápolóról legyen szó, akár kormánytisztviselőről, akár katonatisztről, megfizetni úgy, mint ami valóban tisztességes bérként járna, és mondjuk, a Lajta túlpartján meg is kapják. De sajnos nem ebben a helyzetben vagyunk.

Ugyanakkor engedje meg nekem, hogy, lehántva a felszólalásáról az általános politikai szlogeneket, amelyeket mi itt tűrünk, mert kormánypártként ezért vagyunk, egy-két tartalmi dologra hadd válaszoljak önnek. Ez a törvény kifejezetten egy átmenetet szabályozó törvény, és úgy gondolom, ha már egy átmenetről ennyire világos szabályok születnek, akkor az már növeli a jogbiztonságot; tehát éppen hogy növeli, és nem csökkenti. A felsőoktatási törvény természetesen továbbra is vonatkozik ennek az intézménynek is a működésére, a bizonyítvány kiállításától a felvételi rendszerig, csak hát, ahol mondjuk, egy katonai laktanya körülményei között képzik a fiatalokat, az nyilván más, mint mondjuk, egy jogi egyetem, egy egészségügyi főiskola vagy egy művészeti képzés. Azoknak is megvannak a maguk specialitásai, ennek is megvannak, de ettől függetlenül az általános felsőoktatási törvénybeli szabályok természetesen erre a képzésre is vonatkoznak.

Azt is szeretném visszautasítani, hogy a társadalmi egyeztetést hiányolták. Hiszen elmondtuk, és ha jól emlékszem, az anyagban is szerepel, hogy mind a három egyetem vezetése, mind az ottani hallgatói képviseletek be lettek vonva ebbe a folyamatba, ők is ennek részeseivé váltak. És nyilván az egyeztetést segíti elő az az előkészítő szakasz, ami most fog zajlani a következő 10-11 hónapban, ami mind-mind nem a gyors bevezetést, hanem a mindenki érdekeire figyelemmel levő, ugyanakkor a célt és hatékonyságot szem elől nem tévesztő működést kívánja meg.

Amit pedig még egy érvként elmondanék, hátha meg tudom önt ezzel győzni, hogy ön azt mondta, nem teljesen egyértelmű az ön számára, hogyan fog majd egyik hivatásrendből a másik hivatásrendbe valaki váltani, hadd mondjak egy másik példát, ami ennek az egyetemnek középtávon már az előnye lehet. Az előző évben nagyon sokszor találkoztunk katasztrófahelyzetekkel Magyarországon, vörösiszap, vízkár, belvíz vagy árvíz. Ezeknél nyilván nem külön lépett föl a katasztrófavédelem, külön a rendőrség, külön a honvédség, külön az ottani közigazgatást végző köztisztviselők, kormánytisztviselők, hanem itt rengeteg szerv együttes munkájára volt szükség. Azért is fontos egy ilyen közös alapképzés mindnyájuk számára, és itt nem a BA, MA alapképzésre gondolok, hanem olyan alapszintű igazgatási tárgyaknak az együttes ismeretére már az egyetemi évek során, mert egy ilyesfajta, nagyon gyors reakciót igénylő, rutint igénylő és megalapozott szakmai tudást igénylő helyzetben, amikor gyorsan kell döntéseket hozni, ez segítségére lehet azoknak a szerveknek, amelyeknek ott együtt kell működni, hiszen megvannak az alapvető csatornák.

Önök is bizonyára olvastak olyan cikkeket, írásokat, amelyek mindig a közigazgatási együttműködés koordinációja esetében azokat a betegségeket, hibákat sorolják föl, amelyek lassítják a védekezést, lassítják a kárelhárítást ezekben a helyzetekben. Ha megvalósul mindenki számára egy ilyen alapképzettség, akkor már ilyen katasztrófahelyzetben is sokkal rugalmasabb lehet a működés. Ez is az egyik olyan löket volt, ami meggyőzött minket arról, hogy ezt az egyetemet létre kell hozni, ami az egyik kar számára presztízsemelkedést is jelent, hiszen egyetemi képzéssé válik az ottani képzés, és nem főiskolai névre hallgat, hanem egyetem névre.

