Felszólalás adatai

Ugyanakkor - zárójelben hozzáteszem, mert itt kiabál Gaudi képviselőtársam, hogy nincs itt a kormány - nem kormány-előterjesztésről beszélünk (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: De illik itt lennie! - dr. Répássy Róbert visszatér az ülésterembe.), illik itt lenni, ez így van, sőt illenék a Fidesz-KDNP-frakciónak is itt lennie akkor is, hogyha nem éppen a rezsiblöffről fogadnak el politikai nyilatkozatot, mert akkor teljes számban jelen voltak az Országgyűlésben. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: De tényleg, atomtámadás van?) Tehát visszatérve a tárgyhoz (Dr. Répássy Róbert: És hol az LMP?) azt gondolom... (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Térjen a tárgyra!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Azt gondolom, hogy ha (Dr. Bárándy Gergely: Biztos ugyanott van az LMP, ahol a Fidesz.) az Országos Bírósági Hivatal elnökének a beszámolójáról vitázik a parlament, akkor célszerű az egészet abból a szemszögből vizsgálni, hogy egyébként a jogkereső magyar állampolgárok szempontjából az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférésnek a joga miként tud érvényesülni.

Nem szeretném még egyszer elmondani azt, amit az egész modellváltással kapcsolatban elmondtunk. Súlyos kritikánk volt 2011-ben azzal kapcsolatban, amit a Fidesz-KDNP letett az asztalra az új igazságszolgáltatási szerkezettel kapcsolatban. Működésképtelen álláspontunk szerint ez a szerkezet, és ez nyilvánvalóan eleve ezt az egész vitát is szoros keretek közé szorítja.

Amit viszont elöljáróban szeretnék kérni, már csak itt az elmúlt egy óra eseményei miatt is mind elnök asszonytól, mind elnök úrtól, hogy sajnálatos módon itt jó néhány párt, illetve politikus úgy gondolja, hogy úgy lehet könnyen politikai tőkét kovácsolni, hogyha beleszállnak abba a meglehetősen demagóg, populista hullámba, ahol a bíróságokra terhelnek át politikai felelősséget, konkrét bírákat, illetve bírósági döntéseket bírálnak. Erre volt példa az egyik ellenzéki frakció részéről hétfőn, most egy másik ellenzéki frakció részéről az imént. Én úgy látom, hogy mind elnök asszonynak, mind elnök úrnak lenne feladata abban, hogy egyértelművé tegyék a nyilvánosság előtt, hogy sem a kormány, sem pedig az Országgyűlés tagjainak nem áll módjukban, hogy az ítélkezési tevékenységet, konkrét bírói döntéseket bíráljanak, minősítsék egyes bírák munkáját.

Elfogadhatatlan az, hogy a Magyar Országgyűlés munkája során konkrét bírák működését bírálja parlamenti képviselő. Ez elfogadhatatlan! (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Erről szól a parlament.) Ez elfogadhatatlan, Gaudi képviselőtársam. Nem erről szól a parlament. A parlament arról szól, hogy egy-egy ilyen beszámoló kapcsán az országgyűlési képviselők arról vitatkozzanak, hogy a beszámoló tükrében például a szervezetrendszerről mi az álláspontjuk, vagy éppen amit az imént Darák elnök úrtól meghallgattunk, a Kúria beszámolója, jogegységi munkabeszámolója kapcsán, hogy a jogalkotás területén egyébként milyen tennivalója van az Országgyűlésnek.

Én is fogok most itt az OBH beszámolója kapcsán ilyeneket elmondani. Igen, valóban, abban igaza van Gaudi képviselőtársamnak, hogy az elszámoltatás megint csak, mint ahogy ciklusok óta rendesen, 1990 óta szintén egy blöff volt. Viszont nem gondolom, hogy ez a bíróságok felelőssége lenne. Ez kormányzati felelősség, a kormányon kell számon kérni, a kormányon kell majd mindannyiunknak számon kérni, hogy egyáltalán ügyek miért nem kerültek a bíróságok elé. Ez nem az OBH, nem a Kúria, nem az egyes bíróságok felelőssége.

(12.50)

Ami a beszámolóval kapcsolatos kritikát illeti, ott az első hiányosság viszont, amit észleltünk, az az, hogy az egész rendszerátalakítás során a bírói nyugdíjkorhatárnak ez a meglehetősen rigorózus megszabása 62 évben, ez egy súlyos csapást mért az egész szervezetrendszerre. Mondjuk ki nyíltan, ez egyszemélyi miniszterelnöki akarat volt, mindenféle racionális megfontolást nélkülözött, és ennek súlyos következményei vannak. Tehát igazából az OBH beszámolójában ki kéne, ki kellett volna arra térni, hogy a nyugdíjkorhatárnak ez a megváltoztatása, teljesen indokolatlan és irracionális megváltoztatása egyébként mit okozott az egész szervezetrendszerben. Hány ügyet kellett átszignálni új bíróra, milyen vezetői fluktuációt eredményezett? Tudniillik azt érzékeljük, hogy a miniszterelnöknek ez az ötletrohama egész egyszerűen ahhoz vezetett, hogy emberek ügyei késedelmet szenvednek. Tehát azáltal, hogy tömegével, egy tollvonással bírákat elküldtek a bírói karból, ez 30-40 ezer ügynek az azonnali átszignálását jelentette.

