Felszólalás adatai

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a felsőoktatási intézmények átalakulása sajátos, hisz ha visszatekintünk, 2000-ben volt a legutóbbi nagy, jelentős változás, azt követően természetesen - ahogy államtitkár úr mondta - voltak különböző átalakulások. Ez a folyamat is azt jelentette, hogy tömörödtek a felsőoktatási intézmények, azaz több egységből kevesebb intézmény jött létre.

Én úgy gondolom, hogy ezek fontos folyamatok, de azért nézzük meg azt, hogy milyen változáson megy keresztül manapság, vagy milyen feltételek között működik a felsőoktatás. Gyengélkedő piaci viszonyok között és gyengélkedő gazdaság mellett egy nagyon lényeges változás érinti a felsőoktatást, mégpedig a bolognai folyamat perfektuálása, azaz a mesterképzés. Nos, erre sok mindenki és több intézmény nem készült fel időben, és olyan gondokat is jelent mindez, hogy egy hároméves képzés végzettsége valójában semmire sem használható, és azt is tudjuk, hogy egy 35 százalékos továbbképzés, azaz mesterfok ad csak megnyugtató iskolai végzettséget, szakmát kézbe.

Úgy gondolom, elég sok gondunk van a felsőoktatás finanszírozásával a nehezülő pénzügyek kapcsán, hogy finanszírozni lehessen, tehát vannak azért anyagi gondok. Én nem értek azzal egyet, hogy felhőtlen az egyetemek, főiskolák pénzügyi gazdálkodása, hozzátéve még mindazt, hogy mi várható, azért ez nem jelent biztonságot. Láttunk olyan változást is, hogy megváltozott a felvétel irányítása, a pontszáma, amely szintén zanzásítja, azaz célirányba tolja a felvételizőket, a nagyobb egyetemek, nagyobb képzőközpontok irányába. Azt is tudjuk, hogy a felsőoktatási intézmények fejlesztési hiányokkal küszködnek, sok helyütt kollégiumi, előadótermi és sok egyéb más infrastrukturális gondokkal, amelyekhez igazából sok pénz kell. Nem mindegy, hogy hány intézményt kell fejleszteni. Úgy gondolom, hogy korszerűsítési elmaradások is tapasztalhatók. Ezt persze, amikor a kormány kevesebb pénzzel tudott csak gazdálkodni, akkor a PPP irányába tolta, azaz rábízta a privát szférára ezeket a szükséges felújításokat, fejlesztéseket.

Azért nézzük meg külön azt a klímát, azt a körülményt, amelyből a gyerekek, a hallgatók jönnek a főiskolákra, egyetemekre: a szülők anyagi helyzete nem igazán rózsás, különösen vidéken, a családoké sem, jövedelmi, munkaviszony- és sok egyéb más problémák is vannak. Aztán vannak bizonyos minőségi gondok is, különböző bizonytalansági tényezők, amelyek tovább idegesítik és feszélyezik a felsőoktatási intézményben dolgozókat és tanulókat is. Tehát a változás állandó és örök. Valószínű, hogy további változásokra és átalakításra van szükség. Az imént is elhangzottak nagyon fontos érvek, tehát nem lehet kizárni azt, hogy ez a felsőoktatási rendszer változzék ma Magyarországon, vagy az elkövetkezendő években jelentős változásokon menjen át.

Nézzék, a beterjesztett törvényjavaslatban arról van szó, hogy megszűnik a Tessedik Sámuel Főiskola. Ezt lehet beolvadásnak mondani, és lehet egyesülésnek mondani, de valóbaján megszűnik, más képzőközponthoz csatlakozik. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen csatlakozás-megszűnés is lehet a fejlődés útja, fel lehet fogni így is, hogy a fejlődés irányába megy, ha ez nem a megszűnés irányába hat, tehát ha a mögöttes szándékok nem ez irányba hatnak.

Engedjék meg, hadd mondjam el, hogy hogyan jött létre a Tessedik Sámuel Főiskola! A Tessedik Sámuel Főiskola, tudják, 2000-ben alakult meg, szintén integrációval, egyesüléssel, több karral. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Békés megyében a felsőoktatást a települések tanácsai, a gazdálkodó szervezetek és egyáltalán ezek a települések és Békés megye izzadta ki, hozta össze, rakta össze vagyonban és minden egyéb másban azért, mert szüksége volt arra, hogy a megyében felsőoktatás működjék. Tehát ezt nem örökölte valaki a háború előttről, nem mások hozták ide. Nyilvánvaló, hogy jelentős állami források is voltak benne, de azt nem lehet elhanyagolni, hogy milyen ingatlanokat, milyen vagyonokat áldoztak föl. Egy példát kiragadok: többek közt a szarvasi pedagógusképzés érdekében a háromszáz éves Vajda Péter Gimnázium épületét kapta meg a felsőoktatás, mondván, hogy annyira szükség van arra, hogy Békés megyében és a városban pedagógiai és óvóoktatás legyen.

