A felszólalás szövege:

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az országos táplálkozás- és tápláltsági állapotvizsgálat 2014-es eredményei alapján hazánkban a felnőtt nők 60 százaléka, a férfiak 65 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, az Egészségügyi Világszervezet 2016-os eredményei szerint pedig a magyar felnőtt lakosság körében feltűnően nagy az elhízás mértéke, a világon a negyedik, az európai államok között pedig megdöbbentő módon az első helyen állunk. Már a gyermekek körében is egyre aggasztóbb a helyzet. Európa-bajnoknak lenni, ha sportról beszélünk, felemelő érzés, ebben a kategóriában azonban lesújtó, és ez bizony kormányzati felelősséget is felvet. Persze mondhatnánk, hogy mindenki érezze jól magát a saját bőrében, azonban a kövérség véleményem szerint nem pusztán esztétikai kérdés, és nem kizárólag magánügy. A túlzott zsírraktározás ugyanis összefüggésben áll számos betegség kialakulásával, így a szív- és érrendszeri betegségekkel is, ami hazánkban a halálozások több mint feléért felel. Az elzsírosodás csökkenti a várható élettartamot, és ez a tény egy demográfiai gondokkal küzdő országban figyelemre méltó.

Kialakulásának megelőzésével kevesebbet kellene költenünk a vele összefüggésbe hozható betegségek kezelésére. A kormányzati erőfeszítések, mint például az iskolai mindennapos testnevelés bevezetése, az utánpótlás kiemelt támogatása, valamint az egészségtelen élelmiszerek külön adóztatása fontos, de láthatóan nem elégséges lépés.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Miért nem tettek további, a fizikai aktivitást fokozó, a szabadidősportokat népszerűsítő és az egészséges táplálkozási kultúra elterjedését elősegítő intézkedéseket az emberek ideális testsúlyának megőrzése és ezáltal az egészségük megóvása érdekében? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Új képviselőként érdeklődéssel figyeltem a 2019. évi költségvetés vitáját. Számos kritika és méltatás hangzott el a mai napon. Kritika és méltatás helyett én most az Országgyűlés támogatását kérem abban, hogy a Marcali térségében élők érdekeit is vegye figyelembe a költségvetés elfogadásakor. Élve képviselői jogommal, egyben kötelességemmel, 20 darab módosító indítványt nyújtottam be az itt található települések reális igényeinek megvalósítására. Országos szinten ezek nem hatalmas projektek, azonban az adott települések boldogulását nagymértékben segítik. Gondolok itt járda- és közútfelújításra, belterületi utak aszfaltozására, közösségi tér kialakítására. A fontos beruházások közül kettőt most kiemelek. Örömmel hallottam korábban miniszterelnök úrtól, hogy a tervek szerint tovább folytatódik az országos közúthálózat korszerűsítése.

(19.00)

Erre tekintettel bízunk benne, hogy a 67-es út után a 68-as út indokolt felújítására is lesz forrás. A Balatontól a horvát határig vezető, Somogyországon keresztülmenő úton jelentős a személy- és teherforgalom, egyes amortizálódott szakaszainak felújítása pedig különösen indokolt. Ez a beruházás segítené a marcali ipari központ további fejlesztését, valamint az úgynevezett háttértelepülések biztonságosabb megközelíthetőségét és bekapcsolódását a balatoni turizmusba.

A térség másik, kétségkívül legsúlyosabb problémája a marcali kórház helyzete. A régióban élő hatvanezer és a Balaton délnyugati partján nyaraló további több tízezer ember sajátos tapasztalatai alapján is szükség van a kórház korábban bezárt osztályainak újraindítására, a jelenlegi ágyszám bővítésére, az egészségügyi eszközellátottság fejlesztésére. Különösen szükséges továbbá a járóbeteg- és a sürgősségi ellátás színvonalának emelése, a szakorvosok és a szakszemélyzet bővítése, bérük fejlesztése és nem utolsósorban a kórház szakmai, szervezeti és gazdasági önállóságának visszaállítása.

Örömmel olvastam a napokban, hogy eközben egyes vidéki egészségügyi intézmények jelentős fejlesztéseket tudhatnak maguk mögött. A veszprémi kórház például több mint tízmilliárd forintban részesült, többek között vadonatúj onkológiai centrum épült, felújították az intenzív osztályt, és bababarát szülészetet is létrehoztak az összegből. Több műtét vonatkozásában megszűnt a várólista, az ortopédián pedig közel a negyedére csökkent a várakozási idő.

Bízunk benne, hogy ez a fejlesztési hullám mielőbb eléri Marcali városát is, amit az itt élők megérdemelnének. Bízunk benne, hogy erre megvan a kormányzati szándék, és a költségvetési előirányzat pedig biztosítja a kórház fejlesztésének fedezetét is. Amennyiben továbbra sem jutna forrás a marcali kórház rendbetételére, javaslom, hogy a kormányzati kommunikációval kapcsolatos feladatokra elkülönített közel 30 milliárd forintból csoportosítsanak át erre a célra.

Az embereknek ugyanis a befizetett adóforintjaikból nem sorosozásra meg még több migránsos plakátra, hanem sokkal inkább járható járdákra, XXI. századi infrastruktúrára és jól működő egészségügyi intézményekre van szükségük.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Márciusban, amikor megkérdezték a Marcali térségében élőket arról, hogy szerintük mi a régió legfájóbb problémája, tíz emberből kilenc a marcali kórház kálváriáját nevezte meg. Ez a kórház korábban 60 ezer, valamint a nyári hónapokban további több tízezer, a Balaton délnyugati részén pihenő ember ellátását biztosította. De előbb a gyermekosztályt szüntették meg, utóbb a gyermekügyeletet, majd miután az intézményt integrálták a kaposvári kórházba, a szülészet-nőgyógyászati osztályt is; egy olyan kórházban, ahol szinte minden napra jutott egy gyermekszületés.

Hazánk súlyos demográfiai gondokkal küzdő ország, ahol sajnálatos módon a kormányzati javító szándék ellenére is folyamatosan csökken a születések száma. Ennek tükrében tehát teljességgel érthetetlen, hogy miért keserítik meg a Marcali térségében gyermekeket vállalók életét azáltal, hogy nekik sokszor 60 kilométert kell utazniuk kisbabájuk világra hozása miatt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Abban a kórteremben pedig, ahol korábban gyermekek élete kezdődött, most menthetetlen halálos betegek élik végnapjaikat. Ez a morbid valóság a családok évében. A marcali kórház integrációjának pedig további következménye a lecsökkent ágylétszám, a leromlott eszközállomány, a fokozódó szakember-elvándorlás, a hosszabbodó várólisták és az is, hogy a betegeknek egyre több esetben kell Kaposvárra utazniuk az egészségügyi ellátásért, miközben más vidéki kórházak, örömteli módon, jelentős fejlesztéseket tudhatnak maguk mögött. Két évvel ezelőtt a marcali kórház megmentéséért több ezer ember fogott össze, és azóta is követelik a megszüntetett osztályok visszaállítását, az ellátás színvonalának emelését, elegendő szakorvost és szakszemélyzetet, továbbá szakmai, vezetési, gazdasági és szervezeti önállóságot.

Ezekre az emberekre is tekintettel tisztelettel kérdezem most az államtitkár urat: miért érdekeltek a marcali kórház szisztematikus leépítésében az emberek biztonságával szemben, mikor kapja vissza a kórház az önállóságát, mikor születhetnek újra gyermekek Marcaliban? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): A marcali kórház ügye számomra nem kampánytéma, hanem megoldandó feladat, talán a legsúlyosabb. Az integráció kudarcot vallott, bizonyossá vált a kulcskérdés, az önállóság. Az adósság ugyan eltűnt, de vele együtt jó néhány ellátási forma és ezzel a biztonságérzetünk is. Hát, ebben tökéletesen egyetértek Móring József Attilával, a térség kormánypárti képviselőjével, ezek ugyanis az ő szavai. Államtitkár úr, köszönöm a felkészültségét, de a mai nap nem kaptam választ a kérdésére, és azt tapasztalhatjuk, hogy az ígéretekkel és a mellébeszéléssel tele a padlás. A 2014-es választások előtt önök például sürgősségi centrumot ígértek CT-berendezéssel, és még helikopterleszállót is. Hát, egyik sem valósult meg. Az idei kampányban pedig méltányolták a gyermekosztály valamilyen formában történő újraindításának igényét.

Ha jól értem, akkor a kórház nem kapja vissza az önállóságát, és továbbra sem születhetnek gyermekek Marcaliban, ezért a válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a DK, az LMP, az MSZP és a Párbeszéd soraiból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azért élek most a vezérszónoki jogommal és beszélek a pulpitusról, hogy ne kelljen önnek háttal ezt megtennem, azonkívül pedig ez az első vezérszónoki felszólalásom itt a parlamentben.

A törvényjavaslattal egyetértek, azt támogatom. A Közép- és Kelet-európai Halászat Fejlesztéséért elnevezésű nemzetközi szervezet, más néven EURO-FISH -megállapodás 3. cikkében található célok, úgymint a tagok közötti szakmai és gazdasági együttműködés elősegítése, a halászati erőforrásokban rejlő lehetőségek maximális kihasználása, a magánszektor beruházásainak előmozdítása, hozzájárulás a kereskedelem ösztönzéséhez, valamint a régión belüli és kívüli exportlehetőségek maximális kihasználása mind-mind ösztönzik a magyarországi halgazdálkodás és akvakultúra fejlesztését. Erre szükség is van, mert mint ahogy az EUROFISH -megállapodás is fogalmaz, nemzeti fejlődésünk alapvető ágazatáról van szó.

Itt szeretném mindjárt megjegyezni azt az örömteli változást, hogy a magyar emberek halfogyasztása az utóbbi időben növekvő tendenciát mutat. Ebben bizonyára a halhús áfatartalmának 5 százalékra csökkentése is szerepet játszott. Az alig 6 kilogramm/fő éves átlagos halfogyasztásunk, amibe beleértendők az importált tengeri halak, mint például a hekk és az úgynevezett seafood is, még így is messze van a 24 kilogramm/fő éves európai uniós átlaghoz viszonyítva. Sajnálatos módon azt is meg kell jegyezni, hogy az export-import mérlegünket tekintve sem állunk jól. 30 millió euró értékben importálunk halat az országba, és csupán 10 millió euró értékben adunk el külföldre. Könnyen megállapítható tehát, hogy a magyarországi halfogyasztást ösztönözni, a halgazdaságunkat pedig a továbbiakban is fejleszteni szükséges.

Tisztelt Országgyűlés! Mi történt ezzel szemben? 2015 májusában megszűnt a kereskedelmi célú halászat a természetes vizeinken. Ki kell mondani: ez egy politikai döntés volt, amely egyértelműen a horgásztársadalomnak kedvezett. Ennek a döntésnek voltak és vannak károsultjai. 200 halász család vesztette el a megélhetését, és ők a mai napig nem kaptak semmilyen kompenzációt. A társadalmi béke kedvéért véleményem szerint felelősséget kellett volna vállalni a kormánynak a szakmájuk gyakorlásától megfosztottak kárpótlásában és egyúttal halászati eszközeik megvásárlásában. Félő ugyanis, hogy ezek a bajba jutott emberek korábbi munkaeszközeiket idővel pénzzé teszik, és a jövőben rapsicok fognak ezekkel illegálisan halászni.

A természetes vizeinkből, így többek között a Dunából, a Tiszából és a Balatonból hálóval kifogott halat jelenleg nem lehet kereskedelmi forgalomba hozni. Somogy megyei képviselőként ki merem jelenteni: a vicc kategóriája, hogy a Balaton-parti éttermekben, halsütödékben 2013 decembere, a balatoni halászat betiltása óta nem lehet balatoni halat kapni. Turisztikai és országimázsszempontból is elfogadhatatlan, hogy a térségben lakók és az idelátogató vendégek nem fogyaszthatnak a jó minőségű, kulináris élményt nyújtó balatoni halból. Nem véletlen, hogy pár évvel ezelőtt maga Orbán Viktor miniszterelnök úr is hangot adott felháborodásának az ügyben. A kormány azóta lépett, és lehetővé tette, hogy a balatoni halgazdaság ma már árulhasson balatoni eredetmegjelölésű halat.

(14.20)

Tisztelt Országgyűlés! Felhívom a figyelmet, hogy ez a szemfényvesztés tipikus esete. Ezek a halak ugyanis nem a magyar tengerből származnak, hanem a Balaton vízgyűjtő területén található tógazdaságokból.

De visszatérve eredeti témánkra, a EUROFISH-megállapodásra és az abban célként meghatározott, a halászati erőforrásokban rejlő lehetőségek maximális kihasználására, ha már erről beszélünk, javaslom, hogy induljon el egy szakmai alapú párbeszéd azzal kapcsolatban, hogy első lépésben legalább a tóban található úgynevezett invazív fajok  az ezüstkárász, a busa, a törpeharcsa és az angolna  kereskedelmi célú halászata legyen megteremtve. Ezek a nem őshonos, biológiailag káros, ám megfelelő módon elkészítve igen ízletes fajok kihalászása a tóból különösen ajánlatos. Közülük ugyanis némelyik táplálékkonkurenciája a rendkívül kedvelt süllőnek, némelyik pedig kifejezetten zavarja a horgászok rekreációját. Ki merem mondani tehát, hogy mind a horgászok, mind a halászok, mind a balatoni turizmus-vendéglátás érdeke, hogy tudjunk fogyasztani az imént felsorolt halfajokból.

Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik Magyarországért Mozgalom kitűzött célja a magyarországi halfogyasztás növelése és az egészséges táplálkozás népszerűsítése. Megállapítható ugyanis, hogy azok az emberek, akik számottevően több halat esznek, számottevően tovább is élnek. A EUROFISH-megállapodás közvetett módon ezt a célt is szolgálja, ezért javasolni fogom a Jobbik-frakciónak, hogy támogassa azt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország Alaptörvénye szerint mindenkinek joga van a testi egészséghez. Hazánkban 3155 település található, ebből 2751 településen él kevesebb, mint 4500 lakos. A 2006. évi XCVIII. törvény értelmében településeink 87 százalékán nem lehet gyógyszertár létesítésére pályázatot kiírni. Közel hárommillió embernek, a lakosság 30 százalékának gyógyszerellátása lehetetlenül így el.

A kisebb településen élő honfitársaink zömének jelenleg is más településre kell utazniuk a gyógyszerekért, de továbbmegyek. A gyógyszertörvény miatt több városban nincs lehetőség gyógyszertárat létesíteni. A választókerületemben lévő Marcaliban a nemrég bezárt patika helyére pályázni sem lehet, pedig igény volna rá. Ebben a járásban 34 ezer ember él, akinek a gyógyszerigényét a Marcaliban üzemelő, legfeljebb kettő gyógyszertárnak kell majd biztosítania.

Engedje meg, hogy a helyzet abszurditására másképp is felhívjam a figyelmét. A trafiktörvény szerint dohányboltot mindenhol, egy pár száz fős településen is lehet nyitni, patika viszont csak 4500 fő felett üzemeltethető. Megdöbbentő, hogy a gyógyszerek forgalmazásának feltételei a dohánytermékekhez képest sokkal szigorúbbak. Több képviselőtársammal együtt úgy gondoljuk, indokolt a gyógyszertárak létesítése esetében is a 3000 fő lakost alapul venni, és a gyógyszertörvényt ennek megfelelően módosítani.

Tisztelettel kérdezem az államtitkár urat: miért tartottak fenn eddig egy olyan szabályozást, ami hátrányosan érinti a 4500 fő alatti településen élőket? Kinek az érdeke, hogy cigaretta jusson mindenhova, gyógyszer viszont nem? Támogatja-e a kormány az általunk javasolt módosítást?

Államtitkár úr ma már számos kérdésre válaszolt. Kérem, legyen kedves, és az én kérdéseimet is válaszolja most meg. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! És nem utolsósorban tisztelt Farkas Sándor Államtitkár Úr! Látszik, hogy dolgozik az Agrárminisztérium: jelenleg 16 törvénymódosítás van előttünk, a tisztelt Ház előtt. Nem volt könnyű ezeket áttanulmányozni, de el kell ismerni, hogy ezek többsége technikai jellegű módosítás, és egyetértek államtitkár úrral, hogy ezek ritkán politikailag fajsúlyosak, szakmai javaslatok. Valóban én is csak végigmenve, és nem is kívánok túl hosszú lenni, de meg szeretném említeni, hogy ezek a javaslatok többségében bürokráciacsökkentő és az európai uniós elvárást is kielégítő módosítások. Ezek többsége természetesen részünkről is támogatható.Meg kell emlékezni a piacvédelemről és a minőségvédelem kérdéséről. A hungarikumtörvény technikai jellegű módosítása is főleg pontosításokat tartalmaz, viszont az elmúlt évek tapasztalatai alapján ki lehet jelenteni, hogy ebben még több lehetőség is van, további állami menedzselő tevékenységre lenne szükség ezen a téren.

Igen, a halgazdálkodás területén is egy fontos pontosítás, hogy a halőr működési területeit is meghatároztuk. Az én választókerületemben is lehet látni, hogy milyen áldozatosan végzik ezek az emberek a munkájukat, tényleg járják a területet, és fontos, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen az, hogy hol és milyen feltételekkel, milyen szabályok szerint tudják a munkájukat ellátni.

Itt található egyébként javarészt az elmúlt évek tapasztalatait halászati törvénybe építő módosítás. A horgászeszközök halfogásra alkalmas állapotát pontosabban határozza meg, így az orvhalászat ellen hatékonyabb fellépést segít elő. Én azt gondolom, hogy ez is fontos, ezen a téren is sokat léptünk előre az elmúlt időszakban, de még mindig vannak, akik ilyen nemtelen, erkölcstelen és jogtalan eszközökkel fogják a halat az élővizeinkből.

Az élelmiszer-biztonság napjaink súlyos kihívása, valóban figyelmet kell rá fordítani. Ez is egy üdvözlendő dolog, hogy megjelenik ebben a törvényjavaslatban.