(23.20)

Tehát ez is segített minket abban, hogy igenis ezt létre kell hozni. Ön is mondott külföldi példát, máshol is találhatunk erre példát, de a katasztrófahelyzetek is jó indokot szolgáltatnak arra, hogy miért fontos itt egy koordinált képzést létrehozni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Pósán László képviselő úrnak.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csatlakozva államtitkár úr felvetéséhez, csak szeretném jelezni, hogy a honvédelmi vagy rendvédelmi képzést folytató intézményekben eddig is azt kell mondani, hogy az eddigi felsőoktatási törvény mindenféle előírásait kellően megszűrve lehetett csak alkalmazni, mert ott, ahol mondjuk, fegyverhasználat van, vagy ott, ahol parancsolási viszonyokat kell mégiscsak a kezdetektől érvényesíteni, világos, hogy nem ugyanúgy fog történni, mint mondjuk, a bölcsészképzésnél, ahol meg már a katalógust sem lehet megtartani, mert olyan hallgatói jogok vannak. Tehát világos, hogy ez így nem megy. Úgyhogy azt gondolom, ebből a szempontból ez egyáltalán nem felróható negatívumként, hogy szubszidiáris, kiegészítő tartalmú a felsőoktatási törvény számos paragrafusa, mert hiszen ez egy speciális intézmény, azért valljuk be őszintén, hát persze hogy az. Ha minden szempontból azt érvényesítenénk, akkor nem lehetne ez a speciális intézmény jellege.

A másik meg csak egy általános észrevétel. A felsőoktatásnál, mint ahogy számos egyéb területen, amikor most zárolásról beszélünk, tisztelt képviselő úr, az azt jelenti, hogy a pénz elköltésének az ütemezése változott meg, nem pedig azt, hogy el is vették a pénzt.

Köszönöm szépen. (Dr. Hende Csaba tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő előre bejelentett felszólaló Iváncsik Imre képviselő úr, MSZP.

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Én a fölszólalásomat azzal kezdem, hogy furcsállom azt a sietséget, ahogyan a Házon viharos gyorsasággal végigsöpör ez a téma, hiszen ma van az általános vitája a törvényjavaslatnak, és holnap már meglepő gyorsasággal a részletes vitát is megtartjuk.

Miközben szembesülök ezzel a ténnyel, egyfolytában azon jár az eszem, hogy vajon önök alaposan végiggondolták-e minden vonatkozásban ezt az előterjesztést, készítettek-e kellő mélységű hatástanulmányokat azzal kapcsolatban, hogy egészen pontosan a gyakorlatban hogyan lesz megvalósítható mindez a törekvés, amit megfogalmaztak, vagy most meghozzák a döntést, és aztán majd lesz, ami lesz, valahogyan majd alakul a gyakorlat.

Nagyon fontos kérdés a számomra, hogy az önök által elmondott és egyelőre csak remélt előnyök mellett felmérték-e a várható hátrányokat, szembesültek-e eközben azzal, hogy okozhat-e a törvény végrehajtása jóvátehetetlen károkat a jelenlegi rendszerben.

Az önálló nemzeti tisztképzés, ezt többen is szóba hozták itt a vitában, több mint 200 éves. Emlékszem jól, hogy a 200. évfordulóján szép ünnepséget tartottak. Most azonban úgy gondolom, hogy hamarosan nem ünnepelni, hanem gyászolni lesz okunk: a kormánytöbbség feladni készül a hadtudományok erős bástyáját, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet.

