Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, kedves házelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ó, ió, ció, orbanizáció, hogyha nem értette a címét a kedves képviselőtársam. Tehát, tisztelt Országgyűlés, ezen a héten fejeződik be az iskolaév, a 8. tanév az Orbán-rezsimben. Kimondani is sok, hát még végigélni diákként, szülőként vagy pedagógusként. Nyolc éve folyik a magyar oktatási rendszer orbanizációja. Igen: orbanizálják az oktatást, hiszen mára egyértelművé vált, hogy az iskolarendszerben bekövetkezett változások kizárólag Orbán Viktor hatalmi mestertervét szolgálják. (Németh Szilárd István: Kizárólag!?) Alattvalókkal teli ország, alattvalókkal teli iskola  ez minden önkényúr vágyálma. Legyen csend, rend és fegyelem az osztálytermekben és az egész országban! Ez az, ami az orbáni oktatáspolitikát vezérli. A fideszes oktatásirányításban ehhez képest másodlagos szempont, hogy jól érzi-e magát a gyerek az iskolában, hogy a legjobbat tudja-e magából kihozni a pedagógus, hogy reggelente jó szívvel, nyugodtan engedi-e el a csemetéjét a szülő.

(13.50)

Nem az a fideszes politika vezérlő célja, hogy fejlődjenek a gyerekek, hogy sikeres és boldog felnőttekké váljanak, nem az a célja, hogy az iskola csökkentse a társadalmi egyenlőtlenségeket, csak az, hogy engedelmes alattvalókat neveljenek. A XXI. században a sikeres oktatási rendszerek megtanítják a gyerekeket gondolkodni, kérdezni, együttműködni és megoldásokat találni. De ami máshol siker, az itt „Orbanisztánban” veszély. Itt annak örülnek, ha a kedves állampolgár nem gondolkodik, hanem elfogad, nem kérdez, hanem bólogat, és nem együttműködésben talál megoldást, hanem elszigetelten várja, hogy kegyesen gondoskodjanak róla. A következmények? A magyar diákok egyre rosszabb teljesítményt mutatnak a nemzetközi felmérésekben, mind több család menekíti ki a gyerekeit a közoktatásból, a legjobbak már külföldön végzik egyetemi tanulmányaikat. Növekszik a korai iskolaelhagyók száma, és drasztikusan csökken az egyetemi képzésben részt vevők aránya, miközben minden ötödik gyerek úgy jön ki az iskolából, hogy funkcionális analfabéta marad.

Ha az állampártban egy pillanatig is komolyan gondolnák, amit az úgynevezett miniszterelnök mondott, hogy 2030-ra legyünk Európa öt legjobb országa között, akkor éppen az ellenkező irányba mennének az oktatáspolitikában is. De ahogy elnézzük az új miniszter nyilatkozatait, szertefoszlik a maradék reményünk is bármilyen pozitív fordulatra. Így hát nem marad más, mint hogy arra kérjem a kormányt, a minisztert, az államtitkárt, sőt nem is kérek, hanem a magyar szülők nevében sírva könyörgök, hogy ha már használni nem tudnak vagy nem akarnak, akkor legalább ártani ne ártsanak többet a gyerekeknek és a magyar oktatásügynek. (Moraj a kormánypártok soraiban.  Révész Máriusz: Az én gyerekeim nevében ne könyörögj sírva!) Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Párbeszéd soraiban.)