Felszólalás adatai

KARA ÁKOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Alaptörvénye szándékaink szerint jogrendünk alapja lesz, amely szerződés a múlt, a jelen, a jövő között, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk. Vajon milyen értékek voltak azok, amelyek segítették nemzetünket abban, hogy megmaradjon, hogy minden jelenlegi súlyos gondja ellenére mégis a reményt adja számunkra, Magyarország, a magyar emberek számára, a reményt adja gyermekeink számára.

Szabadság és felelősség - történelmünk megannyi fejezete szól erről a két kifejezésről, erről a két értékről, amely a frakciótársaimmal benyújtott alaptörvény-tervezet meghatározó része. Fontos, hogy az alaptörvényben az élet és az élet mindennapjaiban is megjelenjenek ezek az értékek, és persze, teszem hozzá, fontos az is, hogy más időtálló értékek is megjelenjenek. A javaslatunkban szerepel az, hogy Magyarország elismeri az ember egyéni és a közösségek együttesen gyakorolható alapvető jogait. Tartalmazza azt, hogy mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, ugyanakkor azt is tartalmazza, hogy Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson.

A tervezet tartalmazza továbbá, hogy minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkahelyekhez. Ezek az értékek nemcsak időtállóak, de világnézeti, értékrendbeli különbségek ellenére kapcsolódási pontot is teremtenek. Ezt példázza a Szili Katalin képviselő asszony által benyújtott javaslat, amely így fogalmaz: mindenkinek joga van ahhoz, hogy foglalkozását szabadon válassza meg.

Kedves Képviselőtársaim! A munka világa, a munkával kapcsolatos értékek rögzítése az alaptörvényben fontos feladat. Aztán az alaptörvényből és jelenlegi feladatainkból fakadóan majd hamarosan részletszabályokat kell például a szakképzésről szóló törvényben meghatároznunk, hiszen égető, sürgető szükség, hogy megerősítsük a jó hagyományokra épülő szakemberképzést. A következő időszakban a duális szakképzésről várhatóan sokat beszélünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan javaslatok ezek, amelyek nemcsak a mai kor embere számára, hanem a múltban is fontosak voltak, és nemcsak mint alaptörvényben vagy alkotmányban megfogalmazott elv, hanem törvényhozói lehetőség, kötelesség, felelősség számunkra, hogy ezekre újra és újra választ adjunk munkánk során. Így tették ezt elődeink is törvényhozói munkájuk során.

Engedjék meg, hogy a Győr környéki falvak és kisvárosok országgyűlési képviselőjeként lakóhelyem, Győr város korábbi országgyűlési képviselőjének, Baross Gábornak a szavait idézzem. 1891. február 4-én miniszter úr arról beszélt, hogy a tanonckérdés a legnehezebb ebben az országban. Senki nem fogja tagadni - így a szavai -, hogy a tanoncok a jövő munkásai. Bár ma más a szóhasználatunk, de Baross Gábor akkori szavai és a mai kor jelenségei egyaránt jól képzett szakmunkások, szakemberek hiányát, szükségét jelzik.

Jelzik számunkra, hogy fontos feladatok előtt állunk és állnak majd később is a törvényhozók az Országgyűlés falai között. Igen, ezek olyan feladatok, amelyekre akkor is, most is válaszokat kerestek. Ehhez jó és időtálló alaptörvényre van szükségünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1891. február 4-én az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetén való segélyezéséről tárgyalt a Magyar Országgyűlés. Milyen érdekes és fontos esemény, hogy az általam tisztelt és előbb idézett Baross Gábor miniszter úr arról is beszélt, hogy a feladat egyszerűen az, hogy az emberi egészség fenntartását, a beteg ember gyógyítását tegyük lehetővé a nemzet legszélesebb rétegeiben. Láthatjuk, hogy ez olyan feladat, amelynek újra és újra neki kell rugaszkodnunk. Ezért fontos, hogy az alaptörvényben is rögzítsük, amely a javaslatunkban most a XVIII. cikkben szerepel, és így szól: "Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson, anyaság, betegség, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibán kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult."

(13.40)

Baross Gábor határozott ember volt, akitől a következő szavak sokunk számára ismerősek: "Minden ember annyit ér, amennyit a köz javára tesz." Baross Gábor világosan látta, hogy érdemes és szükséges megerősíteni, támogatni és fejleszteni azokat a térségeket, amelyek a kor legmagasabb szintű iparát tudták működtetni. Ezen térségek iparágai az országot a világ élvonalában tartották. Ezek a térségek azt segítették, hogy a legfejlettebb országokhoz kössék hazánkat. Baross Gábor ugyanakkor tudta azt is, hogy azokat a térségeket is támogatni kell és szükséges is, amelyek csak segítséggel, hosszú és szívós munkával tudnak csökkenteni a régóta meglevő hátrányaikon. Igen, ez a gondolkodás a helyes, és most is ez a kívánatos, amely egyszerre segíti a fejlett térségek érdekeit, hiszen a jövő lehetőségeit is figyelembe veszi. Az országunknak most is ez segíti a kapcsolódást a világ legfejlettebb részeihez, és igen, ennek egyszerre elmaradhatatlan és szükséges párja, hogy az elmaradott, nehezen fejlődő országrészek is támogatást, figyelmet kapjanak.

Ez a gondolkodás nagyban segítette azt, hogy az 1900-as évek elejére gyors ütemű fejlődéssel vasút hálózta be, kapcsolta össze a Kárpát-medencét. Most szeretnénk újra megerősíteni országunkban a kapcsolatokat, az emberi és közösségi kapcsolatokat. Ennek legerősebb alapja ismét a szabadság és felelősség lehet, a lehetőség és kötelezettség mind az egyén, mind pedig a közösség számára. A jövő Magyarországa, a magyar nemzet jövője számára fontos, hogy ezek a fogalmak az alaptörvényben, de ne csak az alaptörvényben, hanem a mindennapokban is folyamatosan jelen legyenek. Ezek között biztosan ott kell lenniük, mégpedig hangsúlyosan ott kell lenniük a szabadságnak és a felelősségnek, párban, egymás mellett. Ettől lehet, ettől lesz időtálló Magyarország alaptörvénye.

Megtisztelő számomra, hogy mindezeket most az alaptörvény tárgyalása során elmondhatom itt, az Országgyűlésben. Külön szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik a közelmúltban vagy még az elmúlt esztendőben választókerületemből, Győr környéke 52 településéről, Fenyőfőtől Tápszentmiklóson, Mezőörsön, Nyúlon, Lázin, Gyömörén, Kajárpécen át megosztották velem gondolataikat, véleményüket Magyarország jövendő alaptörvényéről.

Kedves Képviselőtársaim! Tekintettel arra, egyúttal tiszteletem jeléül, hogy a Kárpát-medence sok-sok településén, így a Székelyföldön is figyelemmel kísérik a Magyar Országgyűlés munkáját, és arra tekintettel, hogy Győr-Moson-Sopron megye testvérmegyéje Maros megye, mondandómat Bernády György, a Magyar Országgyűlés egykori képviselője, Marosvásárhely városépítő polgármesterének szavaival fejezzem be: "Mi nem a mának építünk, a mi épületeink az eljövendő századokat, unokáink utódjait is kell szolgálják egykor." Szándékaink szerint tehát időtálló alaptörvény benyújtása volt a célunk, de magam elsősorban most azt szeretném, hogy Magyarország számára olyan alaptörvényt fogadjunk el, amely idősebbek és fiatalabbak számára, valamennyiünk számára egyaránt közös kiindulási pontot jelenthet. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)