Felszólalás adatai

Szerintem azt várják el az emberek - és én ezzel szeretnék kezdeni, az Országos Bírósági Hivatal 2012. évi beszámolójáról van szó -, hogy próbáljuk úgy megközelíteni ezt a kérdést, hogy mindenki értse. Próbálkozom ezzel jogvédőként, bár kicsit belefújt a politikába a sors három évvel ezelőtt, de próbálom mindig úgy megközelíteni, hogy az emberek értsék meg, miről beszélünk. Mert itt egy gyönyörű szép kinyomtatott beszámoló, tényleg gusztusos, meg kell dicsérnem tényleg az elnök asszonyt már ezért is, hogy tényleg egy nagyon vonzó külalakú anyagú beszámolót kaptunk, amelyen egyébként látszódik az igyekezet, látszódik a szándék arra, hogy szemléletben, hozzáállásban végre legyen változás a magyar bírósági rendszerben, amelyben évek óta igazából nagyon komoly rendszerhibák figyelhetők meg.

Tulajdonképpen két nagy rendszerhiba van, és szerintem ez érdekli az embereket, ebből a szempontból kellene hogy beszéljünk. Az egyik az, hogy még mindig az úgynevezett ésszerű határidőn belüli befejezése az ügyeknek nem érvényesül, noha ez nemzetközi kötelezettségünk, az alaptörvény is előírja, és Strasbourgban most már évente több tucatszor marasztalják el Magyarországot az ésszerű időn belüli ügybefejezés követelményének a kirívó megsértése miatt.

(12.00)

A másik pedig a bírósági ügyek során, a bírói ítéletekben és eljárásokban megfigyelhető szakszerűtlenség; ami egyszerűen sajnos, nem mondom, hogy mindenkit jellemez, szó nincs erről. De egyszerűen rendszerhibaként nap mint nap találkozik az ember választott képviselőként olyan panaszokkal, amelyek tényleg kirívó, megdöbbentő és elfogadhatatlan bírói tévedésekről, rosszabb esetben elfogultságról, még rosszabb esetben, adott esetben korrupttá vált bíró eljárásáról szólnak. Erről bűnügyi híradások is szólnak, szerencsére nem nagy számban, de mégis létező jelenségről van szó.

Tehát azt hiszem, ebből a szempontból kell megközelíteni. És ami eddig itt történt a vitában, az nekem azért nem tetszett, bevallom őszintén, mert megint egymással foglalkoztak alapvetően a felszólalók, tehát a pártok. Ugye, elhangzott az expozé, amit figyeltem, bár nem voltam még akkor itt. Elhangzott kvázi a Fidesz vezérszónokának felszólalása Gulyás Gergely részéről, hogy milyen jók voltunk, milyen szép volt az elmúlt 3 év. Elhangzott utána Bárándy Gergely részéről, hogy semmi nem volt jó az elmúlt 3 évben, és milyen jó volt az elmúlt 8 év. Akkor Rubovszky György képviselőtársunk ezzel vitába szállt, és közben nem kaptak semmi a polgárok.

Őróluk szólt itt valami ebben a vitában? Szerintem még nem sok. Schiffer András képviselőtársam még készül a beszédével, valószínűleg még egy-két érdekességet tartogat, úgyhogy érdemes lesz őt meghallgatni. Hiszen egy tapasztalt, mindennapi ügyekben eljáró kollégáról van szó. Nyilván természetesen a többiek is ebbe a körbe tartoznak, de azt gondolom, ő egy kicsit életközelibben szokta előadni és nem pártként. Ugye, a hagyományos nagy pártokat jellemző szemlélet, hogy tetszik, hogy mondjam, szolgálja a politikai érdekeinket mindaz, ami történt a bírósági rendszerben vagy nem szolgálja. Bocsánat, nem ez a szempont. Nem ez a szempont!