Rétvári Bence államtitkár úr a beajánlójában hangsúlyozta, nagyon helyesen, milyen fontos a képzés minősége. Én attól félek, hogy ez a tervezett integráció a honvédtiszt-képzés tekintetében nem feltétlenül fog együtt járni a képzés minőségének a javulásával. Meggyőződésem és tapasztalataim szerint oly sok a specialitás ezen a területen, amely egy önálló intézmény keretében sokkal jobban érvényesíthető (Dr. Hende Csaba: Mitől?), és a meggyőződésem az, hogy a jövendőbeli tiszteket arra a hivatásra kell jól felkészíteni, ami a dolguk lesz az életpályájuk döntő többségében. És egy zárójeles kérdés, fölvetés: vajon fölkészíthetők-e jól arra, amit majd az életpályájuk egy későbbi szakaszában fognak esetleg ellátni, ha biztosítható ez a most elképzelt életpályamodell egyáltalán a gyakorlatban?

Nem véletlen az, hogy a szövetségesek gyakorlatában is önálló intézmények működnek, még az oly sok mindent megváltoztató és bátran kísérletező britek is meghagyták a tisztképzésük szervezeti önállóságát.

Az is fölvetődik bennem, hogy vajon a szövetségen belül a tisztképzést végző intézmények vezetőivel hogyan lesz majd pariban, hogyan fog majd abban a grémiumban elhelyezkedni és egyenlő félként együttműködni a majdan létrejövő egyetem dékánja.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem egy akkreditált egyetem, a tervek szerint egyetemből kar lesz, egy főiskolából szintén egyetemi kar lesz. Fölvetődik bennem a kérdés, hogy vajon hogyan fogják egységesen érvényesíteni az egyetemekre vonatkozó követelményeket.

Önök oly sokat beszélnek a hagyományok megbecsüléséről. Ez tiszteletreméltó. Most azonban a nemzeti tisztképzés nemes hagyományait megtestesítő intézmény önállóságát készülnek megszüntetni. Én úgy érzem, hogy ezzel a lépéssel egy nagyon fontos, pótolhatatlan intézmény vész el. Éppen ezért az egyik módosító javaslatunknak az a lényege, hogy ebben az integrációban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem ne vegyen részt, ne szerepeljen, őrizzük meg az önállóságát. Az erről szóló érveinket majd a holnapi részletes vitában elmondják képviselőtársaim.

Szóba került ez a most tervezett életpályamodell. Én úgy gondolom, hogy a honvédtiszteknek a képzés során kevesebb jogi és közigazgatási és több műszaki, speciális katonai és vezetői ismeretet kell nyújtani, hiszen arra lesz szükségük. Egy eklektikus képzés helyett jobb módszernek tartom, hogy amikor elérkezik az ideje, akkor átképzésben részesüljenek (Dr. Hende Csaba: Ez fog történni.) azok a tisztek, akiknek arra szükségük lesz.

A honvédelmi miniszter úr az imént a soron kívüli fölszólalásában büszkén mondta, hogy ők kezdeményezték ezt az integrációt. Én tisztelem az ő álláspontját, azonban tévedésnek, sok vonatkozásban illuzórikusnak tartom azoknak az előnyöknek a bekövetkeztét, amelyet várnak ettől, ennek a megvalósításától, és félek tőle, hogy azok a célok, amelyeket megfogalmaznak, a gyakorlatban nem teljesülhetnek. Éppen ezért ellenzem, határozottan ellenzem a törvényjavaslatot, és a módosító javaslatunk mellett fogunk a következőkben majd síkra szállni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre szót kért Hiller István képviselő úr.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Éjfél felé közeledve, nem húzva az időt, azt kell mondjam, hogy volt olyan probléma, volt olyan kérdés, amire a miniszter úr és az államtitkár úr számomra megnyugtató, legalábbis nem újabb problémákat felvető választ adott; ez tiszteletreméltó. (Dr. Rétvári Bence: Ez is jó!) Ön fiatal ember, az optimizmus az öné, államtitkár még, ússzon sokat ott a Ménesi út fölött, és akkor még határozottabban tudja képviselni a véleményét.