Mit jelent egy ilyen felsőoktatási intézmény - és ezt tudták elődeink is - egy megyének, egy városnak? Jó, ha tudják, hogy az értelmiség képzése különböző pólusokban van, és ezt biztos tudják önök is. Nem mindegy, hogy Békés megyében van-e képzőhely, van-e főiskola, vagy sem. Ha vidékre megy a hallgató, nem biztos, hogy visszajön, azért, mert jobb körülményeket tapasztal és lát. Nos, ha nincs a megyében, és netalántán annak a veszélyével kell számolni, hogy a Tessedik Sámuel Főiskola nemcsak nevében szűnik meg, hanem valójában a felsőoktatás, ez a megye gazdaságának fejlesztése és fejlődése szempontjából nagy hiba lenne, és jelentős következményekkel járna. Valószínű, elődeink is úgy vélték, hogy a megye egypólusú fejlődése vagy éppen lemaradása annak köszönhető, hogy a megyében nem megfelelő számú értelmiség generálta a fejlődést; gazdasági fejlődésről beszélek.

Mi a megszűnés, az integráció hibája? Hogyan jött létre a döntés? Úgy jött létre, hogy februárban a szenátus eldöntötte, és kicsit később hallani lehetett róla a megye városaiban és a megyében is. Én tisztában vagyok azzal, és mindenki tudja azt, hogy egy felsőoktatási intézmény autonómia, de azért azt jó, ha tudják, hogy nem a holdon létezik, hanem egy megyében, egy városban működik, vagy városokban működik, és úgy gondolom, hogy közük van hozzá. Ezt a döntést és ennek előzményeit, sőt indokait, sőt terveit nem osztották meg a megye lakosságával, a korábban ezeket a képzőhelyeket, intézményeket létrehozó települések közvéleményével. Azt azért jó tudni, hogy a településeknek is van autonómiája, mégis sok esetben korábban is - mondom, a háború után - jelentős vagyontárgyakat invesztált a felsőoktatásba azért, mert fontosnak vélte. Mi úgy gondoljuk, hogy nem teljesen sajátja - mint mondtam -, hanem egy megyéé és városoké, amelyeknek tudniuk kell ezekről a dolgokról.

Nem hiszem, hogy ezeknél a közösségeknél fontosabb egy oktató, aki jön-megy, egy dékán, egy rektor vagy éppen egy hároméves képzésben részt vevő hallgató véleménye. Tehát nem demokratikus döntés született, annyival sem tisztelték az őket létrehozó és korábban jelentős anyagi áldozattal segítő településeket, hogy megosztották volna ezt a véleményüket vagy elképzelésüket. Mint mondtam, ezek a hallgatók, tanárok, oktatók jönnek-mennek egy településen, és nem hiszem, hogy a saját hitbizományuk egy ilyen felsőoktatási intézmény léte, megszűnése vagy éppen módosulása.

További problémaként merült föl az, hogy nem volt kimunkált a megszűnés. Kimondták, s majd utána kezdtek el gondolkozni. A kimunkálásának most sincsenek pontosan egzakt formulái, nem lehet követni azt, hogy pontosan mit szándékoznak, és ez nagy hiba. Nem az önöké, és nem a kormányé, hanem az adott főiskola gondja az, hogy nem készültek föl erre, és nincs konkrét képzési és átalakulási tervük arra vonatkozólag, hogy mit szeretnének csinálni.

Tudják, úgy gondoljuk, hogy a hallgatók, oktatók jönnek-mennek, a város, a megye, az ott élők pedig maradnak, és továbbra is az a vélekedésem személy szerint is mint Szarvas város polgármestere, hogy nem egy oktatói közösség hitbizománya egy felsőoktatási intézmény módosulása. De ezt mind félreteszem, pusztán csak azt szeretném biztonságban látni, hogy ennek a megszűnésnek, az integrációnak milyen biztosítékai, milyen feltételei vannak a megmaradást illetően, a jövőt illetően. Mert tudják, azért kamikaze módjára egy dologba bele lehet ugrani, de úgy gondoljuk, ennél lényegesebb kérdésről van szó. Egy megye felsőoktatásától, az ott lévő karok működésétől, a további fejlődés lehetőségétől, az értelmiség helyzetétől, számától, mennyiségétől és minőségétől a megye gazdasága, az ott élő emberek életminősége is függhet.

Tehát az a kérdés, hogy mi lesz a jövője. Szó van arról, hogy szatellit lesz, s ha szatellit, ha peremen lévő, ha gondjai vannak a befogadó egyetemnek, akkor elsőként fogja biztos levágni, mint a körmöt. Én úgy gondolom, hogy megvan a megszűnés veszélye, ezért kérnék és szerettünk volna garanciákat, biztosítékokat kapni, hogy az ott élők tudhassák azt, hogy nem holmiféle sanda szándékkal vagyonkótyavetyélésről van szó, túlélési technikákról.