Az erdőgazdálkodásról is egypár mondatot meg kívánok említeni. Számos állami tulajdonban lévő erdőnk van, de nagyon sok magántulajdonban lévő erdő is található Magyarországon. Ez is egy hatalmas értéket képvisel, de ezeknek az erdőknek a többsége osztatlan közös tulajdon, bár tudom, hogy az Agrárminisztérium  idézőjelben mondva  hadat üzen az osztatlan közösnek, és azt gondolom, hogy ez nagyon jó út. Én remélem, hogy az erdők tekintetében  és ott talán még nagyobb a katyvasz, van olyan tizen-egynéhány hektáros erdőterület Somogyban, tudom mondani például, 92 tulajdonosa van ennek, és az erdőhasználat kérdése is rendezetlen. Nyilván ennyi tulajdonos nagyon nehezen tud megegyezni, és nagyon kevés olyan tulajdonos van ezek között, aki egyáltalán megfelelő szakképesítéssel rendelkezik.

De hogy államtitkár úr kéréséhez híven a témánál maradjunk: most arról szeretnék beszélni, amit ez a módosítás érint, jelesül, hogy szigorodik a fa és a fatermékek hatósági ellenőrzése, szállítás és forgalmazás is szigorúbb dokumentációhoz kötött. Ez szintén egy jó dolog és támogatandó dolog, hiszen a mai napig azért jelentős az illegális fakitermelés vagy hogy pontosabban fogalmazzak, a falopás, és ez rendkívüli módon hergeli az erdőtulajdonosokat. És meg kell említeni azt is, hogy rendben van, hogy megvan ez a törvényi szabályozás, de örömteli lenne, ha a személyi állomány is rendelkezésre állna, amely ezeket a szabályozásokat meg tudja valósítani és betartatja ezekkel az emberekkel, mert most, hogy hűvösre fordult az idő, november végén, ilyenkor jellemzően tömegesen fordulnak elő ezek a cselekmények. És bízunk abban is, hogy a rendőrség is szívén viseli majd ezeket a törvénysértéseket, és hatékonyabban fog tudni eljárni a megakadályozás, illetőleg az elrettentés érdekében.

Szeretnék továbbmenni. Üdvözlendő, hogy a vadászjegy és a vadászati engedély kiállításáért bevételezett díj teljes összege immáron az Országos Magyar Vadászkamarát fogja megilletni. Erre azért is szükség van, mert az államtól átvett feladatokért jogos, hogy ezt térítésként megkapják. Ugyanígy üdvözlendő, hogy a vadászjegy-kiállítás, valamint az évenkénti, merthogy minden évben érvényesíteni kell a vadászjegyeket…  hogy ezek kiállítása igazgatási szolgáltatási díjtól mentes lesz a jövőben.

Végezetül a rendkívül fontos ágazatról, a szőlő- és borászati ágazatról egypár gondolat és észrevétel. Itt említette államtitkár úr is a borrégiós tanácsok megalakulását, 2019. év május 13. napjáig szükséges ezt felállítani. Itt külön lesz választva a szőlészeti és a borászati szekció. Erről azért érdemes beszélni, mert most is a nyár végi, őszi tapasztalatokból kiindulva lehet látni, hogy sok esetben ellenérdekeltek a szőlészetek és a bortermelők. Ez a szőlőfelvásárlási árak, illetve a szőlő felvásárlása során éleződött ki. Sajnos, bizonyos régiókban rendkívül nyomott áron vásárolták fel a szőlőt, sok gazda itt a borászok kartelljére gyanakszik.

Nyilván számos más tényező is, kereslet-kínálat befolyásolja az ár kialakulását. De kétségtelen, és ha már továbbmenve szóba kerül a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, illetőleg a hegyközségi tanácsok is és az ő szerepük is, a szőlősgazdák és a borászok is azt szeretnék, hogy túl azon, hogy nagyon helyesen ezek a szakmai szervezetek most ezzel a módosítással is lényegesen több feladatot fognak ellátni a jövőben, de hogy ezek a feladatokat a borászok és a szőlősgazdák érdekei védelmében is végezzék. Tehát hangsúlyosabb szerepet kapjon az érdekvédelem, és akkor talán a jövőben megelőzhető lenne az idén is kialakult alacsony felvásárlási árak és az ebből fakadó…  hozzáteszem, nyilván ez nem mindenkit érintett, mert általában a termésmennyiség meghaladta a korábbi átlagos termésmennyiséget, és ez azért kompenzált bizonyos jövedelmet, de ebből általános vélekedést, úgy gondolom, hiba leszűrni. Nagyon sokan gyakorlatilag deficitesen termeltek idén, és sokan gondolkoznak azon  főleg kisebbekről beszélek , hogy ha ez a továbbiakban nemhogy bevételkiesést fog okozni, hanem veszteséget, akkor fel fognak hagyni ezzel a tevékenységükkel.

(11.20)

Én úgy gondolom, hogy egy felelősen gondolkodó kormányt és egy felelősen gondolkodó Agrárminisztériumot ez arra fog sarkallni, hogy elemezze a most kialakult helyzetet, és lehetőség szerint mindent megtegyen azért a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával karöltve, illetőleg a szakmai képviseletet ellátó hegyközségi tanácsokkal, illetőleg a későbbiekben fölállított borrégiós tanácsokkal is, hogy a gazdák boldogulni tudjanak.

Köszönöm szépen a hozzászólás lehetőségét. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és a türelmet. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Jelen pillanatban egyszerűbb a helyzetünk, mert nem 16, hanem 3 törvénynek a módosítási javaslata fekszik előttünk, azonban ezekről már kevésbé lehet elmondani, hogy ezek politikailag nem érzékenyek; ezek politikailag érzékeny kérdéseket is érintenek. A törvényjavaslat kapcsán két fő észrevételem van. Egyrészt az apróbb jogszabály-módosítással egyet tudok érteni, hiszen ezek javarészt pontosítások és az uniós jogszabályokhoz való igazítás. Támogatható a jogszabály, mivel valóban a tényleges életviszonyokhoz és a gazdák igényeihez hangolását segíti, segíti a csalók kiszűrését, és ahogy Czerván képviselőtársam is említette, a joghézagoknak a rendezését.

Aggályos viszont a tervezet azon része, amelyben az agrárkamara olyan jogköröket kapna, amelyek ellen fellebbezésnek helye nem lesz. Az Állami Számvevőszék mellett ez egy újabb szervezet ma Magyarországon, amelynek a döntése ellen nem lehet fellebbezni, hiszen a bíróságok ez esetben nem tudnak dönteni majd, hanem csak újabb eljárásra jogosítani a földforgalmi viszonyok kapcsán. Tehát elfogadhatatlannak tartjuk azt az elképzelést, hogy a földvételek miatti perek esetében a bíróságoknak ezután ne legyen ráhatásuk az egyes vitás döntésekre, és úgy gondoljuk, hogy a valódi gazdákat ezzel komoly jogi lehetőségtől fosztják meg.

(12.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném fölhívni a figyelmüket arra, hogy a termőföld egy véges erőforrás, és általánosságban elmondható, hogy Magyarországon, különösen egyes régiókban egyre kevesebb a megvásárolható föld, azok is egyre drágábbak. Ma már ott tartunk, hogy a gazdák egy nadrágszíjnyi parcellán is képesek összeveszni, tehát nagyon oda kell figyelni erre a szabályozásra, mert egyre élesebb viták fognak kialakulni.

Pár szót, pár gondolatot szeretnék a Nemzeti Agrárgazdasági Kamaráról megemlíteni, csak a félreértések elkerülése végett. Nagy tisztelettel figyelem és kísérem elnök úr, Győrffy Balázs munkásságát, aki egyébként ennek a jogszabálynak, törvénymódosítási javaslatnak az egyik előterjesztője is. Szeretném idehozni az Országgyűlésbe rengeteg gazdatársam gondolatát a kamaráról. Nagyon pozitív és üdvözítő, hogy hírlevelek, programok szervezése útján sok tájékoztatást kapnak a bürokrácia útvesztőiben; tehát egyszerűbb tanácsokat, javaslatokat is megfogalmaz, illetőleg az innovatív és a kor színvonalának megfelelő gazdálkodással kapcsolatban is nagyon sok szakmai anyag jut el hozzánk, illetőleg van egy nagyon komoly programanyaga is a NAK-nak, amely most már hozzáférhető. Tehát azt gondolom, elnök úr felkészültségéhez, munkabírásához és alázatosságához nem fér kétség. Úgy gondolom, személyes jó viszonyunk is megvan, és bízom benne, hogy megmarad a kritikák után is, merthogy vannak kritikák is a NAK tevékenységével kapcsolatban, és arról is beszélni kell.

Sok gazda számára nem elfogadható, hogy kényszerrel kellett belépni a kamarába. Sok gazda azt sem tartja elfogadhatónak, hogy a befizetett tagdíjjal nem feltétlenül áll arányban az a szolgáltatás, amit a kamara nyújt. Nem feltétlen kell ezzel egyetérteni, én is ezt egyébként fenntartással kezelem, de azért elmondom. További kritika egyáltalán maga a kamara létjogosultsága is. Miért mondom ezt? Lehet látni a kamarai választásokon, hogy mennyien vesznek részt, mennyien aktívak, mennyien érzik magukénak az agrárkamarát. A falugazdászok  hogy is mondjam, és ne menjünk el szó nélkül amellett  nagyon sok helyen úgymond lepkehálóval fogdosták a kamarai tagokat, hogy ugyan, menjenek már el, vegyenek már részt azon a választáson, ahol sok helyen egyetlenegy képviselőre lehetett szavazni, voksolni.

Sajnos az sem üdvözlendő dolog  vagy nem is tudom, hogyan fogalmazzak , nem szerencsés dolog, így mondanám: túl azon, hogy még egyszer mondom, nem fér kétségem elnök úr szakmaiságához és munkásságához, hogy ért hozzá és jó felé viszi ezt a kamarát, de azért mégiscsak országgyűlési képviselő egy párt színeiben. Tehát egy szakmai fórum, egy szakmai szervezet élén egy párt politikusa áll, nyilván Fidesz-színekben. Tehát, ha úgy tetszik, akkor a Fidesz irányítja a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát, és most ez az Agrárgazdasági Kamara fog majd hatásköröket kapni és különböző vitás kérdésekben döntést hozni. Még egyszer mondom, finoman fogalmazva sem szerencsés döntés ez, hiszen úgy gondolom, hogy legalább a látszata sincsen fenntartva annak, hogy egy független szervezet hozná ezeket a döntéseket. Tehát amíg a szervezet a kormányhoz köthető, addig sajnos az emberekben a jövőben is fog élni kétely.

Továbbmegyek: nemcsak a bíróságok döntési joga csorbul, hanem az önkormányzatokat is kiveszik a döntési rendszerből, hivatkozva a megterhelő perköltségekre. Ezen is el lehet vitatkozni, hogy ez mennyire jogos vagy mennyire nem. Én el tudom képzelni és el tudom fogadni azt, hogy az önkormányzatoknál, főleg ott, ahol olyan emberek vannak döntéshelyzetben, akik nem igazán rendelkeznek mélyreható vagy mélyenszántó tudomással az agráriumról, ezt nyűgként élik meg, illetőleg azt is el tudom fogadni, hogy ez bizonyos költségeket is jelent az önkormányzatnak, de attól még ki kell mondani, hogy ez egy hatáskörcsorbítás.

Az bizonyos, hogy számos módosító indítványt be fogunk nyújtani a csomaghoz, és ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását is ettől tesszük függővé. Úgyhogy örülök neki, hogy a Fidesz-frakció is jelezte, hogy ezt meg fogják tenni, illetőleg, ha jegyzetem nem csal, akkor Farkas Sándor államtitkár úr is megemlítette, hogy ők is jobbító szándékkal fognak módosító indítványokat beadni, illetőleg fel is kért minket, minden parlamenti frakciót arra, hogy ezt tegyük meg. Még egyszer mondom, ezt jobbító szándékkal egyébként meg is fogjuk tenni.

Még azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény anomáliáit már évek óta próbálták jobbikos képviselőtársaim kezelni, módosítani, fölhívni erre a figyelmet, de a kormánypárti képviselőtársaim rendre azzal utasították el ezeket a javaslatokat, hogy addig nem kíván a kormány a földforgalmi törvényen módosítani, amíg európai uniós kötelezettségszegési eljárás zajlik ez ellen. Tudomásom szerint az eljárás jelenleg is zajlik, most mégis van egy ilyen rendkívül érzékeny módosítás. Egy picit ellentmondást tapasztalok az eddig elhangzottakkal szemben: akkor most ott mégis van lehetőség és szándék arra, hogy a módosítást megtegyük, megtehessük.

Úgyhogy, mint említettem, a javaslat támogatását a módosító indítványaink elfogadásától tesszük függővé, amelyek ezeket az anomáliákat kívánják majd megoldani és az agrárkamara  talán kimondható  indokolatlanul nagy befolyását megfékezni. Bízom benne, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere a mezőgazdaságra is igaz kell hogy legyen. Most kérem az előterjesztőket végezetül, hogy nyugtassanak meg minket arról, hogy az agrárkamara a most kapott többletjogosultságokkal nem fog visszaélni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Élvezettel hallgattam Jakab István képviselőtársam szenvedélyes felszólalását. Engedje meg, nekem nem ingem, ezért nem veszem magamra azt, én nem tartozom azok közé, akiknek fáj, hogy a NAK bővül és erősödik. Éppen ellenkezőleg, én ennek örülök, és nem vonom kétségbe a létjogosultságát sem.

(13.40)

Az más kérdés, hogy felhozok olyan kritikákat, amivel esetleg önök nem szembesülnek, mert esetleg azok a gazdák önöknek nem merik a szemükbe mondani, vagy nem ennyire konkrét módon teszik ezt.

Amire én utaltam, az igazából az a kérdés, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat, amelyik most többletjogosultságot ad a kamarának, esetleg az nem foge ezzel visszaélni a jövőben. Én ezt firtattam mindössze, illetőleg erre is vagyunk elsősorban kíváncsiak, úgyhogy én az előterjesztőktől igazából erre várok továbbra is választ.

Egyébként pedig a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara működéséről rendkívül pozitív személyes tapasztalatom van, és bízom benne, hogy ez a jövőben is, a mostani felszólalásaim után is megmarad majd. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kezdem lassan úgy érezni magam, mint Rétvári Bence államtitkár úr az A hét hétfőkön, rendszeresen kell felállnia és szólnia. Bár új képviselőként nem vagyok ehhez hozzászokva, elég sok törvényhez kell most hozzászólnom, ráadásul ezt szakmai igényességgel kívánom megtenni, úgyhogy elnézésüket kérem, ha többször bele fogok pillantani a jegyzeteimbe, mert egy bizonyos szint fölött már ez szükséges.Az előttünk fekvő T/3637. számú törvényjavaslat szintén több jogszabályt kíván módosítani. A természet védelméről szóló jogszabály módosítása, ahogy az előbb államtitkár úr is elmondta, felolvasta, teljesen logikus és észszerű. Ugyanígy észszerűnek és támogathatónak tartjuk a víztársulatokról szóló törvény módosításának (1) bekezdését, amely azt eredményezi, hogy egy ilyen közgyűlésen a képviselő legfeljebb öt tagot képviselhet maga helyett megfelelő alakisággal bíró meghatalmazások birtokában.

(14.30)

Én magam voltam olyan vízitársulati közgyűlésen, ahol egy személy, ha jól emlékszem, 64 embert képviselt, illetőleg egy szűk csoport képviselt egy bizonyos többséget, és a megjelentek jelentős többsége kisebbségben maradt ezek miatt a meghatalmazások miatt. Én úgy gondolom, hogy ez számos visszaélésre adhatott okot, és örülök, hogy szándék van ennek a megváltoztatására.

Azt viszont nem igazán értjük, és a jelen formájában nem támogatható, idézem: „a tag által a 2012. december 27. napját megelőzően hozott küldöttgyűlési határozat alapján a társulat részére már teljesített fizetés nem követelhető vissza”, és ezt természetesen a folyamatban lévő bírósági, valamint végrehajtási eljárásokban is alkalmazni kell  utal erre a jogszabály. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy Magyarországon az általános elévülési idő öt év, ugyan ennek megfelel ez a jogszabály, de azért itt elő kell adnom azt is, hogy egy ilyen társulatnál, ahol zömében csatornaberuházásokról szó, ez nem öt év alatt zajlik le, tehát a tagok első anyagi hozzájárulása, ami rendszerint megelőzi a tervezésnek az időszakát is, illetőleg lefolytatva a tervezést, a különböző egyeztetéseket, sok esetben több önkormányzat társul ilyenkor, és végez el egy adott, több tíz milliárd forintos nagyságrendű, akár ilyen nagyságrendű beruházásokat is, ez számos egyeztetési és tervezési szakaszt is érint. Hogy itt példát mondjak: a Budakeszin és Érden megvalósult ilyen fejlesztések 12 évig tartottak.

Arra is szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy 2007-ben az állami támogatás mértéke még az ilyen beruházásoknál, az ilyen fejlesztéseknél 65 százalék volt, aztán szépen az évek haladtával ez folyamatosan bővült előbb 85, aztán 95 százalékra, és végül a teljes állami támogatást is lehetett kérni, amit egyébként üdvözölünk, és ez egy nagyon jó dolog, hogy az embereknek nem kerül pénzébe vagy kevesebb pénzébe kerül az életminőségüket alapvetően meghatározó csatornák, csatornaberuházás, illetve a települések fejlődését szolgáló infrastrukturális beruházás, viszont azok a befizetett összegek, amelyek ilyen módon, úgy gondoljuk, és nemcsak mi, hanem a tagok is úgy gondolják, hogy mivel az állam ezt később finanszírozta, úgy gondolják, hogy ezeket az összegeket szeretnék visszakapni.