Ami a lényeg, tisztelettel kérem önöket, nem kihasználva a két percet, válaszoljanak nekem arra a kérdésemre, ami rövid, és egy új intézmény létrehozásakor tisztességes dolog a jogelőd intézmények számára is ezt kimondani. Azt szeretném kérdezni, tudják-e önök garantálni, hogy az új intézmény első tanévében az új intézmény költségvetése reálértékében nem kevesebb, mint a három intézmény költségvetésének összege együtt. Azt akarom tudni, hogy tudják-e garantálni az új intézmény költségvetését reálértékben legalább az első évben, ami annyi reálértékében, mint a három intézmény költségvetése most külön. Tisztelettel kérem, hogy tiszteljenek még meg a válasszal.

Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron kívül megadom a szót Hende Csaba miniszter úrnak.

(23.30)

DR. HENDE CSABA honvédelmi miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Mivel volt olyan kedves és megszólított, nem szeretnék udvariatlan lenni, és nem kezdem el boncolgatni, hogy most, 2011. március elején ön tőlünk, akik itt ülünk, államtitkár úrtól és tőlem garanciát kér a 2012-es állami költségvetés tartalmára nézve. Ugye, ön ezt a kérdést nem gondolta komolyan? Tisztelt képviselőtársam, ön is tudja, hogy a költségvetés tervezési folyamata még el sem kezdődött, arról először a kormány dönt és nem mi ketten az államtitkár úrral, majd pedig az Országgyűlés fogja megvitatni mindezt.

Egyébként pedig nem gondolnám, hogy valamiféle számtanpélda ez, hogy összeadjuk a három korábbi intézmény költségvetését, és ha nincs ugyanannyi a közös intézménynek, akkor valami nagyon nagy baj van. Nem annyinak kell lennie a költségvetésnek, mint a három intézménynek volt külön, hanem elégségesnek kell lenni. Egy közös intézménynek nyilván kevesebb a költsége, mint három külön intézménynek. Ha ön számon kéri tőlünk, hogy ugyanannyi legyen, az egyrészt szakszerűtlen, mert erre most senki nem tud önnek garanciát adni, másrészt okszerűtlen is, mert miért pont annyi lenne. Lehet, hogy többnek kell lennie, mert egy induló intézménynek lehet nagyobb költsége, mint amennyibe korábban a három beállt intézmény működése az utolsó évben került.

Ez megválaszolhatatlan kérdés, tisztelt képviselő úr, de azért köszönöm, hogy feltette.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron kívül megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint ahogy elmondtuk, nem az a célunk ezzel az előterjesztéssel, hogy spóroljunk, nem az a célunk, hogy csökkentsük az egyetemek számát, hanem az, hogy a közszolgálat, a köztisztviselők számára egy újfajta életpályát - aminek nagyon sok része van, van olyan törvény, amelyik már volt itt a parlament előtt, van olyan, amelyik később jön, lesz olyan, amelyik június 1-jén lép hatályba, lesz olyan, amelyik majd január 1-jén - biztosítsunk. Ez egyáltalán nem a spórolásról szól, hanem a hatékonyabb közigazgatásról, közszolgáltatásról.

Hogy mi lesz majd abban a költségvetési javaslatban? Annak az lesz a különlegessége, hogy ez lesz az első olyan költségvetés, amelyet a Költségvetési Tanács vétójoggal akár vissza is küldhet a parlamentnek, ha ilyesfajta területen szabálytalanságokat tapasztal, vagy olyan formákat, amiket nem tart elfogadhatónak a költségvetés tervezése során. De szeretném hangsúlyozni, az első évre plusz 350 millió forint van. Nem azért vonjuk össze a három egyetemet, hogy még facsarjunk rajta egyet.