Azt kell vizsgálni, hogy szolgálja-e az emberek érdekét mindaz a változás, mindaz a folyamat, mindaz a szerkezeti változás, jogszabályi változás és mindaz a szervezési folyamat, amit az Országos Bírósági Hivatal csinál. Szolgálja-e az emberek azon érdekét, hogy ésszerű időn belül bírálják el az ügyüket, szolgálja-e az érdeküket, hogy szakszerűen kerüljenek az ügyeik elbírálásra? Kiszűrhetők-e a rendszerhibák, megfelelő-e a bírók képzése, megfelelő háttérfeltételekkel rendelkeznek-e a bíróságok, megfelelő-e például a mediáció rendszere, a közvetítés rendszere? Kapnak-e a polgárok üzenetet arra, hogy nem kell feltétlenül a bíróságra rohanni, fél évig várni az ügy kitűzésére, és addig, úgymond, öljük meg egymást, vagy intézzük el, nem tudom, hogy az ügyeket?

Nemrégiben megkeresett egy polgár egy fogadóórán azzal, hogy egy ikerházban lakik, és a szomszédja egyszerűen lehetetlenné teszi az életét, de fizikailag is. Tehát amikor ő kimegy a kertbe, akkor köpdösi, gyűlöletteljes szövegeket mond felé, és amikor lehet, megüti. Na most, egy ilyen környezetben kell egy embernek élnie most már lassan fél éve. Ügyészséghez fordult, bírósághoz fordult, rendőrséghez fordult, és semmi nem történt. És ez az ember baseballütővel a kezében kergeti a saját kertje környékén az én megkeresőmet. Tehát itt nagyon nagy gondok vannak. Ebből a szempontból kell tehát vizsgálni.

És akkor elmondok még egy gondot. Menjünk részleteibe! Azért eszembe jut egy latin mondás Bárándy Gergely kritikájával és a baloldal kritikájával kapcsolatban, egy régi bölcs latin mondás. Nagy Sándor egyik tanácsadója mondta, hogy merészen kell rágalmazni, valami mindig ottragad. Itt azért gyakorlatilag és tulajdonképpen erről van szó. Mondjuk ki, európai szinten is erről volt szó. A Magyarország elleni hisztéria és támadássorozat, ami az Európai Parlamentben és az Európa Tanácsban ment, tulajdonképpen kódolva két mondatot üzent a magyar igazságszolgáltatási rendszer reformjával kapcsolatban. A bölcs tanácsadók, ugye, Eörsi Mátyást gyakran látjuk forgolódni az Európa Tanács különböző szobáiban; én magam láttam őt a monitoringbizottság vezető jogtanácsosával hosszan konzultálni a büfében, és fényképet is készítettem erről, tehát bizonyítékom van róla, tehát tudom, hogy mit mondott. Ezek a kedves tanácsadók azt híresztelték Magyarországról, hogy tulajdonképpen itt a teljes bírói kart lecserélik, a vezetést lefejezték, és némi egyszerűsítéssel mondom: átkerült az ügyek elintézése Orbán Viktor dolgozószobájába. Körülbelül ez volt az üzenet, és egy hisztéria indult el.

Ugyanez lefolyt a Tavares-jelentés kapcsán, amiről tudjuk most már, hogy tulajdonképpen MSZP-s képviselők írták, csak Tavares úr a nevét adta. Nyilván szegény nem írhatta, mert nem is ért a joghoz, fogalma nincs, nem jogász. (Közbeszólásra:) Egy stróman volt, mondhatjuk ezt nyugodtan, így van. Egy szép Petőfi-idézetet tett elé arról, hogy ott van a haza, ahol a jog is van. De ettől függetlenül még az egész egy rágalomáradat volt. Na most, ez a műhisztéria. Ha lett volna hisztéria az Európa Tanácsban és az Európai Parlamentben amiatt, hogy a Magyar Országgyűlés végre szembenéz azzal, hogy nem volt rendszerváltozás a magyar bírói karban, és szembenéz azzal, hogy 2002-2010 között kimutatható, a jogerős ítéletek zárt láncolatú füzérével bizonyítható, hogy bírák politikai megrendelésre, politikai akaratnak megfelelően hoztak politikai koncepciós ítéleteket sorozatban - és ennek nincs következménye. (Folyamatos moraj.)