Tehát ebben jó lenne világos képet kapni az Országgyűlésnek, hogy pontosan mit jelentett az egész szervezetrendszerre nézve ez az egész nyugdíjaztatási őrület, milyen fluktuációt jelent a vezetői karban, illetve él bennünk a félelem, hogy az azonnali nyugdíjaztatási hullám miatt hirtelen kerülnek vezető pozícióba olyan bírák, akiknek nem feltétlenül van meg a kellő vezetői gyakorlatuk.

Tehát én azt látom, hogy ha 2012-ről beszélünk, akkor a nyugdíjkorhatár átszabása miatti következményeket részletesen kellene taglalnia ennek a beszámolónak. Másrészt a beszámolóból nem látszik egy célirányos státusgazdálkodás, továbbra is vannak aránytalanságok a rendszerben. Tehát itt a különböző megyei, fővárosi bíróságok közötti aránytalanságok továbbra is fennállnak, és nem teljesen világos az ebből a beszámolóból, hogy egyébként milyen státusgazdálkodási politikát kíván folytatni az OBH a következő évben, években.

Ami vitánk most is és vitánk volt a '97 utáni igazságszolgáltatási szervezetrendszerrel kapcsolatban is, az a nyilvánosság kérdése. Én azt látom, és főleg az elmúlt év vitái után, hogy elengedhetetlen az, hogy ha és amennyiben a döntéshozó személy vagy szerv bírák, illetve bírósági vezetők kinevezésénél eltér a pályázati eredménytől, akkor ennek az indokolása mindenki számára legyen világos, átlátható, áttekinthető. Ha konkrét bírák, tehát közhatalmi funkciót betöltő személyek kinevezéséről van szó, akkor nem lehet személyiségi jogok mögé bújni, éppúgy, ahogy az előző vitában a rendőrök képmásával kapcsolatban elmondtam.

Az a nyilvánosságra tartozik, hogy ha egy pályázati rendszer eredményétől eltér a hatáskörrel rendelkező hivatalnok vagy bírói fórum, akkor ezt miért teszi meg, miért tette meg.

A másik kérdés, ami állandó polémia tárgya, ez az ítéletek nyilvánossága. Én örömmel hallottam, hogy készül egy olyan törvénycsomag, amelyik végre pontot tenne ennek az áldatlan állapotnak a végére, tehát lenne egy olyan törvény - én remélem, hogy minél előbb itt az Országgyűlés előtt -, egy olyan törvényjavaslat, ami a bíróságok nyilvánosságát, az ítéletek nyilvánosságát rendezi. Tudniillik a mai napig a jogalkalmazók, ügyvédek is ebben a tekintetben sötétben tapogatóznak.

Itt arról van szó, hogy ha a nyilvánosság elve érvényesül a polgári, illetve a büntetőeljárásban, ez természetesen a sajtónyilvánosságot is jelenti, és a bíráknak nem kell idegen testként kezelniük a sajtót, de természetesen az ítéletek nyilvánossága például olyan témákban egyszerűen halasztást nem tűrően fontos, mint például a devizahiteles perek. Tehát hogyha ilyen ügyekben világos lenne az átlagpolgár számára is az, hogy a különböző, hasonló típusú ügyekben milyen indokolással születnek meg jogerős bírósági döntések, én azt gondolom, hogy ez mindenképpen iránymutató lenne mind a jogkereső, adósságcsapdába esett magyar polgárok számára, mind pedig egyébként az ilyen tevékenységgel foglalkozó pénzintézetek számára.

Kár, hogy Rubovszky képviselőtársunk is már a távozás mezejére lépett, mert hogyha már itt dicshimnuszokat zengett arról, hogy milyen költségvetési ellátmányban részesítette az Országgyűlés tavaly a bíróságokat, hát itt kénytelen vagyok egy picit ezzel vitatkozni. Jelenleg ebben az évben 84 milliárd van a bírósági soron, a jövő évre beterjesztett költségvetési törvény ehhez képest egy nyúlfarknyi, 86,5 milliárd forintot irányoz elő, tehát egy 2,5 milliárdos növekményt tartalmaz. Ha ehhez hozzáveszünk három tételt, ami pluszterhet, illetve beruházási igényt jelent, akkor ez a 2,5 milliárd, ha ebbe bérfejlesztést is értünk természetesen, ez semmi.