Egy példát mondanék, a Somogy megyei Nagybajom esetét, ahol szintén ez fordult elő: többen befizették a tagi hozzájárulásukat, természetesen voltak, akik nem, de aztán a végén ebből egyfajta káosz alakult ki, sem rendes elszámolás, sem pedig az összegek visszafizetése nem történt meg, és nekünk az a határozott álláspontunk, hogy ezekkel a pénzekkel el kell számolni, és nem lehet például más felújítási alapba, nemegyszer, mondjuk, útfelújításra elkölteni, ami szintén egy hasznos cél egy önkormányzat életében, de az emberek ezt a pénzt nem arra adták. Úgyhogy úgy gondolom, hogy ez így ebben a formában nem elfogadható.

Rátérnék a következő jogszabályra, amely a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szól  ebben a tervezetben talán ez a jogszabály módosul a leginkább. Egypár dolgot kiemelnék, észrevételeznék, illetőleg lennének kérdéseim is majd a tárgyalás során.

A tájegységhatárokat 2016-ban rohammódon és általában nem pontosan határozták, húzták meg. Ezek a sokszögletek ritkán fedik teljesen az adott ingatlanok helyrajzi szám szerinti határát. Példának okáért elmondom, hogy ott, ahol a Marcal folyó lenne az észszerű és természetes tájegységi határ, van, ahol a meghatározott térképi határ átnyúlik a túlpartra  úgy gondolom, szükség van ennek a javítására és felülvizsgálatára, tehát ez teljesen észszerű. Kérem azonban az előterjesztőt  az előterjesztők közül most Győrffy Balázs képviselőtársamat látom a teremben , hogy nyugtasson meg arról, illetve nemcsak engem, hanem másokat is, vadgazdálkodókat, hogy ez a jelen módosítás az előbb általam említett észszerű esetet kivéve önkényesen nem fogja átírni a későbbiek folyamán a tájegységi határokat és ezáltal a vadászterületek határát is, ugyanis véleményem szerint a 2016-ban húsz évre megszerzett jogokat elvenni vagy korlátozni törvényellenes, alkotmányellenes lenne.

Továbbmegyek: „A vadászati jog gyakorlásának minősül, ha a vadászatra jogosult… saját tulajdonában álló vadászterületén vagy az általa haszonbérelt vadászterületen saját maga vadászik”, ez is egy fontos és észszerű változtatás, ily módon gazdasági társaságok is folytathatnak bérvadászatot. Ez egyébként szerintem teljesen életszerű a mai viszonyok között.

Szintén továbbmennék, úgy is kezdhetném, hogy halleluja: a földtulajdonosi gyűlés összehívásának körülményei pozitív irányba változtak. Mit értünk ez alatt? Idézek a jogszabályból: „Joghatás a vadászati hatóság központi elektronikus tájékoztatásra szolgáló honlapján való közzétételhez fűződik. A hirdetményt a kezdeményezőnek  tájékoztató jelleggel  minden érintett település önkormányzati hirdetőtáblájára is ki kell függeszteni.” Konkrétabban miről beszélünk? Tehát csak és kizárólag a hatóságnál kifüggesztett hirdetményhez fűződik majd a jövőben joghatás, és talán vége annak a kornak, hogy kötelező módon kelljen kifüggesztetni önkormányzati hirdetőtáblákra ezeket a tulajdonosi gyűlést összehívó hirdetményeket. Ezt azért tartottam szükségesnek kiemelni, mert rendkívül pozitív eleme ennek a törvénymódosító csomagnak, ugyanis az elmúlt időszakban sok bonyodalom volt abból, hogy értelemszerűen ellenérdekű felek letépték ezeket a hirdetményeket a hirdetőtábláról, nyilván teljes rosszindulattal. Illetőleg technikai okai is voltak, tehát egy nagyobb vadászterület esetében nemegyszer több, van, ahol példának okáért akár 12 település önkormányzatára kell egy időben, egy napon eljuttatni ezeket a hirdetményeket.

Egy érdekes kérdés: szintén a vadászoknak jó hír, abszolút lehet látni a jó szándékot és az előterjesztőnek tényleg a tapasztalatát, és úgy gondolom, hogy meghallgatták a vadászok kéréseit azáltal, hogy: „A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vadfajjal vadgazdálkodási tevékenységet folytat és annak vadászatára jogosult, valamint akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett.” Na most, többi képviselőtársamnak mondom, hogy a lényeg nem itt van, hanem a lényeg ott van, hogy mi volt korábban, vagy hogy mi van a jelenlegi szabályozásban, ugyanis a javaslat szerint a jelenlegi törvényszövegből törölve lett az úgynevezett vadkiváltás intézménye. Fontosnak tartom elmondani, hogy belterületen nem lehet vadászatot folytatni, ezért aztán teljesen észszerű és indokolt, hogy a belterületen vadak által okozott kárt  gondoljunk csak itt a falusi kertekre  milyen alapon kérjük számon a vadásztársaságon, hiszen puskával nem is lehet még csak belépni sem közútra vagy belterületre, nemhogy még azt használni a falvakban, illetőleg a településeinken.

A vadásztársaságnak ez kétségkívül jó, de mi lesz Mari néni és Laci bácsi krumplijával, mi lesz azzal a terménnyel, amit a vaddisznók túrnak ki a kertjeikből? Hogyha belterületen keletkezik a vad által okozott kár, akkor ki lesz a felelős ezért, és ki fogja azt megtéríteni? A jelen módosításban ugyanis nem látom ennek a szabályozását, ezért kérem az előterjesztőt, hogy adjon megnyugtató választ erre a kérdésre, mert előreláthatóan nagyon sok probléma lesz ebből a felelősségi körből.

(14.40)

Akkor folytatnám a 12. §-sal: igazából a Vtv. 100. §-ának (1) bekezdésében a korlátozott látási viszonyok mellett végzett vadászat rendjének a különös szabályait majd itt felhatalmazás alapján a miniszter rendeletben fogja meghatározni. De szólok egyébként államtitkár úrhoz is, hogy ez mit jelent a gyakorlatban. Kérem önöket, hogy ezt fejtsék ki bővebben, lehet, hogy itt ködös időjárásról van szó, tehát mire számíthatunk, mert így nem nevezhető konkrétnak ez a megfogalmazás, illetőleg azt is, hogy miért kellett ezt a módosítást belevenni a szövegbe. Kérem, segítsenek a könnyebb megértésben.

Az előhaszonbérleti jogok elvételének esete: ezt is ki merem mondani, hogy nem mindenki számára kedvező. Eddig ugyanis ez a jogintézmény védte a hosszú évek vagy akár évtizedek óta jogszerűen vadgazdálkodó társaságokat. Mire gondolok itt? Akik megfizették a tulajdonosoknak a jogszerűen járó és a haszonbérletben lefektetett haszonbérleti díjat, illetőleg helytálltak rendszeresen a vadkárokért is, eddig az ő érdekeiket védte ez a jogintézmény, az előhaszonbérleti jog, a közeli jövőben pedig számíthatunk arra, hogy elsősorban a most lejáró haszonbérlettel bíró területeknek a jelentős, döntő része olyan vadászterület, aminek földterületei állami tulajdonban vannak, és vélhetően azért, mivel ezt az előhaszonbérletet elvesztik az itt gazdálkodók, ők lesznek ennek a módosításnak a kárvallottjai. Bár hozzáteszem, hogy ők is természetesen beadhatnak majd ajánlatot a földtulajdonosoknak, és az is igaz, hogy a földtulajdonosi közösségnek nem feltétlenül kötelező az anyagilag legjobb ajánlatot elfogadni. Tehát úgy gondolom, hogy a korábbi években megfelelően gazdálkodó társaság, egyesület vagy akár más vadászatra jogosultnak az addigi tevékenysége egy kellő referencia tud lenni.

Úgyhogy én itt be is fejezném. Én köszönöm a figyelmüket, és akkor kíváncsisággal várom majd a választ a feltett kérdésekre, akár a vita során vagy akár a zárszóban. Előre is köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő, a sportról szóló 2004. évi I. törvény olimpiai járadékkal összefüggő módosításának általános vitájában elöljáróban szeretném elmondani, hogy nem lesz közöttünk nagy vita. Épp ellenkezőleg, szeretném megköszönni az előterjesztőknek, név szerint Kocsis Máténak, Bánki Eriknek és Gulyás Gergelynek, valamint az adófizető magyar állampolgároknak, hogy lehetővé teszik, hogy az olimpiákon érmet szerző élsportolóink már hosszú évek óta anyagi megbecsültségben részesülhetnek, 35. életévük betöltését követően, illetőleg most ez a módosítás pedig arról is tesz és gondoskodik, amiről mi, olimpikonok  vagy a magam nevében nem tudok beszélni, mert én egyszeres olimpiai bajnok vagyok, engem ez a módosítás nem érint, és vélhetően nem is leszek már soha többet többszörös (Dr. Gréczy Zsolt: Nana!  Derültség.), de azért nem zárom ki ennek a lehetőségét. Komolyra fordítva a szót, való igaz, és elhangzott a vitában, hogy korábban egy ötszörös olimpiai bajnok annyi juttatást kapott, amennyit két egyszeres olimpiai bajnok havonta. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan helyzet, amire érdemes odafigyelni és orvosolni, és külön örülök, hogy erre volt fogadókészség, mert azért az olimpikontársaim már annak is örültek, hogy egyáltalán van egy ilyen lehetőség. Nem szerettek volna szerintem telhetetlenek lenni, és nem tudom, én vélelmezem, hogy nem is az ő részükről érkezett ez a kérés, hogy legyen módosítva ez a jogszabály.

A sikeres és eredményes sportolók pedig méltán hírnevet szereznek az országnak, és nem véletlenül büszke rájuk a magyar társadalom. A magyar emberek elismerik a kimagasló sportteljesítményt, sokan példaképként tekintenek az élsportolóinkra. Ha valaki, akkor szerintem Szabó Tünde államtitkár asszony és én magam is tudhatom, hogy milyen nehéz kijutni egy olimpiára, és ott érmet szerezni, dobogós helyen végezni, dobogóra felállni az eseményt követően. Azt szeretném mondani, hogy ez egyre nehezebb lesz; egyre nagyobb a konkurencia, egyre nagyobb a verseny, és hosszú éveken vagy akár évtizedeken keresztül kell úgymond a topon lenni és csúcsformában lenni ahhoz, hogy valaki egyáltalán kijusson egy ilyen versenyre, vagy ott maradandót alkosson.

(16.30)

Szeretném megemlíteni azt is, hogy az élsport mellett nagyon nehéz szakmát tanulni, diplomát szerezni vagy munkát végezni, vállalkozást üzemeltetni, ez ezért is nagyon nagy segítség. Kimaradnak ezek az évek, ezek a szakmai gyakorlatok vagy diplomák, szaktudás, sportolóink többsége az egész életét a sportpályán vagy adott esetben a medencében tölti.

Úgyhogy ők ebből a szempontból hátrányt szenvednek a társadalom többi tagjával szemben. Örömmel tölt el az is, hogy a törvényjavaslat szerint nem csupán az érmeseket, hanem edzőiket, illetőleg haláluk esetén azok özvegyét is megilleti a halmozott járadék, legyen ugyanis szó egyéni vagy csapatsportágról, egy jó edző és egy jó stáb nélkül ma már nem lehet győzni.

Végezetül szeretném felhívni az Országgyűlés figyelmét, képviselőtársaim figyelmét, hogy nem minden élsportolónak van vagy volt lehetősége az olimpiákon érmet szerezni, vannak olyan sportolóink ugyanis, akiknek a sportáguk nem volt olimpiai sportág sikereik elérésekor. Példaként hoznám itt Jónyer Istvánt, aki négyszer, illetőleg Klampár Tibort, aki két alkalommal is asztaliteniszben világbajnoki aranyérmet szerzett, és ők is dicsőséget hoztak Magyarországnak, rájuk is méltán lehetünk büszkék, az ő anyagi megbecsülésüket is illene biztosítani. De továbbmegyek, szeretném, ha gondolnánk a jövőben az Európa-bajnokságokon és a világbajnokságokon is kimagasló eredményt elérőkre, akiknek szintén nem adatott meg, hogy olimpián érmet szerezzenek. Bár tudom nagyon jól, hogy Magyarországon az olimpiának egy külön presztízse van, a társadalom megítélése merőben más, mint adott esetben egy Európa-bajnoki vagy egy világbajnoki szereplés, de ez nem feltétlenül jelent kisebb sportolói tevékenységet, hiszen teljesítményük ugyanolyan értékű, mint akár olimpikonjainké.

Van számos példa arra, nem kell messzire mennünk, itt vannak déli szomszédaink, Szerbia, Horvátország vagy adott esetben kicsit messzebb, de nem olyan messze Montenegró, ahol, konkrétan tudom, hogy a vízilabdázók körében egy megszerzett Európa-bajnoki vagy egy világbajnoki érem is már életjáradékot eredményez. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a költségvetés teherbíró képessége véges, de azzal is tisztában vagyunk, hogy jelen pillanatban Magyarországnak egy sportszerető kormánya van, úgyhogy ezen az alapon én nagyon optimista vagyok, hogy ezt önök majd meghallgatják, mérlegelik, és reményeim szerint a jövőben azok a sportolók is, akik most kimaradnak ebből a körből, majd ők is megkapják a társadalmi elismerést, ami egyébként meg fog valósulni anyagi ellentételezésben, honorárium formájában is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az itt előttünk fekvő törvényjavaslat Balatonra vonatkozó részeihez kapcsolódóan szeretnék egypár gondolatot megosztani, azon belül is a Balaton vízvédelmi infrastruktúrájával. Remélem, hogy államtitkár úr majd a vita során reagálni fog az általam elmondott fontos dolgokra.Nagyon örülök, hogy a Fidesz vezérszónoka, Witzmann Mihály volt, aki jelenleg is itt tartózkodik az ülésteremben, önmagát balatoni embernek aposztrofálta… (Witzmann Mihály: Nem aposztrofáltam, 42 éve balatoni ember vagyok.  Az elnök csenget.) Akkor úgy fogalmazok, balatoni emberként. Bocsánat! Nem akartam itt semmiféle gúnyt belevinni a dologba, csak idéztem magát. Tehát szerintem balatoni emberként érteni fogja, meg is fogja érteni és reményeim szerint egyet is fog érteni az általam elmondottakkal.

Nagyon örülök, hogy képviselőtársam elmondta, hogy a Balaton-part mindenkié. Ez egyébként a Jobbik Magyarországért Mozgalom Balaton-csomagjának is egy hangsúlyos és markáns eleme volt, hogy ezt nemcsak kimondjuk, hanem akként is kezeljük. Annak is örülök, hogy ez a törvény is mutatja, hogy mennyire fontos Magyarország jövője szempontjából a Balaton és annak partja.

Számomra kedves volt az is, hogy ezt a törvényjavaslatot széles körű társadalmi egyeztetés előzte meg. Witzmann képviselőtársam elmondta, hogy közel 500 partner bevonásával, köztük az érintett önkormányzatok képviselőinek bevonásával tették ezt meg. Bízom benne, hogy a konzultációban Balatonmáriafürdő és Balatonfenyves polgármesterei is részt vettek, és elmondhatták a véleményüket a partvédművekkel kapcsolatban. Ha ez esetleg nem történt meg vagy ezek az információk nem jutottak el hozzájuk, akkor én ezt most megteszem.

A Balaton-part mindenkié, csak az a kérdés, hogy lesz-e Balaton-part. Ugyanis 1977-ben a Balaton vízszintjét 70-100 centiméter közöttire tervezték, majd húsz ével később ezt a vízmértéket módosították 110 centiméterre. Jelentem, hogy azóta, különösen az uralkodó széljárásra tekintettel, én balatonkeresztúri lakos vagyok, az északi széljárás a jellemző, viharos időszakban jellemző, hogy elúszik a Balaton partja, és ez annak köszönhető, hogy bizony a Balaton vízszintjének emelésével párhuzamban ezeknek a partvédműveknek az infrastrukturális háttere nem vagy csak részben valósult meg.

Ami egyrészt érthető, hiszen a Balaton mint a Budapest utáni második legnagyobb turisztikai értéke az országnak, érthető, hogy a turistákat a tiszta víz vonzza, a magas vízállás, és ebből a szempontból ez a lépés érthető, de az agrárium ezt megsínyli. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy Balatonfenyves és környéke, az úgynevezett Nagyberek a Balaton vízállásánál mélyebben fekvő terület, tehát itt az esőzéseket követően a melioráció, ami szintén múlt századi állapotban van, nem teszi lehetővé, hogy a vizek lejöjjenek ezekről a mezőgazdasági területekről.

Amúgy is ezt a rengeteg vizet szivattyúval emelik át a Balatonba, sok helyen rengeteg belvíz alakul ki, és nem lehet mezőgazdálkodni. Tehát van ennek egy hátulütője. És amikor erről beszélek, tudják önök, hogy a mai napon Balatonmáriafürdőnél mennyi a vízállás, a Balaton vízállása? 122 centiméter, és a hírek szerint a Balaton vízszintjének további emelése várható.

Nos, én azt gondolom, hogy az elmondottakra tekintettel nem kell tovább magyaráznom, hogy mennyire fontos a partvédművek infrastruktúrájának korszerűsítése. Nagyon bízom benne, hogy mind a kormány, mind képviselőtársam, aki most itt ül közöttünk, ennek maximálisan tudatában van, és nagyon bízom benne, hogy nemcsak Balatonfenyvesen és Balatonmáriafürdőn, hanem a déli part többi településén is figyelemmel lesznek a jövőben arra, hogy a Balaton-part mindenkié legyen, lehetőség szerint mindenki által megközelíthető legyen, és egyáltalán megmaradjon.

Köszönöm szépen a szót, és remélem, hogy kapok majd választ a vitában a későbbiek során.

(18.10)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaink! Örülök, hogy a napirend utáni felszólalásomat Somogy megye egyik országgyűlési képviselője, egyben Somogy megye fejlesztési biztosa, Móring József Attila is hallgatja, és remélem, hogy az általam elmondottakkal egyet fog érteni, és a jövőben még hatékonyabban fog lobbizni a somogyi műemlékeink megóvása érdekében.