Olyannyira nincs következménye, hogy aktuális legyek, a 2006 őszi ügyekkel kapcsolatban a 7. évforduló közeledik, és ennek kapcsán készülünk Morvai Krisztina képviselőtársammal egy nagyon komoly szakmai konferenciára október 20-án, ahol bemutatjuk a jogerős ítéleteket, hogy pontosan mi történt ténylegesen. Nem legendákról van szó, nem, hogy mondjam, kényes beszámolókról, hanem kőkemény véres valóságról, bizonyítható bírósági ítéletekről; hogy például a nyomozási bírók első fokon 200 embert küldtek előzetesbe a 2006 őszi rendőri erőszakkal kapcsolatban, levadászott embereket, és ebből a 200 ügyből körülbelül 90 százalékban másodfokon megváltoztatták a döntést, és szabadlábra helyezték őket. Na most, azok az elsőfokú nyomozási bírók, akik ezeket a döntéseket, ezeket az abszurd, eljárási és anyagi szabályokat is durván sértő döntéseket meghozták, és kettétörték sokszor a fiatalok életét... - tegnap találkoztunk több ilyen fiatallal. Kérem, hogy a nevetgélést, ha lehet, fejezzék be fideszes képviselőtársaim, mert gondolom, szerintem elég komoly dologról beszélek. Talán ennyi figyelmet megérdemel.

Tegnap találkoztunk több ilyen emberrel, aki átélte ezeket az előzeteseket. Volt, mondjuk, aki 47 napig volt bent, magánzárkában töltötte az idő felét. Bírók ültek a pulpituson, és bírók hoztak ilyen döntéseket. Ezek a bírók, kérem szépen, a helyükön vannak. Mindegyik bíró a helyén van, egyetlenegyet sem távolítottak el. És akkor folytathatnám a sort azon koncepciós ügyek kapcsán, amelyek születtek a szemünk láttára. Hála istennek, a mi Nemzeti Jogvédő Szolgálatunk komoly harcot vett föl ezzel a koncepciós szellemű ítélkezéssel kapcsolatban, és nagyon sok ügyben meg tudtuk fordítani nagyon kemény jogi küzdelemmel az ügyek állását. De ez igazából nem a bírói karon múlott, inkább rajtunk múlott, hogy egyáltalán meg tudtuk a trendet picit fordítani.

És olyan döbbenetes dolgok vannak, hogy bocsánat, mondjuk, a Kőszegi Zsolt nevű fiatalembert 2006. szeptember 19-én a Rádió környékén véresre verték a rendőrök, majd folytatták a Rádió épületében, majd odabilincselték a kórházi ágyhoz, totális megalázás és elbánás. Az ezen emberrel szemben intézkedő rendőrök elleni büntetőeljárásban első fokon a Nyilas Levente nevezetű bíró felmentette őket. Az a Nyilas Levente nevezetű bíró, aki jelenleg a Budaházy György és társai elleni terrorügyben az öttagú tanács egyik tagja. Tehát bocsánat, hogy van ez?! És nyilvánvalóan koncepciós felmentés volt. Egyébként a nyomozó ügyészség ugyan bejelentett egy fellebbezést, de ezt később visszavonta, tehát első fokon jogerőre emelkedett az ügy.

