Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Minden ülésnap alkalmas arra szerintem, hogy a pedagógusoknak is megköszönjük azt a munkát, amit végeznek: nap mint nap, hétről hétre nemcsak oktatják, tanítják, de nevelik is a gyermekeket. Hogy milyen lesz a jövő Magyarországa, az jórészt, a családokon túl, az iskolákban dől el, hogy pontosan milyen tudást, milyen képességeket, milyen ismereteket kapnak, ezért is elismerés övezi az ő munkájukat. Szerintem mindnyájan vissza tudunk emlékezni egy-egy olyan tanárunkra általános iskolából, középiskolából, aki meghatározta azt, hogy milyen emberekké váltunk. Ugyanakkor, tisztelt képviselő úr, hogy a történelemóra iránti igényét kielégítsem, azért fölhívom arra az ön figyelmét is, hogy ön sem 2010-ben kezdte a politikai pályafutását, volt ön az oktatásért felelős minisztériumnak az államtitkára, és bizony, nyakig benne volt azokban az intézkedésekben, amelyeket önök a 2010 előtti esztendőkben hoztak.

Ön itt most azt mondja, hogy azonnali béremelésre van szükség a pedagógusok körében.

(9.30)

Amikor önök kormányon voltak, tisztelt képviselő úr, ön is talán éppen akkor volt államtitkár, szerintem pont akkor, amikor elvettek egyhavi bért minden magyar pedagógustól. Megvontak tőlük egyhavi bért. Önök az egyetlen kormány Magyarországon, amelynek a nevéhez pedagógusbér-csökkentés tapadt. Ön annak a kormánynak volt az államtitkára, az egyetlen olyan rendszerváltás utáni magyar kormánynak, amely nemhogy nem növelte, de csökkentette a pedagógusok bérét. Ezzel ön és az a kormány, amelynek ön az államtitkára volt, egy negatív rekordot állított föl Magyarországon.

Ön itt most fölszólalhat, és azonnali béremelést követelhet  nyilván föltűnt önnek, hogy az elmúlt években a kormány végrehajtott 50 százalékos béremelést , ön felállhat, csak ön azzal a teljesítménnyel áll föl és követel pedagógusbér-emelést, hogy ön annak az egyetlen kormánynak volt az államtitkára, amelyik csökkentette Magyarországon a pedagógusok bérét. Se önök előtt, se önök után egyetlenegy ilyen kormány nem volt; nemhogy a vásárlóértékét meg nominálisan és a többi, hanem önök azt az összeget, amit egy évben egy pedagógus kapott, azt csökkentették egyhavi összeggel.

Ön feláll, és azt mondja, hogy csökkenteni kell a pedagógusok munkaterhét. Csak hát, amikor ön államtitkár volt, tisztelt képviselő úr, akkor 15 ezer pedagógust elbocsátottak. A gyermekek száma nem változott, ugyanannyi gyermek volt az iskolákban és az osztályokban, csak a pedagógusok számát 15 ezerrel csökkentették. Ha ugyanannyi a gyerek, de 15 ezerrel kevesebb a pedagógus, akkor nő vagy csökken a pedagógus-munkateher? Önök voltak az a kormány, amelyik ténylegesen növelte a pedagógusok munkaterhét, hiszen ugyanannyi gyermeknek a nevelését 15 ezerrel kevesebb pedagógusra bízták. Ön tehát béremelést követel úgy, hogy bért csökkentett, és munkateher-csökkentést követel úgy, hogy munkaterhet növelt a pedagógusok esetében.

Ha tehát valamitől meg kell óvni a magyar pedagógusokat, az az, hogy újra önök kerüljenek a magyar oktatás irányításába, mert önök úgy ösztönözték a 18 éveseket, hogy a pedagóguspályát válasszák, hogy bevezették a tandíjat, hogy aki pedagógus akar lenni, az előbb fizessen az államnak azért, hogy pedagógus lehessen. Ez az önök üzleti szemlélete, amely mindenhol megjelent: a tankönyvkiadót privatizálták, a pedagógusképzést fizetőssé tették.

Ez lett volna a szélesre nyitott kapu? Ez lett volna a jó minőségű oktatásnak az alapja? Ez lett volna a felsőoktatás megnyitása mindenki számára, a szegényebb sorból, nehezebb körülmények közül érkező fiatalok számára is, hogy majd tandíjat fizetnek akkor, ha tanárok akarnak lenni vagy tanítók akarnak lenni, és gyermekeket akarnak iskolában oktatni, nevelni, ha egyáltalán az állásukat megőrizhetik, tisztelt képviselő úr?

Ön azt mondja, hogy jöjjön létre a köznevelésen belüli párbeszédnek az intézményrendszere. Tisztelt Képviselő Úr! Ön is nagyon jól tudja, akár a jogszabályokból kiolvashatta volna, akár a hírekből, akár a napi gyakorlatból, ezt mi létrehoztuk. Köznevelési kerekasztal volt a neve az elmúlt két esztendőben, azóta köznevelési stratégiai kerekasztal a neve. Erre meghívunk minden szereplőt, nemcsak a szakszervezeteket, de a diákok szervezeteit, a szülők szervezeteit, a különböző fenntartókat, a művészeti, tudományos képzésnek a szervezeteit, összeülünk és minden törvényjavaslatot, minden irányt ezen, a jogszabályban rögzített egyeztetési fórumon tárgyalunk meg. Arról már nem mi tehetünk, hogyha azok, akikre ön hivatkozik itt a parlamentben, nem jönnek el.

De azért, tisztelt képviselő úr, nem mindegy, hogy a párbeszéd azért nem jön létre, mert a meghívásunkat a minisztériumban nem fogadja el valaki, vagy azért, mert nincsenek meghíva. Van az önök féle, a Kóka János-féle hozzáállás, hogy nem kérdezzük meg a békákat, mielőtt lecsapoljuk a mocsarat, ezt az önök kormányának a minisztere mondta a társadalmi párbeszédről, van az a formája, és van az általunk időről időre összehívott köznevelési kerekasztal, tisztelt képviselő úr.

Azt is cáfolnám, amit az alternatív iskolákkal és a Waldorf-iskolákkal kapcsolatban mondott, hiszen október 30-án Szabó Zoltán volt ott a Waldorf-iskolák képviseletében az ön által említett törvényjavaslatról szóló egyeztetésen, és semmifajta olyan aggodalmat nem fogalmazott meg, amit ön (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megfogalmazott. Úgyhogy kérem, álhíreket ne terjesszen. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)