(21.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Felmenőink nemcsak egy gyönyörű országot hagytak ránk, hanem megannyi tárgyi emléket, épített örökséget is, csodálatos várakat, kastélyokat és palotákat. Épített kulturális örökségünk, műemlékeink azonban szemmel láthatóan veszélybe kerültek. Az örökségvédelmi tudományos osztályt felszámolták, és az illetékes államtitkárságon dolgozó közel 40 szakembernek felmondtak. A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ 2016. december 31-én jogutódlással megszűnt, feladatait részben a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. vette át.

Az uniós pénzből megvalósuló nemzeti kastélyprogram és nemzeti várprogram kiírása is felemásra sikeredett. Miért mondom ezt? Érdemes megnézni a program honlapján látható térképet, hogy mely településeken található műemlékek érintettek. A kép rendkívül szemléletes. A Dél-Dunántúl teljesen kiesik, az egyetlen kivételt a szigetvári vár jelenti. Ellentétben Észak-Dunántúl, de különösen Fejér megye kiváltképp kedvezményezettje a programnak. Székesfehérvár környékén majdnem annyi kastélyt, várat újítanak fel, mint az egész országban összesen.

Megdöbbentő az is, hogy Somogy megyei épített örökségeink egytől egyig kimaradtak a programból. Somogyország felbecsülhetetlen értékű műemlékvagyonnal bír, aminek nagy része így enyészetté fog válni. Szeretném példaként felhozni a XVIII. század közepén épült somogysárdi Somssich-kastélyt, amely a magyar lótenyésztés egyik központja volt. A II. világháborút követően lett állami ménes, amely hamar európai hírnévre is szert tett. Később a rendőrség és a Magyar Köztársaság nemzeti lovas díszegysége lovainak kiképzése is itt folyt.

A ménes 2007-es bezárásával és felszámolásával több évtizednyi, mondhatni, évszázados múltra visszatekintő lótenyésztési munkát tettek tönkre, valamint 70 somogysárdi család megélhetését vették el. A kastélyhoz tartozó állami földeket azóta eladták, és az ingatlan, bár műemléki oltalom alatt áll, mégsem látogatható. Somogy megye egyik legszebb kastélya pedig megérdemelné, hogy újra a térség nevezetessége legyen. Ehelyett az elmúlt években olyan lépések történtek, amelyeket nem tud senki ép ésszel megmagyarázni.

Nem értjük, hogy milyen megfontolásból adták el a kastélyhoz tartozó termőföldeket. Nem tudjuk, hogy miért hagyta sorsára a kormány ezt a különlegesen értékes, fényes múltú kastélyt és ménest. Nem tudjuk, hogy mi lesz az egykor gyönyörű épületek sorsa, és azt sem tudjuk, hogy milyen indokok alapján nem vették be a nemzeti kastélyprogramba.

A Somssich-kastély azonban nem az egyetlen példa arra, hogy mit ne tegyünk az örökölt műemlékeinkkel. Hasonlóan lepusztult állapotban van a lengyeltóti Zichy-kastély is. Ez a kastély sajnos kiváló példája az ingatlanspekulációnak, amely révén rengeteg pénzt szedtek ki az épületből. Jelenlegi hasznosítása méltatlan, gyakorlatilag a közfoglalkoztatásban megtermelt zöldségek tárolására szolgál. Ígéretek vannak a lepusztult épület felújítására, de a nemzeti kastélyprogramba, ki tudja, miért, ez a kastély sem került be.

Rendkívül lehangoló látványt nyújt továbbá a kéthelyi Hunyady-kastély is, amely 2006 óta áll üresen. A XVIII. századi épület nagy része leégett, és az elmúlt tíz évben szinte romhalmazzá vált. Ez az ingatlan szintén nem került be a nemzeti kastélyprogramba, pedig a Balatontól mindössze öt kilométerre található, ezért turisztikai értékkel is bír.

Látjuk, hogy milyen fontos a kormány számára az összetartozás-tudat erősítése a sport révén. Látjuk, hogy milyen elképesztő összegek jutnak futballstadionok építésére, fejlesztésére. Ezen összegek töredéke elég lenne arra, hogy a folyamatosan romló állapotú, kulturális örökségeinket is őrző műemlékeinket megmentsük, és ezzel egyúttal a magyar vidéknek esélyt adjunk a fejlődésre. Arra kérem a kormányt, hogy fordítson kellő figyelmet és anyagi forrást is a somogyi műemlékekre és kulturális örökségeinkre. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar sorra kerülök, úgyhogy ezért a türelmüket is köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném elöljáróban hangsúlyozni, hogy a sport nem lehet pártpolitikai ügy, ezért sem tartjuk egyébként egy jó dolognak és jó tendenciának, hogy az utóbbi időben mind a sportági szakszövetségek, mind pedig a sportegyesületek átpolitizálódnak azáltal, hogy vezetői körbe kerülnek országgyűlési képviselők és egyéb pártpolitikai tisztségviselők. De maradva annál, hogy a sport nem pártpolitikai ügy, ebből a törvényjavaslatból sem kívánok pártpolitikát csinálni, sőt éppen ellenkezőleg: sportolóként nagyon örülök annak, hogy Magyarország újra ilyen rangos nemzetközi sporteseményeket fog szervezni, mert úgy gondolom, hogy egy magyar sportolónak hazai pályán küzdeni sokkal felemelőbb érzés. Maga mögött tudhatja a magyar emberek széles körű támogatottságát, és nagyon kevés embernek adatik ez meg, hogy magyar szurkolók előtt, hazai pályán tudja kihozni magából a maximumot. Ezzel egyébként nem is lenne semmi probléma, de ahogy Nacsa képviselő úr is említette és szóba hozta az olimpia kérdését, amit egyébként én magam és a Jobbik is az elejétől fogva, ahogy nagyon helyesen mondta, támogattunk, soha ilyen jó lehetőségünk nem volt egy olimpia rendezésére. Bízom benne, hogy Magyarország fog még a közeljövőben olimpiát rendezni, de ez elment.

Szeretném emlékeztetni és felhívni a figyelmét képviselőtársaimnak és államtitkár úrnak arra, hogy az egész olimpia  és itt most már nem sportolói minőségemben beszélek, hanem a magyar választópolgárok képviseletében beszélek , hazai megrendezésű olimpia kérdése és egy picit azért a vizes vb-nek a megnövekedett költségei is azt támasztják alá, hogy a magyar társadalomban ezek a hazai rendezésű sportesemények kétségeket merítenek fel a tekintetben, hogy ezek nincsenek rendesen kommunikálva. Ma is ezt látjuk ezzel a két sporteseménnyel kapcsolatban, a városi világjátékokkal kapcsolatban és a férfi kézilabda-világesemény megrendezésével kapcsolatban is, hogy sebtiben megy át egy ilyen törvényjavaslat, nincsen hozzá költségkalkuláció rendelve, és nincsen kiemelve az, hogy egyébként ez mekkora presztízst jelent az országnak, és mekkora bevételre számíthatunk esetleg ezen felül a turizmus-vendéglátásból.

Nyilvánvalóan ez a törvényjavaslat meg lesz szavazva, függetlenül attól, hogy az ellenzékiek hogyan foglalnak állást, ez át fog menni, ez számomra nyilvánvaló, de én azt kérem államtitkár úrtól és kormánypárti képviselőtársaimtól, hogy tegyenek azért, hogy a társadalom széles köréhez eljusson, hogy ez nemcsak presztízs az országnak, hanem elszámoltatható, van rá fedezet, és megéri ilyen sporteseményeket rendezni Magyarországnak. Úgyhogy ebben kérem az önök támogatását, és kérem, hogy hasonlóan járjanak el, és akkor nem kerülhet sor olyanra a jövőben, amire szégyenletes módon sor került, hogy Magyarország nem rendezhetett olimpiát. Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A sportról szóló 2004. évi I. törvénynek a tisztelt Ház elé került módosítását tárgyaljuk, és ebben a vitában elhangzott, hogy Magyarország sportélete milyen sikeres fejlődésen ment át. Ezt magam is személyesen is megtapasztalhattam. Valóban örömteli dolog Magyarországon sportolni, egyre több gyermek kezd el sportolni  ennek van egészségügyi kihatása , és egyre több rangos világeseményt tudunk különböző sportágakban megrendezni, ami pedig az országimázs szempontjából is igen kívánatos. Elmondhatjuk, hogy Magyarország, bár kis ország, mégis sportnagyhatalom. Az előttünk fekvő törvénymódosítás azonban nem a sport szűk értelemben vett jótékony hatásairól szól, hanem a meglévő nemzetközi sportszervezetek Magyarországra csábításáról, illetőleg a még esetleg létre nem jött nemzetközi sportszervezetek magyarországi bejegyzésének a feltételeit könnyíti meg.

Fontosnak tartom leszögezni mindjárt az elején, hogy a nemzetközi sportszövetségeket az egyes nemzeteknek az adott sportágakban tevékenykedő szövetségei hozzák létre, nem pedig a sporttörvény rendelkezése. Én úgy gondolom, hogy támogatni kell ezt a törekvést, mert hiszen miért ne lelhetne Magyarországon otthonra egy nemzetközi sportszövetség. Azonban az előttünk fekvő javaslathoz kapcsolódóan kérdéseket és javaslatokat is meg kell fogalmazni, és akkor most bele is mennék a részletekbe.

Az első a jogszerűség kérdésköre. A törvény lehetőségként írja elő, hogy ezek a szervezetek közvetlenül is részesíthetők lesznek állami támogatásban, magyarul, ez az adófizetők adóforintja, ez közpénz. Azt helyesen írja ez a törvényjavaslat is, de gondolom, önök is tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy nemzetközi sportági szövetség, sportszövetség vagyoni értékű jogok hasznosításával rendelkezik. Mire gondolunk itt? Például televíziós közvetítésekre, sportrendezvények szervezésére gondolunk itt, különböző marketing- és reklámjogokra. Tehát ezeknek a szervezeteknek van saját bevételük. Érdekes, hogy miért kell egy nemzetközi szervezetet a magyar adófizetők közpénzéből támogatni.

Itt kerül szóba, illetve itt szeretném hangsúlyozni, hogy azért a magyar állampolgárok körében, túl azon, hogy szeretik a sportot, nagyon sokan járnak ki és szívből drukkolnak a magyar sikereknek, azért az utóbbi időben nemkívánatos jelenségek is felmerültek, különösen a látványsportágakban a taós pénzek, támogatások felhasználásával, hasznosításával, hasznosulásával kapcsolatban, egyéb szövetségek háza táján nemzetközi versenyek rendezésével kapcsolatos visszaélésekkel és nem utolsósorban az olimpia ügyével kapcsolatban is, amikor is, én úgy gondolom, hogy a magyar állampolgárok nem voltak kellőképpen tájékoztatva arról, hogy ez Magyarországnak mekkora presztízs és mennyi előnye származik belőle, ők inkább csak a rossz oldalát látták, vagy legalábbis azokra gondolok, akik egy népszavazásban szerették volna ezt a kérdést föltenni. Én sajnálom, hogy végül is nem került népszavazásra ez az ügy, én magam támogattam volna az olimpiát, nagyon sokan velem szemben, de az, hogy idáig eljutottunk, az bizony annak is a következménye, hogy bár a kormány rendkívül jól konzultál a választókkal általában a nemzeti konzultációkon keresztül, illetőleg láthatjuk, hogy a különböző kommunikációs csatornákon keresztül nagyon professzionálisan teszi ezt a munkát, de itt ez nem történt meg. Tehát ha már itt tartunk, akkor erre nagyon oda kellene figyelni, oda kell figyelni.

A 30/A. § szerint  most továbbmegyek  az alapító okiratban kiköthető, hogy magyar vagy nemzetközi választott bíróságok alá vetik magukat a felek a sporttal kapcsolatos jogvitákban. Ez a sporttal kapcsolatos jogvita egy igen tág körű megfogalmazás, ez lehet akár egy sportoló szerződése vagy akár egy sportesemény megrendezésére irányuló szerződés.

(20.50)

És nagyon sajnálom, hogy ez ügyben nem a magyar bíróság jár el, illetőleg nem választható ez, és nem a felek meggyőződésén és egyetértésén alapulva működik. Tehát azt kell látni, hogy a magyar állam által közpénzből támogatott nemzetközi sportszervezetek és az egyesületek vagy sportolók közötti esetleges anyagi jellegű viták eldöntésére nem lesz jogosult a magyar bíróság.

És akkor, amit Bánki Erik képviselőtársam is említett: egy különálló státuszt biztosítana ez a törvényjavaslat, amennyiben megszavazásra kerül, a civiltörvény és a Ptk. előírásainál sokkal enyhébb feltételeket szab ezeknek a szervezeteknek. Ha megengedik, akkor egypárat felolvasok belőle: a nemzetközi sportszövetség nem köteles felügyelő szervet vagy felügyelőbizottságot létrehozni. A létesítő okirat eltérhet a Ptk.-ban foglalt határozatképességgel kapcsolatos követelményektől. A nemzetközi sportszövetség jogutód nélküli megszűnése esetén a létesítő okirat eltérhet a polgári törvénykönyvben, valamint a civiltörvényben meghatározott és  most tessék figyelni!  a vagyon felosztására vonatkozó előírásoktól. Felmerül a kérdés, hogy mi szükség van erre.

Ezt a kérdéskört befejezve eljutunk az etikusság kérdéséhez is. A közvetlen állami támogatásban részesített nemzetközi sportszövetségek, amelyek rendezik és lebonyolítják a nemzetközi versenyeket, amelyek döntenek a beadott pályázatok ügyében, mégis milyen fényt vet Magyarországra, hogy a magyar állam közpénzből támogatja ezeket a szervezeteket, majd  most nem azt mondom, hogy véletlenül, mert mi is azt szeretnénk  Magyarországon adnak otthont különböző sporteseményeknek. Én úgy gondolom, hogy ennek finoman szólva is nagyon rossz az optikája, és Magyarország nemzetközi megítélését a sportvilágban negatívan befolyásolná.

Egy újabb kérdés merül fel. A tervezetben nem szerepel így konkrétan, hogy Budapesten szeretnénk, vagy irányítottan Budapest lenne az a nagyváros, ahol ezeknek a szervezeteknek a székhelye lenne, itt most csak Magyarországról beszélünk, és éppen ezért nem értem  de gondolom, nem csak én vagyok ezzel így az ülésteremben , hogy miért kell egyáltalán engedélyt adni Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős miniszternek arra, hogy egy nemzetközi sportszövetség marcali székhellyel alakuljon meg. Nem értem. De egyáltalán, hogy hogy kerül a csizma az asztalra. Azt sem értem, hogy mi köze van ehhez  már bocsánat a kifejezésért, inkább úgy fogalmazok, hogy miért Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős miniszter dönt ebben a kérdésben. Ugyanis tudomásom szerint a sportügyek nem tartoznak a minisztérium feladatkörébe, sokkal inkább tartozik ez az EMMI feladatkörébe, és Szabó Tünde államtitkár asszony személyében van egy kiváló sportszakember, akit egyébként hiányolok a mai vitáról. Úgy gondolom, hogy ezekben a kérdésekben az EMMI-nek és kifejezetten a sportállamtitkárságnak kellene döntenie és az engedélyt megadnia.

A felszólalásom végéhez közeledvén egy javaslatot is szeretnék megfogalmazni. Felhívom képviselőtársaim figyelmét, illetőleg az előterjesztő úr figyelmét is, hogy a világ legnagyobb nemzetközi sportszervezete nem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, bár kétségtelenül a legnagyobb súllyal rendelkezik, és még a sportolók körében is sokan gondolják úgy, hogy a legnagyobb potenciállal is a NOB rendelkezik, hanem a Nemzetközi Sportszövetségek Szövetsége, az úgynevezett GAISF, amely 94 tagjával gyakorlatilag képviseli a világ összes nemzetközi sportszövetségét. Az olimpiai sportágak sportszövetségei is egyébként tagjai ennek a szervezetnek. A nemzetközi sportszövetségi státuszt tehát nem a magyar sporttörvény, hanem a GAISF-tagság határozza meg.

A GAISF-tagok negyede azonban nem tartozik bele sem az olimpiai, sem a NOB által elismert sportágak körébe. Azért fontos és lényeges, hogy ezt hangsúlyozzuk, mert ez a módosítás nem teszi lehetővé többek között a nemzetközi aikido, a nemzetközi testépítő, a nemzetközi dzsúdzsucu és számos más sportszövetség magyarországi székhellyel történő bejegyzését. Erre tekintettel, úgy gondolom, érdemes lenne változtatni a törvénymódosítás tervezett szövegén, konkrétan a nemzetközi sportszövetség definícióján, úgy, hogy a törvény ne a NOB, hanem a GAISF általi elismeréshez kösse a székhelyalapítás feltételét. Ilyen módon, ahogy említettem, akár például a nemzetközi dzsúdzsucu szövetséget is vagy a testépítő szövetséget is Magyarországra lehet csábítani, és lehetne magyarországi székhelye.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva: szeretnék választ kapni a kérdésekre, konkrétan arra, hogy egyáltalán vane olyan olimpiai sportág, nemzetközi szövetség, amelyiknek szándékában áll Magyarországra, azon belül akár Budapestre költözni. Miért kell támogatni közpénzből ezeket a szervezeteket? Miért kell könnyebbséget adni azoknak a sportszervezeteknek, amelyeket adott esetben közpénzből támogatunk? Ez a szabályozás sokkal liberálisabb azoknál a szervezeteknél, amiket a magyar állam közpénzzel nem támogat. Tehát itt egy ellentmondást észlelek. És kérdezem, hogy miért nem a sportért felelős államtitkárság dönt ebben az ügyben, hiszen a sporttörvény módosításáról beszélünk. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van!) Köszönöm szépen, és várom a válaszokat a kérdéseinkre.