Döbbenetes dolgok vannak. Ugye, ez a szakszerűtlenségi rész. Nem volt elszámoltatás az egész bírósági karban. Schiffer András képviselőtársam is mondta előtte, hogy beszéljek erről is. Hát igen, beszélek. Elő is terjesztettük a Házban többször a javaslatunkat, név szerinti szavazást is kértünk arról, hogy legyen valamilyen szintű szűrés. Tudom, hogy ez egy nagyon kényes kérdés, jogállami szempontból ez a legkritikusabb kérdések egyike. Mert a legtúlzóbb álláspontok szerint, Bárándy Gergely szokta ezt mondani, hogy még véleményt sem mondhatunk, ugye, a politikus nem mondhat véleményt a politikai ügyekről. És Schiffer András is ezt mondja; de helytelenül mondja.

Mert bocsánat, a társadalomnak van egy véleménye az ároktői ügyről például, ahol négy év után előzetesből kiszabadultak az ároktői gyilkosok. Rendelkezésre áll a bizonyítékok zárt láncolata, hogy ők voltak, de a magyar bírósági eljárásban a büntetőeljárási törvény szabályai szerint nem tarthatók tovább előzetesben. Házi őrizetbe kerültek, majd onnét elszöktek. Csodák csodájára sikerült őket valami hasonszőrű maffiacsapat lakásában Svájcban elfogni, és most valószínűleg hazahozzák őket. De bocsánat, milyen különbség van a házi őrizetek között? Erről is beszéljünk már! Mondjuk, Polgár Tamás vagy Budaházy György olyan házi őrizetben csücsültek hosszú heteken át, hogy járó motorú rendőrautóban négy rendőr állt a házuk előtt, és kétóránként becsöngettek, hogy otthon vannak-e. Na most, az ároktői gyilkosoknál valószínűleg nem ez történt. Mert egyébként nem szökhettek volna meg.

És innentől kezdve nem érdekel engem, bocsánat, és a társadalmat sem érdekli, hogy a szakértői intézet költségvetési kerete hogyan áll a DNS-ügyben. Ez egy kétórás vizsgálat, ami elvégezhető, egy DNS-vizsgálat. Ez a bíró gyengesége, alkalmatlansága, hogy nem bírságolta halálra a szakértői szervezetet, és nem gondoskodott arról, hogy ez az ügy gyors elintézést nyerjen.

(12.10)

És lám-lám, megvilágosodott az MSZP, mert éppen hétfőn nyújtotta be Mesterházy Attila és Bárándy Gergely azt a javaslatukat, hogy a saját tökéletes rendszerüket korrigálni kell (Zaj. - Az elnök csenget.), a saját korábbi rendszerüket úgymond korrigálni kell, és igen, felelősségre kell vonni azokat a bírókat, akik úgy vezetik az eljárás menetét, hogy az előzetesből négy év után ítélet nélkül szabadulhat valaki. Egyetértünk vele, örülök, hogy megvilágosodtak, és a Jobbik által felvázolt úton haladnak.

Ugyanis mit írtunk a radikális változás programjában 2010-ben? Idézem: "Jogállamban a független és hatékonyan működő igazságszolgáltatási rendszer működése jelenthet garanciát arra, hogy az állam polgárainak egymás közötti és állami szervekkel szembeni jogvitái, büntető- és szabálysértési ügyek pártatlan, tisztességes, ésszerű határidőn belül lefolytatott eljárás keretei között kerüljenek lefolytatásra."

Azt is mondtuk, hogy az eljárások elhúzódását sok esetben a felek lépései eredményezik, de a bírói kar erélytelen pervezetési gyakorlata sajnálatos módon sok esetben ezt nem akadályozza meg, és hogy elviselhetetlenné válik az eljárások elhúzódása. Mondok egy példát erre, megint csak egy 2006-os ügy: 2006. október 23-án a Nádor utcában, megállapította a Kúria, hogy jogellenesen oszlatták fel az ünnepelni vágyó embereket, a Kossuth térre betérő embereket. Megtörtént az oszlatás, megindultak a kártérítési ügyek a jogsértettek részéről.

