Felszólalás adatai

Elöljáróban azt mondanám, hogy tapasztalatom szerint a politikai osztály horizontjában túlzottan periferikus jelentőségű a kultúra. Nem mondanám, hogy ellenséges vele - miért is tenné? -, egyszerűen érdektelen. Ez páratlan és riasztó. Ismert az anekdota, amikor Churchill azt válaszolja tanácsadói azon ajánlatára, hogy a háborúra tekintettel a hadikiadások finanszírozására vonjon el a kultúrától erőforrásokat, hogy de hát akkor miért háborúzunk.

Épp tehát jelen, kvázi háborús helyzetünkben kellene az oktatásra és az egészségügyre - hogy Gyenes Géza képviselőtársamhoz kapcsolódjak -, tehát ezekkel együtt mindenképpen mindenek fölé helyezni a kultúrát. Szuper módon preferálni, minden eszközzel hozzájárulni presztízse növeléséhez.

Azt azért tisztázzuk, hogy a kultúrát nem preferálta egyik kormányzat sem. A létezett szocializmus preferálta utoljára, mindenképpen foglalkozott vele, támogatta, tűrte, tiltotta, mert tartott tőle. Ma nincs ilyesmi tartás, igaz, direkt tiltás sem. Támogatás pedig...?

A tavalyi költségvetésben eredetileg 39 milliárd forint állt rendelkezésre kulturális célokra, amelyből évközben 5 milliárdot zároltak. A mostani számok szerint úgy tűnik, a teljes kulturális költségvetés 30 milliárd forint alá fog csökkenni, végveszélybe sodorva az intézményeket. Pont fordítva történik, mint a józan ész, mi több, a jól fölfogott egyéni és közös érdek követelné. Fordítva, mint ahogy csinálták hajdan szegény, periférián vagy éles helyzetben levő országok, hogy csak Finnországra utaljak, és legfőképp, ahogy tette a Trianon által végletekig csonkolt hazánk Bethlen és Klebelsberg alatt.

Az LMP természetesen jól tudja, hogy milyen a gazdaság helyzete, épp ezért emelendő ki - ismétlem, az oktatással és az egészségüggyel együtt - a kultúra, amely ebben a költségvetésben a senki földjére lett lökve. Ahogy a kormány például a Széchenyi Művészeti Akadémiát egyszerűen mellőzi, és egy ellenakadémiát aránytalanul preferál, ahogy tette a Márai könyvtámogatási alap 60 százalékos kurtításával, a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány megszüntetésével, az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány megszüntetésével - ismétlem: az '56-os forradalmat kutató intézet megszüntetésével -, vagy a Magyar Könyv Alapítvány megszüntetésével, amely a magyar irodalom külföldi megjelenését támogatva igazi nemzetpropagandát folytatott a nagyvilágban. Vagy a József Attila-díjak névsorába való páratlan belepiszkálással, az Operaház és egyéb színházak vezetőcsereberélésével, az Új Színház körüli paradigmatikus botránnyal, a filmtámogatás ügyének elképesztő, hollywoodias elintézésével, a magyar színházi kultúra legszínvonalasabb, az úgynevezett 6-os kategóriába tartozó lealternatívozott részének folyamatos kivéreztetéssel való fenyegetésével, a Kossuth téri szobrokról való hihetetlen elgondolásokkal - nem is tudom, hogy folytassam-e. A legújabb fejleményre, a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria minden előkészület nélküli, kormányhatározattal eldöntött egybeolvasztására már nem is térnék ki.

Tisztelt Ház! Az LMP módosító indítványai meg kívánják akadályozni a nemzeti kultúra intézményeinek ellehetetlenülését.

(14.20)

Ezeket részleteiben most nem sorolom fel, de felhívnám arra a figyelmet, hogy a megvonások túlnyomóan a bérkeretet illetik, ami arról beszél, hogy a nemzeti kultúra munkatársaira egyszerűen nincsen szükség, hogy például a megyei múzeumok államosítása nyomán 15-20 százalékos munkaerő-leépítés lesz.

A magyar kultúrának mélyen elkötelezett LMP arra kéri a kormányzó erők azon, feltételezem: túlnyomó részét, azokat a képviselőket, akik a kultúrának ugyanolyan mélyen elkötelezettek, hogy félretéve az egyéb megfontolásaikat, mindezt ne engedjék, és fogadják el az LMP módosító indítványait.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiból.)