Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Nem szoktam nagyon karcosan fogalmazni, de most muszáj. Méltatlan az, amit mondott. Felszólalásának az eleje abszolút méltatlan volt 1956 szellemiségéhez. Hogy ön tisztességgel megemlékezik Brusznyai Árpád hősünkről, az teljesen rendben van, ennek pontosan itt van az ideje. De az, hogy méltatlanul, teljesen igazságtalanul veszi a szájára Magyarország miniszterelnökének nevét, és azt, hogy közben a feladatát teljesíti, ez, ne haragudjon, képviselő úr, teljesen méltatlan. Határozottan vissza kell utasítanom, mert ez nem méltó egy parlamenti képviselőhöz, főleg nem méltó 1956 szellemiségének megemlékezésekor.

Ma október 26-a van. Ez azért fontos nekem, mert az én városomban ma gyásznap van. Ezen a napon sortűz volt Mosonmagyaróváron. Több mint száz ember ‑ azért kell így fogalmazzak, hogy több mint száz, mert nem tudjuk pontosan, hogy hány ember ‑ halt meg. És tudja, amikor a rendszerváltozás elkövetkezett, az az ember volt az egyik legbátrabb, állt ki és követelte azt, hogy menjenek haza az oroszok, akit ön méltatlanul a szájára vett. Ez nem volt méltó, pont ma este abszolút nem.

Ön azt mondja, hogy Veszprém külön ünnepel. Én pedig büszkén mondom önnek, hogy Mosonmagyaróvár közösen ünnepel. Pedig az ön pártjának képviselője ön előtt ül, és soha nem merült fel ‑ lehet, hogy gondolatban igen, de soha nem valósult az meg -, hogy külön ünnepeljünk. Mert a halottaink mindnyájunk számára fontosak. A halottjainknak, akik a szabadságot teremtették meg nekünk, az életükbe került, de mi ma szabadok vagyunk ezáltal. Onnan eredeztethetjük a mi szabadságunkat. S azt, hogy ma itt önnel vitatkozunk, és remélem, sokszor beszélünk még sokkal nemesebb hangnemben, azon emberek küzdelmének, többek között Brusznyai Árpádnak köszönhetjük.

Engedje meg nekem, hogy azt mondjam, méltón Brusznyai Árpád emlékéhez is, legyen méltó utóda ön is Brusznyai Árpádnak, és tisztelje azt a feladatot, azt a munkát, amit Magyarország miniszterelnöke tesz, végez. Higgye el, hogy nem önszántából, nem vígan és dalolva ment oda, hanem most is az ország érdekeiért kőkeményen küzdve harcolja meg azokat a döntéseket, azokat a lehetőségeinket, amelyekkel az országot tudja vezetni egy jobb korba. És azt teremti meg, hogy Brusznyai Árpádhoz, a mosonmagyaróvári ’56-os halottakhoz, az ő szabadságukhoz méltó legyen a XXI. század Magyarországa. Ehhez kérem az ön támogatását. Köszönöm szépen.