Természetesen, ha kétség merül fel bennünk, módosító javaslatokat be fogunk nyújtani, és bízom benne, hogy az általam előadottak alapján ez pozitív támogatásra fog találni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvénymódosítás egy számunkra nagyon szimpatikus elemeket tartalmazó törvénymódosítás. Nagyon vártuk már, és szerintem mindenki tudja itt a Házban, hogy az elmúlt években mind a meggy-, mind az almaágazatban nagyon komoly problémák voltak a felvásárlási árakkal kapcsolatban. Emlékeztetnék, hogy tavaly például volt olyan feldolgozó, aki 13 forintot ajánlott az alma kilójáért, miközben a piacokon 300-400 forintért kínálták ezt a kiváló minőségű, magyar termelésű almát. Tudjuk nagyon jól, hogy ez az önköltséget sem fedezi, sem a permetezés, sem a szedés, sem a rakodás, sem a beszállítás költségeit. Sajnálatos módon mi következik ebből? Az következik, hogy többen felhagynak a termeléssel, kivágják a fákat, és a gyümölcs pedig ott rohad a fa alatt. Az interneten meg lehet nézni ezeket a képeket, ahol csupasz fatörzsek, lecsonkolt ágú almatörzsek alatt rohadó almákat látunk. De nemkülönben van ez így a meggyszektorban is. Ha megengednek ennyi személyes hozzászólást, az én családomban is van egy kis darab meggyes, évek óta nem találunk munkaerőt, aki művelje, évek óta veszteséget termel, és mivel osztatlan közös tulajdon, ezért úgy döntöttünk, hogy mi is befejezzük, és valószínűleg szántóként fogjuk hasznosítani. Szerintem ez a magyar zöldség-gyümölcs ágazatnak semmiképpen sem válik előnyére.Olvashatjuk a törvény szövegében, illetőleg az indoklásban, hogy biztonságot nyújt a módosítás a termelőknek, és a termelők méltányos jövedelmét is biztosítja. Itt most élve azzal a lehetőséggel, amit államtitkár úr felkínált, és nagyon örülök neki, hogy a felszólalásában ezt kiemelte, miszerint várja a módosítási javaslatokat, jelentem, én ezzel már éltem is, méghozzá a 7/A. §-hoz kapcsolódóan. Ez a paragrafus rendezi a meggy és az alma értékesítésre irányuló szerződést, viszont felmerül a kérdés, hogy mi történik, ha újra 13 forint lesz a megajánlott ár. Ez nincsen sehol rögzítve, és nem szeretnénk, ha a termelők ismét ilyen helyzettel szembesülnének. Ezért aztán én azt gondolom, ahogy a törvény fogalmaz, és most engedjék meg, hogy kicsit a figyelmüket kérjem, bár a figyelem ellenére is nagyon homályos magyarázattal fogunk szembetalálkozni.

A szerződésnek a beszállított termékekért fizetendő árat rögzített módon, illetőleg meghatározott tényezők összesítése alapján számítva kell tartalmaznia. Itt a törvény egyébként utal egy európai tanácsi, illetve parlamenti rendeletre, lényegében arra hivatkozva adja meg a lehetőséget és a kereteket a jogszabályi változásra. Azonban mit is mond ez a rendelet? Nem voltam rest, utánanéztem, és ha most megtalálom, idézném is: „Kiszámítására a szerződésben megállapított különböző tényezők összesítésével kerül sor, amelyek között szerepelhetnek a piaci fejlemények változását tükröző piaci mutatók, a szállított mennyiség és a szállított mezőgazdasági termékek minősége vagy összetétele.” Ez a megfogalmazás túl homályos, szerintem nem elég konkrét megfogalmazás, ezért legalább azt kellene deklarálni, hogy milyen módszerrel számítjuk ki a felvásárlási árat kilogrammonként. Javaslatom szerint legalább a nettó jelenérték-alapú költségmodellre legyen utalás, hiszen véleményem szerint le lehet modellezni azt, hogy egy átlag termelő mennyiért termel meg átlag termesztési technológia mellett, normális időjárási viszonyok mellett egy adott terményt, még akkor is, ha a költségek az ültetvény méretétől, szerkezetétől, életkorától, valamint az adott technikától is függenek. A nettó jelenérték-alapú önköltségszámítási modell, volt idő, amikor ez teljesen természetes volt, ennek neve is volt, költségtudomány, ennek nevezték. Költségmodell nélkül, hangsúlyoznám, nincs profitmodell, illetőleg megtérülésszámítás, úgyhogy erre vonatkozóan egy módosítási javaslatom van; bízom a pozitív fogadtatásában.

Egy részben személyes észrevétel az ipari alma kifejezéssel kapcsolatban. Ez megjelenik a törvényjavaslat indoklásában, illetőleg államtitkár úr is használta ezt a kifejezést. Sok termelőnek egy kicsit bántja a fülét, és azt is elmondom, hogy miért. Most megint idéznék egy termelőtől, akit személy szerint nem ismerek, de az interneten meg lehet találni ezt a bejegyzést: a mi gondosan megtermelt, leszüretelt, eltárolt almánkat csak úgy leiparizza valaki? Arról, hogy iparivá vált, legkevésbé a szerencsétlen gyümölcs és a kiszolgáltatott gazdája lehet. Termelőként én úgy mondanám, hogy piac hiányában eladhatatlanná vált, vagy részben lejárt tárolási idejű étkezési almáról beszélünk. Úgyhogy a konstruktivitás jegyében én javasolnám, hogy az ipari alma megfogalmazás helyett inkább ipari hasznosítású almát használjunk a jövőben. Remélem, államtitkár úrnak sincsen ellenére.

Végezetül szeretném felhívni a figyelmet, hogy bár ez egy jó szándékú kezdeményezés, javaslat, de csupán tüneti kezelése az ágazatnak, segítségnyújtás ugyan, de nem garancia arra, hogy a gazdák továbbra se az önköltségi ár alatt termeljenek. Mi lesz, ha 13 forintot ajánlanak a feldolgozók ebben az évben is? Minek és kinek termeljenek, vagy hogy Apáti képviselőtársamat idézzem, azért, hogy elfáradjanak a nap végén?

(21.50)

Piacra van szükség, a fogyasztás ösztönzésére, szerkezetátalakításra többek között. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a 2004-es EU-s csatlakozásunk óta nem az ágazatok vertikális fejlesztésébe, a feldolgozóiparba folyt a pénz, hanem a támogatásokat sok esetben arra használtuk, hogy konzerváljuk az elavult technológiát. Nem került sor kellő mértékben az ültetvények felújítására és az öntözés fejlesztésére sem. Mostanra pedig elkéstünk vele. A lengyelek az elmúlt hat évben nagyot léptek előre, különösen a termelésszervezés és a feldolgozás terén. Azt javaslom, tanuljunk tőlük, és fájó kimondani, de az olcsó almájukkal már elárasztották a magyar piacot is. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Marcali járásban élő polgárok továbbra is a térség legsúlyosabb problémájának a kórház és az egészségügy helyzetét tartják. A marcali kórház kálváriája lényegében 2013-ban kezdődött, amikor azt a kaposvári kórház telephelyévé tették. Az integrációt követően megszüntették a szülészet-nőgyógyászati osztályt, csökkentették az aktív ágyak számát, és olyan helyzetet teremtettek, hogy a betegeknek egyre gyakrabban kell Kaposvárra utazniuk az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéért. 2018. június 16-án az Országgyűlésben feltettem azt a rendkívül egyértelmű kérdést, hogy mikor kapja vissza a kórház az önállóságát, de államtitkár úr erre nem adott választ. A választ októberben, egy marcali polgári estén Móring József Attila, a térség megválasztott országgyűlési képviselője adta meg. Ő arról tájékoztatott minket, idézem: „Jövő év elején Kaposvárról leválasztva a marcali kórház ismét önálló lesz, ám az orvosok és az egészségügyi dolgozók idevonzása érdekében a városnak is áldozatokat kell hoznia.” Az év eltelt, az önállóság továbbra sem valósult meg. Marcali városvezetése tudomásom szerint kész az áldozatvállalásra, de a kormány részéről senki sem kereste őket az ügyben. A kérdés az, hogy a kormány valóban meg akarja-e valósítani a kórház önállóságát  vagy a marcaliak a képviselő úr által elmondottakat csak egy újabb betartatlan ígéretként tartsák számon, csakúgy, mint a kórházi CT-t vagy a helikopterleszállót?

Tisztelettel kérdezem államtitkár urat, hogy mikor és milyen formában fog tehát megvalósulni a marcali kórház önállósága, és főként hogyan fogják működtetni azt. A konkrét kérdésre konkrét választ várok; a marcaliaknak joguk van tudni, hogy mire készül a kormány. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy fogalmazott Dunai Mónika képviselőtársam, hogy a sportot kiemelten kell támogatni. Ha valaki, akkor én ezzel abszolút egyetértek. És az államtitkár úr által elmondottakkal is, tehát a sportnak számos jótékony hatása van, és ki kell mondani, hogy 2010 óta Magyarországnak egy sportszerető kormánya van, különösen a versenysport élvez olyan támogatásokat, amiket korábban nem kapott meg. Viszont rátérve erre a konkrét törvényjavaslatra, ez most arról szól, hogy a nemzetközi sportszövetségeket Magyarországra csábítsuk, és igazság szerint ebből még nem következik az, hogy itt nemzetközi sporteseményeket is fognak rendezni. Nyilván ez egy óriási presztízst jelentene Magyarország számára, és nem véletlen, hogy Bánki Erik képviselőtársam benyújtotta ezt a törvényt, a sporttal kapcsolatban számos pozitív tartalmú törvényjavaslatot láthattunk tőle az elmúlt időszakban, gondoljunk csak a többszörös olimpiai érmesek járadékának felemelésére. Úgyhogy alapvetően én nem vagyok ez ellen, sőt kéne örülni annak, hogy mondjuk, a FINA-nak vagy az UEFA-nak Budapesten lenne a székhelye, csakúgy, mint a Nemzetközi Súlyemelő-szövetségnek. Ez mind szép és jó.

Amit viszont kifogásoltam itt a parlamenti vitában és korábban is a Kulturális bizottság előtt, hogy mi szükség van arra, hogy a magyar adófizetők pénzéből állami támogatásban részesüljenek ezek a nemzetközi sportszövetségek, vagy egyáltalán mi szükség van arra, hogy ezt így deklaráljuk a törvény szövegében. Nem érzem úgy, hogy feltétlen az adófizetők pénzét erre kellene fordítani; és ahogy elmondta Bánki Erik képviselőtársam, még konkrét tárgyalások sincsenek a tekintetben, hogy mely sportszövetségek jönnének ide, akkor, úgy gondolom, arról sincs szó, hogy konkrétan milyen formában valósuljanak meg ezek a támogatások.

És akkor itt van a másik kérdéskör, hogy itt a törvényjavaslat arról szól, hogy Magyarországra csábítsuk ezeket a sportszövetségeket, nem pedig konkrétan, hogy Budapestre. Pedig beleírhattuk volna azt is, hiszen ha racionálisan gondolkodunk, akkor természetes, hogy egy 2 milliós világváros, mondjuk, kellemesebb feltételeket tud teremteni egy sportszövetség székhelyének, az infrastrukturális háttérre gondolok itt elsősorban, mint, mondjuk, Balatonboglár. De teszem azt, ha Balatonboglárra szeretné vinni valaki a székhelyét  nem zárom ki ennek lehetőségét , akkor mi szükség van a Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős miniszter jóváhagyására, mi szükség van erre ahhoz, hogy valaki Balatonbogláron jegyeztesse be a szövetséget a székhelyeként? Tehát mindenképp úgy gondolom, hogy ha ez az irány, akkor inkább az EMMI sportért felelős államtitkársága lenne az, amelyik igazából ezt a jóváhagyást megadja. Nem igazán értem, a Miniszterelnökségnek nem tartozik a feladatkörébe a sport, tehát úgy gondolom, hogy ezt érdemes lenne átgondolni.

És akkor végezetül csupán egy sportszakmai felvetés, amit már elmondtam korábban is. Ez a törvényjavaslat a NOB jóváhagyásához köti a székhely áthelyezését Budapestre, de értelemszerűen számos nemzetközi sportszövetség így elesik ettől a lehetőségtől, és én úgy gondolom, vagy úgy gondoljuk többen ebben az Országgyűlésben, hogy nem lenne szabad megvonni a lehetőséget, mondjuk, a nemzetközi testépítő szövetségtől vagy a nemzetközi dzsúdzsucuszövetségtől, most hogy csak egypárat említsek, még akkor sem, ha jelenleg ezek a sportágak nem olimpiai sportágak, és a nemzetközi presztízsük nem mérhető, mondjuk, egy labdarúgáshoz vagy egy kézilabdához, vagy hogy egy kicsit elfogult legyek, a vízilabdasporthoz. És akkor Bánki Erik úgy fogalmazott, hogy persze, ezt majd menet közben átgondolhatjuk a későbbiek folyamán, de én azt gondolom, hogy ha most lefektetünk és megalkotunk egy ilyen törvényt, vagy módosítunk egy ilyen törvényt, akkor figyelemmel lehetnénk ezekre a sportágakra is.

Úgyhogy summa summarum, a módosító javaslataimat továbbra is fenntartom, és kérem tisztelettel az Országgyűlést, hogy holnap ezekről a javaslatokról külön-külön is szavazzunk, alkossunk véleményt. Itt a mai nap során számos törvény vitája lezajlott, aminek a végén a kormánypárt részéről, illetőleg a kormánypárti képviselőktől rendre elhangzott az a kérés az ellenzék felé, hogy támogassák ezt a javaslatot, és támogassák ezt a kezdeményezést. Most én kérem önöktől, hogy támogassák ezeket az, úgy gondolom, sportszakmailag abszolút megalapozott és jóindulatú módosító javaslataimat. Úgyhogy bízom a nagyvonalúságukban, és bízom a pozitív elbírálásban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Igen, természetesen elfogadom.

ELNÖK: Köszönöm. Steinmetz Ádám képviselő urat illeti a szó.

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Országszerte tapasztaljuk, hogy a bevándorlásellenes kormányunk tízezrével telepíti be a migránsmunkásokat, ukránokat, törököket, mongolokat. Több száz olyan településről tudunk, ahol olcsó keleti munkásokat dolgoztatnak azért, hogy ne kelljen a magyaroknak magasabb bért fizetni.

(14.30)

Miközben önök szó szerint úton-útfélen azt hirdetik, hogy Magyarország nem lesz bevándorlóország, Tiszaújvárosban 12 milliárd forinttal támogatják, hogy 3 ezer muszlimnak épüljön munkásszálló, máshol pedig laktanyákat alakítanak át erre a célra.

Marcaliban, a híres katonavárosban 18 éve áll üresen egy laktanya. Bár Móring József Attila képviselőtársam korábban azt ígérte  idézem , ne migránsbázis, hanem honvédségi üzem legyen, tartunk tőle, hogy a kormánynak más célja van vele.

Tisztelettel kérdezem ezért az államtitkár urat: hogyan is lehetne a marcali laktanyából honvédségi üzem, amikor az nem is áll a honvédelmi tárca kezelésében? Mi célra kívánják akkor hasznosítani? Egyeztetett-e egyáltalán Móring József Attila a minisztériummal az ígéreteivel kapcsolatban? Mikor valósul meg az általa ígért 200-220 új munkahelyet teremtő honvédségi üzem?

Tisztelt Államtitkár Úr! Felhívom a figyelmét, hogy a kecskeméti, a kalocsai és a szentgotthárdi laktanyákból migránsmunkásszállót csináltak. Kérem, válaszában nyugtasson meg minket, hogy a marcali Petőfi Sándor laktanyából nem fognak. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az összezagyválásról annyit, hogy a volt laktanya környezeti állapotáról tettem fel kérdéseket, ami rendkívül érdekli a lakosságot. Kiderült, és ön is megerősítette, hogy ez már hosszú-hosszú évek óta nem is áll a tárca kezelésében. Hogyan lehet akkor, egy olyan fideszes képviselő, aki nem mellesleg a Honvédelmi bizottság tagja, hogyan ígérhet olyat, hogy majd ebből az ingatlanból honvédelmi üzem lesz? Kérem szépen, azért ez mégiscsak vicces! Ha az önök kormánya nem veszi komolyan Móring József Attilát, akkor legalább a marcali polgárokat vegyék komolyan! Az, hogy az önök képviselője megint csak ígér, becsapja a választókat, ahogy tette ezt az önálló kórház esetében, ahogy tette ezt a sürgősségi centrummal, a CT-berendezéssel és a helikopterleszállóval kapcsolatban, azért az mégis felháborító. A marcali polgárok érdemi munkahelyeket szeretnének, érdemi béremelést, nem pedig migránsmunkásokat. Ne migránsbázis, hanem honvédségi üzem legyen a marcali laktanya! (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megjött a nyár, és megérkeztek a nyaralók is a Balaton-partra. Pihenni jönnek, csobbanni a tóban, és nem utolsósorban enni egy friss, jóízű balatoni halat. Ez utóbbi azonban sem nekik, sem a helyi lakosoknak nem adatik meg. A Balaton-parti szállodákban, éttermekben, halsütödékben ugyanis 2013 decembere óta nem lehet balatoni halat kapni. Azóta kell beérnünk az importált argentin hekkel, a kazah süllővel és a halastavi, jellemzően kukoricán hizlalt ponttyal. Ez a tarthatatlan állapot vajon hogyan szolgálja a magyar emberek érdekeit, amikor a 6 kilogramm/fő éves átlagos halfogyasztásunk a harmadát sem éri el az uniós átlagnak? Éppen ezért fontos lenne a magyarországi halfogyasztás népszerűsítése, mert megállapítható, hogy azok az emberek, akik több halat esznek, jellemzően tovább is élnek. Turisztikai és országimázs szempontjából pedig teljességgel elfogadhatatlan, hogy a térségben lakó és az idelátogató több százezer ember nem fogyaszthat a jó minőségű, bioterméknek számító balatoni halból. Nem véletlen, hogy pár évvel ezelőtt maga Orbán Viktor miniszterelnök úr is hangot adott a felháborodásának az ügyben.