Ebben az a döbbenet történt, hogy a bíróság elutasította a kérelmet - ez most szeptemberben történt, annak ellenére, hogy a jogalap teljesen egyértelmű, de ez még hagyján, ez egy szakmai hiba, csúnya szakmai hiba, hozzáteszem -, 2014. júniusra tűzte az ítélőtábla a másodfokú tárgyalás időpontját, ami egyszerűen elviselhetetlen és elfogadhatatlan. Nem ezért tartjuk az államot. Az államnak nem ez a feladata, az állam nem mondhatja azt, hogy nem tudom megszervezni, nem érek rá, nincs elég pénzem. Legyen elég pénze! Az elmúlt évek költségvetési vitáiban számtalan módosító javaslatot nyújtottunk be, hogy végre történjenek meg a fejlesztések. Nagyon helyesen a Kúria átköltözik az eredeti épületébe, a Budapest Környéki Törvényszék egész elképesztő őskori állapotai végre szűnjenek meg, és normális viszonyok között tárgyalhassanak a felek.

Aztán mi támogatjuk természetesen azt is, az elnök asszony jelezte az alkotmányügyi bizottság hétfői ülésén, hogy a Szegedi Törvényszék végre el tudjon válni a Szegedi Ügyészségtől. Nem egészséges az ügyészséggel egy épületben a bíróság épülete, és folytathatnánk a sort. Tehát nagyon jó összességében sok irányban az, ami elindult, és a titkári állomány tekintetében ezt mondtuk, itt van a programunkban, fel tudom olvasni, hogy a bírák leterheltségük miatt egyre kevésbé képesek a minőségi ítélkezés követelményeinek megfelelni, az egy bíróra jutó szakmai adminisztráció, segédszemélyzet száma messze az európai átlag alatt van. Ezt kell növelni. A '97-es igazságügyi reform tulajdonképpen azt eredményezte, hogy a bírák saját magukat ellenőrizték.

Ez egy rossz rendszer volt, ezt meg kellett változtatni, ez vitán felül áll, ezt támogattuk. Azonban azért nem tudjuk támogatni összességében a beszámolót, mert ugyan az elnök asszony igyekezetét méltányoljuk, és gyümölcsöt hoz maga idejében, ez X. Kelemen mondása, tehát úgy érezzük, hogy gyümölcsöt fog hozni ez a munka, de jelenleg még nem kielégítő. Éppen ezért az egyperces hosszabbítási idő keretén belül, ha ezt az elnök úr engedélyezi, még befejezem azt a gondolatsort, hogy igen, ez egy ígéretes munka, ígéretes irány, de még nem történt meg az áttörés. Harcászati nyelven, zajlik a küzdelem, de még nem törtük át a frontvonalakat, tehát a doni áttörés nem történt meg. Ezt tovább kell folytatni, és nyilván óriási ellenállás van a bírói karban, és sajnos egy dacosság is kialakult, hozzá kell tegyem, megint egy 2006-os példát mondok: a semmisségi törvényt itt fogadtuk el a Házban, hozzáteszem, amnesztia, közkegyelem kellett volna, de ha már a semmisséget fogadtuk el, a bírói kar bojkottálta ennek a végrehajtását. Három évig vagy két és fél évig nem volt hajlandó végrehajtani ezt a törvényt, a bírák egyhangúan az Alkotmánybírósághoz fordultak. Mutassanak még egy törvényt, ahol ilyet tettek volna a bírók összehangolt módon. Nyilván ez nem véletlen. Az Alkotmánybíróság szerencsére alaptörvényszerűnek tartotta a törvényt, de a mai napig is ott vannak azok a fiatalemberek, akiket koncepciós eljárás során ítéltek el, és nem semmisítették meg a döntést a bírák konok ellenállása miatt.

Úgyhogy jogállami szempontokat figyelemben tartva azt tudom csak mondani, hogy ezen az úton tovább kell menni, de még nem történt meg a magyar igazságszolgáltatási rendszer olyan szintű átalakulása, amely a magyar emberek igényeinek, elvárásainak megfelel, a pártatlan, ésszerű ítélkezés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) követelményeinek megfelelően.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)