Iváncsik képviselő úr két felvetésére reagálnék. Úgy érzem, hogy nem fog ez semmiképpen helyrehozhatatlan kárt létrehozni a magyar felsőoktatásban, sőt bízom benne, hogy pont azért, mert lesz olyan főiskolai képzés, amely egyetemivé válik, lesz olyan képzés, amelyik az eddigi három különálló intézménynél valamelyest koordináltabb vagy egységesebb lesz, ezért magasabb színvonalú lehet. Ami inkább sok tekintetben kárt okozott a magyar felsőoktatásnak, az pont a PPP-programok, amelyek elharapóztak, és kezelhetetlen anyagi helyzetbe hoztak sok-sok egyetemet és főiskolát Magyarországon.

Ön azt mondta, hogy ezek nagyon speciális, különböző dolgok. Ebben igaza van, de például az agysebészet is egy nagyon speciális dolog, mégse hozunk rá létre egy külön egyetemet. És a teológia meg a geológia is ég és föld, mégis megférnek egy egyetemen belül. Itt is vannak különböző képzési formák, de van egy alapigazgatási részük, ami mindenkire igaz, aki valamilyen szolgálati viszonyban van a közszférán belül, és bízom benne - azt a szót még ki se mondtuk, hogy szinergia, pedig ideillik meg EU-konform -, hogy szinergiát jelent ezeknek a képzéseknek, hogy alapszinten azzal foglalkozhatnak és át-áthallgathatnak egyikről a másikra. Vagy ahogy miniszter úr is nagyon érzékletesen kifejtette, ez nem a pályaelhagyást vagy a korai nyugdíjba vonulást fogja ösztönözni, hanem a pályamódosítást és más téren való előrejutást.

Bízom benne, valamelyest sikerül önöket meggyőzni arról, hogy lehetnek ennek pozitív hatásai. És higgyék el, hogy azokra a veszélyekre, amelyeket önök is felvetettek, mi is igyekszünk minél több garanciát beépíteni a későbbi jogalkotás során a törvényekbe. Ez a törvény pedig az átalakulásról szól, és annak a garanciáit úgy szögezi le, amire kevés eddigi példa volt a magyar egyetemi átalakulások történetében.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A következő felszólaló Szávay István képviselő úr, Jobbik.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is tisztelettel köszöntöm az itt megjelenteket az intézmények részéről, úgy is, mint a Corvinus közigazgatás-tudományi karának a hallgatója.

Egy aprónak tűnő dologhoz szeretnék hozzászólni. Én korábban több éven át hallgatói önkormányzati elnök voltam az ELTE-n és sok évig vettem részt kari tanács, illetve szenátus munkájában. Van egy dolog, amit hiányolok ebből az előkészítő testületből, ez pedig a nem oktató kutató dolgozók képviselete. A most érvényben lévő felsőoktatási törvény is rendelkezik erről, és legjobb tudomásom szerint mindhárom érintett intézmény kari tanácsában, illetve szenátusában képviseltetve vannak a nem oktató kutató dolgozók, akik nyilván az intézmény alkalmazottjainak egy jelentős hányadát adják. Úgy gondolom, hogy egy ilyenfajta átalakítás, a három intézmény összevonása az ott dolgozó nem oktatók szempontjából sem mellékes. Jónak és helyesnek tartanánk, ha az előkészítő tanácsban az ő érdekeiket is képviselni tudná valaki.

Ez most merült fel bennünk nem olyan régen, s Duró Dóra és Farkas Gergely képviselőtársammal készítettünk is egy módosító javaslatot ezzel kapcsolatban. Nagyon jó és helyes, hogy ennek a testületnek 25 százalékát hallgatók adják, ezt csak üdvözölni tudjuk. Nem is babrálnánk a számokkal, annál is inkább, mert tudjuk, hogy minden ilyen módosító javaslatnak meglehetősen csekély az esélye, hogy a kormánypárt megértő szándékaival találkozik. Ettől függetlenül úgy gondoljuk, hogy helyes lenne ezen ilyen formában változtatni. Egyébként árulkodó a megfogalmazás, hiszen nem oktató tagokról beszél, hanem a kari tanács, illetve a két intézmény szenátusa nem hallgató tagjai két oktatót választanak.