(21.40)

A kormány azóta lépett, és lehetővé tette, hogy a Balatoni Halgazdaság árulhasson balatoni  tessék figyelni!  eredetmegjelölésű halat. Ezek a halak azonban nem a magyar tengerből származnak, hanem a Balaton vízgyűjtő területén található tógazdaságokból. Ez így viszont nem más, mint az átverés tipikus esete. Az a vendéglátós tehát, aki azt állítja, hogy balatoni hal van a tányérunkon, vagy nem mond igazat, vagy azt illegális forrásból szerezte be. Javaslom tehát, induljon el egy szakmai alapú párbeszéd annak érdekében, hogy valódi balatoni halat lehessen fogyasztani anélkül, hogy sértenénk a magyar tengeren pecázó, közel 80 ezer horgász érdekeit. Jelenleg ugyanis ez a kulináris élmény csak számukra adatik meg, és természetesen nekik is csak akkor, ha a jó szerencse okán fognak is. A kifogott halat a jelenlegi szabályozás értelmében ugyanis nem értékesíthetik. Tehát vagy visszadobják, vagy maguk eszik meg azt.

Egy korábbi felszólalásomban már szóba hoztam a problémát, és felvetettem megoldási javaslatot is. A szakma egy része egyetért azzal, hogy a 60 ezer hektár területű tóban található úgynevezett invazív fajok, az ezüstkárász, a busa, a törpeharcsa és az angolna kereskedelmi célú halászata legyen megteremtve. Ezek a nem őshonos, biológiailag káros, ám megfelelő módon elkészítve igen ízletes fajok kihalászása ugyanis különösen ajánlott. Közülük némelyik táplálékkonkurenciája a rendkívül kedvelt süllőnek, némelyik pedig kifejezetten zavarja a horgászok rekreációját. Ki merem tehát mondani, hogy mind a horgászok, mind a halászok, mind a balatoni turizmus, vendéglátás érdeke, hogy legalább az imént felsorolt halfajokból tudjunk fogyasztani.

Farkas Sándor államtitkár úr a korábbi felvetésre úgy válaszolt, idézem: amiket önök javasolnak, élő problémák, ezeket elfogadom. Örülök, hogy államtitkár úr is problémaként tekint erre az ügyre. Akkor tehát közösen, a konstruktivitás jegyében oldjuk azt meg! Tisztelettel kérdezném a miniszter vagy az államtitkár urat: elfogadhatónak tartja-e, hogy a magyar emberek millióit, köztük Orbán Viktor miniszterelnök urat és a hozzánk látogató turistákat immár hatodik éve megfosztják attól, hogy a balatoni élővízből kifogott halat fogyaszthassanak? Amennyiben nem, mit kíván tenni annak érdekében, hogy ezek az élő problémák, ahogy említették, megoldódjanak?

De mivel sem miniszter úr, sem államtitkár úr nem tartózkodik az ülésteremben, így ezeket a kérdéseket majd egy másik alkalommal fogom feltenni, és köszönöm képviselőtársaimnak e késői órában a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Itt a 2020. évi költségvetési törvény vitájában a mai napon, immár a tizedik órában köszönöm a figyelmét és a türelmét, és sok energiát kívánok a vita további részéhez. Egyúttal pedig szívből örülök, hogy ma is hallhattuk többször, a magyar gazdaság jól teljesít és dinamikusan fejlődik.Egy jól működő demokráciában a törvényalkotás során  és így a költségvetési törvény megalkotása során is , úgy gondolom, törekedni kell a társadalmi konszenzusra, ami abban is megnyilvánul, hogy a kormánypárt befogadja az ellenzék javaslatait is.

Ma már számos statisztika, számos szám elhangzott itt, a tisztelt Ház előtt, engedjék meg nekem, hogy kettőt most én is idehozzak. Az egyik az 537-es, a másik pedig a 0. Az 537 az a törvénymódosító javaslat, amit a Jobbik-frakció tagjai a tavalyi költségvetési törvényhez módosító javaslatként benyújtottak; a 0 pedig az, amit önök elfogadtak ebből.

Csak úgy mellékesen jegyzem meg: 40-et én jegyeztem közülük, és azt gondolom, ezek kellőképpen megalapozottak voltak, tekintettel arra, hogy somogyi polgármesterekkel egyeztettem előtte, és ezek élő és egyébként racionális igényeket testesítettek meg.

Őszintén megmondom, hogy az általam egyébként nagyra becsült Varga Mihály pénzügyminiszter úrnak a mondata, ami ezt a vitát lezárta, az volt, igen, ott állt egyébként az államtitkár úr helyén, és emlékszem, hogy hátrafordult az ellenzéki padsorokba, és mindezt a vitát azzal zárta le, hogy: tetszett volna jó módosító indítványokat benyújtani, akkor el is fogadtuk volna őket.

Én azt gondolom, hogy nehéz elképzelni, hogy 537 indítvány közül egyetlenegy sem volt megalapozott. Én inkább az önök együttműködésének és a nagyvonalúságának a hiányát látom ennek hátterében, hogy ez így történt. És nem mellesleg alapos okunk van feltételezni azt is, hogy önök el sem olvassák ezeket a javaslatokat, úgy szavazzák le. Megállapítható tehát, hogy a tavalyi költségvetés megalkotása során nem valósult meg az általam említett társadalmi konszenzus, de őszintén remélem, hogy ez idén másképp fog alakulni.

Persze tudom, és most ellenzéki képviselőtársaimhoz fordulok, hogy jellemzően ellenzéki attitűd kritizálni egy törvényjavaslatot, különösképp a költségvetési törvénynek az egyes pontjait, tételeit, mindig van olyan cél, amihez pénzt kérünk, illetőleg olyan költségvetési tételek, amikre egyébként többet, több pénzt fordítanánk. De azért legyünk önkritikusak és egyben reálisak is a tekintetben, hogy a költségvetésnek a stabilitása és a végrehajtása a mindenkori kormány felelőssége, és ez a felelősség az ő vállukat nyomja.

Éppen ezért, megfogadva a pénzügyminiszter úr tavalyi tanácsát, idén is számos javaslatot nyújtottam be, törekedve arra, hogy ezek jó indítványok legyenek, olyannyira, hogy idén a fideszes Móring József Attila képviselőtársam korábbi elképzeléseit és ígéreteit is megfogalmaztam  egyébként ezek máig meg nem valósult ígéretek. Ezeket egyébként én magam is támogatom, azért tettem ezt.

Nagyon röviden vegyük sorba őket, hogy miről is beszélünk konkrétan! 2009-ben a képviselő úr a balatonboglári borgazdaság állami tulajdonba vételét és a termelők hasznosításába adását indítványozta. Kilenc éve önök kormányoznak, ez a mai napig nem valósult meg, de én benyújtottam ezt az indítványt.

2014-ben, a választások előtt pedig a képviselő úr a marcali kórház sürgősségi centrummá történő átalakítását ígérte, CT-berendezés beszerzését ígérte, valamint mentőhelikopter-leszállópálya megépítését. Ezek sem valósultak meg, és én ezért úgy gondoltam, hogy én most benyújtom ezeket az elképzeléseket.

Továbbmegyek: 2018-ban, a választások előtt a méltatlanul pusztulni hagyott egykori marcali Petőfi Sándor laktanya épülete előtt állva honvédségi üzemet ígért a képviselő úr, 200-220 új munkahely megteremtésével. Nem árulok el nagy titkot szerintem, hogy ez sem valósult meg, ezért én ezt most benyújtottam.

Nem utolsósorban a nemrég elhangzott ígérete: a választókerületét érintő talán legsúlyosabb probléma ügyében, a marcali kórház ügyében azt ígérte, hogy ez év elején önállóvá fog válni, elszakad Kaposvártól, de ez sem valósult meg. Én most ezt benyújtottam, és bízom benne, hogy önök ezt méltányolni fogják.

De miközben azt gondolom, hogy önökben megvan a politikai szándék arra, hogy ezek a célkitűzések valóra váljanak, hiszen úgy gondolom, a képviselő azért csak egyeztet önökkel, amikor ilyet ígér a választóknak, és azt is feltételezem, hogy időről időre latba veti lobbitevékenységét, hogy ezek a megfogalmazott célok megvalósuljanak, de ez kevésnek bizonyult.

Mi hiányzik akkor?  teszem föl a kérdést. A költségvetésben a forrás. Teremtsük meg, hogy legyen a költségvetésben erre forrás, és teremtsük meg, hogy  hangsúlyozom  ezek az általam is támogatandó és sokak által támogatandó elképzelések akkor legkésőbb a jövő év folyamán megvalósuljanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy amennyiben önök ezeket a javaslatokat leszavazzák, nem támogatják, amik egyébként alapvetően Móring József Attila javaslatai, ez azt jelenti számomra, hogy nem tartják megalapozottnak ezeket az igényeket, és önök nem tartják fontosnak ezeket az ügyeket. Majd gondoljanak ekkor egyúttal arra, hogy az elutasító döntésükkel a képviselő urat hozzák rendkívül kellemetlen és kényelmetlen helyzetbe majd a marcali és a balatonboglári polgárok előtt, hiteltelenné fog válni. Úgyhogy ezúton is kérem, hogy ne hagyják, hogy ez így történjen.

Végezetül pedig szeretném kérni önöktől több ezer somogyi polgártársunk képviseletében, hogy az előttünk fekvő 22 000 milliárdos költségvetésből biztosítsanak forrást ezekre a célokra, hogy ne menjek messzire, legalább a 24 milliárdos kormányzati kommunikációra elkülönített tétel egy részét, hogy ezek megvalósulhassanak. Hiszen higgyék el nekem, képviselőtársaim és államtitkár úr, hogy a somogyiaknak nem kormánypropagandára van szükségük, nem migránsozásra, nem sorosozásra, nem brüsszelezésre, hanem érdemi munkahelyekre, érdemi bérekre, a feldolgozóipar bővítésére és nem utolsósorban az egészségügy fejlesztésére. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

(17.20)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Két éve hirdeti a Mesztegnyőn közlekedők számára egy tábla, hogy errefelé kerékpárút fog kanyarogni. A hét somogyi települést is átszelő, a mesztegnyői kisvasutat a balatoni bringakörúttal összekötő bicikliút 500 millió forint támogatást kapott. A 2018-as választások előtt Móring József Attila képviselőtársam  akit tisztelettel köszöntök (Móring József Attila a jegyzői székből felállva biccent dr. Steinmetz Ádám felé.)  a térség polgármesterei előtt jelentette be, hogy a beruházás rövidesen elkezdődik. Úgy fogalmazott: ennek nagyon komoly és többszintű üzenete van, hiszen nemcsak a kerékpárral munkába járó emberek közlekedését könnyítjük meg, hanem a Balaton attrakcióit is növeljük.

A jó hírnek a térségben élők, így én is, nagyon örültünk, mivel a projekt alternatívát nyújtana a kerékpárral közlekedők számára a balesetveszélyes és már a régóta felújításra váró 68-as főút helyett. De csalódnunk kellett. A sajtóban megjelent nyilatkozatok alapján ezt a bicikliutat már egy éve használatba kellett volna adni, de még egy kapavágás sem történt. A közbeszerzési eljárást pedig eredménytelennek minősítették, mivel a rendelkezésre álló anyagi fedezet összege nem elegendő a szerződések megkötéséhez.

Kérdezem tehát az államtitkár urat, miért nem lehet két év alatt egy, a marcali kistérség fejlődését alapvetően meghatározó beruházást végrehajtani ekkora politikai támogatás mellett sem. Mikor lesz lehetőségük az itt élőknek arra, hogy a balesetveszélyes 68-as főút helyett biztonságos körülmények között tudjanak kerékpárral közlekedni? Őszinte tisztelettel várjuk válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a balatonboglári borvidék legsúlyosabb problémáját három szóban kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy az alacsony felvásárlási árak. Bőven kifejtve pedig a Balatonboglári Borgazdaság, közismert nevén a BB eladásából, majd leépítéséből adódó feldolgozókapacitás hiánya, miközben a piacot elárasztják az olcsó, jellemzően Olaszországból importált borok. Sok magyar termelő az egész éves fáradságos munkájának gyümölcsét nem tudja jövedelmezően értékesíteni. Mondom ezt úgy, hogy a borvidék területén kiváló minőségű szőlők teremnek és borok készülnek. De akkor menjünk is sorban! Lássuk az olasz borok kérdését! Csak az idei első negyedévben  és most tessék nagyon figyelni  77 eurócentnyi átlagáron közel 3 millió liter bort importáltunk Olaszországból. Értem én, hogy az Európai Unióban az áruk szabad mozgása az egyik alapelv, de mégis, számunkra például a szomszédos Ausztriában folyóbort értékesíteni szinte lehetetlen kategóriába tartozik. Ezért itt az ideje, hogy a kormány végre lépjen és fellépjen a bornak csak jóindulattal nevezhető folyadékok behozatalával szemben.

Továbbmegyek: a magyar borok népszerűsítésére hivatott Magyar Turisztikai Ügynökség az állami bormarketingre éves szinten mindössze 150 millió forintot fordíthat. Az ügynökség egyik vezetője szerint ennek az összegnek legalább a tízszeresére lenne szükség az érdemi munkavégzéshez.

És végül, de nem utolsósorban a BB kérdéséről. A borgazdaság elprivatizálása, majd leépítése 1600 család életét keserítette meg. Lehet persze hibáztatni Suchman Tamás exminiszter urat, aki a 90-es években bagóért játszotta át a BB-t külföldi kézre. Én most mégis kormánypárti képviselőtársaimhoz fordulok, és felteszem a kérdést: miért nem tetszettek visszavásárolni?

Kilenc éve önök kormányoznak! Pedig Móring József Attila, az önök képviselője már tíz évvel ezelőtt indítványozta  akkor még ellenzékből , hogy a BB-t vissza kell vásárolni. Érdekes módon az Agrárminisztérium helyettes államtitkára erről nem tud, és úgy fogalmazott, hogy ez a kérdés nincs is napirenden. Éppen ezért én a jövő évi költségvetéshez beadtam módosító javaslatként, hogy legyen megteremtve a költségvetésben fedezet a BB visszavásárlására, és most egyébként reális lehetőség is nyílik rá, hiszen az üzemnek egy 8 hektáros területe eladó.

Megdöbbenéssel vettem azonban tudomásul, hogy ezt a javaslatot önök és személy szerint Móring József Attila is elutasította. Felhívom a figyelmet, hogy a borvidéken a BB-re nem csupán a nosztalgia és a dicső múlt miatt mutatkozik igény. A 3200 hektáron megtermelt szőlő 70 százaléka feldolgozatlanul hagyja el a borvidéket. A feldolgozásból eredő haszon és az ebből keletkező jövedelem így nem a termelőket gazdagítja.

És ha már a BB-t nem akarják visszavásárolni, itt egy másik megoldási javaslat. Építsünk új szőlő- és gyümölcsfeldolgozó üzemet, és adjuk a helyi termelői csoportok kezébe, ami nem is kerülne egy stadion árába. Ezt az elképzelést egyébként a helyi szőlészek és borászok mellett maga Gombos Sándor, az Agrárkamara Somogy megyei elnöke is támogatja, támogatja továbbá és régóta javasolja Légli Ottó, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke. Megdöbbentő módon a tárca erről sem tud  az Agrárminisztérium ezek szerint nem kommunikál a szakmával?

Tisztelt Képviselőtársaim! A balatonboglári borvidék problémáira találjunk közösen megoldást! Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ne a gázolaj és a növényvédő szerek ára, hanem a szőlő felvásárlási ára emelkedjen! Ennek érdekében hatékony bormarketinggel segítsük a kiváló boraink piacra jutását! Lépjünk fel a hazánkba 70-150 forint/liter áron érkező olcsó olasz tömegborok ellen! Hozzunk létre egy modern szőlő- és gyümölcsfeldolgozó üzemet a borvidék területén!

Bízom az együttműködésükben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Engedje meg, hogy ma én is mutassak önnek valamit, nem lesz vulgáris. (Felmutatja.) Ez az olimpiai aranyérmem. (Taps a kormánypártok, az MSZP, a Párbeszéd és a DK soraiban.) Köszönöm szépen. Ön mint sportszerető magyar ember értékeli azt a teljesítményt, ami egy ilyen siker eléréséhez vezet. A magyar emberek büszkék a teljesítményünkre, felnéznek ránk, és anyagilag is megbecsülnek minket az életjáradékkal. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem a magyar emberek, a kormány.) Köszönet ezért nekik. Miniszterelnök úr, most azonban ezt a megbecsülést rombolja az ön volt párttársa, a keresztény szabadságot sajátosan értelmező Borkai Zsolt luxusjachtos orgiájával (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt nem neked kellett volna mondani!), amit tett, méltatlan egy polgármesterhez, méltatlan egy családapához, és most tessék figyelni: méltatlan egy olimpiai bajnokhoz is. Ez egy szégyen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!  Orbán Viktor kezével a padján kopog.) És ezzel a cselekedetével rombolja az olimpikonok társadalmi megítélését. Az életjáradékából gyakorlatilag finanszírozza az erkölcstelen életét. És, képviselőtársaim, nem utolsósorban ez az ember, mint a Magyar Olimpiai Bizottság volt elnöke, felbecsülhetetlen károkat okoz az olimpiai mozgalomnak is.

