Felszólalás adatai

ELNÖK: Egyből felébredt!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tehát elmondtuk az általános vitában, és részben idekapcsolódik, hogy Papcsák képviselőtársam érvrendszerével részben egyet tudunk érteni, és önmagában az, hogy a kódexnek egy bizonyos részét a joggyakorlat, akár a gyakorló ügyvédeknek a munkája alapján olyan esetkörökben, amikor ez indokolt lehet, nyilván lehet módosítani, hiszen ez az Országgyűlés feladata.

Az egy másik dolog - és ez az, ami mindig kérdésként merül fel -, hogy itt mi az az oly mértékben sürgető tényező, ami nem engedi meg azt, hogy jövő héten folytassuk le, mondjuk, a részletes vitát, mert tegnap külön bizottsági ülést kellett összehívni. Én nem látom ebben az esetben ezt az időszűkét. Nem látom ebben az esetben, hogy mi az, ami miatt ezt most, ebben a pillanatban, ezen a héten végig kell nyomni a törvényhozás rendszerén. De egyébként szakmailag fel tudunk hozni egyéb pontokat vagy kiegészítendőket is, de engedtessék meg, hogy ellenzéki képviselőként mindig próbáljunk egy kicsit a dolgok mögé tekinteni, és feltegyük azt a kérdést, hogy: miért a túlzott sietség? És lehet, hogy ez megátalkodott dolog, de mindenhol némi háttérmotivációt vélünk felfedezni, és erre próbálunk rájönni, hogy legalábbis a tévénézőknek vagy a választópolgároknak felhívjuk a figyelmét, hogy itt bizony nem feltétlenül indokolt az ily mértékben felgyorsított eljárás.

Elmondtuk, és itt újra csak ki szeretném emelni, főleg a 2. ajánlási pont alapján, Horváth Zsolt képviselőtársam módosító indítványai kapcsán, hogy jól látszik, hogy ez tulajdonképpen egyfajta koherenciazavart küszöböl ki az alapjavaslathoz képest. Tehát hogyha önök a megfelelő egyeztetéseket elvégezték volna, úgy érzem, ezt ki lehetett volna szűrni. Ki lehetett volna szűrni, hogyha kellőképpen előkészítik ezt a javaslatot. Ezért is fájó, hogy a saját minisztériumi struktúrájukban vagy a saját frakcióegyeztetéseikben nem kellően futtatták végig, amire természetesen lehet azt mondani, hogy egy képviselőnek vagy a képviselőknek joga, hogy beterjesszenek egy módosító javaslatot, vonatkozzon az akár a polgári perrendtartásra, és utána természetesen ugyanazon frakcióba tartozó képviselőknek joga van ahhoz, hogy ehhez módosító javaslatokat nyújtsanak be. Csak a probléma az, hogy ezzel azt a látszatot keltik, hogy egyfajta, ahogy mondtam, rohamtörvényhozásban vannak, és a háttéregyeztetéseket legalább a saját frakciójukon belül lefolytassák. És ezek legfőképpen egyébként szakmai egyeztetések, tehát képviselőtársam, Horváth képviselőtársam módosító javaslatai nem nevezhetők oly mértékben érdemi javaslatoknak, inkább csak kiegészítik vagy dogmatikájában kiegészítik a javaslatot, hogy azok majd pontosan kerüljenek kodifikálásra.

Azt gondolom, hogy ezeket a háttérmunkákat meg lehetne spórolni, és akkor nem okozna ellenzékben ilyen kellemetlen vagy kellemetlennek vélt perceket önök felé, hogy számon kérjük, hogy miért nem tették meg ezt az egyeztetést. Tehát ezt a motivációt mindenképpen el kellett mondani.

Maga a cél természetesen: Lamperth képviselőtársammal itt talán annyiban vitatkoznék, hogy ő azt mondta, hogy az állampolgárok. Természetesen, bár itt legfőképpen külföldi állampolgárokról van szó, persze EU-s állampolgárokat érthetünk ez alatt, tehát az állampolgár szót ebben a környezetben használhatjuk, de a legtöbb esetben, amikor állampolgárokról beszélünk, akkor a parlament munkáját nyomon követő tévénézőkre vagy a nyilvánosságot nyomon követő nézők kapcsán nyilván magyar állampolgárokra gondolunk, tehát ezt fontos kiegészíteni.

