Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Kénytelen vagyok reagálni ismét. Az, hogy az indokolásban megemlítettük azt, hogy önök arra hivatkoznak, hogy a földforgalmi törvény fog vonatkozni az eladásokra, és ez egyben azt is jelenti, hogy nem csak magyar állampolgárok vehetnek részt elvben ezen a földliciten, ez tény. Ezt Fazekas miniszter úr is alátámasztotta a vitában, hogy a földforgalmi törvény mentén fog a licit zajlani. Innentől kezdve ezt az egész helyzetet önök állították elő. Mi erre fölhívtuk a figyelmet, és nagyon reméljük, hogy az Alkotmánybíróság meghozza a szükséges lépéseket, és megszűnik az a jogi lehetőség, ami alapján önök most ezt a földprivatizációt véghez fogják vinni.

Aki esetleg a vita vége felé kapcsolódott be és kezdte el követni a vitát, annak lehet, hogy úgy tűnik, hogy itt egy értelmes szakmai vita folyt az elmúlt órákban, hiszen itt van a miniszter úr, hiszen biztosan egy olyan törvényt tárgyalunk, ami nagyon fontos lehet, ha már egyszer arról szól, hogy elprivatizáljuk a maradék nemzeti vagyont. Aki esetleg ebben a tévhitben követ minket, azt most kiábrándítanám, hogy szó nincs arról, hogy a magyar Országgyűlés a megválasztott országgyűlési képviselőkkel most bármilyen fontos törvényt tárgyalna, hiszen önök nem vették arra sem a bátorságot és a fáradságot, hogy ezt törvényben idehozzák, hogy egyáltalán meg tudja vitatni a Ház ezt a rendkívül fontos kérdést.

Tízmillió magyar állampolgár tulajdonát, az egyik utolsó nemzeti vagyont úgy fogják privatizálni, hogy erről sem őket nem kérdezték meg, sem minket, képviselőket, akik képviseljük ezeket az állampolgárokat. Az az ellenzéki képviselők aláírásán múlt csupán, hogy legalább erre a néhány órára ide, az Országgyűlés elé tudjuk hozni a törvényt. A Mezőgazdasági bizottság sem tárgyalta mint szakbizottság, egyedül az ellenőrző albizottság ülésén tudtunk erről néhány gondolatot cserélni, és ott is csak azért, mert az ellenzéki képviselők kérték ezt és aláírták ezt, és ilyen jogkörünk még van.

Fazekas miniszter úr is jobban tette volna szerintem, ha végig itt ül a vitán, mégiscsak egy nagyon kardinális, nagyon fontos ügyről van szó, és elég furcsa volt látni, hogy a vita gerincét, röpke négy órát a miniszter úr kihagyott ebből. Nem is csodálom, hogy ezek után nem volt tisztában azzal, hogy a Jobbik egy komplett, kidolgozott üzemtörvényt tett le az asztalra, amit önök ugye, nem voltak hajlandóak tárgyalni, nem kerülhetett ide, az Országgyűlés elé. Úgyhogy kérem, ezt ne kérje rajtunk számon, amit lehetett, megtettünk ebben a kérdésben is. (Dr. Fazekas Sándor: A földtörvényt kérem számon!)

Az pedig, hogy a Fidesznek 2010 után, a választások megnyerése után lett egy programja, amit elfogadtak, egyáltalán nem helyettesíti azt, hogy a választások előtt az önök szavazóinak szemébe kellett volna nézni, és azt kellett volna mondaniuk, hogy bizony mi arra készülünk, hogy eladjuk a maradék nemzeti állami vagyont, amire még egyébként a már emlegetett hajdani, megboldogult SZDSZ sem merte rátenni a kezét.