(23.20)

Tehát nincs feltétel, nincs biztosíték. Tudják nagyon jól, hogy sok esetben a tudomány területén is nagyon sokszor előfordult, hogy egy darabig működött, amíg a vagyont, a közvagyont nem élte fel - tudok rá példákat hozni, többek között az Öntözési Kutató Intézetet -, addig működött, de utána meg kellett szüntetni, mert mindent felélt, ami mozgatható volt.

Nos, kérem, úgy gondolom, nincs semmi gond akkor, ha nem nagy túlélők alkalmazkodásáról van szó, azaz csökkenő gyermeklétszámról, demográfiai problémákról és finanszírozási gondokról, és mindenki igyekszik valahol biztos állást keríteni a menedzsmentből, az ott dolgozók köréből; ha nem üzleti spekuláció az intézmény beolvadása, ha nem csak lúzerkedés, tehát helyezkedés, ha nem személyek pacsizása és tiszta a szándék, ha előnyös és kölcsönös az, hogy ez az intézmény és ahova becsatlakozik, mindkettőjüknek előnyt jelent és kölcsönös hasznot a jövőt illetően, ha nincs hátsó szándék, ha nem kalmárkodnak ezzel az intézményi vagyonnal, amiről szeretném mondani, hogy nem mostani keletű. Ezt a vagyont, ezt az iskolát, ennek elődjét, összerakva tégláról téglára, 80-100 év alatt az ott élők hozták létre, és nem a lottón nyerték.

Úgy gondolom, lehet polgári jogi garanciát, megállapodást kötni az egyetem, a főiskola, a megye és a városok között. Úgy gondolom, hogy körülbelül három feltétel az, amelyet megpróbálhatunk megfogalmazni. Ha módosítani kívánja, tudjunk róla. Ha valamit el kíván adni, akkor a települések megvehessék, ha megszünteti, akkor pedig legyen meg az a lehetőség, hogy a megyei önkormányzat, akár alapítványi, akár gazdasági társasági formában az életképes részét folytassa, és ne szűnjön meg Békés megyében a felsőoktatás.

Tudják, az a gond, hogy tiltakozott a megyegyűlés, a települések a megfontolatlanság, a feltételek hiánya és a biztosítékok hiánya miatt is. Tudtuk azt, hogy nem biztos, hogy elkerülhető folyamatról van szó, nem a folyamat ellen tiltakozunk - személy szerint én magam így gondolkodom -, hanem az imént említett megfontoltság, a feltétel és a biztosíték kérdésében vannak némi aggályaink, hiszen úgy gondolom, felelős döntés mellé csak úgy társulhatunk, ha némi biztosítékot látunk a jövőt illetően is. Lehet ilyen biztosítékot összeállítani, és meg lehet benne egyezni. Mi úgy gondoljuk, hogy nem politizálgatunk ebben a kérdésben, mint ahogy állítják levelekben, hanem ha az is politika, hogy településpolitika, megyepolitika, felsőoktatás-politika, akkor igen, politizáltunk. Ha arról van szó, hogy a megye jövője a politika, akkor igen, politizálhatunk, hiszen úgy gondoljuk, féltjük.

Tudják, Békés megye már annyi kárt szenvedett a rendszerváltás óta is, attól függetlenül, hogy hátrányos és gazdasági depressziós, gondolják csak végig, itt lévő Békés megyei képviselőtársam, minden fontos gazdasági egység és termelő feltétel megszűnt. Nem szeretnénk, ha ennek sorsára jutna a főiskolánk is. Gondolják végig a malomipart, a gabonaipart, a hűtőházat, a konzervipart, a baromfiipart, a vágóhidakat, a húsfeldolgozókat, az élelmiszeripart, és sorolhatnám még, amelyek megszűntek Békés megyében, és további leszakadását jelentette. Nem szeretnénk, ha az egyesülés, a beolvadás a megszűnést jelentené Békés megye felsőoktatása számára. Úgy gondoljuk, hogy garanciát kérünk, biztosítékot, és ha ebben partnerek, akkor úgy gondolom, hogy lehet, hogy a fejlődés útját választottuk.

Az pedig nem igaz, hogy nincs adósságuk. Szabó képviselő úr, a PPP-vel jelentős adósságuk van. Azt is jó tudni, hogy hároméves garancia van arra, hogy a kormány vállalja ezt a PPP-s fizetséget.

Száz szónak is egy a vége: ebben a kérdésben csak egy feltétel, ami számunkra nagyon fontos, a Békés megyei felsőoktatás jövője. Ha ez megfontolt és garantált, némi biztosítékot jelent arra, hogy nem szűnik meg, akkor úgy gondolom, lehet, hogy eredményesen zajlik le ez az egyesülés, és nem jelent megszűnést. Ennek reményében köszönöm, hogy szólhattam.