És nyilván az is elfogadható, hogyha valaki már perbe bocsátkozott - nem arról van szó, hogy teljesen eltűnt -, tud arról, hogy eljárás indult ellene vagy beperelték, akkor sok esetben perelhúzó magatartást vagy rosszhiszemű pervitelt fog folytatni, és ennek gátat kell szabni. De erre is lehetne egy átfogóbb szabályozást adni. Illetőleg ha már itt vagyunk, és megnyitották ezeket a törvényhelyeket, és ilyen formában bejött ez a módosítás, persze hozzáteszem halkan, hogy ki fog derülni hosszú távon, hogy még mi az, amit kihagytak vagy kihagytunk - itt a parlamentre vonatkoztatva -, és vissza kell-e esetleg még hozni módosításokra, de a lényeg az, hogy a kis lépést is értékelni kell, hogyha jó irányba indul el. Persze a gyakorlatban lehetnek olyan, most előre nem látott esetkörök, amik miatt ez a visszájára sülhet el, de ezt mindenképpen a gyakorlat tükrében kell szemlélni.

Ami viszont a 4. ajánlási pontot, Schiffer András képviselőtársam javaslatát illeti, amit szintén tegnap az alkotmányügyi bizottságban volt szerencsénk kitárgyalni: nagyon örülök, hogy Papcsák képviselőtársam úgy nyilatkozott, hogy egy esetleges kapcsolódó módosító indítvány alapján az internetes közzétételre vonatkozó részt befogadhatónak tartják. Ennek azért örülök, mert tegnap a bizottsági ülésen is elmondtam, elmondtuk, hogy ha már megnyitásra kerülnek ezek a szakaszok, akkor legalább engedjék meg önök is, hogy az egyébként jó javaslatok, tehát Schiffer András javaslatára a hirdetmények interneten való közzététele... Szerintem nehéz azt mondani, főleg gyakorló jogászoknak nehéz azt mondani, hogy ez nem jó, hiszen a hirdetményi kézbesítésnek az lenne a célja, hogy esélyt adjunk, hogy elérjük azt a peres felet, akit más módon nem tudott elérni a bíróság. Márpedig valóban, és itt akár az előző törvényjavaslat általános vitájában is szó volt erről, megváltoztak a technikai eszközök, megváltozott a világ. És a mai viszonylatokban egyszerűen nem várható el az, vagy nem tudom, ebből statisztika készült-e, hogy hány esetben vezetett eredményre ez a régifajta hirdetményi kézbesítés, hogy kifüggesztik a bíróság hirdetőtáblájára. Szerintem ez minimális százalékban volt eredményes, de ez nagyban meghaladottá vált, és a honlaprendszerek erre lehetőséget biztosítanak.

Vagy hogyha nem, akár - persze tudom, hogy ez már egy nagyobb lépés előre - létre lehet hozni egy olyan központi honlapot, ahol ezek megjeleníthetőek. Ez nyilván nem fog túl nagy összegbe kerülni, viszont főleg olyan módon, ha ezt kereshetővé tesszük, vagy bekerül az internetes keresők rendszerébe, akkor könnyedén, akár külföldről is le lehet azt ellenőrizni, hogy ilyen hirdetményi kézbesítés közzétételre került-e, és ezzel a magánszemélyek és a gazdálkodó szervezetek dolgát is megkönnyítjük, amennyiben ők jóhiszeműek. Hogy ha nem jóhiszeműek, akkor természetesen ennek a következményeit viselniük kell.

Tehát ennek nagyon tudok örülni. Ezt valóban egy olyan javaslatnak gondoljuk, ami előreviszi a jogalkalmazást és a joggyakorlatot. És nagyon remélem, hogy ez nem fog elsikkadni vagy leszavazásra kerülni majd a végszavazás fázisában, tehát hogy ez végig tud menni a rendszeren. Ezt nyilván csak azért tettem hozzá, mert sok mindent láttunk már e tárgykörben.

Tehát összefoglalva: azzal mi is egyetértünk, hogy lehet abban egy kettős szabályozás, hogy újra meg kelljen győződni arról, a bizottsági ülésen is volt erről szó, hogy - csak hogy lássák, hogy mi is meggyőzhetőek vagyunk - az egy kettős megbizonyosodás is lehetne, hiszen a bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy már nem volt elérhető a megfelelő lakcímen. Tehát ezt nem feltétlenül kellene újra a kötelességévé tenni, hogyha egyébként ezt bizonyítható módon megtette. Tehát ebben a formában, én úgy gondolom, hogy ezt át lehet lépni.

(14.30)

Viszont összességében, és főleg akkor, hogyha ez a hirdetményi kézbesítéses történet, internetes kézbesítési javaslat befogadásra kerül - vagy részben ezek a részek egy kapcsolódó módosítóval befogadásra kerülnek -, azt hiszem, nyugodt szívvel tudjuk mi is támogatni a javaslatot olyan formában, hogy úgy érezzük, valamit, még ha kicsi lépést is, de előre tudtunk haladni abban az irányban, hogy a Pp.-ben némi, ha nem is túl nagy reformot végig tudtunk vinni, és egy kicsit az internetes társadalom korához méltóvá és naprakésszé tudjuk tenni a bírósági rendszert és a hirdetményi kézbesítést is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)