Felszólalás adatai

CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban számtalan pátosszal teli felszólalást lehetett hallani az alaptörvény vitájában. Nem érdemtelenül, hiszen minden érzelmektől fűtött hozzászóló átérezte azt a történelmi eseményt, amelyet ez a vita fémjelez.

Az elmúlt napokban a munkájukat végezni nem akaró szocialista és hozzájuk közel álló LMP-s képviselők szájából számtalanszor elhangzott az a kritika, hogy ez az alaptörvény-tervezet a múlt alkotmánya. Tisztelt Képviselőtársaim! Megfelelő alapok nélkül építkezni nem lehet. Választókörzetem, Nagykanizsa polgárai találkozásainkon gyakran kifejezik azt az igényt, hogy rendre, biztonságra, kiszámíthatóságra van szükségük, és ennek megteremtését az államtól várják. Olyan erős támaszt remélnek, amely a legtöbb élethelyzetben megvédi őket. Megvédi tulajdonukat, érdekeiket, egészségüket. Ebben a történelmi időben olyan alkotmányt fogadhatunk el, amely megfelel ezeknek az igényeknek. Erős országra, erős államra van tehát szükségünk, és e kívánalom keretrendszerét megteremti Magyarország új alaptörvénye, új alaptörvényének tervezete.

Olyan alaptörvényt fogadhat el a Ház, amely korszerű, XXI. századi jogszabály, de erőt merít a múltból, ezeréves államiságunkból. Visszanyúl a Szent István-i alapokig, mégis választ ad a jelen és a jövő kérdéseire. Annak ellenére, hogy visszanyúl az alapokhoz, miért is lehet azt mondani, hogy ez a jövő alaptörvénye? Azért, mert olyan kérdésekre ad választ, olyan területeken fogalmaz meg normákat, amelyeket a modern világunk problémaként él meg, s amely problémákra társadalmunknak választ kell adnia. Így alaptörvény-tervezetünk foglalkozik környezetünkkel, a magyar föld, az ivóvízkészlet, nemzeti erőforrásaink védelmével, az európai egység eszméjével. Ezen túl hangsúlyozottan foglalkozik a nemzet egészével, felelősséget vállalva a határainkon kívül élő nemzettársainkért.

Más tekintetben is új minőséget teremt. Leszögezi, hogy az Országgyűlés csak olyan költségvetési törvényt fogadhat el, amely nem növeli tovább Magyarország államadósságát. Tehát, ha úgy tetszik, szigorúan meghatározza a gazdasági-pénzügyi stabilitás megteremtésének kereteit. Az nem fordulhat elő többé, hogy egy kormány 8 év alatt 2,5-szeresére, 8000 milliárd forintról 20 000 milliárd forintra növelje az államadósságot. E passzus korlátot szab a felelőtlen gazdálkodásnak, a pazarlásnak, hogy másféle meghatározást ne említsek a szocialisták tevékenységéről. Ki kell mondanunk tehát: nem akarunk több Sukorót, gyanús ügyleteket, és nem akarunk többé olyan végrehajtó hatalmat sem, amely Magyarország érdekeit semmibe véve eladósítja, kiárusítja a hazát.

Még további pár szót említek arról, hogy ez a tervezet tényleg a jövőbe mutat, a jövő alaptörvény-tervezete. A környezetvédelem, a magyar föld védelme, a vízkészletünk megtartása és nemzeti kincsként való kezelése fontos elve a törvénynek, és mindenképpen a jövő biztosítéka. Ezt elvitatni nem lehet.

Egy másik, a jövőbe mutató része az alaptörvénynek a gyermekek után járó szavazati jog kérdése. Lehet kritizálni az ötletet, lehet vitatkozni az érte kardoskodókkal, egyet nem lehet megtenni: ironizálni, lekicsinyelni a kérdést. Azért nem lehet ezt megtenni, mert a felvetés a jövő egyik jelentős kérdése lesz. Az: lehet-e a fiatalkorúak érdekeit egy választás alkalmával hangsúlyozottabban képviselni, lehet-e a családok érdekeit képviselni hangsúlyozottabban egy ilyen jellegű megoldással?

(15.40)

Egyáltalán, megérett-e erre az idő? Erről lehet beszélni, de bele kell gondolni abba, hogy néhány emberöltővel ezelőtt ugyanilyen kétségek között kezdődött az általános választójogról szóló vita, valamint a nők választójogának megadása. Azt hiszem, a gyermekek után adható szavazati jog megadásának ideje még nem jött el. A kérdésről viszont el kell kezdeni a vitát. El kell kezdeni, mert a munkát értéknek valló és a gyermekeiket abból felnevelni akaró gyermekes családok biztosítják a nemzet fennmaradását. Ez a felvetés is mutatja tehát, hogy a jövő alaptörvény-tervezetének a vitája folyik a Ház falai között, és nem a parlamenti széküket üresen hagyóknak van igazuk, amikor a tisztelt Ház falán kívülről kiabálnak befelé.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)