Annak a megfontolását kérjük önöktől - nyilván nem tudtuk kikérni az érintettek véleményét, de ilyennel a kormánypártok se szoktak bíbelődni a különböző javaslataik meghozatalakor -, állapodjon meg a három intézmény, hogy a nem hallgató tagok által választott összesen hat fő közül legyen egyvalaki, aki a három intézményben munkát vállaló nem oktató kutató dolgozók érdekeit is megjeleníti az előkészítő tanácsban. Ennek a megfontolását kérjük önöktől.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem az előterjesztőt, hogy kíván-e még válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Rétvári Bence: Igen.) Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Megnyugtatok mindenkit, hogy nem akarok a holnapba átbeszélni a zárszó kapcsán. Annyit mondanék csak, hogy köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólását és a jobbító vagy aggódó felszólalását. Csak azt szeretném még egyszer aláhúzni, hogy ez az előterjesztés, bár egy felsőoktatási intézményről szól, de alapvető célja nem egy oktatási átalakítás, hanem egy közszolgálati, köztisztviselői életpályamodell felvázolása, ami sokkal inkább kiszámíthatóbb és életre szóló pályát jelent azoknak, akik hivatásszerűen szeretnének hazaszeretetből, igazgatási ismeretek iránti fogékonyságból az állam, a köz szolgálatába állni különböző területeken. Ennek teremtettünk intézményi feltételeket már az előző hónapok során, akár a kormányhivatalok létrehozatalával, amelyek ennek a területi szintű csomósodási pontjai. Létrehoztuk a kormány-tisztviselői státust, amelynek alkotmányos alapokat is teremtettünk.

Ezen a téren fogunk továbbmenni az Alkotmánybíróság intelmei nyomán. És még sok tekintetben szeretnénk a kismamák részmunkaidős közszolgálati foglalkoztatásán keresztül - hiszen a közszférákban dolgozók több mint 60 százaléka hölgy; a honvédségre ez talán nem igaz, de sok más területre igen - ilyen lehetőségeket teremteni belső értékelési rendszerrel, egy egyszerűbb visszajelzéssel a vezetők részéről a munkavállalóik számára, és sok minden más olyan egyéb intézkedéssel szeretnénk egy jobb minőségű közszolgáltatást megteremteni, ami az állampolgárok számára bebizonyítja, hogy megéri az adóforintjaikat a közösre áldozni, mert egy olyan minőségi közszolgáltatást kapnak vissza, ahol az ott dolgozók szakértők, hivatásszerűen, hosszú távon szeretnének ezzel foglalkozni, olyan emberi képességekkel rendelkeznek, amelyek az együttműködésre és a közösség szolgálatára sokkal inkább predesztinálják őket, és így bízunk benne, hogy egy jobb minőségű állami szolgáltatással találkoznak mindenhol.

(23.40)

Ennek egy nagyon fontos része a közszolgálati egyetem, amelyik jól mutatja, hogy az egyes tárcák nem a tárcasovinizmus elve alapján, nem a "minden tárcának legyen egy önálló egyeteme" megközelítéssel közelítenek ehhez a kérdéskörhöz, hanem azt szeretnék nézni, hogy az országnak mi a jó, a köztisztviselőknek mi a jó, az állampolgároknak mi a jó. Ezért integrálják ezeket a képzéseiket, mert látják, hogy hosszú távon, sőt középtávon is ebből Magyarországnak előnye származhat.

Köszönöm szépen a vitában való részvételt, és holnap délután találkozunk a részletes vitában. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára holnap kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/2491. sorszámon megismerhették.

Megadom a szót az államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. Szatmáry Kristóf államtitkár úré a szó.