Tisztelettel kérdezem ezért a miniszterelnök urat  és nagyon kérem, hogy ne csak nekem válaszoljon, hanem a most joggal felháborodott sportolóknak és sportszerető magyar embereknek , mit fog tenni az olimpikonjaink Borkai Zsolt által most megtépázott tekintélyének megóvása érdekében. Ön szerint a társadalom megvetését kiváltó, gusztustalan és erkölcstelen magatartást tanúsító olimpikon méltó az életjáradékra? Várjuk őszinte válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.  Közbeszólás a Jobbik soraiból: Bravó!)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Miniszterelnök Úr! Köszönöm szépen, hogy ön is hasonlóképpen gondolkodik. Egyetértünk abban, hogy elfogadhatatlan, amit Borkai Zsolt csinált. És akkor élve gyakorlatilag a felkérésével, a mai napon benyújtottam egy törvénymódosító javaslatot (Felmutat egy dokumentumot.), ami arra vonatkozik, hogy a Borkai Zsolthoz hasonló, gyakorlatilag elfogadhatatlan magatartású olimpikonok a jövőben a Magyar Olimpiai Bizottság etikai bizottsága elé kerüljenek, és ez a bizottság dönthessen az olimpiai járadék megvonásáról is akár. Miniszterelnök úr, és egyébként képviselőtársaim, ha önöknek fontos az olimpikonok tekintélye, annak a megvédése, többek között Szabó Tündéé és az enyém, akkor legyenek kedvesek csatlakozni ehhez a javaslathoz, támogassák azt, mert úgy gondolom, hogy világossá kell tenni, hogy nálunk ilyen dolgok nem fordulhatnak elő, mindennek van határa. (Szászfalvi László: Meg a parlamenti viselkedésnek is!) Egy olimpiai bajnok nem mehet le kutyába. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy Szerbia Magyarország számára kiemelt reláció, a szomszédunkkal összeköt közös történelmünk, kiterjedt gazdasági és kulturális kapcsolataink is. Bízom benne, hogy hamarosan Szerbia is az Európai Unió tagjává válik, amit Magyarországnak bizonyos feltételekkel szükséges támogatnia. Az előttünk fekvő, T/7687. számon nyilvántartott törvényjavaslat, illetőleg egyezmény az oktatás és a tudomány területén lévő kapcsolatainkat szilárdítja meg. Magyarország és a Szerb Köztársaság által államilag elismert bizonyítványokra és oklevelekre, tudományos fokozatot tanúsító okiratokra, továbbá felsőoktatási intézmények képzései keretében folytatott résztanulmányokat  így például félév, kredit, vizsga  igazoló okiratokra terjed ki. És szükségesnek tartom elmondani, hogy az egyezmény hatálybalépése után kiállított okiratokat a két ország egyenértékűnek ismeri majd el.

Az egyezmény elfogadása nagymértékben hozzájárul a két ország közötti oktatási és tudományos kapcsolatok bővítéséhez, elősegíti a magyar hallgatók Szerbiába, illetőleg a szerbiai, köztük a vajdasági magyar hallgatók Magyarországra irányuló nemzetközi mobilitását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a Szerb Köztársaságban, különösen a Vajdaság területén jelentős magyar kisebbség él, mint az önök számára is köztudott, a határon túl élő testvéreink számára pedig ez az egyezmény megkönnyíti, megkönnyítheti a felsőoktatásban való részvételt, a diplomaszerzést, a meglévő diplomáik elismerését és egyúttal végső soron a magyarországi munkavállalásukat is.

Fontosnak tartom továbbá megemlíteni, hogy a 12. cikk (2) bekezdése szerint az egyezményt a felek bármelyike felmondhatja a későbbiek folyamán, meglátva ennek az egyezménynek a gyakorlatát, illetőleg az ebben foglalt célkitűzések valóra válását és annak minőségét.

Összefoglalva: egyetértve az egyezményben foglaltakkal, annak elfogadását fogom javasolni a Jobbik-frakciónak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Luiz Felipe Ventura dos Santos, Bohdan Melnyik, Anton Kravchenko, Cornel Alexandru Ene, Rados Protic, Roman Karasiuk, Lucas, Sassá, Stavros Tsoukalas, Gheorghe Grozav és Kovácsréti Márk.Nem, nem a Dinamo Kijev-Dinamo Bukarest vegyes válogatott tagjait soroltam fel, hanem a 2019. szeptember 14-én pályára lépő Kisvárda labdarúgóinak kezdő tizenegyét. A rendkívül masszív Mezőkövesd ellen 2:1-re hazai pályán elveszített mérkőzésen 10 külföldi mellett mindössze egyetlen magyar játékos kapott helyet. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez azért érdekes, mert egyébként Kovácsréti Márk sem a Kisvárda-utánpótlásban nevelkedett, hanem fővárosi egyesületekben. Azért hozom ide a tisztelt Ház elé ezt az ügyet, mert 2015 és 2018 között   most tessék figyelni!  2166 millió forint közpénzt kaptak a kisvárdai labdarúgók taotámogatás formájában, elsősorban képzésre és utánpótlás-fejlesztésre.

Tisztelt Államtitkár Asszony! A magyar embereket most már felháborítja a kialakult helyzet, ezért meg kell kérdeznem öntől, hogy mégis milyen szakmai munka folyik Kisvárdán, ahol több milliárd forint közpénzből sem sikerült a magyar gyerekeket megtanítani focizni. Ön szerint nem kellene a taotámogatások mértékét elsősorban az eredményes utánpótlás-nevelő munkához kötni? És, tisztelt államtitkár asszony, milyen társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a Fidesz-kormány évek óta milliárdos nagyságrendben támogat olyan sportszervezeteket, ahol a tehetséges magyar gyerekek helyett a gyenge képességű külföldieket részesítik előnyben? Várjuk sportszakmai válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő T/7841. számú törvényjavaslat a magyar-szlovén államhatár új, 2018. évi határokmányainak kihirdetéséről szól. Az Országgyűlés e törvény elfogadásával felhatalmazást ad az új határokmányok kötelező hatályának elismerésére. Azon képviselőtársaim kedvéért, akiknek nem volt lehetőségük tanulmányozni ezt a törvényjavaslatot, szeretném elmondani, hogy ez mindösszesen öt paragrafusból áll, ám mellékleteivel együtt 415 oldal terjedelemmel bír. A mellékletek tartalmazzák a határleírást határpontokkal és határjelekkel, tartalmazzák a koordinátajegyzéket és a magyar-szlovén államhatár határtérképét. Ehhez kapcsolódóan egy kérdés felmerül, tisztelt államtitkár úr. Az áttekintő térképen nem látható a vegyes bizottság pecsétje. Mi ennek az oka, miért nem hitelesítették, szemben a többi dokumentummal, amin rajta van a pecsét, és látható, hogy hiteles. Ezt azért is fontos tudni, mert a határokmányok ugyan nem minősülnek nemzetközi szerződésnek  ezt az előttem szólók is elmondták , azonban nemzetközi szerződésként kell kihirdetni őket, a hatálybalépést követően pedig az új határokmányokat kell alkalmazni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar-szlovén vegyes bizottság az 1981-ben megállapított határvonalban 2017-ig bekövetkezett módosításokat végezte el. A modern technológiával készült határokmányok  és most tessék figyelni!  a természeti környezet megváltozása miatt bekövetkezett módosulásokat mutatják be. Tisztelt államtitkár úr, ezzel kapcsolatban felmerülnek kérdések. Milyen természeti környezet változott meg? Esetleg a Mura medre változott vagy a Lendva-patak medre változott, vagy esetleg más dolgok történhettek, amik befolyásolják az államhatár fekvését is?

Még szintén meg kívánom említeni, hogy ebben a törvényjavaslatban nem látjuk, hol volt a régi határvonal, csak az új határvonalat, és nem tudhatjuk, hogy a természeti környezet megváltozása miatt bekövetkezett új határvonallal Magyarország területe nőtt vagy adott esetben csökkent. Ezt fontos lenne tudni.

Azt is fontos lenne tudni, hogy ezek a változások vajon érintike a Magyarország-Szlovénia és Horvátország hármas közös határvonalát. Ezért szeretnék erre határozott választ kapni, mert mint az tudható, Horvátország és Szlovénia között évek óta folyamatban van egy igen komoly határvita (Kontrát Károly: De nem itt!), és nem szeretném, nem szeretné a Jobbik-frakció sem, de szerintem önök sem a jószomszédi kapcsolatok fenntartása végett, hogy ebbe a határvitába esetleg Magyarország is belekeveredjen.

Ezért aztán, hogy nyugodt szívvel tudjam javasolni az előttünk fekvő törvényjavaslat támogatását a Jobbik-frakciónak, kérem tisztelt államtitkár urat, hogy válaszoljon a felmerült kérdéseimre.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz-kormányt mint a végrehajtó hatalmat Magyarországon, itt a tisztelt Házon belül hétről hétre számos kritika éri. De azt gondolom, abban meg tudunk egyezni, hogy a sport területe az a terület, amelyet kiemelt figyelemmel kísér, és kiemelt támogatásokkal is. Éppen ezért rendkívül furcsa és egyben megdöbbentő volt számomra az a pénteki kormányhatározat  a Magyar Közlönyből értesültem , hogy a sportszerető Fidesz-kormány a tornatermekre, a tanuszodákra, az oktatási intézmények fejlesztésére és sportkomplexumok fejlesztésére szánt összegekből  most tessék figyelni!  7254 millió forintot csoportosít át kiemelt magasépítési beruházásokra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tavaly nyáron, amikor megalkottuk az idei évi költségvetést, számos vitánk volt, de azt gondolom, abban egyetértettünk, hogy ezeket a célokat támogatni kell. Legfeljebb az ellenzéki képviselők egy része még több pénzt is kívánt szánni ezekre a célokra. Most azonban azt látjuk, hogy nemhogy több pénz jutott volna, hanem a meglévő előirányzatból is elvett a kormány, és egyszerűen nem értjük, hogy mi szükség van erre. Miért van az, hogy a sportszerető Fidesz-kormány által korábban államosított oktatási intézményekre  amelyek önkormányzati tulajdonban voltak , ezek fejlesztésére nem juttat elég pénzt, illetőleg ezek a fejlesztések nem megfelelően valósulnak meg? Hogy csak egy példát említsek: például Marcaliban a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban már évek óta várat magára a nyílászárók kicserélése, és ez a mai napig nem történt meg.

Továbbmegyek: a tornatermek építése is rendkívül fontos lenne, hiszen az általunk is támogatandó mindennapos testnevelés infrastrukturális hátterét biztosítják ezek, és Somogyban  de szerintem az ország más pontján is  előfordul, jellemzően vidéki iskolákban, hogy a gyermekeknek kénytelenek folyosón, lépcsőfordulóban vagy dohos pincékben megtartani a testnevelésórát, mert nem biztosított a tornatermek és a tornaszobák felújítása.

Továbbmenve: a szívügyem, és remélem, önöknek is az, hogy minden magyar gyermek tanuljon meg úszni, lehetőség szerint mind a négy úszásnemben, és főleg vidéken probléma az, hogy nem megfelelő óraszámban tanítják ezeket. Nincs meg a lehetősége. Ezért is van szükség ezekre a tanuszodákra.

Az elmondottak alapján és a kormányhatározat alapján felmerülnek bizonyos kérdések, amiket most fel is teszek önöknek. Hogy lehet az, hogy a sportszerető Fidesz-kormány számára 700 millió forintos értékhatárt meghaladó kormányzati magasépítési beruházások fontosabbak az oktatási intézmények felújításánál, a tornatermeknél, a tanuszodáknál, a sportkomplexumok fejlesztésénél?

Hogyan lehet egyáltalán az, hogy most, hogy közeledünk már az év végéhez  november közepéről beszélünk , az erre szánt pénzeket még nem költötték el, illetőleg nem kötötték le? Hogy lehet, hogy ezeket a pénzeket még szabadon tudják mozgatni? Vagy egyszerűen csak ezeket a tervezett összegeket lehet, hogy el sem akarták költeni, csak egy bármikor átcsoportosítható költségvetési pufferként kezelték már a kezdetek óta?

Úgyhogy nagyon örülök, hogy államtitkár úr végighallgatta a kérdésemet. Nagyon bízom benne, hogy azért is maradt az ülésteremben, hogy ezt most megválaszolja. Reményeim szerint meg is fogja. (Dr. Orbán Balázs bólint.) Amennyiben nem, akkor későbbi időpontban föl fogom tenni ezeket a kérdéseket (Dr. Orbán Balázs: Köszönöm.), mert nagyon fontos, hogy ezekre választ kapjunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Igyekszem én is sportszakmai szempontból közelíteni az előttünk fekvő törvénymódosító javaslathoz, ami tulajdonképpen arról rendelkezik, hogy a sport-infrastrukturális fejlesztéseket a jövőben önerő nélkül engedhessük meg a sportszervezeteknek, tehát ha úgy tetszik, akkor százszázalékos állami támogatással, közpénzből. Örömmel hallottam, de nemcsak hallom, hanem tapasztalom is, hogy a látványsportágakban mennyien kezdenek el sportolni, illetőleg hogy hány sportlétesítmény épült 2011 óta Magyarországon. Vitán felül áll, hogy a Fidesz-kormány kiemelten kezeli a sport területét, és talán a rendszerváltozás óta soha ennyi pénz nem áramlott a sport világába, mint most, egyes számítások szerint csak a taóból 700 milliárd forintról beszélünk.. Ugyanakkor meg kell említsem, hogy ebbe a képbe valahogy nem illik bele az a kormányhatározat, amely nemrég született, hogy a sportszerető Fidesz-kormány az idei költségvetésből miért vesz el, miért csoportosít át 7254 millió forintot, amit korábban tanuszodák, tornatermek építésére, honvédelmi sportkomplexumok fejlesztésére szántak volna és irányoztak elő az idei költségvetésre. Ez most elmegy kiemelt kormányzati magasépítési beruházásokra. Tehát ebbe a képbe nem tartozik bele, és örömmel venném erre majd a választ és az indokolást.

Továbbmegyek. Szilágyi Kristóf képviselőtársamnak  aki korábban hozzászólt és most nem tartózkodik a teremben  nem értek teljes mértékben egyet azzal az állításával, hogy javult a sportszakmai munka a taotámogatások hatására.

ELNÖK: Szatmáry Kristóf.

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Szatmáry Kristóf, bocsánat; rosszul mondtam, elnézést kérek. Tehát hogy a taotámogatások hatására javult volna a sportszakmai munka. Bizonyára javult, de ez azért nem mindenhol mondható el. Idehoztam nemrég a parlamentbe a kisvárdai labdarúgók példáját, akik több milliárd forintból sem voltak képesek megtanítani a magyar gyerekeket focizni olyan szinten, hogy a magyar NB I-ben legalább egy saját nevelésű, utánpótláskorú gyermek tudjon futballozni. Azzal pedig végképp nem értek egyet, amit államtitkár asszony mondott korábban, hogy a taorendszer eredményességének fokmérője az, hogy minél többen sportoljanak Magyarországon a látványsportágakban, és hogy minél több sport-infrastrukturális beruházás valósuljon meg. Azért nem értek egyet ezzel, mert ezek csak eszközei lehetnek a minőségi utánpótlás-nevelésnek, de semmiképpen nem célja és semmiképpen nem fokmérője.

Azt mondtam, hogy sportszakmai szempontból közelítek a dolgokhoz, de engedjék meg, hogy országgyűlési képviselőként idehozzam a nép hangját is, és rávilágítsak arra, hogy ugyan a magyar egy sportszerető nemzet, s nagyon büszke és nagyon tiszteli a kiváló és eredményes sportolóit, azonban itt most már fölmerülnek bizonyos kérdések, amikor állami milliárdokról meg sportinfrastruktúra-fejlesztésekről hallanak, illetőleg a látványsportágak kiemelt támogatásáról hallanak. Mert bizony a látványsportágakat és emellett a kiemelt sportágakat kiemelten támogatja a magyar kormány, de azért vannak más sportágak és vannak más sportolók is.

Hogy egy konkrét példát idehozzak: a Marcali Küzdősport Egyesület kiválósága, Dudás Virág például ju-jitsuban az egyik legjobb versenyző Magyarországon, de nemcsak Magyarországon, hanem a világban is kiváló eredményeket ér el, nemzetközi versenyeket nyer. Jelen pillanatban az édesanyja próbálja baráti körben, illetőleg szélesebb körben is összegyűjteni azt a pénzt, hogy ez a versenyző, aki nemzeti büszkeségünk lehet, és a marcali kistérségnek is az egyik büszkesége, egyáltalán el tudjon indulni egy nemzetközi versenyen. Tehát ha belegondolnak képviselőtársaim, óriási az ellentmondás, hogy máshol milliárdokból épülnek stadionok, míg más versenyzőnk, nemzeti büszkeségünk lehet, hogy anyagi okok miatt  mert a szövetségének nincs pénze  nem tud kiutazni egy világversenyre. Sajnos ma itt tartunk. S tartok tőle, hogy nem az egyetlen példa Dudás Virág esete.

De továbbmegyek. Az is furcsa, hogy miért ilyen drágák ezek a stadionok, sportlétesítmények, s egyáltalán hogy lehet az, hogy a költségek menet közben folyamatosan nőnek. Ezt azért meg kéne indokolni az embereknek. Például a vizes vb kapcsán is mondhatom azt, hogy eléggé botrányosan fogadta a közvélemény, hogy hétről hétre milliárdokkal nőtt a fejlesztés, az építkezés költsége.

Azt is kellene kommunikálni, mi az oka annak, hogy jellemzően miért nem adják át időben ezeket a sportlétesítményeket, és hogy a későbbiek folyamán egyáltalán ki fogja ezeket fenntartani. Most száz százalék közpénzből fognak épülni ezek sportlétesítmények, de ki és miből fogja fenntartani ezeket  ezt sem értik az emberek. Azt meg végképp nem értik, hogy amikor egy nép gyermeke családi házat épít vagy lakást vásárol, ma már önerő nélkül aligha teheti ezt meg, ugyanakkor sportlétesítmények meg épülhetnek önerő nélkül.

Azért kell erről beszélni, mert ez zavarja az embereket. Például a mai vitában is képviselőtársam részéről elhangzott, hogy a sporttao eltörlését javasolják. Képviselőtársaim, kezdeni kell ezzel a helyzettel valamit. S engedjék meg, hogy amellett, hogy elismerjem a taorendszernek  s ezt meg is tettem, és a jövőben is meg fogom tenni  az elért eredményeit, de azért a rendszer hibáival igenis kell foglalkoznunk, és engedjék meg, hogy kritikai hangot is megüssek, hogy ne jussunk arra a szintre, hogy vannak már olyan emberek, akár már országgyűlési képviselők is, akik az egész rendszer beszántását javasolják. Nem szeretném, hogy elmenjünk ebbe az irányba.

Végezetül pedig egy kérdésem és egy kérésem lenne. A kérdés elsősorban Bánki Erikhez szólna, hiszen ő mondta, hogy a már korábban jóváhagyott és támogatott taopályázatokat a sportszervezetek 80 százalékban le tudták hívni. Viszont ebből következik, és természetesen tudomásom is van róla, hogy a 20 százaléknak ez nem sikerült. Mi ennek az oka, mi áll ennek a hátterében?