Először is, az LMP már kezdeményezte azt a Háznál, hogy devizahiteles perek esetében vagy devizahiteles jogviták esetében ne lehessen bírói út megkerülésével embereket kilakoltatni. Kezdeményeztük továbbá azt, hogy a kereseti kérelemtől függetlenül ilyen ügyeknél, ilyen szerződéses jogvitáknál a szerződés egészének az érvényességét a bíróságok kötelezően kivizsgálják, úgy, ahogy az egyébként az Európai Bíróságnak egy idevonatkozó döntése alapján egyébként az egész Unióban már kötelező. Ez viszont azt jelenti, hogy önmagában a devizahiteles perek kezdenek már így is akkora méretet ölteni, hogy ez komoly kapacitásproblémákat vethet fel az igazságszolgáltatás egészén belül.

Én azt szeretném jelezni elsősorban a maradék kormánypárti képviselők számára, illetve államtitkár úr számára, hogy az egész devizahiteles krízis rendezése nem pusztán azon múlik, hogy milyen pénzügyi beavatkozásokat eszközöl a kormány. Ha meg akarja oldani a kormány, illetve az Országgyűlés az egész devizahitel-krízist, ez azt jelenti, hogy pluszkapacitásokat kell biztosítani az igazságszolgáltatás számára is.

Tehát tudomásul kell venni, hogy ha forrást akar a költségvetés elkülöníteni a devizahitel-csapdába esett emberek megsegítésére, illetve az egész válság kezelésére, ez nem pusztán az érintett családok számára kell hogy közvetlen segítséget jelentsen.

Nem pusztán arról van szó, hogy a pénzügyi rendszerbe kell beavatkoznia az államnak, jelenti azt is, hogy jogviták tömkelege zúdul rövid időn belül az igazságszolgáltatásra, és erre a megfelelő fedezetet, hogyha elkötelezett ennek a devizahitel-krízisnek a kezelésében a kormányzat, biztosítani kell.

A másik kérdés az informatikai rendszer továbbfejlesztése. Tarthatatlan állapotok vannak, hogy ma egyszerű ingatlanperekben, birtokügyekben a bíróságok nem tudnak hatékonyan, akár azonnal hozzáférni a telekkönyvi nyilvántartáshoz. Arról nem is beszélve, hogy a bíróságoknak is fizetni kell azért, hogy egyáltalán ingatlan-nyilvántartási adatokhoz könnyedén hozzáférhessenek. Na de, ha jól működne az egész államgépezet, akkor ilyen ügyekben a bíró ott hozzáfér nemcsak a telekkönyvi, hanem bármely más közhitelű nyilvántartáshoz, legyen szó szabadalmi, más iparjogvédelmi nyilvántartásokról.

Harmadrészt pedig szólnunk kell arról is, ami az épületek állapotát illeti. Engem, megmondom őszintén, viszonylag kevésbé érdekel az, hogy a Kúria hová költözik, meg melyik ítélőtáblának hol van éppen a székhelye. Sokkal inkább érdekel az, hogy pontosan a bírósági épületek állapotán lehet azt lemérni, hogy az energiahatékonyságra a rezsiblöff mögött nincsen figyelme ennek a kormánynak. Ma olyan elöregedett épületeket használnak a bíróságok, amiknek az energiahatékonytalansága egyszerűen tragikus, illetve tarthatatlan az egész büdzsé számára. Tehát például a bírósági épületek tekintetében haladéktalanul el kellene kezdenie az államnak egy energiahatékonysági programot.

Világossá kell tenni a választópolgárok számára is, hogy az, amit ma ezek a középületek elfűtenek, azt lehet, hogy a 2014-es választás után, de kamatostul fogja a költségvetés, tehát magyarul: a magyar családok, az adófizető polgárok megfizetni.

(13.00)

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Végezetül - az egy perc hosszabbítás lehetőségével élve - szeretném még azt is elmondani, hogy miközben rendkívül veszélyesnek tartom azt, hogy aktuális, nagy port felvert ügyek kapcsán a parlamenti képviselők folyamatosan a bírákon, konkrét bírákon, bíróságokon akarják elverni a port, sokkal fontosabb lenne, ha a parlament, illetve a kormányzat egy-egy ilyen beszámoló kapcsán is elgondolkodna azon, hogy a bíróságok körül milyen olyan szervezetrendszer van, aminek a működése így nem mehet tovább. Az egyik az igazságügyi szakértői rendszer, a másik pedig a végrehajtási szervezetrendszer, utóbbi hemzseg az anomáliáktól, a maffiaszerű cselekményektől hangos hónapról hónapra a sajtó.

Már egy tavaly nyári Vht.-módosításnál jeleztük, hogy célszerű lenne végiggondolni, hogy az egész végrehajtási szervezetrendszert az állam rendelje újra az állam alá, a bíróságok alá. Egész egyszerűen, amíg a szakértői rendszer lassítja a büntető-, illetve a polgári ügyek befejezését, illetve, amíg a végrehajtási rendszer újabb jogtalanságok tömkelegét szüli, addig nem tudunk reménykedni abban, hogy megerősödik az emberekben a bizalom a különböző demokratikus intézmények iránt.

Köszönöm szépen.