Jakab elnök úr pedig úgy fogalmazott, hogy milyen szerencse, hogy itt a Házban erről vitatkozhatunk és beszélhetünk. Neki is szeretném jelezni, hogy ez nem önökön, a kormányoldalon, az ötlet kiagyalóin múlott, hanem szintén csak az ellenzék aláírásának köszönhető. Az pedig, hogy a KDNP, a Kereszténydemokrata Néppárt annyira vette komolyan ezt a mai vitát, hogy szinte a komplett időkeretét átadta a kormányoldalnak, azt hiszem, hogy elég beszédes. Egyetlen képviselőjük sem vett részt ezen a vitán.

Az, hogy aztán később, amit feltételezünk, hogy milyen spekulánsok és kormány közeli érdekek jutnak ehhez a földhöz, hogy ebben vita alakul ki közöttünk, azt nem csodálom, csak az a helyzet, hogy az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy bizony gyaníthatóan ebben nekünk, ellenzéki képviselőknek van igazunk. Hiába mondják el százszor a Parlament falai között, hogy a például a sokat emlegetett, méltán híres gázszerelő Mészáros Lőrinc egy kérges tenyerű parasztgazda, ettől még nem fogjuk elhinni azt, hogy ez a milliárdos úriember lenne feltétlenül a legalkalmasabb személy arra, akivel önök be tudják majd bizonyítani azt állítólag, hogy a helyben élő családi gazdálkodókat fogják segíteni.

Valóban volt egy ilyen szlogenjük és sokszor hivatkoznak erre, de könyörgöm, legalább ennyi év gyakorlati tapasztalata után tegyék hozzá, hogy önök valójában a Fideszhez közeli családi gazdálkodókat voltak hajlandóak csak segíteni. Ez is alapvető probléma egyébként kettőnk között, hogy ha mi nem határozzuk meg, hogy mit jelent egy családi gazdálkodó, amíg önök nem hajlandóak üzemtörvényről beszélni, nem hajlandóak a fogalmakat tisztázni, addig mindig el fogunk beszélni egymás mellett, mert lehet, hogy önöknek az 1000-1500-2000 hektárt művelő fideszes családok családi gazdálkodónak számítanak. Nekünk nem.

Ezt engedjék meg nekünk, hogy mi ne ebben a kategóriában gondolkodjunk, és főleg nem a kizárólag szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó, 1500 hektáros családi gazdálkodókat hívjuk mi annak. És elhiszem, hogy önöket boldoggá teszi és kielégíti, hogy őket segítik, de amikor mi helyben élő családi gazdálkodókról beszélünk, nem rájuk gondolunk. És az sem lehet véletlen, hogy a ma szintén sokat emlegetett nemzeti vidékstratégia sem kerülhetett az Országgyűlés elé, hogy egyébként ezt LMP-s kollégámmal külön-külön is kértük, hogy újra tárgyalhassuk meg, illetve egyszer kerüljön végre a Ház elé. Elég sok mindent elárul ez önökről, hogy van egy stratégia, ami állítólag meghatározza 2020-ig a magyar vidék jövőjét, és arra nem képesek, hogy így félidőtájban behozzák ide, az Országgyűlés elé, és megvitassuk, hogy hogyan is állunk, mert akkor mindjárt kiderült volna, hogy például a ma tárgyalt földprivatizációval homlokegyenest szembemennek azzal, amit egyébként ebben a vidékstratégiában korábban vázoltak.

Összefoglalva tehát: nem kaptunk olyan érveket, amelyek meggyőztek volna minket arról, hogy támogatni lehet ezt a privatizációs tervezetet. Csak azt tudom mondani miniszter úrnak ezúton is, hogy gyalázat, és vonják vissza, mielőtt még véghezviszik ezt az őrültséget. És ha legalábbis ezt nem hajlandóak megtenni, akkor legalább addig függesszék fel ezt a privatizációt, amíg egy valódi nemzeti konzultációt egy ilyen valóban fontos kérdésben le nem folytatnak, és egy népszavazás sem ártana ilyen ügyben, hiszen tényleg, nemzetünk egyik utolsó stratégiai vagyonáról van szó, aminek az eladásához önök nem kaptak felhatalmazást.

Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)