A kérésem pedig arra vonatkozna, amire már korábban utaltam: szeretném, ha a jövőben a sport-infrastrukturális beruházásokat jobban megindokolná a sportszerető Fidesz-kormány, hogy jobban megértsék az emberek, hogy miért van erre szükség, s mi ennek a hatása. Idehozhatnám az atlétikai világbajnokság stadionjának az építését is, most megy a kötélhúzás a főváros és a kormány között. Jó lenne, ha az emberek tudnák, hogy milyen presztízs van ebben, hogy Magyarország megítélésére nemzetközileg milyen hatással vannak ezek a beruházások. Vegyük emberszámba és kezeljük felnőttként a magyar polgárokat, még azokat is, akik csak szeretik a sportot, de nem értenek hozzá. Azt kérem tehát, hogy a jövőben ne fordulhasson elő az, ami például a budapesti olimpia kapcsán történt. Úgy érzem, hogy akkor az emberek nem voltak megfelelően informálva, és végül is úgy hoztak olyan döntést, amit hoztak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és remélem, választ fogok kapni a kérdésemre, és meghallgatják a kéréseimet. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Németh Szilárd Államtitkár Úr! Nagyon köszönöm önnek, hogy ezt a határozati javaslatot beterjesztette ide a tisztelt Ház elé, őszintén hálás vagyok azért, hogy Zrínyi Miklósnak méltó emléket állítva a 2020. évet az ő emlékévének nyilvánítjuk, és én ezt tiszta szívvel is tudom támogatni. Zrínyi Miklós ugyanis a magyar társadalom széles körében ismert és elismert személyiség nemcsak költőként, hanem hadvezérként is. Költőként gondoljunk csak a legismertebb művére, a Szigeti veszedelemre, hadvezérként pedig a rendkívül erős Oszmán Birodalom ellen megvívott, többnyire sikeres küzdelmeire. Nem véletlen tehát, hogy Magyarországon egyetemi kampuszt és laktanyát is elneveztek róla.

Mindazonáltal, tisztelt képviselőtársaim, szeretném javasolni önöknek, hogy Zrínyi Miklós iránti tiszteletünket ne pusztán ennek a határozati javaslatnak az elfogadásával nyilvánítsuk ki, hanem töltsük meg tartalommal, töltsük meg élettel a jövő évet.

Mire is gondolok konkrétan? Támogassuk a Zrínyi Miklós-emlékművek felépítését, illetőleg a meglévők felújítását; támogassuk Zrínyi munkásságát felölelő programok szervezését; támogassuk Zrínyi Miklós irodalmi műveinek mind magyar, mind horvát nyelven történő kiadását; és lehetőség szerint tegyük lehetővé azt, hogy a jövő évi érettségi tantárgyak körében  legyen az irodalom és történelem  a diákok számára Zrínyi Miklós életéről és munkásságáról is tudjanak számot adni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Zrínyi Miklós 1620. május 3-án született, jövőre ünnepeljük születésének 400. évfordulóját. (A DK-s és MSZP-s képviselők felé fordulva:) Nagyon szeretném, ha figyelnének a felszólalásomra. Köszönöm szépen, mert nagyon fontos témáról beszélünk.

Visszatérve: említettük már, hogy kiváló költő volt, egy híres hadvezér, de nem beszéltünk arról, hogy egyben politikus is  vagy keveset beszéltünk róla. Zrínyi Miklós horvát nemzetiségi gyökerekkel bír, ő maga is egyébként horvát bán volt, és éppen ezért a horvát barátaink, horvát szomszédaink körében is ismert és elismert. Sokan egyébként nemzeti hősként tekintenek rá.

Úgyhogy én teljes mértékben egyet tudok érteni az ebben a határozati javaslatban foglaltakkal is, úgy, minthogy ez az emlékév egyben a magyar-horvát kétoldalú kapcsolatok elmélyítésének is méltó eszköze. És mint az Interparlamentáris Unió magyar-horvát baráti tagozatának alelnöke, én már számos alkalommal jeleztem, hogy Zrínyi Miklós születésnapját, május 3-át tegyük a horvát-magyar, magyar-horvát barátság napjává, nyilvánítsuk ezt a napot ennek a barátságnak a jegyében emléknappá, mert úgy érzem, hogy a két ország és a két nemzet kapcsolataiban Zrínyi Miklós személye kulcsfontosságú.

Úgyhogy végezetül, tisztelt képviselőtársaim, nagyon szeretném, hogy önök mind ezt a határozati javaslatot, mind pedig a horvát-magyar barátság napját  május 3-át, amiről úgy gondolom, méltó lenne ezt annak nyilvánítani  majd a későbbiek folyamán támogatni tudnák, mint ahogy a Jobbik-frakció is jó szívvel fogja támogatni majd ezt a határozati javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény hatálybalépése óta eltelt időszak alatt összegyűjtött jogalkalmazási tapasztalat időszerűvé tette a törvény kiegészítését  áll a most T/8036. számon előttünk fekvő módosító javaslat általános indoklásában. De úgy is fogalmazhatnánk, hogy jelen módosító javaslat pontosítja a Magyar Országos Horgász Szövetség adatkezelési gyakorlatát, és feloldja az eddig fennálló törvénytelen állapotot, azt, hogy a Szűcs Lajos által vezetett Mohosz törvénytelenül kérte be és kezelte eddig a tagok személyes adatait. Köszönjük, elnök úr, hogy ezen a gyakorlaton változtatni kíván, és benyújtotta ezt a javaslatot.

Most pedig az Agrárminisztérium államtitkárához, Farkas Sándor úrhoz fordulok, illetőleg Fazekas Sándor volt miniszter úrhoz, és ez úton is szeretném önöket megkérni arra, hogy a korábbi ígéreteikhez híven kártalanítsák azt a 200 halászcsaládot, akik a törvény hatálybalépésével elveszítették a megélhetésüket és a munkájukat.

Továbbá bízunk benne, hogy a jövőben érdemi mennyiségű forrást juttatnak a hazai horgászturizmus fejlesztésére, például a Balaton-parti horgászhelyek kialakítására és fejlesztésére. A beépítések miatt ugyanis lassan már nemcsak a strandolók, hanem az a 80 ezer, jegyet kiváltó horgász sem fogja tudni megközelíteni a partot, aki szeretne balatoni halat fogni.

És ha már balatoni hal! Örülök neki, hogy Nagy István agrárminiszter úr visszakozott abból a korábbi álláspontjából, ami egy korábbi kérdésemre adott válaszából derült ki, konkrétan, hogy aki balatoni halat szeretne enni, az fogjon magának. Miniszter úr azóta tájékoztatott minket arról, idézem: „Jogos elvárás az ott élők, az ott nyaralók részéről, hogy balatoni márkával minősített halat fogyasszanak  és most tessék figyelni! , és hogy valóban balatoni is legyen, az a jövő esztendőtől biztosan megoldott.” Mindezek után én már csak azt szeretném kérni önöktől, hogy legkésőbb a szezon elejéig alkossák meg a „balatoni” védjegyminősítést, úgy, hogy azt kizárólag a Balatonból kifogott halak kaphassák meg.

Remélem, hogy az általam most elmondottakat nemcsak meghallgatják, hanem tesznek is a megvalósításuk érdekében. Én pedig az előttünk fekvő törvényjavaslat támogatását fogom kérni a Jobbik-frakciótól.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az előttünk fekvő jegyzőkönyvet Magyarország Kormánya és Montenegró kormánya 2019. szeptember 25. napján New Yorkban írta alá a Magyar Népköztársaság, illetve a Magyar Köztársaság, valamint a volt Jugoszlávia és Szerbia-Montenegró által megkötött nemzetközi szerződések folytonossága tárgyában. A jegyzőkönyv kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés, tehát önök, kedves képviselőtársaim, adnak felhatalmazást, és ez a most előttünk fekvő T/7688. számú törvényjavaslat elfogadásával kerül kihirdetésre. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az Interparlamentáris Unió magyar-montenegrói baráti csoportjának elnöke szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy Montenegró utolsó tagköztársaságként egy sikeres népszavazást követően 2006. június 3-án lépett ki az államszövetségből, és vált függetlenné. Montenegró mára már az ENSZ és a NATO tagja, és reményeik szerint hamarosan az Európai Unió tagjai közé sorolhatjuk, és ott köszönthetjük őket is.

Ahogy a miniszter úr az imént elmondta, jó a két ország, Montenegró és Magyarország közötti kapcsolat, aminek szívből örülök, és egyúttal megragadom az alkalmat arra, hogy megkérjem a miniszter urat, mindent kövessen el annak érdekében, hogy a nyugat-balkáni országok, közöttük pedig Montenegró is mihamarabb tudjon csatlakozni az Európai Unióhoz. (Szijjártó Péter bólogat.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Montenegróval, mint hallhattuk, kiterjedt gazdasági, kereskedelmi kapcsolataink vannak. Így, ebben a formában nem hangzott el, de itt szeretném rögzíteni azt, hogy a magyar működő tőke is jelentős a balkáni országban. Erre is tekintettel szükséges a két ország közötti kétoldalú nemzetközi szerződéses viszony rendezése, hogy egypárat említsek, mint például a nemzetközi árufuvarozást, a nemzetközi személyszállítást szabályozó szerződés vagy a kölcsönös jogsegélyről és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló szerződés rendezése, és, tisztelt képviselőtársaim, mindezekre tekintettel én javasolni fogom a Jobbik frakciójának, hogy a törvényjavaslatot támogassák majd.

Végezetül pedig egypár kérdést szeretnék feltenni a tisztelt miniszter úrnak, és kérem, hogy válaszoljon. Miniszter úr, miért kellett 13 évet várnunk a jegyzőkönyv elkészítésére és kihirdetésére? Melyik országnak felróható, hogy a 2006-ban függetlenné vált Montenegróval csak mostanra sikerült a nemzetközi szerződéses kapcsolatainkat rendezni? És az államutódlás kérdésében miért nem volt eddig áttekinthető, tiszta a szerződési rendszer a két ország között? Remélem, fogok majd választ kapni ezekre. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Megint hoztam önöknek egy névsort Kisvárdáról: Hlib Szaharda, Vladyslav Ivancho, Yaroslav Helesh, Artem Nahirnij, Oleh Shokun, Serhii Gritsu, Illia Popovych, Ivan Lukecha, Maksym Babych, Valentyn Napuda, Ivanicja Maxim Vasziljovics, Ivan Romanchuk, Kristiano Kovalchyn, és még hosszan sorolhatnám tovább, de kifutok az időkeretből. Ők nem a felnőtt csapat új igazolásai, hanem a helyi utánpótlás ukránul beszélő tagjai. Kisvárdán ugyanis nemcsak a felnőtt csapat van tele külföldiekkel, hanem már az utánpótlás is. De, tisztelt képviselőtársaim, hogyan engedhető meg az, hogy az utánpótlás-fejlesztésre szánt taotámogatásból, most tessék figyelni, magyar közpénzből külföldi játékosokat nevelünk, olyanokat, akik a magyar tehetségek elől veszik el a helyet?A Fidesz-kormány szerint, mint azt korábban Szabó Tünde államtitkár asszonytól megtudhattuk, a taorendszer eredményességének fokmérője a leigazolt versenyzők száma és a sportlétesítmény-fejlesztések. Ebben nem értünk egyet, ezek ugyanis csak eszközei, de nem célja és végképp nem fokmérője a sikeres utánpótlás-fejlesztésnek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Önök korábban nem adtak választ a feltett kérdéseimre, ezért most újra megkérdezem: mégis milyen szakmai munka folyik Kisvárdán? Pontosan hány, kizárólag külföldi állampolgárságú gyermeknek nyújt a Fidesz-kormány taotámogatást? És milyen nemzeti érdek alapján finanszírozzák a külföldi játékosok nevelését és azokat a klubokat, ahol a magyar tehetségek helyett a gyenge képességű külföldieknek adnak esélyt? Várjuk sportszakmai válaszát. (Taps az ellenzéki sorokban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékeznek a szerbekkel vívott olimpiai bajnoki döntőre? Bizony, régen volt, 2004-ben volt, és pontosan ebben az évben, 2004-ben adott felhatalmazást az Országgyűlés a kormánynak a sportinformációs rendszer megalkotására. Képzeljék el, hogy immár 15 éve van egy informatikuscsapat, amelyik több mint 1000 millió forintért éjt nappallá téve dolgozik egy elektronikus adatbázis fejlesztésén.Szabó Tünde sportért felelős államtitkár asszony korábban a rendszer élesítését 2018-ra ígérte. 2018 már eltelt, lassan 2019 is eltelik, de a rendszer még mindig nem működik. És ez azért is roppant kínos, mert a sporttörvény szerint nem kaphat állami támogatást az a sportszervezet, amelyik nem tesz eleget a sportinformációs rendszer részére adatszolgáltatási kötelezettségének. Tessék figyelni! A versenyzőknek pedig a bajnokságban való részvétel feltételeként a sportinformációs rendszerben nyilvántartott igazolvánnyal kell rendelkezniük. Felmerül tehát a kérdés, hogy a Fidesz-kormány miért nem teremti meg ennek technikai feltételeit. Mulasztásukkal önök miért kényszerítik törvénysértésre a versenyzőket és a sportszervezeteket?

Tisztelettel kérdezem továbbá az államtitkár urat: mennyi pénzt költöttek eddig a rendszer eredménytelen fejlesztésére, és kik azok a cégek, amelyek ebben részt vettek? És kérem, mondja meg őszintén, ténylegesen mikor kezdi meg működését a sportinformációs rendszer, mert 15 év után szerintünk már ideje lenne. És ön szerint?

Várjuk válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Örömteli, hogy Magyarország az elkövetkezendő években számos nemzetközi sporteseményt rendezhet meg. Gondoljunk itt az atlétikai világbajnokságra, a kézilabda-Európa-bajnokságra, vagy újabban hallani a lovas Európa-bajnokság megrendezéséről, és kevesebb figyelem jutott arra a hírre, hogy a kormány az autó-motor sportok fejlesztésére is stratégiát dolgozott ki időközben. Mint azt Palkovics László miniszter úrtól megtudhattuk, a kormány célja a Hungaroring fejlesztése mellett egy új versenypálya építése, ami majd alkalmas lesz többek között motokrossz-, rali- és MotoGP-versenyek lebonyolítására is. A MotoGP sportág Magyarországon nem ismeretlen, hiszen Talmácsi Gábor személyében világbajnokunk is van. Kiváló versenyzőnk érthető okokból támogatja is ezt a versenyt, illetőleg az ehhez szükséges beruházásokat. A kérdés az, hogy ez mennyi közpénzből fog megvalósulni, és hol.

A kormány tudomásom szerint már szándéknyilatkozatot is aláírt a MotoGP kereskedelmi jogait birtokló céggel, amely alapján a verseny helyszínéről 2020. február 28-áig kell végleges döntést hozni. A kormány tehát jelenleg feltérképezi a nemzetközi verseny lebonyolítására alkalmas helyszíneket. Kósa Lajos kormánypárti képviselőtársunk már továbbment ezen a téren, és ő már arról is beszélt, hogy ez a pálya Kelet-Magyarországon épülhet meg. Szeretném leszögezni, nekem nincs azzal semmi bajom, hogy egy kormánypárti politikus lobbizik azért, hogy a térségébe menjenek a fejlesztések és a különböző beruházások. Bajom inkább azzal van, hogyha ezt egyes képviselők nem teszik meg. Viszont az más kérdés, hogy Kósa úr milyen szakmai alapon nyilvánult így meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én most meg is ragadom az alkalmat arra, hogy kifejezzem kérésemet arra vonatkozóan, hogy ezt a versenyt és ezt a versenypályát a jövőben Marcali és a Balaton mellett építsék meg, valósítsák meg, illetőleg, ahogy elnök úr is fogalmazott a kérdésben, fejezzék be a sávolyi pályát. Hogy miért? Köztudott, hogy az autó-motor sport iránt érdeklődők, a rajongók közel 80 százaléka Nyugat-Európából érkezik, ezt láthatjuk a Forma-1 versenyeken is, és számukra tehát könnyebben elérhető lenne a verseny helyszíne.

Sajnos kevesen tudnak arról, de Sávoly község területén már korábban elkezdődött egy MotoGP-pálya építése. Ez az úgynevezett Balatonring, ami a Balatontól és a Kis-Balatontól csupán néhány kilométer távolságra található Sávoly községben. 2008-ban kezdték a fejlesztést, az alapkő letételén kívül még a 4,2 kilométer hosszú pálya alapjába mintegy 4000 tonna követ építettek be. Ezt egyébként korábban nekem is volt lehetőségem megtekinteni. Ezenkívül a 600 hektáros ingatlanon gázvezetéket helyeztek el, befejezték a térség csatornázását, és termálkutat is fúrtak. Az igen vaskos dokumentációs anyagban pedig szerepel még golfpálya, és a vendégek, érdeklődők, valamint a versenyzők elszállásolását biztosító szálloda is. A spanyol beruházó cég 10 évvel ezelőtt 10 milliárd forintot fektetett a fejlesztésbe.

A Balatonring befejezése és a MotoGP-versenyek Sávolyon történő megrendezése mellett szól a település jó fekvése, könnyű megközelíthetősége is. Tíz-húsz kilométeres távolságon belül található Zalakaros, Hévíz, Keszthely, valamint az M7-es autópálya, a 7-es út, továbbá a sármelléki repülőtér. Végezetül pedig nem kérdés, hogy a beruházás befejezése és az autó-motor sportversenyek Sávolyra hozatala jelentős mértékben segítené a délnyugat-balatoni térség fejlődését. Ezért kérem az országgyűlési képviselőtársaimat, különösen azokat, akik majd a döntést meghozzák, hogy a beruházás lehetséges helyszíneinek számbavételekor az általam most elmondottakra tekintettel gondoljanak Sávolyra.

Befejezve a napirend utáni felszólalásomat, megköszönöm a 2019-es évben az együttes munkát, megtiszteltetés volt önökkel együtt dolgozni. 2020-ban folytatjuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)